Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-26 / 251. szám

Péntek. 1963. október 36. 3 SOMOGYI NÉPLAP A népírontmozgalom helyzete a barcsi járásban A Magyar Szocialista Mun­káspárt 1957. november 21-i határozata és a Hazafias Népfront második kongresszu­sán elfogadott Működési Sza­bályzat világosan megjelöli azt az utat, amelyen népfront- bizottságainknak haladniuk kell: segíteni az államhatalmi feladatok végrehajtását, a köz­ségek, a termelőszövetkezetek fejlődését, az emberek tudatá­nak formálását, szorosan együttműködni a tanácsokkal. Sok községben támadnak azonban olyan nehézségek, amelyek hátráltatják a nép­front tevékenységét. Az aláb­biakban azt mondjuk el, amit a barcsi járás népfrontmunká­jában tapasztaltunk. A járási népfrontbizottság rendbe szedte saját sorait. Az elnökségbe és a bizottságba olyan emberek kerültek, akik más munkával nincsenek túl­terhelve, tudnák és akarnak is a népfront feladatainak meg­valósításáért dolgozni. Első te­endőjük az volt, hogy gyümöl­csöző együttműködést te­remtsenek a tanácsokkal. Ko­rábban ugyanis a népfront és a tanács kapcsolata a vezetők személyes találkozásaira kor­látozódott. A népfront vezetői ritkán vettek rósz a vb-ülése- ken, segítségüket a tanács az »apró« feladatok megoldásá­hoz nemigen kérte. Ennek a helyzetnek megváltoztatása út­ján fontos lépést jelentett, hogy a járási tanács júniusi ülésén, majd a községi taná­csok ülésein is megtárgyalták c népfrontbizottságok és a ta­nácsok kapcsolatát, s azt, hogy milyen módon tehetnék ered­ményessé közös munkájukat. Hogy milyen szükség volt erre, azt a lakácsai tapasztala­tok is igazolják. Amikor Fucs- kár Pál vb-elnöktől és Pusztai János vb-titkártól a népfront és a tanács kapcsolatáról ér­deklődtünk, azt jónak, kielé­gítőnek mondták. Am kiderült, hogy ez korántsem így igaz, mert kevés munkát végeznek közösen. — Csak a nagyobb feladatokból vállalnak részt, a kisebbektől húzódoznak — mondják a tanács vezetői a népfrontról. Petényi Antal népfronttitkár viszont ezt ál­lítja: «-Ügy érezzük, a tanács bizalmatlan velünk szemben, mert ritkán kéri segítségünket. Igaz, ezt mi is csak néha. aján­lottuk fél...« Végül Pusztai János tanácstitkár elismerte: —■ Mi is hibásak vagyunk ab­ban, hogy a Hazafias Népfront községünkben nem tölti be hi­vatását. Csak akkor kértük se­gítségüket, amikor valamilyen feladat megvalósításához a ta­nács ereje kevésnek bizonyult­Honnan származik az a fer­de szemlélet, az a féltékeny­ség, amely a lakócsai tanács­elnök. Fucskár Pál szavaiból kicsendül: »Ha akarnak pro­dukálni, majd jönnek, és kér­nek feladatokat«? A Hazafias Népfront talán csak azért dol­gozik, hogy saját magának tu­lajdonítsa az eredményeket? Nagyon helytelenül értelmezi a népront feladatát az a tanács­vezető, aki így gondolkozik. A közösségnek, az egész faluna.k, így magának a tanácsnak is érdeke, hogy a népfront jól dolgozzon. Csak a népfront és a tanács összefogása tudja mozgósítani a községek lakóit egy-egy nagyobb feladat meg­oldására. Találkozni olyan példával is, hogy a közös eredményeket a tanács magának akarja kisajá­títani, hogy ezzel a maga sze­repét növelje, a népfrontét pe­dig kisebbítse. Káros ez azért, mert nehezíti az összefogást kívánó feladatok elvégzését. Ezért nem csoda, hogy Lakó- csán évek óta nem tudják be­fejezni a járdaépítést. Három falu tanulói járnak ide iskolá­ba, s esős időben is a szabad­ban kell várakozniuk a busz­ra, mert nincs váróterem. A népfront, a tanács nem érti meg egymást, nincs, aki kezde­ményezzen, javasoljon. A nép­front például szeretné parko­sítani a művelődési ház kör­nyékét, gyermekjátszóteret akar létesíteni, a tanács azon­ban mit sem tud erről. Pedig a múlt hónapban Lakócsán tartott sikeres délszláv találko­zó azt mutatja, hogy tudnának eredményesen dolgozni. . Nem is kellene messzire men­niük a lakócsai vezetőknek, csak a szomszédos Tótújfalu­ba, hogy meglássák, milyen nagyszerű eredmények szület­nek ott, ahol nem gátolja bi­zalmatlanság, féltékenység az együttműködést. Tótújfalu el­zárva élt a világtól, nem volt útja. A lakók 300 000 fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek, hogy mielőbb el­készüljön az út. A főutca két oldalán végig betonjárda van. Mindenütt tisztára söpört ud­varok, fehérre meszelt gazda­sági épületek jelzik, hogy az egész község részt vesz a tisz­tasági mozgalomban. Rövide­sen használatba veszik a most épülő művelődési házat. A fa­lunak szinte minden lakója négynapi — több, mint 300 000 forintnyi — társadalmi mun­kát ajánlott föl az építkezés'» hez. Hogyan tudtak mindezt megoldani? Ügy, hogy összefo­gott a pártszervezet, a tanács és a népfront, meggyőzték a falut, hogy a közösség, valet- mennyiük érdekéről van szó. Másutt is születtek szép eredmények a tanács és a nép­front összefogásából. Hiszen több községben hosszú évek óta lelkiismeretesen dolgozó em­berek állnak a népírontfoizott- ságok élén. Bélaváron Kertai Mihály, Drávagárdonyban Job­bágy Gábor 1954 óta látja el az elnöki tisztséget. Bódis Jó­zsef, a Hazafias Népfront já­rási bizottságának titkára több új kezdeményezésről tájékoz­tatott bennünket. A tavasszal Homokszentgyörgyön kettő, Tótújfaluban egy szocialista cí­mért küzdő termelőszövetkeze­ti brigád alakult. Nemsokára tanácskozásra hívják össze e brigádok tagjait a Barcsi Fű­részüzembe, hogy kicserélhes­sék tapasztalataikat az ottani brigádokkal. A - népfront mű­szála akcióbizottsága társadal­mi munkával a járásnak mind a 28 községe részére elkészí­tette a 15 éves rendezési ter­vet. Nemrég alaikult meg a népfront növényvédelmi ak­cióbizottsága, ez majd a ter­melőszövetkezeteknek nyújt helyszíni segítséget. A nép­frontbizottságok egyre inkább élnek jogaikkal. Amikor a ho- mokszentgyörgyi tanácstitkár szabálytalanságokat követett el, javasolták visszahívását. Persze az elmondottakul kívül sokkal többet is tehetne a nép­front a járásban. Csak minde­nütt meg kellene találni az utat-módot a tömegek megnye­résére. Mandik Béla elvtárs, a járási pártbizottság első titká­ra a következőket mondotta: — A tanácsválasztások előtt a népfront igen lelkesen dolgo­zott. Ezt a »választási hangu­latot« kellene belevinni a mindennapi munkába, amikor a termelőszövetkezetek dolgo­zóinak szakmai képzéséről, a tanácstagi fogadóórák vagy beszámolók megtartásáról, a termelőszövetkezetek éves ter­vének összeállításáról van szó. Helyes a Hazafias Népfront járási bizottságának az a szán­déka, hogy rövidesen Tótújfa­luba viszi tapasztalatszerzésre a községi népfrontbizottságok vezetőit. Az ottani példák min­den bizonnyal másutt is köve­tésre találnak majd. Szalai László VADÁSZ FERENC : Vince írt Veszprémből, épí­tész unokatestvérem. »Élünk, Bandikám, dolgozunk, tele van mind a két kezünk munkával. Nemcsak a bányászoké. Fele­ségem ötödik éves a levelező tagozaton, jövőre már ő is töb­bet keres, az a szándékunk, hogy ha sikerül, elmegyünk megnézni Rómát. Építkezé­seink jól haladnak, most...« Ezek otthon mind megbo­londultak. Mindig a saját dol­gaikkal traktálnak, mintha engem érdekelne, hogy új vá­rosnegyedet építenek, vagy hogy higanygőz lámpákkal vi­lágítják az átalakított színhá­zat. Az én számomra nincs visszaút, fölöslegesen fáraszt­ják magukat, hogy a honvá­gyamat élesztgessék. Frank Pollach meghívott a teaházba. Nem teát ittunk, ha­nem whiskyt és konyakot. Mindent ő fizetett. Ilyen se fordult elő. Kicsit eláztunk. — Te kétszeres önkéntes — szorongatta a kezem elérzéke- nyülten —, ejtőernyős is vagy és a különeges alakulat tagja. Régóta tudom: bátor a ma­gyar, jó barát, igazi baj társ. — Ismeri Mr. Pollack Ma­gyarországot? Nevén szólítottam, nem egé­szen világos, hogy mi a »sport és politikai« kiképző rangja. — Dehogy ismerem — tilta­kozott —, Közép-Európát nem. Nyugatot igen. A Magi- not-vonalnál, a Siegfried-vo- nalnál, az Atlanti falnál har­coltam. — A Maginot- és a Sieg­fried-vonalnál? Oda hogyan kerültek amerikaiak? —» Negyvennégyben •— felel­te —, invázió közben. _ Bizalmasan beszélgettünk. Frankban már akkor dolgozott a szesz, amikor az asztalhoz ültünk. Attól kezdve nagy kor­tyokkal élesztgette a tüzet-- Mi, Várádi? — kérdezte. Nem értettem. — Ki Várádi? — ismételte. — Magyar? — Magyar — feleltem. — Mi más volna? — Keresztény? Ezen sose gondolkoztam. Honnan tudjam. Meg aztán ... Nálunk otthon... Fogalmam sem volt, hogy mit válaszol­jak. — Engem ez egyáltalán nem érdekel — mondtam. — Nem zsidó fiú? — firtatta. Meglepett a kérdés. — Mondom, hogy nem tu­dom. Lehet... Rábámultam. Nem tudtam, hogy mit akar. — A bolsevizmus likvidálta a vallásokat — mondta aztán elgondolkozva. — Azt nem mondhatnám — ellenkeztem. — Van templom? — Hát persze, hogy van. — Az oroszok milyenek? — kérdezte. — Maga nem tudja, Mr. Pol­lack? — Nem. Nem ismerek oro­szokat. — Szövetségesek voltak a háborúban. «•* Kersae — bólintott —, de Csurgói járási tsz-vezetnk tanuliuánvátia egységében megtekintették a sertésállományt is. A Csurgói Járási Tanács Mezőgazdasági Osztálya és a járási népfrontbizottság szer­vezésében nemrégiben terme­lőszövetkezeti vezetők egy csoportja utazott a barcsi Vö­rös Csillag Tsz-ibe, hogy meg­nézzék, milyen munkaszerve­zési és termelési módszerek­kel gazdálkodik ez az orszá­gos hírű közös gazdaság. Ha csupán arról adnánk számot, hogy mit láttak, mit hallottak a vendégek, nem lenne teljes a tájékoztatás. A tanulmányozás lényege ugyan­is nem csupán a szép és já dolgok dicséretében, a Vörös Csillag Tsz eredményeinek el­ismerésiében, hanem főként az érdeklődésben, a különböző módszerek iránti kíváncsiság­ban fejeződött ki. A tsz-eínö- kök és a m ezőgazdás zok nem érték be annyival, hogy a terméseredmények jók, és nagy a tsz sertésállománya. Kérdeztek, érdeklőditek, és Bosonczi Mihály, a Vörös Csillag Tsz elnöke mindenről részletes felvilágosítást adott. A többi között elmondotta, hogy mintegy 600 hold homo­a gazdálkodásnak úgyszólván minden ágára kiterjedt. Kre. nyó József, a csurgói Zrínyi Tsz főállattenyésztője például arra volt kíváncsi, hegy a barcsiak milyen növényt vet­nek zöMtrágyának. Gál Sán­dor mezőgazdasági osztályve­lagfürtöt, somikórát és szögle­tes ledineket, hanem naprafor­gót szántanak alá zöld trágya­ként, s azért van 3200 sertése a gazdaságinak, mert határuk­ban nagyon jól fizet a kuko­rica és az őszi árpa. Az utób­biból például 20 és fél má­zsa termett holdanként. Általános elismerést váltott ki a barcsiak martomvásá- ri 1-es hibrid kukoricája. kos, 15—20 évvé! ezelőtt trá­gyázott földet vett nemrég használatba a tsz. Ennek egy részét az idén tavasszal kuko­ricával vetették toe, s a ter­més nagyon jónak ígérkezik. Bóra M. Sándor, a csurgói járás főmezőgazdásza megkér­dezte: aető aziránt érdeklődött, mi az oka annak, hogy bár fej­lett az állattenyésztés minden ága, mégis sertésekkel foglal­koznak leginkább. A vála­szokból megtudták a vendé- I gak, hogy Barcson nem csil­Huszics Dániel, a berzencei Jobb Élet Tsz elnökhelyette­se a növénytermesztő és az állattenyésztő brigádok közöt­ti összhang megteremtésének, a kölcsönös segítés megszerve­zésének módjáról érdeklődött; Cseh Jenő, a csurgói Zrínyi Tsz elnöke megkérdezte, hogy a felosztható jövedelemből mi­lyen arányban részesednek a függetlenített vezetők. Loson- czi elvtárs elmondotta, hogy a részesedésnek 6,2 százaléka oszlik meg a függeflenítet* vezetők között Bélcsapusztán és Viktoir- pusztán a korszerű sertésszál­lások nyújtották a legszebb látványt, a határban pedig a gazdag termést ígérő kukori­catáblákban gyönyörködtek a vendégeik. Az egész napos ta­pasztalatgyűjtés u-tán sok lá­togató szájából hangzott ebi — Érdemes volt eljönni. — Mert nemcsak szemlélődni és az eredményeket tíiccrm mentek, hímem azért is, hogy tanuljanak az erősebbtől. H. F, — Hogyan, milyen agrotech­nikai. eljárással tették hasz­nálhatóvá ezt a területet meg« felelő mennyiségű szerves trá­gya nélkül? Megkétszereződött az SZTK-Iiiztosííotíak száma megyéEkbcn — Nagy gonddal készítettük elő á táblákat: mélyszántás­sal, alapos porhanyítással tet­tük kedvezőbbé a magágyat, s a tavasszal 230 holdon tanáj- javítést is végeztünik. így igyekeztünk pótolni a szerves trágyát. A szomszéd járásbeli szö­vetkezeti vezetőik érdeklődése nem találkoztam velük a fron­ton. Ezt nem is sajnálom. Nem kedvelem az oroszokat. — Én kicsi iskolás voltam, amikor az első tankjuk a fa­lunkba érkezett — mondtam. — Borzalmas volt, ugye? — Nem. — Nem? Láttam, hogy elképedt. Ittunk. Már a méregerős rizspáldnkánál tartottunk. — Én akkor tízéves voltam —• folytattam. — Tudja, hogy milyen hőstettet vittem én véghez? ... Egy tank előresza­ladt, de megtámadta öt német. Szembefordult velük, aztán rövid harc után kaput lett. Tudja, mi az a kaput? Hogyne tudná? ... Akkor jól van. Égett a tank, amikor az orosz őrmes­ter kimászott. Akkorra a né­metek megálltak, vissza is for­dultak, mi meg az oroszt két kislánnyal hazavittük mihoz- zánk. Ápoltuk, amíg harmad­nap a többiek odaértek. — Ti, magyarok, a németek­kel voltatok szövetségben. — Én nem, mert az apám;.. — Bolsevista az apád? — Nem... Csakhogy akkor már azok elmentek a faluból, akik a németeket szerették. A mieinknek elegük volt belő­lük ... — Persze — bólintott Frank. — Hitler nem tisztelte a sza­badságot, önfejű és erőszakos volt, ezért nem tartottak ki mellette a szövetségesei... A teaházban halk muzsika ásóit. Zenegép Az SZMT elnökségének ülése Megyénk egészségügyi hely- hogy a mezőgazdaság szoda- zetének alakulásáról tanács- j lista átszervezésével javult a kozott szerdai ülésén a Szak- j megye egészségügyi helyzete, szervezetek Megyei Tanácsa- : megnőtt az egészségügyi szen­nák elnöksége. Az Orvos- j vek feliadata. A korábbi Egészségügyi Dolgozók Szak- j 72 000-ről csaknem 155 000-re szervezete megyei bizottsága-j nőtt az SZTK-todztosítottak, s nak beszámolójából kitűnt, még ennél. is rohamosabban emelkedett az ingyenes or- f vosi ellátásra jogosultak szá- 9 ma. 1962 első negyedében há- egyifc szögletben virágos füg- ) romsaor annyi gyógyászati se* göny mögött. | gédeszközt vettek igénybe, — Mondd, te, András —/mint 1958 azonos időszakában, szőtte tovább a beszélgetést | Az egy biztosítottra eső gyógy- Frank —, hogyan lettél szabad- „1 szerköúség 177 forintra emel- ságharcos az oroszok ellen? Én ? tudom, hogy te bátran, .fegy­verrel harcoltál a forradalom-; ban. ( — Igen. . 1 — Na? Miért? Miért lettél; szabadságharcos? \ — Hát éppen azért. Mert! fegyver volt nálam. i — Azért jöttél ide? — Azéirt. — És miért harcéitól? — Miért? Mert... Mom-j dóm, mert feewer vált ná . lünk, amikor jöttek teher au-? rendelések időtartamát. tóvaL Azt hittük, hadianya-# A fogászati ellátás javításá­got szállítanak, hogy meg# ra két önálló iskolafogorvosf akarják támadni a lakosságot.?^ nyo]c VÍ2Bl^tM fogásat ál. — Visszavertétek? irtottak be. 1958 óta négy új körzetet szerveztek, fejlesz­tették a mentőállomásokat, s Az utóbbi négy évben 221- gyel gyarapodott megyénkben a kórházi ágyak, napi hatvan­nal pedig a rendelőintézeti érák száma. Arra töreked­tünk — állapította meg a be* számoló —, hogy a szakorvo­si ellátás minél közelebb ke­rüljön a betegekhez, ezért el­sősorban a járási székhelye­ken növeltük a szakorvosi y JlXLKbU VO ? körző ^ tettéi — Vissza. De nem náluk hadianyag. — Nem? Mi volt náluk? — Marhahús. Vitték ebédre. 5 Csur®0 kivételével már min­— Nagyon jó — nevetett#den iárási székhelyen van Pollack. — Akkor az egy jó? mentőállomás. preventív akció volt. Mert az? Szóra érdemes az is, hogy oroszokkal most is háború fo- # tanácsaink az utóbbi négyév­lyik. Preventív háború. Mu-T mició a disznóhús is. De mi f1x5,1 mmte^ hatmillió form- kerekedünk felül, nekünk, <tot köröttek a községfejlesz- amerikaiaknak és ^ szövetsége-^ tési alapiból a falu egészség- seinknek mindenből több lesz-. ügyi intézanényeineík bővítésé- Hiaba a Vosztok. Hiaba. \ f . , . .. _ . „ . f re. így mentoallomasok, kor­Csuklott. á .. . , ... , __ , \ zeti orvosi rendelők, tanácsa M ar reszeg volt. $ - , , , , , ,, \ adok, lakások es bölcsődék le­* testűtek több helyeik (^Folytatjuk*}

Next

/
Oldalképek
Tartalom