Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-03 / 231. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1962. október t „QLem te_ (JCügjp kiejt, az, idők nxLqjf&h!“ Gondolatok Gáspár Margit Hamletnek nincs igaza c. színművének előadásáról TVf em hiszem, hogy van megrendítőbb annál, mint amikor a valóságról le- íoszlanak az álcázás leplei, és a jelennek a tisztább jövő ér­dekében kell szembenéznie , a múlttal. Szembenézni, hogy ne legyeinek a késve fölismert va­lóság súlya elől öngyilkosság­ba menekülő Tárnok Istvánok; koholt vádak alapján elitéit, meghurcolt Mike Gáborok; fiaféltésükben őrlő hazugsá­gokra kényszerülő anyák. És a klasszikussal rokon mai hős, a fiú — aki több személy egy­nél, mert példa- és eszményke­reső százakat és ezreket je­lent — ne kényszerüljön meg­járni a meghasonlás poklait. Azt mondja az anya bátorí­tásul, magyarázatul is a fiú­nak: — Nem te vagy a Kicsi, az idők nagyok. — Ez igaz. Ám a farradalomnak, a nagy idők­nek nem törvényszerű velejárói a milliókat történelmi kisko­rúságba visszaszorító tévedé­sek, a személyi kultusz meg­annyi, élvakulitságban elköve­tett vétke! Nemrég azt olvas­tam valahol, hogy minden mű­vészi alkotás — így a színpadi mű is — annyit ér, amennyire a művészettel kifejezett való­ság az emberi fejlődés eszmé­nyeiért dobogtatja meg a szí­veket, és tölti meg cselekvő­kész reménykedéssel. E mér­tékkel mérve Gáspár Margit Hamletnek nincs igaza című színműve a legjobbak közül va­ló, az utóbbi évek magyar drá­matermésének egyik legjelen­tősebb darabja. Mint mindenütt., óból eddig bemutatták ezt a társadal­munk közelmúlt történelmé­nek problémáira választ kere­ső és adó drámát, itt Kaposvá­ron is emlékezetes ünnepet je­lentett a Hamletnek nincs iga- aa című színmű előadása. A darab Hont Ferenc kitűnően értelmezett, a műhöz méltó rendezésében került színre. A siker osztatlan. Beszélünk az előadásról, és könnyen meg­magyarázható, miért van az, hogy minden eddiginél szenve­délyesebb eszmecserék tárgya a darab. Politikai aktualitásá­ban ennyire sűrített drámai- ságú, ennyire értelmünkre és érzelmeinkre apelláló színmű­vel kevésszer találkozhattunk eddig. S megválthatjuk: ritkán lehettünk részesei mai magyar drámák bemutatóin olyan sem­mi máshoz nem hasonlítható pillanatoknak is, amelyek a drámai alkotás és az ihletett újraalkotás találkozási pontján születnék, hogy a szocialista színház élményét ajándékozzák nézőnek és színésznek egy­aránt. Vitatkozunk a darabon, ez tény. És néha még önmagunk­kal folytatott vitákban is föl­merül a kérdés: a színpadot oly kitűnően ismerő Gáspár Margit drámaírói bravúrja vol­na csupán ez a dráma, amely az ötlet sugalta megfordított hamleti alapháromí "oűc a sze­mélyi kultuszos idők világába helyezi el? Nem, ez nem bra­vúr, és nem a klasszikus oly divatos modernizálása. E drá­mában a kényes álapszituáció szervesen függ össze az ötlet­tel, jól szolgálja az írói szán­dékot, a mondanivaló kibontá­sát. Ha csupán arról volna szó, hogy Gábort — azaz Hamletet — a meghasonlás zsákutcájába csalja a »szellem-«, akiről ki­derül, hogy fölismert bűnössé­ge miatt menekült halálba, ak­kor talán nem is sorolhatnánk e művet a legjobbak közé. De mert nemcsak erről szól, ott van a helye a kiváló mai ma­gyar drámák sorában, hiszen olyan kérdésekre válaszol még csak nem is szemfényvesztő áttételességgel, hanem általá­nos érvényűén, hogy milyen veszedelmesek ; félig kimon­dott igazságok, a tömegek tör­ténelmi szerepét megcsonkító dogmatizmus, amely egyes sze­mélyeknek isteni csalhatatlan- ságot tulajdonit. Az oly szoron­gató történelmi kérdések föl­vetése egyértelmű, noha a szín­mű — végeredményét vizsgál­va — a benne fölvetett kérdé­sekre nem ad végig egyértel­mű választ. A kitűnő drama­turgiai fölépítettség, a megrázó drámaiság, az árnyalt nyelvi gazdaság ellenére egy forduló­ponton túl felbillen a céltuda­tosság egyensúlya. Emlékezzünk csak, milyen fölényes biztonsággal megraj­zolt és mozgatott hősökkel ta­lálkozunk a dráma elején! Ha nem törne meg ez a bizton­ság! ... De megtörik. Késed eszmélésének következménye­ként Hamlet egyik végletből a másikba zuhan, egyik vakság­ból a másikba. Nem tudja, ki­nek higgyen. Kiválik a »szel­leme áltál félrevezetettek, csa­lódottak csoportjából, de át­sodródik az ellenséges oldalra. Kis híján az életével fizet. Az író adósunk marad az apa egy­értelmű leleplezésével, szinte mentegeti búcsúlevelében, amelyben Tárnok István azt írja meg, hogy holt dokumen­tumokban hitt, nem vette ész­re, hogy veszélyben forog az igazság lelke és ezzel együtt a forradalmi idők tisztasága is. A z író intencióit végig tiszteletben tartó ren­dezés igen jelentős szerepet szánt egy képnek, ami szinte házioltára az apját istenítő Gá­bornak, aki diplomamunka­ként az ő emlékére komponál Hamletról szóló zeneművet. Amikor elkerülhetetlen a ka­tarzis, mert a fiú .megtudja, hogy apját nem a szívroham, hanem a bűntudat kergette ke­resett halálba, a kép eltűnik a falról. Jelkép ez, csak egyféle­képpen értelmezhető! De vajon elegendő-e ennyi? Hiszen mint ezt a fiú mondja keserűen, ha egy kép sokáig függött vala­hol, csúnya nyomot hagy. Fur­csa módon azért, mert alatta tisztább marad a fal. És a tisz­taságnak ez a foltja sokáig em­lékeztet még a képre. Ítéle­tünk szerint ez a rendezésben is kihangsúlyozott jelkép al­kotja Gáspár Margit színmű­vének eszmei mondanivalóját, és ez magyarázza korlátáit is. A képnyomok — amelyekről gyakran tudomást sem ve­szünk — mélyebben íródtak- belénk, mint hinnénk, s még ma is sokszor parancsolnak ránk hallgatást. Holott — mint ezt Gáspár mai Hamletje mondja — a kímélet is hazug­ság, az elhallgatás is hazug­ság! A z anya, Anna szerepét "■ Takács Anna játssza. De nem! Hiszen amit e figye­lemre méltóan nagy kultúrájú művészitől láthattunk, az any- nyira szívbemarkolóan élő, annyira a színészi újraalkotás eszköztelenségének virtuóz al­kalmazásából született, hogy újra és újra megjelenik emlé­kezetünkben. Anélkül, hogy idézni akarnánk hanghordozá­sát, egyszerű gesztusait vagy sírással küszködő kitöréseit Igen, a gyász színeibe öltözöt­ten, szívében azzal a sebbel, amelyet a férj öngyilkosság ütött és ami fáj, ennek az asz- szonyembemek nem lehet nyu­galma. Vagy biztonságban érezheti a fiát, akit úgy félt a csalódástól, biztonságban tud­hatja a ki nem mondott titkok között? A visszafogott játék­stílus — ami az egész együttes játékának jellemzője — szép példája ez az alakítás. Holl János a darab főszere­pében eddigi színészi pályafu­tásának talán legjelentősebb állomásához érkezett el. A művészi erőpróba nagy volt, de a vártnál is sokkal nagyobb [Sikerű. Holl János ugyancsak egyszerűségével és természe­tességgel ható játékában Gá­bor alakjának a kedves frisse­ség, föl-fölfénylő fiús nyíltszá- vűség kölcsönöz élettel iséget, gyengéd bájt. A kitűnő és em­lékezetes alakítás részietekre menő elemzést érdemelne, ha volna rá itt hely. Hogy tud lo­bogni ez a fiatal művész, s mi­lyen meglepő tisztasággal, gaz­dag skálán szólaltatja meg hő­sét! Mindezt külsőséges eszkö­zök nélkül teszi, nagyon mél­tóan a partnerekhez, akik kö­zül Kalmár Zsóka ízdg-vérig mai, végig gondolt, átéléssel fölépített Liája is emlékezetes marad. Mike Gábort Sallós Gábor állítja elénk. Alakítása tiszta, ízléses színészi munka, de túl­zott visszafojtottság merevíti meg olyan jelenetekben, ami­kor a gondolatoknak a tett rangjára kellene emelkedniük. Kalotai Frici szószátyár, túlzó és hangos figuráját Szabó Ist­ván formálja meg igen jól. Persze nem ártana, ha sike­rülne . leküzdemie különösen az első felvonásbeli merevségét. Remete Hédi Kalotai Lili sze­repében szerez kellemes meg­lepetést, miután az első felvo­násbeli expozéjában még je­lenlevő bizonytalanság lefosz- lik ábrázolásáról. A meglepe­tés a harmadik felvonásbeli ta­lálkozáskor köszöntött ránk. Az ennyire végletesen negatív alakok megformálásáért rit­kán csattan taps. Még ritkáb­ban hangzik el egy-egy negatív figura megalkotójának művé­szi teljesítményéről ez: »Szép volt!« Pedig Remete Hédi ki­égett szívű, a gyűlölködés és a fájdalom, a magánytól való félelem füzében perzsel ődő Ka­lotai Lilije igazán szép színészi teljesítmény! Sümegi Nagy Ba­lázs felvillanó szerepét Szoko- lay Ottó játssza egyszerűen, jól. gevezetőnkben többször nyugtáztuk már elisme­réssel Hont Ferenc rendezésé­nek erényeit. Kiegészítésül ta­lán ennyit fűznénk még az el­mondottakhoz: a rendezésiben kimunkált egyensúlyozottság olyan előadást eredményezett, amelyben a gondolatok a drá­ma erejének fojtott érzelmi ki­sugárzásával hatottak olyan megrendítően. László Ibolya CHOPIN-EST A zongra poétájának szelle­me költözött közénk néhány órára, a mélységesen lírai természetű zeneköltőé, akinek kópzeletdús, szívhez szóló mu­zsikáját hallhatni mindenkor élmény és kielégültség. Nos, ez a gondolat hathatta át a Bartók-terem közönségét, amikor megjelent az évad el­ső bérleti estjén, s a műsor­nak kijáró áhítattal és sokat várással foglalta el helyét. Chopin, a dalszerű formák gazdag és eredeti mesterének hangját < hallván tapsolt telhe­tetlen vággyal a közönség, s gazdagon jutalmazta a két elő­adót, aki a zeneköltő művei­nek tolmácsolására vállalko­zott A nehezebb szerep nagyne­vű vendégünknek, Sándor Ju­ditnak, az Operaház művészé­nek jutott. Az előírt műsor túlságosain korlátok közé szo­rította, nem engedhetett tág teret kitűnő képességeinek bemutatására. A rendkívül gazdak dalirodalomban sze­rény helyet foglalnak el Chopin művei, s az ő alkotó­művészetére sem ezek a dalok a legjellemzőbbek. És java­részt ismeretlenek, még a szakmai közönség körében sem túlságosain kedveltek. Épp ezért igen nehéz felada­tot vállalt Sándor Judit Ki­váló adottságai révén azon­ban — egy-két kivételtől el­tekintve — osztatlan és meg­érdemelt siker volt jutalma. Művészeiének méltatásához oldalak kellenének. Talán csak a legszembetűnőbb mozzana­tot ragadnám/' ki: kivételes dalkultúráját és bensőséges, nagy átélését, amely magas­rendű művészetté emeli az övét. A Mélamkóliás című dal egyik legszebb száma volt, emlékezetes. A Leányábrónd, a Délceg ifjú kevésbé sike­rült, néha még intonációs gon­dokkal is küzdött. S hogy mennyire gazdagabb, szélesebb műsort igényelt volna kapos­vári vendégszereplése, azt ép­pen ráadásaival bizonyította. Schubert két világhírű dala, a Pisztráng és a Margit a rokkánál utolérhetetlen tol­mácsolásiban gyönyörködtette a közönséget. Sándor Ju­dit szereplése valóban ünnep­pé avatta ezt azt estét. A hangverseny másik szó­listája a városunkban már közismert Szabó András, a zeneiskola tanára volt. Jó fel­készültséggel, nagy szellemi és fizikai erőfeszítést igénylő műsorral lépett pódiumra. El­ső számában, a h-moll scher- zóban még elfogultan ját­szott, indítása is zavart oko­zott. A h-moll szonátában azonban egyre jobban magára talált. Tolmácsolásában ér­ződött a pontos, részletekre is kiterjedő kidolgozás. Egyénisé­ge inkább a szenvedélyes, átütőbb tempójú, hangulatú részeknél bontakozott ki. A lágyabb, lírai dallamok köny- nyed és szabadon szárnyaló, végletesen árnyalt visszaadá­sát kérhetnénk számon, Cho­pin zeneiségét, lelkének ér­zékeny rezdüléseit, amelyre Szabó Andrásnak nem mindig futotta erejéből. így is sok szép, emlékezetes pillanattal lepett meg, s ezek joggal késztették forró tapsra a kö­zönséget. Játékában — egész műsorát tekintve — kitűnő technikai készségét kell kiemelnünk, amely sohasem öncélú vir­tuozitás. Mégis, ha valamiért el kell marasztalnunk, az a túlzott és indokolatlan pedál­használat. Néha együtt hang­zik minden, s zavarja a mű megértését. Megfontolandó ez, hisz Szabó András zongorá­ján minden hang a helyén van, minden részletet gondo­san épít fel, nincs hát szük­ség arra, hogy esetleges tech­nikai botlásokat fedezzen a túlzott pedálhasználat. Az F-dúr ballada és külön- nöeen a második nocturne előadása jelezte leginkább művészünk igazi adottságait. A hangverseny az idei so­kat ígérő zenei évad méltó kezdete volt. Jávori Béla Krúdy-emlékkönyv készül 1963-ban »Krudy-év«-et ün­nepel a magyar irodalomtörté­net: májusban az író halálának 30., októberben születésének 85. évfordulóját. A könyvki­adás új regénykiadásokkal és elbeszéléskötetekkel tiszteleg, a fővárosi Szabó Ervin Könyv­tár pedig díszes album alakú emlékkönyvben ad társadalmi körképet Krúdy Gyula koráról, Budapest korabeli életéről és irodalmi helyzetéről. Tekintet­tel az emlékkönyv fontos iro­dalomtörténeti dokumentációs vonatkozásaira, a könyvtár föl­kéri mindazokat, akik ismerték Krúdy Gyulát, számottevő gyűjteményük van első kiadá­sú könyveiből, leveleket vagy más dokumentumokat őriznek az írótól, keressék föl írásban vagy telefonon a fővárosi Sza­bói Ervin Könyvtár bibliográ­fiai osztályát. (Bpest, VIII. kér., Szabó Ervin tér 1., tel. 330-580.) (MTI) n­,Találkozás a jövővel*4 Bemutatkozott a szovjet Laterna Magica A Kreml-színházban meg­tartottá első előadását a Szov­jetunió első Laterna Magica együttese. A »Találkozás a jö­vővel« című előadást az /egyik leningrádi művelődési otthon fiatal műkedvelő színészei, énekesei és muzsikusai állí­tották össde. A szereplők hol a színpadon, hol a filmvásznon tűnnek elő. A tökéletes műsza­ki berendezés lehetővé teszi, hogy teljes illúziót keltve vál­toztassák a cselekmény színhe­lyét. Új dísztávirat-sorozatét ad ki a posta A posta október 1-től új dísztáviratokat — egész soro­zatot— hozott forgalomba. Az új dísztáviratok — igazodva a nemzetközi színvonalhoz — már nem két-, hanem négyol­dalasak. A nyolc új dísztávirat közül 5 virágos, egy külön el­jegyzésre vagy házasságra ké­szült, kettő pedig szocialista üdvözletek továbbítását szol­gálja. Érdekes újdonság, hogy a táviratokat egy régi deli­zsánsz rajzával ellátott borí­tékban kézbesítik. Az új táv­iratok ára négy forint. (MTI) Bútorkiállítás a marcali művelődési házban m Far ah Dibah élő próbababája Fabienne Verriens párizsi manekennek »izgalmas hiva­tása« van: ő az iráni császár­nő élő próbababája. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha Farah Dibah csá­szárné a messzi Iránban akárcsak egy-két kilót lefogy vagy meghízik, ugyanez a kö­telessége a párizsi Godard divatház manökenjének is. Iránból havonta rendszeres »bulletin« érkezik a császár­né részletes testméreteiről, és ezekhez kell alkalmazkod­nia Fabienne V erriens-nek. mert az ö alakjára próbálják a császárné által megrendelt ruhákat. Idáig ez nem okozott kü­lönösebb problémát, most azonban Fabienne Verriens- nek fogas kérdést kell meg­oldania: a sah felesége ugyanis második gyermekét várja, és testméretei ennek következtében a következő hónapokban igen gyors ütem­ben fognak megváltozni. * * * Ha a veréb tudta volna... A lisszaboni kikötőben egy veréb a helyszínen felfordult, miután néhány szemet föl­csípett az amerikai kormány által árufölöslegként Portu­gáliába szállított gabonából. A portugál hatóságok gyana­kodni kezdtek, és a gabona- szállítmányból próbát küld­tek laboratóriumi vizsgálat­ra. A vizsgálat kiderítette, hogy az amerikai »áru« rom­lott. Az egész 436 tonna bú­za- és zabszállítmányt a lisz- szaboni üzemek kemencéiben égették eL • * A legnépszerűbb tanár Egy New York-i főiskola tanárát a diákok a »legnép­szerűbb tanár« címmel tün­tették ki, mert előadásain a hallgatók figyelmének ébren tartására időnként pisztollyal szokott a mennyezetre lőni, bűvészmutatványokat végez, vagy viccekkel szórakoztatja tanítványait. Mark Twain néhány mondása Egy fiatal költő elküldte né­hány költeményét Mark Twain- nek lapszerkesztő korában. A kísérőlevélben az ifjú titán a következőket kérdezte: »Meg­engedné-e, hogy minden héten megküld jem Önnek néhány költeményemet?-« Mark Twain válasza posta- fordultával megérkezett: »Saj­nos, ezt megteheti!-« * * * Mark Twain igen erős do­hányos volt, s az ágyban is szivarozott. Egy alkalommal még. délben is az ágyban he­vert, amikor egy barátja ke­reste föl. A füsttől elborított szobába lépve riadtan vissza­hőkölt, és így kiáltott: »Te jó ég, hogy te mennyit dohány­zói! Ez a levegő még egy ökör­nek is sok lenne!« »Lehetséges —• válaszolta Mark Twain —, de honnan tud­hattam, hogy te ma fölkere­sel?-« SomogyiHißlm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telelőn 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-lfi. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyéi Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom