Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-21 / 298. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1962. december Most mi következünk! NEM EMLÉKEZEM MÁR, ki indította él a mind vihar- zóbb szénvedélyességű vitát a cigányokról. Talán az a polgári értelemben vett jóléthez szokott asszony, akinek az édesanyja észre sem vette volna azt, ami miatt leánya valósággal belesápadva az indulatba kimondta: — Gondoskodjon róluk az állam! Az nem lehet, hogy kékre fagyott lábú gyerekek tapossák a havat iskolába menet. Vagy... Karácsony közelít. Gyűjteni kellene, cipőket ajándékozni Leszavazták... Az arcokat figyelem. Vajha ezelőtt már tizenöt évvel vagy akárcsak tízzel is ilyen őszinte aggodalommal, felelősséggel beszéltek volna a cigányok életéről! Meggyőződésem, hogy akkor most ez a parányi társaság valami másról vitázna. De ugyanezzel a felelősségtudattal. — Miért beszélnek a jótékonyság ellen? — hallom ismét a hangját. — Ez nem olyan, mint amit húsz-huszonöt évvel ezelőtt gyakoroltak, és éppen azok, akik miután nagylelkűen aiómdékot osztogattak a szegényeknek, nyugodt lelkiismerettel dobták el csak egy alkalomra készíttetett ruháikat. Mi miért nem törődünk azokkal, akik mezítláb járnak? MEGNYUGTATÓ és kimondhatatlanul jó érzés tanúja lenni annak, mint döbben rá egy ember arra, hogy a kiegyensúlyozott életű és szüleséget nem ismerő családi otthonon túl a társadalom problémái nagyobbak, mint az, hogy ebédre marhahús lesz-e disznóhús helyett. S ami még megnyugtatóbb, szólni sem kell szinte, mert a vitafelek a nemes szópárbajban keresgélés nélkül felelnek a szubjektivitásnak a való élet érveivel. Meggyőzően. — Asszonyom, valamit nem vett észre eddig, ha nem haragszik ezért a megjegyzésért! Az orvos beszél, akit hivatása számtalanszor odaszólít a cigány településekre. — Nem az az orvossága a mi napjainkban már a mezít- lábaknak, hogy adjon az állam. Most valami más következik, miután az állam adta eddig a legtöbbet. Most a társadalom következik, maga meg én meg mindahányan. Valamivel igazabb humanitástól vezettetve, mint a hajdani karácsonyok jótékonykodói. Igen... az állam! Hányszor hallani ezt a varázsszót, jóllehet nincs az a gondos szülőanya, amelyik többet adna vagy többet adott volna gyerekemeli, mint a mi államunk. Ennek a mi okos és nagyszívű anyánknak, akinek annyi gondja van, ahány gyereke, futotta az erejéből arra, hogy olyan legyen, amilyennek a dolgozó milliók érdekébe lennie kell. Alakítottuk, és közben alakultunk, változtunk mi magunk is. De éppen azért, mert dolgunk volt az állam, a rend megalkotáséval, dolgunk van minden-' ben, amit az államra bíznánk. Miért is? Mert az könnyebb. VAGY NEM KÖNNYŰ-E KIMONDANI? »Teremtse meg az állam a cigánylakosság új életkörülményeit!-« Tegye azt, és tegye meg amazt is. Sietve, mert türelmetlenek vagyunk. Minden, még a leg-. apróbb emberi gond-baj ist sürgős orvoslást vár. De ez,” a cigánykérdés, ez nagy gond Ez olyan, hogy csak akkor oldódik meg végérvényesen, haj Egyszerű a fedelet: szüleik 2ott áldozatokat. Általánosan érvényes igazság ez. S nagyon vonatkozik ez cigányságunkra. Nézzünk csak körül, és beszéljünk velük egyenlő félként! Aki közülük dolgozik, ugyanúgy házra gyűjt, mint bárki más. Nem levetett rongyokat foltoz, hogy járhasson bennük. Vásárol. Maga talán nem járt iskolába, de igazi szülői büszkeség járja át. ha gyerekét dicsérik az iskolában, és eltoűvölten nézi a füzete fölé hajló gyereket. A gyerek ír. Olyasmit művel, amit ő nem tud. S gyakorta rászánja magát a családfenntartó gondok ellenére is, hogy megtanul írn-i-olvasni. Mert semmi sem késő. Nem emléksziem, ki indította el a vitát... De minél több ilyet. Még akkor is, ha a társadalmi fel-eCősségükre későn döbbenők tévednek következtetéseikben és ítéleteikben- Az a lényeges, hogy a cigány- kérdésről különféle esetek, események kapcsián mind többen beszélnek, és így nem kétséges, hogy elérkezünk arra a pontra, amikor világos lesz a dolgunk — nekünk tanítani kell. És a jót, a tudást, az öntudatot szívesen megosztó tanítóként segíteni. Néhány pár cinővel? Dehogy! Egész emberségünkkel. dolgoznak. Az állam jogokra és kötelességekre ébresztő nevelőm unkájának eredménye ez? Igen. És ha az — mert az —, segít-e a jótékonykodás? Vajon az a cigányszülő, aki látja, hogy gyereke enni leap az iskolában, »jó emberektől« cipőt, ruhát kap. elhatározza-e, hogy megy és dolgozik. maga keresi meg, ami a család életét biztosítani tudja? »Gondoskodjon, az állam!« Lassacskán felelőtlenség lesiz ezzel a mondattal elhárítani tennivalóinkat. AZ ÁLLAM mindenkor megteszi a magáét. Most mi következünk. A társadalmon a sor. Valahányunkon, akik gyakran hajlamosak vagyunk elhárítani, ami gond nem örökletesen szüléinknek és azok szüleinek az életmódjából maradt ránk. Az ember rangja, fontossága, kötelessége és nem is utolsósorban a jogai! Ezek a fogalmak azok, amikre meg kell tanítani cigánylakosságunk egy hányadát. Tanítani! Lefosztva magunkról tökéletesen az előítéletek hínárját. Visszafogó kötelmeit régi öregeinktől tanultuk: eíbül szerzett jószág ebül vész el. Vonatkozik ez a bölcsesség mindenre ma is. Az ember előtt annak van becsülete, értéke, amiért maga fáradt, KoLászló Ibolya Tizenkilencen visszaléptek... Egy miniszteri utasítás előírja, hogy a falusi könyvtárosoknak rendelkezniük kell a legalapvetőbb szakismeretekkel, szaktudással A nyáron negyvenöt könyvtáros egyhetes tanfo- lyamon vett részt Nemrég pedig vizsgát kellett tenniük a tanfolyam anyagából Kaposvár, Tab, illetve Nagyatád körzeti székhelyeken. Azok számára, akiknek távolról kellett beutazniuk, bizony áldozatokkal járt ez a vizsga. Azok, akik munkájukat lelkesen, jól végzik, ott voltak, vállalták a nehézségeket Kiss Ferencné például Visnyeszéplakról indult el kora hajnalban. Eltévedt a sötétben, s emiatt lekéste a buszt így Hencsére kellett gyalogolnia a vonathoz. De megjelent, és sikeresen vizsgázott. Bódis József Alsóhetényből hét kilométert tett meg oda, hetet vissza az apostolok lován Kapos- pulára, a vonathoz. Példamutató áldozatvállalásukért elismerés illeti őket és mindazokat, akik hivatásuknak érezve a könyvtárosi munkát, elutaztak az alapfokú vizsgákra. Sajnos, nem mindenkiről mondhatjuk ezt. A tanfolyam negyvenöt hallgatója közül mindössze huszonhatan vizsgáztak. Nagyatádon ötből egy, a csurgói járásból hat közül mindössze két vizsgázó jelent meg. Pedig szabadnapot engedélyeztek számukra, s betegség miatt csupán egy könyvtáros mentette ki magát. Tizenkilencen valamilyen ok miatt visz- szaléptek. Ahhoz, hogy falusi könyvtárosaink teljesíthessék feladatukat, elengedhetetlen a legfonti'-sabb ismeretek me^-zo-rz/se, az irodalmi tájékozottság. Bár tiszLeletdíjal kap ák érte a falusi könyvtárosság nagyobbrészt társadalmi munka. Amikor ezt vállalták, vállalták azt is a tanfolyam részvevői, hogy leteszik az alapfokú vizsgát. Vállalásuk — ígéret Az pedig csák akkor ér valamit, ha meg is tartják. W. E. PÉNZ MELLETT Elbúcsúzik munkatársaitól Sasvári Sándor, a Nemzeti Bank dolgozója. Nyugdíjba vo- nuL Ügy megy el, ahogy jött is, egyszerűen. A harminchárom év alatt, amit a bankban töltött, nem gyűjtött vagyont, nem vett autót. Életének hátralevő részét arra a nyugdíjra alapozza, amelyet munkája után kap. Nem valami óriási összeg ez. Nem futja belőle se dorbézolásra, sem külföldi utakra. Nem lehet különleges igényeket kielégíteni vele, de becsületes megélhetést biztosít számára. Egyszerűt, emberségeset, Csak be kell osztani szépen, meg. kell gondolni, hogy mire költi, rangsorolni kell, mi a legszükségesebb, mit kell belőle megvenni. Egyszóval a munkának búcsút mondott, de amolyan apró pénzbeosztási gondokkal továbbra is dolga lesz... Harminchárom éven át pénzt számolt reggeltől estig. Még az utolsó napokban is két-három- millió forint ment keresztül a kezén. Ott csörgött asztalán a pénz. Számolta billiókban, kicsiben és nagyban. Olvasta rendben és zilált körülmények között. Hozzányúlhatott volna, amikor dühöngött az ellenforradalom, és meglazult az ellenőrzés. Sasvári Sándor azonban akkor is azzal a pár fillérrel erszényében távozott az épületből, amelyet magával hozott. Előfordult, hogy ötszáz vagy ezer forinttal is többet számoltak némelyik vállalatnál abba a pénzeszsákba, amelyet neki kellett átvennie. Senki sem tudta ezt rajta kívül. Néhány nap múlva értesítette a vállalatot, hogy 500—1000 forinttal több pénz volt a zsákban, mint amennyit a papíron feltüntettek. Nem szédítették meg az ilyen alkalmak sem. Inkább azt mondta otthon, ha éppen nagyobb összegre volt szükség, kérjünk kölcsön, aztán majd lassacskán visszaadjuk ... így, kisebb-nagyobb gondok közt iramlott az élet. Sasvári Sándor egyszerű külsővel járt a hivatalba. Észre se igen vették. Sohasem hangzott nevétől az épület. Nem foglalkoztak vele jegyzőkönyvekben a revizorok. Vele sohasem volt baj. Reggel pontosan jött, délután ugyanígy távozott. A búcsú perceiben név szerint emlegetik gratulálnak neki. Az igazgató jutalmat utal ki számára. Emléklapot kap. És ő, aki tizenhat éves korában lépte át először a bank küszöbét, most ott áll őszülő fejjel, szeretettől körülövezve az ünneplők között. S lassan elindul haza. Apró gondokra gondol és a hátralevő öreg napokra. A piaci sétákkal váltakozó délelőttökre. a könyvekre, a pihenésre. Észébe jut a temérdek pénz, amelyet megszámolt, s amelyből nem tett el soha magának. De megőrzött valamit. Valamit, amin nem lehet ugyan vásá-. rolni, mégis nagy értéke van. > Nagy milyen nagy, azt akkor érezni, amikor a munkatársak búcsúzáskor kezet szorítanak vele. és a vállára csapnak az »öreg fiúnak«. Aztán elfordulnak. ne lássák, hogy nedves a szemük... Szegedi Nándor FENYŐFAVÁSÁR ~... 149 centi. a hét könyv újdon A Magyar Helikon Könyvkiadó Oj Elzevir Könyvtársorozatában jelent meg Anton Csehov Életem című kisregénye. Balzac Emberi A z alábbi eset pár hete történt, egy kora délutáni órában a postahivatal számos ablakának egyikénél. Az ablakhoz egy férfi lép: — Két hatvanfilléres bélyeget kérek. Az alkalmazott körülményesen letép az ívről két bélyeget, maid meglepődve tekint föl: — Nicsak! Vagy talán tévedek? — Hogyhogy? — Nemde Mókusovits úrhoz van szerencsém? — Pontosan. Az alkalmazott, kezében a bélyegekkel, barátságosan bólogat. — Hát hogy s mint vagyunk, Mókusovits úr? Otthon minden rendben? Az asszony, a gyerekek egésznemcsak kis embercsopártokJ ségesek? És hogy megy az szánják rá magukat arra, hogy i segítsenek. Nem, nem jóié-J * ............ k onysággal. Nem erről van ■ Köszönöm. szó! Egy sok energiát, értéket magában hordozó népréeg öntudatra ébresztése a mi dolgunk. És látni kell, hogy ahol ideiében hozzáfogtak ehhez a történelmi ébireszteetés— Esetleg néhány húsz-, harminc- vagy negyvenfilléres bélyeggel is szolgálhatnék ... — A világért sem! — Csomag-szállítólevél, csekklap, pénzesutalvány? — Egyikre sincs szükségem! • 3 — Remélhetőleg tartós marad ez a remek idő ... Mókusovits már türelmetlen. t „ ________________ — Remélhetőleg — mondh ez, ott nem járnak mezítláb # ta kurtán. Megkaphatnám rosszul öflttÖTÖtten a cigúnyoká a bélyegeket? és gyermekeik. Imhol tehát) lassan csak egyedi esetekről j beszélhetünk. ) Igen sok olyan iskolában? jártam, ahol ruházkodás te-? kintetében alig lehetett kü-r lönbséget tenni cigány- és nem? cigány tanulók között. Miért7' — Hogyne, örömmel! — így a tisztviselő az ablak mögött, de a bélyegeket nem ad a ki a markából. — Van még valami kívánsága? Talán egy-két levelezőlap... — Köszönöm, fölösleges. —■ Látta már az ünnepi kiadású bélyegblokkot? Most került forgalomba. Nézze, gyönyörű, nemdebár? S mindössze pár forintot kóstál az egész. Adhatom? — Nem érdekel. A postai alkalmazott becsukja a mappát. — Kár. És hogyan áll üdvözlő táviratok dolgában? Van otthon elegendő készlete? Az ügyfél arca rákvörös lesz: — Adja már ide végre a bélyegeimet, és hagyjon engem békében! A hivatalnok mosolygó ábrázatán semmi jele a sértődöttségnek. — Kérem, ahogyan óhajtja, talán majd legközelebb; itt vannak a bélyegek, egy- húszat kérek; szolgálhatnék esetleg még valamivel, nyithatnánk alkalmasint egy csinos kis postafiókot az ön levelei számára? M ókusovits bőszülten lT± elrohan. A hivatalban most történetesen egy ügyfél sincs. A munkatársak az ablakok mellől értetlenül faggatják barátukat: — Mi volt ez? Mi szükség volt erre a cirkuszra? — Bosszúból! — feleli az elégedett mosollyal. — Bosszúból? Hogyan? — Mókusovits a borbélyom, és egyetlen alkalommal sem tudok tőle addig megszabadulni, míg végig nem ajánlja egész műsorát, a borotva-hajvágástól és a hajmosástól kezdve, a hajszeszeken, eliocíreken, olajokon, hajnövesztő szereken keresztül a kölniig, pitralonig, meg a jó ég tudja, micsodáig. Most végre az én készletemmel is megismerlcedett: (Németből fordította: Jóba Tibor színjátékénak második kötete került a héten kiadásra. A sorozat köteted csak előjegyzésben kaphatók. j Az Európa Könyvkiadónál meg- 1 jelent Emilé Zola A föld című frá- \sa a Rougon-Macquard-ciklus leg- f újabb köteteként, f A Szépirodalmi Kiadó adta közre r Illés Bélának legújabb kötetét A »vér nem válik vízzé címmel. A köttet három kisregényt (Szkipetá- trok, Fegyvert s vitézt éneklek, A f vígszínházi csata) tartalmaz. Az t Olcsó Könyvtár-sorozatban két kö- itetben jelent meg Emile Zola A ipénz című írása. A végkor címmel t került kiadásra Horváth Béla ver- fseskötete. A Magvető Kiadónál látott napvilágot Katkó István új novellas a kötete Két ember az országúton leimmel. Fejes Endre regénye Rozs- ídatemető címmel került kiadásra, ‘ melyben az író egy gyilkosság é okait kutatja. Kende Sándor ösz- itöndíjas író Testvérek címen megjelent kötetében Komlón szerzett r tapasztalatait dolgozza föl. Római (rablás címmel jelent meg Vas Ist- j van új verseskötete. A Zrínyi Kiadónál jelent meg i Szimonov regénye, a Híd a víz [alatt, amelyben a Nagy Honvédő [Háború idején gyűjtött tudósitá- ?sail, háborús témájú elbeszéléseit f írja le az író. A Képzőművészeti Kiadó adta 1 közre Papp Jenő Kuba fotoalbu- [ mát Tolnai Gábor történelmi ösz- r szefoglalásával. A kiadó közreadta f Székely Bertalan válogatott müvé- Iszeti írásait, amelyeket Maksai [László állított össze témarendben, [és ellátta összekötő szöveggel. A Móra Ifjúsági Könyvkiadó fmegjelentette a Fiúk évkönyve 11963. című könyvet sok képpel és i érdekes cikkel. Ismeretlen bolygó A nemzetközi tudományos életben egyre nagyobb tért hódít Egyed László professzor tágulási elmélete, mely új magyarázatot ad a naprendszer kialakulására. Az új elmélet számos megoldatlan kérdés megválaszolása mellett egyben érdekes, új feladatot is ad a csillagászoknak. Ha ugyanis a magyarázat helytálló, akkor a Nap eddig fölfedezett legtávolabbi «-bolygója« — a Pluto — valójában nem is lehet bolygó, hanem csak a Neptunus holdjaként keletkezhetett. Ha később mégis elszakadt »szülőanyjától-«, és önálló bolygópályára tért, ennek csak egy még távolabbi valóságos bolygó zavaró hatása lehetett az oka. Ezek szerint a naorendszerben még egy ismeretlen bolvgónak kell lennie. Hogy eddig nem találták meg, annak egyszerű lehet a magyarázata: körülbelül tízmilüárd kilométeres távolságban kell keringenie a Nantól, ilyen messziről pedig bolygóméretű égitesteket fölfedezni nem könnyű feladat. Öf'cfe* dohénv-e^vopőlróro Az angliai Peterborough- bam Meüormé asszomv elhatározta. hogv ha törik, ha szakad, leszoktatja férjét a dohányzásról. Valahányszor a férje cigarettára gyújtott, az asz- szany a legközelebbi csatornába vagy lefolyóba bedobott egy 2 shillinges pénzdarabot. Ha meg szivarra gyújtott a férfi, akkor ennek az összegnek a dupláját dobta el. Terry Mellor hat hónapig állta az idegháborút — aztán összeroppant. Nem bírta elviselni, hogy felesége eldobálja a pénzüket. Az asszony azzal érvelt, hogy ugyanazt teszi, amit a férj, anélkül, hogy rongálná az egészségét. * * • A két fél Chicagóban egy részvény- társaság közgyűlésén az egyik tag élesen bírálta a vezetőséget. »Az igazgatóság fele mindenre képtelen« — mondotta. — Na és a másik fele? — tette föl a kérdést az egyik részvényes. — Az mindenre képes 1— hangzott a válasz. * * * Táncol a svéd... hadsereg A svédországi Oestersund- bam egy gyalogos ezred szolgálati szabályzatába kötelezően fölvette a táncoktatást. Esténként 3 csoportban több mint 140 ember vesz részt az oktatáson hivatásos tánctanár vezetésével és a városka legszebb lányainak önkéntes részvételével. Ha a kísérlet beválik, kötelezővé teszik a tánctanulást valamennyi svéd ezrednél. Újévi ajándék az 1963. év első újszülötteinek Az Állami Biztosító hagyomá- nyához híven az 1963. év budapesti és vidéki első újszülöttjének húszhúszezer forintos életbiztosítási kötvényt ajándékoz. Az elsőséget az Egészségügyi Minisztériumtól kapott jelentés alapján döntik el. A nyertesek tizennyolc éves ókorukban vehetik föl a húszezer vi forintot. CMTI) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-U* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzüntc meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónap? FU Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemébe®# Kaposvár. Latinka S. u. S.
