Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-19 / 296. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Megalakult a TIT művészeti szakosztálya A napokban tartotta meg alakuló ülését a TIT megyei művészeti szakosztálya. Kánya János titkár közölte bevezető­jében, hogy a szakosztály meg­alakítását a művészeti isme­retterjesztés iránt tapasztalha­tó érdeklődés tette szükséges­sé. Elmondotta, hogy mik a szakosztály feladatai. Ezután megválasztották a művészeti szakosztály elnökségét. Elnök Szigetvári György, a Tervező Iroda igazgatója lett, alelnö- kök: Sallós Gábor, a Csiky Gergely Színház igazgatója, Nyakas József, a Zeneiskola igazgatója és Tomory Aladár, a Felsőfokú Tanítóképző Inté­zet tanára. Az ülés második részében a jelenlevők elmondták a szak­osztály munkájával kapcsola­tos elgondolásaikat, javaslatai­kat. Sok ötlet, javaslat hang­zott el. Felszólalt Herczeg Fe- renené, a TIT Országos Köz­pontjának küldötte is. Többek között egy megyei művészeti folyóirat megindítását javasol­ta. Végül a szakosztály tagjai, vezetői megállapodtak abban, hogy a közeljövőben vitaindító előadásként bemutatja a szín­ház a Giccsparádé című dara­bot. NŐI PERTU Szervusz, azt hiszem, én vagyok az idősebb! Les* piperemosás a Patyolatnál Itt a Patyolat-boy A Jövőben a Somogy megyei Patyolat Vállalat még jobban megkönnyíti a nőik »második műszakiját. Hét felvevőhelye várja a megrendelőket. Nem lesz fennakadás a februári csúcsforgalomban sem. 1963 elejétől több helyen — többek között Siófokon, Lengyeltóti­ban, Andocson, Igáiban és Nagybajomban — létesítenek fiókvállalatokat. Teljesül végre a lakosság ré­gi óhaja: kiterjesztik a pipere­mosást. Ezentúl nemcsak fér­fiingeket és fehérneműket vállalnak el, hanem abroszokat és munkaigényes ágyneműket is. Az NDK-ból vásárolt új gő­zölőbábuval megkönnyítik a festés és vegytisztítás utáni vasalást, s a lakosság az eddi­ginél még szebben vasalt ruhát kap vissza. A kaposvári Ady Endre ut­cai fiókban expressz folttisztí­tást és vasalást is vállalnak. Ezek a szolgáltatások helyben megvárhatok. Hasznosnak ígérkezik a boy- szolgálat. A megrendelőknek minimális összegért a tisztított ruhákat házhoz szállítják. A vállalat dolgozói arra tö­rekednek, hogy csökkentsék a mosás, a festés és a vegytisz­títás idejét. Ezt lehetővé teszi az új gépek — kalander, gőz- reduktor — üzembe állítása. cA rendép gy esős, ködös októberi délelőtt ön a gyerekek tüzet raktak a légópincében. Ketten voltak, két kis új­donsült első osztályos. Mind­ketten délután jártak iskolá­ba, s a reggeli takarítás-szel­lőztetés kiszorította őket a la­kásból, az eső meg beszorí­totta őket a háromemeletes bérház folyosóira. Az egyik az ácsorgó tétlenségben kitalálta, hogy tüzet kellene rakni a légópincében, s mindjárt ki­adta a parancsot társának: — Balázs, hozzál gyufát! A kis Balázs fekete szemé­ben mintha már lobbanna is a gyufa lángja erre a felszó­lításra. Félelmes és kiváncsi lobogás ez. Szereti a tüzet, fél is tőle, meg imádja is egy­szerre, mint a tűzimádók ősi vallásában a hívők az áldozat isteni lángját. De a gyufához nyúlni — örök tilalom és fe­nyegetés. — Nem mered lehozni? A másik se meri, azért biz­tatja Balázst. A gyerek töröl egyet az orrán, aztán mégis elindul, mert veleszületett gőg ez már a hatéves kis lélekben is, mások előtt bátornak kell mutatkozni! Fölmegy a lépcsőn, és egy perc múlva, egy doboz gyufá­val tér vissza. Aztán nekilát­nak a merész műveletnek, új­ságpapírt, pattanóan száraz gaUnakat gyűjtenék össze, s Viszik a szürke betonnal bé­lelt légópince egűik sarkába. Sercen a gyufa, halkan zizeg­ve ég a kupac alján össze­gyűrt papiros, és a homályos pincében lángok fltal szült furcsa, nagy mesealakok hin­táznak a sötét faiakon. A gyerekek tágra nyílt szemmel, borzongva a félelemtől és a gyönyörűségtől, rettegve, de büszkén néznek egymásra: lo­bog a tűz, és az ölnyi gally maroknyi hamuvá olvad sza­vára! Először a házmester tudta meg, aztán a szomszédok s csak a legvégén a szülők. Furcsa titkolózás folyt egy ideig, senki sem akart árul­kodni, a lakók a »splendid isolation« bölcs elvét követ­ték, nem a mi gyerekeink voltak, hát mi közünk hoz­zá? Végül a házmester szóit a szülőknek kényszeredetten, kötelességből, mert ő felelős a házban történtekért, nem mondja, az ő fia is megten­né, az se különb, ne tessék azt gondolni, de most az egy­szer valóban nem volt benne a stikliben. Valaki a házból titokban a rendőrségre is jelentette az esetet, erről azonban senki sem tudott. A gyerekeket a szülők ki­vallatták, és kellő fenyegeté­sek közt megszidták. Páli sze­rint mindent Balázs csinált, Balázs szerint meg Palika. Pali szülei magukban célzást tettek Balázs rossz nevelésé­re; Balázsba szülei otthon egymás közt lélektani alapon kimutatták, hogy Palika erő­szakos természete vihette rá a félénk Balázst a gyufa el­lopására, hiszen a lakásban is fél a fűztől,' s a gyufát a kezébe sem meri venni. Végül is a bérház minden lakója napirendre tért a gye- rehcsíny fölött FIATAL MŰVÉSZEK OPERAHANQVERSENYE A hangversenyévad első szimfonikus operaestjét hét­főn tartották meg a Lalinka Művelődési Házban. Miért, miért nem, a fél nyolcra hir­detett hangverseny »csupán« félórás késéssel kezdődött, így a legmegátalkodottabb késők­nek sem sikerült lemaradniuk a nyitányról. Hogy miért soro­zatos az ilyen kezdés, ezt már szóvá sem tesszük, sajnos a hangverseny rendezői eddig sem vették figyelembe a kö­zönség nagy részének jogos óhaját: ne raboljanak el ide­jükből fél órákat. Ezt leszá­mítva a következő két óra, a népszerűnek hirdetett opera­est sok kellemes meglepetést szerzett, élvezetes perceket nyújtott. A Magyar Állami Operaház négy fiatal művészével is­merkedhetett meg a kaposvári közönség. A XVIII—XIX. szá­zad nagy operakomponistái­nak legnépszerűbb műveiből tevődött össze műsoruk, s el­sősorban a fiatal előadóművé­szeket dicséri, hogy egy percig sem éreztünk benne törést, színvonalában végig emelke­dett maradt. Mozart Szöktetés a szerájból című vígoperájának egyik áriá­jával Veress Gyula mutatko­zott be elsőnek. Szép fényű basszusa nem érvényesülhetett sajnos sem itt, sem a Sevillai borbély Rágalom-áriájában. Érezhetően — rekedtsége miatt — hangképzési problémákkal küzdött. Ágai Karola a Va­rázsfuvola Éjkirálynő-áriájá­val lépett a közönség elé. Ha­tározott, erőteljes koloratúrja megállta a legnehezebb káden- ciális próbákat további szá­maiban, a Hunyadi László Ca- valettájában és a Risoletto- kettőstoen is. Produkcióját eb­ben az utóbbi műsorszámban éreztük legszebbnek. Méltó partnere volt Kozma Lajos, akit az Operaház legfiatalabb tenoristájaként jelentett be a műsorközlő. Kozma tényleg fi­gyelemreméltó technikáról és érzelmeket híven, egyszerűen tolmácsoló képességről tett ta­núságot. Hangja — életkori sa­játosságából természetesen kö­vetkezik — nem tömör és nem kialakult. Kellemes, lágy szí­néhez és karakteréhez inkább a lírai szerepek illenek, így — bár a legforróbb tapsokat ő fogadhatta az est során — a Carmen Virág-ária és az emlí­tett kettős tolmácsolása sike­rült a legjobban. Erkel Bánk bán-áriájának előadása muzi­kális, de érzelmi telítettségé­ben hiányos volt. Kiemelném az estnek művé­szetben legérettebb előadóját, Barlay Zsuzsát. A műsor leg­nagyobb meglepetése volt. Bár­sonyos alt hangját a Gludk Orpheuszából idézett áriában, Saint-Saens Sámson és Delilla című operájának Csók-áriájá­ban és Verdi Álarcosbál Jósnő- áriájában csodálhattuk. Mind­három számban tökéletes mű­vészi erővel és egyszerűséggel énekelt. Hangjának lenyűgöző érzelemgazdagsága s a termet betöltő orgánuma a fokozato­san erősödő és fortissimo ré­szekben ragyogott különös szépséggel. A Közalkalmazottak Szimfo­nikus Zenekarától Várkonyi Sándor vezényletével a Szök­tetés a szerájból és a Sevillai borbély című operák nyitányát, Pochielli Gioconda című ope­rájából az Örák táncát, vala­mint a Traviata harmadik fel­vonásának előjátékát hallot­tuk. Kellemes, élvezetes perce­ket nyújtottak önálló számaik­ban, jóllehet Várkonyi karmes­teri erényeit az áriák kíséreté­ben érezhettük határozottab­ban, biztosabban. Rá ez György összekötő szö­vege jó és mértéktartó volt. A jövőben azonban szeretnénk, ha az előadók művészi kvalitá­sának eldöntését a műsorköz­lők rábíznák a közönségre. Az előzetesen csillogó jelzőket nem igénylik sem a művészek, sem a hamgversenylátogatók. Wallinger Endre ÚJ KÖNYVEK SSgglS? Szepesi György— Lukács László: HÁROM HÉT CHILÉBEN A rádió kitűnő bemondója és a neves sportriporter — a Népszabadság sportrovatának vezetője — ott volt a chilei labdarúgó-világbajnokságon. Élményeikről színes riport­könyvben számoltak be, amely­ben nemcsak a VB izgalmas döntőiről, hanem Chiléről és Dél-Amerikáról is sok újat és érdekeset olvashatunk. (Medi­cina Könyvkiadó.) Bácsalmási Péter— Koltai Jenő: AZ ATLÉTIKA OKTATÁSÁ­NAK MÓDSZERTANA A Testnevelési Főiskola tan­könyve, mely szabad forga­lomban az érdeklődő nagykö­zönség számára is kapható. Is­merteti az atlétika testnevelés­elméleti kérdéseit, az egyes at­létikai mozgások oktatásának fölépítését, az iskoláskor, va­lamint a nők atlétikai foglal­koztatásának módszertani sa­játosságait. A mű részletesen jellemzi és értékeli az atlétika valamennyi számát, a verseny- számokban való részvétel fel­tételeit, azok kifejlesztésének eszközeit, módszeres oktatásá­nak sajátosságait. Tárgyalja J továbbá az oktatást megelőző ’ felkészítő eljárásokat, az okta-j tás folyamatát, az önellenőrzés lehetőségeit, a különleges» »mostoha« körülmények kö­zött végzett oktatás sajátos szempontjait. Pálfai János: KORSZERŰ MÓDSZEREK A LABDARÚGÓ EDZÉSBEN A könyv — amely a Testne­velési Tudományos Tanács ki­adványai keretében jelent meg — az utóbbi évtized ku­tatásai alapján kikísérletezett és különböző magyar csapa­toknál két éven át kipróbált legújabb edzésmódszereket is­merteti. Gyakorlati példákon keresztül mutatja be az edzés­terhelés megállapítását, a fizi­kai képességek, a technika, a taktika és az erőnlét együttes fejlesztését, az egyéni különb­ségek tekintetbevételét. Beha­tóan foglalkozik ezenkívül az edzettségi állapot gyakorlati meghatározásával, a szichikai fölkészítés módszeres eljárá­saival, az időszaki és távlati tervezéssel, több mint 300 ed­zésgyakorlattal és játékkal se­gíti az edzői munkát. (Medici­na Kiadó.) 'Tíz nap múlva azonban x egy magas, sovány ar­cú rendőr főhadnagy jelent meg Balázséit lakásán reggel, munkába menet előtt. Bemu­tatkozott, és mindjárt az elő­szobában rátért a tárgyra. —• Tudják, hogy Balázs ne­vű első osztályos gyermekük tüzet rakott a légópincében? — I... igen, tudunk róla. Anyuka rögtön beszólt a konyhába, ahol a kisgyerek pizsamában ül az asztal mel­lett, hakaóscsészéjét a szájá­hoz ragasztva: — Látod, Balázska, most itt van a rendőr bácsi, mert tüzet raktatok. Persze — ezt most már a főhadnagy felé mondja —■, ha Palika nem biztatja, sohasem vitte volna le a gyufát..-. m— Mindegy — mondja a főhadnagy —, majd a másik családhoz is elmegyek, de fi­gyelmeztetni kell a gyereket, hogy ilyet nem szabad csinál­ni! A konyhában Balázska már ijedten levette szájáról a kakaóscsészét, s az széles, nagy lutrikat nyomott az ar­cára. Elrettenve bámult a ma­gas, komoly rendőrtisztre. Ilyen közelről még sose lá­tott eleven rendőrt, legföl­jebb az utcasarkon, olyankor tiszteletteljes respektussal né­zett rá. Most azonban kis agyában a fölismerés rettentő villáma vág bele: úgy látszik, mégis igaza van apukának, hogy a közösség ellen vétőket megbüntetik... Nem tudja még, hogy milyen lehet a bün­tetés, de a gyönyörű fekete szemek hihetetlenül gyorsan párásak lesznek, mint amikor télidőben hirtelen kinyitjuk a konyhaablakot, s a kis száj görbül: — A Pulcsi mondta, hogy hozzak le... Anyuka nézi a pityergő gye­reket, s az anyák csodálatosan együttérző képességével szinte az ő szemében is könnyek je­lennek meg. Rájön, hogy so­ha úgy még nem szerette a fiát, mint most, amikor baj­ban van, de ő praktikus pe- dagóguslélek is, aki tudja, hogy ilyen kitűnő nevelési al­kalmat nem szabad elmu­lasztani, s az erős érzelmi ha­tás alatt levő gyermeket tar­tósan el lehet riasztani a helytelen cselekedettől. — Most csak jól ijesszen rá a haszontalanra! — mondja a főhadnagynak —, itthon sem vagyon akar szót fogadni. — Helyes — mondja az apa is —, jól rá keU ijeszteni, hogy elviszi magával, hamég egyszer ilyet csinál! Miattunk el is viheti! A szülők láthatóan büszkék erélyes magatartásukra, a fő­hadnagy azonban megigazítja derekán a szíjat, és komolyan megrázza a fejét. — Miért ijesszek rá? Miért alxLrják, hogy rossz emléket' hagyjak benne, s úgy nézzen mindig ránk, rendőrökre, mint akik mást sem teszünk, mint büntetünk, és félelmet keltünk? Meg keU nyerni magunknak a gyermekeket! Azzal belép a konyhába, szelíden és komolyan beszélni kezd a gyerekhez. Balázska kitartóan, tágra nyílt szemmel néz rá, s lassan abbahagyja a szepegést. A végén a főhad­nagy kezét nyújtja a fiúnak. — Na, megígéred, hogy többet nem raksz tüzet? Hát akikor csapj bele ide a tenye­rembe, s ha az utcán találko­zunk, köszönjél, én meg sza­lutálok neked, mert mi már ismerjük egymást, és barátok vagyunk! — Balázska arca ki­simul, még nem nevet, de már csak a homlokán látszik az aggodalom ránca, és na­gyot csap a kezével a főhad- Twgy széles tenyerébe ... — Többet... nem rakok tüzet... A főhadnagy elbúcsúzik. Lefelé megyünk már a lépcsőn, de még mindig elké­pedve töprengek, hogy hon­nan veszi ez az ember azt a mély és humánus pedagógiát, amellyel célt ért el a gyer­meknél, s amellyel lefőzött bennünket, pedagógusszülőket. A lépcső alján megállunk egy percre. A főhadnagy mo­solyog. — Az ilyesmire minden gyerek hajlamos. Tüzet rak, ablakot dob be ... mi is meg­tettük. De foglalkozni kell ve­lük, nem ijesztgetni őket... én — különben gyereket sohasem Nem ismeretlen Ragyogó képességű szem­tanúnak minősítette a flori­dai rendőrség Mrs. Sharetlt, aki pontos személyleírást adott egy banditáról. A gengszter éppen villámtáma- dást hajtott végre 5000 dol­lár zsákmányt ejtve egy áruházban, amikor ugyanott Mrs. Sharell éppen vásárolt valamit. »Ügy véli, jó a megfigye­lőképességem?« — kérdezte a derék hölgy, mikor udva­riasan dicsérték a rendőrsé­gen ezt a kiváló tulajdonsá­gát. — A rabló ugyanis a férjem. ... Foglalkozása: szivarkóstoló A malmöi szivargyárban évtizedek óta Jan Baars tölti be a »szivarkóstoló« rendkívül fontos feladatát. Munkájával a svéd dohány­monopólium annyira elége­dett, hogy egy szivarfajtát róla nevezett el. Baars mun­kája azért olyan felelősség- teljes, mivel ő határozza meg. hogy milyen dohányfaj­tákat vásároljanak, ez pe­dig milliós összegeket jelent! A szíva rkóstoló naponta mintegy 30 szivarra gyújt rá. Ez igen tekintélyes mennyi­ség, még akkor is, ha termé­szetesen mindegyikből csak néhány szippantást szív. Minden kóstoló után tejet iszik, hogy ízlelőszerveit »jó formában« tartsa. Cigarettá­ra soha semmilyen körül­mények között sem gyújthat, mert. ezzel teljesen elveszíte­né kifinomult érzékét a szi­varok iránt. Ami a dohány­zás veszedelmeit illeti, Jan Baarsnak ez a véleménye: »Értelmesen kell dohányoz­ni, hogy az ember ne rongál­ja az egészségét. A szivart nem szabad leszívni, és nem szabad végigszívTii sem. Ügyis csak a szájunkban érezzük a szivar ízét, tehát a tüdőre leszívni a füstöt nemcsak káros, hanem fölös­leges is. A szivarnak jó egy- harmada pedig a hamutartó­ba való.« ... Hősi elhatározás Brendan Brehan ír színpa­di szerző meglehetősen sú­lyos alkoholista, s ezért be­vonult egy londoni kórházba elvonókúrára. Többek között azzal akarták lebeszélni az ivásról, hogy bemutattak ne­ki egy filmet, amelyen az alkoholisták többszörösre megnagyobbodott és tönkre­tett mája látható. Brendan Brehant annyira megrendí­tette a látvány, hogy így kiáltott fel: »Soha többé az életben — nem eszem má­jat!-« Egyre több ember szorul szemüvegre Egy amerikai statisztika szerint a szemüveggyártás az utóbbi 15 év alatt világ­szerte a tízszeresére emelke­dett. ütöttem meg. Nekem is van egy hatéves fiam s meg egy nagyobb lányom,... hozzájuk nem nyúlnék egy ujjal sem, de azért szót fogadnak, Az egyikből talán pedagógus lesz, a másikból rendőr... Elbúcsúzunk, és nekivág a ködösen fehérlő messzi utcá­nak. Hosszan nézek utána. Arra gondolok, hogy amerre ő jár szolgálatban, jobbak lesznek az utcán az emberek, a sofőrök lassabban, gondo­sabban hajtanak, a gyerekek visszadugjáh zsebükbe a vad- gesztenyéket ... , , Tari János Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-» Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra »1 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében» Kaposvár, Latinka S. n. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom