Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-17 / 243. szám
Szerda, 1962. október 17. 3 SOMOGYI NSPE.AP Együtt a jobb eredményekért A közelmúltban a Malomipari és Terménjl'orga! mi Vállalat meg az ÁMatfcrgakni Vállalat igazgatód, Gábor Dávid, illetve Urai Ferenc együtt látogatták meg kirendeltségeiket, és az ésszerű együttműködésről tanácskoztak a dolgozókkal. Mindenütt örömmel fogadták a kezdeményezést, hiszen együttműködve könnyebbé válik munkájuk, s még következetesebben szolgálhatják a közös célt, a termelőszövetkezetek segítését. Miért vetődött fel az együttműködés gondolata, hiszen a két vállalat külön-kü ;ön eddig is kapcsolatban állt a szövetkezetekkel? Melyik az a terület, ahol a tsz-ek támogatásában egymás munkájához hathatósabb segítséget nyújthatnak? Ismeretes, hogy a takarmánykeverő üzemek a Malomipari és Tennényforgalmi Vállalat kezelésében vannak. Köztudott, hogy a keverék etetésével a hizlalási idő megrövidül, jobb eredményeket érnek el a termelőszövetkezetek, s az Álflat- forgalmd Vállalattal kötött szerződéseiknek könnyebben eleget tesznek. Tehát a takarmányozás az az ágazat, ahol megegyeznek a célok; a terményforgalmi azon van, hogy jól ellássa a gazdaságokat keverékkel, az állatforg'almi pedig azon, hogy ilyen takarmányozással mielőbb elérjék a szállítási súlyt a gazdaságokban. Az év első felében a keve- rékellátássa] nem is volt különösebb probléma. Július 1-től azonban a keverőüzemek csak egy bizonyos mennyiségű termék elkészítéséhez kapnak alapanyagot. Ha eddig előfordult, hogy egy szövetkezet nem szállította le a leszerződött mennyiségű takarmányt, az hiba volt ugyan, de nem okozott különösebb fennakadást. Ugyanebből most, amikor csak meghatározott súlyú keverék készíthető, súlyos zavarok támadhatnak. A kirendeltség-vezetők leginkább ebből a szempontból várnak sok eredményt az ésszerű együttműködéstől. Mert például az állatforgalmi dolgozói tudják, hogy melyik szövetkezetnek milyen a sertésállománya, a süldők meg- hizlalásához mennyi keverék szükséges. A tarményforgalmd- nál pedig azt tudják, hogy az illető gazdaság mennyi keverékre szerződött Összehangolva az adatokat felvilágosíthatják a szövetkezetét hogy helyes-e a szerződéskötésük, vagy pedig a zökkenő nélküli hizlaláshoz még szükségük lesz VADÁSZ FERENC, takarmánykeverékre. Nagy jelentősége van ennek most, amikor a két vállalat ezekben a hónapokban köti meg jövő évi szerződéseit! A kirendeltségek hetenként egyszer közösen megvitatják •tapasztalataikat. Minden bizonnyal gyümölcsöznek majd ezek a tanácskozások, hiszen az együttműködésnek számtalan ága-boga van. Például Ba- latankilitiben a nyár végén jó ideig azért nem etettek keveréket, mert nem volt mivel elhozniuk az üzemből. Ezután ha ilyen akadályt látnak a vállalat emberei — akik naponta kämt vannak a gazdaságokban —, rögtön szólnak a keverőüzemnek, s onnan teherautóval bármikor elszállítják a takarmányt a gazdaságokba. Négy szövetkezetben a kész keveréket felhígították kukoricával vagy árpával. Igen helytelen ez, mert a keverékben levő anyagok aránya olyan, hogy a hígítás óhatatlanul rontja a takarmány minőségét, s nem hozza meg a várt eredményt. Az állatforgalmi dolgozói gyakran találkoznak az állatgondozókkal, s megmagyarázhatják nekik, hogy nem takarékoskodik, hanem pazarol a szövetkezet, ha felhígítja a takarmánykeveréket. A kirendeltségek között néhány helyen eddig is volt alkalomszerű kapcsolat. Például a nagyszakácsi és a tapsonyi szövetkezet szeptember 20-ig késlekedett tekintélyes mennyiségű keverék elszállításával. Az állatforgalmi kirendeltségének közreműködésével egykettőre pótolták elmaradásukat. A cél most az, hogy rendszeresen segítsék egymást, hogy a kirendeltség-vezetők, a munkatársak, a szövetkezetek állatgondozói között szoros kapcsolat alakuljon ki. Az együttműködés egyiküknek sem jelent többletmunkát, viszont ha valóra váltják terveiket, feltétlenül eredményes és hasznos lesz a kölcsönös segítségnyújtásnak ez az új formája. Vörös Márta Háttérbe szorítva A Marcali Sütőipari Vállalat fonyődi új üzemében 24 óra alatt 100 000 darab süteményt tudnak készíteni. Képünkön: Krizsám Ferenc zsemlét gömbölyít. A gép egy művelettel 30 süteményt formáz. Ha nem járok utána, bizony nem hiszem el, hogy Magyar- országon akad olyan vállalat, ahol a vezetők mellőzik a párt- szervezetet, nem kíváncsiak a kommunisták véleményére, háttérbe szorítják őket. A Mennyei Gépjavító Állomás kommunistái okkal-joggal kérdezhették maguktól és egymástól: mi történik itt, tán nincs szükség többé ránk, hogy ennyire lekicsinyelnek bennünket, hiszen egy szavunkra se kíváncsiak a vezetők... Sok okuk volt a kétkedésre. A régi szervezettség, a jókedv helyébe egyik napról a másikra zűrzavar, tanácstalanság, bizonytalanság lépett. A termelőszövetkezetek vitték a gépeket, az állam eladta őket. Csak az emberekkel nem tanácskozott senki. Ügy érte őket az átszervezés, mint derült égből a villámcsapás. Egy megnyugtató, jó szó, egy kis figyelmesség úgy kellett volna, mint száraz földnek a nyári zápor, ám erről mindenki megfeledkezett. Még a kommunistákkal sem beszélték meg a dolgokat, közülük is jónéhányan a felmondólevélből értesültek a tényről: gépjavító állomássá szervezték át a gépállomást. Ügy bántak velük, mintha nem is érző emberek, hanem gépek lettek volna. Érzéketlenül, fejetlenül. Miért így, és miért nem másként? Azt hittem, hogy akik ezt az egészet véghezvítték, elgondolkoztak már a dolgon, és azt mondják: igaz, helytelenül cselekedtünk, most már látjuk, de levontuk a tanulságot Megiórtené, értékelné ezt az ember. Ámde Mahó János igazgató a több órás beszélgetésünk alatt folyvást csak ezt hajtogatta: »Az átszervezés felőrölte minden erőnket, nem tudtunk a pártszervezettel foglalkozni.« Később pedig így nyilatkozott: »Ezt nem cikkbe mondom — jegyezte meg —, fölösleges időtöltés lett volna (mármint a pártszervezettel tanácskozni), nem jutottunk volna előre.« Amikor 'közbevetettem, hogy éppen a rendkívül nehéz helyzet miatt is össze Írellett volna hívni legalább a pártvezetőséget, az igazgató megint csak fölényesen, lenézően ütötte el a kérdést: »Olyan dolgok ezek — magyarázta —, melyeket a pártszervezet nem tud megítélni.« Arról volt ugyanis szó, hogy ki kellett volna kérni a pártszervezet véleményét: szerintük kiket kellene megtartani, s hogyan renNéha elolvasok egy-két hírt. Unalmasnak találom az újságokat. Sokat fecsegnek. Amit ägyik nap fehérnek mondanak, arra másnap feketét kiáltanak. A könyveket becsülöm, de izok itt méregdrágák. Tudományos és filozófiai műveket böngészek szabad időmben. Ez a clevelandi újság he- íet-havat összehord. Egy ma- nüLai jelentést közöl: Douglas Mac Arthur, az USA nyolc- vamnéigy éves tábornoka látogatást tett a Fülöp-szigeteken. Kijelentette: Trumant okolja a koreai háború amerikai győzelem nélküli befejezéséért. Ez történelmi tragédia volt... No, végre valami érdekesebb. »Newport városában a fiatalok tömegverekedést rendezi tefc dzsesszzenére.« Fidel Castro kormánya újabb államosításokat tervez ..; Az ilyesmi nem izgat engem. Berenike gyönyörű. Ezt már említettem. Sokszor megfordult a fejemben.; jól festene velem az Arany mezon. De az én képzeletemben ez az Aranymezé nem azonos a kommunista szövetkezettel, még akkor sem, ha ők találták ki ezt a nevet. Én csak a végtelen rónát, a búzatengert álmodom, ha Szentgyörgyre gondolok. Elvetem a szocializmust, az a célom, hogy úr, jómódú ember, szabad vállalkozó legyen belőlem. A bolsevisták megfosztották egzisztenciájától a magyar parasztságot — sokszor halljuk ezt KolthaytóL Mindig fenntartás nélkül egyetértettem vele, de mostanában ösztönös ellenkezést vált ki belőlem minden szava. Semmiért sem tudok lelkesedni, ha tőle hallom. Anti patikus a szememben. Nem mutatom, de így vám Ö se mutatja, hogy tetszik neki Berenike. Előkelőén viselkedik. De a napokban láttam őket együtt. Neki kocsija van, sok pénze, s valamilyen rangja is, jóllehet hogy milyen, ez előttünk pontosan mindmáig nem tisztázódott. Ö a »főnök«. Ez elég. Már Horthy idején is fontos beosztású tiszt volt. ötvenévesnek becsülöm. Lehet, hogy több? Szemlátomást fiatalabbnak akar látszani. Gyanítjuk, hogy festeti a haját, befeketíti az ősz szálakat. Andrással is huzakodtunfc félig tréfásan, félig komolyan. Vele is Berenike miatt Pedig sem ő, sem én nem jutottunk hozzá közelebb annál, mint hogy köszöntünk neki, mosolyogtunk rá, és olykor megállítottuk néhány előkészített: kedveskedő angol szóval »How do you do, Berenice!« Talán jobb is, hogy most mindketten a főnökre neheztelünk. Még megeshetett volna, hogy egymással kapunk hajba miatta. ötünk között most jó a viszony. Szegény Berci volt a gyújtóanyag. Nem kívántunk a halálát. Jobb lett volna, ha a saját lábán, elevenen megy el közülünk. Most békén hagyjuk egymást, mindegyikünknek megvan a maga gondja, baja, öröme. András és én egy kicsit úgy jártunk, mint »Az osztriga és a kereskedők« című La Fontaine mese groteszk zarándokai, akik összevesztek egy talált osztrigán, s akiknek perét Perrin Dandin, a mese hőse úgy döntötte ’ el, hoigy magának tartotta meg az osztrigát, nekik adta a héját. »A vörösök megfosztják egyéniségétől a hazai parasztságot.« Most olyan hangulatban vagyok, hogy a főnökkel lelkem dezzék el a többi ember sorsát. Mahó János ezt nem tette meg, jobban bízott önmaga ítéletében, mint a kollektíva helyes állásfoglal ásában. Az emberekben joggal támadhatott a kérdés: ha az igazgatót ilyen nehéz helyzetben nem érdekli a véleményük, a tanácsuk, vajon mi lesz később, amikor majd sámán megy minden. A legnagyobb tüskét az szúrta az emberek szívébe, hogy a párton kívüli Mahó Jánost éppen az átszervezés idején bízták meg az igazgatód tisztséggel. Irányító-, vezetőkészségét éppen ezért nem ismerték, nem tudták, mi rejlik benne, hogyan tud majd az emberekkel bánni. A zűrzavaros helyzet közepette ott ágaskodott tehát a nagy kérdőjel az emberekben. Merre, hogyan? Nem tudták, s így nem tudtak mások kérdéseire sem válaszolni. És akkor egymás után kapták meg a felmondólevelet, úgy érezték, nincs szükség rájuk. Rájuk, akik szinte a gépállomás megszületésének első percétől helytálltak... Joggal támadt bennük ellenérzés az igazgató magatartásával, intézkedéseivel szemben. Mahó elv- társ alapot adott erre. Szinte kerülte, mellőzte az embereket. Persze van, ami ha nem menti is, de talán mérsékli saját hibáját, mulasztását. Azt mondja: őt is tanácstalanságban hagyták fölöttesei. Először azt mondták: húsznál több szerelő nem maradhat, eszerint is cselekedett, ám később észbe kaptak: kár, hogy nincs több szerelő. Hogyan vélekedhet a pártfagokról? Többségükről a legjobb véleménye van, csak egy- kettővel szemben van kifogása. György Ignáczról, a párttit- ícárról azt mondja, olyan szívós és szorgalmas, hogy meg lehetne szakasztand a munkában. Teljes mértékben érzi az üzem érdekét. »Lucz Sándor? Kiváló szerelő, a gépállomás idejében is a legnagyobb körzet volt az övé. Munkája ellen nincs kifogás ... Én javasoltam műhely- vezetőnek is. Csak...« — Csak? — Megmondom őszintén, vele az a probléma, hogy gépész létére mezőgazdasági technikumba iratkozott be. — S műhelyvezetőnek megfelel? — vetem közbe, ugyanis hallottam, hogy őtőle is meg akartak szabadulná. __ Én azt sem mondhatom, m élyén akikor is ellenkeznék, Jhogy megfelel, azt sem, hogy ha jobb kezemre azt monda— Jnem, nekem ilyen téren lentina, hogy jobb, a balra, hogy baL Franck Pollack gyakran megtisztel azzal, hogy külön foglalkozik velem. Ő tanított cselgáncsra. Szóba hozta, hogy' miképpen volna sikeresen megvalósítható bizonyos szovjet erők kikémlelése, otthon, hogyan lehetne róluk jó fény-, képfelvételeket készíteni; mi-, lyen térképpel s milyen rejt-, jellel adhatnék tájékoztatást a, fegyverzetükről, mozdulataikról, ha a közelüfoen élnék. Hogy egészen őszinte legyek, nem érzek semmi tehetséget, sem vonzalmat az ilyen feladatok iránt Ezt persze nem zálnom nem szabad. (Ez egy kicsit furcsa érv!) Ezt az én 'vezetőim tudják jobban — veti ellen, s még megjegyzi, úgy tudja, hogy a megyei igazgató- 1 ság egy nagyobb képzettségű 'embert keres erre a posztra. Szóba hoztuk ezt a problé- 'mát az igazgató, a főmérnök, .az szb-tdtkár jelenlétében margónak Lucz elvtársnak is: ő .hogyan vélekedik errőL •— Ha nálam gyakorlottabb^ képzettebb ember jön a helyemre, akkor nem bánt a dolog, de azt nem értettem, hogy egy olyan embert akartak idehozni a múltkoriban, aki soha nem dolgozott mezőgazdasági gépekkel. De nézzük tovább a párttá* gokat. Mit mond róluk az igazgató? »Egerszegi Lajos. Elsőrendű szakember, nincs az a munka, amit meg ne lehetne véle csináltatni. Ö különben gépészed technikumba jár.« »György Istvánná. Nincs az a munka, ami kiesne a kezéből. Szorgalmas, rendes, tiszta asszony.« »Dávid Endre? Ellene sine» semmi kifogásom.« »Cser bácsi, ö idős ember, 8 egy kicsit lassú már. Különben nagyon szimpatikus ember.« »Buzsáki Lajos. Ö már nehezebb eset. Sajnos, nincs szakmája, mindenbe belekapott, de tökéletesen semmihez sem ért. Olyan bütykölő ember. Mégis azt hiszi, hogy ö mindent tud. Most egy kicsit sértett ember, mert órabérét nem emelhettük föl.« S itt van végül Aradi bácsi. »Félrehív a minap a műhelyben, s azt kérdi tőlem: »Mi vagyunk az oka, hogy régen nem tanulhattunk.« Tudtam, hogy ő is az órabért reklamálja. Ö régen kovács volt. A gépállomáson is főként ekevasat élesített, ekéket javított. Ma ilyen munka kevés van. Ezért nem fizethetünk többet 7,40-nél, mert akkor meg mit szólnának a jobb szakemberek?« Úgy látszik, hogy Mahó elvtárs reálisan, helyesen értékeli az embereket (a kdfogásoltak- ,kal a pártvezetőség két tagja is osztotta véleményét az igazgatóval), mégsem tartotta szükségesnek, hogy segítségüket, véleményüket kérje. Pedig mennyit tudtak volna már eddig is segíteni a kétkedés, a mendemondák, a vélt sérelmek eloszlatásában! Persze csak akkor, ha látják, hogy becsülik, s nem kiskorúsítják őket. A megállapodásokat pedig meg kell tartani. Nem szabad olyannak előfordulni, hogy miután az szb-titkár jelenlétében megszabják a béreket, azutáy megkérdezése nélkül megváltoztatják az elhatározást. Ez egyáltalán nem korrekt eljárás. Mahó elvtársnak azt is látnia, éreznie kell, hogy még tapasztalatlan vezető, s hogy milyen igazgató válik belőle, azt a jövő mutatja meg. Meg kell értenie, hogy a kommunisták nem valamiféle okvetetlenke- dő emberek, az ország sorsáért való mély felelősségérzet hevíti őket. És az igazgatónak is az a célja, ami a kommunista munkásnak. Forrassza őket egybe ez a tudat, tisztázzák dolgaikat. Végtére is, ahol az igazgató nem támaszkodik hű segítőtársaira, nem kíváncsi véleményükre, ott a munka zátonyra jut. Varga József m# mondhatom meg neki. # (Tudósítónktól.) Az anyagot — az elméleti és# Több száz olyan ember él Ka- a gyakorlati tárgyakat — jól# posváron, akinek diétáznia el kell sajátítani. A lőeredmé-r kell. Nagy részük azonban nyeim -— sajnos — gyengék* nem étkezhet az orvos elöírá- voltak. Ötünk közül az enyé-f sai szerint, s vagy száraz kosz- mek sikerültek a legkevésbé, ? ton élnek, vagy az üzemi kony- Pollack nem titkolja rólamf hák hagyományos módon ké- uikotott kedvezőtlen vélemé-# szított ebédjét fogyasztják el. nyet.. Azt mondja: nem va-# Egyelőre csak a textilművek gyök elég kemény. Meg hogy# üzemi konyháján gondoltak a megfelelő mér-# beteg emberekre: az üzemor- tefcben bajtársias. Fogalmam# vos javaslatára kímélő étren- sincs, hiába töröm a fejem,? det állítottak össze. De hol nem tudom kitalálni, hogy ezt? egyenek a másutt dolgozó diéta utóbbi megállapítását mirei1^7 - kérdeztük dr. Málo- alapozza. ___iveczky Sándor örvöstől. K érdeztem, nem# mondta meg. De már azóta is? konyhát létesíteni Kaposváron, újira és újra hallottam, tőle.?Eddig azonban sem a Vendég- Azt is, hogy törékeny a fizi-5 látó Vállalat, sem az üzemi kumom. Miért dohányzom?# konyhák nem értették meg en_ .. . ,,, ,, ... ,nek jelentőségét, jóllehet az Szidott, mert állandóan fus-? pe_ ^ vesebántalmakban, tölög a pipám. Nem hagyom,!fekélybetegségben a szenvedő hogy még ebbe is beleszólja-J dolgozóknak nagyon fontos a najj idi étázás. Ellenkező esetben • egyik napról a másikra mun- (JEcáytatjukj itoképtelennó válhatnak. A diéOh hol egyeneh ? Lesz-e diétás konyha Kaposváron ? tázásnak némelykor jobb ered* menyei vannak, mint a gyógyszeres kezelésnek. Balogh Lajos, a Vendéglátó Vállalat igazgatója kijelentette, nincs akadálya annak, hogy a Belvárosi Étteremben és a Béke Étteremben bevezessék a kímélő étrendet. Az üzemi konyhán diétás kcsztot nagyobb mennyiségben csak azután tudnak főzni, miután elkészül a Vendéglátó Vállalat új konyhája (volt Kapos Étterem). Ekkor semmi akadálya sem lesz annak, hogy diétás ebédeket is főzzenek. Innen az ételt az üzemekbe vagy a dolgozó otthonába is elszállíthatják. — Jó lenne — mondotta az igazgató —, ha a szakszervezetek munkásellátási bizottsága fölmérné az igényeket, hogy a Belvárosi Étteremben és a Békében mielőbb főzethessünk kímélő ételt a rászorulóknak. íme a lehetőség, cselekedjenek az illetékesek. Szükséges volna diétás
