Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-28 / 278. szám

\ 1/ ALKOHOLIZMUSRÓL ""N A családok érdekében szólni kell Uz év július 21-én lépett hatályba a Népköztár­Lj saság Elnöki Tanácsának 18. számú törvény- erejű rendelete az alkoholizmus elleni intézkedésekről. Ez hatékony eszközt adott a tanácsok, az igazságügyi szervek, a rendőrség, az egészségügyi intézmények és az alkoholizmus káros következményei miatt sínylődő családok kezébe. A rendelet módot ad a részeg szemé­lyek kijózanító szobába szállítására. Több olvasónkat felkértük arra, hogy mondja el vé­leményét az alkoholizmusról, az ellene való küzdelem­ről, az Elnöki Tanács 18. sz. rendeletéről. Ezt az olda­lunkat a beérkezett levelekből állítottuk össze. JOGUNK VAN BELEAVATKOZNI... A július 21-én hatályba lé­pett rendelet osztatlan örömet váltott ki az emberekből. El­sősorban azok a családok örül­tek, ahol az apa az ital rabja. Féktelen költekezésükkel a tönk szélére juttatták családju­kat ezek az emberek, s a szom­szédok kénytelenek voltak tét­lenül szemlélni mindezt. A jó szó, az okos figyelmeztetés any- nyit ért csak, mint a falra hányt borsó. Az alkoholisták megzavarták a többiek szóra­kozását, veszélyeztették ember­társaik testi épségét, életét fe­nyegető viselkedésükkel. Szin­te rémei voltak a szórakozóhe­lyeknek. Amikor hazamentek, borzalmas perceket állt ki a családjuk. S az otthoniak nem tudták megfékezni a dühöngő embert. A szomszédok tehetet­len szemlélői voltak annak, hogy a részeg ember kénye- kedve szerint verte a család tagjait. Ha valaki figyelmez­tette viselkedésének tarthatat­lanságára, megkapta a magáét. »Senkinek sincs joga beleszól­ni a magánéletembe-« — vágta a jó tanácsot adó szemébe. Olyan is előfordult, hogy a részeg nekiesett a szomszéd­nak: Családok züllöttek szét, mentek tönkre az alkoholisták tivornyái miatt. Szellemileg el- satnyult gyerekek kerültek ki az alkoholisták családjából. Az Elnöki Tanács rendelete módot ad arra, hogy az igaz­gatási és rendőrhatóságok az eddiginél hathatósabban lép­jenek föl az ilyen személyek ellen. A nyilvános helyen bot­rányt okozó vagy magával te­hetetlen lészeget kijózanító szobába szállíthatják. A rende­let kimondja, hogy azt az al­koholistát, aki a családi élet felbomlását okozhatja, kiskorú gyermekének erkölcsi fejlődé­sét hátráltatja, környezetének biztonságát veszélyezteti, vagy a munkát rendszeresen zavar­ja, a tanács egészségügyi és szakigazgatási szerve elvonó­kúrára kötelezheti. De vajon elégséges-e, hogy megjelent a rendelet? Tapasztalatom sze­rint ugyanis falun még késik a végrehajtása. Az államigazga­tásban dolgozók és a rendőri szervek is elnézik, hogy né­melyek tovább járják a ma­guk megszokott útját, Pata­lomban még nem alkalmaztuk az Elnöki Tanács nemes intéz­kedését. Ugyanezt mondhatom ei a szomszéd falvakról is. A mi községünkben van egy öt gyermekes alkoholista. A gyerekek teljesen visszaestek szellemileg. Az egyik már har­madszor ismétli ugyanazt az osztályt. Az apa elissza kerese­tét, magatartásával veszélyez­teti a közrendet. A tömegszer­vezetek képviselői lelkére be­széltek, ő azonban nem változ­tatott viselkedésén. Nem egy esetben életveszélyesen megfe­nyegette a vele beszélőket. S még mindig nem jártunk el vele szemben a rendelet szel­lemében, Az esetről a rendőr­ség, a járási tanács igazgatási és gyámügyi vezetői is tudnak. S még mindig csak tétlenke­dünk, pedig az ilyen embere­ket orvosi kezeléssel visszaad­hatjuk a közösségnek. A ren­delet végrehajtása tőlünk is függ, nem szabad elnézőnek lenni, következetesen meg kell valósítanunk a törvényt. Baksa Sándor vb-eln. Patalom Az Országos Kőolaj- és Gép­ipari Tröszt babócsai üzem­egységének munkásai nehéz körülmények között dolgoznak. A fúrósok közül sokan több, mint száz kilométerre vannak családjuktól. Ez próbára teszi az embereket. Néhányan a mértéktelen szeszfogyasztásban keresik szórakozásukat. Az üzemegység gazdasági vezetői, a társadalmi szervek képvise­lői évek óta harcolnak az al­koholizmus ellen. Az Elnöki Tanács rendeleté­nek megjelenése előtt is értünk már el eredményeket. Sokat beszélgettünk a magukról megfeledkező munkásokkal, összehasonlítottuk a mértéket tartó és részegeskedő dolgo­zóink életét, munkáját. Néhá­nyan önként vállalták, hogy jelentkeznek elvonókúrára. Az­óta visszataláltak az életbe, hasznos tagjai a társadalom­nak. Az Elnökj Tanács rendelete hatásos eszközt ad a társadal­mi és gazdasági vezetőknek, mert módot nyújt a részeg sze­mélyek kijózanító szobába szál­lítására. Jogot ad a családok­nak arra, hogy megkapják a fizetés 50 százalékát. Mély humánumról tanúsko­dik az, hogy az elvonókúrán részt vevő dolgozókat betegál­lományba helyezik. A szakszervezeti bizottság a rendelet alapos áttanulmányo­zása után az üzemegység veze­tőivel, a pártszervezet vezető­ségével közösen megállapította, hogy kik szorulnak rá a társa­dalom segítségére. Kiderült, hogy többen nem tudnak ural­kodni magukon, állandóan visszaesnek, nagy mennyiség­ben fogyasztanak szeszes italt. Mindegyik dolgozónkkal be­szélgettünk, némelyiknek a családjával is. Megtudtuk, hogy az alkoholisták családtag­jai egyetértenek a rendelettel, hiszen nekik biztosit boldo­gabb életet. Erre pedig minden iszákos ember felesége, gyer­meke, édesanyja vágyik, A kiszemelt dolgozókkal si­került dűlőre jutnunk. Megál­lapodtunk abban, hogy először megpróbálnak uralkodni ma­gukon, megkísérlik a szesz csá­bításának leküzdését. A mun­katársak és a családtagok min­dent elkövetnek majd, hogy a nemes elhatározásból valóság legyen. Ha azonban nem tud­nak továbbra sem ellenállni a kísértésnek, igénybe veszik az állam segítségét. A rendelet megkönnyíti a társadalmi szervek vezetőinek munkáját. Többen megszaba­dultak káros szenvedélyüktől ezelőtt Is, most azonban olya­nok Is elhatározzák magukat erre, akik eddig azért nem szánták el magukat az elvonó­kúrára, mert sajnálták sza­badságukat. Az Elnöki Tanács rendelete társadalmi rendszerünk huma­nitását bizonyítja. Az állam a saját pénzén gyógyítja az alko­hol áldozatait, hogy ne legye­nek utcára vetett, nélkülöző gyermekek, boldogtalan csalá­dok. Vímcze Imre levelező EGY DEMIZSON VÖRÖS BOR Reggel nyolc óra. Az Áramszolgáltató Vállalat közli a Csur­gói Faipari Vállalat vezetőivel, hogy déli tizenkét órától dél­után öt óráig áram­szünet lesz. *Az üzemrészek a kiesett órákat öt után ledol­gozzák« — érkezik az utasítás. Délben valóban kikapcsolják az áramot. Mindenki azzal tölti ideiét, amivel akarja. Egy- páran úgy vélik, hogy egy kis boro­zással lehet legjob­ban elütni az időt. Vörös borral tölte­nek meg egy demi- zsont. A fonott üveg­ben égy re lejjebb ko­tyog az ital. A poha- razgató emberek mindenről beszélget­nek, csak énpen azt nem említik, hogy még dolgozniuk kcM. Egyre csökken a de- mizson tartalma és a kényszerű pihenés ideie. Meg-megbotla- nak a nyelvek és a lábak: már bizonyta­lan a szó és a járás. Mi lesz a gépek mellett? Az emberek fejében vízióként ködlenek föl a nagy sebességgel forgó gé­pek. Elérkezik a munkakezdés oilla- nata. A munkások látják, hogy társaik ittasan akarnak oda­állni a gépek mellé. Mivel a munkagépek szinkronban vannak, az ittasok miatt újra le kell állítani. A messziről visszajövő emberek felháboro­dottan veszik tudo­másul, hogy a fegyel­met megsértők miatt máskor dolgozzák le idejüket, * * * Két héttel később összeül a társadalmi bíróság, Olyan szá­zan kíváncsink a tár­gyalásra. Az elnök megnyitja az ülést. Elhangzik a vád. Az üzem a legszigorúbb eljárást kéri a mun­kafegyelmet megsze­gőkkel szemben. 'A bíróság a vétkesek és tanúk meghallgatása után határozathoza­talra vonul vissza. Figyelembe vették, hogy először fordult elő ilyen a vádlottak­kal, s ezért az non* nah elbocsátást fel­függeszti. Az első számú vádlottól meg­vonták a nyereségré­szesedést. Az alacso­nyabb munkakörbe való helyezést a tár­sadalmi bíróság fel­függesztette. A töb­bi vádlott írásbeli megrovást kapott. Nyereségrészesedé­sük 25 százalékába kerül továbbá a meg­gondolatlan italozás. Ha nem rabjai az italnak, elkerülhet­ték volna a bünte­tést. A nevelő hatású ítélet eredményét majd egy év múlva lehet lemérni. * * * Az említett eset óta többen mentek önként elvonókúrára, s a munkafegyelem azóta javult. Az alkoholizmus elleni küzdelemben ezután bátran tá­maszkodhatunk az Elnöki Tanács 18. számú rendeletére. Reméljük, hogy a ki­józanító szoba csök­kenteni fogja nz al­koholisták számát. A radikális intézkedé­sek a családoknak is védelmet nyújtanak. Az alkoholizmus az utóbbi időben már szinte népbetegséggé vált. A közlekedési balesetek számának növekedi** Is bizo­nyítja ezf. A renflelftet a hu­manizmus hát^a át: társadalmi ráhatás­sal kíván küzdeni az egyén, a család. a társadalom megron- tója, az alkohol ellen. Ha azonban a tör­vény humánuma nem elegendő, érvé­nyesíteni kell a tör­vény adta jogokat is, SZ*^' * vIRE levelező. Legfontosabb a megelőzés A kaposvári kórházban je­lenleg egy kórteremben keze­lik az idült alkoholistákat. A tizenkét ágy azonban nem elég. Gyakran kell elutasítanunk a különböző szervek ajánlásával jelentkező dolgozókat, mert nem tudjuk elhelyezni őket Az elvonókúrát a kórházban kezdjük meg. A gyógyszeres kezelés mellett pszichoterápiás kezelést is alkalmazunk. A be­tegek megtanulják a könyvkö­tést. A kórházi nyomtatványo­kat bekötik, borítólapokat ra­gasztanak a röntgenvizsgála­Fig/e’mezessük társainkat A IS. számú rendelet a lakos­ság nagy többségének egyetér­tésével találkozott. Már a kö­zösség is kereste a megfelelő eszközöket, hogy segítséget nyújtson az idült alkoholisták­nak. Elkeseredett feleségek, édesanyák és gyermekek kér­tek támogatást a család érde­kében, A túlzott alkoholfo­gyasztás káros szenvedély. Sok család bomlott fel miatta. Gyermekek lelki világát dúlta fel az ittasan hazatérő apa. Több gyermek fordult a szak- szervezeti bizottsághoz azzal, hogy helyezzük el őket valahol, mert nem bírják elviselni a kialakult légkört. Fogjuk meg a kezüket... nr Tanács 18. számú rendelé­nek. A mi vállalatunknál is vannak olyanok, akik az alkohol rabjai. Eddig csak beszélget­tünk ezekkel az emberekkel, felelősségre azonban nem vonhattuk őket. A jövőben éin; fogunk a rendelet adta lehetőséggel, mert a sorozatos beszélgetéseknek nem volt foganat­juk. ,.\iéZVILL-nál öt alkoholista dolgo­sa.., Magatartásuk miatt hol az édesanyjuk, hol a feleségük keresett föl kérve, legyünk a segítségükre. A túlzottan sok szeszes italt fogyasztó dol­gozóink durvák voltak odahaza. Nélia felhagy­tak egy időre ezzel a viselkedéssel, de aztán újra visszaestek. Sokszor a műhely termelé­sén is érződött a részegség miatti igazolatlan távolmaradás. A zavart okozókat fegyelmi úton vontuk felelősségre. Az egyik édesanyja 'elpanaszolta, hogy fia rossz társaságba keveredett s elzüllött. Fize­tésének nagy* részét, italra költi. Amikor néha megdorgálta a fiát, az nekiesett szülőjének. A fiú még olyat is megtett, hogy egy züllött erkölcsű nőnek adta a tüzelőutalványát. Eszé­be se jutott az édesanyja. A fiút azért nem hívták be katonának, mert családfenntartó. A fölmentést édesanyja intézte el. Azt gondol­ta, hogy sikerül változtatnia fia hragatartásán. Azonban csalódott, mert az tovább folytatta üzelmeit. A züllött, csavargó, modortalanui viselkedő fiatalembert a rendőrség is megis­merte. A panasz nyomán többször foglalkoz­tam vele én is. Munkatársait is megkértem, segítség a megtévedt fiatalt. Azonban a jó szó nem használt. A fiú verekedés közben eltörte édesanyja kezét. Kijelentette, hagy ezután is így tesz, mert neki nem parancsol senki. Az iszákos fiú végül otthagyta a vállalatot, anél­kül, hogy meg' alázott volna. Olyan is dolgozik nálunk, aki már kétszer ▼olt önkéntes elvonókúrán. Azonban nem tar­totta meg az orvos utasításait, s ismét vissza­esett. Állandóan elitta a keresetét. Később nyilatkozatot írattunk alá vele, hogy a fele­sége fölvehet! a fizetését. Ez az ember őszin­tén bevallotta, hogy ha pénz van nála, nem tudja megállni, hogy ne igyon. Ittas állapot* ban gyilkolással íenyegetődzik, rettegésben tartja feleségét, gyermekeit. Az asszony néha azzal torolta meg a durváskodást, hogy a disznóólba zárta a férjét. Az állandóan inni akaró -ember eladogatta az óráját, a kerék­párját s egyéb értéktárgyait. Egy másik édesanya is járt nálam. Gyerme­ke volt már elvonókúrán, de azóta újra visz- szaesett. A fiú a család szégyene. Rossz tár­saságba került, elitta a pénzét, durván, be­szélt részegségében az anyjával, lijnytestvéré- •vel. Amikor kijózanodott, szégyellte viselke­dését. Megtörtént, hogy egy kapu alatt talál­ták meg eszméletlen állapotban. Eladta a ka­bátját, hogy ihasson. Többször nem jött be munkahe.yére. A vállalat fegyelmi úton fele­lősségre vonta emiatt. Egyik fiatal esztergályosunk elftta a pénzét, még lakbért sem tudott fizetni. Lábodon la­kó szülei neveltek szakmunkást belőle, ő azon­ban ahelyett, hogy támogatta volna édesap­ját és édesanyját, adósságba keveredett. Ügy akarta megoldani a dolgot, hogy otthagyja a vállalatot. Szülei és a műhelyvezető segítségé­vel megakadályoztuk ezt. Édesanyjáék rendez­ték az adósságát. Azóta különösebb baj nem volt a fiatal esztergályossal. Véleményem szerint a szóban forgó dolgo­zók részben föleszméltek, mióta tudják, hogy a különböző társadalmi szervek a beszélgeté­sen kívül hathatósabb eszközökkel is harcol­hatnak az alkoholizmus ellen. Ha előfordul hasonló eset. igénybe vesszük a rendelet biz­tosította jogokat. Varga István. a TRANSZVILL párttitkára I Vagy itt van például Gy. J. története. Dolgozónkat több­ször hazaküldtük munkahelyé­ről, mert ittas volt. Leányát javító-nevelő intézetbe kellett elhelyezni, feleségének telje­sen leromlott az egészségi ál­lapota. Tehát az egész család az alkohol áldozata lett. A társadalmi bíróság három Személyt vont felelősségre a túlzott szeszfogyasztás miatt. A két fiatalabb egy ideig meg­tartotta ígéretét, aztán újra az alkohol rabja lett. Munkatár­saik előtt szégyelltek számot adni cselekedeteikről, s mind a ketten önként távoztak az üzemből. A harmadik, egy idő­sebb dolgozó megváltozott a tárgyalás óta, A kötelező elvonókúra, a fi- zetésletiltás, a gyomormosás, az orvosi költség megtéritteté- se mind helyes intézkedés. Ezek segítségével észre lehet téríteni a káros szenvedélyek­ben sínylődő embereket. Azon­ban még. akaraterőre, a társa­dalom, a közösség segítő kezé­re is szükség van. Türelem és megértés nélkül nem tudjuk megszabadítani ezeket az em­bereket szenvedélyüktől. Szük­ségük van segítségünkre, von­juk hát be őket társaságunkba. Ám ne szórakoztató figurák­nak tekintsük őket, hanem szenvedő embereknek. Figyelmeztetnünk kell min­denkit a mértékletességre. Ná­lunk, a Kaposvári Textilmű­vekben KRESZ-isme{tetőt tar­tottak a közelmúltban. Italról is gondoskodtak a szervezők. Az előadás előtt és után tíz lá­da sör és négy üveg gyümölcs­lé fogyott el. Egyik-másik mo­toros alig ismerte meg jármű­vét. Ilyen állapotban vezetni nagy felelőtlenség. Sok ember­életbe került már, hogy a jár­művezetők szeszt fogyasztot­tak. A közelmúltban egy fia­talember lett az ital áldozata. Egy liter bor miált maradt öz­vegyen a felesége. Három gyer­mekét nagy gondok között hagyta a karambolozó apa. Ha minden ember szívügyé­nek tartja az alkoholizmus el­leni küzdelmet, nagyon sok családi otthont védünk meg, kímélünk meg a borzalmas él­ményektől, Akkor a tizenöt éves H. E.-k nem tesznek olyan kijelentést,' hogy »nem szere­tek élni«. Sok gyermeket men­tünk meg a korai árvaságtól. Lukács Józsefné, a Kaposvári Textllművek szb-titkára. tokhoz. Fölvettünk egy könyv­tárost és egy ápolónőt, A má­sodállású könyvtáros foglalko­zik a betegekkel. Felhívja fi­gyelmüket az olvasás szépsé­gére. Az ápolónő az ambulan- ciás kezelésnél segédkezik he­tenként kétszer, ezenkívül meglátogatja a betegek mun­kahelyét, családját, Azt vizs­gálja, hogy a kezelés alatt le­vő alkoholisták milyen körül­mények között élnek. Az egyhetes benn tartózkodás után az ambulancián folytat­juk a betegek kezelését. Heten­ként kétszer kell jelentkezniük. Az ambulanciás kezelés öt hé­tig tart. Ezzel az intézkedéssel elértük azt, hogy olyan 30—40 beteggel többet tudunk ellátni. Sajnos, a kezelésben részt ve­vő betegek az idézésre nem mindig jönnek el. Olyan bete­günk is akad, aki egyáltalán nem jelentkezett az eltávozás után. A mentők több részeget hoz­nak be éjszakánként. Mivel nincs elegendő helyünk, a ki- józanítás után elengedjük őket. Csak akkor tud az ideg- és elnfeosztály a rendelet szelle­mében dolgozni, ha több ágy áll az elvonókúrások rendelke­zésére. Ha a meggyógyult öre­geket szociális otthonban he­lyeznék el, újabb ágyak szaba­dulnának fel, Az alkoholizmus elleni harc­ban nagyon fontos a megelő­zés. Széles körű társadalmi ősz- . szefogással kell ezt a munkát támogatni, A társadalmi aktí­váknak foglalkozniuk kellene azokkal, akik már részt vettek az elvonókúrán. Talán a nőta­nács, a szakszervezet, a KISZ, a Vöröskereszt képviselőinek tanácsára és buzdítására rend­szeresen látogatnák az ambu­lanciát. Dr. Pálffy György főorvos, a megyei kórház ideg- és elmeosztályának vezetője A z Elnöki Tanács rendelete — ebben szinte min- den levélíró ugyanazon az állásponton volt — jó alapot teremtett az alkoholizmus elleni harchoz. A szervezeti és adminisztratív intézkedések azonban nem oldanak meg mindent, a társadalom segítsége nélkül nem lehet valóra váltani a humanista elgondolásokat. Mint minden gyógyításban, itt is nagy szerepe van a megelőzésnek. Az üzemekben sikerült a közösség erejé­vel jó útra téríteni több alkoholistát. A községekben azonban sokkal nehezebb dolga van a tanácsnak, a nő­tanácsnak, a vöröskeresztes szervezetnek. Itt sokkal nagyobb segítséget kellene adni a törvényerejű rende­let végrehajtásához. A megyei kórház ideg- és elme­osztályának gondoskodnia kell arról, hogy elegendő hely álljon az alkoholisták rendelkezésére. Sokan még mindig nem ismerik az Elnöki Tanács rendeletét, gon­doskodni kellene a megfelelő propagandáról is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom