Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-18 / 270. szám

Vasárnap, 1963. november 18. 3 SOMOGYI NfiPtAf EGY KONGRESSZUSI KÜLDÖTT A sávolyi tsz-elnök Alacsony termetű, mozgé­kony ember Gál József. A sá­volyisik szerint nála jobb el­nököt nehezen lehetne találni. Egy idősebb ember így egé­szítette ki jellemzését: »Kijár­ta az élet iskoláját. Velünk együtt cselédeskedett az ura­dalomban. Jól emlékszem rá, tizenegy éves volt, amikor szerződtették. Hosszú utat járt be, tudja, hogyan kell bánni az emberekkel...« Erről a hosszú útról beszél­getünk először az egykori ura­dalmi kastély irodájában. Né­zem az elnök ráncos arcát. A barázdákat évtizedes és új ke­letű gondok szántották. Ami­kor arról kérdezem, hogy mi­lyen volt ez az út, úgy rakos­gatja egymás mellé a szavakat, mint az útépítő munkás a sú­lyos kockaköveket. — Nehéz. A dologra már gyerekkoromban rászoktattak, a vezetést pedig jóval később, a mi rendszerünkben tanul­hattam meg. Csak úgy bele­csöppenni valamibe, aztán jól csinálni mindent — ez nehéz. Tizenkét éve tagja a párt­nak. Sokáig párttitkára volt a falu szövetkezetének, ötven- hét februárjában hetedmagá­val új tsz-t alakított, s az el­nöki teendők ellátása mellett fogatosként dolgozott. Egy év­vel később már harminchatan voltak. Összefogásuk eredmé­nyéről az egész faluban be­széltek. Gépeket vásároltak, és a beruházások ellenére 45 forintot fizettek munkaegysé­genként. A következő év őszén 223 család választotta a szövetke­zeti utat. Csaknem 400 ember. Az első közgyűlés Gál József­nek szavazott bizalmat. — Akkoriban nagyon keveset átadtam. Örültem, hogy bíz­nak bennem az emberek, de közben attól féltem, hogy nem tudok majd megfelelni ennek a bizalomnak. Ezekben a napokban keserű csalódás érte. A szövetkezet egyik alapító tagja, Szabó Já­nos — egykori cselédtársa — kopogott az iroda ajtaján. Ez az ember híres volt szorgal­máról, s most arról beszélt, hogy kilátástalannak tartja a jövőt. A régi barátságra hivat­kozva arra kérte, hogy enged­jék el üzembe dolgozni. Órá­kon át beszélgettek. De Szabó János csökönyösen ragaszko­dott álláspontjához. És el­ment Budapestre. — Ez volt az egyik legnehe­zebb próbatételem. Akkor úgy éreztem, hogy megbuktam á vizsgán ... Azóta három év telt el. Mi­lyen gyorsan elszaladt! A szö­vetkezet közben Zsámbékra küldte tanulni Gál Józsefet. — Az első napokban min­dig csak az otthoni munkán járt az eszem. Mit csinálnak? Hogyan halad a betakarítás? Aztán a tanulás hajnaltól ké­ső éjszakáig. Sokszor még vir­radatkor is a könyvek mellett ültünk. így tanultam meg a helyes vetésforgó alkalmazá­sát és a nagyüzemi gazdálko­dás tudományát. És még vala­mit: azt, hogy érthető az embe­rek bizalmatlansága. Amíg nem látják az újnak az előnyét, te­le vannak kétségekkel. Türe­lem kell, jó szó és emberség... A közös gazdálkodás ered­ményei minden szónál ékeseb­ben bizonyítottak. A termésát­lagok ugrásszerű növekedése meggyőzte a kétkedőket. És az emberek dolgoztak, mert látták, hogy érdemes. Három évvel később az elnöknek adott igazat az élet. Szabó János november 1-én újra kopogott az iroda ajtaján. Szégyenkezve, zavartan, lá­bait váltogatva állt. Arról be­szélt, hogy szeretne hazajön­ni a szövetkezett», mert ma már biztosnak látja a jövőt. — Nem annak örültem, hogy Szabó csalódott... A há­rom év alatt én is sokat, na­gyon sokat változtam... A munkaszervezésről, ta­pasztalatairól és a változások­ról beszél. Egy szóval sem em­líti, hogy szövetkezetük a marcali járás egyik legjobb közös gazdasága. A sok kér­dezés után mindössze ennyit mond erről: — Az én érdemem nagyon kevés a közösségé mellett. Aztán a jövőről beszél. Ja­nuár 1-től már Főnyed és Szegerdő is ide tartozik. Csak­nem 4000 holdas lesz a közös gazdaság. Folytatják a gépesí­tést, a meglevő öt gép mellé még négyet akarnak venni. Kilépünk a kastély ajtaján. Az elnök a sötét ablakos épü­letre mutat. — Húsz évvel ezelőtt aláza­tosan, szolga módra jöttek ide az emberek. .. N. S. Nagy Lajos: MEGÉRKEZTEK (A Kaposvári Fotóklub képeiből.) NEMZETKÖZI SZEMLE Amikor a világpolitikai eseményeik drámai fordulatok közepette a nyüt színen zajlanak, az emberiség léüegzet-visz- szafojtva lesi, mi lesz a következő lépés, mit hoz a követke­ző pillanat: a fegyvereket illeti majd a döntő szó, vagy mé­gis a tárgyalóasztal veszi át hosszabb időre uralmát a terep fölött? Az utóbbi hetek mérhetetlen feszültségét sikerült bölcs és előrelátó politikával feloldani, és az állandó harci készült­ség állapotát felváltotta a tárgyalások talán hasonlóan izgal­mas, de mégis sokkal megnyugtatóbb és főleg reménytel je- sebb perspektívát nyújtó légköre. A megbeszélések persze zárt ajtók mögött és — éppen az eredményesség végett — szigorú titoktartással folynak. A világ békére vágyó közvéleménye most nem tudja percről percre figyelemmel kísérni az események menetét, hanem a bezárt ajtók előtt, mint valami képzeletbeli váróterem­ben topogva lesi, mi történ! -t odabent. Győz-e az értelem; közelebb kerül-e az emberiség a félelemmentes élethez, vagy pedig a hidegháború vámszedői mégis érvényre tudják jut­tatni akaratukat? * * * o Ki nyert Kubában? kapcsolatban, hogy az ameri­kai ultrák részéről mind na­gyobb á nyomás, mely az ígé­retek felrúgását és a Kuba-el- lenes inváziót sürgeti. @ Milyenek legyenek a biztosítékok? VADÁSZ FERENC: Amikor kijutottam az USA- ba és megfordultam Camp Kilmerben is, N. J. Garfield volt ott az amerikai főmegbí­zott. Mindenki tudta róla, hogy Andreánszky Károly az igazi neve és Magyarországról menekült nyilas-fasiszta szer­vező. Nagy hangja volt, ve­lem is akadékoskodott, amíg rá nem szóltam: »Apám, bel­jebb a mellel, tudjuk ám, amit tudunk.« Talán ha nem fog el az indulat, már én tó civil len­nék valahol, semmi bgjom se volna. Azt a csirkefogót is magamra uszítottam. A főnök hidegebben kezel, amióta Sinkó Gabi mellett ki­álltam. Az se lehetetlen, hogy Berenikéért pikkel rám is. Berenike? Te itt vagy, s mégis milyen messze vagy. Julika... Mindkettő milyen messze Teneson — kiáltja Róbert és a sarkam összevágom. Elmehettem volna én is ke­zest keresni, valamilyen jóté­konysági egyesületet. Akkor most ülhetnék nyugodtan a fenekemen és nem rángatná­nak zsinegen, mint a majmot Mert az ember önmagát is ál­tatja, hogy nem volt más kiút Ördögöt nem volt Találhatott volna egérutat akármelyi­künk. Nem voltunk akaratlan bábuk, nem véletlenül kerül­tünk ide, ez az igazság. Kár szépítgetni. Ezt mondja most már Ván­dor is. Valentin se tagadja. És nem volt elég Frank meg a főnök. Kyrillel is össze­akaszkodtam. Goszpogyin Ky- rtll, a szabad világ lovagja: morfinista őrült Egyesek azt beszélik, újabban a hasissal ká­bítja magát. Ennyi ellenféllel aligha tu­dok megbirkózni. Otthon is így volt Ha min­denki olyan lett volna, mint az apám és Vili, akkor talán el se jöttem volna. 32. Szavakkal mind egyet akart otthon, de a valóságban mind a maga sérelmét látta a leg­nagyobbnak. És nem szerették egymást, nem bíztak egymás­ban ... Mert, ugye mondtam: negy­venötben tízesztendős korom­ban, már úgy cselekedtem, hogy nagyra nőhetett volna bennem a férfiszív. De nem eleget erősítgették, nem eleget táplálták. Nem láttam én ma­gam körül sok olyan embert, akire úgy igazából felnézhet­tem volna. A legtöbbje kicsi volt, kicsinyes, magával törő­dő, önző. Éppen olyan, ami­lyennek lefestették az idegent, akit kispolgárnak hívtak. A vezetők között tó sok volt a kispolgár. Sokat rágódtam magamban, aztán megrántot­tam a vállam: bánom is én. Et­től kezdve nőtt a baj. így let­tem én húszesztendős. Hej, tár­sak, akikkel altkor összekoc­cintottam a poharam: ti is bű­nösök vagytok, hogy én ide ke­rültem. — Attention! — Seress Andrást hivatja ma­jor J. M. Norton Battalion Executive Officer. Seres, Nor­ton őrnagyhoz! Felriadok gondolataimból. Nem is jó kifejezés, hogy »felriadok«. Valahogy vártam ezt a hívást, éreztem, tudtam, bogy elöbb-utóbb elhangzik. Ebben az időszakban léleg­zethez jutnak a politikai kom­mentátorok, és megkísérlik — a most folyó események mene­tére is lehetőség szerint ügyel­ve — valamivel mélyebben elemezni a közelmúltban tör­ténteket. És ha a rakéták kivonása után több polgári kommentá­tor közvetlenül az események hatására az amerikai hideghá­borús politika győzelmeként könyvelte el a Szovjetunió lé­pését, most a higgadtabb és az azóta lezajlott eseményeket is figyelembe vevő komolyabb polgári kommentátorok közül azok kerültek többségbe, akik kétségbe von ják, hogy a rakéták kivonása Kuba szuverenitásé­nak garantálása ellenében jó üzlet volt az Egyesült Államok uralkodó körei számára. A New Statesman november 4-i száma »Ki nyert Kubában?« című cikkében például többek között a következőket írja: »Castro fennmaradása bebizo­nyította Latin-Amerikának és az el nem kötelezett világnak, hogy Hruscsovnak igaza van, és a kapitalista országok nem képesek többé kedvük szerin­ti kormányokat rákényszeríte­ni egyes népekre .« Ügy fest számos viszonylat­ban, hogy nemcsak némely kommentátorok, hanem az amerikai hidegháborús erők tó fölismerték: a szocialista Ku­ba elözönlése és megsemmisí­tése helyett kénytelenek lesz- jsfem mondhatni azt, hogy nek Kubának garanciákat túlzott várakozás előzte meg nyújtani a világ színe előtt, és Adenauer többször beharango- ez nem a legjobb üzlet szó- zott, az amerikaiak által ^ É^hetSvé vált e^l XSSTlÄSS, £ ^ját. Az előzetes kommentárok ál­Frank Pollack adja a disz-italában úgy értékelték, ahogy Ilyen körülmények között természetszerű volt, hogy Fidel Castro megfelelő garanciákat követelt, melyek kézzelfogha­tóan is bizonyítják az ameri- rikai kormány ígéreteinek va­lós voltát. így követelte a gaz­dasági blokád feloldását a fel­forgató tevékenység és az in- váziós előkészületek megszün­tetését, a kalóztámadások ab­bahagyását, a légitér és a terü­leti vizek tiszteletben tartását és az amerikaiak guantanamói támaszpontjának kiürítését. Ezek a garanciák és követelé­sek ott fekszenek a Kuznyecov és az amerikaiak között folyó tárgyalások asztalán. Az a kevés, amit ezekről a tárgyalásokról tudunk, egye­lőre azt tükrözi, hogy az ame­rikaiaknak nehezükre esik ígé­retüket valóra váltani és tet­tekkel garantálni Kuba függet­lenségét. Mintha úgy éreznék, hogy nem csináltak egészen jó üzletet, és ez is azokat igazol­ja, akik úgy látták, hogy a két­oldali kompromisszum ellenére a Kuba körüli válságban az el­ső felvonás a Szovjetunió és így a forradalmi Kuba győzel­mével végződött. Adewanei* a Fehér Házban? kíséretet Barátságtalan, hiva­talos. Gyűlölettel néz rám. Ta­lán sejti, hogy mindent tudok róla! — Andreas Seres, született 1935-ben, Magyarországom, bá­nyász foglalkozású, legutol-' otthoni lakhelye Várpaloi. Oké? — Yes sir! — Frist Sergeant Frank Pol­lack — szólt Norton őrnagy —, ön felkészül hosszabb utazás­ra. Üj szolgálati helyére kísé­rt ezt a fiút. Maga Seres itt­marad. Holmiját idehozatjuk... — Elköszönni a társaitól? Nem. Felesleges. Üljön le — mutat egy székre — ott vára­kozzék. Most írok majd először anyámnak igazat. Még nem tu­dom, mit írok neki. A lényeget írom majd. Rövidem. Minek a sok beszéd? Aki rajta kívül is­mer, az majd megtudja tőle, hogy mi lett a sorsom. Keveset írok majd. Néhány mondatot csupán. Nem bánom, inkább mond­ják, hogy gyáva voltam. Min­den jobb annál, mint hogy meggyűl ölj enek. Nem akarok így tovább élni. Sok volt a hi­a Neue Rheinzeitung november 13-i számában kifejtette, hogy a kancellár »kemény vonal« követésére akarja szorítani a Nyugatot. E pillanatban úgy látszik* hogy Adenauer a hűvös lég­körben lezajlott tárgyalásokon kénytelen volt valamit enged­ni merev álláspontjából, nem annyira saját elképzeléseinek megváltozása miatt, hanem azért, mert súlyos belpolitikai problémái és megtépázott te­kintélyének helyreállítása cél­jából igen nagy szüksége van az amerikaiak támogatására. Mit hozhat a közeljövő? Az Observer című angol pol­gári lap november 4-i számá­ban »Kuba tanulságai« cím alatt többek között ezt írja: »Kuba hasznos precedensül szolgálhatna ahhoz, hogy meg­valósítható az ellenőrzés az ‘Egyesült Államok és a Szov­jetunió területén kívül és ez­által biztosítani lehetne egy olyan megállapodást, amelyet a két nagyhatalom ír alá arra vonatkozóan, hogy gátat vet­nek a nukleáris fegyverek és szállítóeszközeik elterjedésé­nek vagy a robbantási kísérle­teknek.« Mind a Szovjetunió, mind pedig az Egyesült Államok rö­videsen befejezi folyó kísérlet­sorozatát, és reménykeltő hírek terjedtek el, hogy ez esetleg a további kísérletek megszünte­tését jelentheti. Ilyen körülmények között mindenkit megdöbbentett az angol kormány bejelentése, hogy Nagy-Britannia a közel­jövőben Nevadában föld alat­ti atomfegyver-kísérletet hajt végre. A bejelentett angol atomkí­sérlet súlyos veszélyt jelent akkor, amikor a pugwashi kon­ferencia javaslatai és az ezek­re való reagálások nyomán fel­merült az atomfegyver-kísér­letek beszüntetésének leheto- sége. Minden békés lépés pozitív módon jelentkezik a folyamat­ban lévő nagy nemzetközi tár­gyalások mérlegének serpenyő­jében, minden hidegháborús lépés távolabb visz a megegye­zés lehetőségétől. Az idő meg­érett arra, hogy komolyabb egyezmény jöjjön létre, mely távolabb viszi az emberiség fe­je felől az atomháború állan­dóan fenyegető rémét, és sza­badabb kibontakozást enged a termelőerők versenyének. Nem a Szovjetunió áll egy ilyen megegyezés útjában. Gyor§ eredményeket persze nem vár­hatunk, még akkor sem, ha az amerikai politika ultráinak hangja esetleg kevésbé befo­lyásolhatja a tárgyalásokat. De a békére vágyó emberiség tud­ni fogja, hogy minden apró lé­pés, ami távolabb visz a há­borútól, közelebb hozza a bé­két. Györfy Tibor Elkészült a KISZ társasházak vázlatterve Ülést tartott a KISZ társas- 1 ház-építési akció előkészítő bi­zottsága. A megbeszélésen •részt vett az Építésügyi Mi- [nisztérium képviselője is. A bizottság tagjai megtekin­tették Kampis Miklósnak, a [Somogy megyei Tervező Iro- [da fiatal mérnökének a tár­sasházakról készített vázlat- ; tervét, határoztak a telekről [és a kivitelezésről, végül meg­hallgatták a KISZ-bizottság ■tájékoztatóját a jelentkezések­ből. Kampis mérnök egy kétszo­bás és egy két és fél szobás (társasház alapjait rajzolta l meg. Az utóbbinak a helyisé­geit a földszintre, illetve az (emeletre tervezte. A kétszobás (lakás 90 000, a két és fél szo­bás pedig mintegy 110 000 fo- bapont, a megengedettnél sok- Jrintba kerül. A bizottság a kai több. Nem lehet ennyit ^kétszobás lakás tervét javasol- jóvátenni. Kikészültem. íja elfogadásra, de mielőtt dön­Nem akarom, hogy Te istenének, megkérdezik az épít- kövess, Édesanyám. Tudom, ^tetőket is a november 23-án ha ez így megy huzamosabban, ([tartandó alakuló gyűlésen, meghibban az agyam. Már így f Garamvölgyi Aladár, a me- is furcsa dolgok történhettek fgyei tanács építésügyi osztá- benne. flyának vezetője beszámolt a ^KISZÖV elnökével folytatott (Folytatjuk^ ^tárgyalásairól. Mint mondotta, a KISZÖV elvállalja a társas­házak építését. Ezért a bizott­ság úgy döntött, hogy ktsz-re bízza ezt a munkát. Varga Te­réz, a KISZ városi bizottságá­nak munkatársa közölte, hogy eddig negyvenen jelentkeztek a társasház-építési akcióban való részvételre. Miután Nagyvári János, a városi tanács műszaki osztá­lyának képviselője bejelentet­te, hogy a tanács a Füredi úti telkek négyszögölenkénti 90 forintos árába már a közmű­vesítés költségeit is beleszá­mítja, s mivel a végrehajtó bizottság valószínűleg 90-ről 70 forintra csökkenti az egy­ségárakat, a szervező bizott­ság a Füredi úti telkek mel­lett döntött Az Építésügyi Minisztérium képviselője üdvözölte a KISZ- fiatalok kezdeményezését, több hasznos tanácsot adott a mun­kához, s felhatalmazta a me­gyei tanács építés ’íri osztá­lyának vezetőjét, hogy bármi­kor engedélyt adhat a tanácsi építővállalatnak, hogy na­gyobb gépeket kölcsönözzön a társasházakat készítő ktsz-nek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom