Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1962. november SÍ* A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója Kádár János elvtárs előadói beszéde Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak, elvtársitok! A Központi Bizottság jelen­ti, hogy a párt lenini Szerve­zeti Szabályzata előírásainak és szellemének megfelelően készült fel a kongresszusra. A taggyűléseken és pártértekez- leteken mintegy százezer fel­szólalás hangzott el, az alkotó munka egészséges légköré ural­kodott, a párt fő irányvonalá­val és politikájával való teljes egyetértés jutott kifejezésre. Mindenütt megnyilvánult és tovább erősödött pártunk egy­sége, összeforrottsaga. A kong­resszusi irányelvek egyetértés­re és helyeslésre találtak a magyar dolgozó nép nagy tö­megeiben is. Ez nagyszerűen kifejeződött annak a sok százezer öntuda­tos dolgozónak igaz és meg­győző kiállásában, akik a kongresszus tiszteletére indí­tott szocialista munkaverseny­ben a legszebb módon, az al­kotó munka tetteivel fejezték ki együttérzésüket a párt po­litikájával, a szocializmus ügyével. A VII. kongresszuson kitű­zött alapvető célokat elértük, történelmi jelentőségű eredmé­nyek születtek hazánkban. A Központi Bizottság őszinte kö­szönetét mond a támogatásért, és elismeréssel adózik a nagy­szerű eredményekért a magyar népnek, a magyar kommunis­ták és ifjú kommunisták sere­gének, páiton kívüli szövetsé­geseinknek. őszinte köszönetét mondunk felbecsülhetetlen ér­tékű segítségükért a testvéri kommunista és munkáspártok­nak, a szocialista országok né­peinek és kormányainak, mind­azoknak, akik szerte a világon közös ügyünkért, a béke meg­őrzéséért és a társadalmi ha­ladásért küzdenek — állapítot­ta meg Kádár élvtárs, majd hangsúlyozta: A Központi Bizottság beszá­molója és a kongresszusi irány­elvek módosítására vonatkozó előterjesztés a lezajlott vita ismeretét»«!, az elhangzott ja­vaslatok és vélemények figye­lembevételével készült. I. A nemzetközi helyzet — Külpolitikai feladataink Tisztelt kongresszus! Kedves eivtársak! Az emberiség fejlő­dőiének abban a korszakában élünk, amelyben a kizsákmá­nyoláson alapuló régi, hanyat­ló társadalmi rendet, a kap! talizmust az új, a szocialista rend, a munka szabad világa váltja fel. Ez a folyamat a tár­sadalmi fejlődés megváltoztat­hatatlan törvénye. A haladás és a béke fő ereje a szocialista világrendszer, amely korunk­ban a fejlődés meghatározó té­nyezője — folytatta Kádár élvtárs rámutatva, hogy a Szovjetunióban már teljes és végleges győzelmet aratott a szocializmus, és mind széleseb­ben bontakozik M a kommu­nizmus építése. A Szovjetunió korszakalkotó eredményeire, a szputnyikokra és az űrhajókra, a legutóbb felbocsátott Mars—1. űrállomásra, a világ­űr szovjet hőseire, Gagarin, Tyitov, Nyikolájev és Popo- vics elvtársakra méltán büszke az egész emberiség. A szocialista világrendszer országainak töretlen és lendü­letes fejlődésével szemben a tőkésvilág ellentmondásokkal és válságokkal küzdve hanyat­lik. A nemzetközi osztályharc fő frontja a szocializmus és a kapitalizmus között húzódik, és ez a küzdelem a két rend­szer harcában fejeződik ki. A továbbiakban Kádár elv­társ rámutatott a kapitalista rendszer hanyatlását mutató jelenségékre, köztük a gyarma­ti rendszer széthullására, a ka­pitalista rendszernek egyre éle­sedő belső ellentmondásaira. Az imperialisták a gazdaság militari zálásában, a fegyverke­zés fokozásában, a hideghábo­rús politikában, szakadatlanul ismétlődő agressziókban vélik megtalálni a kiutat válságos helyzetükből. Emiatt kell az emberiségnek még ma is a há­ború fenyegető árnyékában él­nie. Az imperialisták — élü­kön az Egyesült Államok im­perialista köreivel — lépten- nyomon megsértik az általá­nosan elfogadott nemzetközi jog normáit, merényleteket kö­vetnek el a nemzetek függet­lensége, az országok szuvere­nitása és a béke ellen. Az Ame­rikai Egyesült Államok kor­mánya legutóbb a Karib-ten- ger térségében törvénytélen tengeri és légi zárlattal, Kuba megtámadására tett más kato­nai lépésekkel lábbal tiporta a nemzetközi jogot, felidézte az emberiség békéjét a máso­dik világháború óta fenyegető legnagyobb veszélyt. Az emberiség a nagy fele­lősségérzettel, önuralom­mal és higgadtsággal fel­lépő Szovjetuniónak, a szovjet kormánynak és el­nökének. Hruscsov elvtárs­nak köszönheti, hogy az imperialista provokációt elhárították. Kuba szuve­renitását és a békét meg- védték. A magyar nép és kormánya teljes mértékben szolidáris a kubai nép igazságos ügyével, teljes mértékben helyesli mindazokat a lépéseket, ame­lyeket a Szovjetunió kormá­nya ez ügyben tett. Népünk forró üdvözletét küldi a hős kubai népnek és bátor vezetői­nek. Támogatjuk a kubai kor­mány ötpontos javaslatát, ame­lyekben követeli, hogy az USA kormánya tartsa tiszteletben és garantálja Kuba törvényes jogait. Az imperialistáiknak minden­kor számolniuk kell azzal, hogy a szocialista világ, a sza­badságukhoz és független­ségükhöz ragaszkodó or­szágok és népek, a nemzet­közi forradalmi munkás- mozgalom és a béke-világ- mozgalom egyesített ereje hatalmasabb az agresszív erőknél. Provokációikra kudarc vár, és ha kalandor módon mégis a háború útjára lépnek, akkor mérhetetlen szenvedést zúdít­hatnak ugyan az emberiségre, de semmit sem nyerhetnek, mert o háború saját pusztulá­sukat okozza. Büszkék vagyunk arra, hogy a Magyar Népköztársaság korszerűen felszerelt hadsere­ge ott van a varsói szerződés­ben tömörült országok hadse­regei sorában, azokkal együtt készen áll és képes a béke, a szocialista haza védelmére, a szocialista világrendszer biz­tonságának megőrzésére, min­denféle imperialista agresszió visszaverésére. Az egész em­beriség szerencséje, hogy az imperialista agresszorokat fé­ken tartja és elrettenti, s ha kell, az egész szocialista tábor­ral együtt megfelelő ellencsa­pást mér rájuk a békeszerető erők élén álló, a legfejlettebb és leghatalmasabb katonai eszközökkel rendelkező Szov­jetunió. (Nagy taps.) A Szovjetunió, a varsói szerződés országai, a szo­cialista tábor országai a le­győzhetetlen erő birtoká­ban is rendíthetetlenül folytatják békepolitikáju­kat. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Magyar Népköztár­saság kormánya és népe teljes egységben vallja a békés egy­más mellett élés elvét. Az általános és teljes lesze­relésért, a gyarmati rendszer teljes megszüntetéséért folyta­tott harcban a Szovjetunió és a többi szocialista ország sorá­ban ott van a mi szabad, szo­cialista hazánk, a Magyar Népköztársaság is. Tudjuk, hogy e célok teljes megvalósí­tása még nem kevés erőfeszí­tést, harcot és munkát követel a népeiktől. Pártunknak és né­pünknek szilárd meggyőződé­se, hogy végül is felülkereke­dik a józan ész, megvalósul az általános és teljes lefegyverzés — jelentette ki Kádár elvtárs. A Központi Bizottság beszá­molója ezután kiemelte, hogy a békéért folytatott harc a be­csületes embermilliók minden­napi feladata, ugyanakkor az imperialistákkal szemben nem­zetközi méretekben folyó osz­tályharc is. Éppen ezért a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért vívott harc nemcsak a szocialista országok külpoliti­kájának alapja; minden kommunista és munkáspárt forradalmi te­vékenysége elválaszthatat­lanul összekapcsolódik a békés egymás mellett élés fenntartásáért, az új világ­háború elhárításáért foly­tatott küzdelemmel, A békés egymás mellett élés külpolitikájának sikerei meg­gyorsítják a kapitalizmus felet­ti győzelmet, megkönnyítik a tőkésországok munkásosztályá­nak harcát, segítik a nemzeti felszabadító mozgalmakat, te­hát gyengítik a háború erőit. Eivtársak! Pártunk, a ma­gyar nép és kormánya üdvözli és támogatja a Szovjetunió és a varsói szerződés államainak javaslatait A Szovjetunió és a varsói szerződés többi tagálla­ma évek óta következetesen tküzd a német kérdés ma egyet­len lehetséges megoldásáért, azért, hogy a német békeszer­ződést megkössék, és Nyugat- Rerlint szabad várossá nyilvá­nítsák. E megoldás mind sür­getőbbé válik, mivel a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya növekvő agresszivitás­sal folytatja revánspoiitikáját, igyekszik mielőbb nukleáris fegyverekhez jutni, & mindin­kább fenyegeti Európa és az egész világ békéjét.* Helyeseljük és támogatjuk a Szovjetuniónak azt a javasla­tát hogy az összes külföldön állomásozó csapatokat vonják vissza a nemzeti határok mö­gé. Helyeseljük, hogy a varsói szerződés és az Észak-atlanti Szövetség tagállamai kössenek megnemtámadási szerződést. Ezek külpolitikánk világos elvi alapjai és céljai, amelye­ket az egész magyar nép is­mer, helyesel és támogat. A külpolitikai céljainkért folyta­tott harcban a szovjet—ma­gyar barátság hazánk legerő­sebb támasza. Rendíthetetlenül hűek va­gyunk és maradunk a var­sói szerződés szervezeté­hez, a Szovjetunióhoz, a szocialista tábor országai­hoz fűződő barátságunk­hoz. Pártunk internacionalista kötelességének tartja, hogy népeink érdekeinek megfele­lően, közös eszméink alapján a maga részéről is mindent meg­tegyen a szocialista tábor ere­jének és egységének növelésé­re. Az a törekvésünk, hogy még erősebbé tegyük ideoló­giai és politikai egységünket, gazdasági kapcsolatainkat a Szovjetunióval, a Kínai Nép- köztársasággal, valamennyi európai és ázsiai szocialista országgal. Támogatjuk a Kínai Népköz­társaság igazságos harcát Taj­van felszabadításáért, követel­jük, hogy elfoglalhassa törvé­nyes helyét az Egyesült Nem­zetek Szervezetében. Támogat­juk a vietnami és a koreai nép harcát, amelyet kettészakított hazájuk békés egyesítéséért folytat. Kívánjuk, hogy tárgya­lások útján békésen rendeződ­jenek a testvéri Kínai Népköz­társaság és a baráti India ha­tárkérdésed. A beszámoló ezután megál­lapította, hogy a diplomáciai, a gazdasági és kulturális élet területén egyaránt a semleges államokkal meglévő kapcsola­tok fejlesztésére törekszünk. A semleges országok között nagy és egyre fontosabb szere­pet töltenek be azok a függet­lenségüket nemrégiben vissza­nyert országok, amelyek a po­zitív semlegesség elvét vall­ják. Kapcsolataink az orszá­gok e csoportjával barátiak. A szociális haladásra vonatkozó céljaik mély együttérzésre ta­lálnák a magyar népben. Kö­telességünknek tartjuk, hogy szerény lehetőségeinkhez mér­tén segítséget nyújtsunk ezen országoknak gazdasági függet­lenségük biztosításában, nem­zetgazdaságuk kiépítésében. A semlegesség politikáját kö­vető szomszéd országokkal jó viszonyra törekszünk. Feladatunknak tekintjük, hogy Jugoszláviával való vi­szonyunkat — amely ma nor­málisnak nevezhető — való­ban zavartalan, jó szomszédi, baráti viszonnyá fejlesszük. A magyar—jugoszláv kapcsola­tokban — különösen gazdasági vonatkozásban — sok, eddig kellően ki nem használt lehe­tőség rejtőzik. Hasznosításuk mindkét országnak igen elő­nyös lenne. Kapcsolataink fej­lesztéséhez jó lehetőséget nyújt az alapvető társadalmi viszonyokban meglévő hason­lóság és az, hogy álláspontunk egyes fontos nemzetközi kér dósekben azonos, más kérdé­sekben hasonló. Meg kell ta látnunk a módját, hogy — a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb kérdéseiben fenn­álló ideológiai véleményeltéré sünk ellenére — a Magyar Népköztársaság és Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság (kapcsolatai állami és gazdasá­gi vonalon tovább javuljanak Arra törekszünk, hogy Auszt­riával kapcsolatunk ne csu­pán normális, hanem jó szom­szédi is legyen. Úgy véljük, hogy hasznos együttműködés lehetséges a két ország kozott. Részünkről megvan a jóindu­lat és a készség. De szükség van erre Ausztria részéről is. Időszerű lenne, hogy Ausztriá­ban végre határozottabban szánjanak szembe azokkal, akik szándékosan zavarják az országaink közötti kapcsolato­kat. A Magyar Népköztársaság nemzetközi helyzete az utóbbi években folytatott egyértelmű, világos és kö­vetkezetes külpolitika, va­lamint népünk alkotó munkája eredményekép­pen megszilárdult. A Magyar Népköztársaság az elmúlt három év alatt tizen­nyolc állammal létesített dip­lomáciai viszonyt, és most öt- venhét állammal van ilyen kapcsolatunk. Ugyanebben az időszakban negyvennyolc ál­lamközi egyezményt és szerző­dést kötöttünk nem szocialista állammal Magyarország megerősödött nemzetközi helyzete kifejezés­re jut az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül is. Az Ame­rikai Egyesült Államok kül­döttsége az ENSZ-ben immár hat esztendeje folytatja ma­gyarellenes támadásait, de évről évre kisebb sikerrel. Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének napirendjére erőltetett »magyar kérdés« egy­szerűen hidegháborús akció, amely mögött nincs és nem is volt semmilyen valóságos, az ENSZ illetékességébe tartozó probléma. A kérdés gyökere nem is az ENSZ-ben, hanem az Egyesült Államok és a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya közötti rendezetlen vi­szonyban rejlik. Mi teljes őszinteséggel törekszünk arra, hogy az Amerikai Egyesült Ál­lamokkal is normalizáljuk vi­szonyunkat. Ehhez semmi másra nincs szükség, csak ar­ra, hogy az USA kormánya mondjon le semmiképpen meg nem valósítható törekvéséről, a beavatkozási kísérletekről a Magyar Népköztársaság bel- ügyeibe. Államunk mindenkor és minden kérdésben a magyar nép elemi érdekeinek megal­kuvás nélküli védelméből, szo­cialista rendszerünk lényégé­ből, az emberiesség meggondo­lásaiból indul ki, ennek meg­felelően büntet és kegyelmez. Mint ismeretes, az Elnöki Ta­nács az ellenforradalmi bűn­cselekményekért elítéltek ese­tében- is sorozatosan és széles­körűen élt a kegyelmezés jo­gával. Az ilyen cselekménye­kért elítélt embereknek ma már több mint 95 száz.) lóka — részben büntetését letöltve — nagyobbrészt amnesztia útján kiszabadult, és beilleszkedett a normális életbe. Ez a helyzet most e kérdésben, és államunk az eddig követett elveket alkal­mazza a jövőben is. Elvtársak! A Magyar Nép- köztársaság belső viszonyai' olyanok, hogy büszkén megmu­tathatjuk mindenkinek: nincs titkolnivalónk. Népünk alkotó munkája nagy és szép eredményeket szült. Honfitársaink sok országiban utaznak, és szívesen látunk mi is minden érdeklődőt hazánk­ban. A ki- és beutazások száma évről évre növekszik. A kapi­talista országokból 1958-ban még 26 000, 1961-ben már 71 000 látogató jött Magyaror­szágra, 1958-ban 18 000, 1961- ben pedig már 43 000 magyar állampolgár utazott kapitalis­ta országokba. íme, a magyar állampolgá­rok nyugodtan utaznák tőkés­országokba is, bár a kapitalis­ta rendszer dicsőítői szeretnek arról beszélni, hogy több em­ber disszidál a szocialista or­szágokból kapitalista országok­ba, mint fordítva. Ez azonban ostoba fecsegés. A kapitalizmus a múlt, a szocializmus pedig a jövő. Kézenfekvő, hogy az önmaguk­kal meghasonlott emberek mindig a múltba menekülnek, hiszen a jövőbe nem lehet »me­nekülni«. A jövőbe menni csak tudatosan lehet. A kapitaliz­mus országaiban többen akad­nak olyanok, akik szocialista társadalmi rendszerben szeret­nének már élni, mint nálunk olyanok, akik a kapitalizmusba szeretnének visszatérni. A kü­lönbség az, hogy a kapitalista országokban élő és szocialista társadalmi rendet kívánó em­berek öntudatos és gondolkodó emberek, akik a maguk hazá­jában akarják és fogják kivív­ni a szocialista társadalmi ren­det. Sok hazánkfia él a kapita­lista országokban. Visszavá­runk minden, Magyarországom élni és dolgozni akaró becsü­letes embert. Azoknak a Ma­gyarországról elszármazott em­bereknek pedig, akik már kint gyökeret vertek, azt üzenjük, hogy maradjanak a régi hazá­nak jó barátai, szerezzenek be­csületet a magyar névnek, har­coljanak a dolgozók ügyéért, a békéért és haladásért új hazá­jukban — mondotta. II. Befejeztük hazánkban a szocializmus alap­jainak lerakását — A társadalom osztály- szerkezetében végbement változások és a szocialista nemzeti egység erősítése Tisztelt kongresszus! Ked­ves eivtársak! Három éve pár­tunk VII. kongresszusa abban foglalta össze a legfőbb fel­adatokat, hogy gyorsítsuk meg a szocializmus építését, és a legközelebbi években fejez­zük be hazánkban a szocializ­mus alapjainak lerakását. Most, ezen a kongresszuson a Központi Bizottság jelentheti a pártnak és a párt a magyar dolgozó népnek, hogy e felada­tokat megoldottuk: a szocializ­mus építése nagy lendületet vett, és befejeztük a szocialis­ta társadalom alapjainak le­rakását. A beszámoló a továbbiakban kiemelte, hogy az elmúlt há­rom év legnagyobb eredménye a mezőgazdaság szocialista át­szervezése volt. Pártunk helyesen alkal­mazta a marxista—leninis­ta tudományos elméletet az agrárkérdésben; a parasztságot a párt, a mun­kásosztály vezette a szocializ­mus útjára szigorúan érvénye­sítve az önkéntesség lenini el­vét. Népi demokratikus álla­munk, munkásosztályunk biz­tosította a szövetkezetek mun­kájának megindulásához el­engedhetetlenül szükséges gé­peket, épületeket és más szük- eszközöket. Biztosítottuk, hogy a pa­rasztság anyagilag érdekéit legyen a szövetkezésben, a be­lépéskor térítést kapjon a be­vitt termelési eszközökért; a szövetkezetbe földdel belépett paraszt földjáradékot kapjon; a részesedés és a premizálás sokféle formáját alkalmazzuk, hogy a többet és jobban dol­gozó szövetkezeti tag nagyobb részesedést kapjon a termelő ­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom