Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-18 / 270. szám
Vasárnap, 1963. november 18. 3 SOMOGYI NfiPtAf EGY KONGRESSZUSI KÜLDÖTT A sávolyi tsz-elnök Alacsony termetű, mozgékony ember Gál József. A sávolyisik szerint nála jobb elnököt nehezen lehetne találni. Egy idősebb ember így egészítette ki jellemzését: »Kijárta az élet iskoláját. Velünk együtt cselédeskedett az uradalomban. Jól emlékszem rá, tizenegy éves volt, amikor szerződtették. Hosszú utat járt be, tudja, hogyan kell bánni az emberekkel...« Erről a hosszú útról beszélgetünk először az egykori uradalmi kastély irodájában. Nézem az elnök ráncos arcát. A barázdákat évtizedes és új keletű gondok szántották. Amikor arról kérdezem, hogy milyen volt ez az út, úgy rakosgatja egymás mellé a szavakat, mint az útépítő munkás a súlyos kockaköveket. — Nehéz. A dologra már gyerekkoromban rászoktattak, a vezetést pedig jóval később, a mi rendszerünkben tanulhattam meg. Csak úgy belecsöppenni valamibe, aztán jól csinálni mindent — ez nehéz. Tizenkét éve tagja a pártnak. Sokáig párttitkára volt a falu szövetkezetének, ötven- hét februárjában hetedmagával új tsz-t alakított, s az elnöki teendők ellátása mellett fogatosként dolgozott. Egy évvel később már harminchatan voltak. Összefogásuk eredményéről az egész faluban beszéltek. Gépeket vásároltak, és a beruházások ellenére 45 forintot fizettek munkaegységenként. A következő év őszén 223 család választotta a szövetkezeti utat. Csaknem 400 ember. Az első közgyűlés Gál Józsefnek szavazott bizalmat. — Akkoriban nagyon keveset átadtam. Örültem, hogy bíznak bennem az emberek, de közben attól féltem, hogy nem tudok majd megfelelni ennek a bizalomnak. Ezekben a napokban keserű csalódás érte. A szövetkezet egyik alapító tagja, Szabó János — egykori cselédtársa — kopogott az iroda ajtaján. Ez az ember híres volt szorgalmáról, s most arról beszélt, hogy kilátástalannak tartja a jövőt. A régi barátságra hivatkozva arra kérte, hogy engedjék el üzembe dolgozni. Órákon át beszélgettek. De Szabó János csökönyösen ragaszkodott álláspontjához. És elment Budapestre. — Ez volt az egyik legnehezebb próbatételem. Akkor úgy éreztem, hogy megbuktam á vizsgán ... Azóta három év telt el. Milyen gyorsan elszaladt! A szövetkezet közben Zsámbékra küldte tanulni Gál Józsefet. — Az első napokban mindig csak az otthoni munkán járt az eszem. Mit csinálnak? Hogyan halad a betakarítás? Aztán a tanulás hajnaltól késő éjszakáig. Sokszor még virradatkor is a könyvek mellett ültünk. így tanultam meg a helyes vetésforgó alkalmazását és a nagyüzemi gazdálkodás tudományát. És még valamit: azt, hogy érthető az emberek bizalmatlansága. Amíg nem látják az újnak az előnyét, tele vannak kétségekkel. Türelem kell, jó szó és emberség... A közös gazdálkodás eredményei minden szónál ékesebben bizonyítottak. A termésátlagok ugrásszerű növekedése meggyőzte a kétkedőket. És az emberek dolgoztak, mert látták, hogy érdemes. Három évvel később az elnöknek adott igazat az élet. Szabó János november 1-én újra kopogott az iroda ajtaján. Szégyenkezve, zavartan, lábait váltogatva állt. Arról beszélt, hogy szeretne hazajönni a szövetkezett», mert ma már biztosnak látja a jövőt. — Nem annak örültem, hogy Szabó csalódott... A három év alatt én is sokat, nagyon sokat változtam... A munkaszervezésről, tapasztalatairól és a változásokról beszél. Egy szóval sem említi, hogy szövetkezetük a marcali járás egyik legjobb közös gazdasága. A sok kérdezés után mindössze ennyit mond erről: — Az én érdemem nagyon kevés a közösségé mellett. Aztán a jövőről beszél. Január 1-től már Főnyed és Szegerdő is ide tartozik. Csaknem 4000 holdas lesz a közös gazdaság. Folytatják a gépesítést, a meglevő öt gép mellé még négyet akarnak venni. Kilépünk a kastély ajtaján. Az elnök a sötét ablakos épületre mutat. — Húsz évvel ezelőtt alázatosan, szolga módra jöttek ide az emberek. .. N. S. Nagy Lajos: MEGÉRKEZTEK (A Kaposvári Fotóklub képeiből.) NEMZETKÖZI SZEMLE Amikor a világpolitikai eseményeik drámai fordulatok közepette a nyüt színen zajlanak, az emberiség léüegzet-visz- szafojtva lesi, mi lesz a következő lépés, mit hoz a következő pillanat: a fegyvereket illeti majd a döntő szó, vagy mégis a tárgyalóasztal veszi át hosszabb időre uralmát a terep fölött? Az utóbbi hetek mérhetetlen feszültségét sikerült bölcs és előrelátó politikával feloldani, és az állandó harci készültség állapotát felváltotta a tárgyalások talán hasonlóan izgalmas, de mégis sokkal megnyugtatóbb és főleg reménytel je- sebb perspektívát nyújtó légköre. A megbeszélések persze zárt ajtók mögött és — éppen az eredményesség végett — szigorú titoktartással folynak. A világ békére vágyó közvéleménye most nem tudja percről percre figyelemmel kísérni az események menetét, hanem a bezárt ajtók előtt, mint valami képzeletbeli váróteremben topogva lesi, mi történ! -t odabent. Győz-e az értelem; közelebb kerül-e az emberiség a félelemmentes élethez, vagy pedig a hidegháború vámszedői mégis érvényre tudják juttatni akaratukat? * * * o Ki nyert Kubában? kapcsolatban, hogy az amerikai ultrák részéről mind nagyobb á nyomás, mely az ígéretek felrúgását és a Kuba-el- lenes inváziót sürgeti. @ Milyenek legyenek a biztosítékok? VADÁSZ FERENC: Amikor kijutottam az USA- ba és megfordultam Camp Kilmerben is, N. J. Garfield volt ott az amerikai főmegbízott. Mindenki tudta róla, hogy Andreánszky Károly az igazi neve és Magyarországról menekült nyilas-fasiszta szervező. Nagy hangja volt, velem is akadékoskodott, amíg rá nem szóltam: »Apám, beljebb a mellel, tudjuk ám, amit tudunk.« Talán ha nem fog el az indulat, már én tó civil lennék valahol, semmi bgjom se volna. Azt a csirkefogót is magamra uszítottam. A főnök hidegebben kezel, amióta Sinkó Gabi mellett kiálltam. Az se lehetetlen, hogy Berenikéért pikkel rám is. Berenike? Te itt vagy, s mégis milyen messze vagy. Julika... Mindkettő milyen messze Teneson — kiáltja Róbert és a sarkam összevágom. Elmehettem volna én is kezest keresni, valamilyen jótékonysági egyesületet. Akkor most ülhetnék nyugodtan a fenekemen és nem rángatnának zsinegen, mint a majmot Mert az ember önmagát is áltatja, hogy nem volt más kiút Ördögöt nem volt Találhatott volna egérutat akármelyikünk. Nem voltunk akaratlan bábuk, nem véletlenül kerültünk ide, ez az igazság. Kár szépítgetni. Ezt mondja most már Vándor is. Valentin se tagadja. És nem volt elég Frank meg a főnök. Kyrillel is összeakaszkodtam. Goszpogyin Ky- rtll, a szabad világ lovagja: morfinista őrült Egyesek azt beszélik, újabban a hasissal kábítja magát. Ennyi ellenféllel aligha tudok megbirkózni. Otthon is így volt Ha mindenki olyan lett volna, mint az apám és Vili, akkor talán el se jöttem volna. 32. Szavakkal mind egyet akart otthon, de a valóságban mind a maga sérelmét látta a legnagyobbnak. És nem szerették egymást, nem bíztak egymásban ... Mert, ugye mondtam: negyvenötben tízesztendős koromban, már úgy cselekedtem, hogy nagyra nőhetett volna bennem a férfiszív. De nem eleget erősítgették, nem eleget táplálták. Nem láttam én magam körül sok olyan embert, akire úgy igazából felnézhettem volna. A legtöbbje kicsi volt, kicsinyes, magával törődő, önző. Éppen olyan, amilyennek lefestették az idegent, akit kispolgárnak hívtak. A vezetők között tó sok volt a kispolgár. Sokat rágódtam magamban, aztán megrántottam a vállam: bánom is én. Ettől kezdve nőtt a baj. így lettem én húszesztendős. Hej, társak, akikkel altkor összekoccintottam a poharam: ti is bűnösök vagytok, hogy én ide kerültem. — Attention! — Seress Andrást hivatja major J. M. Norton Battalion Executive Officer. Seres, Norton őrnagyhoz! Felriadok gondolataimból. Nem is jó kifejezés, hogy »felriadok«. Valahogy vártam ezt a hívást, éreztem, tudtam, bogy elöbb-utóbb elhangzik. Ebben az időszakban lélegzethez jutnak a politikai kommentátorok, és megkísérlik — a most folyó események menetére is lehetőség szerint ügyelve — valamivel mélyebben elemezni a közelmúltban történteket. És ha a rakéták kivonása után több polgári kommentátor közvetlenül az események hatására az amerikai hidegháborús politika győzelmeként könyvelte el a Szovjetunió lépését, most a higgadtabb és az azóta lezajlott eseményeket is figyelembe vevő komolyabb polgári kommentátorok közül azok kerültek többségbe, akik kétségbe von ják, hogy a rakéták kivonása Kuba szuverenitásénak garantálása ellenében jó üzlet volt az Egyesült Államok uralkodó körei számára. A New Statesman november 4-i száma »Ki nyert Kubában?« című cikkében például többek között a következőket írja: »Castro fennmaradása bebizonyította Latin-Amerikának és az el nem kötelezett világnak, hogy Hruscsovnak igaza van, és a kapitalista országok nem képesek többé kedvük szerinti kormányokat rákényszeríteni egyes népekre .« Ügy fest számos viszonylatban, hogy nemcsak némely kommentátorok, hanem az amerikai hidegháborús erők tó fölismerték: a szocialista Kuba elözönlése és megsemmisítése helyett kénytelenek lesz- jsfem mondhatni azt, hogy nek Kubának garanciákat túlzott várakozás előzte meg nyújtani a világ színe előtt, és Adenauer többször beharango- ez nem a legjobb üzlet szó- zott, az amerikaiak által ^ É^hetSvé vált e^l XSSTlÄSS, £ ^ját. Az előzetes kommentárok álFrank Pollack adja a disz-italában úgy értékelték, ahogy Ilyen körülmények között természetszerű volt, hogy Fidel Castro megfelelő garanciákat követelt, melyek kézzelfoghatóan is bizonyítják az ameri- rikai kormány ígéreteinek valós voltát. így követelte a gazdasági blokád feloldását a felforgató tevékenység és az in- váziós előkészületek megszüntetését, a kalóztámadások abbahagyását, a légitér és a területi vizek tiszteletben tartását és az amerikaiak guantanamói támaszpontjának kiürítését. Ezek a garanciák és követelések ott fekszenek a Kuznyecov és az amerikaiak között folyó tárgyalások asztalán. Az a kevés, amit ezekről a tárgyalásokról tudunk, egyelőre azt tükrözi, hogy az amerikaiaknak nehezükre esik ígéretüket valóra váltani és tettekkel garantálni Kuba függetlenségét. Mintha úgy éreznék, hogy nem csináltak egészen jó üzletet, és ez is azokat igazolja, akik úgy látták, hogy a kétoldali kompromisszum ellenére a Kuba körüli válságban az első felvonás a Szovjetunió és így a forradalmi Kuba győzelmével végződött. Adewanei* a Fehér Házban? kíséretet Barátságtalan, hivatalos. Gyűlölettel néz rám. Talán sejti, hogy mindent tudok róla! — Andreas Seres, született 1935-ben, Magyarországom, bányász foglalkozású, legutol-' otthoni lakhelye Várpaloi. Oké? — Yes sir! — Frist Sergeant Frank Pollack — szólt Norton őrnagy —, ön felkészül hosszabb utazásra. Üj szolgálati helyére kísért ezt a fiút. Maga Seres ittmarad. Holmiját idehozatjuk... — Elköszönni a társaitól? Nem. Felesleges. Üljön le — mutat egy székre — ott várakozzék. Most írok majd először anyámnak igazat. Még nem tudom, mit írok neki. A lényeget írom majd. Rövidem. Minek a sok beszéd? Aki rajta kívül ismer, az majd megtudja tőle, hogy mi lett a sorsom. Keveset írok majd. Néhány mondatot csupán. Nem bánom, inkább mondják, hogy gyáva voltam. Minden jobb annál, mint hogy meggyűl ölj enek. Nem akarok így tovább élni. Sok volt a hia Neue Rheinzeitung november 13-i számában kifejtette, hogy a kancellár »kemény vonal« követésére akarja szorítani a Nyugatot. E pillanatban úgy látszik* hogy Adenauer a hűvös légkörben lezajlott tárgyalásokon kénytelen volt valamit engedni merev álláspontjából, nem annyira saját elképzeléseinek megváltozása miatt, hanem azért, mert súlyos belpolitikai problémái és megtépázott tekintélyének helyreállítása céljából igen nagy szüksége van az amerikaiak támogatására. Mit hozhat a közeljövő? Az Observer című angol polgári lap november 4-i számában »Kuba tanulságai« cím alatt többek között ezt írja: »Kuba hasznos precedensül szolgálhatna ahhoz, hogy megvalósítható az ellenőrzés az ‘Egyesült Államok és a Szovjetunió területén kívül és ezáltal biztosítani lehetne egy olyan megállapodást, amelyet a két nagyhatalom ír alá arra vonatkozóan, hogy gátat vetnek a nukleáris fegyverek és szállítóeszközeik elterjedésének vagy a robbantási kísérleteknek.« Mind a Szovjetunió, mind pedig az Egyesült Államok rövidesen befejezi folyó kísérletsorozatát, és reménykeltő hírek terjedtek el, hogy ez esetleg a további kísérletek megszüntetését jelentheti. Ilyen körülmények között mindenkit megdöbbentett az angol kormány bejelentése, hogy Nagy-Britannia a közeljövőben Nevadában föld alatti atomfegyver-kísérletet hajt végre. A bejelentett angol atomkísérlet súlyos veszélyt jelent akkor, amikor a pugwashi konferencia javaslatai és az ezekre való reagálások nyomán felmerült az atomfegyver-kísérletek beszüntetésének leheto- sége. Minden békés lépés pozitív módon jelentkezik a folyamatban lévő nagy nemzetközi tárgyalások mérlegének serpenyőjében, minden hidegháborús lépés távolabb visz a megegyezés lehetőségétől. Az idő megérett arra, hogy komolyabb egyezmény jöjjön létre, mely távolabb viszi az emberiség feje felől az atomháború állandóan fenyegető rémét, és szabadabb kibontakozást enged a termelőerők versenyének. Nem a Szovjetunió áll egy ilyen megegyezés útjában. Gyor§ eredményeket persze nem várhatunk, még akkor sem, ha az amerikai politika ultráinak hangja esetleg kevésbé befolyásolhatja a tárgyalásokat. De a békére vágyó emberiség tudni fogja, hogy minden apró lépés, ami távolabb visz a háborútól, közelebb hozza a békét. Györfy Tibor Elkészült a KISZ társasházak vázlatterve Ülést tartott a KISZ társas- 1 ház-építési akció előkészítő bizottsága. A megbeszélésen •részt vett az Építésügyi Mi- [nisztérium képviselője is. A bizottság tagjai megtekintették Kampis Miklósnak, a [Somogy megyei Tervező Iro- [da fiatal mérnökének a társasházakról készített vázlat- ; tervét, határoztak a telekről [és a kivitelezésről, végül meghallgatták a KISZ-bizottság ■tájékoztatóját a jelentkezésekből. Kampis mérnök egy kétszobás és egy két és fél szobás (társasház alapjait rajzolta l meg. Az utóbbinak a helyiségeit a földszintre, illetve az (emeletre tervezte. A kétszobás (lakás 90 000, a két és fél szobás pedig mintegy 110 000 fo- bapont, a megengedettnél sok- Jrintba kerül. A bizottság a kai több. Nem lehet ennyit ^kétszobás lakás tervét javasol- jóvátenni. Kikészültem. íja elfogadásra, de mielőtt dönNem akarom, hogy Te istenének, megkérdezik az épít- kövess, Édesanyám. Tudom, ^tetőket is a november 23-án ha ez így megy huzamosabban, ([tartandó alakuló gyűlésen, meghibban az agyam. Már így f Garamvölgyi Aladár, a me- is furcsa dolgok történhettek fgyei tanács építésügyi osztá- benne. flyának vezetője beszámolt a ^KISZÖV elnökével folytatott (Folytatjuk^ ^tárgyalásairól. Mint mondotta, a KISZÖV elvállalja a társasházak építését. Ezért a bizottság úgy döntött, hogy ktsz-re bízza ezt a munkát. Varga Teréz, a KISZ városi bizottságának munkatársa közölte, hogy eddig negyvenen jelentkeztek a társasház-építési akcióban való részvételre. Miután Nagyvári János, a városi tanács műszaki osztályának képviselője bejelentette, hogy a tanács a Füredi úti telkek négyszögölenkénti 90 forintos árába már a közművesítés költségeit is beleszámítja, s mivel a végrehajtó bizottság valószínűleg 90-ről 70 forintra csökkenti az egységárakat, a szervező bizottság a Füredi úti telkek mellett döntött Az Építésügyi Minisztérium képviselője üdvözölte a KISZ- fiatalok kezdeményezését, több hasznos tanácsot adott a munkához, s felhatalmazta a megyei tanács építés ’íri osztályának vezetőjét, hogy bármikor engedélyt adhat a tanácsi építővállalatnak, hogy nagyobb gépeket kölcsönözzön a társasházakat készítő ktsz-nek.
