Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-19 / 245. szám

Péntek. 1962. október 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP Érdemes volt-e szóvá tenni? VERSENQŐ EMBEREK Megvizsgálták a szocialista brigádok vezetőinek értekezletén elhangzott panaszokat Szeptember 1-én tartották első tanácskozásukat megyénk szocialista brigádjainak veze­tői. Néhányan közülük olyan problémákat vetettek föl, me­lyek akadályozzák a munka- versenyt, így a szocialista bri­gádmozgalmat is. Zárszavában a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának vezető titkára, Szőke Pál megígérte, hogy az SZMT illetékes csoportja megvizs­gálja a panaszokat, s ha helyt­állóak, segítenek megszüntet­ni a bajok okait. Azóta véget értek a vizsgá­latok, s az SZMT több dolgo­zónak megnyugtató választ adott, helyenként azonban to­vábbi vizsgálódásra van szük­ség. Az értekezleten nagy port kavart fel a KPM Közúti Igaz­gatósága balatonszemesi sza­kasztechnikusának, Kereszt Józsefnek a felszólalása. A szemesi körzet még a múlt év végén páros versenybe kezdett az igali körzettel, az igazgató­ság vezetői azonban ezt nem értékelték, hanem beleolvasz­tották az éves versenybe. Má­jus elseje helyett — az SZMT sürgetésére — november 7-én értékelik majd a két körzet té­li-tavaszi munkáját. Kétségtelen, hogy jobb ké­sőn, mint soha, de nem látjuk biztosítottnak, hogy a Közúti Igazgatóságnál helyes irányba terelődik a versenymozgalom. A „szocialista körzet” címért ugyanis valamennyi szakasz- technlkus-körzet megindította a versenyt, ennek föltételei és módjai azonban távolról sem egyeznek a szocialista brigád­mozgalom irányelveivel. Igaz­ság szerint módosítani kellene a küzdelem jelenlegi formájá­nak célját, és a szocialista cím helyett csak a „legjobb kör­zet” címért volna helyes ver­senyezni. De ezt a módosítást nem merik megtenni a válla­latnál mondva, hogy akkor a dolgozók becsapva érzik magu­kat, hisz idáig a szocialista cí­mért küzdöttek. Most két eset lehetséges: vagy elismerik á hibát az igazgatóság vezetői, vagy pedig hagyják, hogy az eddigiek alapján folytatódjon a verseny, mély eredményei ellenére sem nevezhető szocia­lista címért indított küzde­lemnek. Az utóbbi esetben le­járatnák a brigádmozgalmat. Ha a szocialista címért indí­tott versenyről beszélünk, ak­kor a szocialista embertípusra is gondolunk. Olyan dolgozók­ra, akiknek van erejük ahhoz, hogy elismerjék melléfogásai­kat, s helyre is hozzák őket. Nem kell tehát attól tartom, hogy vége szakad a munkaver­senynek, mert őszintén feltár­ják a hibákat. Éppen ezért bátran állást foglalhatna az igazgatóság vezetősége, s az SZMT-nek is következetesen ki kellene tartania a szocialis­ta címért indított verseny irányelvei mellett. Taiián Ferenc, a ruhaüzem dolgozója vállalatának verse­nyében gyengének találta a szakszervezet tevékenységét. A szocialista brigádok vezetői­nek megyei tanácskozásán ezt meg is említette. Itt csak elő­zetes kivizsgálást végzett az SZMT, mert alaposabb elem­zést kíván a vállalat munka­versenyének fölmérése. Éppen ezért az SZMT termelési bi­zottsága rövidesen megbeszéli az üzem vezetőivel és dolgo­zóival a munkaverseny föllen­dítésének lehetőségeit. Borda Lajosné, a r vek szocialista brigádjának ve­zetője a KISZ-szervezet érté­kelésének elmaradását vetette föl. Azóta a brigád már a ver­seny győztesének kijáró jutal­mat is megkapta. Bognár Fe- rencné, az Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat dolgozója a helytelen értékelés miatt pa­naszkodott. Ennek nyomán az ő brigádja szintén megkapta munkája jutalmát, a szocialis­ta címet. A szocialista brigádok veze­tőinek tanácskozásán elhang­zott problémák kivizsgálása­kor is kitűnt, hogy a gazdasá­gi vezetők, sőt a szakszervezeti vezetők sem foglalkoznak min­denütt jelentőségének megfele­lően a munkaversennyel. Kés­nek az értékelések, nincs meg­felelő versenynyilvánosság, emiatt csökken a dolgozók len­dülete. Most, a kongresszus előtti időszakban pedig kivált nagy jelentősége van a minél gyakoribb értékelésnek, mert így a dolgozók napról napra látják, hogy mit valósítottak meg a kongresszus tiszteletére tett vállalásaikból. textilmu­Roland Ferenc Elaulálát Okos Elek, a ke­reskedelmi hivatal vezetője kedélyesen mosolyog, miközben szólásra emelkedik. Úgy imákkor az érte­kezlet részvevői kö­zül jó néhányan ce­ruzájuk hegyezésé- hez fognak. Mert Okos kartárs felszó­lalása után lesz mit bírálni, hiszen a hi­vatalnál köztudomá­súan sok a hiba, akadozik az áruellá­tás, szóval van mire fölhívni az igazgató­ság figyelmét. Ki-ki szóvá teszi majd észrevételeit, csak előbb Okos kartárs mondja el a magáét. — Azt hiszem, fö­lösleges részletesen elemezni mindazokat az eredményeket,, amelyeket a leg­utóbbi időszakban elértünk — kezdte Okos fcartárs. — Mindenki láthatja, hogy a dolgozók ér­dekeire ügyelünk, amikor közszükség­leti cikkekkel töltjük meg lerakatainkat. Az alkoholizmus el­leni harcból is ki­vesszük részünket, ezt bizonyítja, hogy egyre több alkohol- mentes hűsítő italt hozunk forgalomba. No d© azt is nagyon jól tudjuk valameny- nyien, hogy a hibát senki sem kerülheti el, így abba néha- közbe mi is belees­tünk. Kérdezhetné valaki, hogy pél­dául miért rendszer­telen a húsellátás, vagy a spenótból miért csak mutat­ványszám látható a standokon. Meg az­tán a paprikában és a paradicsomban sem válogathatnak a vevők, mivel hajnal­tól reggelig kimerül a készletünk. Nos hát ezeket a hiányossá­gokat nagyon jól is­merjük, sajnos, idő­be telik, amíg meg­szüntethetjük. őket. Addig is arra kérek mindenkit, hogy le­gyen türelemmel. Erőfeszítéseink nem csökkennek ezután sem, s bízom abban, hogy hivatalunk to­vábbra is betölti küldetéséit, s rendel­tetésének megfele­lően bőséges áruvá­lasztékot biztosít a dobozoknak. Szívből kívánom, hogy így legyen. Okos kartárs fel­szólalását hangos, az egész termet betöltő széknyikorgás köye- ti, s a tenyerek ahe­lyett, hogy tapsra verődnének össze, nyugalmi állapotban maradnak. Az a jó néhány hegyes ce­ruza jú pedig, ajd fel­szólalásra készülő­dött, most tehetetle­nül vakarja fejét. Egyikük a húsról, másikuk a spenótéi- látásról, többen a paprikáról meg a pa­radicsomról szeret­tek volna, érdeklődni, ám Okos karfcárs mindezt már előre megmagyarázta. Elé­gedetten távozhat az értekezletről, hiszen hivatala tevékenysé­gével kapcsolatb&i észrevétel nem hang­zott el, azt egyetlen felszólald sem WrÚt- in ««4 VADÁSZ FERENC: férfi bevándorló sem kaphat US A-áU ampolgársúgot. Igye­keztem elhitetni velük, hogy visszatértem a civil életbe, s most agrártudományi tanulmá­nyaimat fejezem be, a kukori­cában akarok specializálódná. Az az elképzelésem, hogy Kaffi- íomiábara telepszem le, s ha beválnak a terveim, megháza­sodom, létesítek egy kis far­mot magamnak. Milyen meg­gondolások alapján tüntet ki figyelmességével a tisztelendő úr? Talán egy köveit fúj a kommunisitákikal, hogy utánam szaglász. Miért gondolja, hogy engem bármiképpen is érdekel vagy érint ez a sárvári eset? Az idősebbik, aki a ve­zető volt, golyót küldött a tár­sa koponyájába, aztán, magával is végzett. Hát mindezt csak azért írom meg, mert — «rő- sítgetí apám — a tisztelendő úr tanácsolta. Talán nem lesz károdra, ha tudsz erről, mert­hogy az ilyesmi teljeséggel esz­telen meggondolatlansí g, és ráadásul a mi békés életünkre, meg a sajátjukra is életveszé­lyes. Mert Sárváron azt mond­ták, hogy mindenféle fegyver rrieg titkos rádió, méreg és sok más efféle volt náluk. Könnyű kitalálni, hogy a volt honfi­társak — ezt a két szót apám aláhúzta — az életünket se kí­mélték volna, csakhogy megbí­zóiknak eleget tegyenek. Te írtad, fiam, hogy már leszerel­tél, ennek nagyon örülök. An­nak még inkább, hogy folyta­tod a tanulást. Én ezt tudat­tam a tisztelendő úrral, de ő azért rábeszélt, hogy írjam meg ezt teneked, hogy tudjad.« Sokféle okból nyugtalanít ez a levél. Eltettem, nem akartaim rágondolni. De a főnök most •laposan felzaklatott. Ha meg­gondolom, tényleg nem játék. Igiaza van a főnöknek. Nem tudom, kik lehettek, akikről apám írt:.., Feltehető, hogy ro- konszakmabeüiek. Be még csak 'bejutottak valahogyan, de visz- sza már nem sikerült nekik. Elméletben beszélnek nekünk ilyen lehetőségekről. De a hangsúly mindig azon van. hogyha valaki az előírásokat pontosan megtartja, fegyelme­zett és körültekintő, simán át­csúszhat minden ellenőrzésen, és sértetlenül visszatérhet. Már régen sejtettem — azt hiszem, a többiek is. Sulyok' Berci meg éppenséggel nem csinált titkot a véleményéiből —, hogv az életben egy kicsit másképpen alakul az ilyesmi, mint ahogy kitervezik. A másik ok, ami most meg­foszt a nyugalmamtól, a levél­ben olvasható félreérthetetlen célzások. Hogy így a tiszte­lendő úr és amúgy.:. Én mar jó ideje megírtam a szüleimnek, hogy katonai szol­gálati időmet letöltöttem. Ez szükséges volt — írtam —, mert anélkül egyetlen fiatal Miből sejti, hogy én az vagyok, ami vagyok? És az a mondat apám levelé­ből, hogy »a volt honfitársak az életünket se kímáMék volna, csakhogy megbízóiknak eleget tegyenek«. Óráról órára erősödik a nyug­talanságom. Nem' hordhatom magiamban ezt a gondot. Valentinnál be­szélek róla. Igaz, hogy vele nem voltam olyan meghitt ba­rátságban, mint a legutóbbi időkig Andrással, de az ilyen dolgokhoz ő ért a legjobban. Otthon katona volt, kioktat­ták. »Az lehet — mondja —, hogy nem árultál el titkot, szándékosan nem kottyantottál el semmit, de valamilyen ügyetlenkedést bizonyosan el­követtél. — Semmit a világon — erő- sügetem. — Hát hidd él, hogy nem. Soha egyetlen levelem­ben sem irtom olyat, amiből kitalálhatták volna, hogy én még mindig katona vagyok, s különösen, hogy milyen alaku­latnál A Baiatonújhélyi Állami Gazdaság dolgozói annyi szor­galommal, olyan lelkesedéssel munkálkodnak, ahogy csak azok tudnak, akik céljuk el­érésében nem ismernek aka­dályt. Az irodában, a vitrin­ben arany-, ezüstérmek, ser­legek sorakoznak: az ő mun­kájuk elismerése, a gazdaság dicsérete. Beszédesek ezek a jutalmak, éppúgy, mint a szürke dossziéban sorakozó jegyzőkönyvek vagy a gazda­ság földjei s a föld, a növé­nyek fölé hajló emberek... — Nemcsak a jutalomért, a célprémiumért, a dicsőségért tesz az ember vállalást — mondja Farkas Sándor kőmű­ves —, hanem egyszerűen a munka kedvéért. Hogy biztas­sa valami az embert, amikor fáradt vagy kedvetlen egy ka­csát. A többiek egy pillanatra a beszélő felé fordítják fejüket, bólintanak, vagy halkan mondják: »Így van«, s a ka­lapács tovább formálja a ter­méskövet, a friss malter újabb téglákat egyesít fal­lá ... Épület emelkedik a gyümölcsös közepén: öltöző, mosdó, ebédlő. Egyik felén még az alapot ássák, másutt már méteres a faL Most kezd­ték. Az év végére kellene el­készülnie, de úgy határoztak, hogy november 7-re fölépítik az egyemeletes házat. Ez a felajánlás is bent van a dosz- száóban, éppúgy, mint azok a lelkes, keresetlen szavak, amelyek február 16-én, az el­ső termelési tanácskozáson hangzottak eSL Akkor vitatták meg az idei terveket, akkor állt fel Kovács Imre, Sebes­tyén Imre, Kasza József, Ki­rály Imre, Balogh. Jánosáé, HorváUi Mária és még na­gyon sokan, hogy elmondják: többet kívánnak nyújtani a terveknél, az eddiginél na­gyobb célt akarnak maguk elé tűzni, versenyezni szeret­nének. Minden felszólalással emelkedett a vállalások érté­ke, s amikor a gazdaság veze­tői összegezték őket, kiderült: a dolgozók 557 900 forint ér­tékű felajánlást tettek, s az anyaggazdálkodásban 20 400 forint megtakarítást tűztek ki célul... Nem pillanatnyi felláb golá" volt ez. Tovább tartott, sőt fokozódott a versengőkedv a tanácskozás utáni sok-sok hétköznapon. Minden nap vizsgáztak ezek az emberek, és jól vizsgáztak. Kovács Im­re gyümölcstermelő szakmun­kás, növényvédelmi felelős és brigádja azt ígérte, hogy a kajszi 80 százaléka exportmi­nőségű lesz, s így 209 500 fo­rint többletjövedelemre tesz­nek szert Az eredmény: 188 százalékos tervteljesátés, az .tójuk szavuk;, t. Minden felajánlást — amit eddig csak lehetett — teljesítettek. A traktorosok is, a zöldség- és a növénytermelési brigád is> »Villám«-brigádnak hívják a növénytermelőket, és nem vé­letlenül. Villámgyors asággal dolgoznak, és mindig ott, ahol szükség van rájuk. Kifogásta­lanul betakarították a pillán­cf0*5'^rfo előtt lehúzták. Egy-egy muö* ka befejeztével valamennyien megkapták a prémiumot. A legjobbat még ezenfelül is díjazták. Augusztus végéig ötvenötén összesen 35—36 000 forint jutalmat kaptak. Az el­ismerés a legjobb biztatás, a legnagyobb ösztönző erő; Ezért születtek a múlt hónap közepén újabb vállalások. _ — Közeleg a karfiolszedfe. ISO százalékra szeretnénk tel­Egyik helyen még alapoznak, másutt már méteres a faL Könyvbarátnap Kutason Nádasi Péter író részvételé­vel nagyszabású könyvtoarát- vasámapot rendeznek október 21-én Kutason. Ennek kereté­ben avatják fel az eddig az állami gazdaság kezelésében levő új községi könyvtárat. A Nagyatádi Járási Művelődési Ház irodalmi színpada és fú­vószenekara is ellátogat va­sárnap Kutasra, Gyorsan készül a kerítés. össztennés 90 százaléka ex- i portminőségű. “Otthon tudják, hogy vam-\ Nehéz volt? mák ilyen alakulatok — mond-t — Hát — vonja meg a ja Árpi- — Felvilágosítják ró-, vállát Szép Lajos —-_ bizony la a lakosságot, különösein azt sokat gyötrődtünk.' Egyszerire érdekelteket. Bizonyosain más \ érett meg az a sok kajszi, is beszélt már enrol a szüleid-i hajnal tol későig dolgoztunk, del és a pappal. Ne hidd, hogy 1 hogy biztosíthassuk az export- otthon a fejükre estek. Tud-1 minőséget. De nem zúgolód­jak, hogy az ilyen korosztály- 1 dott senki sem, ha valaki ki' beid fiatalokra itt kivetették a l merült, segítettünk neki hálót. Éppen ezért kell meg­tartanunk a szigorú előírásokat, a levelezésben is.« Megtartottam. Egyetlen szó­val se tértem ki..., »Persze, hogy nem — moso­lyog Valentin, s rosszul esik, hogy e«y kicsit fölényes. — De másból is értenek. Még csak panaszkodni se kell. Elég, ha kedvetlensége* árul el a le-# v®, ha kiérződik belőle, hogy# nehéz a sorod, hogy fáradt? vagy. Elég, ha ügyetlenül ha-| zudse. Ne haragudj, úgy értem J hogy nem tudsz eléggé meg-# győzőén mesélni a mezőgaz-# dász témákról és a civil élet* más elfogialitségairól;« ? Írtam ilyeneknőlL j — »Mégse elegei, —mondja# —•, mégse jól, mert különben# nem jártál volna így.« j Fö Nem lettem okosabb Valen-#hörö tin szavaitól. Már megbántam,' íiogy szóltam neki. Katona Sanyi — ez valóság-, gal rejtélyes — mindent tud az ügyről. Pedig Valentin nem szólt néki. Kértem erre, s nem is szólt, A főnök figyelmezti tett, hogy ne beszéljek a dolog­ról senkivel. Katona Sanyi pe­dig maga hozta szóba. Négy-! szemközt, de elég kihívóan jesíteni tervünké!: — mondja Lányi Béláné. Balogh Jánosné csapata a bimbóskel várható 7 mázsás holdankénti termését 100 szá­zalékos exportminőségben kí­vánja betakarítani. Eddigi eredményeik reményt adnak arra, hogy siker koronázza lelkes fáradozásukat... Most a kertészeti, a no» vényterroelésd dolgozók, majd Törik a kukoricát. (Folytatjuk4 Földet dörzsölget le kezéről körötte a többi gyümölcster­melő szakmunkás. Most éppen kerítést csinálnak. Nem köny- nyű lerakni a betonoszlopokat, a szakiskolán nem a kerítés­készítést tanulták. D . erre is szükség van a g " "fcsíák védelme céljából. Vállalták, hogy november 7-re elvé'gzi'k ezt a munkát. — így lesz? — Vigyázzunk arra, hogy olyasmit ígérjünk, amit telje­síteni is tudunk! A munkától — bármilyen —* nem félnek, és az egész gazdaság töri a ku­koricát. Fontos, sok erőt kí­vánó munka ez. — Öröm szedni, olyan szép a termés — mondja Kelemen Lászióné. — Meglesz a 40—45 mázsás holdankénti átlagtermés — teszi hozzá Huszti Pista bá­csi. A zörgő kukoricalevelek közt fel-felharsan a nóta. Mert nemcsak dolgozni retnek ezek az emberek, nem szeretik a jókedvet tréfát, a dalt' is. .. Vörös Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom