Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-09 / 236. szám

•OaiOGYl néplap 6 Kedd, 1962. október JL KIÁLLÍTÁSOK SOMOGYBÁN Hol és milyen érdeklődés mellett rendeztek kiállításokat megyénkben az utóbbi időben? A megyei művelődésügyi osz­tály adatai szerint Marcaliban az érv első felében három kiál­lítás volt. A látogatók száma alig érte el az átlagos három­százat. Nagyatádon ellenben a művelődési házban bemutatott foto-, kézimunka és bélyeg- gyűjtő szakköri anyagot mint­egy kilencezren, két képzőmű­vészeti tárlatukat négyezrein tekintették meg. Említésre méltó a csurgói művelődési ház munkája is. Itt több, mint hatezren látták az első félév három kiállítását, augusztus­ban a Csongrád megyeiek kép­zőművészeti tárlatát 2858-an keresték föL Vannak hagyományos, éven­te megrendezett kiállításaink is, mint például az MSZBT vándorkiállításai, a lelled nép­művészeti kiállítás, a Rippl- Rónai Múzeum állandó és idő­szakos tárlatai. Jobb, gondo­sabb szervező munkával nö­vekedhetne látogatottságuk. Kaposváron a múzeum mellett a Latinka Művelődési Ház a kiállítások fellegvára. Kilenc tárlatán a látogatók száma megközelítette a város lakos­ságáét: eddig mintegy 42 ezren látták a kiállításokat. Miről tanúskodnak ezek a számok? Van érdeklődés, ha jó és érdekes a kiállítás, s ha az ügyszeretet szervezőkészség­gel párosul. Sok lehetőség nyí­lik kiállítások rendezésére, azonban művelődésügyi saer- venhk nem mindig élnek ezek­kel. Például nemrégen járási művelődési házaink értesítést kaptak arról, hogy a Műcsar­nok és a képzőművészek me­gyei munkacsoportja vándor- kiállítási anyagokat biztosít ré­szükre az új művelődési évben, s ezeket alkalmas helyiséggel rendelkező községekben is be­mutathatják. Ebben az évben a »Balaton a festészetben«, a »Somogyi festők« és a »Kritikai realisták« c. eredeti és másola­tos tárlatanyagok kiállításéra nyílik lehetőség: Eddig a mar­cali, a kaposvári, a csurgói, a barcsi és a nagyatádi járásból igényelték ezeket a kiállítási anyagokat. A képzőművészeti tárlat­anyag egyszerre mindenhova nem juthat el. Sok községben megfelelő kiállltóhelyiség sincs. Azonban dicséretes dolog, hogy a legtöbb faluban ma már éven­te megrendezik a politechnikai és a szakköri anyagok kiállítá­sát. Egyes helyeken az ilyen időszakos kiállításoknál is töb­bet akarnak. Hallottuk, hogy lelkes pedagógusok vezetésével, úttörők szakköri munkájából helytörténeti kiállításokat, fa­lumúzeumokat szerveznek. He­lyes lenne, ha ezeket a törek­véseket mindenkor a Rippl-Ró­nai Múzeum jóváhagyásával és segítségével valósítanák meg. Igen gyümölcsöző lenne, ha falusi kulturális bizottságaink több gondot fordítanának a kiállítások nevelő- és szépérzék két fejlesztő erejének kihasz­nálására. W. E. Szakosított munkásakadémiák Kaposváron Kaposvár 1962—63. évi kultu­rális terve szakosított munkás» akadémiák megindítását írja elő az azonos munkakörben dolgozók részére. A városi ta­nács művelődésügyi osztálya és a városi pártbizottság szerve­zésében indult egy akadémiai sorozat vállalatvezetők és igaz­gatók számára. Részvevői vál­lalatvezetési, munkalélektani, munkafiziológíai, jogi és köz­gazdasági kérdésekről hallgat­nak előadást. Hasonló temati­kájú sorozat indult vállalati munkaügyi és személyzeti elő­adóknak is. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának szervezésében, a Latinka Sándor Művelődési Ház műszaki (klubjának kere­tében indítottak munkásaka­démiát az üzemi műszaki ve­zetők számára. Az előadásokon általános iparfejlesztési, ipar­szervezési és általános műsza­ki problémákkal foglalkoznak. A negyedik sorozat vállalati fő­könyvelők közgazdasági, szer­vezési, pénzügyi ismereteinek bővítését szolgálja. Az egyes sorozatokon nyolc­nyolc, vitával egybekötött elő­adást tartanak. A TIT Orszá­gos Titkársága küld előadókat. Október 25 és november 10 kö­zött indulnak meg a szakosí­tott munkásakadémiák, s előre­láthatóan márciusban lesz az utolsó előadás. A hallgatók az akadémia elvégzéséről igazol­ványt kapnak. 47 000 forint bevétel három holdról A kis vízhordők. Meddig tart még a huzavona? (Tudósítónktól.) Lapunk áprilisi számában megsürgettük a kaposvári ker­tészet Mátyásdűlőbe való tele­pítését. Azóta sajnos, szinte semmi sem történt, és most fé­lő, hogy az Árok utcai kerté­szet gátolni fogja a jövő évben meginduló fürdőépítkezést. A fürdő építésére megvan a pénz, de az építkezés területé­re kijelölt helyen még mindig ott állnak a kertészet meleg­házai. Senki sem gondoskodott arról, hogy az új kertészet he­lyén, a Mátyásdűlőben meleg­házakat építsenek. Igaz, a ka­zánházat már megcsinálták, de a melegházat még csak most terveztetik. Az építkezési és átköltözést költséget is csak most akarják előteremteni. Egyelőre semmi remény sincs arra, hogy a kényes kis virág­palánták új otthonukba kerül­jenek. Ha tovább tart ez a huzavo­na, az országszerte virágos vá­rosnak nevezett Kaposvár vi­rág nélkül marad. (Tudósítónktól.) Három hold földön gazdál­kodnak a szentai Zrínyi Mik­lós Falusi Ifjúsági Szövetkezet tagjai. A 34 fiatal Horváth Bé­la iskolaigazgató irányításával korai káposztát, csíráztatott burgonyáit, továbbá kukoricát és uborkát vetett éL A burgo­nya kiszedése után sem hagy­ták parlagon a földet, hanem oda palámtázták M az őszi ká­posztát. Ezekben a napokban készülnek fel a téli salátapa- lántázésra. A tsz-től gépi segítséget top­tak a pajtások; ezt úgy hálál­ták meg, hogy három napon át paradicsomot szedtek, és 100 hold földire kiszórták a műtrá­gyát A tsz-nek nyújtott Segít­séggel több mint 150 munka­egységet szereztek. A saját földjükön termesztett csíráz­tatott burgonyából 107 mázsát, a korai (káposztából 66 mázsát, az uborkából 16 mázsát értéke­sítettek. Ezekért 32 000 forin­tot kaptak. Most arra számíta­nak. hogy a másodvetésként palántázott őszi káposztából újabb 15 000 forinttal gyarapo­dik a (közös. A nyáron már ez évi bevéte­lükből táboroztak a pajtások a Balaton mellett. Mintegy 7000 forint előleget is osztottak a tagoknak, hogy ruhát, cipőt és más, a táborozáshoz szükséges holmit vásárolhassanak. A pajtások idei bevételük­ből a melegégyi kertészkedés­hez szükséges műanyag fóliát és egy MIA-motort akarnak vásáraim. ALAPOZÁS NÉLKÜLI ÉPÍTKEZÉS Érdekes építőipari eljárásról érkezett hír a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaságból. Von Há Ok, a Phenjani Építőipari Főiskola előadó tanára, a műszaki tudományok kandidátusa kidolgozta az alapozás nélküli építkezés elméletét. A főiskolai tanár új építőipari eljárása — amelyre már kanadai szakemberek is fölfigyeltek — tovább fejleszti az ősrégi koreai épít­kezési módszereket. Von Há Ok ugyanis megfigyelte, bogy régebben csupán kőalapozású, de szilárd erődöket építettek, amelysSwe még a mai napig sem látható repedés. Egyik ilyen kőalapozású építmény — az úgynevezett Bothon-kapu — a XVII. században épült, de még ma is dacol az idő viszontagságai vaL Von Há Ok tudományosan kidolgozott elmélete alapján a szini- gyui műszálgyár 110 méteres csővezetékét építették elsőként alapo­zás nélkül, majd egyre több emeletes épületet készítettek Phenjanban és más városokban sekély alapozással. MALAOELÖLÉ LT ogy miért lett Balázs Pista bácsiból Gondol­tam István, annak története van. Ki ne gondolkodna el né­hány pillanatra, ha meghallja ezt a nevet? Nos, történet du­kál e név mellé, hogy megis­merhessük eredetének körül­ményeit. Menjünk vissza tálán két évet az időben, amikor a falu még Balázs Pista bácsit is­mert, és Gondoltam Istvánról senki sem hallott. Poros, kora őszi alkonyat te­rült szét a major fölött. A por a száraz legelő felől jött, ahol anyagöbék túrták a kvarcos ho­mokot. Az alkony meg a falu irányából közelítette meg a ma­jort. Óvatosan lopakodott a sertésólakig, a takarmányos kandiig, és emigyen kopogta­tott rá Balázs Istvánra, a Ya(i~ virág Tsz éjjeliőrére. 1— Ébresztő, Pista bátyám! Ide értem, lépjen hát maga is szolgálatba! Balázs István megdörzsölte a szemét, és helyeslőén bólintott. — Ühüm, csakugyan estele­dik, nohát akkor menjünk. — És elindultak a sertésfiaztatók felé. Ö, meg a kutyája. A gon­dozók összeszedték cókmókju- kat, sietve indultak hazafelé a gyalogösvényen, hogy legyen idejük a háztáji állatok eteté­sére, itatására. Balázs Pista bá­csi pedig körüljárta a majort, meg-megállt, és jó csőszhöz il­lően belefülelt a levegőbe. Az­tán magához szólította Klaffo- gót, az okos tekintetű terelőpu­lit, és kiadta az utasítást. — Egy óra az északi kapu, fél óra a déli, fél a keleti meg »•■nyugati együtt, mert ezek la­kattal vannak bezárva. Ennyit időzöl ezeknél a bejáratoknál, és éberen vigyázol! Értetted? Nahát! Én meg addig elme­gyek a dolgomra. A kutya ugyan keveset vagy talán semmit sem értett az egészből, mert a ka­puk helyett a moslékosdézsák felé iramodott, és pillanatok alatt el is tűnt a kis szőrgön­gyöleg az egyik öblös edényben. De Pista bácsi ezt már nem lát­hatta, mert alighogy mondóká- ját elpattogta, máris sarkon fordult, és elsietett a sertés­fiaztatók irányába. Ez a mun­kafolyamat kötötte le Pista bá­csi szolgálati idejének legna­gyobb részét, és egyáltalán nem búsította a magány a hosszú éjszakákon. Azon gondolkodott most a csöndes sötétség leple alatt, hogy melyik malaccal kezdje a sort. Az első kutricát előző éjjel látogatta meg, vég­zett is mind a kilenc malaccal. Amikor kijött a majorba, ar­ra gondolt, hogy a gondozók majd szólnak neki, kérdőre vonják, hogy mi történt az el­ső kutrica malacaival, hiszen biztosan észrevették... De egyikük se említett semmit. No, ha a második kutrica malacai is az elsőnek a sorsára jutnak majd, akkor bizonyára nem mennek el mellette szó nélkül a gondozók. Milyen jó lenne, ha minden malacra sort kerít­hetne, s amikor már mind­egyikkel végzett, csak akkor jönnének rá, hogy ő volt.. Leakasztotta nyakából a ta­risznyát, és egy literes üveget vett ki belőle. A sápadt hold­világnál egyszerre úgy rémlett. mintha af. üveg megtáltosodott volna. Akkora árnyéka lett hirtelen, hogy az időközben visszatért Klaffogó se látszott ki belőle. Balázs bácsi is elcso­dálkozott a furcsa látványon, de mihelyt fölemelte tekintetét, menten szertefoszlott ijedelme, és az árnyék is megmozdult. Torna Pál agronómus állt ott teljes életnagyságban. Ö takar­ta el a holdfényt. A zt hiszem, helyben va­-*-*• gyűrik — mondta a vá­ratlan látogató, és közelebb lé­pett az éjjeliőrhöz. — Ha a majorba szándéko­zott jönni az agronómus elv­társ, akkor csakugyan helyben van — dörmögte Balázs bácsi, és kelletlenül kászálódott fel ültéből. — Mondom, helyben va­gyunk! — ismételte meg az ag­ronómus, de most már volt va­lami szokatlan is a hangjában. — Éppen indulóban van, ha jól látom, vagy tévedek?! — és ujjávál az üvegre mutatott. Ba­lázs bácsi arcán csodálkozó mosoly futott végig. — Hát már az agronómus elvtárs is tudja? Azt hittem, si­kerül valamennyi malacot... — No csak! Valamennyi ma­lacot?! Ember, maga megőrült! Ezek szerint valóban mérge­zésről van szó, mint ahogyan gondoltam is! Még hogy az összes malacot? Az összesei?! — Igen, az összesei. Ügy ter­veztem, hdgy magánszorgalom­ból megcsinálom._ — Miből?... — Ügy értem, hogy ingyen, munkaegység nélkül. De hát mi ebben a rossz? Meg hogy mérgezés?... — Balázs bácsi abbahagyta, mert torkán akasz­totta a szót Torna Pál villám­ló tekintete. Értetlenül bámult a szikár emberre, aki minden ízében remegett a dühtől. — Nézze, Balázs bácsi, én megértem a viccet, de most már legyen vége az ilyen be­szédnek! — dübörögte, és hát­rább tolta fején a sapkát. Homlokán verejtékgyöngyökön csillant meg a holdfény. — Idefigyeljen! — mondta, és az éjjeliőr arcához hajolt. — Én most tetten értem magát, azaz még a tett előtt sikerült közbelépnem, és így megakadá­lyoztam jó néhány malac pusz­tulását. De most mondja el, miért csinálta ezt? — Miféle pusztulásról tet­szik beszélni? — Ne tettese magát! Jól tud­ja, hogy a 9-es kutricában teg­nap éjjel két malac megdög­lött. — Tudom. Bélgyulladásbam pusztultak el. — Nem igaz! Az egyik gon­dozó mondta, hogy maga lopa­kodott egy üveggel tegnap es­te a kutneák felé. —■ Lopakodtam? Hm ... Hát nem akartam, hogy észrevegye- nek, meg azt sem, hogy az egész éjszakát a malacokkal töltsem, azért siettem. Meg az­tán én az első kutricához men­tem ... — Tehát ott is lesz elhullás?! Az agronómus nagyot rúgott egy száraz fűcsomóba, aztán az éjjeliőr üvegére esett telcin- tete. — Mi van abban? — kérdez­te. — Ebben? Hát mi volna? Azt hittem, tudja, hogy én már a második este a malacokat fes­tem. Kékítővel bejelöltem a hátukat, gondoltam, ezzel is segíthetek a gondozóknak. — Nahát! — csak ennyit szólt az agronómus, de ezt úgy mondta, mintha legalábbis egy sziklát akart volna elfújni a helyéről. Balázs bácsi pedig folytatta: — Én sem haragudnék, ha a munkámban segítene valaki, gondoltam, ők sem haragsza­nak meg. Ezután könnyebben elkülöníthetik a malacokat. — De a fenébe is, hát mu­száj ezt olyan titokban, óvato­san csinálni, hogy gyanút kelt­sen az emberekben? — Persze, hogy muszáj, hi­szen meglepetésnek szántam az egészet. Gondoltam, megmuta­tom, nem vagyok én olyan öreg, hogy csak az éjjeliőrsé­get tudom ellátni. — Gondoltam, gondoltam ... Jobb lenne, ha elgondolásairól az embereknek is szólna — mormolta az agronómus, és még egyszer az üvegre nézett. — Hát akkor csak fesse to­vább a malacokat — mondta, és megnyugodva bár, de azért a csatát vesztett ember sértő­döttségével sietett el. Balázs bácsi pedig munká­hoz látott. A kettes kutricában még azon az éjszakán minden malac hátán ott ékeskedett a kékítővel odafestett jel. U armadnapra a történtek után már az egész falu tudott az agronómus majorbeli látogatásáról és a malacjelölés­ről is. Azóta hívja Balázs Pis­ta bácsit mindenki Gondoltam Istvánnak. Csupán egyetlen ember említi becsületes nevén az öreg éjjeliőrt: az agronó­mus. A történtek tanulsága iránti tiszteletből... Hemesz Ferenc ^SSS& Hogyan jutott a Duna Kiskunfélegyházára ? Mint minden nyáron, az idén is tíz-, sőt százezrek kerestek üdülést a Duna mellett. De alig akad köztük, aki tudná, hogy legnagyobb folyóuk milyen hosszú, kitartó munkával, hány sikertelen próbálkozás után ala­kította ki jelenlegi medrét. A Dunának ez az »úttörő« munkája — amint dr. Pécsi Márton docens, a földrajzi tu­dományok doktora elmondotta — körülbelül egymillió éve kez­dődött. Akkor kezdett a Pan­non-tenger egyre nagyobb te­rületekről eltakarodni, és az újonnan kialakuló szárazföldön az Ös-Dunának kellett utat nyitnia a nyugat felől érkező víz számára. Az Ös-Duna a kezdet kezde­tén nem Dévénynél, hanem a Fertőtől északra, az úgyneve­zett brucki kapunál lépte át a mai országhatárt, s az első idők­ben csak a Kisalföldig hatolt előre: az ottani beltóba torkoll­va rakta le a magával hozott hordalékot. Amikor azután a belfó medencéjét már teljesen feltöltötte, sőt a hordalékokból valóságos gátat emelt maga előtt, kénytelen volt délnek for­dulnia, s vize megindult — nagyjából a mai Rába völgyé­ben — a Dráva felé. Ma még tisztázatlan, milyen tényezők hatására, de az Os- Duna lassan elhagyta délnek tartó medrét, és mégis kelet felé próbált utat vágni magá­nak. Ekkor alakult ki a me­derszakasz, amely a visegrádi szoroson át vezeti el a vizet az Alföld felé. De itt sem »talált rá« rögtön a jelenlegi mederre. Először a mai Budapest—Kecskemét— Kiskunfélegyháza, illetve Bu­dapest—Cegléd—Lakitelek vona­lon hömpölygőit. Hordalékanya­gát tehát a mai Duna—Tisza közén rakta le. Csak amikor — mintegy tíz-lizenötezer évvel ezelőtt — már itt is teljesen feltöltötte a mélyebb területe­ket, és főleg, amikor Kalocsa környékén kisebb mértékű fel­színsüllyedés következett be, akkor foglalta el mostani med­rét. Meglepetések nyara A szovjet központi időjá­rásjelző intézet tudományos munkatársai 1962 nyarát »a meglepetések nyarának« ne­vezik. A Szovjetunió közép­ső területein a nyáron 15 cik­lont jegyeztek föl — ez re­kordnak számit' —, a nyári napok átlaghőmérséklete vi­szont nem érte el a 15 fokot. Ezzel szemben a Kaukázus­ban, Közép-Ázsiában, Nyu- gat-Szibérió,ban szokatlan forróság volt. Jerevánban (Örményország fővárosa) 40 fokos meleget mértek, ez 80 év alatt csak egyszer fordult elő. Sok helyütt jég esett, a jégszemek átmérője a 14 mil­limétert is'elérte. A Szovjet­unió középső kerületeiben a csapadék átlaga másfélszerte meghaladta a sokévi átlagot. Gyakoriak voltak az áradá­sok. Korszerűbbé vált étrendünk A lakosság táplálkozásában örvendetes változásoknak lehe­tünk tanúi. Az utóbbi időben az étrendnek mind több hagyomá­nya szorul háttérbe, keveseCb zsírt és tésztafélét vásárol a háziasszony. Ehelyett több érté­kes, fehérjedús táplálék kerül az asztalra. Ez év elején tíz szá­zalékkal több húst, 8 százalék­kal több tejet, 6 százalékkal több vajat és jóval nagyobb mennyiségű sajtot fogyasztott az ország lakossága, mint egy évvel ezelőtt. Ez nemcsak az emberek ízlésének javulását, hanem növekvő jövedelmét is bizonyítja. Somoggi Méplap Az MSZMP Somogy megyéi Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-1«. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. C.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom