Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-18 / 218. szám
Kedd, 1962. szeptember 18. 3 SOMOGYI NCFM» Ne félmegoldást! Miért panaszkodik Bertalan Imre nyugdíjas, hiszen a Szövetkezetek Somogy megyei Értékesítő Központja — ahol korábban dolgozott — segíteni akart rajta. Az első adódó alkalommal értesítették, hogy menjen be, mert találtak neki való munkát, kiegészítheti nyugdíját. Bertalan Imre ekkor arra gondolt, hogy lám, nem volt üres szó a központ szak- szervezeti titkárának ígérete, amelyet a búcsúztatón mondott, hanem valóban támogatják is a nyugdíjasokat. Sietve el is ment a MÉK göngyölegtelepére, s ott ládaszögezéssel bízták meg. Ám csakhamar kiderült, hogy nem óra-, hanem teljesítménybérben kell dolgoznia. A nagy gyakorlatot igénylő ládaszögezést az idős ember nem tudta elég gyorsan végezni, feladatát nem teljesítette, ennek következtében alig keresett... Ilyesmi előfordulhat, hiszen nem lehet mindig előre tudni, ki milyen munkát bír el. Bertalan Imre ekkor arra kérte Kiss Imrét, a göngyölegtelep vezetőjét és Gerderics Ferencet, a központ dolgozóját, hogy próbálják őt könnyebb munkahelyre tenni és órabérben foglalkoztatni, vagy legalább továbbítsák kérését a kirendeltség vezetőjének, Bene Józsefnek. A hiba akkor kezdődött, amikor Kiss Imre ígérete ígéret maradt. Gerderics József pedig kereken kijelentette, hogy semmiféle kérést nem továbbít, sőt később a központ szakszervezeti titkára, Kovács György — akit Bertalan telefonon hívott föl — sem tett semmit az ügy elintézéséért. Sok dolgára és arra hivatkozott, hogy ez nem tartozik rá. Igen, mindenki másra hivatkozott. Bertalan bácsi pedig nem sokáig bírta. S egyszer aztán nem ment be dolgozni. Munkaviszonya megszűnt, s most úgy érzi, hogy a volt szakszervezeti titkár ígérete nem volt őszinte. A központ gazdasági osztályán most derült ki, hogy Bertalan Imre kérését teljesítették volna. Tudtak volna időbért is adni neki. A MÉK-nél ugyanis nagyon rugalmas, nagyon jó a bérezési rendszer, és olyan indokolt esetekben, mint Bertalan Imréé is, van mód arra, hogy órabérben számolják el a javításit. De mert senki sem közölte, hogy erre szükség lenne, a gazdasági osztály nem is élt ezzel a leltetőBertalan Imre tehát azért kényszerült elhagyni a vállalatot, mert azoknak, akiknek megfelelő helyre kellett volna továbbítaniuk kérését, ezt nem tették, úgy gondolták, elég, ha e vállalat munkalehetőséget ajánl fel neki, s ezzel már letudták a vele való törődést. Csakhogy ez nem így van. Bertalan Imre esete arra figyelmeztet, hogy az emberek ügyével nem lehet fél szívvel foglalkozni, problémáikat felé- ben-harmadában megoldani, mert ez csak annyit ér, mintha semmit se tettek volna érdekükben. A segítség akkor eredményes, ha végigcsinálják, ami egy-egy ember problémájának megoldásához szükséges. így jár! el nemrég a Malomipari és Terményforgalmi Vállalat igazgatója, Gábor Dávid elvtárs. A fonói malom takarmánykeverő üzemmé történt átszervezésekor munkakör hiányában szakmunkásból segédmunkássá minősítették vissza Tormási János patalomi lakost. Az igazgatóság úgy vélte, hogy Tormásival jót tesznek. Igaz ugyan, hogy segédmunkás lesz — gondolták —, de legalább a közelben biztosítanak neki kereseti lehetőséget. Ám nem jutott eszükbe, hogy Tormási János hetedmagát tartja el fizetéséből, és az átminősítéssel járó keresetcsökkenést nem tudja kiheverni. Tormási elkeseredett, majd föllebbezéssel élt. Amikor Gábor Dávid igazgató tudomást szerzett erről, haladéktalanul intézkedett. Felhívta a Kaposvári Nagymalom vezetőjét, Hegedűs elvtársat, s arra kérte, találjon módot rá, hogy Tormásit szakmunkásként alkalmazzák. Nem nyugodott meg, amíg nem értesítették róla, hogy Tormási a Kaposvári Nagymalomban szakmunkásként dolgozik már, mégpedig olyan műszakban, amelyre falujából minden nap bejárhat. A gyors és emberséges intézkedés nyomán Tormási visszanyerte önbizalmát, megelégedetten dolgozik új munkahelyén. Ha a vállalat vezetői megnyugtatták volna lelkiismeretűket azzal, hogy Tormásinak lakóhelyéhez közel biztosítottak kereseti lehetőséget, s nem vették volna figyelembe az ezzel kapcsolatban fölmerült újabb problémát, csak félmunkát végeztek volna. így azonban segítettek egy emberen. Kár, hogy Bertalan Imre ügyével kapcsolatban nem írhatjuk ugyanezt. Kár, hogy azt kell éreznie, hogy nem törődnek vele. Ért az érzését azonban, art hiszem, még most is megfordíthatnák, miután az öreg csalódottan elhagyta munkahelyét. Üzenni kellene neki ismét, hogy menjen be, s ne haragudjon a becsúszott hibáért, dolgozzon jobb, nyagod- tabb körülmények között Bizonyos vagyok benne, hogy nagyot nőne szemében az értékesítési központ dolgozóinak tekintélye, becsülete. Mert a hiba beismerése és kijavítása sohasem a-gyengék sajátja volt. Szegedi Nándor Az idegenforgalmi hivatal munkájával és a műemlékvédelemmel foglalkozott a Siófoki Járási Tanács V. R. 3C&fLfLcLtty,0(Uqii'l na ft ^'di^'ákkaftfiámpíxan A nagygyűlés már véget ért, s a vásári forgatagban a rendezőkkel beszélgetünk. Egyikük, Egyed László, a Hazafias Népfront Tabi Járási Bizottságának titkára kissé mentegetőzve mondja: »Nem egészen így képzeltük el a mai ünnepséget. Ügy vélem azonban, hogy nem sikertelenséget kell elkönyvelnünk.« így igaz ez. A vasárnap Tö- rökkoppányban tartott kop- pányvölgyi nap betöltötte szerepét. Kezdeményezésről, kísérletről van szó — s ezt az értékelésnél okvetlenül figyelembe kell venni. Hogyan is vetődött föl az ötlet? Egy nyugdíjas professzor előadásában szólott e vidéknek, a Koppány- völgyének régen híres szarvasmarha-tenyésztéséről. Javasolta, hogy föl kellene eleveníteni a hagyományokat, ajánlatos volna olyan vállalkozásba fogni, amely céljául tűzné ki Kop- pányvölgye állattenyésztési hírnevének visszahódítását, öregbítését. Ankétsorozatot, tapasztalatcserét, kiállítást kellene szervezni evégett. A javaslatot a környék és a járás vezetői helyeselték. Ügy döntöttek, hogy az idén előkészítésként megrendezik e tájegység lakóinak ismerkedő találkozóját. A tahi járás meg a Tolna megyei tamási járás is hónapok óta munkálkodott ezen. Segített nekik a Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala is. Az eredeti célSzabó Józsefné, a raótázó szennai menyecske, hoz a vasárnapi rendezvény közvetlenül alig vitt közelebb, ám közvetve igen. Pörgessük csak vissza az események filmszalagját— Mihályi Andor tórökkoppá- nyi párttitkár üdvözli a vendégeket Régmúltról beszél, történelmi sorsfordulókra emlékeztet szépen megfogalmazott, nagy hozzáértéssel összeállított köszöntőjében. Mint mondja, a Koppány vidékének e régi sáncokkal szabdalt helyén a Szatmári Nagy Imre ünnepi beszédét mondja. törökkel hadakozott ősök utódai adtak ma találkozót egymásnak. Utódok, akik a szocialista mezőgazdaság útján haladva új életet formálnak, tettükkel és hétköznapi munkájukkal írják a Koppány mentének új történelmét. Bukdácsolva bár, de mind nagyobb akarással dolgoznak mai gondjaik, jobb jövőt ígérő terveik megoldásán. Erről, a szebb paraszti élet formálásáról beszél Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, az ünnepi nagygyűlés szónoka is. Vele és a Tolna megyei népfrontvezetőkkel együtt a diszélmökségben foglal helyet dr. László István, a megyei tanács vb-elmöke, Varga Károly országgyűlési képviselő, a népfront megyei önöké, dr. Halász János, a megyei népfrontbizottság titkára, Bogé. László, a Tabi Járási Pártbizottság titkára és Kővágó Gyula, a járási tanács vb-elnöke. Tolnaiak és somogyiak hallgatják az ünnepi beszédet. Megismerni, szeretni a szűkebb hazát, az egész hazát, népünket és más országok munkásait, parasztjait — erről beszél most a szónok. Aztán meg arról, hogy a világ békéjének megvédése mindnyájunktól el- szántabb harcot, szilárdabb helytállást, eredményesebb munkát követel. Szemléletes, közérthető a hasonlat: »Minden búcsúban szokott kötekedni egy-két bicskás legény. Hogyan tették őket ártalmatlanná? Összefogtak ellenük a józanabb gondolkodásúak, s kicsavarták kezükből a bicskát. Nagyban, világméretekben is ezt kell tenni: fogjunk össze a békeszerető népekkel, egyesült erővel csavarjuk ki a fegyvert a békére törő imperialisták kezéből.« Kétezer ember áll szánté mozdulatlanul a vasárnapi napsütésben a törökkoppányi sportpálya díszemelvénye , előtt. Érdeklődve figyeEk a szónokot, hiszen nekik, róluk szól akkor is, amikor a párt kongresszusi irányelveit magyarázza, a szövetkezeti gazdálkodás föllendítésének tennivalóit sorolja vagy éppen a város jogos kérését tolmácsolja a falunak: adjanak több tejet, tojást és babot is az országnak. »•Hogy volt, hogy volt.« Ez aa első újrázás az órák óta tartó műsorban. S a zenészek húzzák is, Szabóné pedig dalolja: »Barna kislány mosogat a konyhában«, aztán a másodig strófát: »Vesd be, babám,- az ágyadat a falig.« De figyeljünk csak! Ejnye, ejnye, akadozik a szöveg. — Meglepődtem, zavarba jöttem — mondja a szennai menyecske mos már egy kissé megnyugodva. — Nem számítottam ismétlésre, hiszen eddig senkit sem tapsoltak vissza a színpadra. A párosban, amit Zóka Gyurktó Sándor bácsival énekeltünk, abban van fölösleges nótánk, de a szólóban nincs. Nem beszéltünk össze a zenészekkel, ezért történhetett meg, hogy először nem jutott eszembe a szöveg egy sora. Annyi baj legyen! Nagy tapsot kapott a végén is. Hálás és megértő a közönség. Megérti, hogy életének első esztendejét tapossa a szennai együttes. Meg hát a nyilvános szereplésbe is bele kell tanulnia az énekesnek, aki napA karádiak üvegestánca, A délutáni program? Kultúrműsor órák hosszat. A pán úttörőzenekar pattogó ritmusú számokait jószik; az értényi fiatalok tánccsoportja szinte ki nem fogy a jókedvű, lakodalmi mókázásiból; a karádiak üvegestámcot mutatnak be. Toborozza kórusát Tóth Lajos kisbárapáti émektanár — kevesen jöttek el, de annál nagyobb dicséretet érdemel igyekezetük. Most a szennaiak következnek. Nem ezen a vidéken laknak, a Zseüic dal- és táncsok- rát hozták magukkal, hogy szeretettel átnyújtsák a Koppány völgyében ősszesesneglett népes közönségnek. Rázendít Bénái Géza és zenekara, s Szabó Józsefné lép a mikro- fönhöz. Szennai nótáikat énekek *Ana álé van agy kopár legelő...« — taps. »Megérett a fekete gesztenye...« — nagy taps. »Rétest ettem igazán, csakugyan; 5;« — szűnni nem akaró taps, és kórusban zúg a hallgatóság: közben otthon vagy7 a mezőn dolgozik, s csak esténként gyakorolhatja szakavatott énektanító irányításával a szennai nótákat Ismét táncos csizmák dobbantják a négy pótkocsira épített színpad deszkáit. Előbb a koppány—szántódiak járják »A szántód! híres utca« dallamára, majd a BM Somogy megyei Rendőr-főkapitányság művészeti csoportja adja elő a Tápéi párostáncot. A vendéglátó Törökkoppámy felnőtt kórusát szerepelteti. Labdarúgás, ökölvívás, röplabdázás, repülőmodellezés, a tabi földművesszövetikezet divatbemutatója — mindez színesítette, változatosabbá tette a boppényvölgydek első nagyszabású alálkozóját. Követik-e az elsőt hasonló rendezvények? Igen — úgy nyilatkoznak az érdekelt népfront bizottságok vezetői: Az első sikeren felbuzdulva máris elhatározták, hogy megyénknek ezen a táján évente ismétlődően megrendezik a pa- raszttalólkozót. A rendezőkkel együtt mi is úgy véljük, hogy hasznos lesz továbblépni a most megkezdett úton. HaszA Siófoki Járási Tanács V. B. legutóbbi ülésén a Somogy megyei Tanács V. B. Idegen- forgalmi Hivatalának munkáját és a járás műemlékeinek helyzetét vitatták meg. Az idegenforgalmi hivatal fő feladata a szálláshelyek biztosítása, szórakozási lehetőségek megteremtése és — a kezelésében levő IBUSZ Utazási Iroda révén — utaztatás, valamint az utaztatással kapcsolatos szolgáltatások lebonyolítása. A szálláshelyeket a fizető-vendéglátó szolgálat csaknem 1760 szobájával; egy I. osztályú és 6 más táborral és két turistaszállóval biztosították. Siófokról és környékéről több száz autóbusz- különjáratot indítottak ebben az évben. A kirándulásokon sok külföldi vendég is részt vett. A vb az előterjesztett határozati javaslatok alapján foglalkozott a százéves Siófok jövő évi jubiláns ünnepségeinek megrendezésével, és utasította a községi tanács vb-t a részletes program elkészítésére. A végrehajtó bizottság megvitatta a járás műemlékeinek helyzetéről szóló beszámolót, és elhatározta, hogy a siófoki járásban levő műemlékek megóvása végett járási műemlékvédelmi albizottságot alakítanak. Ma rendezik a második országos szántóverseny döntőjét Ma, kedden a Hetceghalmi Állami Gazdaság- zsámbéki üzemegységében rendezik a második országos szántóverseny döntőjét. A nagy vetélkedésen a megyei válogató versenyek 38 legkiválóbb traktorosa méri össze tudását. A verseny győztesei értékes jutalomban részesülnek, ezenkívül a legjobb helyezést elért traktoros elnyeri »Az ország legjobb szántótraktorosa-« címet. Külön jutalmazzák az ifjúsági traktorosokat, közülük az első »Äz ország legjobb ifjúsági szántótraktorosa« címet kapja. (MTI) Százak és százak figyelnek a díszemelvény-sziinpadfl% noe lesz, ha nem elégszenek meg a kezdeti eredménnyel, hanem arra törekszenek, hogy a jövő évi koppányvölgyi nap többet jelentsen kedves, tarka színfoltnál, többet, tartalmasabbat adjon e történelmi múltú táj lakóinak mai gazdasági, társadalmi és kulturális életéből és életének formálásához. Az alap megvan, lehet rá építeni. A bevezetőben említett, eredetileg kitűzött cél eléréséről ne mondjanak le, hanem munkálkodjanak szívósabban azon, hogy Koppányvölgye ne csak történelmi hagyományaiból, hanem jelene eredményeiből is meríthessen dicsőséget. Múltjuknak is, de kivált jövőjük- nek, a mait követő nemzedéknek tartoznak ezzel a kötelezettséggel. Kutas Józsel
