Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-11 / 238. szám

i SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1962. október II FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Vörös Csillag . lantás a kidről Arthur Miller hasonló című drámája világsikert aratott. Ebből a drámá­ból nemrégen francia- olasz koprodukciős fil­met készített Sydney Lumet amerikai rende­ző, a nagy sikerű >*12 dühös ember« alkotója. Az amerikai dokkmun­kások életét, a beván­dorlók sorsát, Eddie Car­bone végzetes szerelmét mutatja be ez a kitű­nő irodalmi alkotásból készült film. Főszerep­lője, Eddie Carbone ala­kítója Raf Valloné, a legnépszerűbb olasz film­színészek egyike, akit a magyar közönség is több nagy sikerű filmből jól ismer. A két N“ úr Titokzatos kémkedési ügyről szól a film. Az ügy bosszú ideig rejtély volt, megfejtése ember­életekbe került. Valóban létezett két titokzatos személy, akiknek sze­mélyi adatai megdöbben­tően azonosak voltak. A II. világháború alatt a németek összegyűjtötték egy lengyel állampolgár adatait, hogy meggyil­kolva kémmel helyette­sítsék. Az illető csodá­val határos módon élet­ben maradt, azonban a németek nem tudtak er­ről, és elküldték kémjü­ket Lengyelországba. így esett, hogy két Nowak úr "is létezett azonos idő­ben. A film hősei ennek a két rejtélyes ember­nek a lélektani arcképét rajzolják meg. TJ gy emlékszem, m&nfíur. ma történt volna. A múlt hónap pénteki napján reggel fél hétkor fölberregett a csengő lakásom ajtaján. Szo­katlanul mély és tartalmas álmom volt azon az éjjelen, így a csöngetés valósággal fő­be bólintott. Mindazonáltal kibotorkáltam az előszobába, hogy nyájasan fogadjam az álmatlanságban szenvedő ko­rai látogatót. Elképedve ta­pasztaltam, hogy az ajtó előtt nem áM senki. Mór éppen azon a ponton voltam, hogy a csöngetést haUucmációnak, a felajzott idegek kegyetlen játékának fogom fel, amikor álomtól fátyolos pillantásom egy levélkére esett, mely a földön hevert, és a nevemre szólt. Első ránézésre megálla­pítottam, hogy nem postán érkezett, hisz a bélyegző és a bélyeg hiányzott róla. Szívem hevesen feldobogott: valamely titkos imádóm dobta volna be a »levelek* nyílásán, így ad­ván tudtomra, hogy nem éU bet nélkülem? Meglehet. Ép­pen a napokban olvastam egy ifjúsági regényben, hogy ro­mantikus lelkületű lányok en­nél különbet is megtesznek a szerelmi hévtől indíttatva. M ivel az élet titkos imá­dók tekintetében nem kényeztetett el különösebben, érthető izgalommal bontottam föl a levelet. Már a címzés is sejtette, hogy hiú reményeket tápláltam. így hangzott: »Sze­retett Testvérünk.« Irodalmi olvasmányaimból tudom, hogy titkos rajongók a legritkább esetben ütnek meg ilyen han­got. Növekvő izgalommal ve­tettem magam a levélre, és éreztem, hogy lassan elsápa­dok. Azzal kezdődött, hogy az mstberiség hatalmas . iramot A vasutas hibázott — az utas fizetett rá Szeptember 26-án feleségével Pécsre utazott Sipos Fe­renc somogygeszti tsz-tag, hogy kórházban levő leányuk hat­hónapos gyermekét elvigyék magukhoz Memyére. A Pécs— Barcs között közlekedő 2403. számú motorvonatról Sz'getvá- ron át akartak szállni a kaposvárira. A gyerek, a csomagok megnehezítették a két öregnek az átszállást. Sípos Ferenc a vonat mellett álló egyik utas kezébe nyomta a kis unokát. Az asszony meg a csomagok még a kocsiban voltak, 'amikor jelezték az indulást. Ott állt a kalauz, egy ellenőr, de egyikük sem segített az idős házaspárnak a leszállásban, sőt az indulást sem aka­dályozták meg. Pedig ez lett volna a kötelességük, mert in­dulásra csak akkor adhatnak jelzést, ha valamennyi utas le-, illetve felszállt. Ehelyett a gyermeket visszaadták nagyapjá­nak, s így Siposék akaratuk ellenére kénytelenek voltak Barcsra utazni. Ráadásul a kalauz Sipos Ferencékkel a meg­levő mellé újabb jegyet váltatott 33,60 forintért, s 20 forint büntetést is fizettetett velük. Helytelenítjük a kalauz eljárását. Igaz, az írott szabályok nem kötelezik rá, de az emberi érzés íratlan törvényei sze­rint segítenie kellett volna. Az 53,60 forintot pedig — úgy véljük — a MÁV-nak vissza kell térítenie Sípos Ferencék- nek, hiszen elegendő büntetés volt számukra, hogy a vasút dolgozóinak hibájából este 21 órakor értek haza hathónapos unokájukkal. S*. L. ,Somogybán jártunk” Az Országos Népművelési Tanács havonként megjelenő Népművelés című folyóiratá­nak októberi száma »Somogy­bán jártunk« címmel 12 ölda­los összeállítást közöl megyénk kulturális életéről. »így indította az évet..« címmel Öttevényi László tollá­rból olvashatunk cikket arról, .hogy a megye irányító szervei \ hogyan készítették el az éves * kulturális tervet, majd a nagy­atádi és a tahi járás népműve­lési életével ismerteti meg az olvasókat a cikkíró. »Ember a helyén« címmel Kövendi Judit ,imutatja be Kellner Bélát, a Megyei Könyvtár vezetőjét, aki jó munkája elismeréséül 1962. augusztus 20-án megkapta a »Kiváló népművelő« kitünte- tést. Honfi Katalin megyénk (•műkedvelő művészeti mozgal­* mának helyzetéről »Somogyi pflfctei k ezt velem? diktálva rohan a vesztébe. A bűnök óceánja vesz körül ben-* nünket, és a gonoszságot il­letőleg, személy szerint én közvetlenül Lucifer után kö­vetkezem. Az emberi gyarló­ságok kimerítő leírása után néhány frappáns részlet kö­vetkezett Máté és Lukács evangéliumából. A vallási irat harmadik és egyben befe­jező része azokat a peniten- ciékat tartalmazta, melyeknek elvégzése — a feladók megíté­lése szerint — alkalmas lel­kem tisztán ta/rtására, követ-* kezésképpen a régóta idősze­rűt>á vált bűnbocsánat elnye­résére. Végezetül jóindula­túan figyelmeztettek, hogy ha egy kis eszem van, tüstént ne­kihasalok, két példányban le­másolom a röpiratot, és leg­ott elterjesztem ismerőseim körében, s ezáltal mérhetet­len lelki kínoktól menthetem meg magamat. Bármennyire restettem is, meg kell vallanom, hogy ez a különös pásztorlevél, noha puszta kézzel íratott, és gyak­ran eltért a magyar helyes- írás általánosan elfogadott szabályaitól, mellbe vágott. Azt még csak elviseltem vala­hogy, amit az emberiség gyar­lóságáról szólva a fejemhez vágott. Elismerem, nem va­gyunk angyalok, de ha azok volnánk, sem nézhetnénk mindenkinek a körmére. Gon­doljuk el, több mint három- milliárdnyion élünk, a földön, és én dolgozó ember vagyok, akinek naponta helyt kell áll­ni a munka frontján. A legszomarítőbb az volt, hogy a röpirat olyan színben tüntette fel személyemet, mint aki a legvisszataszítóbb bűnök elkövetésétől sem riad vissza. Nem akarok panasz­kodni, de megmondom őszin­tén, hogy én még a kutyám­mal sem beszélnék olyan han­gon — ha volna —•, mint amilyen hangnemben az én hibáimat kiteregették a röp­irat szerzői. Nem mondom, ha azt veszem, hogy bűnös cselekedeteim eredményeként csak Lucifer után követke­zem, bizonyos megnyugvást érzek, mert van nálam kár- hozatosabb lélek is a világon. De ha arra gondolok, hogy a vallási dolgozat szerzői Bel­zebubot a »futottak még«-ek között sem említik, bizony ke­sernyés lesz a szájam ize. Ennyire lesüllyedtem volna? Ám tételezzük fel, hogy az iratban szereplő állítások hű­en tükrözik az elszomorító va­lóságot, és én ténylegesen olyan gonosz vagyok, amilyen­nek lefestettek. Ez esetben — a szerzők intő szavára hallgat­va — sürgősen el kellene mondanom tizenkét imát, és föl kellene csapnom röpirat- terjesztőnek társadalmi mun­kában, mintegy vezekléskép­pen. Ha megteszem, úgy biz­tatnak, megmenekülök a gye­hennától. És ha elengedém a figyelmeztetést a fülem mel­lett, mondjuk amaz egyszerű oknál fogva, hogy a megjelölt imákat nem ismerem, akkor mi lesz? A purgatóriumban kötök ki hetén, önhibámon kivüt? Nem tudhatom. Köny* nyen megérem, hogy azért, mert például vonakodom kéz­iratos papíron terjeszteni a vallási tanokat, egy napon említenek majd a Vágóhíd utcai , huligánokkal, holott mindig is elhatároltam magam az ilyenfajta züllött elemek­től. E1 ölösleges aggályok vól­J rúdnak ezek? Én sem­mi esetre sem tartom annak. Higgyék el, kérem, nem látok rémképeket, hanem nagyon is eszemnél vagyok, amikor bá­tortalan hangon fölteszem a kérdést: miért teszik ezt ve­lem, testvéreim? Elismerem, vannak hibáim, követek el bak­lövéseket, s az új dolgok irán­ti fogékonyságom sem a régi már. Am a szocializmus építé­sét lankadatlanul a szívemen viselem, s fáradhatatlan har­cosa vagyok továbbra is az emberi haladás igaz ügyének. Miért hát e vandál fenyege­tőzés? — kérdem én önöktől. Nem akarok érdemeket sze­rezni, de kijelenthetem, hogy ha valaki, úgy én igazán ko­molyan vettem, és megtartot­tam minden sorát annak az egyezménynek, amelyet az állam kötött az egyházzal tíz­egynéhány évvel ezelőtt. Meg­értettem, hogy a vallásszabad­ságot a törvény biztosítja, s ennek megtartása fölött őr­ködni minden önmagára vala­mit adó állampolgárnak ku- tyaikötelessége. Ezzel a ma­gam részéről el is intéztem, az ügyet, s lélekben tökéletesen megnyugodva mellőztem az is­tentiszteletek látogatását, ao. portya« címmel adja közre ta­pasztalatait. A népművészetről országosan ismert, népi együt­teséről nevezetes Buzsákról Kövendi Judit riportja számol be. Az összeállításban szereplő három szerkesztőségi írás mel­lett a Népművelés októberi szá­ma három megyei cikket is kö­zöl. »Eredmények, gondok So­mogybán« címmel Kocsis Lász­ló, a megyei pártbizottság agit­prop. osztályának vezetője szá­mol be megyénk kulturális éle­tének közelmúltjáról, jelené­ről és tennivalóiról. Kanyar József, a levéltár igazgatója »A kaposvári levéltárban« cí­mű írásában kihasználható le­hetőségekre hívja föl a figyel­met. Csepreghy Győző, a TIT Somogy megyei elnöke a tár­sulat új feladatait ismerteti. ha erre nem kényszerűétt sen­ki. Minthogy az effajta szer­tartások sohasem tartoztak kedvenc időtöltéseim közé, aránylag könnyen ment a do­log. Természetesen az egyházi szertartásoktól való távolma­radásomat szigorúan magán­ügynek tekintettem, és senkit nem hajtogattam arra, hogy cselekedjék hasonlóképpen. Ezt bárki megmondhatja. Most viszont azt hellett ta­pasztalnom, hogy nem min­denki gondolkozik úgy, mint én. A magukat »Jézus testvé­reinek-« nevezett, általam is­meretlen állampolgárok a fen­tebb leírt módon arra akartak rávenni, hogy nézeteimmel szakítva váljak hitsorsosuhká, és fohászkodjak napestig. Cél­juk elérése végett olyan szín­ben tüntettek fel önmagam előtt, hogy lesül a képemről a bőr, ha rágondolok. A kilátás­ba helyezett purgatóriumról nem is beszélve. Mi más ez, ha nem az emberi lélek meg­félemlítése és az állami tör­vényekben lerögzített vallás- szabadság nyílt sárba tiprása? TVfem tudom, mit szólná-- ’ nak »Jézus testvérei«, ha én is felszólítanám őket nyílt levélben arra, hogy ira­tom kézhezvételétől számított két órán belül énekeljék el tizenkétszer a »Vörös Csepel, vezesd a harcot...« kezdetű munkásmozgalmi indulót, majd tüstént végezzenek el egy marxista szemináriumot. Ezután a röpcédulámat sok­szorosítsák le, s a terjesztés megkönnyítése végett adják ki könyv alakban, mert ha nem, akkor életük végéig nem kapnak fizetésemelést, és ki lesznek zárva a béketáborból. Nyilván gondolkodóba esné­nek, s borúsan sóhajtoznának. Ivamics István II világ legnaopIÉ kereszinévgyiíjfsínÉnye Furcsa gyűjtűszenvedély- nek hódol a chicagói Guy Tinders. Az amerikai különc keresztneveket gyűjt a világ minden tájáról. Eddig 253 000 hivatalosan elfogadott ke­resztnevet gyűjött össze. Gyűjteményének büszkesége a Kamangvatesivalurakosu- getamevitangeltepi név, amely a polinéziai szigetek­ről származik, és azt jelenti: »Hóid ezüst sarlója, finom lendülettel megszabadítasz szívem bánatától, köszönte­lek a langy esti szélben.« * * * Fura kikötés Egy ismert párizsi szülé­szeti klinikán sikerrel al­kalmazzák a fájdalom nél­küli szülés új módszereit. Ennek következtében oly so­kan jelentkeznek fölvételre, hogy az igazgatóság kényte­len volt meghosszabbítani az előzetes jelentkezés határide­jét. Közölték, hogy a leendő anyák ezentúl lehetőség sze­rint már 10 hónappal (!) a szülés előtt vétessék fel ma­gukat a klinika várakozási listájára. * * « Néger énekesnő és a korbács Stockholmban a svéd királyi pár fogadta az európai turnén levő Marian Anderson ameri­kai néger énekesnőt. A király megkérdezte a világhírű mű­vésznőt, hogyan lehetséges, hogy olyan hamisítatlan svéd neve van. Az énekesnő így válaszolt: »Nagyapám még egy Anderson nevű amerikai svéd telepes rabszolgája volt. A rabszolgák felszabadításakor Anderson megengedte nagyapámnak, hogy az ő családnevét vegye föl és egyúttal neki ajándékoz­ta azt a korbácsot, amellyel addig a rabszolgákat verték. Nagyapám mindkét örökségét c hűségesen megőriztem: a nevét £ és a korbácsot!« i * * * Harmincezer kilométer kerékpáron Viktor KLmov, a Ívovi te­rületen levő »Motalliszt« gyár lakatosa példa nélkül álló kerékpártúrát tett a Szovjet­unió nyugati és keleti hatá­rai között. Vlagyivosztokba érve már 16 000 kilométer van mögötte, s további 14 000 kilométer vár még rá. Kli­mov hazafelé tartva végig- kerékpároizza a közép-ázsiai köztársaságokat és a Kauká­zust. Házassági apróhirdetés eredeti fogalmazással A Saturday Review című angol folyóiratban jelent meg a következő házassági apróhirdetés: »33 esztendős, unalmas, rossz kedélyű, ötletszegény özvegyasszony, aki szellemi téren nem nagy kiválóság, amellett tapintatlan és erő­sen pesszimista, keresi ro­mantikus érzelmű fiatalem­ber ismeretségét házasság céljából.« A hirdetésire garmadával érkeztek válaszok. Súmggil Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postás kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, I«atánka S. u. 6. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom