Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-31 / 255. szám

Szerda, 1962. október 31. 3 SOMOGYI NEFLAT Ás erő bennük van HA A KÖNYVESPOLCON? LEVŐ légnyomásmérő műszer azt is érzékelné, hogy a főag- ronónrus milyen gondíbain, iz­galomban van, amikor egy- egy nagy feladat előtt áll a Balatonúj helyi Állami Gazda­ság, mutatója ugyancsak ma­gasra szökne. Kitűnő, tapasz­talt szakember Kádár Miklós főagronómus, egy-egy kam­pány előtt mégis elmélyülnek a ráncok magas homlokán, súlyosabbá válnak léptei a kis irodában. Hisz a jó tervezés, előkészítés ellenére sok min­den okozhat sikertelenséget. Minden attól füg,g, hogy az emberek hogyan dolgoznak. A párton kívüli főagronó­mus egyszer csak azt mond­ja: — Össze kelti hívni a kom­munistákat! És gyülekeznek a kommu­nisták ... Ki a távoli üzem­egységekből, ki a halastó kör­nyékéről, ki a gyümölcsösből, ki az istállóból, ki meg a mű­helyből érkezik. Egyszerű emberek valamennyien. Épp­úgy örülnek az eredmények­nek, éppúgy bosszankodnak a hibák miatt, mint a többiek. í$ekik is meg kell dolgozniuk keményen minden, kis sikerért. Nincs varázsszerii k, mellyel csodákat művelhetnének. Mit vár hát tőlük a főagro- nómus, miért bízik úgy ben­nük? Azért, mert valameny- rayien a gazdaság legbecsüle­tesebb dolgozói. Hat év óta még egyszer sem fordult elő, hogy valamelyik párttagban csalódniuk béllett volna a ve­zetőiknek; A kommunisták voltak az elsők, ha valahol meg kellett fogni a munka végét, és azt mondták a töb­bieknek; emberek, ne ijed­jünk meg a feladatoktól. Pél­dájukat sok pártonkívüli kö­vette a törzsgárdából, és né­hány évved ezelőtt sikerült nyereségessé tenni a gazdál­kodást. DE AMIKOR A PUSZTA ERŐ már nem bizonyult ele­gendőnek, amikor a főagro- nómus látta, hogy a mezőgaz­daságban is egyre inkább tért hódítanak a tudományos mód­szerek, aggódni kezdett, hogy a gazdaság dolgozói vajon lé­pést tudnak-e tartani a kö­vetelményekkel. És ekkor je­lentkezett az egyik párttag, hogy szeretne szakmunkás- vizsgát tenni. Példáját má­sok is követték. Ma már mindegyik kommunistának van szakmája. Néhányuknak kettő is. Ha a gazdaság érde­kei úgy kívánják, traktorra ülnek, ha úigy hozza a sor, hogy a növénytermelésben vagy a gyümölcsösben van rá­juk szükség ott is helytáll­nak. Nem egy közülük még mindig tanul. NAGY ERŐ, ÖNFEGYE­LEM, AKARAT kell ehhez, tudja ezt a főagronómus. Mindez leginkább azokban van meg, akik világosan lát­ják a célt, melynek elérésé, vei az egész társadalom javát szolgálják, s ezért képesek a legnagyobb áldozatokra is. Legyőzik önmaguk gyengéit, hogy legyűrhessék azokat az akadályokat, amelyeket az élet, a munka támaszt. Aki a balatonújhelyi kommunis­tákra támaszkodik, azt nem érheti csalódás. Az aratás idején is megfeleltek a biza­lomnak. Nagy szükség volt példamutatásukra, segítségük­re, tudásukra. Ezért hívja őket, ezért számít rájuk az őszi munkák idején is a fő- agronámus. a A megbeszélés után a kom­munisták elsizélednek. Műhe­lyek, istállók, kertek, gyü­mölcsösök nyelik el őket. Szinte napokig nem látják egymást, hiszen szétszórtan dolgoznak, egy-egy területre alig jut belőlük egyákettő. Né­ha úgy tetszik, mintha nem is volnának. De a főagronó­mus nagyon is jól tudja, hogy vannak, hogy széthullott mag, s termékeny talajra ta­lál majd. A távoli gyümölcsö­sökben éppúgy követik a párt­tagok példáját, s hallgatnak szavukra az emberek, mint a közeli istállókban, műhelyek­ben. És a kommunisták újult erővel teljesítik a megbíza­tást. Ha valaki azt mondaná nekik, hogy ők alkotják a sió­foki járás égjük legjobb párt­szervezetét, azt felelnék, hosz- szú utat kéül még megtenni ahhoz, hogy leszámolhassanak hibáikkal, gyengeségeikkel TALÁN IGAZUK VAN. De azért, amikor egy-egy megbe­szélés után elindulnak mun­kahelyükre, nem lenne ön­teltség tőlük, ha egy kis büsz­keséget is éreznének. Szegedi Nándor Huszonhét egyetemistának, főiskolásnak biztosít ösztöndíjat a megyei tanács iTudósíi,ónktól.) Tanulmányi eredményüktől függően 27 egyetemistának és főiskolásnak biztosít havi 400—600 forint ösztöndíjat a megyei tanács. A fiatalok szerződésben kötelezték magu­kat arra, hogy tanulmányaik befejezése után a megyében vállalnak állást. A Közgazda- sági Tudományegyetemen öt, az Agrártudományi Egyete­men kettő, a Pécsi Jogtudo­mányi Egyetemen három fiatal kap megyénktől ösztöndíjat, a tőtompusztai Felsőfokú Mező­pe­gazdasági Technikumban dig tíz ösztöndíjas tanul. Az idén végzettek közül két közgazdáz a megyei tanácson, egy óvónő Nagybajomiban, egy építészmérnök a Tsz Beruhá­zási Irodán, egy jogász a Nagyatádi Járási Tanácson, két orvos pedig a kaposvári kórháziban dolgozik. A bala- tonkiliti termelőszövetkezet Kösz József fiatal mezőgazda­sági mérnökkel, a homokszent györgyi termelőszövetkeziet pe­dig Papp Jánossal erősödött. Az ösztöndíjasok túlnyomó többsége Somogy megyei; Burgonyaszedéskor Istvándiban Telt zsákok, ameddig a szem ellát. Pörög a burgonyaforgató villás kereke, porfelleget kavar, s ahogy csitul a zaj, távolodik a gép, ezerszámra ott hever a meg­lazított földön sárgán, kövérre éretten a burgo­nya ... Már nyúl utána a kéz. Mi­lyen hamar tel­nek a kosarak, a zsákok! Az istvándiak szedik . a burgo­nyát, amely egyik fő termé­nye az Űj Élet Tsz-nek, s amely a sok-sok más eredmény mellett ma a legnagyobb örömet jelenti az embereknek... Ez az öröm ma­gával ragad min­denkit, aki ide látogat a beszé­des, vidám, ügyes burgonyaszedők közé... Látja, hogy igyekszünk? — mondja Balogh Farkas János- né —, húsz öl hosszú rész jut egy-egy párra, de azon va­gyunk, hogy ha nem többel, Úttörők toboroznak olvasókat Karódon és Gamáson Néhány hete kezdődött meg az őszi megyei könyvhetek másfél hónapos időszaka. Az­óta sok új olvasóval gyarapod­tak a községi könyvtárak, és számos új kiadású könyvet vá­sároltak a falusi kőnyvbarát- vasámapok alkalmával, A tata járásban Katódon és Gamáson volt a legkisebb az olvasók száma. A Tabi Járási Könyvtár ebben a két falu­ban 20—30 tagú aiktívacsopor- tot alakított úttörőkből. A pajtások a községi könyvtár­ból kölcsönzött könyveikkel meglátogatják a rokonokat, és haza is visznek könyveket A családlátogatásban a pedagó­gusok is részt vesznek. Egy alkalommal a karácfi fez-el­nök fia egy brigádértekezlet­re vitt magéval, mezőgazdasá­gi szakkönyveket A brigádta­gok kézbe vették a könyveket belelapoztak, s mindegyikük aláírta a könyvtári törzslapot: csatlakoztak az olvasók tábo­rához. Nagyrészt az úttörők olva- sótoborzó munkájának kö­szönhető, hogy Katódon 234- rőL 503-na, Gamáson pedig 262-ről 377-re emelkedett az olvasók száma az utóbbi he­tekben. A legjobb munkáit végző úttörőket könyvjuta­lomban részesíti könyvtár; járási Zsákokba önti a gyönyörű gumókat Ba­logh Farkas Jánosné és Vukó Jánosáé. vetőgumókat Keserű gondolat gyötörte valamennyiüket: hiá­ba a fáradozás, nem lesz ebből semmi. Mit lehet várni a dió- nyi gumóktól? ... Ma? Ragyo­gó tekintettel szinte mindnyá­jan azt kérdik: — Hát lehet itt elfáradni? Hát nem öröm szedni ezt a szép krumplit? Ál­modni sem mert volna az ember ilyenről!... Akadt terület, ahol 160 mázsa, akadt olyan, ahol valamivel keve­sebb termett egy holdon. Átlago­san 130 mázsára számítanak. Há­romszorosa ez a tavalyi termés­nek. Vontató fordul a táblára, nem győzik szállítani a zsákok százait. Egyszeriben versenyfutás kez­dődik. — Nekem adjál üres zsákot! — Nem oda, hanem ide, az előbb már adtál azoknak! Pillanatokig tart csak a szó­csata, s máris mindenki a he­lyén van. Ki a sikeres »zsák­mány« szerezte örömmel, ki pedig egy ldssé dohogva siet a gép után... A zsákolok — Kiss János, Hamberger Fe­renc, Gáli József, Orosz Gusz­ti és Orosz Miklós — mér Nem először hallottam ezt, Újra esedékes nekik egyhosz- mégis furcsa, szokatlan. Nem szabb levél. Napok óta haló- értem, nem is szeretem az gatom az írást, pedig ez leg-^ ilyen misztikus tanokat. Szin- fontosabb kapcsolatunk a kül- te nevetséges is itt, ahol ál- világgal tálában nem ilyen elvont gok a dolgom. A főnők kategóriákban gondolkodunk kran magához hí mfel. hanem nagyon is reális fo- " ® ’ galmakbam. Olyanokban, mint denfelerol beszél. Nagyon bí- a Satumé nehézrakéta, a föld- zik bennem. Van itt egy-két1 rész-közti Atlas és Titan. A dolog, ami nem tetszik neki Newsweek februárban azt ír- Legi:nkább Seres Baindi ^sel- ta: az oroszoknak megegyszer “ ...... annyi, egy egész tucatnyi in- Védését kifogásolja, terkontinentális ballisztikus Gábor eltávolítása óta — rakétájuk van, mint nekünk, eleinte furcsa volt, hogy né-| Év végére nekik harmincöt— gyen maradtunk — Seres rám ? hatvan, nekünk öt — mini- is vasvillaszemekkel néz. Ök műm húsz lesz. — Itt olyan eleinte nagyon összetartoztak; kategóriákban gondolkodunk, Gáborral, később, amikor a^ A tízezer többsége idegein mint a közepes hatósugarú japán lány megjelent a színen A volt. Az ostoba yenkiket még- Restomon, a Jupiter, a Thor, úgy látszott, mintha ellensé-i tábláján«. Ezt a paramcsno- is sorra előléptették. Pedig a Minuteman, a Polaris, a gekké váltak volna. Most ki-i kunk mondogatta Libanonban, ügyetlenek és kényelmeske- Pershing. Vagy a rövid ható- derült, hogy mégse. Mert Gá-i tréfásan hol egyikünkre, hol dók. Ezt a múltkor egy be- sugarú Martin Mace és a bor miatt őrről rám Seres.) messze járnak A tábla másik másikunkra mutatva. Erősen szélgetés alkalmával a főnök- többiek. Bár az igazsághoz Azt hiszi, hogy közöm volt a^gzjélén rakjak a vontatóra a eltúlozta közreműködésünk je- nek is említettem. Az utóbbi tartozott volna, hogy meg- dologhoz. A főnök azt mond-lt lt zs£kokat Kalicka Lajos mondjam: ezek és a mi »tecb- Ja: »-Seress Andrással vi-J ' mikánk« — a hű csoportjaink S^ázni kell, mert kétszínű. A^bacsi mast se tesz naphossza., különleges hadviselési mód- szíve mélyén még mindig a# csak kötözi a zsákok szájét, szerei — úgy viszonylatiak vörösökkel érez«. Erről nem ^ öregemberes morgolódással egymáshoz, ^ mint az oroszlán- vagyok meggyőződve, de azt elégedetlenkedik, hoz a patkány. tény, hogy Gábor miatt kikelt! _ Több is lehetett volna, ha De mindegy, nem lényeges, magából Gvanúsített ... , , _ ' . , .... ijyatmisitnrr. »tud-# idejében kapunk egy jo esőt. Kocsishoz hasonlítok ’a fut- h0gymi készüI \ — Nahát, egy szót se szól­ballistához. Ha Gitta hallaná, hajtogatta , eieg benfen-\ katunik — vág rá Mogyorósi hitetlenkedne. Margit is. Azt tes vagy.« q Ferencné —, kell ennél szebb hiszem, Félegyházán minden- Honnan tudtam volna? Gá ki. Másmilyennek ismertek. Ilyen pici gumóból ekkora krumpli lett — mutatja Decsi Pálné. legalább egy perccel előbb szedjük föl, mint táraink. Mellette Vukó Jánosné, egy kissé távolabb tőle csapatuk vezetője, Kiss Jánosné. Egy ki­vételével az egész csapat itt van, és itt voltak kezdettől fog­va. Akkor is, amikor a tavasz- szal ültetni kellett. De abban az időben halvány árnyéka sem volt a mostani örömteli hangulatnak. Szótlanok voltak. A sokat csalódott emberek zár­kózottságával rakták földbe a — Már eddig többet kaptunk a tsz-ben, mint tavaly egész ■ ben — folytatja, s egy pillá­éiig elgondolkodik. — Össze a lehet hasonlítani! Mi hár­man dolgozunk, 700 egységünk van, de már otthon van 21 má­sa. burgonyaelőleg. A múlt év­ben? Egy szem se jutott! — Könnyedén emeli a telt kosa­rat, ügyesen, egymaga önti a zsákba. — Azt mondják az öre­gek, nem; emlékeznek arra, hogy valaha is ilyen krumpli termett az istvándi határban.­Öregek. Szép számmal van­nak itt ők is. A mosolygós, bo­gárfekete szemű Decsi Pálné kiegyenesíti derekát, végigte­kint a Hosszú-dűlő 93 holdas tábláján. — Mennyi zsák! Az ember szívét öröm járja át, ha végig­néz itt — mondja a 67 évesek őszinte derűjével. — Szeretem megtakarítani az utolsó szemig, még ezt a picit is fölveszem. Hiszen ez mind a mienk! Látja, régen az a diófa az enyém volt, most meg min­denütt van részem. Szavakkal nehéz visszaadni azt a sugárzó örömet, ahogy beszél. Mellette egy fiatalasszony, Kiss Béláné. Elsőéves tagja a tsz-nek. — A kisfiam miatt nem dolgoztam eddig — mond­ja —, igaz, most is a nagyma­mánál van. De az idén, ahogy gazdálkodtunk, s ahogy élünk, igazán meg vagyunk elégedve. — Itt csak örülni meg örül­ni lehet — szól újra Decsi né­ni. — A kertészetben voltam éven át, de kértem, hadd jö­hessek ki a krumpliföldre. Nem tudom, mi lett volna ve­lem, ha kihagynak ebből a szép munkából. Igen, ma már azon vitatkoz­nak, hogy ki legyen a soros, ki jöhessen burgonyát szedni. Mindig több a jelentkező, mint amennyi ember kell a két géphez. Múlnak az órák, telnek a zsákok, fogynak a sorok. Dél­ben leállnak a gépek. Ebédek­nek a krumpldszedők. Hol itt, hol ott hangos nevetés csattan feiL A huncut szemű Pavelka Klári a traktorossal, Izsák Jó­zseffel beszélget: — Izsák — kérleli —, maga forgasson holnap is nekünk. A maga gépe gyorsabb, többet VADÁSZ FERENC: ö*0'tcTl^ Én mi vagyok? »Parányi figura a világpolitika sakk­Ebédszüne i oen. lentőségét. Bár való igaz, a évek eseményeiről volt szó, a beiruti Szent Vince székes- múltunkról és a jövőmkről. egyházban is megfordultam, Szerettem volna, ha őszintém ahol a keresztény politikusok beszél, ha elmondott volna összegyűltek, hogy számba- valamit arról, hogy mit gon- vegyék erejüket a mohámé- dől felőlünk, mire számj'tha- dán vezetők ellen. Mi, tenge- tunk mi négyen. Kitért a vá- részgyalogosok tízezren ér- lasz elől. Valami ködös filo- keztiink országukba, hogy be- zófiai példázódásba kezdett, leszóljunk a dolgukba. Sze- Szent Ágostont idézte, hogy rénytelemség nélkül csak mit mondott az időről. Vala- amnyit könyvelhetek el. a ma- mi ilyet: »A múlt, a jövő — gam javára — vagy rovására? csak forma. Csupán a jelen a - hogy tízezernyi részem volt valóság. A múlt emlékezet, a jövő varakozas.« S végül a szokott záró akkord: »Ez a Faud Sehab tábornok felsegí­tésében a köztársasági elnöki Magyar Sors, fiam.« ■zékbe .. i M-mel és nagy S-sel. Gitta fényképet kér. Azt írta a múltkor, hogy nagyon meg- Nagíy változtam. Nincs mentség: re­tusáltatni kell a fényképeket. bor ügyetlen volt, nem alkal-i «tananyagunk« e!~ : burgonya? mas a mi sajátítására. (•Folytatjuk) Egy hatalmas gumót emel föl. Megvan egykilós is. És nem ritka példány az ilyen, sőt az ennél nagyobb sem. tudunk keresni. Tudja, tegnap is 2,41 egységünk volt! — Jól van, Klárika. Nem bánom, esetleg megegyezhe­tünk, ha most. míg elszívok egy cigarettát, te addig letisz­títod, lezsírozod a verbecset. Klári máris ugrik, szalad a géphez. Az asszonyok moso­lyogva figyelik. Aztán újra fölberreg a gép, porfelleget ke--orva forgatja a burgonyát, a földes, poros, munkás kezek egész évi fá­radságának gazdag fizetségét. Vörös Márt*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom