Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-19 / 245. szám
Péntek. 1962. október 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP Érdemes volt-e szóvá tenni? VERSENQŐ EMBEREK Megvizsgálták a szocialista brigádok vezetőinek értekezletén elhangzott panaszokat Szeptember 1-én tartották első tanácskozásukat megyénk szocialista brigádjainak vezetői. Néhányan közülük olyan problémákat vetettek föl, melyek akadályozzák a munka- versenyt, így a szocialista brigádmozgalmat is. Zárszavában a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára, Szőke Pál megígérte, hogy az SZMT illetékes csoportja megvizsgálja a panaszokat, s ha helytállóak, segítenek megszüntetni a bajok okait. Azóta véget értek a vizsgálatok, s az SZMT több dolgozónak megnyugtató választ adott, helyenként azonban további vizsgálódásra van szükség. Az értekezleten nagy port kavart fel a KPM Közúti Igazgatósága balatonszemesi szakasztechnikusának, Kereszt Józsefnek a felszólalása. A szemesi körzet még a múlt év végén páros versenybe kezdett az igali körzettel, az igazgatóság vezetői azonban ezt nem értékelték, hanem beleolvasztották az éves versenybe. Május elseje helyett — az SZMT sürgetésére — november 7-én értékelik majd a két körzet téli-tavaszi munkáját. Kétségtelen, hogy jobb későn, mint soha, de nem látjuk biztosítottnak, hogy a Közúti Igazgatóságnál helyes irányba terelődik a versenymozgalom. A „szocialista körzet” címért ugyanis valamennyi szakasz- technlkus-körzet megindította a versenyt, ennek föltételei és módjai azonban távolról sem egyeznek a szocialista brigádmozgalom irányelveivel. Igazság szerint módosítani kellene a küzdelem jelenlegi formájának célját, és a szocialista cím helyett csak a „legjobb körzet” címért volna helyes versenyezni. De ezt a módosítást nem merik megtenni a vállalatnál mondva, hogy akkor a dolgozók becsapva érzik magukat, hisz idáig a szocialista címért küzdöttek. Most két eset lehetséges: vagy elismerik á hibát az igazgatóság vezetői, vagy pedig hagyják, hogy az eddigiek alapján folytatódjon a verseny, mély eredményei ellenére sem nevezhető szocialista címért indított küzdelemnek. Az utóbbi esetben lejáratnák a brigádmozgalmat. Ha a szocialista címért indított versenyről beszélünk, akkor a szocialista embertípusra is gondolunk. Olyan dolgozókra, akiknek van erejük ahhoz, hogy elismerjék melléfogásaikat, s helyre is hozzák őket. Nem kell tehát attól tartom, hogy vége szakad a munkaversenynek, mert őszintén feltárják a hibákat. Éppen ezért bátran állást foglalhatna az igazgatóság vezetősége, s az SZMT-nek is következetesen ki kellene tartania a szocialista címért indított verseny irányelvei mellett. Taiián Ferenc, a ruhaüzem dolgozója vállalatának versenyében gyengének találta a szakszervezet tevékenységét. A szocialista brigádok vezetőinek megyei tanácskozásán ezt meg is említette. Itt csak előzetes kivizsgálást végzett az SZMT, mert alaposabb elemzést kíván a vállalat munkaversenyének fölmérése. Éppen ezért az SZMT termelési bizottsága rövidesen megbeszéli az üzem vezetőivel és dolgozóival a munkaverseny föllendítésének lehetőségeit. Borda Lajosné, a r vek szocialista brigádjának vezetője a KISZ-szervezet értékelésének elmaradását vetette föl. Azóta a brigád már a verseny győztesének kijáró jutalmat is megkapta. Bognár Fe- rencné, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója a helytelen értékelés miatt panaszkodott. Ennek nyomán az ő brigádja szintén megkapta munkája jutalmát, a szocialista címet. A szocialista brigádok vezetőinek tanácskozásán elhangzott problémák kivizsgálásakor is kitűnt, hogy a gazdasági vezetők, sőt a szakszervezeti vezetők sem foglalkoznak mindenütt jelentőségének megfelelően a munkaversennyel. Késnek az értékelések, nincs megfelelő versenynyilvánosság, emiatt csökken a dolgozók lendülete. Most, a kongresszus előtti időszakban pedig kivált nagy jelentősége van a minél gyakoribb értékelésnek, mert így a dolgozók napról napra látják, hogy mit valósítottak meg a kongresszus tiszteletére tett vállalásaikból. textilmuRoland Ferenc Elaulálát Okos Elek, a kereskedelmi hivatal vezetője kedélyesen mosolyog, miközben szólásra emelkedik. Úgy imákkor az értekezlet részvevői közül jó néhányan ceruzájuk hegyezésé- hez fognak. Mert Okos kartárs felszólalása után lesz mit bírálni, hiszen a hivatalnál köztudomásúan sok a hiba, akadozik az áruellátás, szóval van mire fölhívni az igazgatóság figyelmét. Ki-ki szóvá teszi majd észrevételeit, csak előbb Okos kartárs mondja el a magáét. — Azt hiszem, fölösleges részletesen elemezni mindazokat az eredményeket,, amelyeket a legutóbbi időszakban elértünk — kezdte Okos fcartárs. — Mindenki láthatja, hogy a dolgozók érdekeire ügyelünk, amikor közszükségleti cikkekkel töltjük meg lerakatainkat. Az alkoholizmus elleni harcból is kivesszük részünket, ezt bizonyítja, hogy egyre több alkohol- mentes hűsítő italt hozunk forgalomba. No d© azt is nagyon jól tudjuk valameny- nyien, hogy a hibát senki sem kerülheti el, így abba néha- közbe mi is beleestünk. Kérdezhetné valaki, hogy például miért rendszertelen a húsellátás, vagy a spenótból miért csak mutatványszám látható a standokon. Meg aztán a paprikában és a paradicsomban sem válogathatnak a vevők, mivel hajnaltól reggelig kimerül a készletünk. Nos hát ezeket a hiányosságokat nagyon jól ismerjük, sajnos, időbe telik, amíg megszüntethetjük. őket. Addig is arra kérek mindenkit, hogy legyen türelemmel. Erőfeszítéseink nem csökkennek ezután sem, s bízom abban, hogy hivatalunk továbbra is betölti küldetéséit, s rendeltetésének megfelelően bőséges áruválasztékot biztosít a dobozoknak. Szívből kívánom, hogy így legyen. Okos kartárs felszólalását hangos, az egész termet betöltő széknyikorgás köye- ti, s a tenyerek ahelyett, hogy tapsra verődnének össze, nyugalmi állapotban maradnak. Az a jó néhány hegyes ceruza jú pedig, ajd felszólalásra készülődött, most tehetetlenül vakarja fejét. Egyikük a húsról, másikuk a spenótéi- látásról, többen a paprikáról meg a paradicsomról szerettek volna, érdeklődni, ám Okos karfcárs mindezt már előre megmagyarázta. Elégedetten távozhat az értekezletről, hiszen hivatala tevékenységével kapcsolatb&i észrevétel nem hangzott el, azt egyetlen felszólald sem WrÚt- in ««4 VADÁSZ FERENC: férfi bevándorló sem kaphat US A-áU ampolgársúgot. Igyekeztem elhitetni velük, hogy visszatértem a civil életbe, s most agrártudományi tanulmányaimat fejezem be, a kukoricában akarok specializálódná. Az az elképzelésem, hogy Kaffi- íomiábara telepszem le, s ha beválnak a terveim, megházasodom, létesítek egy kis farmot magamnak. Milyen meggondolások alapján tüntet ki figyelmességével a tisztelendő úr? Talán egy köveit fúj a kommunisitákikal, hogy utánam szaglász. Miért gondolja, hogy engem bármiképpen is érdekel vagy érint ez a sárvári eset? Az idősebbik, aki a vezető volt, golyót küldött a társa koponyájába, aztán, magával is végzett. Hát mindezt csak azért írom meg, mert — «rő- sítgetí apám — a tisztelendő úr tanácsolta. Talán nem lesz károdra, ha tudsz erről, merthogy az ilyesmi teljeséggel esztelen meggondolatlansí g, és ráadásul a mi békés életünkre, meg a sajátjukra is életveszélyes. Mert Sárváron azt mondták, hogy mindenféle fegyver rrieg titkos rádió, méreg és sok más efféle volt náluk. Könnyű kitalálni, hogy a volt honfitársak — ezt a két szót apám aláhúzta — az életünket se kímélték volna, csakhogy megbízóiknak eleget tegyenek. Te írtad, fiam, hogy már leszereltél, ennek nagyon örülök. Annak még inkább, hogy folytatod a tanulást. Én ezt tudattam a tisztelendő úrral, de ő azért rábeszélt, hogy írjam meg ezt teneked, hogy tudjad.« Sokféle okból nyugtalanít ez a levél. Eltettem, nem akartaim rágondolni. De a főnök most •laposan felzaklatott. Ha meggondolom, tényleg nem játék. Igiaza van a főnöknek. Nem tudom, kik lehettek, akikről apám írt:.., Feltehető, hogy ro- konszakmabeüiek. Be még csak 'bejutottak valahogyan, de visz- sza már nem sikerült nekik. Elméletben beszélnek nekünk ilyen lehetőségekről. De a hangsúly mindig azon van. hogyha valaki az előírásokat pontosan megtartja, fegyelmezett és körültekintő, simán átcsúszhat minden ellenőrzésen, és sértetlenül visszatérhet. Már régen sejtettem — azt hiszem, a többiek is. Sulyok' Berci meg éppenséggel nem csinált titkot a véleményéiből —, hogv az életben egy kicsit másképpen alakul az ilyesmi, mint ahogy kitervezik. A másik ok, ami most megfoszt a nyugalmamtól, a levélben olvasható félreérthetetlen célzások. Hogy így a tisztelendő úr és amúgy.:. Én mar jó ideje megírtam a szüleimnek, hogy katonai szolgálati időmet letöltöttem. Ez szükséges volt — írtam —, mert anélkül egyetlen fiatal Miből sejti, hogy én az vagyok, ami vagyok? És az a mondat apám leveléből, hogy »a volt honfitársak az életünket se kímáMék volna, csakhogy megbízóiknak eleget tegyenek«. Óráról órára erősödik a nyugtalanságom. Nem' hordhatom magiamban ezt a gondot. Valentinnál beszélek róla. Igaz, hogy vele nem voltam olyan meghitt barátságban, mint a legutóbbi időkig Andrással, de az ilyen dolgokhoz ő ért a legjobban. Otthon katona volt, kioktatták. »Az lehet — mondja —, hogy nem árultál el titkot, szándékosan nem kottyantottál el semmit, de valamilyen ügyetlenkedést bizonyosan elkövettél. — Semmit a világon — erő- sügetem. — Hát hidd él, hogy nem. Soha egyetlen levelemben sem irtom olyat, amiből kitalálhatták volna, hogy én még mindig katona vagyok, s különösen, hogy milyen alakulatnál A Baiatonújhélyi Állami Gazdaság dolgozói annyi szorgalommal, olyan lelkesedéssel munkálkodnak, ahogy csak azok tudnak, akik céljuk elérésében nem ismernek akadályt. Az irodában, a vitrinben arany-, ezüstérmek, serlegek sorakoznak: az ő munkájuk elismerése, a gazdaság dicsérete. Beszédesek ezek a jutalmak, éppúgy, mint a szürke dossziéban sorakozó jegyzőkönyvek vagy a gazdaság földjei s a föld, a növények fölé hajló emberek... — Nemcsak a jutalomért, a célprémiumért, a dicsőségért tesz az ember vállalást — mondja Farkas Sándor kőműves —, hanem egyszerűen a munka kedvéért. Hogy biztassa valami az embert, amikor fáradt vagy kedvetlen egy kacsát. A többiek egy pillanatra a beszélő felé fordítják fejüket, bólintanak, vagy halkan mondják: »Így van«, s a kalapács tovább formálja a terméskövet, a friss malter újabb téglákat egyesít fallá ... Épület emelkedik a gyümölcsös közepén: öltöző, mosdó, ebédlő. Egyik felén még az alapot ássák, másutt már méteres a faL Most kezdték. Az év végére kellene elkészülnie, de úgy határoztak, hogy november 7-re fölépítik az egyemeletes házat. Ez a felajánlás is bent van a dosz- száóban, éppúgy, mint azok a lelkes, keresetlen szavak, amelyek február 16-én, az első termelési tanácskozáson hangzottak eSL Akkor vitatták meg az idei terveket, akkor állt fel Kovács Imre, Sebestyén Imre, Kasza József, Király Imre, Balogh. Jánosáé, HorváUi Mária és még nagyon sokan, hogy elmondják: többet kívánnak nyújtani a terveknél, az eddiginél nagyobb célt akarnak maguk elé tűzni, versenyezni szeretnének. Minden felszólalással emelkedett a vállalások értéke, s amikor a gazdaság vezetői összegezték őket, kiderült: a dolgozók 557 900 forint értékű felajánlást tettek, s az anyaggazdálkodásban 20 400 forint megtakarítást tűztek ki célul... Nem pillanatnyi felláb golá" volt ez. Tovább tartott, sőt fokozódott a versengőkedv a tanácskozás utáni sok-sok hétköznapon. Minden nap vizsgáztak ezek az emberek, és jól vizsgáztak. Kovács Imre gyümölcstermelő szakmunkás, növényvédelmi felelős és brigádja azt ígérte, hogy a kajszi 80 százaléka exportminőségű lesz, s így 209 500 forint többletjövedelemre tesznek szert Az eredmény: 188 százalékos tervteljesátés, az .tójuk szavuk;, t. Minden felajánlást — amit eddig csak lehetett — teljesítettek. A traktorosok is, a zöldség- és a növénytermelési brigád is> »Villám«-brigádnak hívják a növénytermelőket, és nem véletlenül. Villámgyors asággal dolgoznak, és mindig ott, ahol szükség van rájuk. Kifogástalanul betakarították a pilláncf0*5'^rfo előtt lehúzták. Egy-egy muö* ka befejeztével valamennyien megkapták a prémiumot. A legjobbat még ezenfelül is díjazták. Augusztus végéig ötvenötén összesen 35—36 000 forint jutalmat kaptak. Az elismerés a legjobb biztatás, a legnagyobb ösztönző erő; Ezért születtek a múlt hónap közepén újabb vállalások. _ — Közeleg a karfiolszedfe. ISO százalékra szeretnénk telEgyik helyen még alapoznak, másutt már méteres a faL Könyvbarátnap Kutason Nádasi Péter író részvételével nagyszabású könyvtoarát- vasámapot rendeznek október 21-én Kutason. Ennek keretében avatják fel az eddig az állami gazdaság kezelésében levő új községi könyvtárat. A Nagyatádi Járási Művelődési Ház irodalmi színpada és fúvószenekara is ellátogat vasárnap Kutasra, Gyorsan készül a kerítés. össztennés 90 százaléka ex- i portminőségű. “Otthon tudják, hogy vam-\ Nehéz volt? mák ilyen alakulatok — mond-t — Hát — vonja meg a ja Árpi- — Felvilágosítják ró-, vállát Szép Lajos —-_ bizony la a lakosságot, különösein azt sokat gyötrődtünk.' Egyszerire érdekelteket. Bizonyosain más \ érett meg az a sok kajszi, is beszélt már enrol a szüleid-i hajnal tol későig dolgoztunk, del és a pappal. Ne hidd, hogy 1 hogy biztosíthassuk az export- otthon a fejükre estek. Tud-1 minőséget. De nem zúgolódjak, hogy az ilyen korosztály- 1 dott senki sem, ha valaki ki' beid fiatalokra itt kivetették a l merült, segítettünk neki hálót. Éppen ezért kell megtartanunk a szigorú előírásokat, a levelezésben is.« Megtartottam. Egyetlen szóval se tértem ki..., »Persze, hogy nem — mosolyog Valentin, s rosszul esik, hogy e«y kicsit fölényes. — De másból is értenek. Még csak panaszkodni se kell. Elég, ha kedvetlensége* árul el a le-# v®, ha kiérződik belőle, hogy# nehéz a sorod, hogy fáradt? vagy. Elég, ha ügyetlenül ha-| zudse. Ne haragudj, úgy értem J hogy nem tudsz eléggé meg-# győzőén mesélni a mezőgaz-# dász témákról és a civil élet* más elfogialitségairól;« ? Írtam ilyeneknőlL j — »Mégse elegei, —mondja# —•, mégse jól, mert különben# nem jártál volna így.« j Fö Nem lettem okosabb Valen-#hörö tin szavaitól. Már megbántam,' íiogy szóltam neki. Katona Sanyi — ez valóság-, gal rejtélyes — mindent tud az ügyről. Pedig Valentin nem szólt néki. Kértem erre, s nem is szólt, A főnök figyelmezti tett, hogy ne beszéljek a dologról senkivel. Katona Sanyi pedig maga hozta szóba. Négy-! szemközt, de elég kihívóan jesíteni tervünké!: — mondja Lányi Béláné. Balogh Jánosné csapata a bimbóskel várható 7 mázsás holdankénti termését 100 százalékos exportminőségben kívánja betakarítani. Eddigi eredményeik reményt adnak arra, hogy siker koronázza lelkes fáradozásukat... Most a kertészeti, a no» vényterroelésd dolgozók, majd Törik a kukoricát. (Folytatjuk4 Földet dörzsölget le kezéről körötte a többi gyümölcstermelő szakmunkás. Most éppen kerítést csinálnak. Nem köny- nyű lerakni a betonoszlopokat, a szakiskolán nem a kerítéskészítést tanulták. D . erre is szükség van a g " "fcsíák védelme céljából. Vállalták, hogy november 7-re elvé'gzi'k ezt a munkát. — így lesz? — Vigyázzunk arra, hogy olyasmit ígérjünk, amit teljesíteni is tudunk! A munkától — bármilyen —* nem félnek, és az egész gazdaság töri a kukoricát. Fontos, sok erőt kívánó munka ez. — Öröm szedni, olyan szép a termés — mondja Kelemen Lászióné. — Meglesz a 40—45 mázsás holdankénti átlagtermés — teszi hozzá Huszti Pista bácsi. A zörgő kukoricalevelek közt fel-felharsan a nóta. Mert nemcsak dolgozni retnek ezek az emberek, nem szeretik a jókedvet tréfát, a dalt' is. .. Vörös Márta
