Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-14 / 241. szám
Vasárnap, 1962. október 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP Beszámoló a járási pártértekezletekről (Folytatás az 1. oldalról) A vezetés további javításához tartozik az is, amit Rada Ernő elvtárs, a berzencei Jobb Elet tsz főmezőgazdásza vetett föl. Hangsúlyozta, hogy fordítsanak országosan nagyobb gondot a szakember- képzésre. A mezőgazdaságnak a jövőben egyre több képzett növénytermesztőre és állattenyésztőre lesz szüksége. — Lesz-e, aki helyünkre áll, ha mi kiöregszünk a munkából? — tette föl a kérdést Rada elvtárs. A megyei párt-végrehajtó bizottság nevében Szőke Pál elvtárs értékelte a csurgói járás munkáját, és tájékoztatta a részvevőket a Központi Bizottság pénteki ülésének határozatairól. A zárszó után a pártértekezlet újjáválasztotta a járási pártbizottságot, és megválasztotta a járás küldötteit a megyei pártértekezletre. Az új járási pártbizottság tegnap este megtartotta első ülését, s ezen megválasztotta végrehajtó bizottságát. A végrehajtó bizottság tagjai: Bertalan József, Czmerk István, Deli István, Gál János, Dr. Hegyi Flórián, Ki-> rály Ferenc, Kiss István, Peti Sándomé, Szabó Géza, Vass Lajos és Várhelyi Gyula. A járási pártbizottság első titkárává Bertalan József elvtársat, titkárává Vass Lajos elvtársat választották. A pártértekezleten kitűzött feladatok megvalósítása biztosítja a nagyatádi járásban az ipar, a mezőgazdaság továbbfejlődését és a kulturális előrehaladást A nagyatádi járási pártértekezleten részt vett dr. Nezvál Ferenc elvtárs, a Központi Bizottság tagja, igazságügy-miniszter, Varga Sándor elvtárs, a Központi Pártbizotság osztályvezető helyettese. Böhm József elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Dombóvári László elvtárs, a megyei pártbizottság párt- és tömeg- szervezetefk osztályának vezetője. A járási pártbizottság beszámolóját Torma István elvtárs, a pártbizottság első titkára mondotta el. Az utóbbi három év munkájáról szólva kiemelte az iparban és a mezőgazdaságban elért eredményeket. Hangsúlyozta, hogy a járás öt üzeme közül a legjelentősebbek — a fonalgyár, a konzervgyár és a nyomdaipari vállalat nagyatádi üzeme a termelésemelkedést kétharmad részben a termelékenység, egyhar- mad részben pedig létszám- emeléssel érték el. 1962-ben 337-tel több munkást foglalkoztatnak, mint 1959-ben. A termelőszövetkezetek megszilárdítása jelentős lépéssel haladt előre. A tsz-ek annyi gépet vásároltak, hogy 1960- ban az egy traktoregységre eső 740 kát. hold területet sikerült 335 kát. holdra csökkenteniük. Egyre nagyobb mértékben használják ki a fejlettebb agrotechnika alkalmazásából adódó gazdasági előnyöket. Nőtt a konzervnövények és a gyümölcsösök területe, és mind nagyobb szerepet kap az öntözéses gazdálkodás. Mindennek eredményeként több növényfajtából, így például búzából, rozsból számottevően emelkedett a termésátlag, és a tsz-ek az idén már globálisan teljesítették áruértékesítési tervüket. Nagy előrehaladás tapasztalható a művelődés-, az egészségügy és a közlekedés területén is. A pártbizottság beszámolója ismertette a járás előtt álló feladatokat. Az iparban a legfontosabb tennivalóként a termelékenység növelését és az ipar fejlesztését jelölte meg. Be kell fejezni a fonal gyár rekonstrukcióját, mintegy 200 millió forintos beruházással növelni kell a konzervgyár kapacitását, a dohánybeváltóban pedig az anyagmozgatást kell korszerűsíteni. Mielőbb meg kell valósítani a Drótfonat- és Drótszövetgyár két esztendeje húzódó letelepítését Budapestről Nagyatádra. Az új üzem létesítésével és a meglevők bővítésével 1980-ig mintegy 3200 új munkás foglalkoztatására nyílik alkalom. Ezeknek mintegy felét már a közeli években munkába állír.hatják. A legnagyobb erőfeszítést a nagyüzemi gazdálkodás megszilárdítása, a korszerű nagyüzemi módszerek meghonosítása és az egységes paraszti osztály megteremtése végett kell kifejteni. A legfontosabb teendő az, hogy a járásban kialakítsák a termelési körzeteket, szakosítsák a termelést, összevonják a burgonya, a dohány és a konzervipari növények termelését. Mielőbb el kell végezni a szükséges változtatásokat a gazdálkodás szerkezetében és kijelölni azokat a szövetkezeteket, amelyeknek legjobbak az adottságai a sertés- és a baromfitenyésztéshez. Az állattenyésztés fejlesztéséhez szükséges, hogy az eddiginél nagyobb területen termeljenek kukoricát és pillangós növényeket, és hogy emeljék a rétek s a legelők hozamát. Torma elvtárs ezután a pártépítéssel, a párt- és tömegszervezetek munkájával foglalkozva rávilágított arra, hogy a járás párt- és tanácsvezetői, a községi párt- és tömegszervezetek miként segíthetik elő a leghatékonyabban az ipar és a mezőgazdaság fejlődését, a szövetkezeti demokrácia kibontakozását, a párt tömegkapcsolatának szélesítését és a nyolcadik kongresszus irányelveinek maradéktalan megvalósítását. A beszámolót követő vitában sokan szóltak hozzá a fölvetett kérdésekhez. A legtöbben a gazdálkodás és a vezetés színvonalának emelésével, a parasztság eszmei, politikai nevelésével foglalkoztak. Többen fölvetették a konzervnövények termesztésének szükségességét, s a kulturális munka jelentőségét. A jövőben még fokozottabban kell támaszkodni a fiatalokra is. Megállapították azt, hogy jó szervezéssel, elemző munkával, a dolgozók aktivitásának felkarolásával rövid idő alatt olyan eredményeket lehet elérni, mint amilyenekről Boksa János elvtárs, a lábodi Lenin Tsz párton kívüli elnöke számolt be a pártértekezleten. A tanácskozáson felszólalt dr! Nezvál Ferenc elvtárs is. Ezután került sor a választásra. Az újjáválasztott járási pártbizottság a végrehajtóbizottság tagjai: Gál József, Kovács Ferenc, Pankász Ferenc, Selmeczi Miklós, Suri György, Szabó István, Szakos Ferenc, Torma István, özv. Tóth Vendelné, Vidék Mihály, és Vojkovics István elvtársakat választotta meg. A járási pártbizottság első titkára ismét Torma István elvtárs lett. VADÁSZ FERENC: Üj-Angolországból nyolc állam alakult: New Rymouth, Massachusetts, Rhode-Island, Providence, Connecticut, New- Haven, New Hampshire és Maine... öi-dög tudja miért van szükség erre a felsorolásra. Sose voltam politikus, leginkább a bányászat érdekelt. Ha nincs ötvenhat, talán bányamérnök vagyok otthon, Várpalotán. Gabi is gyakran emlegeti: már jólkereső mezőgazdász lenne otthon. A kommunisták sok segítséget adnak a tanuláshoz. A szakmai dolgokat mindig szívesen tanulmányoztam. Belgiumban, az Ardonnekben, de még Skóciában is kíváncsiskodtam: hogyan dolgoznak a bányászok. Pedig egyik helyen sem fogadtak túlzott figyelmességgel. . Mindenhol mások a munka- módszerek. A mi bányáinkban otthon szeletekben féltének ötfokoc dőlésben, vagy feleltél omlasztanak, tisztán, fa nélkül, s akkor egy-két év múlva alá tudnak menni. A másik mód: alulról fölfelé, homokiszappal tömedékelve, de akkor a fa bent marad, nem tudják kihozni. Az egyik ácsolatot a másikra helyezik, ahogy mennek fölfelé. A száraz tömedékelés nem vált be. A fiúik írják hazulról. Azt is, hogy lapos telepben, páncélpajzsos fejtéssel kísérleteznek. Hidraulikus előretoló- val dolgoznak, a kaparó bent van a pajzsban. A beroibban- tott szénnek több mint a fele ráfolyik a kaparóra. Ez valami magyar szabadalom. A futballról is írnak. Legutóbb értesítették, hogy csapatunk — valaha ón is játszottam benne — legyőzte Balinkát. Ennek őszintén örven- dek. Azért a szakik nem tagadtak ki örökre. Bányász va- <*vok. Sokáig hallgattak, hiába írtam nekik. Aztán kipanaszkodtam magara; hol mindenhol próbálkoztam, mit láttam, hogyan jártam. Megenyhülték. »Látod, bolond — írta az egyik haver — nem megmondtuk élőre«? Most már mindegy. Nem sejtik, hogy itt vagyok. Én is San Pranciscóból keltezem a leveleket. Ügy tudják, egyetemi hallgató lettem. Vince, az unokatestvérem otthon tényleg egyetemire jár. Építészmérnök lett, amíg én ideikiint hánykolódtam. Tőle tudom, hogy Várpalotán nagy építkezést terveznek a Fési- doanbon és a Loncsos vidékén, utat építenek az Inotad Alumíniumkohóig, a Thury-váirat is rendbe hozzák múzeumnak, könyvtárnak. Fölöttem elsuhant öt esztendő. Mivel lettem gazdagabb, okosabb? W. Itt, az északi szélesség 24— 29 foka között, az Izsigaki- szigeten, Tajvan nyugtalanító szomszédságában, dzsungel- gyakorlatok közben most oroszul tanulunk. A főnök nem tud oroszul, de tőlünk nagyon szigorúan számon kéri. Egy idős orosz a tanárunk — azt beszélik, a cárnál nagy fejes volt az apja —, újságcikkeket, elbeszéléseket olvastat velünk szótárral. Sok olyan dolgot is, amit ő maga gyűlöl. De — azt mondja — nekünk ismerni kell ezeket is. Én szívesen tanulok. Egy- egy oldalon átlag huszonötször nyitom ki a szótárt. Gorkij ideküldött egy varázslatos öregasszonyt: Tver- gil anyót. Erimként mesél nekem. Most Dankóról, a »semA KÉTSZÁZ FORINT meg a Vizsgálódás egy felszólalás momán Laskai János pusztakovácsi párttitkár Marcaliban, a járási pártértekezleten elmondott felszólalásában több kérdésről beszélt. Az éiősködésre, pana- mázásra, korrupcióra megemlített egy példát mondván: — Egy bácsi jött hozzám dicsekedni, hogy milyen jól eladta hízott bikáját. Az állatot a felvásárló másodosztályúként akarta átvenni. Végül mégis extrém lett a bika, mert gazdája adott 2—300 forintot az átvevőnek. Nevet, helyet, időpontot Laskai elvtárs nem említett akkor. Amint a tanácskozás szünetében megmondtam neM, hogy az Állatforgalmi Vállalat yietéke- sedvel megvizsgáljuk a dolgot, így felelt: — Csak jöjjenek az elvtársak, majd a helyszínen mindent tisztázunk. Tréfa vagy nem tréfa? Harmadnapra Laskai elvtárs azt mondja: — Megnevezhetem az illetőket, de most már nem lehet kideríteni, hogy mi történt. Felszólalásom után, a pártértekezlet napján ugyanis a felvásárló végigjárta a falut. Ha beérnénk ezzel az értesüléssel. akkor márts szükségtelennek tarthatnánk minden további lépést. De ne ítéljünk felszíni jelenségekből, hanem próbáljunk meg végigmenni minden nyomon. Teglovics János, a Dimitrov Tsz juhásza hizlalta a bikát háztáji gazdaságában. A jószágot a vele együtt lakó veje, Lancz Kálmán vezette el az átvevőhelyre. Testvére, Lancz János brigádvezebő tájékoztatta a dologról a párttitkárt. Most nekünk is ezt mondja: — Bátyám említette, hogy sok pénzt kaptak apósa bikájáért. Nem ment simán a dolog, me® kellett kenni néhány százassal. S mit mond a testvére? Ö így nyilatkozik: — Nemrégiben kérdezte öcsém, mennyit kaptunk a bikáért. Megmondtam neki. Erre megjegyezte, hogy akkor bizonyosan adtunk egy-két százast az átvevőnek. Én meg tréfásan rávágtam, hogy nem is egyet vagy kettőt, hanem hárTréfa vagy nem tréfa? — ezt kell tisztázni. Lancz elvtáns, a brigádvezető először Kürtös- pusztán határozottan állítja, hogy amit bátyja mondott, art komolyan mondta. Később Pusztakovácsiban találkozik kérésünkre a két testvér. Ekkor a fiatalabbik — aki tehát a párttitkárhoz továbbította azt a bizonyos értesülést — kezd tágítani: — Persze lehetett Kálmán szavait tréfának is venni. Miért nem elefeb? Jelen van a beszélgetésen Laskai elvtárs is. Mint kiderül, alaposan megbeszélte ezt a dolgot a járási pártértekezlet előtt a brigádvezetővel. Ám azt elmulasztotta, hogy Teglo- vicséktól vagy vejüktől is érdeklődjék. Ügy vélte, hogy amit egy párttagtól hall, azt fenntartás nélkül elfogadhatja, és név nélkül ugyan, de elmondhatja a járási pártfórumon is. Ott, a pártértekezleten — ebédidőben Bántó Károly, az Állat- forgalmi Vállalat kirendeltség- vezetője is tudakolta, mi történt, hogy történt, de Laskai elvtárs nem volt hajlandó közelebbi felvilágosítást adni. Látva, hogy a dolog nem marad annyiban, másnap, vasárnap otthon igyekezett ö is bővebb értesüléseket szerezni. Amit korábban elmulasztott, azt gyorsan pótolni akarta: üzent Lancz Kálmánnak, menjen el a lakására. Nehéz volna ezt a vasárnapi beszélgetést teljesen visszaidézni. Egy azonban bizonyos: a párttitkár nem azt a kijelentést hallotta Lancz Kálmántól, amit korábban Lancz János neki tulajdonított. Előbb kellett volna beszélnie Laskai elvtársnak ezzel az emberrel, nem lett volna szabad beérnie a közvetett módon, másodkézből kapott tájékoztatással. Felszólalása előtt ellenőriznie kellett volna, igaz-e, amit az ügyről olyan valaki mondott, aki az állatát- adásmél nem is volt jelen. Sőt azt is meg kellett volna tennie, hogy fölkeresi Teglovicsé- kat. Az igazság ugyanis az, hogy a bika árát nem is nejük, hanem fiúk — Imre — vette föl. Sógora ugyanis a jószág mérlegelése után eltávozott az átvevőhelyről. mat. Százasokat lobogtatnak? mirekelö«, »haszontalan« fiú-1 Beszélgetünk hát Teglovics ról mond el egy történetet —4 Imrével is. Urai Ferenc, az tán nem is történet, ének az 4 Állatforgalmi Vállalat igazga- inkább —, aki nagyon szere-i tója érdeklődik a fiatalember- tett volna cselekedni az J töl, hogyan történt a minősíemiberekért, de nem tudta f tés. Elmondja sorjában. Aztán hogyan tegye, s az embe-f hozzáteszi: — A mi bikánk volt refc megtagadták őt. Szívét fa legszebb, apám is mondta, kellett kitépnie, magasra emel- f hogy ez biztosan extrém lesz. te vérző szívét, hogy újra? S a jószág árát? Hazahozta higgyenek neki, bízzanak ben-\az utolsó fillérig. Azt az egy ne az emberek. »Ono pülato J pohár italt, amit ezen a napon tak járko, kak szolnce, i jarcseia kocsmaiban eKogyasztott, szolnca, i vesz lesz zamolcsal«... $ zsebpénzéből fizette a fiatal- Fényesen lángolt, mint a nap, A em'Kr' „A család többi tagja vagy annál is fényesebben, si külön-külön is ezt allitja egy- - behangzoan. Látta-e Teglovicsék fia, hogy — Lancz elvtársnak, a brigád- vezetőnék szavaival élve — az erdő elnémult... »A sötétség szétfoszlott — írja Gorkij — ettől a sugárgazda százasokat lotOTká*a ^.lobogtatott a mázsánál, és lefizet- Az emberek dermedten all-^ a felvásáriót, hogy jobb ► osztályzatúként magasabb áron tak, mint a kövek. — Menjünk —kiáltotta Dankó, s magasba emelt lángoló szívével utat mutatott az embereknek... vegye át a jószágot? — Egy szó sem igaz ebből — mondja. _ . . Teglovicsék egyébként diözegyen, ha a férfiszemetfcsérik a felvásárlót. Puskás könny fátyolozza? Torkom? József tsz-elnök szintén csak osszeszorul a »Sztaruha Izer-f jót mondhat róla. Pedig népi gil« meséjétől. Életre kel előt-f ellenőri minőségben is vizs- *'em a barázdás arcú, fejken-fgálta korábban tevékenységét; dős, hajlott öregasszony, amintf csaiknem tíz esztendő óta isreszkető, csontos kezével föl-f meri, s szabálytalanságot vagy emeli köténye sarkát, és meg- f éppen csalást sosem tapasztalt törli vele a szemét. Éppen? nála. ilyen volt a nagymamám. f Ezek után még inkább ért- ... Én nem lőttem, csak?hetetlen Lancz elvtársnak, a csak éppen ott voltam a vár-4 brigád vezetőnek a vádaskodápalotai országúton amikor afsa‘ is kérdeztem tőle, mi , , ’ i re alapozta azt a velemenyet, teherautóról leugráltak azJ hogy a felvásárló pénzt csal ki oroszok. Nem tudtuk, hegy aia gazdáktól, pótkocsiban hús volt, azt h't-# — Csak a bátyám tréfás szatük, muníció. Tizenhárom ha-f vait félreértve hittem el, j0jj. fmáriól oe'-a ilyet nem i-nllotftam róla. Nálunk a tsz ben (Folytatjuk(g (sem volt rá panasz. Tudnám* ha lett volna, hiszen és vagyak az állattenyésztési brigádvezető. Lám, lám, hova jutunk, ha egy kijelentés minden, de minden szavát megbeszéljük. Hát akkor kiről vasi szó? Most még azt kell tisztáznunk, hogy miért ment Szántó László felvásárló a járási pártértekezlet napján Pusztakovácsiba. Így mondja el: — Bántó elvtárs ,(a kirendeltség vezetője) szombaton a kora délutáni órákban bejött a kirendeltségre, és ott társaim előtt felelősségre vont. Megemlítette, mit mondott felszólalásában Laskai elvtárs. Bántó elvtársat kértem, hogy magyarázza meg, miről van szó. Erre azt felelte, hogy a továbbiakat kérdezzem meg Laskai elvtárstól. Ezt mondta, és otthagyott bennünket az irodában. Mindjárt motorra ültem, és elmentem Pusztakovácsiba. Kerestem Laskai elvtársat is, majd Puskás elvtársat is, de még nem értek haza Marcaliból. Nem gondoltam arra (ami most már köztudott), hogy a járási pártértekezlet késő estig tart. Hogy ne töltsem a várakozás idejét potyára, elmentem néhány olyan gazdához, aki szerződésre kocát kért a vállalattól. Laskai elvtársat nem győztem megvárni szombaton este, vasárnap pedig nem akartam zavarni, ezért hétfőn reggel kerestem föl. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy ne vegyem magamra a dolgot, hiszen nem rólam beszélt a járásnál. Hogy nem róla van szó? Igenis, név nélkül ugyan, de róla beszélt Laskai elvtárs. Sőt nekünk az ügy megvizsgálásának kezdetén sem nevezett meg mást, csak őt, a pusztakovácsi körzet felvásárlóját. Hát akkor mire való ez a köntörfalazás? A szemébe miért nem mondta ugyanazt, amit a háta mögött? Felnőtt ember nem játszadozhat így a szavaival. Kivált nem teheti meg ezt egy kommunista vezető. Kellő elégtéfel-e? Maga Urai elvtárs, a vállalat igazgatója nyíltan megmondja: nem tartja elképzelhetetlennek az olyan csalást, amilyenről Laskai elvtárs beszélt. A visszaélés minden formája ellen határozottan és erélyesen föllép a vállalatvezetés. A tiz esztendeje itt dolgozó körzeti felvásárlójukról pedig annyit: magatartását érte ugyan többször is bírálat, de munkájában rendellenességet, szabálytalanságot nem tapasztaltak. Ezért a dologért fegyelmi eljárást nem indítanak, nem indíthatnak ellene. Végül, amikor a vizsgálódás tapasztalatait összegezzük a legérdekeltebbek jelenlétében, Laskai elvtárs egyre erősít- geti, hogy amit mondott, nem rosszindulatból mondta. Szerintünk kettőjük dolga, hogy ezzel beéri-e a megnevezetle- nül is megsértett felvásárló. Ezt intézték el egymás között. Az viszont már nem magánügy, hogy egy járási plénumon valaki megalapozatlan váddal rontja egy állami vállalat hitelét. Félreértés ne essék: nem akarunk messzemenő következtetéseket levonni Laskai elvtárs helytállónak nem bizonyult felszólalásából. De szólnunk kell ennek veszélyéről. Ha a pusztakovácsi párttitkár járási fórumon azt mondja, hogy náluk csak megvesztegetéssel lehet szerződött állatokat rendes áron átadni, akkor já- rásszc/rte bizalmatlanság támadhat a felvásárló, a felvásárlók, a vállalat munkájával szemben. Márpedig a tsz-veze tők, a tsz-tagok bizalma nélkül eleve kéotelen az Állatforgalmi Vállalat marcali járási kirendeltsége a jövő évben 17 000 hizott sertést és 4700 vágómarhát felvásiárolni... Végig kell tehát gondolni a dolgot, mielőtt sz*"" tenné az ember. Kutas József
