Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-16 / 268. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1962. november 18. T akarékbetétkönyvesek, honfoglalásra készülők AZ A CIGÁNYTELEP, amelynek: lakóiról most be­szélni szeretnék, jobb híján odaplántálódott ,a Somogy- saentpált Kéthellyel összekötő út mellé. Körötte szántóföldek feküsznék és tágas legelők. A családok munkaképes tagjai részben a Nagybereki Állami Gazdaság sáripusztai üzem­egységében dolgoznak, akik­nek pedig nem jutott munka a közeliben, azok hetente ha­zajáró építőipari munkások lettek. S amióta új életrend szerint élnek a település la­kói, azóta egyre többször ke­rül szóba a faluba való beköl­tözés, házépítés gondolata. Takarékbetét-könyvek ta­núskodnak arról, hogy ko­moly a szándék. Orsós György és Bogdán János betétkönyvé­ben 10—15 000 formt gyűlt ed­dig össze az új fészekrakásra. Részben az ő példájuk, rész­ben pedig a községi tanács ve­zetőinek meggyőzésére mind több takarékbetétkönyv-tulaj­donos lesz a telepen. Néme­lyik könyvecske még csak öt­ezer forintot őrizget, de hi­szem így kezdték a legna­gyobb betéttel rendelkezők is. Aprónként nőtt, növekedett az építkezésre szánt összeg. Kéthelyen a községi tanács egyik vezetője említette, hogy a cigányok nemcsak házhely­hez juthatnak olcsón, hanem építkezési anyaghoz is. A Nagybereki AlHami Gazdaság nemrég kezdte meg sárrpusz- tai üzemegységének korszerű­sítését. A bontásból származó anyagoknak viszont csak egy részét használjk föl erre a célra. A fölösleges anyagot — lesz belőle bőven — jutányos áron a környék cigánylakos-J sága kapja meg. Nagyon rokonszenves a két-j helyi tanácsnak az az elgon­dolása, hogy a közigazgatási­lag hozzá tartozó 23 cigány- családot nem külön telepíti, hanem be a faluba. Mit mon­danak erről az illetékesek és mit a község lakói? A véle­mények különbözőek. Meg­nyugtató, hogy a tanács til­takozik az újabb gettószerű különfelepítés ellen, és azt vallja, hogy a cigányoknak bent van a helyük a faluban. Különtelepítésük csak rövid ideig enyhítené a gondokat. Az az elképzelése a tanács­nak, hogy a faluban a foghí­jas telkeket az építkezni kí­vánó cigánycsaládoknak adja. Akadnak ugyan szép számmal, akik görbe szemmel nézik a községi tanács erőfeszítéseit, a zöm azonban már azt vall­ja, hogy régen célt értünk volna, ha túl lennénk a bete­lepítésen. Nem egy új telep létrehozásán tehát, hanem a faluba való betelepítésen. Itt a környezet hatására sokkal hamarabb sikerül száműzni az eddigi éLtanód avult szoká­sait. Mind kevesebb problémát jelent a cigánylakosság köré­ben az eddig rendezetlen csa­ládjogi helyzet is. A nevelő­munka eredményeként nem­rég hat pér jelentkezett — Hogyan van kihatással az építkezés ' más iparágakra? — Mérnök kartárs, elhoztam az új táblát a megválto­zott legújabb terminussal! (Gerő Sándor rajza.) huzamosabb együttélés után — a tanácson, hogy összeháza­sodjon. Idősebb emberek vol­tak. A fiatalok pedig már hí­vás nélkül is megtalálják a községi tanácsot, amikor vá- lasztottukkal házasságot kí­vánnak kötni. Még néhány óv, és éltűnik a kietlen mezőben csenevész fák > és bokrok közé szorított település. A szegényes házi­kók egymásutánja utcákat al­kot, s az sem lebecsülendő változás, hogy tisztaság uralja valahány család portáját, leg­alábbis azokat, ahol dolgozó emberek élnek. Itt ugyanúgy szárad a frissen mosott ruha a köteleken, mint bárhol másutt, vagy szellőzködik reg­gelente az ágynemű. A kéthelyi termelőszövetke­zet pásztora cigány. Nincs ki­fogás munkája éllen, csön­des, rendes ember. Nagy né­ha kislánya, Lóri segít neki a terelésben, amikor iskolai elfoglaltsága engedi. Minden­ki szereti ezt a kislányt. Csa­ládjával egyetemben ő már másként él évek óta, mint a cigányok általában. Mégis... egy nap — mint a tanácstit­kárasszonya elmesélte — Lóri őszinte vágyódástól remegő hangon suttogta el neki: — Titkár néni, én úgy nem sze­retek cigány lenni! Ügy sze­retnék élni, mint a többi gye­rek. — Ügy élpz majd, kislá­nyom! És bizonyos, hogy így lesz. Gyűlnek a forintok, hamaro­san fölmérhetik, hogy a pusz^ tai bontási anyagokból mit le­het a fészekrakők rendelkezé­sére bocsátani. A községi ta­nács pedig segít. Nem írj te­lepet építeni, hanem befogad­ja és befogiadtatja az évszáza­dos kitaszítottakat a • falu kö­zösségébe. Ez a helyes. László Ibolya Decemberben kél rövid filmfesztiválon veszünk részt A magyar filmrendezők és operatőrök újdonságai decem­berben két nemzetközi rövid- film-seregszemlén képviselik hazánkat. A tours-i fesztivá­lon öt filmünk vesz részt. De­cember 10-e és 16-a között Fi­renzében rendeznek nemzetkö­zi seregszemlét. Erre, az »-Éne­kelnek a gyerekek« című do­kumentumfilmmel neveztünk be, és a fesztivál rendező bi­zottságának kérésére elküld­jük a »Ki bírja tovább« című újdonságot is. (MTI) ROKONOK A méhek mesterséges megtermékenyítése Mezőgazdasági szakértők régóta fog­lalkoznak azzal a problémával, hogy kellően propagálják a méhek, e hasznos rovarok fontosságát. A kiváló móhgeneirá- ció kitermelésének garanciája az után­pótlásiról gondosko­dó párok kellő sze­lektálása. Kiváló újí­tás ezen a téren a. méhek mesterséges megtermékenyítéséire szolgáló készülék, amelyet dr. Leon Bormus, a Varsó kö­zelében levő skier- niewicei pomológiai intézet professzora szerkesztett. A ké­szülék sztereoszkópi­kus mikroszkóppal van ellátva, mivel csak nyolcszoros na­gyításban lehet a mesterséges megter­mékenyítést elvégez­ni. A megterméke­nyítendő anyát kü­lönleges palackba helyezik, és karbon- djioxiddal helyileg érzéstelenítik. Ekkor következik az injek­ció, és kész a mű­tét. Az egész eljárás mindössze 1—3 percig tart. A pomológiai intézetben eddig mintegy kétezer anyaméhet terméke­nyítettek meg ezzel az eljárással. A képen: Dr. L. Bormus professzor és asszisztense bemu­tatja a méhek mes­terséges megtermé­kenyítésének mód­szerét. (MTI Külföldi Kép­szolgálat.) Színvo»álverseny, szellemi vetélkedő, társastánc-bajnokság a Latinka Sándor kulturális szemlén Az 1962—63. évre a megyei KISZ-bizottság, a megyei ta­nács művelődésügyi osztálya, az SZMT, a Hazafias Népfront és a Szövetkezetek Somogy megyei Központja ismét meg­hirdeti a Latinka Sándor kul­turális szemlét. A művelődés­szórakozás területén a József Attila olvasómozgalom, a szel­lemi vetélkedők, a különböző akadémiák, az ismeretterjesztő előadások és szakkörök, az if­júsági filmklubok, a színház-, mozi-, hangverseny-, tárlat- és múzeumlátogatások, valamint a társastánc-tanfolyamok és versenyek ágazataiba lehet be­nevezni. A műkedvelő művé­szeti mozgalom területén a színjátszó csoportok, az iro­dalmi színpadok, az ének - és zenekarok, a bábcsoportok, a népi tánccsoportok és szólis­ták, valamint a művészeti szak­körök, pályázatok, kiállítások kulturális szemléjét rendezik meg. A múlt évhez viszonyítva lényeges változás, hogy ezút­tal nem tartják meg a műked­velő művészeti csoportok me­gyei bemutatóját. A műkedve­lő csoportok és szólisták a körzeti és a járási (városi) be­mutatókon úgynevezett színvo­nalverseny alapján vesznek részt a kulturális szemlén. Mi a színvonalverseny? Egy­séges törekvés a lehető legjobb előadásokra végleg kiszorítva az »első«, »második«, »harma­dik« rangsorolást, illetve he­lyezést. A csoportok és a szó­listák az eddiginél elmélyül­tebb, gondosabb felkészüléssel küzdenek meg a magasabb fo­kozat eléréséért. era. új téma, már Móricz Zsigmond is megénekel­te. Énekelte ám, de hogyan? Annyi rosszat összehordott a rokonokról, hogy belégebedt Zsarátnok városa, de a leges- legjobban Kopjáss, a főügyész. Gehet, hogy akkor így volt — lelke rajta —, azt azonban bát­ran állíthatom, hogy ma már merőben más a helyzet Zsarát­nokon. Merőben más, valósá­gos istenáldás minden rokon. A minap Tóth Imre égysze- rű nevű ismerősömmel akad­tam össze az állomáson. A jegy­pénztár előtt dohogott. — Képzeld, biztosítási bé­lyeget ragasztottak a jegyem­re. Hát nem disznóság? Meg sem kérdeznek, csak rányalják a bélyeget a jegyre, és hatvan fillérrel megvágják az embert. Éppen eléggé drága az utazás, s az állam még ezen is keresni akar? Lenyúzzák az ember bő­rét. Könnyen nevetsz, barátom, de én egy keresetből tartom el a családom, nekem nem mind­egy. Egy keresetből, amennyi­re kereset az, amit kézhez ói­nak ... Vigasztalom, ahogy tudom. A pénztáros visszacseréli a jegyet. Tóth Imre áhítattal csörgeti a nikkelpénzt, de még mindig emészti magát. Felhá­borodott, ideges, nyugtalan. A mindennapi betevő falatért ku­corgó példás családapa. Hogy enyhítsek fájdalmán, más irányba terelem a szót. — Hova? — Pestre. — Hivatalos ügy? — Fene eszi. Sajnos, nekem olyan főnököm van, minden útiszámlába belekotor. Megjött az autókiutalásom, felutazom választani. Három vagy négy éve házait, épített, tavaly egy takaros vil­lát Fenyvesen. Most meg az autó. És itt fennhangon nyo­morog. — Igazán nem panaszkod­hatsz! — Én? Nevetséges vagy. Én nem panaszkodhatok? Havi ezemyolc a fizetésem a válla­latnál, az asszony állandóan beteges, a három gyerek meg mint a sáska. Én nem panasz­kodhatok? Sem élni, sem ér­vényesülni nem lehet. — De hát a ház, a villa, az autó? Szemét fátyolosra futja , a könny. Enyhe sóhaj röppen a váróterem füstös és esöszagú legébe. — Ha a rokonság nem vol­na ... A házat Kinga néni ku- porgatta össze. A villa árát sze­gény anyám fizette ki... Aztán örököltem Feri bácsitól... Fe­leségem keresztanyja is ránk hagyatkozott. Hát így van ez. édes barátom. Ha a rokonság nem lenne... Ezen a rokoni összetartozá­son meghatódtam. Lám, lám, a vér nem válik vízzé. Szegény, de szerencsés és boldog ember Tóth Imre. Hamarosan rájöttem arra, hogy nemcsak ö van így; ha az ember alaposan körülnéz Zsarátnokon, megállapíthatja, hogy többen vannak hasonló helyzetben a rokonsággal. Van, akinek teljes szobagamitúrát szervírozott a rokoni kollektí­va. Van, akinek oldalkocsis motorkerékpárt közadakoztak. Másokat hónapszámba üdül- tetnek belhonban és külhon­ban. Azután itt is lepottyan egy házacska, ott is egy nyara- lócska, amott egy autócska a terebélyes családfáról. Egészen megzavart a dolog. De aztán rájöttem — micsoda fölfedezés —, nekem is van ro­konságom. De van ám! Liheg­ve futottam hazáig. — Angyalkám! — mondom feleségemnek —, angyalkám, holnap felmondod az állásodat. Elég volt. — Ugye, berúgtál? — rob­bant felém búbánatosan és enyhe villámokat cikáztatva szemében. — Hol vegyünk villát? Bog­lár jó? Vagy inkább Tihany­ban-2 Égy kis téü üdülés is rád férne. Galyatető? Na? Ki­szórjuk ezt az ócska bútort is! Az asszony nyakamba ug­rott. — Lottó? Mondd, igazán? — Fenét. A rokonság. Feleségem lehülyézett. Én hajnalig a rokonságot írtam össze. Enyémet, övét: minden­kit. Eredmény, nincs mit örö­kölnöm. Az én rokonságomtól nem lehet összevakami egy huncut petákot sem. Tragédia. Tragédia, amikor annyian, de annyian egyenesbe kerülnek az atyafiság révén. Most már igazán kíváncsi lettem a rokoni dolgokra. Teg­nap az egész várost összesza­ladtam evégből. Furcsa ered­mények születtek. Kislányom tanítónője csak fáradtan le­gyintett rokonságára. A vil­lanyóra-leolvasó vállát rándí­totta. A párttitlcár nemet in­tett. Kovács Géza téglagyári munkás kedvetlenül hümmö- getett. A kórházi portás csak üstökét vakarta. Ügy látszik, vagyunk egyné- hányan... Rossz volt annak idején a választásunk? Nem jó az ízlésünk? Vigasztalásul egy kis filozófiát; Vajon ki tudná fölmérni a tengerek mélységét és a mennybolt milliárdjait? A szellemi vetélkedőket a politikai, a természettudomá­nyi, a földra j zi-történelmi, az irodalom-művészet meg a helyi termelési, gazdasági és kulturális kérdés csoportokból alapszervi (helyi) és járási (vá­rosi) bajnokságok rendszeré­ben rendezik meg. A járási (városi) győztes csapatok 1963 áprilisában megyei bajnoksá­gon mérik össze tudásukat. Űj színfolt lesz a kulturális szemlén a társastánc-tanfo­lyam és verseny. Ennek fő cél­ja részben az ízléses, kultu­rált szórakozás, részben a tár­sasélet, az illem alapkövetel­ményeinek megismerése. A he­lyi (alapszervezeti) bajnoksá­gokon a tangó, a keringő, a csárdás és a szving közül egy szabadon választott lassú és egy gyors tánccal lehet verse­nyezni. A benevező pároknak a tánc mellett az illem, a mű­velt magatartás kérdéseiben is jártasnak kell lenniük. A járá­si (városi) bajnokságokon a he­lyi első három helyezést elérő pár vehet részt. A járási baj­nokságok első, második és har­madik helyezettjei jutnak el 1963. május 1-e és 20-a között a megyei döntőre. A megye két legjobb táncosa vesz részt jú­niusban a társastánc-bajnok­ság országos döntőjén. Bölcs hagyomány Egy Urundiban élő néger törzs szigorú szabályai értel­mében az anyósok egyetlen szót sem válthatnak a me­nyeikkel. »E törzs élete rendkívül békés és harmoni­kus-« — mondotta Leon Ver- nraecke belga kutató. * * » Mivel nyerhetjük meg a kiválasztott hölgy szivét? Egy ismert angol humorista a következőket javasolta azok­nak, akik szeretnék meghódí­tani választottjukat: »Ha meg akarják nyerni egy nő szívét, az eJhagyatottság és elesettség benyomását keltsék a kiválasz­tott hölgyben. A nőben ugyan­is legeirősebb az anyai ösztön. Magiam is csak azzal hódítot­tam meg annak idején a fele­ségemet, hogy vasalatlan volt a nadrágom, törött szemüveget hordtam, sőt néha kétféle zok­nit'« Kistermetűéi? vendéglője Los Angelesiben vendéglő nyűt az átlagosnál alacso­nyabb termetűek számára. A belépés föltétele: a vendég 1,60 méternél nem lehet ma­gasabb. A berendezési tár­gyak, edények, az adagok, de az árak is a vendégek mére­teihez alkalmazkodnak. A személyzet is alacsony ter­metű a kisebbrendűségi ér­zés kiküszöbölésére, * * * Megalakult a “Góliátok szövetsége“ Lövio Casteluzzi megalakí­totta a »Góliátok nemzetközi szövetségét«. Célkitűzése az átlagon felüli magasságú emberek érdekeinek védel­me. »Elsősorban adónk csök­kentéséért harcolunk — nyi­latkozott az alapító. — A ma- gasnövésűek sokkal drá­gábban élnek, gondoljunk csak az étkezésre és ruház- kodásra.-« A szövetségbe 1,95 méternél alacsonyabb ter­mettel nem lehet belépni. * » * „Szelíd“ vulkánkitörések Hawaii szigetén Hawaii a világnak talán egyetlen olyan pontja, ahol az emberek úgy tekintik meg a vulkanikus kitöréseket, mint valami látványosságot, és nem menekülnek tőle. Va­lahányszor a Maima Lao vagy a Kilauea vulkánok a tevékenység első nyomait mutatják, tudósok, turisták, újságírók a világ minden tá­járól odasareglenek, hogy részesüljenek a valóban cso­dálatos látványban. Hawaii­ban a vulkanikus tevékeny­ség legfőbb jellemzője, hogy »szelíd«... A láva rendkí­vül folyékony, ezért lehetővé teszi, hogy a robbanó gázok könnyen és heves kitörések nélkül törjenek a felszínre. A hawaü kitörések »szelíd­sége« ellenére az 50—60 kilo­méter mélységből feltörő lá­va félelmetes látványt nyújt, amelyet mindig sok ezer né­ző csodál. Smhh wß Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 FL Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. a. 6. VK. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom