Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-23 / 274. szám

Péntek, 1962. november 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP Tanácskozik az MSZMP VIII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) Az olasz nép óriási többsége bizalommal tekint a szovjet kormány fáradhatatlan erőfe­szítéseire, amelyeknek célja megmenteni a békét, elősegíte­ni az általános és ellenőrzött leszerelést, megteremteni a két rendszer békés együttélésének és versengésének alapvető fel­tételeit. A háború megakadá­lyozásának lehetőségében hin­ni nem jelent illúziókat az im­perializmus természetét ille­tően, és még kevésbé jelent meghódolást az imperializmus agresszivitása előtt. Viszont bi­zalmat jelent a Szovjetunió ve­zette szocialista tábor növek­vő erőiben — hangoztatta töb­bek között Arturo Colombi. Gosztonyi János: Állást foglalunk mindenféle szektás, dogmatikus, a marxizmus - len'nizmustól idegen nézetek ellen Gosztonyi János, a Vas me­gyei Pártbizottság első titkára a Vas megyei küldöttek nevé­ben kifejezte egyetértését a Központi Bizottság beszámoló­jával, a pánt politikai irány­vonalával, és hangoztatta, hogy a Vas megyei kommunisták mély bizalommal vannak a Központi Bizottság és annak vezetői iránt. Ezután a múltbe­li hibák, bűnök néhány tanul­ságával foglalkozott. — Teljesen helyesen járt el a párt és a Központi Bizottság akkor, amikor megalkuvás nél­kül, kérlelhetetlenül szakított a revizionista árulókkal — mondotta Gosztonyi János. — És helyesen járt el a párt, a Központi Bizottság akkor is, amikor ingadozás nélkül és kérlelhetetlenül szakított és le­számolt a szektás, dogmatista politikával és a személyi kul­tusszal. Gosztonyi elvtárs utalt arra, hogy a teremben levők vala­mennyien jól tudják, mit je­lentett hazánkban a szektás, dogmatikus politika. — Mindezeket — nem utol­sósorban — azért teszem szó­vá, mert úgy érzem, hogy a mi pártunk olyan ke­serves történelmi tapaszta­latokat is szerzett a sze­mélyi kultusz idejéből, a szektás, dogmatikus hibák­ból, amelyek külön feljo­gosítanak bennünket arra, hogy állást foglaljunk min- mindenféle szektás, dog­matikus, a néptől, a mar­xizmus—leminizmustól ide­gen nézetek, tendenciák ellen, bárhol jelentkeznek is a nem­zetközi munkásmozgalomban. Hallotttik itt a Kínai Kommu­nista Párt küldöttének, Vu Alexandra Draphici: Sziu-csüen elvtársnak a felszó­lalását. Ne értsen félre engem Vu Sziu-csüen elvtárs, ha ref­lexiókat fűzök ahhoz, amit ő elmondott; azzal a belső meg­győződéssel teszem, hogy mi, magyar kommunisták mind­annyian szeretjük a nagy kínai népet, szeretjük és tiszteljük a hős kínai kommunista pártot. Úgy gondolom, valamennyien sajnáljuk, hogy most olyan helyzet alakult ki, amelyben saját pártszervezeteink, saját párttagságunk, a mi tömegeink nem érthetnek egyet azzal az állásponttal, amelyet itt az albán vezetőket illetően Vu Szi-csüen elvtárs mondott. Minket, tisztelt kongresszus, történelmi tapasztalataink intenek arra, hogy szilár­dan és ingadozás nélkül haladjunk tovább azon az úton, amelyen most me­gyünk, és minden olyan tendeciát vagy törekvést, amely bennünket er­ről az útról jobbra vagy balra le szeretne ráncigálni, pártáru- lásnak minősítsünk. Külpoliti­kai célkitűzéseinkre, irányel­veinkre is ez vonatkozik. Gosztonyi elvtárs ezután a magyar—osztrák kapcsolatok­ról beszélt, majd befejezésül hangoztatta, hogy a Vas me­gyeiek következetesen végre fogják hajtani a VIII. kong­resszus határozatait. Juszkó Istvánná felsőteleke- si pedagógus volt a követ­kező felszólaló, majd Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke először az öntözéses gazdálkodás jelentér­ségét fejtegette, utána a gyen­ge termelőszövetkezetek meg­szilárdításónak gondjaival fog­lalkozott. kaját, s támogatja a Szovjet­unió javaslatait, amelyek az általános és teljes leszerelésre vonatkoznak. Teljesen egyetér­tünk a Szovjetunió politikájá­val-» — mondotta. A továb­biakban hangoztatta: — Most az a legfontosabb feladatunk, hogy a szocializ­mus gazdasági törvényeinek következetes alkalmazásával, magas szintű gazdasági-techni­kai alapon fejlesszük tovább a Német Demokratikus Köztár­saság népgazdaságát. Feladataink megoldásában fontos feltételnek tekintjük a szocialista országok szoros együttműködését valamennyi területen, különösen pedig a nemzetközi szocialista munka- megosztás megvalósításában. Meg vagyunk győződve róla, a Német Demokratikus Köz­társaságra történelmi feladat hárul: gondoskodni, hogy né­met területről soha többé y,e indulhasson ki háború. Herbert Warnke ezután a német kérdés megoldásának szükségességével foglalkozott. Sürgős feladat a német béke­szerződés megkötése és ezáltal Nyugat-Boriin NATO-íámasz- pont jellegének felszámolása, szabad várossá nyilvánítása — jelentette ki többek között. A Német Demokratikus Köz­társaság dolgozóit megelége­déssel tölti el, hogy a magya* nép teljes mérték,.en támogat­ja a Szovjetunió és az NDK er­re irányuló s Európa oókéje szempontjából nagy jelentősé­gű javaslatait. Herbert Warnke hangsúlyoz­ta a pártjaink és népeink kö­zötti barátság fontosságát, majd írásban átadta az NSZEP Központi Bizottságának üdvözletét. Apró Anlass Csak szeles üssra gaTda$ági együttműködéssel építhetjük fel a szocializmust Együttműködésünk javára válik mind a magyar, mind a román népnek Alexandru Draghici, a Ro­mán Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja felszólalásá­nak kezdetén meleg szeretet­tel méltatta a magyar nép al­kotó munkájának eredményeit. Ezután arról szólt, hogy párt­jaink és országaink tartós ba­rátsága, testvéri együttműkö­dése szüntelenül mélyül, és ez javára válik mind a román és a magyar népnek, mind a szo­cializmusnak és a békének. A következőkben hangsú­lyozta, hogy ma a legfőbb fel­adat: megmenteni az emberi­séget, az emberi civilizációt a termonukleáris háború csapá­sától. Országunk nagyra értékeli — folytatta — a Szovjetunió kez­deményezéseit és intézkedéseit, amelyeket az emberiség béké­jére oly súlyos megpróbálta­tást jelentő napokban, a kubai válság idején foganatosított. Az utóbbi idők eseményei a le­hető legvilágosabban megmu­tatták, hogy parancsoló szük­ségesség megoldani a háborús veszély elhárítása szempontjá­ból döntő fontosságú problé­mákat. Meggyőződésünk — mondot­ta végül —, hogy a szocialista tábor, a többi békeszerető ál­lam, a nemzetközi munkásosz­tály és valamennyi nép egysé­ges harcával meghiúsíthatok az imperializmus agresszív ter­vei, elhárítható egy újabb vi­lágháború, s hogy a békés egy­más mellett élés elvei — te­kintet nélkül a társadalmi rendszerre — diadalra jutnak. Herbert Warnke: Történelmi feladatunk gondoskodni arról, hogy német területről soha többé ne indulhasson ki háború Ezután Apró Antal, az I MSZMP Politikai Bizottságá- ! nak tagja szólalt fel. j — A Magyar Szocialista Mun- i káspárt dolgozó népünk tá­mogatásával eredményesen valósította meg a VII. kong­resszus legfőbb célkitűzéseit Országunk sikeres és gyors szocialista fejlődését elsősor­ban annak köszönhetjük — mondotta —, hogy a dolgozó tömegek pártunk politikájával egyetértettek, azt cselekvőén támogatták. A párt tanult a múlt hibáiból, leszámolt a ré­gebbi pártvezetés meghonosí tóttá személyi kultusszal, a jobboldali revizicnizmussal éppúgy, mint a «-baloldali-« kalandorpolitikával. A párt­ban és egész közéletünkben szókimondó, vitatkozó, építő kritikai szellem honosodott meg. A Központi Bizottság­ban sokszor napokig tartó szé­les körű, szenvedélyes vitá­ban alakítottuk ki a párt ál­láspontját. Az eredmények vitáboríj harcban születtek, és a mindennapi munkában va­lósultak meg. Ez az egyik nagy tanulsága, jó tapasztala­ta a Központi Bizottság mun­kájának. Apró Antal ezután a szo­cialista tábor országaival ki­alakult széles körű gazdasági együttműködés kérdéseiről szólt, s az erőteljesen fejlődő gazdasági kapcsolatok és együttműködési formák kö­zül először a külkereskede­lemmel foglalkozott. Külkereskedelmi forgal­munk leggyorsabban a Szov­jetunióval növekszik, és 1962- ben összforgalmúnknak kb. egyharmadát teszi ki. A ma­gyar—szovjet árucsere kiemel­kedő jelentőségét illusztrálja a két ország közötti forgalom áruszerkezete is. Míg a Szov­jetunióból származó behozata­lunk mintegy 61 százaléka ipari, mezőgazdasági nyers­anyagokból és félkész termé­kekből áll, addig kivitelünk több mint 80 százalékát ipari késztermékek képezik. Ezután részletesem szólt a magyar és a szovjet bauxit- és alumíniurnterrnelés együtt­működése tárgyában a napok­ban aláírt egyezményről. A magyar—szovjet egyezmény — mondotta — alapvető válto­zást hoz a magyar alumí­niumipar fejlesztéséhez szük­séges feltételek biztosításá­ban, és évtizedekre előre le­rakja a bauxitvagyon un knak megfelelő nagyméretű, kor­szerű magyar alumíniumfel­dolgozó ipar szilárd alapjait Lényegében abban állapod­tunk meg, hogy azt a lehető­p||pppifpf| séget, amelyet az eddig fel­kutatott csaknem 80—90 mil­lió tonnás magyar bauxitva­gyon nyújt, a jövőben össze­kapcsoljuk az új nagy szov­jet vízi erőművek áltat bizto­sított olcsó villamos energiá­val. A Magyarországon ter­melt timföldet szovjet vízi erőmű mellett épitett alumí­niumkohó dolgozza fel, és az alumíniumot a Szovjetunió teljes egészében visszaszállítja a magyar népgazdaságnak. Vagyis a a timföldnek alumínium­má való feldolgozásával tömbalumír-mmba csoma­golt nagy mennyiségű vil­lamos energiát kapunk a Szovjetuniótól. A szerződés keretében a magyar népgazdaság fokoza­tosan növekvő és 1980-ig évi 165 ezer tonna kohóalumí­niumhoz jut. Ez több, mint a magyar alumíniumkohók je­lenlegi termelésének három­szorosa, és mintegy hét új inotai nagyságú kohó kapaci­tásának féld meg. Ha mindezt tisztán saját erőből akarnánk létrehoz­ni, az eddigi számítások szerint kb. 30 milliárd fo­rintos beruházást kellene megvalósítanunk. A Szovjetunióval való együtt­működésben ebből a 30 mil­liárd forintból kb. 16 milliárd forintot tesz ki 1930-ig a ma­gyar bauxitbányák továbbfej­lesztésére, az új timföld gyá­rak építésére és a régi üze­mek bővítésére szükséges ösz- szeg. A Szovjetunió ez idő alatt a szükséges kohók, se­gédanyaggyártó és más ki­egészítő üzemek építését hoz­zájárulás nélkül, saját erőből valósítja meg. Természetesen az együttmű­ködés realizálásához népgazda­ságunk részéről jelentős erőfe­szítések szükségeseik. Fejleszte­ni kell a bauxitbányászatot, a timföldgyártást, és új, hatal­mas méretű, a legkorszerűbb technikával felszerelt alumí­nium-félgyártmány- és -kész­áruipart kell teremteni. Ha az egyezményt megvalósítjuk, ak­kor 1980-ig jelentősen megha­lad thatjuk a legfejlettebb tő­késországok jelenlegi színvo­nalát mind az egy főre jutó alumíniumipari termékek mennyiségét, mind pedig vá­lasztékát illetően. A Magyar Népköztársa­ságban egy főre 1980-ban — az előzetes adatok sze­rint — mintegy két és fél —háromszor több alumí­nium jut, mint 1959— 1961-ben az Észak-ameri­kai Egyesült Államokban. Ez az együttműködés is újabb fényes bizonyítéka a szovjet—magyar barátságnak, a Szovjetunió áldozatkészségé­nek. Most pártunk legmaga­sabb fórumán mondunk köszö­netét a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának, a Szovjetunió kormá­nyának és személyesen Hrus­csov elvtársnak ezért az újabb segítségért, amellyel hazánk ipari fejlődését ezúton is se­gítették. Ezután ismertette, hogyan bővültek gazdasági kapcsola­taink a többi európai szocialis­ta országokkal. Példaként említette a Barát­ság kőolajvezeték építését és több európai szocialista ország közötti energia-együttműkö­dést. Elmondotta, hogy az egye­sített energiarendszerek pár­huzamos üzemének biztosítása» ra a közeljövőben létrejön Prá­gában a központi teherelosztó, amely már megalakulása idő­pontjában körülbelül 35 ezer Mw összteljesítményű erőmű- rendszer együttműködését fog­ja biztosítani. Az együttműködés fejlődésé­nek további példájaként el­mondotta, hogy vaskohásza­tunk egyre szélesebb körben folytat hengereltacél-cserét és kooperációt Csehszlovákiával, Lengyel országgal, az NDK- val, Bulgáriával és Romániá­val, amd valamennyi érdekelt országban lehetővé teszi a ko­hászati berendezések jobb ki­használását. Apró Antal elvtárs ezután a szocialista országok műszaki és tudományos együttműködésé­vel foglalkozott. Ez az új típu­sú együttműködés — mondot­ta — fontos eszköze a műszaki haladás meggyorsításának, a munkatermelékenység emelé­sének. Most azon kell tehát f á- »adoznunk, hogy a KGST or­szágaiban a nagy jelentőségű feladatok megoldására közös kutató, tervezőintézeteket hoz­zunk létre. Ma a szocialista világrend- szer létezése lehetővé teszi, hogy ne legyen minden egyes szocialista ország kénytelen valamennyi iparág megterem­tésére. Bóján Bolgaranov: A szocialista táboron be­iül az egyes országoknak lehetőségük van arra, hogy azokat az iparágakat fejlesszék, amelyeknek fejlesztéséhez gazdasági és termelési viszonyaik a legkedvezőbbek, s ame­lyek leginkább megfelel­nek nemzeti hagyomá­nyaiknak és termelési ta- pasztalataiknak. Ahhoz, hogy a legkisebb rá­fordítással, a legfejlettebb technika alapján lehessen meg­szervezni a termelést minden­országban, világosan kell lát­nunk, hogy külön-külön, el­zárkózva a nemzeti határok mögé nem tudunk kellő ered­ményt elérni a kapitalizmus­sal folytatott gazdasági ver­senyből. Csak széles körű gaz­dasági együttműködés útján tudjuk megvalósítani a szocia­lizmus teljes felépítésének programját. Jelenleg húszéves népgazda­ságfejlesztési tervünkön dol­gozunk. Ezt a jövő évben küld­jük el a KGST megfelelő szer­veinek, amelyek 1964. év vé­géig összegezik az egyes orszá­gok tervelképzeléseit. Az előttünk álló nagy fel­adat >k megvalósítására még jobban egyesíteni kell erőin­ket minden szocialista ország­gal, még jobban össze kell han­golni pártjaink gazdaságpoliti­káját, együttműködésünk for­máit. Ezért csak helyeseim tudjuk Hruscsov elvtárs újabb javaslatát, amelyet az SZKP Központi Bizottságának mosta­ni plénumán vetett fel: »A KGST-hez tartozó országok képviselőinek m inden bizony­nyal a közeljövőben ismét ta­lálkozniuk kell magas szinten, hogy újabb lépést tehessenek előre a gazdasági együttműkö­dés fejlesztésének útján.-« Elvtái -ak! A szocialista vi­lágrendszer erői szakadatlanul növekednek, és az egész vilá­gon erősödnek a kommuniz­mus eszméi. Biztosak vagyunk abban, hogy hazánkban is, végrehajtva pártunk VIII. kongresszusának határozatait, viszonylag rövid idő alatt tel­jesen felépítjük a szocialista társadalmat. (Hosszan tartó nagy taps.) A Magyar Népköztársaság is segíti húszéves tervünk megvalósítását Herbert Warnke, Németor­szág Szocialista Egységpártja Politikai Bizottságának tagja üdvözölte ezután a kongresz- szust. — Országainkat összefűzik a marxizmus—leninizmus tanítá­sai s a szocializmus és a kom­munizmus felépítéséért, vala­mint a világbáke fenntartá­sáért folytatott harc — mon­dotta. Eredményeiket és a mi eredményeinket az egész szo­cialista tábor közös eredmé­nyeinek, a kapitalizmussal ví­vott békés gazdasági verseny győzelméhez való hozzájárulás­nak tekintjük — hangoztatta, majd egyetértését nyilvánítot­ta azzal az értékeléssel, ame­lyet a Központi Bizottság kongresszusi beszámolója adott a nemzetközi helyzetről és a nemzetközi kommunista mun­kásmozgalomról. «A mi pár­tunk is aktívan képviseli a bé­kés egymás onlkK #és politt­Somogyi küldöttek és képviselek egy csoportja. Bóján Bolgaranov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kifejezte örö­mét a magyar nép sikerei fe­lett Bóján Bolgaranov ismertet­te a bolgár népnek a felszaba­dulás óta a szocializmus építé­sében elért kimagasló eredmé­nyeit, majd pedig a BKP VIH. kongresszusán elfogadott húsz­éves terv irányelveiről szólt. A hatalmas Szovjetunió sok­oldalú segítsége, valamint a szocialista országok kölcsönös testvéri együttműködése, köz­tük a Magyar Népköztársaság­gal való együttműködés teszi lehetővé e hatalmas program megvalósítását — mondotta. A továbbiakban elítélte az Albán Munkapárt szakadár te­vékenységét. Ezután a kubai nép szabad­ságát veszélyeztető amerikai provokációról szólt Bóján Bol­garanov. »Ez a merénylet a' világot a termonukleáris há­ború szélére sodorta — mon­dotta. — Hogy most pártjaink, kongresszusaink békés nemzet­közi légkörben ülésezhetnek, és nyugodtan vitathatják meg a szocializmus és kommuniz­mus további fejlődésének nagy­szerű programját, ezt minde­nekelőtt a Szovjetunió Kom­munista Pártja, a szovjet kor­mány bölcs és rugalmas politi­kájának és személyesen Hrus­csov elvtársnak köszönhetjük. Ez a politika mindennap újabb követőket nyer meg a maga számára, egyre nagyobb sikereket arat a béke és a szo­cializmus ügyének javára. Csak a szektások és a dog­matikusok azok, akik elvesz­tették érzéküket az események és az élet reális megítélése iránt; csak ők utasítják el a békés egymás mellett élés le­nini gondolatát, mert rém tud­ják megérteni ennek forradal­mi lényegét, és képjelen csele­kedeteikkel a béke és a nem­zetközi biztonság ügyét ko­moly veszélynek teszik ki« — mondotta befejezésül Bojár Bolgaranov. íFolytatás a 4. oldalon^

Next

/
Oldalképek
Tartalom