Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-04 / 259. szám

▼asámap, 1962. november 4. SOMOGYI KÁROLY: cJl fia fia leesett a (áréi A mikór a szerencsétlen­ség történt, csak Mar­git, a tizenöt éves unoka volt otthon, ö is úgy vette észre, hogy a kertbe ment krumplit szedni a vacso­rához, mert várta a szüleit, akik két napra a nővéréhez utaztak látogatóba. Az esti vo­nattal igiérték visszaérkezésü­ket. Tudta, hogy fél órával ez­előtt nagyapja cseresznyét ment szedni a kertbe. Mondta te neki, hogy hagyja csak, ne vesződjék vele. majd holnap reggel szed belőle ő, amikor szülei is itthon lesznek, jobbéi ráér, nem hetvemhárom éves csontoknak, izmoknak való a fára mászás. De nagyapja nem hallgatott rá. Most itt fekszik a cseresz­nyefa alatt. Jobb karjára dől­ve, éppen úgy, ahogy aludni szokott ebéd után a szalmaka­zal tövében vagy a pajtában. Még a kopott sildes sapkája is félig arcára van húzva, mintha a napsütés ellen védené sűrű, mély ráncok közt savókéken ülő szemét. De sérülésnek nyo­ma sem látszik rajta. A létra Is ott áll épségben, biztonság­gal a fának támasztva. A lány az első látásra való­ban azt liitte, hogy csak al­szik. Szólt is neki, hogy keljen föl, megfázik a csupasz földön, de nem kapott választ. Ahogy közelebb lépett, belehasított a szörnyű sejtés. Rázni kezdte nagyapját, emelgette fejét, sír­va. sikoltozva szólítgatta, erre átjöttek a szomszédból, bevit­ték a szobába, ecetes ruhával dörzsölték a szíve tájékát. De már nem volt étet benne. Margit azt sem tudta, hova kapjon a nagy riadalomban, közben megérkeztek szülei. Már áz állomáson hallották a hírt, de csak annyit, hogy a papa leesett a fáról. Arra gon­dolni sem mertek, hogy nem találják életben. Az asszony hangos jajveszé­keléssel borult apja mozdulat­lan testére. H armadnap rendezték a temetést. Mariska, a megboldogult idősebb lánya meg a férje intézett mindent, az utolsó években ők viselték gondját. Az ember a plébánossal is összeveszett, mert nyolcszáz forintot kért a sírhelyért. A végén tehetetlen dühében vén uzsorásnak ne­vezte, és úgy csapta oda a nyolc darab százast a minden­féle óraalkatrészekkel telezsú­folt asztalra, hogy az apró csa­varok, rugók egy része leper­dült a rongyos szélű, kopott szőnyegre. (A plébános ugyan­is szerzetesi éved alatt megta­nulta az órásmesterséget, és most jól jövedelmezően hasz­nosította.) A gyerekek mind eljöttek a temetésre. Az ötvenéves agg­legény Sándor, állami gazda­sági kovács, Józsi, aki a vasút­nál volt pályamunkás, és itt volt Bözsi is, az egyik dunán­túli kisváros nagyáruházának vezetője is. A faJuból is sokan voltak. Nagypapa több, mint fél év­százada itt élt, mindenki is­merte, és sajnálta is, mert jó ember volt szegény, csaK dol­gozott az utolsókig, a múlt hé­ten még a tsz-nek is segített a fiaztató falainak felhúzásában. Kőműves volt vagy inkább amolyan félig iparos, félig pa­raszt, aki a feleségével annak idején hat hold földet jussult, ehhez később esztelenségig szí­vós munkával, kuporgatással még kilencet ragasztott. Igaz, nem ijedt meg a nehezebb munkától, a veszélytől sem: a környéken nem egy templom- torony építésében, javításá­ban vett részt. Az even- gélikus templom tornyát is ő javította negyven­hatban, akkor a gyüleke­zet jegyzőkönyvileg ígérte meg: harangozni fognak a te­metésekor. És szól is a harang, húzzák becsülettel, lám, nem felejtették el. A katolikusok is harangoznak, de negyven fo­rintot kémek ezért a néhány percért, pedig a nagypapa csaknem tizenkét évig volt templomatya. A temetés után a nagy­szobában terítenek. A falon két szentkép, hullámosra rokkant papír bar­na, szúette keretben: Jézus és Mária egymás mellett. A má­sik oldalon nagypapa és nagy­mama talán negyven éve ké­szült nagy fényképe. — Szegény édesapám — szó­lal meg halk sóhajjal Bözsi, az áruház vezetője. — Ki gondol­ta volna? — A sors keze kiszámítha­tatlan — réved maga elé a ko­vács. — Mit tehetünk? Bele kell nyugodnunk az Isten akaratá­ba — yeti oda két kanál leves között Józsi felesége. — Bizony, ilyen az élet — száll a leves párájával együtt a sóhaitásba torkolló közhely a repedezett gerendák felé. Bor csurran a poharakba. Világospiros: otelló és noha keveréke. — Drága édesapánk emléké­re — emeli föl poharát Józsi. Beszédén érezni, hogy már nem az első pohárral issza ma. Halkan koppannak vissza a poharak. Esznek. Esznek és várnak. Hogy valaki szóljon az osztoz­kodásról. Bözsi körülnéz, papírszalvé­tát keres, de nincs, úgy lát­szik, erre nem gondolt senki, így hátranyúl kistáskájáért, zsebkendőt vesz elő, és fino­man megtörli a száját. Aztán Mariskához fordul, de a kér­dést nemcsak hozzá intézi: — Hát akkor mo6t hogy is leszünk? (A családból Bözsi jutott legmagasabbra. Négy polgárit végzett annak idején, kereske­dősegéd lett, nyolc éve külön­böző boltokban vezető, három évvel ezelőtt pedig egy áruház vezetését bízták rá. ö volt szülei kedvence. Szavára hall­gattak családi ügyekben, az események, emberek megítélé­sében egyaránt. Hogyne, hi- nem az egész falu a tsz-bem szén úriasszony lett, elegánsan dolgozik — meg azért mégis­öltözött, és olyan határozott csak ez a legolcsóbb megoldás, volt mindig. «Amellett tisztelet- És főképp a ház. Nem sokat adó, szülőszerető. Amikor né- ér, igaz, de nagy a belsősége, ha hazalátogatott, nála senki a kertben sok a gyümölcs, egy szebben nem tudta mondani: drága édesanyánk, aztán vi­gyázzon ám magára, ha szük­sége van valamire, csak írjon, ne strapálja magát, majd Ma- riskáék úgyis jobban ráérnek hazanézni, ellátnak mindent a ház körül...) V alóban, Mariskáék sű­kis szőlőlugas, ha el lehetne adni, vagy valamiképp meg­kapná a részét, talán még húszezer forint is jutna belőle. Így aztán gyorsan befejezhet­nék a villaépítést Lellén, ahol két éve telket vettek/ közel a parthoz, és már tető alá te húzták a teli lakásnak te meg­rűn hazajártak" Az fo,f‘,önek leérkező nyaralót, asszony sokszor hete- K l em szólnak mindjárt a két töltött szüleinél kapálás- f >4 kérdésre. Néhányan kor meg aratás alatt, a gyere- poharuk után nyúl­keket is hozta magával, férje nak, mások cigarettájukkal meg vasárnaponként jött utá- bajlódnak. Józsi is csak akkor nuk dolgozni a nagy gazdaság- szólal meg, miután lassan, kö- ba. Mert el nem adtak volna rülményesen rágyújtott: belőle egy holdat sem az öre­gek, pedig már nem bírtak ve­le. Később, amikor Mariska férjét hosszú szanatóriumi ke­zelés után rokkantsági nyug­díjba helyezték, teljesen haza­költöztek, és ha lehet, még töb­bet dolgoztak. Bözsinek meg csak ment a csomag: zsákszám a kukorica, a krumpli, kosa­rakban a gyümölcs. Mert ne­kik te van itt egy kis szőlő, szántó, másfél hold mindösz- sze, tíz évvel ezelőtt vették. Néhány év múlva megunták a bajlódást vele, a távgazdálko­dást, odaadták használatba a papának, csak úgy, bér nélkül, legföljebb küldenek majd va­lamit néha, édesapám — mondta Bözsi. És küldtek. Vas­útra, postára adták apránként legalább két hold tiszta ter­mését, mert hiszen kell sze­gény Bözsinek, lám, ideadta a földjét te használni, és nem is kér érte semmit. Meg vala­hányszor jön, ajándék nélkül sosem érkezik: hol egy fejken­dőt, hol egy kötényt vesz, nagypapának néhány csomag pipadohányt. Igaz, évente leg­följebb egyszer nézett hayi, akkor is általában fél napra, de nagyon kedves volt, száz­szor elmondta testvérének, hogy vigyázzatok drága jó anyánkra, apánkra, adjatok meg nekik mindent, mert nem pótolja őket semmi. De sosem kérdezte meg, mennyit fizet­tek a föld megműveléséért, ho­gyan. állnak az adóval. Bözsi volt a család patrónu- sa. A nagymama azt akarta, hogy valamennyi unokája ke­reskedő legyen, mert Bözsi vállalta kitaníttatásukat, la­kást is ad nekik, már akkor ígérte, amikor kicsik voltak. De sem Sándor, sem Józsi lá­nya nem bírta nála tovább né­hány hónapnál. Mariskáék Zsu­zsija tartott ki a leghosszabb — Hát igen, erről most tár­gyalnunk kell. — Mit kell erről tárgyak- gatnunk? Arról volt szó már a múltkor is, hogy Józsiék ha­zajönnek — heveskedik Sán­dor. — Ketten szépen elfértek ebben a nagy lakásban. Az előszobát meg a konyhát ket­téválasztjátok, hátrafelé akár építhettek is valamit, aztán kész. Rendes lakása lesz mindkettőtöknek. Hát nem? — fordult a többiek felé bi­zony gatás t várva. Puskát Andor: HEGYI TÁJ. (A Kaposvári Fotoklub képeiből.) több tízezer forintot úgy, a mellényzsebből. — Persze, hogy nem. Csak Törefc Pista a családjával együtt, majdnem bele is dög. „ Mert lőttem a munkába, soha nem Az asztal körül azonban tehetetlenek, nem járnak a volt pihenésem húsz éven át. makacsul hallgatnak. jussuk után, hagyják, hadd A szabadságomat öltem bele (Józsi ugyan szeretne haza- vesszen! Én bizony nem ha- ebbe az átkozott birtokba, a jönni, mert mostani lakásuk gyom, akármit momdtok is ró- vasárnapjaimat áldoztam fel/ erősen düledezik, úgy támo- iam! gondoztuk az öregeket utolsó gatták meg oszlopokkal, de fe- (Bözsiékmek nincs gyerekük, napjukig, csak azért, hogy ne lesége kijelentette, hogy nem Ketten élnek, férje főkönyve- legyen még tető sem a fejünk közösködik senkivel. Maris- ]q a sajfüzemben. Jól keres- fölött! De az úristenit ennek káék kérjék ki Kiskomáromból pék: ketten együtt csaknem a rohadt életnek! — ordít föl a jussukat, »mit a férje örö- négy és fél ezer forintot, rekedten, és irtózatos lendü- költ a szüleitől tavaly, aztán Minden kényelemmel bérén- lettel a padlóhoz csapja a ke- valahol építsenek Vagy ve- dezett modem lakásuk, Tra- zében levő vastag falú üveg- gyeinek. Persze az örökséget bont gépkocsijuk van. Sajnos poharat. Tompán csörren az nem olyan egyszerű órtékesí- — Bözsi bánja is nagyon — a üveg, szilánkjai csillogva teni, mert miből tud fizetni férje nem ért rá eljönni a te- fröccsennek szét. az öccse súlyos ezreket? Kit- metésne, mert félévi zárásuk — Pista! —- ugrik oda a fe. iönben is ő volt az öregekkel vairu pedig szerette volna lesége. utolsó éveikben, gondozta megmutatni a kocsit. Meg a Többen te fölkelnek, körül- őket. most azonnal követelje Balaton partján a telek, rajta veszik, csitftják, de mindenkit a tető alá húzott villával.) leráz magáiról, és kirohan a E .,„ . szobából. gy pillanatra nyo­masztó csend sza- T) özsi cigarettát kotor kad rájuk. Józsi kis- 13 elő. Rágyújt. Az ab­fia belenyúl a borba, anyja lakon kinézve fújja a rácsap a kezére. A kicsi éle- füstöt. Aztán az orajana pil­lant, és hirtelen feláll. — — Hát akkor én elmegyek. rajta a részét?) — Ideköltöztök, Józsi? — fordult bátyjához Bözsi. — Én nem bánom, ketten leg­alább könnyebben kifizetitek a másik két testvért. (Mint leginkább kedvelt gye­rek, jogot formált a tárgyalás S0n felsír, irányítására. Különben is Szóval, nem hagyod — Ráérsz. — Nem! Nekem arra a pénz- — Igaz, van még fél órám kora óta vezető állásban van.) szükségem van, mert in- az indulásig, de Juciékhoz is , . , . , gyen semmit nem adnak, be akarok ugrana egy pereire. — Kifizetni a részit? —kap- * — - ....................... m egszokta elgondolásainak ér- mondja maga^ elé Sándor, vényesttését: huszonhat éves ja föl a fejét Mariska. — És azonnal? Miből? — Miből? Van neked jussod K iskomáromban, kérd ki a Jose Marty: (Kuba) akárhova megyek Csak úgy, Már régen találkoztunk, szeretetből. A régimódi tükörhöz lép — — Apja, mit csináljunk? — a falra van akasztva a sublót néz kérdőn a férjére Mariska, fölött, egy kissé előredöntve (Az ember csaknem másfél —. megigazítja a haját, rúzst sógorodtól, az most ingyen évig tüdőszanatóriumban volt, ken az ajkára. Arcára púdert* lakja a házat. Csak nem kell ^ amikor visszajött, a cukor— Oldalt fordul: az alakját nézi,- ____ _ _____ olyan tutyimutyinak lenni. Ti gyar rokkantsági nyugdíjba hogyan mutat feketében. Hű­idéig: féTesztendeig fakott ná- meg, Józsi, ráértek havi rész- helyeztette. Most abból élnek ganyos, fiatalos a teste, mint l uk, mosott, takarított, a kér- letekben kifizetni. Mondjuk, harmadmagukkak Igaz, a ti- a hízásra nem hajlamos asz* kétszáz forintonként. Vagy — zenöt éves Margit is keres va- szörnyöké, akik ráadásul még kapja vissza a szót eset- az erdészetbe jár idény- nem te szültek, leg százötvenben is kiegyezhe- munkára, de az alig elég a Apró kockás bőröndjét a tünk. Na, szóljatok hozzá ti saját ruházkodására.) székre teszi. Tulajdonképpen is — néz végig az asztalon. Mariska férje felkapja a fe- azért hozta, hogy gyümölcsöt — Nekem nem kell ez a jét, aztán tölt magának, és vigyen benne haza. Egy pil» vacak, dugadűlt ház — emeli mohón lehajtja a pohár bort. lamatig gondolkodik, megkér- gyen taníttatja őket, lakást is föl hangját Józsi felesége az — Hogy mit csináljunk? — cJe?zeTe> a szedett asztal végén. — Én nem kö- forgatja kezében a poharát re- gyümölcsöt, vagy egyáltalán zösködöm senkivel. Hanem megve az indulattól, de vész- van-e,^ de hirtelen beledobta: inkább akkor én te követe- jósló nyugodtságot erőltetve 32 esőkabátját és becsukta, lem, hogy adják ki a jussun- magára. — Akkor én búcsúzom is. kát pénzben nekünk is. Ha (Alapjában csöndes termé- Hát csak gondozzatok szegény az egyiknek megjár, akkor a szetű ember volt, nem szere- szüléink sírját. Most markets másiknak is! — És durcásan tett veszekedni, de hosszú be- fő i® van. Majd kriptát kélle­tet kapálta, könyvet nem ve­hetett a kezébe. De a nagyma­ma előtt ezt nem lehetett el­mondani, mert mindenkit le­torkolt, hogy örüljenek, mi­lyen jó helyre kerülnek, úri­asszony lesz belőlük, Bözsi in­AZ ÉN FIAM Eljött a festő, s hívta fiamat, egy ifjú istent róla festene meg. Nem, arra nem való e pillanat, mikor hazánk hív, s várja fiamat. Állna a vásznon, s nézne istenin az én áldott, az én drága fiam; s hát még az erdők tépett mellein, ha ellenséggel vív az én fiam! Sejtjeiben hordozza a holnapot az én drága hős fiam, a merész: Tel hát, hazánk egére tíj Napot! Fiam mindig csak a zászlóra nézz! Menüink hát, menjünk, én vitéz fiam ha elesnék, emelj föl, légy velem, de hal j meg Inkább, mint annyian — meghalni jobb. mint élni becstelen’ Ferenc Lajos fordítása ad. A termelőszövetkezet meg­alakulásakor a nagypapa ha­szonbérbe adta földjét a kö­zösnek. Csak a hatszáz öl sző­lőt tartotta meg, és persze megmaradt Bözsiék másfél holdja. Amikor hazaköltöztek Mariskáék, és a nagymama te meghalt, őket kérte meg Bö­zsi, hogy műveltessék meg a földjüket, csak írják meg, mit éles hang, s hirtelen meg fizet érte. aztán küldi a pénzt, zavarta. Nem is tudta, De trágyát is vitessen a szőlő­be, mert a városban jól el le­het adni a bort, az otellót is. Még azt sem igen veszik észre. félig elfordul. Bözsi egv kicsit bekapta szája szélét. (Kellemetlenül érintette tegsége erősein megviselte ne csináltatni. Meg síremte. a idegrendszerét. Meg bort is két. Megérdemlik szegények. ivott már, legalább hat-hét Ha aktuális lesz, csak írjatok. ,, decit. Sovány volt, alacsony, Sorba csókolja a rokonokat; is furcsa tekintetét végighordoz- Tulajdonképpen irtózik a bon* ta az asztal körül ülőkön.) dohányszagu testvérek, so­Felállt. Még egyet töltött gorok csókjaitól, de a család­magának, azt is megitta. A ^ így szokták meg, és gon­mit válaszoljon, pedig egyébként könnyen állt nála a szó. Igaz, akkor is követelheti a részét, poharat tovább forgatta, mint­ha csak egy lakója marad a ha tanácsot kéme tőle. ha egy kis nohát kevernek be- szülői háznak, de talán egy- — Hogy mit csináljunk? — le De a kiadást mindig sokall- szerűbb és biztosabb lenne, ismételte meg a kérdést ta a termést meg hihetetlenül ha ketten költöznének be: ha- ugyanolyan halkan, visszafej- Yfíee*/a—)an kévésnek tartotta, és mindig maróbb megkapná a járandó- tott feszültséggel a hangjá­-----..^ .— a zt hajtogatta: csak érnék rá, eágát.) majd megmutatnám, hogyan kell jól gazdálkodni. Ezen az­tán karácsonykor alaposan össze is vesztek. Már régóta gondolkodik, hogy mit kellene tenni azzal a földdel. Meggyőződése, hogy sógora '"«csapja, kevesebb ter­mést küld. De másnak nem na­gyon adhatja bérbe — csak­Mariska szólal meg tanács- tosan ragadta magával. — talanul: Azt, hogy hozassatok, — Na, Sándor, te is szólj jó testvérek, sógorok és só- már. Mégiscsak te vagy a gorasszanvok két rendőrt, há- legidősebb a családban. rom fogdmeglegényt, aki ki- ^ — Mit mondjak? Nekem rakja szénen ócska kacatjaín- ^len mindegy. Én ne,m követelek kát az utcára. Nem, nem is az semmit. Rendes lakásom van, udvarra, mert azt sem szabad, iól keresek. És azt is tudom, hiszen el kell adni, kell a igazán nem álltok olyan jól, pénz a drága jó testvéreknek. f dolta, egy évben egyszer iga­zán ki lehet bírni. — Tiszteltetjük a férjedet. — Köszönöm. Majd átadom; Mariska az ajtóig kíséri, ott de Sándorral ^ ", TilsJ,r együtt továbbmegy vele a Has­ban. Az indulat csak fokoza- sándor mgSbÉ , , akar neki. De mégsem. Ügy 83 látszik, fel a szájától ő i& — Isten áldjon. Jó utat. — Köszönöm. Meg a ven­déglátást is — jut eszébe his­— Nincs mit; Egy darabig néznek utána, aztán lassan visszamennek « hősy azonnal fizetni tudjatok azért dolgozott az • marha dohányfüstös n&&y szobába.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom