Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-03 / 258. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. november 1 JUBILEUMI QNNEPSÉQEK Szép műsor, emlékezetes előadás Ünneplő ruhás fiúkat, mat- rózblúzas lányokat láttunk csütörtökön este a Latinka Sándor Művelődési Házban. A Táncsics Gimnázium iro­dalmi színpada mutatta be ünnepi műsorát az iskola más­fél százados jubileuma alkal­mából. Az előadás közönsége jobbára szülőkből, hozzátarto­zókból, ismerősökből tevő-« dött össze. Épp ezért sietünk megjegyezni, hogy ünnepi örö­münket az első pillanatban egy kissé lelahasztotta az üre­sen tátongó széksorok látvá­nya. Akik meg be akartak jutni az előadásra, csalódtak, a jegyek elővételben már ré­gen elkeltek.:: A háromré­szes műsor azonban csakha­mar feledtette a »táblás ház« disszonáns méUékzöngéjét. Az irodalmi színpad máraz előző években megcsillogtatta figyelemreméltó képességeit. Jubileumi műsorában igen színvonalas irodalmi, zenei összeállítást tolmácsolt. A műsor két nemes gondolatot tükrözött: az első rész »Somo­gyi Helikon« címmel a ma­gyar irodalom somogyi té­májú alkotásaiból, illetve So- mogyból származó költők, írók műveiből fűzött össze egy csokorra valót. A második és a harmadik részben a hábo­rú, a zsarnokság az emberte­len gonoszság ítéletét és az emberiség kiáltó békevágyá­nak megkapó sorait hallottuk Szabó Lőrinc »Testvérsiratók« c. költeménye, illetve a »Bé­ke kell!« című összeállítás előadása nyomán. A műsorért, a harmadik rész nemesveretű, érzelemgaz­dag összekötő szövegéért és rendezéséért elsősorban Krasz- nai Lajos tanárt illeti elisme­rés. Nagy energia és sok lel­kiismeretes munka rejtőzik a bemutatott művek mögött, ezért a műsor minden szerep­lőjének, vezető és technikai munkatársának dicséret jár. A művek bemutatását a szép előadásra való törekvés jellemezte. Ez külön szót ér­demel. A mintegy két és fél órás műsorban nem tapasztal­tunk úgyszólván egyetlen szö­veghibát, egyetlen memória­zavart sem. Tiszta szöveg- mondást, pontos artikulációt, szép magyar beszédet hallot­tunk fölösleges gesztusok és pátosz nélkül. A »Testvérsira- tók« igényes, művészi megol­dása modem fényhatások és kórus segítségével és Tamási Áron »Szép Domokos Anna« c. művének előadása élményt nyújtott. A szereplők közül Szabados Antal, Pálfi László Csorba Mária és Fábián Éva tűnt ki. Hallottuk több ízben az is­kola vegyes- karát Zákányt Zsolt vezetésével. Rövid idő alatt szép munkát végzett a fiatal kórus. Emlékezetes, szép estét szerzett hallgatóinak a Tán­csics Gimnázium irodalmi színpada, örömmel hallanánk őket más alkalommal, más rendezvényeken is. W. E. Ezen a szombati hajnalon mozgalmas kép fogad a ka­posvári Latinka téren. Három zöld színű autóbusz áll az út szélén. A város még alszik, de ide percenként érkeznek az utasok. Beülnek a kocsikba, és ismerkednek egymással. Hu­szonegy termelőszövetkezet 134 tagja jött el, hogy részt ve­gyen a Somogy megyei terme­lőszövetkezeti tagok biztosítá­si és önsegélyező csoportja ál­tal szervezett kétnapos buda­pesti kiránduláson. A névsorolvasás után Antal László a Termelőszövetkezeti Tanács, Frimm Géza pedig az Állami Biztosító megyei igaz­gatósága nevében köszönti a kirándulókat. Aztán felbúgnak a motorok. Gyorsan múlik az idő. A Balatont vidám nótaszóval kö­szöntik az utasok. Egy telt arcú, idős ember megjegyzi: — Azért vicces ez egy ki­csit. Lassan megérem a hatva- nat, és csak most látom először Balatont. A mellette ülő fiatalasszony mosolyogva közbevág. — Pedig tellett volna azelőtt is az utazásra Miska bácsinak. Miska bácsi sokáig hallgat, már azt hittük, megsértődött, amikor újra megszólal.- A tavasszal vagy a nyá­ron eljövünk az asszonnyal. Hallottam róla, hogy milyen szép vidék ez, de erre még gondolni sem mertem volna. Elvégre még lehet pótolni a mulasztást... Elöl, a gépkocsivezető fülké­jénél ülnek a göl lei lány ok. Vi­Szakkörök ünnepi gyűlése a Táncsics Gimnáziumban Tegnap délelőtt rendezték meg a Táncsics Gimnázium tizenhárom szakkörének ün­nepi gyűlését. A gyűléseken a gimnázium volt tanítványai tartattak előadást Az irodalmi szakkör gyűlé­sén a titkár meleg szavakkal köszöntötte Olsai Imre zene­szerzőt, majd a növendékek műsorral kedveskedtek a ven­dégnek. Olsai Imre »Föl- szállott a páva — Somogyi dal útja Magyarországon és a világban« címmel tartott — a Kodály kórusmű meghallga­tásával összekapcsolt — zenei előadást. A meghívott előadók közül a fizika szakkörön dr. Keszt­helyi Lajos atomfizikus, a Központi Fizikai Kutató In­tézet munkatársa, a Írét ké­miai szakkörön Sipos Géza, a Nagynyomású Kísérleti Kuta­tó Intézet munkatársa és dr. Dobis Ottó akadémiai kutató, a földrajz—történelem szakkö­rön Vadász Sándor történész, a modellező szakkörön Bene Péter, a MALÉV repülőmér­nöke, a turisztikai szakkörön Deák Ferenc, a városi pártbi­zottság titkára, a két bioló­gia szakkörön dr. Arató Mik­lós, a Kaposvári Megyei Kór­ház igazgatója és dr. Sáringer Gyula, a Keszthelyi Növény- védelmi Intézet munkatársa, a technikai szakkörön Sas Elemér tanársegéd, a sakk szakkörön Szabó László sakk- nagymester, a sport szakkö­rön dr. Eódosi Mihály kórhá­zi főorvos, a fotó szakkörön Jávori Béla, a Somogyi Nép­lap főszerkesztőjhelyettese tartott előadást; Négy és fél millió forintot költenek jövőre út- és járdaépítésre Kaposváron (Tudósítónktól.) Jövőre négy és fél millió forintot költenek Kaposvár útjainak korszerűsítésére. Rendbe hozzák az utat a Páz­mány Péter utcában, s új bi­tumen járdát építenek az út mindkét oldalán. Korszerűsí­Elkész Olt a Volga-Kombi Moszkva (MTI); Gorkijban elkészült a köz­kedvelt Volga gépkocsi új, univerzális változata, a GAZ- 22. A kocsinak öt ajtaja van (négy oldalt, egy hátul), hát­só ülései süllyeszthetök, és ilyen állapotban az utastérben a két személyen kívül 400 kg teher is elfér. A kocsi műszaki tulajdon­ságai megegyeznek az 1962-es új típusú Volga adataival, a tervezők csupán a hátulsó hi­dat erősítették meg, és kissé megnövelték a gumiabroncsok méreteit. tik a járdát a Vörö6ha<Jsereg útja külső szakaszán, s új, 6 méter széles utat készítenek a Dimitrov utcában. A Micsu­rin és a Jedlik Ányos utcáiban utat, a Bartók Béla utcáiban pedig 466 méter hosszú új jár­dát építenek. Az Iszák-utcá- nak csak az egyik oldalán van aszfaltjárda, jövőre a másik oldala is új aszfaltjárdát kap. A cseri erdő és a gyümölcsös között új gyalogjáró épül, Járdát kap jövőre a János és a Rózsa utca is. A Laborfalvi Róza utca lakói ebben az év­ben elvégezték új járdájuk alapozási munkáit. Jövőre Ők is új járdán járhatnak. Üj út­tal kötik össze a Kanizsai a Jutái utat. Jövőre végre el­készítik az Ezredév utcában csapadéfclevezető csatornát. Egy hidat is építenek jö­vőre Kaposváron. Az Iszák utcában levő korszerűtlen tég- lahidat lebontják, s 300 000 fo­rintos költséggel újat készíte­nek helyette. 700 000 forintot osztottak ki... A többit már nem hallani, mert a lányok újra dalba kez­denek ... * * * ... Megérkeztünk. A szállo­dában lerakjuk a csomagokat, és a Hungária Étteremben el­fogyasztott ízletes ebéd után újra kocsiba ülünk. Irány a Szépművészeti Múzeum. Az ér­kezők közül százhúszan éie­vösre fordult az idő, de az ér­deklődést ez nem csökkenti. A Népstadionban az atléták tar­tanak edzést. Érdekes az is, de a hatalmas stadion még az idő­sebbeket is izgalomba hozza. — Ez igen! A televízióban láttuk már, de így, a valóság­ban egészen más... A Margitszigeten is sok még Indulás a múzeumba. tűkben először lépik át a mú­zeum küszöbét. öt órakor, az indulás előtt csaknem hatvan ember hiány­zik. Vajon hol vannak? A régi képtár termeiben olasz, hol­land és németalföldi festők al­kotásaiban gyönyörködnek ti­zennégyen. Tóth Ferencnét, Salamon Kálmánnét és Puska a látnivaló. A sportuszodában izgalmas vízipóló-mérkőzés fo­lyik. Az új lakótelep is meg­nyerte a tetszést. A vár, a Ha­lászbástya és a gellérthegyi ki­látó mind, mind csodálatot váltott ki. És a délutáni séta az állatkertben. A Vidámpark »csodáit« majd mindenki ki­próbálta. Gyorsan erteil a két nap. Hazafelé a kocsiban Sifter Pé­ter bácsit arról faggatom, hogy mi tetszett neki a legjobban. A sovány arcú, hallgatag em­ber sokára válaszol. — Minden. De az a legked­vesebb, hogy gondoltak ránk, és megszervezték ezt a kirán­dulást. Németh Sándor Az író nem jós Egy amerikai folyóirat né­hány évvel ezelőtt fölkérte az azóta elhunyt Ernest He­mingway írót, nyilatkozzék, milyennek képzeli a világot 2052-ben. Hemingway válasza: »Saj­nálom. hogy nem tudom tel­jesíteni kérésüket, mert még azt sem tudom elképzelni, milyen lesz a világ a jövő héten.« * * * Megtalálták Mózes sírját? Egy venezuelai régészexpe­díció föltételezései szerint Am* mantól délre a sivatagban si­került ráakadni Mózes régen keresett sírjára. Az i. e. 1250- ben épült sírbolt még egy ki­sebb építményt rejt magában. A két épület között 12 kamra található, feltehetően a 12 iz­raeli törzset jelképezik. Né­hány méterre a sírbolttól ta­láltak egy bronzkori tárgyakat és emberi csontmaradványokat rejtő barlangot. * * * Motorizált ágyak Az észak-angliai kórházak szövetsége nemrég bemutat­ta a motorizált kórházi ágyak első példányait. Az ágyakra szerelt kis motorok és elekt­romos berendezések lehető­vé teszik, hogy a beteg vagy az ápoló tetszés szerint emelje vagy süllyessze az ágy fej-, illetve lábrészét, és szükség esetén az ágy ön­működően átköltözzék a kí­vánt helyre. Ez igen! A valóságban egészen más, dámafc, és kifogyhatatlanok a dalból. Egyikük — sudár ter­metű, szőke lány — kihasznál­va a szünetet, csengő hangon megszólal. — Emeljék föl a kezüket, akik már jártak Pesten. Negyvenen ülünk a kocsiban. Tizenhét kéz emelkedik a ma­gasba. Vancsura Feri bácsi is fölemelte a kezét, aztán vissza­húzta. — Én már olyan régen jár­tam ott, hogy az igaz se volt. Imrénét Courbet Birkózók cí­mű képe előtt találjuk. — Éppen olyan, mint a való­ságban. A bodrogi Mikola Istvánná C. Troyon Tehénpásztorát vá­lasztotta. Vancsura Feri bácsi a Waterlood ünnepélyt nézi ei- mélyülten, és a többiek is mind itt vannak... Indulni kell, pedig a sok lát­nivaló majd mindenkit érdekel. sx-äiKiflii ■'íü - m , ÜMBiS Látogatás a sportuszodában. — Mennyi ideje ennek? — Negyvenkét esztendeje. Ősz volt akkor is. Azóta min­dig az volt a vágyam, hogy csak még egyszer feljöhessek. Fiatal ember voltam akkor, maholnap hatvannégy leszek... Hosszú az út, sok mindenről előjön még a szó. Egy közép- termetű, zömök bácsi magya­ráz hátul a szomszédoknak. — Ebben az évben már vég­leg egyenesbe jöttünk. Nálunk a tsz-ben minden hónap­ban fizettek előleget. És nem bitéiből, hanem saját erőből. Az esti program is érdekes. A Fővárosi Operettszínház első soraiban száztízen ülünk. Hu­szonnégyen a díszpáholyokban foglalnak helyet Felgördül a függöny... Amikor visszatérünk a szál­lodába, a hallgatag Sifter Pé­ter bácsi csak ennyit mond: — Megértem az ötvenkilen- cedik évet, és most voltam elő­ször színházban. Másnap, vasárnap reggel megkezdődik a városnézés. Hü­TT i tudná megmondani, hányszor tette meg már azt az utat, a cukorgyár és a közvágóhíd közötti szar- kaszt? Hányszor robogott végig vonata a hosszú évek alatt a cukorgyár előtti íven, hogy utána rátérhessen az annál sokkal egyenesebb, messzire belátható útvonalra? Ezen a — számára örökké emlékezetes — napon ts így történt. Éppen az út végéhez ért. Már közel volt a le* zárt sorompóhoz, amikor észrevette, hogy a síneken a vo­nattal szembe két kis csöppség közeleg kézenfogva. — Mit éreztem? Mire gondoltam? Nem lehet azt sza­vakkal kifejezni. Megláttam a magatehetetlen csöppsége­ket, egy pillanat volt az egész, vagy talán annyi sem. Szo­rosan fogták egymás kezét, és gondtalanul jöttek felém — mondotta Hiffner Ferenc mozdonyvezető, amikor föl­kerestem. — S már csak arra gondolhattam, hogy a vonat­nak meg kell állnia. Nem mehet tovább! Két életről van szó, két gyermekéletről. Harmincöt méterre lehettek tőlem. Más választásom nem volt, hirtelen meghúztam a gyorsfé­ket. A kerekek megcsikordulták, és a vonat megállt. Akkor én még mindig görcsösen kapaszkodtam a fékben, mintha különben a szerelvény ismét elindulna. Bizony erősen vert a szívem! Aztán megláttam a gyerekeket és... éltek, még mindig fogták egymás kezét A kicsi — kétéves forma, fe­hér köténykés és masnis — csak nézte, nézte a vonatat mintha azt mondaná, ez meg hogyan került ide. A nagyob­bik — négyéves lehetett — meg elfehéredett, kis szája re­megett Az állomásról azonnal odaszáladták a várakozók. A vonatból kiszálltak az utasok. A kicsiket kivitték a sí­nek közül, és nagyon odamondogattak a sorompóőmék. Igen, neki figyelnie kellett volna a pályát! A gyerekek a közelében játszottak, miért nem vitte arrább őket, vagy miért nem adott nekem jelzést? Amikor az ívből kijöttem, én már láttam őt, de a gyerekeket csak kicsivel később pillantottam meg. Az állomáson várakozók is megelőzhettek volna. És a szülők, akiknek föl sem tűnt, hogy kicsinyeik hol játszanak...? Még föl sem ocsúdtunk a váratlan ese­ménytől, máris indulni kellett tovább. De azért a gondola­tokat nem lehetett feltartóztatni. Eszembe jutott a család, három gyermekem. A kisebbik csöppség annyi idős lehe­tett, amennyi az én Ágikám. Bizony, még amikor vissza­felé jöttem, akkor is elöntött a melegség azon az útszaka­szon, mintha ismét le kellene fékeznem... Most már mosolyogva emlékszik, de azért el-elborül _ az arca. Együtt kerestük föl Kovács József főintézőt, Sovány Ferencnek, a sorompóőmék főnökét. — Volt már máskor is panasz rá? — Nem, soha. 1948 óta vasutas, ,háromszor is előlép­tették soron kívül. Október 1-e óta a pályafenntartási fő­nökségtől átkerült hozzánk, az állomásfönöikséghez. Ez a munkakör sokkal több rétű az előzőnél. Minden bizonnyal mind idegileg, mind fizikailag túlzottan igénybe veszi So­vány Ferencet. Csak ez lehetett az oka... Oknak nem ok, ez mindenki előtt világos. De hogy mennyire lehet kifogás, azt az illetékesek minden bizony- nyál kivizsgálják. — Azt hiszem — fejezte be a beszélgetést Hiffner elv­társ —, nem felejtem el soha azt a napot, s a sorompóőr is tanul az esetből. A szülök is emlékeznek majd rá, és job­ban vigyáznak gyermekeikre... Benkö Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom