Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-02 / 257. szám

Fentek, 1962. november 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP rpoiitec4imkm ők A TEXTILMŰVEKBEN ________________________________j G épek zajától és forgó or- sók sípolásától hangos az üzemrész. A fonóinők éber szemmel ügyéinek a könnyen szakadó szálra, szakadás ese­tén gyakorlott mozdulatokkal állítják meg a boszorkányos gyorsasággal pergő orsót, so­dorják be a fonalat. A terem közepe táján, az egyik gépsor szélén megállók. Három orsónál elszakadt a szál, s a fonónő kétségbeeset­ten nézi a masinát. Kétszer is kinyújtja kezét, de alighogy megérinti, ijedten húzódik hátra. Fél, hogy megégeti a kezét. Amint felém fordítja arcát, látom, hogy fiatal na­gyon. Fersae, hogy az! Végig a .gépsorban gimnazista lá­nyok állnak munkaruhában. Politechndkásak. — Még nem megy úgy, ahogy szeretném — panaszol­ja Farkas Katalin. — Néha úgy irigylem a fonónőket, olyan ügyesein csinálják. Reg­gelente mindig nagy ambíció­val jövök, de délelőtt kényte­len vagyok megállapítani, hogy nem minden sikerül úgy, ahogy akarom. Persze tudom, hogy »a hiba nem a gépben van« — teszi hozzá nevetve. — Hány orsót sikerül be­fűzni naponta? — Aid ügyes, az megcsinál százat is — válaszolja. — Aki annyira »ügyes«, mint én, az nydcvanat-nyolcvanöttot. De megy ez még jobban is majd! Hirtelen odanyúl az egyik orsóhoz, ügyesen elkapja, s befűzi a fonalat; — Végre — sóhajt fel bol­dogan —, most sikerült! Egy másik gépsornál tíz- tizenöt szülőt piHamfofc meg. — Eljöttek meglátogatni az üzemet — magyarázza Jakó Andrásné tanár. — Kíván­csiak, hogyan dolgoznak a gyerekek, milyen a munka, a környezet A marnák bemennek a gé­pek közé szétnézni, büszkén figyelik lányaik sürgés-forgá­sát. Itt Csepreghy Ildikó édes­anyja magyarázza nagy szak­értelemmel a gyors befűzés titkait. Valamikor maga is fo­nómé volt. — Látod, neked sem megy — nevet a kislány, amikor az ördöngős fonál elszakad édes­anyja kezében, Csak nézni könnyű! — Örülök, hogy itt dolgozik a kislányom — mondja az egyik édesanya; Textilszakon szeretne tovább tanulni az érettségi után, és itt 'nagy­szerű »előtanulmányokat-* vé­gezhet. S mivel az érettségivel együtt szálkáméi képesítést is kapnak a lányok, azoknak a problémája is megoldódik, akik nem tanulnak tovább. Ma nemcsak gimnazisták vannak itt politechnikai gya­korlaton, hanem a Közgazdasá­gi Technikum egyik első osz­tályának növendékei is. — A lányokat itt, a fiúkat a TRANSZ VILL-ban sikerült el­helyezni — mondja osztályfő­nökük, Pataki Árpád. — A Közgazdasági Technikumiban más jellege van a politechni­kai oktatásnak, mint a gim­náziumban. Nálunk a fő cél nem a szakmunkásképzés. Osztályom ipari tagozatú, az első évben a termeléssel, az anyagokkal ismerkednek, fi­zikai munkát végeznek és adminisztrálnak. A továbbiak­ban főként az utóbbi lesz a döntő. Jelenleg — egyéb teendő híján — a lányok egy csoport­ja a lógóteremben van, a töb­biek az üzemben segítenek, vagy a' raktáriban dolgoznak. Amint látom, szívesen csinál­ják, lelkesek, szolgálatkészek, azt hiszem, az üzemben meg vannak velük elégedve. Szeptember első napjaiban múlt egy éve, hogy megkezd­te működését Kaposvár új üzeme, a Világítástechnikai Vállalat. 25—30 munkása volt akkoriban a budapesti válla­lat ide helyezett telepének, de egy hónap múlva már 100-an dolgoztak a műhelyekben.. Napról napra növekedett a termelés, új üzemrészekben indult • meg a munka, új gyártmányok kerültek Kapos­várra a törzsigyárból, újabb és újabb dolgozók ismerkedtek meg a vállalattal. Ez a folyamat most sem ért véget. Ma már többek között diazed illesztőcsavarok, soro­zatkapcsok, olvadó lamelláik, tumblerkapcsolók készülnek itt, s előreláthatólag még eb­ben az évben megkezdik az óra-főbiztosítók és falubiztosí­tók gyártását is. Igen gondos munkát faeäil végezniük, hi­szen gyártmányaik eljutnak Európa majd valamennyi ál­lamába, és sokat exportéinak más földrészekre is. re céljuk a belföldi keres­let kielégítése. Egy-egy épület vagy gépcsoport határidőire való átadása gyakran attól függ, hogy idejében szállít— A légóteremiben rend, tiszta­ság fogad Mikuska Györgyi és két társnője ügyességét bizo­nyítva. — Már végeztünk a munká­val — újságolják. — Rendet csináltunk. — Szívesen jöttök az üzem­be? Egyszerre válaszolnak mind­hárman. — Nagyon. Mindig látunk, tanulunk valami újat. A va­sárnap kivételével a politech- nikás nap a legkedvesebb — mondják egymásra mosolyog­va. Az üzemből kifelé jövet a szülőkkel találkozom. Beszél­getnek, elmondják észrevéte­leiket. Amint kiérnek a tex­tilművek előtti térre, megáll­nak néhány percig, majd meg­nyugodva indulnak hazafelé. Tudják, hogy jó helyen van­nak a gyerekek, vigyáznak rájuk, sokat tanulnak, terme­lőmunkát végeznek. jé'k-e a villamossági szerelési cikkeket. Kezdetben olyan vélemé­nyek hangzottak el, hogy a Világítástechnikai Vállaltat normáját nem lehet teljesíteni. Ez a nézet lassan megdől. Igaz, az első negyedévben 188 dolgozó közül csupán 12-en ér­tek el 95 százalék fölötti tel­jesítményt, 50 százalék alatt pedig 11-en dolgoztak. A har­madik negyedév végére azon­ban megváltozott a statisztika képe. 252-re gyarapodott a létszám, s 95 százalék fölött már- 60-am, 50 százalék alatt pedig mindössze öten teljesí- teittelk. A teljesítmények át­laga az első negyedévi 75 százalékról szeptember végéig 93 százalékra emelkedett; Ennek a javulásnak kö­szönhető, hogy a telep az év elei lemaradást a harmadik negyedév végiéig pótolta, s a munkások bizakodással fog­hattak hozzá az utolsó három hónap 7 600 000 forintos tervé­nek megvalósításához. A te­lep fejlődését bizonyítja az is, hogy az idei nem egészen 20 milMcs tervvel szemben jövő­re már 24 és fel míMió forint­nyi áru készítését bízza rá a törzsgyár. Strub! Márta Emelkedik a gyártmányok száma, javulnak a teljesítmények a Világítástechnikai Vállalatnál Renoir csodálatos aktja az egyszerűség,, a tisztaság, a természetesség. Én itt az ide­gen földrészein, magányomban néha szinte úgy érzem, mint­ha ez a nő élne. Olykor vá­gyat érzek végigsimítani a ha­ját. Bocsásd meg, hogy ilyen szentimentális vagyok.« ■—i Megmarkolod az ellensé­ges katona homlokán a ro- hamsisak szélét, úgy feszíted hatra a fejét, hogy eltörd a nyakát. Ez — elismerem — egy ki­csit a hóhér munkájára emlé­keztet, rokon azzal — mondja Frank és vigyorog, amikor megmutatja a mozdulatot. — De hiába, fontos. És esztéti- kusabb, mert kötél és zsámoly nélkül történik. Egyelőre félbe kell szakíta­nom a levélírást, mert most Vándor vette át Serestől a stofétatootot, ő kezd bosszanta­ni. Azt mondja, a főnök neki még csak célzást sem tett Gá­bor átvezényléséről, de én — erről neki pontos értesülései vannak — első perctől kezdve tudtam a dologról; »Miről tudtam én?« »Tudtad, hogy felfújj* a levélügyeit. Kifogás volt az egész. Neked elmondták, te hagytad, hogy mindent össze­hordjanak, a főnök, Frank és Robert Doniam,« Seres közbeszólfc »Csak ürügy volt, hogy Sín­két hidegre tegyék.« »De miért — veri az asz­talt Vándor. — Mennyivel rosszabb akármelyikünknél?« »Vélem ne hangoskodj« — figyelmeztetem. »Miért? Mert most te ját­szod meg a bizalmit?« »Négyen vagyunk, nem tűr­hetjük, hogy egy közüAüufc m jiélemtgető legyen« — vágja a fejemhez Seres. »Kikérem magamnak.« Vándor nem akarja abba» hagyni. Érzékeny és indula­tos. Egy kerékkel többje vagy kevesebbje van. Seres pedig ahelyett, hogy csillapítaná, még kontráz neki; Valentin hallgat. OrifBök, hogy legalább ő rendesebb és nem Mól bele. Fene a jő dolgunkat, hogy Katona meg a másik kettő, Vándor és Seres folyton mar­ják egymást! Legszívesebben betömném a szájukat. Erzsire gondolok, s ilyenkor vágyom a csendet; Te édes, te drága? Miért nem jöttél vétem? Várnál rám Tokióban, vagy Ameriká­ban, vagy akár Panamában a San Bias szigeteken. Nem tud­nál olyan messze lenni, hogy ne repüljek hozzád. Ha lesze­relek, ki vér engem? Erzsi a soproni erdőmémőki főiskolát végzi. Már diploma­munkáján dolgozik a Hanság fásítása foglal ikoztatj a.;; A gyár Diesel-elektromos moz­donyokhoz motorokat gyárt. Tc-motorokat készítenek soro­zatban Győrött. Mir. Domlan faggat; »Te, néked otthon rangod volt a hadseregben;.. Ho­gyan megy ott? Nagy úr az altiszt?..; & a tálborban van baseball és kápolna, meg Night Club?« Futbal van — felelem. Fel­világosítom a fisatok, tisztbe­Gépesített kukoricabetakarítás r a Kaposvári Állami Gazdaságban Amikor a Kaposvári Állami Gazdaság rózsamajori kukori­catábláján munkához kezdett a két SZK—3-as kombájn, na­gyon sokan csodálkozva, kétel­kedve vették körül a gépeket — Hogyan, hát így is lehet? — hallatszott innen is, onnan is. A szovjet kombájnok a nyáron gabonát arattak-csópelték, kö­zülük jó néhány a napraforgó betakarításában is segédkezett, korábban épített betonsilókat kukorica tárolására használ­juk — magyarázta a főmező­gazdász. Kátránylemezből borítót ké­szítettek a kukorica tetejére. Mintegy 32 vagon kukoricát tárolhatnak ezzel a módszer­rel. A légmentesen elzárt, 24 százalékos víztartalmú ter­mény a főmezőgazdász véle­egysoros és 3 kétsoros csőtörift vontattak a Zetorok. A teher­autók szinte megállás nélkül hordták a kukoricát. A gazda­ságnak ezen a tábláján holdan­ként 48 mázsás csőtermésre számítanak. A kukoricaszedés egyik leg­nehezebb szakasza, a csőtörés alól mentesülnek a dolgozók. Kőt nap elegendő egy hold ka­Schrakta Sándor és Nagy Lajos kombájnnal dolgozik a rózsamajori táblán. A két gép naponta 18—26 hold termését töri és morzolja le. s most ugyanezek a gépek meg­jelentek a kukoricaföldön is, és csakhamar bebizonyítottak, hogy igen, anélkül is be lehet takarítani a termést, hogy az emberek tucatja özönlené el a táblát, reggeltől napestig tömé a csöveket. A kombájnolás után morzsolásra sincs szük­ség, mert a kombájn ezt a munkát is- elvégzi. Levágja a szárat, lefejti róla a csövet, ki­fosztja, s egy elmés szerkezet lekopasztja a csatáról a sze­met. A szemes kukoricát a kombájn tartályából gépko­csikra és pótkocsikra folyat­ják, s azok máris mehetnek a tárolókhoz. Klie Lajos, a gazdaság fő­mezőgazdásza elégedett a gé­pek munkájával. — 400 hold kukoricát taka­rítunk be kombájnnal. Elmond­hatjuk, hogy ezen a területen a vetéstől a termény tárolásáig mindent géppel végeztünk. A kukoricát a kfeiváni te­lepre szállítják, s ott három betonsilóba meg egy ásott siló­gödörbe rakják. Az egyik be­ménye szerint nem romlik meg, csupán a siló kibontásakor kell majd igyekezni a kukorica mi­előbbi föletetésével. korica fosztásához, csak ezt végzik kézi erővel. Nem ke® sok idő, amikor a Kaposvári Állami Gazdaságban a csőtörő A kisivámi telepen silókba öntik a kombájnoktól be» szállított szemet, lyetesefc helyzetéről. — Se Night Club, se kápolna... Donlan őrmester finom Se­nior, Service cigerettát szív. Illatos füstöt ereget. Itt nehéz — mondja —, de jó befektetés. Ha leszrelsz, segítenek, hogy egzisztenciát csinálj magadnak. Csafchát... Az Interpen nem életbiztosí­tás. Róbert ma közlékeny; # Intercontinental Penetration Fo ree... Odamégy, ahová # küldenek; kibújsz a tenger- # bői, beosonsz az erdőbe, le-# szállsz az égből... Ez nem# egészen kockázatmentes. Nem# olyan, mintha az ember Was-# ^ gázlói üzemegység zimá­hingtomban érne földet az# , tólenc esőtörő eé­Andrews airporton, s onnan a#nyi területen kilenc csotoro ge­Wafidorf Astoriába hajtana# pet találtunk munkában. A vagy üdülni utazna mondjuk#362 holdas kukoricatáblán 6 Mount Vemonba. Interpen, Interpen — ismét lem. Mr. Donlan bólint. r n i i ■ i » , tnn r í r j AÁ — Ebbe Európa, Ázsia, DéiHoldanként löü mazsa cukorrépa termett a beiegi Kossuth Tsz-ben Csőtörők dolgoznak a zimányi határban. A megtelt tartályokból tehergépkocsikba íolyik a rengeteg kuko­ricacső. gépeket is felváltják a kom­bájnok, hogy még kevesebb emberi erőre legyen szükség— H. F. »Szép« — állapítom meg magamban. Mint már napok óta annyiszor, újra hatalmába kerít »Az utolsó part«-nák, Stanley Kramer producer, filmjének nyomasztó emléke., , „„„ ... ... , — . „ .. ,, jgonyajuk 100 mázsát termett Vasamap láttuk, a klubban?0 ^ (Tudósítónktól.) Már alig van vetnivaló, 6 a betakarítás is szépen halad a beiegi Kossuth Tsz-ben. Bur­vetí tették. 1 holdanként. A MÉK-nek és a A nukleáris háború végén! Magtermeltető Vállalatnak 25 az amerikai felségjelű tenger-! vagon étkezési és vetőburgo- alattjáró a Csendes-óceántól! nyúl adnak át, s 12 vagonra rádión keresi az összekötte-! való krumplit osztanak ki a tést. Tulajdonképpen az em-!tagok között.^ beriséget keresi. Európa né-i Cukorrépából a tervezettnél ma nem válaszol a jelekre.#®® mazsaval több — 180 má­Jzsa — termett holdanként. A #toííí'£otjukJ) T- farín vényként beemelt kukori­cából 16, a másodvebésü ku­koricából 10 mázsás átlagter­mést értek el. Sok pénzt hozott a Nagy­atádi Konzervgyárnak termelt paradicsom és uborka, 33 holdra szerződtek, és egy-egy holdról 16 502 forint volt a bevételük. Paradicsomból 800, uborkából 700 mázsával töb­bet adtak át a tervezettnél; Így tagonként ezer forint pré­miumot fizettek ki a tagofc­tansdló belső falát bitumennel kenték be, a gödröt pedig mű­anyag fóliával bélelt*. — Nincs elegendő gőténk, viszont most már többnyire felszíni silót készítünk, s így a

Next

/
Oldalképek
Tartalom