Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-18 / 270. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1962. november LEV LANDAU A Svéd Tudomá­nyos Akadémia meg­bízottja fehér kö­penyt öltött ünnepi ruhájára, úgy lépett a betegszobába. Ko­runk egyik legna­gyobb tudósát, Lev Landaut értesítette hivatalosan arról, hogy neki ítélték az idén a fizikai Nobel- díjat. »-Nagyon büsz­ke vagyok a szovjet tudományra« — mon­dotta az 54 éves vi­lághírű fizikus. A kitüntetés, úgy érez­te, nagy népének szól* a Szovjetunió napról napra gyara­podó tudománvos si­ker inek, melyekre tisztelettel tekint az emberiség. Lev Davidovics Landau páratlanul fiatalon, 13 éves ko­rában nyerte el a doktori címet a le- ningrádi egyetemen. Munkássága azóta a modern fizika egész területére kiterjed: térelmélet* kvantum­mechanika, a szilárd testek elektrodinami­kája. a cseppfolyós testek és gázok fázisú- változásai. Tévedés lenne azt gondolni, hogy ezek elvont problémák. Ellenke­zőleg: olyan gyakor­lati kérdések meg­oldását segítik elő, mint az atomenergia felhasználása és az űrhajózás. Landau professzor legutóbb például azt vizsgálta, hogy az abszolút fagypont, vagyis mí­nusz 273 fok közelé­ben hogyan viselked­nek a gázok. Nos, a marsrakéta már he­tek óta a 273 fokos világűrben száguld... A tudósok élete ál­talában nem ese­ménydús. Az ő vilá­guk a laboratórium, a könyvek, a kated­ra, az asztali-lámpa fényköre. Lev Lan­daut ez év elején sú­lyos autóbaleset érte. Teste tizenegy helyen szenvedett törést, létfontosságú szer­vei is megsérültek. Nem túlzás, ha azt mondjuk: az egész világ a naey tudós megmentésére sie­tett. Egyszerű embe­rek ajánlották fel vérüket* csontjukat, és az öt világrész legkiválóbb orvosai sereglettek beteg­ágyához. Két hónapig az el­múlás veszélye lebe­gett a roncsolt test körül, kialvás fe­nyegette a különle­ges képességekkel felruházott agy velőt. Végül győzött az emberi szolidaritás és orvostudomány együttes ereje. Landau professzor, a Lomonoszov Egye­tem tanára, több kül­földi akadémia és egyetem dísztagja, meggyógyult, most már utókezelésben részesül. Hatalmas tudásával, fáradha­tatlan és termékeny alkotókészségével ha­marosan ismét hazá­ja és az emberiség javára munkálkodik. Szívből kívánunk neki jó egészséget és sok sikert szenvedé­lyesen szeretett tudo­mányában* amelynek vég~ő célja: a világ megismerése a klasz- szikusokka! együtt már Landau névétől is elválaszthatatlan. Gy. L Tanulmánykötet a magyar sztrájkmozgalmak történetéről A Legúiabbkori Történeti Mú­zeumban egy tudományos kutató- csoport megkezdte a magyar sztrájkmozgalmak történetének fel­dolgozását. A munkaközösségnek az összegyűjtött anyagokból IS kell válogatnia a kortörténelmi szempontból legértékesebbeket. Sok régi dátumnak kell utánanéz­ni, esetleg helyesbíteni őket és szemtanúkat meghallgatni. Az is előfordulhat, hogy a szándékosan elferdített írások nehezítik majd munkájukat. A munkaközösség tagjai a ku­tatásra egy évet szánnak, utána ál­lítják össze a 25 évre tervezett ta- n ulmánykötetet. Pedagógiai előadássorozat indult Marcaléban A járási pedagógiai bizott­ság, a községi nőtanács, az ál­talános iskola és a gimnázium szülői munkaközösségének kezdeményezésére pedagógiai előadássorozat indult Mar­caliban. Az előadásokat, ame­lyek az ifjúság családi és tár­sadalmi nevelésének problé­máival foglalkoznak, ismert nevű fővárosi szakemberek tartják. Az első előadást november 14-én, szerdán »A serdülőkor sajátosságai« címmel Kútvöl­gyi István pszichológus tar­totta. Utána a pedagógus­szakszervezet járási bizottsága tapasztalatcserét rendezett az előadó közreműködésével a község nevelői részére. Szakmunkásképző tanfolyam Rinyatamásiban (Tudósítónktól.) Csütörtökön délután a Lá- bodi Állami Gazdaság rinyata- mási kerületében ünnepélye­sen megnyitották a burgonya- termesztő szakmunkásképző tanfolyamod A tanfolyamra a lábodi, a kuntelepi és a gör- getegi tsz-ekből 12 tag, az ál­lami gazdaságból pedig 40 dol­gozó iratkozott be. Sárvári Ba­lázs tudományos kutató, a burgonyakísérleti telep vezető­je köszöntötte a hallgatókat, majd (ír. Dohy János profesz- szor, tudományos kutató tar­tott előadást a növénykórtan és talajtan alapismereteiből. Apók ankétja Karódon (Tudósítónktól.) A Tahi Járási Nőtanács kez­deményezésére november 10- én pedagógiai ankétot rendez­tek Karádon az apák és a nagyapák részére. Eddig ugyan­is a szülői értekezleteken szán­té kizárólag az édesanyák vet­tek részt. Vajon az apák nem tö­rődnek gyermekük nevelésé­vel? — kérdezték a nőtanács vezetői, s megrendezték ezt az ankétet. »Az apák felelőssége a gyermeknevelésben« címmel Csák Ernő, a Bonmyai Általá­nos Iskola igazgatója tartott vitaindító előadást. Az elmon­dottak igen érdekes hozzászó­lásokat váltottak ki. Vala­mennyi felszólaló helyeselte, hogy megrendezték az anké- tot. Aki nem tud arabusul.•• A napokban részt vettem egy népművelési továbbképzé­sen. Az előadó a klubfoglalkozások módszereit ismertette, majd látért a szellemi vetélkedők gyakorlati bemutatására. Némi huzavona után akadt három önként jelentkező peda­gógus, s vállalta, hogy próbára teszi tudását. Nem is volt semmi hiba addig, amíg a zárt borítékból elő nem kerül­tek a »kérdések. Ezekről mindössze annyit közöltek, hogy nem haladják meg az általános iskolai követelményeket. De talán idézzünk közülük néhányat: »Melyik magyar író szervezte Somogybán a termelő- szövetkezeteket?« A kérdés után zárójelben ott volt a fe­lelet arra az esetre, ha netán a játék vezetője memória­zavarba kerülrte. Jelen esetben így: »Móricz Zsigmondi Továbbá: »Kit neveznek német költőfejedelemnek? (Johann Wolf­gang Geothe.«) A válasz késett, ezért egy kisegítő kérdés is elhangzott ekképpen: i — No hát olyan költő, mint nálunk Petőfi. Máig is rejtély előttem, hogy az illető kartáirsnőnek hogyan sikerült egyből rávágnia, hogy »Goethe« és nem Heine... »Melyik magyar költő írt balladákat? (Arany János: Kádár Kata, Kőmíves Kelemenné.)« »Ki szerezte a Rákóczi-induló zenéjét, és milyen nem­zetiségű volt? (Berlioz, francia.)« Nos, talán ebből ennyi elég. Az utóbbi kérdést csak olvastam, a többi el is hangzott, s bizonyára nemcsak itt, hanem máshol is. Itt senki sem tiltakozott a kérdések pontatlan, illetve téves megfogalmazása ellen. Nem javította ki senki, hogy a kiváló kritikai realista nem szervezte a tsz-t tizenkilenc' ben, hanem riportot írt az első termelőszövetkezetről; hogy a Kádár Kata és a Kőmíves Kelemenné néjpbalüadák; hogy Berlioz előtt legalább két és fél századdal már rohamra lelkesítette kurucainkat egy ismeretlen szerző pattogó rit­musú indulója. Most nem szólt közbe senki. Azonban elő­fordulhat ilyesmi is, és akkor a játékvezető aligha részesül elismerésben. A szellemi vetélkedők, a »Ki mit tud?« játékok egyre népszerűbbek. Ez pedig felelősséget ró mindazokra, akik ilyen foglalkozásokat vezetnek, nehogy téves imereteket terjesszenek. S ha valaki »nem tud arabusul«, helyes a segédkönyveket is lapozgatnia, mielőtt megszólal. A legcélszerűbb mégis az jenre, ha illetékesek lekto­rálása nélkül a szellemi fejtörők kérdései nem kerülnének nyilvánosság elé. w, g. — Az más! Már megijedtünk, hogy átcsalták a szomszéd faluba. (Toncz Tibor rajza.) C ok szoknyája megleb- bent, mikor belépett a nagy tojóházba. Szokása sze­rint megállt egy pillanatra, vé­gigjáratta tekintetét a helyisé­gen. Homlokába hulló, rakon­cátlan ősz haját a kendő alá simította, aztán lehajolt egy vödörért. — No hát akkor megnézzük, bogaraim, hogy mit dolgozta tok délelőtt. Elindult a fészkek­hez, szedegette a tojásokat. — Gyere csak, gyere ki, nem kell mindig ott bent üldögél­ni, azt a nemjóját! Mozogni, enni kell, hogy sók tojás le­gyen. — Óvatosan vette ki a szárnyaival és kárálásával til­takozó tyúkot a fészkéből. Szé­pen, szelíden beszélt hozzájuk, mintha értenék. S mintha már elfelejtette volna reggeli nagy mérgét. Pedig dehogy! Eszébe villant az többször is; ilyenkor össze­szorított szájjal nyúlt a to­jásért, s csak magában emle­gette: ».4 fene ette volna meg az ügyetlen kezét.« Ezt a szi­dást pedig nem másnak, mint hűséges élete párjának címez­te, akire bizony rossz nap vir­radt ezen a veröfényes hétfőn. A pipadohányért matatott az öreg a szúette kredencben, és hogyan, hogyan sem, leverte örzse néni szép virágos tálát. A »vén tutyimutyi«-tól kezd­ve az »istenvc.résé«-ig mindent megkapott a cserepek fölött té­tován álldogáló Gergő bácsi. Az pedig hej, de szeretett vol­na már kívülről tekinteni befe­lé, de még inkább messze len­ni, minél távolabb ettől a tra­gikus színhelytől. De se moc­canni, se szólni nem mert egé­szen addig, míg hangos csatta- nással be nem vágta maga mö­gött Örzse néni a kertkaput, s hetven évét feledve el nem vi­rágzott a tojóház irányába.*­Örzse nem MEQ A BAROMFITÄP Tf'ppenhogy végzett a tojás összegyűjtésével, mikor betoppant az elnök. — Jó napot, örzse néném! — Magának is, de jobbat, mint amilyen nekem van — tette hozzá morcosán, mivel­hogy ismét eszébe lopózkodott az a drága, szép, immár a sze­méiben heverő tál. Csak nincs valami baj, Örzse néném? — fogta meg a vállát az elnök.-— A, hagyja csak... — mér­gesen megrázia a fejét, szoro­sabbra kötötte kendőjét. — No, mennyit szedett ösz- sze? — Olyan száz-egynéhány le­het, még nem számoltam meg. — Az bizony elég kevés ... De nem baj, majd csak »meg­emberelik« magukat a maga bogarai — nevetve idézte az elnök Örzse néni kedvenc szó­lását. — Tudja, mamikám, hozzásegítjük őket... örzse néni nem értette, mit akar az elnök. — Hozzásegítjük őket? Hát ez meg miféle dolog? — csap­ta csípőre a kezét. — Holnaptól kezdve nem ku­koricát meg árpát kapnak en­ni, hanem keveréket. Tudja, baromfitápot... — Micsoda?! — csattant föl Örzse néni. — Tönkre akarják tenni az én szép jószágaimat?J Hát ezért vesződtem velük ennyit? Hetven évet megértem, mindig jól tojtak a tyúkjaim, pedig sosem ettek semmiféle tápszert! — Hallgasson meg, mami- köm — Mit hallgassak? Újítani akarnak, aztán tönkreteszik a tyúkokat. Ej, éreztem én, hogy még baj szakad rám ezen a napon... — De értse meg, Örzse né­ni... — Nekem ugyan magyaráz­hat ... Tudok, amit tudok, nem mai asszony vagyok én... — Ha annyira hajthatatlan, akkor egyezzünk meg valami­ben. Tegyünk egy próbát. Két hétig ezzel a keverékkel etet­jük őket, aztán meglátjuk az eredményt. Jó lesz így? — Hát istenem — tárta szét karját —, mit tehetnék, nem bánom. De tudom, ha egynek is baja esik, nem maradnak meg tőlem... Az elnök elnevette magát örzse néni harciasságán, s mo­solyogva hagyta ott a duzzogó, morgolódó öregasszonyt, aki­nél lelkiismeretesebb ember kevés akadt a faluban ... 7VT apók teltek el, és az el- ’ nők kíváncsian várta az első visszhangot, örzse néni azonban nem szólt, ö meg nem erőltette, hogy nyilatkozzék. Arról persze érdeklődött, ho­gyan alakul a tojáshozam, és megértette a mamika hallgatá­sát, mikor megtudta, hogy napról napra több tojás gyű­lik össze... Az elnök Gergő bácsit is beavatta a dologba, s azt a harci megbízatást adta neki, hogy próbálja kiszedni élete párfából, hogy mi a helyzet a telepen, mi a véleménye a tápról... Gergő bácsi azon- fcú hiába próbálkozott, mezt bár a tál miatt lassan megbé- kült Örzse néni, de a tyúkok­ról nem beszélt. Azelőtt? Már sokszor unta az öreg a terje­delmes meséket, hogy mi van a kis kopasszal meg a kedvenc Csöpivel. Azt viszont jól lát­ta, hogy örzse néni némi gon­dolkodásba merül esténként... Tfgy a második hét vége felé ismét kiment az el­nök a telepre. Örzse néni szo­kás szerint dödögött a barom­fiakkal. — Ó, kis bogaraim, de szor­galmasak voltatok, ennyi tojás! Hát mégiscsak ízlik nektek az a kevert vacak?! Különben mindegy, hogy mitől, csak toj­jatok. — Mi újság, Örzse néném? — rezzentette föl az elnök hangja. — Hát... Megvagyunk... — Aztán eszik-e a tápot a baromfiak? — Eszik... eszegetik. — És miben maradunk? Ta­lán jobb lenne, ha visszaáll- nánk a régi etetésre? — Azt már nem! — szaladt ki örzse néni száján, de gyor­san elhallgatott, mert érezte, hogy önkéntelenül is erélye­sebbre sikerült a tiltakozása. — Szóval... úgy gondolom, hogy egy kissé még meghosz- szabbíthatnánk a próbálási időt... Mert ugyebár két hét alatt az ember nem tapasztal­hatja ki eléggé ezt a dolgot... — Ahogy gondolja, mami­kám, én benne vagyok... — ezzel el is búcsúzott az elnök, és mosolyogva ezt mondta ma­t4 Nem kérdezgette az asszonyt, tudta anélkül is, hogy már rég egy véleményen vannak. /If ár lassan el is felejtette az elnök az egész ügyet, amikor egy nap estefelé csön­desen kopogtak az irodaajtón. — Jó estét, Gergő bátyám — fogadta az elnök az öreget, aki tétován, de huncutkás mosoly- lyal állt meg az íróasztal mel­lett. — Mi újság, bátyám? — Megvagyunk. Hanem az asszony, az ő dolgában jöt­tem ... ■ — Mi van örzse nénivel, csak nem beteg? — Az? Sose volt egészsége­sebb. Sőt —— hajolt közelebb az öreg —, éppen olyan jó a beszélőkéje, mint néhány hét­tel ezelőtt, már újra regél a Csöpiröl meg a többiekről — jelentőségteljesen kacsintott —, hallja, jó lecke volt az neki. — Fő, hogy sikerült meg­győzni. — Bizony sikerült, mégpedig alaposan. Éppen emiatt jövök, mert már napok óta nem hagy békében... Azt mondja, nincs ideje magával beszélni; persze nem erről van szó, én tudom, hanem restellkedik az asz- szony... — Beszélni akar velem? — Bizony. Ma aztán rászán­tam magam, és eljöttem, hogy tolmácsoljam az üzene­tét, kívánságát. Azt mondta, tudakoljam meg, hogy nem le­hetne-e valamiképpen elintéz­ni, hogy a háztáji tyúkjainak is adjanak ilyen jó eleséget. Mert azt mondja, hogy az szin­te csodaszer... Egymásra nézett a két em­ber, és szívből nevetni kez­dett ... Vörös Márta Rázza a telefonkagylót! A minap fontos imterurbán beszélgetésem akadt, s egy mondat közepén váratlanul megszakadt a vonal. Előfor­dul ez m ással is, ebben még nincs semmi különös. Annál inkább meglepődtem a vála­szon, amit nem éppen barát­ságos hangnemben a telefon- központtól kaptam érdeklő­désemre. Azt mondta a fel- indultség tetőfokán álló hang: »Máskor tessék, ké­rem a hallgatót rázni...« El­szégyelltem magam. Hát hol élek én?! Az úrnak 1962. esztendejében, a szuperszoni­kus gépek és űrrakéták kor­szakában még annyit sem tudok, ha vidékkel akarok beszélni, akikor rázzam a te­lefonkagylót?! A vonal visszajött, és nem tudom, annak köszönhetem-e, hogy a magasságos közpon­tot emlegetve úgy megráz­tam a szerencsétlen kagyló'., mint hajdan tette Krisztus ama bizonyos vargával, vagy pedig bátorkodtam szólni. Nem is kérem én erre a vá­laszt, viszont utólag hálásan köszönöm a használati utasí­tást, és azonnal javaslom a hozzám hasonló maradi em­berek fölrázása céljából: sze­reljenek minden készülékre egy táblácskát ezzel a szö­veggel: »Zavartalanul akar telefonálni? Amíg bírja, ráz­za a telefonkagylót!« (Vörös) Védőbeszéd a twist mellett Egy kairói napilap java­solja, hogy vezessék be az arab általános iskolákban a twist tanítását mát az alsó korosztályokban. A cikik sze­rint a twist előnye nemcsak az, hogy karcsú termetet biz­tosít, hanem erkölcsi szem­pontból is egészséges, hiszen a többi tánccal ellentétben twistelés közben a táncpart- ■ nerek nem érintik egymást. Végezetül, írja a cikk, noha Egyiptomban jelenleg hiva­talosan eltiltották ezt a tán­cot, valamennyi kairói muta­tóban mégis járják, és helye­sebb lenne, ha a hatóságok újból engedélyeznék, sőt egyenesen ösztönöznék az embereket a twistelésre. * * * A Föld legrégibb növényei Szovjet tudósok több év­vel ezelőtt kambriumi kőze­tekben a mai korpafűhöz ha­sonló, ősrégi növényfaj ma­radványait fedezték föl, s azt fölfedezőjéről, A. N. Kriszto- fevicsröl Aldanophyton anti- quissimumnak nevezték el. Megállapították, hogy a Föld jj e legrégibb növényei Eurázsia kopár vidékén, Kelet-Szibé- riában tenyésztek. Eddig az Ausztráliában talált Yarra- via és Baragwanathia nevű növényeket tartották a világ legrégibb növényeinek, de az \ új lelet mindkettőnél régeb- ^ bi. S Somogyi Népit? ' Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. f.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom