Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-28 / 253. szám
Vasárnap, 1962. október 28. 3 SOMOGYI NÉPLAP A megyei pártbigottság beszámolója (Folytatás a 2. oldalról.) támogatást sem adják meg az együtteseknek. A járási párt- és állami szerveknek nagyobb gondot kell fordítaniuk a külterületeken lakó emberek művelődési igényeinek kielégítésére. Megyénkben több, mint 48 000 ember él a községektől távol, tehát többen laknak külterületeken, mint Kaposváron. Tegyük rendszeressé ezeken a helyeken is az ismeretterjesztést. Jusson el a pusztákra is a könyv, a film. A pedagógusok törődjenek falujuk közügyéivé! is Három esztendő alatt 190-nel nőtt a pedagógusok száma. Jelenleg több, mint 2400 pedagógus tanít a somogyi iskolákban, mégis hiány van belőlük. Többségük becsülettel, nagy hivatásszeretettel és odaadással dolgozik. Az utóbbi években tovább erősödött és fejlődött a tantestületek eszmei, politikai egysége. Mindinkább a szocializmus eszméje hatja át az iskolai oktató- és nevelőmunkát. A magasabb rendű, szocialista nevelés alapvető feltétele, hogy minden pedsgó. gus sajátítsa el a marxista— leninista világnézetet, váljon szocialista emberré. Még sok téves nézetet kell némelyik pedagógusnál leküzdeni, mert munkájában itt-ott még érződik a burzsoá ideológia hatása. Küzdeni kell a nacionalizmus, a sovinizmus és a vallásos ideológia maradványai ellen. A pedagógusok a társadalmi élet más területén is sokat segíthetnek a párt- és állami szerveknek, kivált a népművelés megjavításában. Köztudomású, hogy ebben még sok a tennivaló. Akadnak olyan pedagógusok, akik közömbösek a népművelési munkával és általában a közügyekkel szemben. Az emberek az ilyen gondolkodású nevelőkkel nem értenek egyet. A tanároknak, tanítóknak hivatásukból adódóan kő '.élességük kielégíteni a felnőtt lakosság kulturális igényeit is. Az olyan pedagógust, aki visszahúzódik a közélettől, az emberek nem tisztelik. Javítani kell a kulturális munka párt- és állami irányítását. Meg kell szüntetni a kulturális munka lebecsülését. Sok vezető még ma is azt ‘gondolja, hogy elég, ha a kulturális felelős foglalkozik a művelődésüggyel. Az effajta nézet lebecsülése a kulturális munkának. Emelkedett az életszínvonal A beszámolási időszakban többet vásárolt a lakosság, mint korábban. A földművesszövetkezetek két év alatt 24 százalékkal, az állami kereskedelem 23,8 százalékkal növelte élelmiszerforgalmát. Négyszeresére nőtt az OTP-betétállo- mány, s elérte a 204 millió forintot. Megyénk dolgozói évről évre jobban élnek. A mezőgazdasági beruházások,. a korszerű honvédelem költségei, valamin*: az aszálykár ellenére 1959 óta nem csökkent, hanem valamelyest emelkedett az élet- színvonal. Sokat kell még tenni azért, hogy jobban segíthessünk a sokgyerekes családok gondjain. Növelni kell a termelést, a termelékenységet az iparben és a mezőgazdaságban egvaránt. Csak így lesz meg minden feltétele annak, hogy közös erőfeszítéssel gyorsabban növelhessük a jólétet emelhessük a dolgozók életszínvonalát. Minden eredményünk alapja: a párt helyes, ingadozásmenfes politikája Pártunk fejlődését az jellemzi, hogy ereje, egysége évről évre töretlenül növekszik. Ennek az egységnek az elvi alapja a párt helyes, az egész dolgozó nép érdekét kifejező, ingadozásmentes politikája. Ma a párt egysége nem szólamokban nyilvánul meg, hanem a való életben. A párt egysége nélkül nem születhettek volna olyan politikai, gazdasági és kulturális eredmények, mint amilyeneket az elmúlt években elértünk. Azt. a reális, túlzásoktól mentes politikát, amelyet Központi Bizottságunk folytat, azt az egészséges légkört, amely a párt- és a közéletben meghonosodott, helyesli párttagságunk, megyénk egész dolgozó népe. Ezért itt is kijelentjük: helyeseljük pártunk Központi Bizottságának eddigi politikáját, és támogatjuk minden erőnkkel, tudásunkkal. Egyetértünk azzal a következetes és pártszerű állásfoglalással is, amelyet a Központi Bizottság tanúsított Marosán György elvtárssal kapcsolatban. Helyeseljük, hogy a Központi Bizottság személyre és a régi érdemekre való tekintet nélkül határozottan föllép a pártegység megbontóival szemben. A megyei pártbizottság az elmúlt három évben a Központi Bizottság határozatai alapján végezte munkáját. Azon voltunk, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően alkalmazzuk pártunk politikáját. E törekvésünkben értünk is el eredményeket. A Központi Bizottság egyre szélesebb körű önállóságot biztosít számunkra, nem köti kezünket merev utasításokkal. Ezt a gyakorlatot helyesnek tartjuk, élünk is vele. A nagyobb önállóság eredményeképpen növekedett a megyei és a járási párt- és állami vezető1^ felelősségérzete. Ez biztosította n káderek gyorsabb feilő- dését, és elmélyültebb gondolkodásra, tervezésre, tanulásra serkentette őket. Mindez a kollektív vezetés erősödésének irányában is hat, segíti azt. A megyei pártbizottságnak volt ereje a kezdeményezéshez, és — különösen az utóbbi időben — erősödött a vezetés kollektivitása. Sok fontos és időszerű kérdést vitattunk meg a pártbizottsággal. Ilyenek voltak pl.: a megyei párt- bizottság 1961. október 24—25-i határozata; a gyenge termelő- szövetkezetek megerősítése érdekében teendő intézkedések; az egységes paraszti osztály kialakulásának problémái; a kulturális tervek; az iparfejlesztés' perspektivikus terve stb. E fontos kérdésekben a megyei pártbizottság mindig kollektíván, széles körű vita után hozott megfelelő határozatokat. Ügy érezzük, hogy helyesen és kellő időben vetettük fel azokat a fő kérdéseket, amelyek alapvetően befolyásolták a megye politikai és gazdasági helyzetét. A megyei végrehajtó bizottság a pártbizottsági ülések között biztosította a Központi Bizottság és a megyei pártbizottság határozatainak végrehajtását. Sokoldalú és konkrét intézkedésekkel segítettük alsóbb szerveink munkájának megjavítását. A múlt évben a megyei párt- és állami apparátus tagjai egyhuzamban három hónapig tartózkodtak egy-egy termelőszövetkezetben. Ez a munka számottevő eredményeket hozott, és hasznos volt a megyei vezetés számára is. A határozatok végrehajtásának és általában a munka eredményesebbé tétele céljából minden hónap elején valamennyi járásban egy-egy hétre vezetőkből álló brigád utazik ki, és tapasztalataikat a járási vezetőkkel megbeszélik. Az alapszervezetek többsége mellett létrehoztuk a párton kívüli aktívát. Ennek fontos szerepe van a párt tömegkapcsolatának erősítésében, és már eddig is hathatósan segítette pártszervezeteink munkáját. A párton kívüli aktívák különösen a marcali és a kaposvári járásban nyújtanak nagy segítséget a gazdasági feladatok megoldásához, a politikai kérdések megmagyarázásához, a párt politikájának népszerűsítéséhez. Meggyőződésünk, hogy ez a segítség a jövőben még fokozódik. Az elmúlt időszakban tovább erősítettük a járási és a városi pártbizottságok vezetését. A közelmúltban néhány új járási titkai’ nőtt fel az apparátusból, mint Bertalan József és Petrekanits Andor elvtársak. A megyei apparátusból erősítettük meg a tabd járást Bogó László elvtárssal, a kaposvári járást dr. Takács István elvtárssal, a siófoki járást Bíró Gyula elvtárssal. Ezeket a személyi változásokat egészségesnek és jónak tartjuk. Elmondhatjuk, hogy politikailag és szakmailag jól képzett, szilárd elvtársak a járási vezetők. / Hiba, hogy megyei és járási bizottságaink viszonylag kevés társadalmi aktivistát foglalkoztatnak állandó jelleggel. A jövőben el kell érni, hogy a pártbizottságok és azok osztályai mellett állandó jellegű aktívagárda vagy bizottságok dolgozzanak, mert ezek hiányában nem lehet eredményes munkát végezni. Munkánknak jó néhány fogyatékossága is van. Nem elég rendszeresen vettünk részt a járási pártbizottságok és végrehajtó bizottságok ülésein. A megyei pártbizottság több osztálya — pl. a mezőgazdasági osztály, a párt- és tömegszervezetek osztálya — kevés helyszíni segítséget nyújtott a járási bizottságok illetékes osztályainak. A nőknek a pártba való felvételére sem tettük meg idejében a szükséges intézkedéseket, nem fordítottunk elég gondot néhány határozatunk végrehajtására. Nem tudtuk azt sem elérni, hogy a tömegszervezeteket úgy irányítsuk, hogy a pártnak a maximális segítséget nyújtsák. Ezért elsősorban a vb függetlenített vezetői a felelősek. Ügy látjuk, hogy a megyei pártbizottság és a végrehajtó bizottság a hiányosságok ellenére is egyre inkább betölti szerepét. Sokéves munkánk eredményei mindinkább kéz-, zel foghatóvá és szemmel láthatóvá válnak. legye« következetesebb a vezetés Az elmúlt évek tapasztalatai, a megváltozott helyzet és néhány esemény megtanított bennünket arra, hogy a jövőben még következetesebbnek kell lennie a megyei vezetésnek. Határozottabban kell föllépni a különböző lazaságok és fegyelmezetlenségek ellen, amelyek elsősorban az állami és a gazdasági vezetésiben mutatkoznak meg, de a pártban is előfordulnak. Arra kell törekedni, hogy kellő időben, még a kisebb hibák elkövetésekor figyelmeztessük, segítsük elvtársainkat, s ne akkor, amikor a helyzet már olyan súlyos, hogy csak leváltás lehet a kivezető út. Ha pl. a megyei párt-végrehajtó bizottság idejében lépett volna fel a siófoki járási bizottságnál meglevő lazaságok, a párt erkölcsi normáit mélyen sértő és az ebből fakadó elvtelenségek ellen, akkor ott nem alakulhatott volna ki ilyen súlyos helyzet. Felelősség terheli a megyei végrehajtó bizottságot, mert elnéző magatartást tanúsított, s nem vonta felelősségre kellő időben a járási pártbizottság vezetőit az elkövetett hibákért. Meg kell követelni a vezetőktől, hogy úgy dolgozzanak és éljenek, ahogy azt joggal elvárja tőlük a párt, a dolgozó nép. Legyünk következetesek a munkában, ideiében lépjünk fel a karrierizmus, a hatalommal való visszaélés, az önteltség és az elvtelenség ellen. Legyünk szerények, egyszerűek és feddhetetlenek a köz- és magánéletben egyaránt. Csak így fog bennünket tisztelni, szeretni, becsülni dolgozó népünk. Küzdeni kell az elhajlások ellen Párttagságunk eszmei, politikai egységének megszilárdulását eTosegitette, hogy párt- bizottságaink és pártszervezeteink harcoltak a revizionista és dogmatikus, szektás nézetek ellen. Bár megyénkben nincs olyan csoportosulás, amely egységes politikai koncepcióval lépne föl a párt; politikájával szemben, de vannak olyan jelenségek, hogy meg nem értésből némely kérdésben jobb-, illetve baloldalról eltorzítják a párt politikáját. A néhol megnyilvánuló revizionista nézet mellett nagyobb mértékben találkozunk a dogmatikus és szektás néze- tekkeL Véleményünk szerint feilődésünk mai szakaszában a szektás nézet és *»•«akorlat jelenti megyénkben a nagyobb veszélyt, mert elsősorban ez található meg a párttagság soraiban. Okát abban látjuk, hogy elvtársaink közül többen még ma is ragaszkodnak a már elavult, az élet által is megcáfolt elméleti tételekhez. Többen nem értik meg, hogy az egyedül helyes osztálypolitika lényege: a legszélesebb dolgozó tömegek megnyerése és mozgósítása a szocialista építőmunkára. Nem értik kellően, hogy ennek feltétele a burzsoá ideológia elleni következetes harc, a dolgozó tömegek iránti bizalom, a párt és a nép összeforrottsága. A sokoldalú és hatékony nevelő munka. Azt a fontos elvi állásfoglalást, amely a pártonkívüliek funkcióba állítására vonatkozik, vagy amely kimondja, hogy -aki nincs ellenünk, az velünk van«, némelyek az osztályharc feladásának tekintik. Akadnak, akik nem tudnak megszabadulni az osztályharc régi, hibás felfogásától, s ma is a kizsákmányoló osztályok felszámolásának időszakára vonatkozó marxista elveket akarják érvényesíteni. E kevesek szemében a párt mai politikája »-liberális-«. Sokan még nem tekintik az osztályharc szerves részének a burzsoá és maradi nézetek elleni, a szövetségesek megnyeréséért folyó harcot, a társadalmi és a tsz-tulajdon védelmét, a szocialista munkafegyelemért folyó küzdelmet. Némelyek azt a hibás nézetet vallják, hogy nálunk, »ahol a párt az uralkodó«, nincs szükség pártonkivüli vezetőkre, mert ha azok is funkcióba kerülnek, nem valósulhat meg a munkásosztály, a párt politikája, és vezető szerepe. A párt vezető szerepét ezek az elvtársak csak úgy látják biztosítottnak, ha minden vezető poszton párttagok vannak. E nézetek hirdetői nem látják, hogy nálunk a párt nem uralkodik, hanem a népet szolgálja, hogy társadalmunkban a munkások és a parasztok, az értelmiségiek és a kispolgárok, a párttagok és a pártonkívüliek, tehát mindenki hozzájárul a szocializmus építéséhez, ha munkájával, helytállásával, magatartásával a párt politikája alapján tevékenykedik. Azok viszont, akik — akár párttagok, akár pártonkívüliek — nem képesek a termelő-, alkotómunkában vagy bármilyen közfunkcióban a párt politikája szerint dolgozni, helytállni, gyengítik munkánk eredményességét. A szektás nézetek hirdetői között a főszerepet azok az elvtársak játsszák, akiket funkciójukból leváltottak, mert feladatukat nem tudták ellátni, vagy éppen erkölcsi tekintetben vált tűrhetetlenné tevékenységük. Sok vitára adott okot a kongresszusi irányelveknek az a része, amely a közép- és főiskolai felvételeknél a származást eltörli és a rátermettséget, a politikai és erkölcsi felkészültséget* valamint a tanulmányi eredményt veszi alapul. Sok elvlárs ezt a munkás- és parasztfiatalok háttérbe szorításaként értékeli, sőt olyanok Virág Istvánná, a táskái kommunisták küldötte tanácskozási joggal vett részt az értekezleten. is akadnak, akik a párt vezető szerepét féltik ettől, s azt kérdik: »Nem fogjuk-e ezt majd megbánni?« Eddigi iskolapolitikánkban helyes volt a származás alapul vétele. Ma azonban már más a helyzet. Az igazság az, hogy a mostani fiatalság már a mi rendszerünkben nőtt föl, végezte iskoláit, ezekkel szemben senki nem lehet bizalmatlan. Több termelőszövetkezetben is találkozunk még a dogma- tizmus egyik válfajával, a konzervativizmussal. Ez abban mutatkozik meg, hogy a vezetőség mereven ragaszkodik a csak munkaegység alapján történő elosztási elvekhez, és elvet minden premizálási, anyagi érdekeltséget fokozó lehetőséget és gyakorlatot. Napjainkban azonban mind többen látják, hogy ez milyen káros hatással van a termelőszövetkezetekre, a jövedelem alakulására, a munkafegye- ’emre. Pártunknak nem célja az osztályharc élezése. Ma az osztályharc közvetlen célja a ^szocializmus tovább építése. E küzdelem legfontosabb területe a gazdasági építőmunka, ez pedig megköveteli az eszmei, politikai harc színvonalának emelését és a kulturális forradalom fejlődésének gyorsítását. A polgári és kispolgári ■életfelfogás és gondolkodás- mód osztályharcbah való legyőzése szívós eszmei felvilágosító munkát, türelmet és következetességet igényel. Ebben a kérdésben nem szabad kapkodnunk, de nem elégedhetünk meg az eddigi eredményekkel sem. Vigyázni kell arra, hogy a párt helyes politikáját se jobbról, se balról ne torzíthassák el. Mindig az válhat veszélyessé, amelyik ellen nem harcolunk. Károsnak mind a kettő egyformán káros és ártalmas, ha táptalajra talál. Ügy dolgozzunk, hogy egyiknek se le« gyen talaja a megyében. Kövei jak a pariban a nők arányát Az 1959. évi páriértekezlet óta a párt számszerű növekedése és összetétele egészségesen alakult, a nők aránya azonban nem emelkedett megfelelően a pártban. Termelőszövetkezeti pártszervezeteinkben a női párttagok aránya messz^ elmarad attól a szereptől, amelyet a nők falun betöltenek. Járási párt- és tömegszervezeteinknek határozottan föl kell lépni az asszonyok indokolatlan és káros háttérbe szorításával szemben, pártszervezeteinknek pedig nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük, hogy minél több, arra alkalmas üzemi és tsz-mun- kában kitűnt nőt vegyenek föl a pártba. A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei kimondják, hogy »a párttagság egészséges utánpótlását elsősorban az új, felnövekvő kommunista nemzedék legjőbbjaiból szervezzük meg«. Pártépítő munkánkban érvényesíteni kell azt az elvet, hogy »ne legyen olyan párttagunk, aki nem való a pártba, viszont sokasodjék a politikánkat értő és támogató olyan párton kívüli emberek száma, akiket a párt tagjaiként is becsülhetnénk és tisztelhetnénk«. Falusi pártszervezeteink többsége kivívta magának a megbecsülést Termelőszövetkezeti párt- szervezeteink többsége képes arra, hogy érvényre juttassa a párt politikáját, s egyre inkább az adott terület politikai, gazdasági és kulturális életének irányítójává válik. Kezdenek kialakulni azok a módszerek, amelyekkel hatékonyan segíteni, befolyásolni tudjuk a falu gyorsabb politikai' és gazdasági fejlődését. Tsz-pártszer- vezeteink az elmúlt években széles körű felvilágosító munkát végeztek, hogy a tsz tagjai közül minél többen dolgozzanak rendszeresen a közös gazdaságban. Párttagjaink csaknem kivétel nélkül mindig ott segítettek, ahol leginkább szükség volt rájuk a munkában. Eredményes munkát végeztek pártszervezeteink azoknak az ellentmondásoknak feloldásában, amelyek még nem is olyan régen nagy nehézségeket okoztak a termelő- szövetkezetekben. Ilyenek a volt középparasztok és sze- genyparasztok, az úgynevezett régi és új tagok közötti ellentmondások, a földjáradék körüli éles viták. Ezek az ellentmondások még nem szűntek meg, de már nem olyan élesek, mint egy évvel ezelőtt voltak. Pártszervezeteink többsége kivívta magának a tsz-veretn- ség és tagság megbecsül'-' s ma már nincs olyan lényegzs kérdés, amelyet nélkülük, se gítségük igénybevétele nélkül oldanának meg. A tsz-vezetők támaszkodnak pártszervezeteinkre. Párttagiaink a vezetőségi és közgyűléseket egyr? eredményesebben használják fel arra, hogy segítsék a tagságot a helyes állásfoglalás kialakításában. Eredményeket értek el párt szervezeteink a pártorkívül: tsz-tagoknak a pártoktetásba való bevonásában. Az elmúlt három évben az oktatásban "oCT^árom(Folytatás a 4. üidaionj
