Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-17 / 243. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerfia, 1962. október 11, Vem elég csak ... Nemrég ellátogattunk a marcali kórház korszerűsített gyermekosztályára. Az itt io- lyó gyégyítómunka dicséretét szerettük volna megírni. A dolgos hétköznapok közül egyetlen napnak a krónikáját. Nem így sikerült, és távolról sem azért, mert tapasztalataink megcáfolták az osztály megyére szóló jó hírét. Orvosokkal beszélgettünk és nővérekkel. Bizonyosak vagyunk benne, hogy nem veszik rossz néven, ha szót e’ tünk arról a problémáról, amelybe náluk belebotlottunk. S amelyről kiderült azóta, hogy nemcsak Marcaliban okoz gondot egészségügyünk dolgozóinak, hanem a megyei kórház gyermekosztályán is. Mostanában állandóan napirenden szerepel a cigányok életkörülményeinek megváltoztatása, letelepítésük és állandó munkához való juttatásuk kérdése. Számtalan példa tanúsíthatja, hogy a társadalmunk segítőkészségére érdemesek tábora mind nagyobb tömegeket számol. Hogy cigánylakosságunk készséggel fordít hátat az évszázados elmaradottságnak. áll helyt a munkában, találja meg > helyét a társadalomban. De az általános vagy inkább a főbb vonalakban meghatározott teendők mellett kevés időnk és energiánk marad az úgynevezett aprómunkára. A marcali kórházban találkoztunk egy sokgyermekes cigányanyával- Egyévesnél alig idősebb kisfiát hozta vissza a gyermekosztályra. Csontig so- ványcdva, olyan elszomorító állapotban volt a csöppség, hogy életiben maradásához a Magánrakéták a világűrben Olaszországban mintegy 30C műkedvelő foglalkozik rakétakísérletekkel. Egyes városokban már rakétaklubok is működnek. Egy római rakétakészítő társaság a Cosmos II/B típusú, 3450 gramm súlyú, 132 cm magas kis rakétája 4713 méter magasra emelkedett A Ms csoport egy újfajta üzemanyagot is előállított. Képletét titkolják, és csakany- nyit árultak el, hogy alapanyaga a cink és a kén. laikus szemlélő nem sok reményt fűzhetett. Születése után a kisfiú tíz hónapig volt a gyermekosztály ápoltja. Szülője két és fél hónap múltán máris visszahozta a kicsit nem kevesebb, mint három kiló súlyveszteséggel. A Iáéhezett gyermeknek mór a síráshoz sem vólit ereje. Nem volt mit ennie? És a szociális juttatásként kapott tej és tejpor? Az anya egy csöppet sem megszeppenve vallotta be, hogy »ennek nem kellett«, megették a nagyabbak. Ügy hisszük, szükségtelen valahány felmerülő gondolatot papírra vetni, de azt az egyet, hogy nem elég csak adnunk, valamiképpen ettlenőrizn ünk is kellene, hogy a szociális juttatások a jogosulthoz jussanak, ki kell mondanunk. Államunk rengeteg anyagi áldozatot hoz azért, hogy a szociális támogatásra szorulók maguk mellett tudhassák a társadalmat. Éppen ezért föl kell figyelnünk arra. hogy cigánylakosságunk némely rétegeméi — különösen a még vándorló életmódot folytatóknál — lyukas csöbörbe csorgatjuk azt, amit arra szánunk egyebek között, hogy alacsonyabb legyen a gyermekhalandóság! A marcali kórház gyermek- osztályán ápoltak 30 százaléka cigánygyerek. Némelyikük a pusztulás határáig agyon- éheztetetten kerül vissza az osztályra. Az sem ritka, hogy a szülők nem jelentkeznek gyógyult gyermekeikért. Mi lesz a sorsuk ezeknek a semmiben sem vétkes emberkéknek? Állami gondozásbavétel. S míg ez elintéződik, addig a gyógyult gyermekeket itt is, a megyei kórházban is tartani kénytelenek.. j Tudjuk, hogy a tanácsok és az egészségügy dolgozóinak nem sók idejük jut még arra sem, hogy kifújják magukat. Mégis megoldásra vár a cigánytelepek szocialista juttatását élvező családjainak rendszeres látogatása. Mint annyi más tennivaló, lehetne ez is társadalmi munka: rendszeresen fölkeresni a településeket, nem kirívó hivateloskodóssal. hanem segítőkészséggél átitatott érdeklődéssel Hiszen — mint arra az említett eset is utal — cigánylakosságunk egy része nemhogy állampolgári kötelezettségeivel nincs tisztában (a jogokat hamarább megtanulták), hanem emberi, szülői kötelességeivel sem. Persze nem lehet tételesen kijelenteni, hogy csak ők nem érzik felelősségüket a felnövekvő generációért. De ez más kérdés. Most csak errőL Segítenünk kellene egészségügyi intézményeinknek, egészségügyünk dolgozóinak, mert nincsenek megoldhatatlan feladatok, csak félretett, látószögből kicsúszott problémák vannak. Tehát nemcsak életkörülményeiken kell javítanunk, hanem nevelnünk is kell a cigányokat László Ibolya Kevesebbet kell várakozni a cipőjavításra Uj javítórészlegeket szervez vidéken a Bőripari Ktsz (Tudósítónktól.) Ugrásszerűen megnövekedett a javításra váró cipőik száma az ősz beköszönte vei. A Kaposvári Bőripari Ktsz úgy igyekszik biztosítani a munka zavartalanságát, hogy újabb tizenöt cipészt helyezett a javítórészlegbe. A város északi részében, az Arany és a Petőfi utca sarkán a közelmúltban új műhely nyílt a környékbelieknek nem kell a belvárosiba vinni cipőiket. Gondoltak a vidékiekre is. Kaposfőn, Hetesen és Somogyiadon szervez cipő javító részleget a szövetkezet. Azokban a községekben, ahol nincs cipész kisiparos vagy ktsz, a földművesszövetkezet veszi át a javításra váró cipőket, és szállítja őket Kaposvárra. Ilyen akció van már Attaión Csornán, Nagyberkiben, Ker- cseUgetem, Kaposkeresztúron, Memyén és Somogyaszalóban. A megjavított cipőket hatnyolc napon beiül visszakapják tulajdonosaik. Erős a paprika, Nagy anyó ? Gloginszki, Bogdán: Kéke A DuNA? JQC1 májusában történt, a hónap vége felé jártunk. Egy bolgár csoport tartózkodott Ausztria fővárosában az »50 000 ifjú harcosnak a békéért és a szabadságért tartóét találkozóján«. Bécsben hideg tavaszi zápor zuhogott, és az első napon csak unatkoztunk az öreg Trieste Szállóba» levő szobáinkban. — Tőlem ugyan suhoghat! (=*• jelentette ki a második napon csoportunk fiatal énekesnője. — Ebéd Után elmegyek sétálni a kék Duna partjára! Dús szőke haját vastag fonatban hordta, nagy kék szeme mély volt, akár a tengerszem, és szakadatlanul Strauss Kék Duna keringőjét énekelte. Fogadkoztunk, hogy mi sem félünk az esőtol, és megígértük, hogy elkísérjük. De ebéd után az eső is elállt. — Istenem! — kiáltott fel az énekesnő. — A folyó vize zavaros és sárga, a bécsiek meg azt mondják, hogy a Duna kék. Miért csapják be az emberek önmagukat? Egy magas, széles vállú csónakos evezett a parthoz, és udvariasan vette le fejéről kopott tengerészsapkáját. — Parancsoljanak — mond* ta előzékenyen. — Szánjanak be romantikus hajómba! Beültünk, és a folyó elringa- Mt bennünket csörgedezésé. vei. Elfelejtettem megemlíteni, hogy csoportunkkal jött Jacob Rosner, régi osztrák kommunista is. — Szép város Becs — <Rcsérgettük neki a várost. ■— Bár a Duna nem kék,. j — De kék. A mi Dunánknak kék a színe — mosolygott Rosner magabiztosan, mint aki meg van győződve, szavainak igazáról. A csónak legyezőszerű, sugaras nyomot húzott maga után a vízben. Már vagy egy órája csónakáztunk a folyón. — Nemsokára vissza kell térnünk — szólalt meg az énekesnő. — Hiszen öt órakor a szállóban lesz a megbeszélés— Ekkor közbeszólt az öreg Jacob Rosner: — És mi lenne, ha itt tartanánk meg a megbeszélést, • csónakban? Megtapsoltuk. Valóbem. Miért kell minden gyűlést feltétlenül a négy fal között, szobánkban tartanunk? Döntöttünk. A folyó fölött ugyanolyan kecsesen keringtek a fecskék, és a fehér bárányfelhők szétszórt nyája ugyanolyan hallgatagon és ünnepélyesen vonult, át az égen, a szellő most is gyengéden borzolta fel a víz selyemsima tükrét. — Rosner elvtárs, szívből köszönjük a pompás ötletet! — fordultunk az öreg osztrák kommunistához. — Gyűlés a csónakban! Micsoda kitűnő gondolat! A bécsi jó barát csak legyintett, aztán elmosolyodott, és megszólalt mély, meleg hangon: — Azt, hogy a kék Duna habjain is lehet gyűlést tartani, Georgi Dimitrov indítványozta először. — Érdekes... Nem mondaná el nekünk? — kérleltük. Az öreg Jacob Rosner rágyújtott, figyelmesen hajította be a vízbe a gyufaszálat, és hosszem követte tekintetével. Majd elkezdte a történetet... A z 1923-as szeptemberi • ••**- felkelés utáni években Georgi Dimitrov Bécs városában élt. Akkortájt Dimitrov hollandnak mondta magát. Egy napon Dimitrov gyűlésre hívta össze a Bolgár Kommunista Párt emigrációban levő funkcionáriusait. Ki Ausztria legtávolabbi sarkából, ki meg a szomszéd országokból érkezett meg a gyűlésre. A bécsi rendőrség megneszelte, hogy mi készül, és be akart hatolni abba a lakásba, amelyet a találkozás színhelyéül kijelöltek. Szerencsére idejében megtudták a rendőrség szándékát. — Meghiúsult a tervünk — fordult néhány küldött Georgi Dimitrovhoz. — Legjobb lenne elhalasztani a gyűlést. — Semmi esetre sem! —■ rázta fejét Georgi Dimitrov határozottan. — A gyűlést megtartjuk, Ha mindig számolnánk a rendőrség szándélcával, az azt jelentené, hogy időtlen időkig elhalasztanánk a szocializmus és a kommunizmus győzelmét. Nem ilyen példát mutatott nekünk Lenin elvtárs! Elvezette őket a Duna-partra. Ott csónakost kerestek, és beszálltak egy nagy csónakba. — A gyűlést megnyitom! — jelentette ki Georgi Dimitrov. — Ne aggódjatok. Mindenki a vízisportok szenvedélyes rajongóinak tart majd bennünket— Amikor a gyűlés befejező-, dött, a csónak a lármás kikötő felé tartott. Georgi Dimitrov rázendített a Kék Duna dallamára. Együtt énekeltek vele a többiek is. A parton sétált a szolgálatos rendőr. Tisztelgett az éneklőknek, és odaszólt a csónakosnak: •— Nem osztrákok. Jó hamisan éneklik a mi dalunkat... —* Külföldi turisták! — felelte a csónakos. — A Duna Bécsnél a legkékebb — állapította meg ellentmondást nem tűrő hangon a rendőr. — Azért jön hozzánk külföldről annyi turista... / acob Rosner befejezte történetét. Csónakunk szép csöndesen szelte a hullámokat, mozdulatlanul ültünk. Sokáig hallgattunk. ‘— Mi volt Dimitrov csónakjának útiránya? — kérdeztük. — Nem emlékszem — felelte sajnálkozva a fehér hajú osztrák elvtárs, és újra rágyújtott. Megint elhallgattunk. — Nézzétek! Nézzétek! — rezzentünk fel a kék szemű énekesnő hangjára. A vízre mutatott: — Ott a Kahlenberg tükörképe, nem látjátok? Milyen kék ott a víz! — Igen! Kék! — suttogtuk lelkes áhítattal. Bár alig két órával azelőtt csalódottan meredtünk ugyanerre a folyóra. Akkor zavarosnak, sárgásnak láttuk. Csodálkozva, figyelmesen fürkésztem a csöndes, nagy vízfelületet. Meg akartam érteni titkát. Hogyan varázsolt el bennünket, hogy most már valóban kéknek láttuk? Talán a nap sugarainak visszaverődése teremtette meg ezt az illúziót? Vagy talán a tiszta ég végtelen kékjéből hullott alá láthatatlan esőként az élő kék zománc?... Fölemeltem a tekintetem. Nem. Odafent még egyre vonultak a fehér bárány- félhőnyájak... Titok maradt a titok. Csak jóval később fejtettem meg. Minden titok mélyén ott dobog az emberi szív. A bécsieknek azért kék a Duna, mert szerelmesek habjaiba. Számunkra akkor fénylett föl égi kék színben, amikor Georgi Dimitrov szemén keresztül láttuk és megszerettük. Milyen csodásak a szív törvényei! Karig Sára fordítása. A szakállkirály Bordeaux-ban versenyt rendeztek: kinek van a leg* hosszabb szakálla? A győztes Francois Meuinier lett. Amikor a díjkiosztás után megkérdezték, hogyan növesztett ekkora szakállt, Így felelt: — Tizenhat lányom van. Mikor mehetnék borotválkozni, amikor a fürdőszoba állandóan foglalt? „Tároló“ telefonkészülék New Yorkban kísérletképpen új elektronikus telefon- készüléket helyeztek üzembe, amely »raktározza« a hívást, ha a hívott szám éppen foglalt. Amint a vonal felszabadul, a készülék automatikusan leadja a szöveget. Az új rendszer másik előnye, hogy a hívás »követi« a hívott felet. Akinek el kell hagynia otthonát vagy irodáját, code-számot vagy annak a helynek a számát adja meg, ahova megy, s a készülék automatikusan az új számot kapcsolja, ha az eredetileg hívott számon nem jelentkezik senki. * * * 7000 éves fa Neves amerikai botanikusok nemrég tanulmányutat tettek Közép-Amerikában, és Rio del Tuleban (Mexikó) csodálatos ciprusra találtak. A fa korát beható vizsgálatok utóm nem kevesebb, mint 7000 évre becsülték. A tudósok véleménye szerint a 40 m magas és 30 m kerületű fa földünk legrégibb fája. Mennyország egy dollárért Egy kis columbiai plébánia papja úgy gondodta, hogy ha varrnak, akik a Holdon árusítanak telkeket, ő miért nem adhatna el telket a mennyországban? Egy-egy paradicsomi 'lakóhelyért ’ egy dollárt követelt híveitől. Azok fizettek is az örök üdvösségért szívesen. Csakhogy a következő vasárnap üres volt a templom. A hívek úgy vélték, ha mór egyszer úgyis biztos áz üdvösség, minek imádkozzanak? Az ötletes pap végül is kénytelen volt visszafizetni a dollárokat, ha nem akart hívek nélkül maradni. * * * Leégett az anfiti?)rofinis1ák temploma Az amsterdami Robert Grootvelt, a dohányzás esküdt ellensége antinikotinis- ta templomot alapított. Ebben a templomban híveivel együtt gyertyafény mellett »füstellenes miséket« tartott. Sajnos, az új szertartásoknak hamar vége szakadt. Az arvtinikotinista kápolna leégett; a tüzet a gyertyák okozták. SsnmamMéisIsr Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 11. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézhesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, batinka S. u. 6.
