Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-05 / 233. szám

Péntek, 1362. október 5. 3 SOMOGYI NfiPfirAP Képek a böhönyei Szabadság Tsz-ből Hetvenegy hízómarhát, üszőt és tinót szállítanak az Állatforgalmi Vállalatnak. Az állatokat három hónap­ra gyorshizlalásra fogták be. Havonta 56—70 kg súly- gyarapodást értek el. Leadási átlagsúlyuk 5 —6 mázsa. Csépelik a 18 holdon termelt lucemamagot. 70 000 fo­rintot várnak a mag eladásából. Szovjet vasutas-folyóirat „magyar“ száma A Moszkváiban megjelenő Siselez nodorozsnij Transzport (Vasúti Közlekedés) szeptem­beri száma teljes egészében a Magyar Népköztársaság vasúti közlekedésével foglalkozik. A vezércikk hangsúlyozza, hogy a szovjet vasutasok az egész szovjet néppel együtt szívből örülnek a rövid törté­nelmi időszak alatt a fejlődés­ben óriási utat megtett szo­cialista Magyarország sikerei­nek. A cikkben felsorolt szá­mok és tények bemutatják a magyar népnek az ipar, a me­zőgazdaság, a közoktatás, a tu­domány és a művészet fejlesz­tésében elért eredményeit. A folyóirat első cikkét Kos­sá István közlekedés- és pos­taügyi miniszter írta az ország közlekedésének fejlődéséről. A magyar vasúti szakemberek — Lindner József, Tölgyes Lajos, Oroszvári László, Szentgyőrgyi Károly, Máté Sándor stb. — cikkei megismertetik a szov­jet olvasókat a magyar állam- vasutakon történő szállítások megszervezésével, a fővonalak villamosításával, az automata­berendezések alkalmazásával, a vasutaskáderefc képzésével és számos más kérdéssel. A folyóirat közli Magyaror­szág vasúthálózatát, valamint az ország közlekedésének fej­lődését szemléltető illusztráció­kat. A tudósok városa Kazahsztán fővárosa, Alma-Ata közelében épül az Akadémia Mag­fizikai Intézetének kutató köz­pontja. A tudósok már birtokukba vették az alkalmazott fizika la­boratórium-tömbjeit. Megindult a kutatás a mágneses és nukleáris rezonancia laboratóriumaiban is. Rövidesen elkészül a ciklotron épülete. A tudósok városában ed­dig már több, mint 100 háromszo­bás lakóház épült. Iskolát, üzlete­ket, éttermet, szélesvásznú film­színházat, bölcsődét és óvodát nyi­tottak meg. A tudományos központ építését 1964-ben kell befejezni. Az atom­fizika problémáinak megoldásán a kazah tudósokon kívül számos ázsiai ország tudósai fognak itt dolgozni. ha tegnap történt volna. — Kiabált: — Nos, öregem, akkor pótold az ellenforradalom mu­lasztását: rohanj és akaszd fel magad. Gimnazisták voltunk, s a po­litika máris ekkora szakadékot nyitott köztünk... Többet nem beszéltünk. Az­óta már bizonyosan a Műsza­ki Egyetemen jeleskedik — oda készült —, szervezi to­vább az ifjúsági mozgalmat Meglehet, hogy akkoriban heves voltam, talán egybén­ulásban túloztam, de a de­mokrácia—diktatúra kérdésé­ben — s szerintem ez alapve­tő — nem változott véle­ményem. A főnök kezdetben bizal­matlan volt. ßn is iránta. Azóta, azt hiszem, tisztába jöttünk egymással. Nyíl tan fel­tártam előtte nézetemet. _ El­mondtam, milyen világnézeti fejlődésen mentem keresztül már középiskolás koromban, milyen élmények érlelték meg bennem a kommunizmus taga­dását, s a bizalmat abban, hogy az úgynevezett kapitalis­ta rendszer mindjobban meg­töltődik szociális tartalommal, ami végül törvényszerűen tel­jes társadalmi kiegyenlítődés­hez vezet. A főnök egyetértett velem. Azt mondta, ő keresztény valláserkölcsi elveket vall, azok pedig maradéktalanul humanisztikus elvek, így hát ideáljaink azonosak, legföl­jebb szemléletünkben van né­ni eltérés. De az e=> tette hoz­zá — lényegtelen, mert ami a legfőbb feladat — az otthoni rendszer elleni küzdelem —, az teljesen egységes felsora- kozottságban talál bennünket. Kért: én is tegyek meg min­dent, hogy csoportunk — ez a hat derék magyar fiú — képessé váljon azokra a nagy tettekre, amelyeknek végre­hajtását a szabad világ veze­tői rájuk bízni szándékoznak, így mondta. Reméli — jelen­tette ki —, hogy mind a ha­tan, de legalább többségünk­ben méltók leszünk erre a megtisztelő szabadságharcos vállalkozásra. Én nem kérdezhettem tőle semmit Ö maga kezdett bi­zalmasabb közlésekbe. Nem titkolta el, hogy a régi had­seregben hivatásos tiszt volt. A vezérkari főnökségen dol­gozott, de negyvennégyben szembéfordult a nyilasokkal, neki is bújkálnia kellett. Sok üldözöttnek segített, nyíltpa­ranccsal és egyéb katonai ok­mánnyal. A demokratikus kormány elismerte ellenállási érdemeit, Nagy Ferenc mi­niszterelnöktől kitüntetést ka­pott. Természetesen a kom­munisták áskálódtak —mond­ta. — Kiderítették róla, hogy a háború kezdetén egy ideig az újvidéki csendőr számypa- rancsmoksághoz volt beosztva mint honvédségi összekötő. Ezek után jobbnak látta, ha kimegy nyugatra, és ott igyek­szik szolgálni a magyar nem­zeti érdekeket... Őszintén, meggyőzően be­TOVÁBBI ELOREHflLAOASUHH OLBPJII: B PÁRT TBME6UPCS0UTÁUK KISZELESi i ÉSE Járásunk dolgozói pártunk VIIL kongresszusára készül­nek. A kommunisták pártérte­kezleteken és taggyűléseken ér­tékelik munkájukat, s ráirá­nyítják a figyelmet a legfonto­sabb feladatokra, teendőkre. Az elmúlt három esztendő­ben a fonyódi járásban is je­lentős előrehaladás történt po­litikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. lényegében be­fejeztük a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését, és ezzel járásunkban is osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A kultu­rális forradalom is egyre na­gyobb méretekben bontakozik ki, s ez kedvezően érezteti ha­tását az emberek gondolkodá­sában, a társadalom iránt ér­zett felelősségükben, a mun­kához való új, szocialista vi­szony kialakulásában. Eredményeink legfontosabb politikai alapja az MSZMP VII. kongresszusán meghatározott és a Központi Bizottság által megvalósított politika, mely­nek fő tartalma, hogy a szo­cializmus fölépítése csak a tömegek aktív támogatásával, széles körű bevonásával lehet­séges. Ezért munkánk homlok­terébe a párt tömegkapcsola­tának állandó erősítését állítot­tuk. Küldöttválasztó taggyűlé­seinken — ahol szép számmal vettek részt párton kívüli ak­tivisták, élenjáró munkások, szövetkezeti parasztok és me­zőgazdasági szakemberek is — egyöntetűen helyeselték pár­tunk politikáját. Elismerőleg nyilatkoztak munkánkról, de nem maradtak el az őszinte, bíráló megjegyzéseik sem. A járási pártbizottság irányí­tó tevékenységében és a párt- szervezetek munkájában sike­rült meghonosítani azt a he­lyes szemléletet, hogy minden fontosabb feladat végrehajtása előtt kérjék ki a tömegek véleményét, támaszkodjanak rájuk, s töre­kedjenek a párt tömegkapcso­latának még szilárdabb kiépí­tésére. Megteremtettük en­nek legfőbb feltételét: megszi­lárdítottuk a pártegységet, biz­tosítottuk a helyes irányvona­lat, visszaszorítottuk mind a jobboldali, mind pedig a tü­relmetlen, szektás megnyilvá­nulásokat. A kölcsönös biza­lom, a türelmes meggyőző, fel­világosító munka az élet min­szélt arról, hogy sohasem vett. részt semmiféle fasiszta cse-j lekményben. Hitlert mindig, elítélte, közveszélyes őrültnek j tartotta. Már neveltetése foly-i tán is mémetellemes beállított-) ságú volt. »Kuruckodó, nya-) kas magyar család voltunk«) — mondotta. ( Közvetlensége felbátorított.) Szóvá tettem neki Sulyok! rosszindulatú kötekedéseit.) Idéztem néhány kijelentését,) amelyekről az a véleményem,^ hogy megengedhetetlenek. J — Primitív fiú — legyintetté a főnök. — Majd megnevel-r jük. Érdemes, mert jó báj-? társ, rámenős, ügyes. Majd kiderül — gondoltam.) Nem szólok többé a főnök-l nek Sulyok Berciről. Most se\ kellett volna. Látom, nagyon i védi. Nekem meg van róla aj véleményem. De ez most nem| lényeges. A főnöknek van# igaza: nagyobb célokról vám szó, semhogy torzsalkodhat-i nánk. Bár..; Sulyok nem ép-i pen önzetlenül írta alá köte-í lezvényét. Hallottam, amikor? Serest oktatta: »Pajtikám, eb-i be könnyen beletörik a bics-^ kánk; ezt csak nagy pénzért? lehet csinálni.« Sulyoknak nincsenek esz-5 mányei. ? (Folytatjuk.) den területén növelte a pár- tonkívüliek aktivitását, és mind több azoknak a párton- kívülieknek a száma, akik be­kapcsolódnak a különböző tö­megszervezetek és tömegmoz­galmak munkájába, részt vesz­nek a község politikai, gazda­sági és kulturális célkitűzései­nek megvalósításában. Falusi munkánk egyik kulcs­kérdése, hogy ezt az aktivitást felkaroljuk, és elősegítsük mind szélesebb körű kibonta­kozását. Ebben a munkában nagy feladat hárul a párt irá­nyította tömegszervezetekre, és a legnagyobb tömeget átfogó mozgalomra, a Hazafias Nép­frontra. A népfront fontos el­vi, politikai kérdése a kom­munista mozgalomnak, a párt­nak, mert kifejezi a munkás- osztálynak a dolgozó rétegek­hez. a szövetségesekhez való viszonyát, a párton kívüli tö­megekhez, a parasztsághoz, a kispolgári és értelmiségi réte­gekhez fűződő barátságát. A népfront mint o legszélesebb tömegeket átfogó politikai moz­galom nem a »pártonkívüliek pártja«, hanem a kommunis­ták és a pártonkívüliek szövet­ségének kifejezője, amely a párt vezetésével dolgozik, se­gíti mozgósítani a tömegeket a szocializmus fölépítésére. Ezért a népfrontnak nem al­kalmi egyesülésnek, nem a vá­lasztási kampány lebonyolítása politikai szervezetének, hanem élő, eleven politikai tényezőnek kell lenni. A népfrontbizottságokat az ellenforradalom után szer­veztük újjá. A kezdeti bizony­talanságot egyre inkább fel­váltotta a helyes munkamód­szerek keresése és meghonosí­tása. Mind a pártszervezetek­nek, mind a népfrontbizottsá­goknak szakítaniuk kellett a régi hibás gyakorlattal, és olyan munkastílust kellett ki­alakítaniuk, amely találkozik a tömegek egyetértésével. Az volt a véleményük, hogy min­denütt a helyi viszonyok, a kommunisták és a pártonkívü­liek találékonysága alakítják ki a legjobb módszereket. Ezzel együtt kellett megküzdeni a népfront munkájára ható jobb- és baloldali nézetekkel. Ma már elmondhatjuk, hogy nép­frontbizottságaink munkáját igen sok irányú társadalmi te­vékenység jellemzi. A mező- gazdaság szocialista átszerve­zésében a községi népfrontbi­zottsági tagok egy része nagy aktivitást fejtett ki, és szemé­lyes példamutatásával is hoz­zájárult e folyamat meggyorsí­tásához. Volt rá példa, hogy munkájával a községi népfront­elnök olyan elismerést és te­kintélyt szerzett, hogy egyhan­gú bizalommal választották meg termelőszövetkezeti elnök­ké. A termelőszövetkezetek megszilárdítását is segítették a bizottságok. Gyűléseiken fog­lalkoztak a termelőszövetkezet időszerű problémáival, különö­sen a munkafegyelem megszi­lárdításával, a társadalmi tu­lajdon védelmével, a családta­gok munkába való bevonásával és a közös vagyon növelésével. Buzsákon a népfrontbizottság kezdeményezésére az első évben fölmérték a háztáji föl­deket, a többletterületeket be­terhelték, s ezzel az intézkedés­sel három forinttal növelték az egy munkaegységre eső osz­talékot. Más községekben véd­nökséget vállaltak a kukorica- termesztés fölött, célul tűzték a nagyobb tőszám elérését és a kapálás idejében való elvég­zését. Gyugyon tavaly részben ennek volt köszönhető, hogy a nagy szárazság ellenére a ku­koricatermés elérte a holdan­ként! 14,7 mázsát, és a terve­zett 130 mázsás cukorrépa-át­lagtermés helyett 165 mázsát takarítottak be. Segítséget nyújtottak a bizottságok a tár­sadalmi erők mozgósításával a rét- és legelőgazdálkodás meg­javításához is. A népfront- bizottságok eredményes tevékenysége ki­fejeződik a községfejlesztési munkákban is. Nagyon sok kö- vétésre méltó példával talál­kozunk. A Hazafias Népfront járási bizottsága mellett mű­ködő akcióbizottság tagjai több létesítmény tervét készítették eí társadalmi munkával, s ez­zel mintegy nyolcvanezer fo­rintot takarítottak meg a köz­ségnek. A Hácson, Szöllőskisla- kon és Balatonújlakon épített piűvelődési otthonokban körül­belül 650 000 forint értékű tár­sadalmi munka fekszik. So- mogytúrban és Látrányban be­fejezés előtt áll a művelődési i otthon építése, Balatonboglá- ron ezer személyt befogadó sza­badtéri színpad épül. Járásunk­ban a társadalmi munka érté­ke az utóbbi három évben 1 millió 700 ezer forintra rú­gott. De a társadalmi munka eredményességét elsősorban talán nem is forintban keli mérni, hanem erkölcsi vonat­kozásban, mert ez mutatja meg legjobban a falun egyre jobban kialakuló közösségi szellemet, a község fejlődéséért érzett nagyfokú felelősséget, saját munkájuk megbecsülését. A népfrontbizottságok emlí­tésre méltó tevékenységet fej­tettek ki a kulturális életben is. Bekapcsolódtak a tervek ki­dolgozásába és végrehajtásába, a rendezvények szervezésébe, az emberek mozgósításába. .4 múlt évben több, mint 500 is­meretterjesztő előadást tartot­tunk a járásban, s ezeken 28 000 ember vett részt. Ezek a politikai, szakmai és közisme­reti előadások kedvezően érez­tetik hatásukat az emberek mindennapi tevékenységében. A népfrontelnökségek különö­sen a szervezésben és a helyes témaválasztásban segítették a műkedvelő művészeti csopor­tokat, Jelentős előrehaladás tör­tént az általános iskolai fel­nőttoktatásban. Míg például 1959-ben a százat sem érte el a hallgatók száma, addig a műit évben 350-en tanultak, s a hallgatóknak csaknem fele. mezőgazdasági dolgozó. A fel­nőtt lakosság továbbképzése szempontjából azonban a jö­vőben is van még tennivaló. A 15 éven felülieknek csak 28 százaléka végezte el az általá­nos iskolát, és még mindig van a járásban mintegy 250 olyan 20—25 év között levő személy, aki nem tud ími-olvasni. Ezek­ből a tényekből adódik a fel­adat. További közös erőfeszí­téseket kell tennünk a dolgo­zók iskolájának szervezésére és a cigánylakta községekben alapismereti tanfolyamok indí­tására. A népfront-bizottságok jó kapcsolatot teremtettek a taná­csi szervekkel. Több helyütt segítenek a tanácstagoknak a beszámolók készítésében, és mozgósítják a falu lakosságát a különböző rendezvényekre. A községi tanács és a népfront vezetői kölcsönösen részt vesz­nek egymás ülésein, és mind­két szerv a maga sajátos eszkö­zeivel igyekszik mozgósítani a falu lakosságát a kölcsönösen elfogadott tennivalók megva­lósítására. Igen eredményesen dolgozik pl. a somogyvári nép­frontbizottság, amelynek Bá - lint Ferenc nyugdíjas igazgató az elnöke. Rendszeresen segí­tik a tanácsot, s az ismeretter­jesztő előadások szervezését. Tavaly például mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamot indítottak 28 hallgatóval. Jól mozgósították a lakosságot a községfejlesztési tervek végre­hajtására is. Azonban nem mindenütt megy ilyen jól a munka. Több községben a Hazafias Népfront csak formálisan működik, s ez abból ifi fakad, hogy a ta­nács vezetői sem igénylik a népfrontbizottság segítségét. Ezekben a községekben abből a helytelen felfogásból indul« tak ki a népfrontbizottságok, hogy »a mi dolgunk volt a vá­lasztás megszervezése, s miután megválasztottuk a tanácstagot, most tevékenykedjenek.« Ez a szemlélet igen káros. A nép­frontbizottságnak a választá­son túl az is feladata, hogy fi­gyelemmel kísérje és segítse az általa javasolt és megválasz­tott tanácstagságot, kezdemé­nyezzen, tájékoztassa a lakos­ságot, kérje ki az emberek vé­leményét, és törekedjen a köz­ség általános fejlődésének meg­gyorsítására. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a község lakói igénylik a vezetők rend­szeres tájékoztatását, és szük­ségét érzik, hogy választott ve­zetőikkel tanácskozzanak. Ahol ezt teszik, ott a község lakói a bizalomra bizalommal vála­szolnak. A népfrontmunka közvetlen és közvetett eredményei sok­kal nagyobbak lennének, ha a pártszervezetek nagyobb segít­séget nyújtatának munkájuk­hoz. A Hazafias Népfront te­vékenységét. az eredmények el­lenére a hullámzás és az idő­szakosság jellemzi. Miből fa­kad ez? Rendszerint abból, hogy nem dolgozik eléggé terv­szerűen és energikusan az a kommunista mag, amely párt­megbízatásét a népfrontbizott­ságban végzi. Nem készítik el rendszeresen terveiket, nem tartják meg az elnökségi és bi­zottsági üléseket, ezért a nép­frontelnökre hárul a testületi munka. Nem egy fontos politi­kai fórumon hangzott már el, hogy a pártszervezetek bízzák meg a kommunistákat párt- munkával, és annak végrehaj­tásáról számoltassák be őket. A gyakorlat azt mutatja, hogy a párttagság egy része nem végez konkrét pártmunkát, el­sősorban a pártvezetőségek hi­bájából. Ezt a »munkanélküli­séget« meg lehet és meg is kell szüntetni. Ennek egyik módja az, hogy a párttagok egy ré­szét a tömegszervezetekben, a tömegmozgalmakban, köztük a népfrontbizottságokban fog­lalkoztassuk. Nem lenne helyes azonban ezt a kapcsolatot le­szűkíteni csak egy-egy össze­kötőre, felelősre, különösen nem a nagyobb taglétszámmal rendelkező pártszervezetekben. A pártunk VIII. kongresszu­sára kibocsátott irányelvekben vázolt feladatok megvalósítá­sáért sokat kell tennünk. E nagy munkák elvégzéséhez még jobban föl kell sorakoz­tatni a párt mögé a párton kí­vüli tömegeket. A kommunis­táknak a tömegek között kell élniük, agitálniuk, napról nap­ra meg kell győzniük az embe­reket politikai céljaink helyes­ségéről. A pártmunkában is az első helyre leéli tennünk a tö­megpolitikai munkát, az embe­rek tudatának szocialista for­málását. Agitáljunk! Szervezzünk! Használjuk fel erre a politikai és szakmai előadásokat, a ta­nácskozásokat, a tanácsülése­ket, a kis- és nagygyűléseket, a baráti beszélgetéseket. Föl kell lépni a politikai tömeg­munkát lebecsülő személyek­kel és nézetekkel szemben. Csak azok a kommunisták dolgoznak jól, akik fejlesztik a tömegek közötti politikai te­vékenységet, türelmes nevelő­munkát folytatnak, meggyőző­déssel dolgoznak, és nem ijed­nek meg akkor sem, ha nem értik meg őket az első szóra. Csak azok a kommunisták dol­goznak jól, akik bátran szembe mernek szállni az ellenséges vagy a párttól idegen nézetek­kel. s a párt politikáját nem­csak taggyűléseken és egymás között, hanem a tömegek kö­zött is hirdetik, tudatosítják és védelmezik. Gajdos László, a Fonyódi Járási Pártbizottság első (átkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom