Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-23 / 248. szám

Kedd, 1962. október 23. 3 SOMOGYI NÉPt» Német nemzetiségi községek, hagyományok Szentlukapusztán már évtizedek óta omlanak, romla­nak. az üveghuták, imitt-amott helyük s nyomuk sincs már; csak az öregek emlékezetében és a vitrinek polcain él még az ottani hajdanvolt virágzó kis­ipar. Még jóval a felszabadulás előtt elnyelte a nagykapitalis- ta »szabadverseny«... Hagyo­mányok- Szentlukapusztán el­halt a hagyomány, meghalt, mert nem tudott lépést tarta­ni a nagytőkével és a tüleke­déssel. Szulokon más a táj, más a viselet, más a hagyo­mány is. Amióta Magyarországon do­hányt termelnek, azóta foglal­kozik dohánykertészettel a Szulokon élő német ajkú lakos­ság is, ebből él, és az idők fo­lyamán kinevelt egy sajátos fajtát, amit az egész • világon »szüloki dohány«-vak nevez­nek. Tizenkét évvel ezelőtt alakult az első szövetkezet a faluban. Aztán alakultak a töb­biek. 1961-ben már négy szö­vetkezet volt a községben. Az összes szövetkezet között a Kossuth bizonyult a legerő­sebbnek, ez a tsz 1952 óta ren­tábilisan működött 1961-ig, az egyesülésig. A Dózsa, a Búza­kalász, a Kossuth és a Béke tagjai egyetlen termelőszövet­kezetbe olvadtak, a Petőfibe. Udvariassági gesztus volt a névválasztás. — Ne legyen sértődés belő­le — mondja Győri János, a Petőfi főkönyvelője —, mert tudja, nagyon sértődősek mife­lénk az emberek. Ahol annyi volt a tsz, ott ugyanannyi elnöknek is kellett lennie. Mi történt ezekkel? Megbékéltek-e azzal, hogy nem ők lettek az új szövetke­zet elnöke, hanem Szeitz Ist­ván, aki jó szervezőkészséggel, ragyogó kereskedelmi érzékkel rendelkezik, és hozzáértése me- gyeszerte hires?! Hallgassuk meg Rippel Istvánt, mit mond. Ő volt a Dózsa elnöke, most pedig a Petőfi anyagbeszerző­je­— Nekem való munka ez. Szerelem. Érdekes foglalkozás is, jövés-menéssel, tárgyalások­kal jár, és ezt szerettem világ életemben. Nem mondom, egy­két hétig morfondíroztam az új körülményeken, hogy nem leszek elnök, miegymás, de az­■tán megnyugodtam. Az anya­giak miatt sem panaszkodha­tok, jobb egy jól menő tsz-ben anyagbeszerzőnek lenni, mint egy rosszban elnöknek... Hallgassunk meg mást... — Egy megyei szinten élen­járó szövetkezet elnökhelyette­sének lenni — válaszol a kér­désre Henger János, a volt Bú­zakalász elnöke — szebb és többrétű feladat, mint egy ki­csiben elnökösködni ... Így van ezzel Kiss József, a Béke volt elnöke is. Most füg­getlenített párttitkár. Megta­lálták magukat az új formát öltött újban, de a hagyomány « régi maradt: a dohány. 32 millió forint a vagyonuk, és ebben az évben 50 forintot osztanak munkaegységenként. 4 megye egyik legjobb terme­lőszövetkezete lett a szuloki Petőfi. Knoll Sepi bácsi, az egyik üzemágvezető — régi kukás nemzetiség leszármazottja — a dohányos hagyományokról be­szél, arról, hogy egy szokás öröklődött az ősöktől. A foga- tos ekék után a barázdahátat az ekéken ülve elsimítják, és közvetlenül az ekék után ültetik a palántákat. Megspó­rolnak így két munkafolyama­tot. A dohányszüret végére értem a községbe. Orosz Jó- zsefné és csapata már az utol­só holdakat töri, s Guth Ádám- né, a csapat »vidámságfelelőse« tartja tréfával, szóval a csapa­tot át-átkiabálva a másik táb­lában dolgozó Szantner Erzsé­bet csapatába. — Télen jönne el, amikor a simítás folyik — mondja He­vesi Józsefné. — Tavaly ná­lunk végeztük ezt a munkát, a mi házunknál. Kaptam a he­lyiségért hat munkaegységet. Milyen vidáman megy ott a munka, azt látná! Azt. mond­ják: két asszony egy vásár, hát ott, ahol nyolc van együtt... Keresem a dohánypajtát a tsz udvarán. Nincs. Minden háznál van ilyen csűr, és ott szárítják a dohányt. — Minek építettünk volna pajtát? — mondja Seili István­ná —, mikor mindenkinek van a fqluban. Elfér ott. Fűzik a dohányt. Hat asszony meg Raut István és György Józsi bácsi (mindket­ten hetvenévesek) egész évben együtt dolgoznak az asszonyok­kal, mert van munka január­tól januárig a dohánnyal. Csöndes beszélgetések, vidám tréfák bujkálnak a gyümölcs­fák alatt. Hagyomány. A Frászt csa­ládban Kaposváron a kékfes­tés volt a hagyomány. A csa­lád utolsó kékfestője még él a városban, és festi a hozott anyagokat. Ritkán van mun­kája, mert ki visel ma már kékfestős ruhát? A gyerekek már nem is folytatják a csa­ládban a hagyományos ipart. Frászt bácsi az utolsó kékfestő a »dinasztiában«. Hagyomány. Csordás József és felesége a hagyományokat és a népszokásokat gyűjti, és az együttessel a kaposfői szín­padra is viszi azokat. Két magnotekercs német népdal, láncok, népi játékok, népszo­kások bizonyítják szorgalmas, aprólékos munkájukat. A falu lakosságának segítsége nélkül természetesen semmire sem mennének, de az öregek, ha eszükbe jut egy új dal, mennek azonnal az iskolába, és mond­ják a dalt Mayer György isko­laigazgatónak vagy a szintén pedagógus Csordáséknak. — Nincsen próba népes részvétel nélkül. Férjek feleségestül, lá­nyok, fiúk töltik meg az isko­la tantermét. 60—80-an szo­ronganak a szűk helyen, mert művelődési ház nincsen. Pe­dig de elkelne ebben a faluban, ugyanúgy, mint Szulokon, ahol nem egészen kétmillió forint­ból építenek egyet jövőre. — Egyik család hozza a má­sikat — válaszol Wéber János arra a kérdésre, hogy hogyan szervezték meg az együttest —, jó szórakozás ez télen, meg kultúra és tanulási lehetőség... Hagyományok éltek, megszűntek, mert a haladás vagy az elnyomás — mint a szent lu káposztái üveghuták esetében — megszűnésüket hozta magával. Hagyományok éltek, és élnek ma is, mert időt állóak voltak. Az újfajta életben új színt kaptak ezek a hagyományok, álplántálódtak, mint a dohány a melegágyból a szántóföldre, terebélyesed­tek, és életet, anyagi, kulturá­lis életet vittek a somogyi né­met lakta községek vérkeringé­sébe. Tánccal, dallal, dohány­szürettel élnek tovább a hagyo­mányok, melyeknek végén mindenütt ott találjuk az em­bereket: a Szeitz Istvánokat, a Werkmann Györgyöket, a Lempelnéket.., ■Tool) Tamás s* -fc. -1*-*,-^--.^. -k­VADÁSZ FERENC: S néhány sor Laci levelének utóiratából: »Fölkeltetted az én érdeklő­désemet is. öreg fiú. Az or­vost láthatóan felizgatta kérdé­sed. A búcsúzásnál újra a kilé­temet puhatolta, s csak akkor csillapodott le nyugtalansága, amikor átadtam neki cégünk egyik hirdetményét hallókészü­lékeinkről. Mindjárt kötöt­tünk egy kis szóbeli megálla­podást. írd meg, miért kavarta fel a doktort látogatásom, miért lepődött meg a kérdései­men .... Nem csaltak hát ösztöneim. Frank hónalján a fénylő bőr- felület a hajdani SS-tetoválás helye. Ez majdnem bizonyos. Fort Jacksonból kisebb sebé­szeti esetekkel mindenkit. H. Ch. Shmdthez küldtek akkori­ban. Lehetséges, hogy ugyan­az a műszer távolította el Kari sebét, amelyik kiegyenesítette orrom enyhe hajlatát? Töprenghetnék ezen, de azt hiszem, értelmetlen dolog. Kezdek rájönni: semmit sem kell túlságosan komolyan ven­ni, minden, amiből az emberek gondot, problémát, tragédiát csinálnak, nem egyéb jelenték­telen tréfánál. Végső soron ma­ga az élet sem egyéb... Nem vagyok elég kemény... Frank Pollack még a bajtár- siasságomat is kétségbe vonja. Az nem bajtársiatlanság, hogy hetven dollárommal tartozik? Egyszer húszat kért, aztán új­ra húszat. S nemrég, ahelyett, hogy megfizette volna a tarto­zását, megint kiszedett belő­lem harminc dollárt. A töb­biektől is állandóan pénzt kér. Nem merik megtagadni tőle. Mostanában feltűnően sokat iszik. Aggódom, mert legutóbb két alkalommal Andrást is magával vitte. Féltem ezt a fiút. Amúgy is hajlamos az iszákosságra. Én nem vagyok nekik elég kemény... Már negyedik éve csinálom. Fort Jacksonból a 8. hadsereg 3. hadosztályával Koreába mentem. Másfél évig szolgál­tam ott. Utána következett az a kéthónapos hadgyakorlat, amelyen az a bizonyos inci­dens lezajlott. Azt találtam mondani a szakasz tagjai előtt; hogy »ilyen káoszt, mint itt van, még életemben nem lát­tam«. Elárultak. De hiszen itt a szabad világban szólássza­badság van — érveltem. A ka­pitány, aki kihallgatott, azzal gyanúsított, hogy kommunista vagyok. Nagy nehézségekkel tudtam csak tisztázni maga­mat. Amikor aztán visszatér­tünk a Fort Dewens-i táborba, ugyanez a kapitány osztott be újra Távol-Keletre. Kértem, küldjenek európai támaszpont­ra. Hiába! Koreába kellett menni: ezúttal Choung-Chong tartományba, a negyedik raké­taparancsnokság műszaki osz­tályához. Odafelé a rendfenntartó osz­tag tagja lettem. Azt hiszem, ez afféle próba volt. A le­génység között elkeseredett hangulat uralkodott. Vereked­tek, és öngyilkossági kísérlet is történt. Nekünk az osztaggal a rendet kellett biztosítanunk. Pisztollyal és gumibottal jár­tunk. Ezen a hajóúton sok el­lenséget szereztem magamnak. De nem tehettem mást, durvá­nak kellett lennem, ha szaba­dulni akartam a gyanúsítások­tól. Talán még máig sem sike­rült ez.. s Nem vagyok elég kemény és baj társi as. Mesterlövész nem lesz belő­lem, ez igaz. De azért... Nevetséges, Raymond L. Morris kapitány szépléleknek gúnyolt, mert olvastam. Az altisztek is rám szóltak. Odáig fajult a dolog, hogy végül idegösszeomlást kaptam. Ebédszünet Támogatni keli az ország első Építész Fénsáoak nkáját Kaposvár építészmérnökei a múlt héten tanácskozást tar­tottak. Ezen a megbeszélésen alakult meg az SZMT Műsza­ki Klubjának Építész Fóruma. Nemes és hasznos célokat tű­zött maga elé az új szervezet, az ország első ilyen jellegű társadalmi kollektívája. Sze­retnének rendet teremteni a megye, de elsősorban a város építészeti munkájában, s ezt elsősorban javaslataik, észre­vételeik hangoztatásával kí­vánják majd elérni. Személyi felkészültségük meg is van e feladatkör betöl­téséhez; hisz Kaposváron nem kevesebb, mint 29 építészmér­nök és öt mérnöki munkát vég­ző építész dolgozik. Ez pedig igen jelentős szám. Mindeddig annyit tudtunk építészmérnökeinkről, hogy terveket készítenek, meg vál­lalatokat vezetnek: a jól érte­sültek azt is tudták, hogy a kaposvári sortatarozásnál ők javasolták, hogy milyen színű­re fessék az épületeket, de ezenkívül nemigen hallottunk róluk. Tavaly próbálkoztak a Kaposvári Tervező Iroda mun­katársai azzal, hogy segítsenek a járási tanácsok építési cso­portjainak a beérkező tervek elbírálásánál. A járási taná­csok azonban nem tartottak kérni, s akkor helyenként nem épültek volna csúfságban, és ésszerűtlenségben bővelke­dő épületek, mint amilyenek­kel nem egy községben talál­kozik az ember. Az értekezleten megjelent a megyei tanács, a városi ta­nács és néhány járási tanács építési osztályának vezetője, munkatársa, részt vettek az építőipari vállalatok mérnökei, s így eléggé széles körben vi­tathatták meg mindazokat a fonákságokat, amelyek me­gyénk építkezéseit — a terve­zéstől az elkészítésig — jel­lemzik. Elhatározták, hogy a jövőben a városi tanács és a járási tanácsok íervbírálataín az Építési Fórum zsűrije is részt vesz, s így próbálják el­érni azt, hogy csak megfelelő tervekre adjanak építési enge­délyt. Mint társadalmi szerv nagy segítséget adhat majd a fórum a községfejlesztési csoportok­nak, sokfelé ugyanis nem a legésszerűbben használták föl az e célra fordítható összeget. Kaposvár városfejlesztési ter­vével kapcsolatban sok ész­revételt tehetnének. Már az alakuló értekezleten elhang­zott néhány javaslat á régi, korszerűtlen lakóházak lebon­tására, az erre kijelölt épüle­tek lakóinak időleges elhelye­zésére. Fölvetődött egy érdekes igényt erre iól’ehet nem ár- kérdés is> melyről kevés szó tott volna' néha tanácsukat ^á^b^^rűS kisebb-nagyobb fészert ! építgetnék a házak mellé, he­lyenként az utcára nyílik bejá- - - .......... ö reg francia filmszínészt, aki nemrég azt írta végrendeleté­■ ratuk, s elcsúfítják az utca ké­pét Legfőbb ideje volna, hogy tészei. Szinte kínos, hogy Ka­posvár fejlesztését Budapesten tervezik meg, s ott készülnek az itteni nagyobb beruházások tervei is. Pedig aligha kétsé­ges, hogy a kaposváriak job­ban beleszólhatnának a város jövendőbeli arculatának kiala­kításába. Az Építész Fórum céljai biz­tatóak. Amellett, hogy külön­böző munkabizottságai támo­gatják majd az építészettel foglalkozó szerveket, az alaku­ló ülésen azt is elhatározták, hogy fölmérik a megye építé­szeti emlékeit, műemlékeit, fényképeket és írásos doku­mentumokat .készítenek róluk. A fórum építőművészeti, kép­zőművészeti és irodalmi elő­adásokat és vitákat rendez, s tagjai szakmai és általános műveltségét egyéb módon is — folyóiratok megszervezésé­vel, külföldi utazásokkal stb. — biztosítja. Mivel maguknak kell mindezeknek a költségeit előteremteniük, a fórum tagjai úgy határoztak, hogy néhány községfejlesztési beruházás terveit maguk készítik el, és az ezért kapott tiszteletdíjból fedezik a külföldi utazások és egyéb tapasztalatcserék kiadá­sait Az Építész Fórum kezdemé­nyezései, tervei helyesek, min­denképpen megérdemlik az államigazgatási szervek tá­mogatását. Ahhoz ugyanis, hogy valóra váljanak elképze­léseik, okvetlenül szükség van nemcsak arra, hogy a munka- bizottságok véleményét meg­szívleljék a tanácsok illetékes csoportjai és osztályai, hanem arra is, hogy egy-egy jelentő­sebb beruházás terveinek'' el­készítése előtt kikérjék az Építész Fórum véleményét. Roland Ferenc ha meghai a pári-í rink építészetében na- PfLyobb szerepet kapjanak az henm. Ott legalább igazi bsra-kivált Somoev éní­tok között lesz majd. mondot-1cm teszek, kivált faomogy epi _______________________________ t a. \ Már megint Okinawán álló-Jr, . ... r. r i /1 í » r másozik két u—2 típusú gép.* Szociális segítség, munka ha helyezés, Ezek azok a lökhajtásos távol- \ ~ ­sági felderítők, amelyekről »be akarunk kukucskálni a öfiyV- jetunió hálószobájába«. Nyiki-$ ta Hruscsov használta ezt a ki-J fejezést. A Potomac mellett la­hangoskönyv szolgálat Ülést tartott a Vakok Szövetségének kerületi csoportja kő államférfiak tényleg kíván- j . ,. . csiak Powers ráfizetett erre ai ^ napokban tartotta meg kívánásáéra rendes évi taggyűlését a varost kíváncsiságra^ tanács nagytermében a Vakok Szerintem Gagarm es Tyitov^ Csökkentlátók Országos után majdesaknem olyan az í Szövetségének Kaposvári Ke- U—2, mintha mordállyal lőnejrületi Csoportja. Az ülésen valaki a mi gyorstüzelő £egy-J részt vett és felszólalt dr. Lu- vereinkre. Azt hiszem, a Lo-fkács Géza, a szövetség főtitká- cheed Aircraft Corp. gépei tra, s megjelentek Baranya és egy kicsit elavultak. Félig va-1 Somogy megye szociális cso- dászok, félig vitorlázók: azt i portvezetői is. A gyűlést a szö- mondják, négy és fél tonnást vétség több, mint száz tagjá- tolóerejű motor működik ben-?nak részvételével tartották nük, szárnyuk csaknem har-fmeg. mine méter széles, és beretva-i A taggyűlésen megvitatták a éles a kormányszerkezetük, i segélyezés és a munkába he­... . _ ____ , . ilyezés kérdéseit. Ebben az év­^ ssa® a,, ben öt kérelmező közül négyet emelkednek, nyolcszáz kilómé-^ már munkához juttattak, az teres gyorsasággal járnak. De , ötödik elhelyezése is folyamat- a hangsebességet nem léphetik Jüan van. A szövetség intézke­+v,i __ A désére egy fiatal Budapestre t uL Le^oljebb az az előnyük, Jkerült s^kmai képzésre ket­hogy leállított motorral is vi-^ten pedig a Pécsi Jogtudomá- torlázhatnak, s jól tudnak p nyi Egyetemen tanulnak. To- fényképezni. Allén Dulles most/vább folytatják a hangoskönyv az »-*. Tyros pezo szputnyiíkkal, a Samos és ^ tofonszalagról ismert előadó- Midas felderítő holdakkal ope-i művészek tolmácsolásában rál. t hallgatják meg a magyar és a í világirodalom egy-egy értékes (Folytatjuk^ é alkotását. A szépirodataxü mű­veken kívül világnézeti és po­litikai tárgyú cikkeket, tanul­mányokat is meghallgatnak. Az ÉM Pécsi Épületanyag- fuvarozó Vállalat pécsi munkahelyre rskodómunkssokat, oépkocsiszerelöket, könnyű- és nehézgépkezelőket fölvesz. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán Pécs, Megyeri út 50. (39781) A Sotnogyjád és Vidéke Körzeti Földművesszövet­kezet Somogyjád község­ben levő, 600 000 forint készletű, havi 150 000 fo­rint forgalmú 1. sz. ipar­cikkboltjába szakképzett boltvezetőt keres azonnali belépéssel. Mű­ködési és erkölcsi bizonyít­vány szükséges. Jelentkezni lehet Somogyi ádon, az fmsz-irodában az ig. elnök­nél. (6716%) (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom