Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-03 / 258. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. november 1 JUBILEUMI QNNEPSÉQEK Szép műsor, emlékezetes előadás Ünneplő ruhás fiúkat, mat- rózblúzas lányokat láttunk csütörtökön este a Latinka Sándor Művelődési Házban. A Táncsics Gimnázium irodalmi színpada mutatta be ünnepi műsorát az iskola másfél százados jubileuma alkalmából. Az előadás közönsége jobbára szülőkből, hozzátartozókból, ismerősökből tevő-« dött össze. Épp ezért sietünk megjegyezni, hogy ünnepi örömünket az első pillanatban egy kissé lelahasztotta az üresen tátongó széksorok látványa. Akik meg be akartak jutni az előadásra, csalódtak, a jegyek elővételben már régen elkeltek.:: A háromrészes műsor azonban csakhamar feledtette a »táblás ház« disszonáns méUékzöngéjét. Az irodalmi színpad máraz előző években megcsillogtatta figyelemreméltó képességeit. Jubileumi műsorában igen színvonalas irodalmi, zenei összeállítást tolmácsolt. A műsor két nemes gondolatot tükrözött: az első rész »Somogyi Helikon« címmel a magyar irodalom somogyi témájú alkotásaiból, illetve So- mogyból származó költők, írók műveiből fűzött össze egy csokorra valót. A második és a harmadik részben a háború, a zsarnokság az embertelen gonoszság ítéletét és az emberiség kiáltó békevágyának megkapó sorait hallottuk Szabó Lőrinc »Testvérsiratók« c. költeménye, illetve a »Béke kell!« című összeállítás előadása nyomán. A műsorért, a harmadik rész nemesveretű, érzelemgazdag összekötő szövegéért és rendezéséért elsősorban Krasz- nai Lajos tanárt illeti elismerés. Nagy energia és sok lelkiismeretes munka rejtőzik a bemutatott művek mögött, ezért a műsor minden szereplőjének, vezető és technikai munkatársának dicséret jár. A művek bemutatását a szép előadásra való törekvés jellemezte. Ez külön szót érdemel. A mintegy két és fél órás műsorban nem tapasztaltunk úgyszólván egyetlen szöveghibát, egyetlen memóriazavart sem. Tiszta szöveg- mondást, pontos artikulációt, szép magyar beszédet hallottunk fölösleges gesztusok és pátosz nélkül. A »Testvérsira- tók« igényes, művészi megoldása modem fényhatások és kórus segítségével és Tamási Áron »Szép Domokos Anna« c. művének előadása élményt nyújtott. A szereplők közül Szabados Antal, Pálfi László Csorba Mária és Fábián Éva tűnt ki. Hallottuk több ízben az iskola vegyes- karát Zákányt Zsolt vezetésével. Rövid idő alatt szép munkát végzett a fiatal kórus. Emlékezetes, szép estét szerzett hallgatóinak a Táncsics Gimnázium irodalmi színpada, örömmel hallanánk őket más alkalommal, más rendezvényeken is. W. E. Ezen a szombati hajnalon mozgalmas kép fogad a kaposvári Latinka téren. Három zöld színű autóbusz áll az út szélén. A város még alszik, de ide percenként érkeznek az utasok. Beülnek a kocsikba, és ismerkednek egymással. Huszonegy termelőszövetkezet 134 tagja jött el, hogy részt vegyen a Somogy megyei termelőszövetkezeti tagok biztosítási és önsegélyező csoportja által szervezett kétnapos budapesti kiránduláson. A névsorolvasás után Antal László a Termelőszövetkezeti Tanács, Frimm Géza pedig az Állami Biztosító megyei igazgatósága nevében köszönti a kirándulókat. Aztán felbúgnak a motorok. Gyorsan múlik az idő. A Balatont vidám nótaszóval köszöntik az utasok. Egy telt arcú, idős ember megjegyzi: — Azért vicces ez egy kicsit. Lassan megérem a hatva- nat, és csak most látom először Balatont. A mellette ülő fiatalasszony mosolyogva közbevág. — Pedig tellett volna azelőtt is az utazásra Miska bácsinak. Miska bácsi sokáig hallgat, már azt hittük, megsértődött, amikor újra megszólal.- A tavasszal vagy a nyáron eljövünk az asszonnyal. Hallottam róla, hogy milyen szép vidék ez, de erre még gondolni sem mertem volna. Elvégre még lehet pótolni a mulasztást... Elöl, a gépkocsivezető fülkéjénél ülnek a göl lei lány ok. ViSzakkörök ünnepi gyűlése a Táncsics Gimnáziumban Tegnap délelőtt rendezték meg a Táncsics Gimnázium tizenhárom szakkörének ünnepi gyűlését. A gyűléseken a gimnázium volt tanítványai tartattak előadást Az irodalmi szakkör gyűlésén a titkár meleg szavakkal köszöntötte Olsai Imre zeneszerzőt, majd a növendékek műsorral kedveskedtek a vendégnek. Olsai Imre »Föl- szállott a páva — Somogyi dal útja Magyarországon és a világban« címmel tartott — a Kodály kórusmű meghallgatásával összekapcsolt — zenei előadást. A meghívott előadók közül a fizika szakkörön dr. Keszthelyi Lajos atomfizikus, a Központi Fizikai Kutató Intézet munkatársa, a Írét kémiai szakkörön Sipos Géza, a Nagynyomású Kísérleti Kutató Intézet munkatársa és dr. Dobis Ottó akadémiai kutató, a földrajz—történelem szakkörön Vadász Sándor történész, a modellező szakkörön Bene Péter, a MALÉV repülőmérnöke, a turisztikai szakkörön Deák Ferenc, a városi pártbizottság titkára, a két biológia szakkörön dr. Arató Miklós, a Kaposvári Megyei Kórház igazgatója és dr. Sáringer Gyula, a Keszthelyi Növény- védelmi Intézet munkatársa, a technikai szakkörön Sas Elemér tanársegéd, a sakk szakkörön Szabó László sakk- nagymester, a sport szakkörön dr. Eódosi Mihály kórházi főorvos, a fotó szakkörön Jávori Béla, a Somogyi Néplap főszerkesztőjhelyettese tartott előadást; Négy és fél millió forintot költenek jövőre út- és járdaépítésre Kaposváron (Tudósítónktól.) Jövőre négy és fél millió forintot költenek Kaposvár útjainak korszerűsítésére. Rendbe hozzák az utat a Pázmány Péter utcában, s új bitumen járdát építenek az út mindkét oldalán. KorszerűsíElkész Olt a Volga-Kombi Moszkva (MTI); Gorkijban elkészült a közkedvelt Volga gépkocsi új, univerzális változata, a GAZ- 22. A kocsinak öt ajtaja van (négy oldalt, egy hátul), hátsó ülései süllyeszthetök, és ilyen állapotban az utastérben a két személyen kívül 400 kg teher is elfér. A kocsi műszaki tulajdonságai megegyeznek az 1962-es új típusú Volga adataival, a tervezők csupán a hátulsó hidat erősítették meg, és kissé megnövelték a gumiabroncsok méreteit. tik a járdát a Vörö6ha<Jsereg útja külső szakaszán, s új, 6 méter széles utat készítenek a Dimitrov utcában. A Micsurin és a Jedlik Ányos utcáiban utat, a Bartók Béla utcáiban pedig 466 méter hosszú új járdát építenek. Az Iszák-utcá- nak csak az egyik oldalán van aszfaltjárda, jövőre a másik oldala is új aszfaltjárdát kap. A cseri erdő és a gyümölcsös között új gyalogjáró épül, Járdát kap jövőre a János és a Rózsa utca is. A Laborfalvi Róza utca lakói ebben az évben elvégezték új járdájuk alapozási munkáit. Jövőre Ők is új járdán járhatnak. Üj úttal kötik össze a Kanizsai a Jutái utat. Jövőre végre elkészítik az Ezredév utcában csapadéfclevezető csatornát. Egy hidat is építenek jövőre Kaposváron. Az Iszák utcában levő korszerűtlen tég- lahidat lebontják, s 300 000 forintos költséggel újat készítenek helyette. 700 000 forintot osztottak ki... A többit már nem hallani, mert a lányok újra dalba kezdenek ... * * * ... Megérkeztünk. A szállodában lerakjuk a csomagokat, és a Hungária Étteremben elfogyasztott ízletes ebéd után újra kocsiba ülünk. Irány a Szépművészeti Múzeum. Az érkezők közül százhúszan éievösre fordult az idő, de az érdeklődést ez nem csökkenti. A Népstadionban az atléták tartanak edzést. Érdekes az is, de a hatalmas stadion még az idősebbeket is izgalomba hozza. — Ez igen! A televízióban láttuk már, de így, a valóságban egészen más... A Margitszigeten is sok még Indulás a múzeumba. tűkben először lépik át a múzeum küszöbét. öt órakor, az indulás előtt csaknem hatvan ember hiányzik. Vajon hol vannak? A régi képtár termeiben olasz, holland és németalföldi festők alkotásaiban gyönyörködnek tizennégyen. Tóth Ferencnét, Salamon Kálmánnét és Puska a látnivaló. A sportuszodában izgalmas vízipóló-mérkőzés folyik. Az új lakótelep is megnyerte a tetszést. A vár, a Halászbástya és a gellérthegyi kilátó mind, mind csodálatot váltott ki. És a délutáni séta az állatkertben. A Vidámpark »csodáit« majd mindenki kipróbálta. Gyorsan erteil a két nap. Hazafelé a kocsiban Sifter Péter bácsit arról faggatom, hogy mi tetszett neki a legjobban. A sovány arcú, hallgatag ember sokára válaszol. — Minden. De az a legkedvesebb, hogy gondoltak ránk, és megszervezték ezt a kirándulást. Németh Sándor Az író nem jós Egy amerikai folyóirat néhány évvel ezelőtt fölkérte az azóta elhunyt Ernest Hemingway írót, nyilatkozzék, milyennek képzeli a világot 2052-ben. Hemingway válasza: »Sajnálom. hogy nem tudom teljesíteni kérésüket, mert még azt sem tudom elképzelni, milyen lesz a világ a jövő héten.« * * * Megtalálták Mózes sírját? Egy venezuelai régészexpedíció föltételezései szerint Am* mantól délre a sivatagban sikerült ráakadni Mózes régen keresett sírjára. Az i. e. 1250- ben épült sírbolt még egy kisebb építményt rejt magában. A két épület között 12 kamra található, feltehetően a 12 izraeli törzset jelképezik. Néhány méterre a sírbolttól találtak egy bronzkori tárgyakat és emberi csontmaradványokat rejtő barlangot. * * * Motorizált ágyak Az észak-angliai kórházak szövetsége nemrég bemutatta a motorizált kórházi ágyak első példányait. Az ágyakra szerelt kis motorok és elektromos berendezések lehetővé teszik, hogy a beteg vagy az ápoló tetszés szerint emelje vagy süllyessze az ágy fej-, illetve lábrészét, és szükség esetén az ágy önműködően átköltözzék a kívánt helyre. Ez igen! A valóságban egészen más, dámafc, és kifogyhatatlanok a dalból. Egyikük — sudár termetű, szőke lány — kihasználva a szünetet, csengő hangon megszólal. — Emeljék föl a kezüket, akik már jártak Pesten. Negyvenen ülünk a kocsiban. Tizenhét kéz emelkedik a magasba. Vancsura Feri bácsi is fölemelte a kezét, aztán visszahúzta. — Én már olyan régen jártam ott, hogy az igaz se volt. Imrénét Courbet Birkózók című képe előtt találjuk. — Éppen olyan, mint a valóságban. A bodrogi Mikola Istvánná C. Troyon Tehénpásztorát választotta. Vancsura Feri bácsi a Waterlood ünnepélyt nézi ei- mélyülten, és a többiek is mind itt vannak... Indulni kell, pedig a sok látnivaló majd mindenkit érdekel. sx-äiKiflii ■'íü - m , ÜMBiS Látogatás a sportuszodában. — Mennyi ideje ennek? — Negyvenkét esztendeje. Ősz volt akkor is. Azóta mindig az volt a vágyam, hogy csak még egyszer feljöhessek. Fiatal ember voltam akkor, maholnap hatvannégy leszek... Hosszú az út, sok mindenről előjön még a szó. Egy közép- termetű, zömök bácsi magyaráz hátul a szomszédoknak. — Ebben az évben már végleg egyenesbe jöttünk. Nálunk a tsz-ben minden hónapban fizettek előleget. És nem bitéiből, hanem saját erőből. Az esti program is érdekes. A Fővárosi Operettszínház első soraiban száztízen ülünk. Huszonnégyen a díszpáholyokban foglalnak helyet Felgördül a függöny... Amikor visszatérünk a szállodába, a hallgatag Sifter Péter bácsi csak ennyit mond: — Megértem az ötvenkilen- cedik évet, és most voltam először színházban. Másnap, vasárnap reggel megkezdődik a városnézés. HüTT i tudná megmondani, hányszor tette meg már azt az utat, a cukorgyár és a közvágóhíd közötti szar- kaszt? Hányszor robogott végig vonata a hosszú évek alatt a cukorgyár előtti íven, hogy utána rátérhessen az annál sokkal egyenesebb, messzire belátható útvonalra? Ezen a — számára örökké emlékezetes — napon ts így történt. Éppen az út végéhez ért. Már közel volt a le* zárt sorompóhoz, amikor észrevette, hogy a síneken a vonattal szembe két kis csöppség közeleg kézenfogva. — Mit éreztem? Mire gondoltam? Nem lehet azt szavakkal kifejezni. Megláttam a magatehetetlen csöppségeket, egy pillanat volt az egész, vagy talán annyi sem. Szorosan fogták egymás kezét, és gondtalanul jöttek felém — mondotta Hiffner Ferenc mozdonyvezető, amikor fölkerestem. — S már csak arra gondolhattam, hogy a vonatnak meg kell állnia. Nem mehet tovább! Két életről van szó, két gyermekéletről. Harmincöt méterre lehettek tőlem. Más választásom nem volt, hirtelen meghúztam a gyorsféket. A kerekek megcsikordulták, és a vonat megállt. Akkor én még mindig görcsösen kapaszkodtam a fékben, mintha különben a szerelvény ismét elindulna. Bizony erősen vert a szívem! Aztán megláttam a gyerekeket és... éltek, még mindig fogták egymás kezét A kicsi — kétéves forma, fehér köténykés és masnis — csak nézte, nézte a vonatat mintha azt mondaná, ez meg hogyan került ide. A nagyobbik — négyéves lehetett — meg elfehéredett, kis szája remegett Az állomásról azonnal odaszáladták a várakozók. A vonatból kiszálltak az utasok. A kicsiket kivitték a sínek közül, és nagyon odamondogattak a sorompóőmék. Igen, neki figyelnie kellett volna a pályát! A gyerekek a közelében játszottak, miért nem vitte arrább őket, vagy miért nem adott nekem jelzést? Amikor az ívből kijöttem, én már láttam őt, de a gyerekeket csak kicsivel később pillantottam meg. Az állomáson várakozók is megelőzhettek volna. És a szülők, akiknek föl sem tűnt, hogy kicsinyeik hol játszanak...? Még föl sem ocsúdtunk a váratlan eseménytől, máris indulni kellett tovább. De azért a gondolatokat nem lehetett feltartóztatni. Eszembe jutott a család, három gyermekem. A kisebbik csöppség annyi idős lehetett, amennyi az én Ágikám. Bizony, még amikor visszafelé jöttem, akkor is elöntött a melegség azon az útszakaszon, mintha ismét le kellene fékeznem... Most már mosolyogva emlékszik, de azért el-elborül _ az arca. Együtt kerestük föl Kovács József főintézőt, Sovány Ferencnek, a sorompóőmék főnökét. — Volt már máskor is panasz rá? — Nem, soha. 1948 óta vasutas, ,háromszor is előléptették soron kívül. Október 1-e óta a pályafenntartási főnökségtől átkerült hozzánk, az állomásfönöikséghez. Ez a munkakör sokkal több rétű az előzőnél. Minden bizonnyal mind idegileg, mind fizikailag túlzottan igénybe veszi Sovány Ferencet. Csak ez lehetett az oka... Oknak nem ok, ez mindenki előtt világos. De hogy mennyire lehet kifogás, azt az illetékesek minden bizony- nyál kivizsgálják. — Azt hiszem — fejezte be a beszélgetést Hiffner elvtárs —, nem felejtem el soha azt a napot, s a sorompóőr is tanul az esetből. A szülök is emlékeznek majd rá, és jobban vigyáznak gyermekeikre... Benkö Judit
