Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-16 / 217. szám

f»sárnap, 1982. szeptember 18.

5

i

SOMOGYI NÉPLAP 1

Somogyi Károly:

AKŐ

A

lig nyolc óra, de ako- három segédmunkás közül az tem. Rám sem néztek. Ha cauiKoa leraén betűző egyik hajdani szabósegéd, a megszólítok valakit, talán ki- nap kánikulai meie- másik parasztfiú, a harmadik nevet, és megkérdezi, akkor get sejtet. Hivatalos űgyoen lány. Alacsony, szép arcú, ne- én minek vagyok itt, ha más utazunk a megyes2ékiieiyre. vető szemű lány. Haja piros dolgozzék helyettem.

Nemreg felújított Warszavank pettyes kendővel hátrakötve, szóltam.

egyenieues biztonsággal hagy- előtte halványra fakult. de Mesfoatam a kiválasztott-------““““T

j

a maga mögött a Kilométere- Úszta kötény. Olyanfajta, aki követ. Feltámasztottam Szó- n,éztek’ f* a tmaaővezető a, aKia.krtk oaészen le- egy tizennyolc éves legényké- - - is csak annyit mondott:

hogy szegbe lépjek a tornacipőmmel. Ahogy a feljárat aljára értem, szerettem volna szusszantani egyet. De nem lehetett, mert éreztem, nem bírom ismét vállra venni, így csak néztem terhem súlya alól, hogyan fogy a távolság.

Valahogy felvánszorogtam. Jaj, csak le ne dobjam, és ne lássék rajiam a nagy fáradtság Igyekeztem összeszedni minden erőmet, és lassan, óvatosan, mintha üvegből volna, lefektetni á követ az állításra. Sikerült is, mert rám

*»»*»*■ m---r-Ii-vwirvmiAin*

két Áz ablakok egészen húzva, éles, erős, de langyos nek az első látásra megtetszik, huzat vág át rajtunk. És én is csak két hónapijai

Az egyik kanyarban csator- voltam több.

naásókat pillantunk meg. Az iszapban állnak, gumicsizmájuk csaknem elmerül a feketén csillogó vízben. Hátukon izzadság fénylik, vékony testük erősen megfeszül, ahogy lapátjukkal kiemelik a híg iszapot Középiskolások.

Egyik útitársam megjegyzi:

— Azt hiszem, ezeket a fiú- bet sem kell álomba ringtam este.

— Nem árt nekik. Hadd edződjenek. Magam is dolgoztam eleget apám földjén már tízéves koromtól. Még a tanulási időben is. Ahogy hazaértem kerékpárral a harmadik községből, ahova polgáriba jártam, vagy otthon várt rám a munka, a ház körül, vagy mehettem ki a földeikre a szüleim után. A nyári szünidőről még ne is beszéljünk — fordul hátra a sofőr mellett ülő kartársunk.

—■ Persze, majd ők is belejönnek. Rendszerint csak az első nap nehéz-i- Igen, az első nap. A próbakő — helyeslek. — Legalábbis így neveztem ón munkába állásom első napját ezelőtt — miikor is? — igen, tizenhárom évvel, közvetlenül az érettségi vizsgám után. Ha nem untat benneteket, röviden elmondom.

A

zelőtt is dolgoztam nyaranta. Kapalgattam a rokonság földjén, csak úgy szívességből, köszönö- mért, aztán kisebb építkezéseknél kőműveseket szolgáltán ki. De akikor, az érettségire készülve elhatároztam, hogy az egész nyarat rendszeres munkával töltöm: részt veszek a községünk határában folyó nagy építkezésen. Szüléimét megkértem, hogy keressenek összeköttetést egy jó brigáddal — hiába, ha már az ember dolgozik, nem mindegy, kikkel,

val ez az, ezt kellené teljesen elszakítani a földtől. De hogyan?

Leguggoltam, nekidöntöttem a vállamnaik. Igen, most a fölemelkedés következik és egyúttal a billegő kő egyen- Mentém a brigád után. Azt súlyban tartása. Erőmet megmondta a brigádvezető, vele feszítettem, lábam

Éles acélkongás szállt végig a telepén: hét órát jelzett, a

munkakezdést.

Szekeres Emil rajza

annyit mondott:

— Na, megtalálta? /

— Meg.

Dolgozták tovább.

— Hozzak még?

— Jöhet, jöhet, ezt egypár perc alatt berakjuk.

Mentem vissza. Mellem zihált. lábamban ólomsúlyokat remegett, éreztem.

A második fordulónál találkoztam a kislánnyal.

— Nem nehéz?

— Elbírható — feleltem a tői em telhető közömbösséggel.

Nem részletezem: délig

hordtam a köveket. Ha jól emlékszem, összesen hetet, de annak egy részét már a második emeletre. •

Délben letelepedtünk a közeli kukoricás szélére, a szederfák alá. Anyám hozta az ebédet. Aztán együtt mentünk a kislánnyal vissza a munkahelyre.

— Elfáradt, ugye?

— Miért? Dehogy.

— Ne szégyellje. Nem szokta meg, és különben sem könnyű munkát bíztak rá. A legnehezebbet. Na, azt mondják, a Karcsinak ez nem műkő lesz, hanem próbakő. És jót nevettek. 1

— Hogyhogy? Kik?

— Tudja, már tegnapelőtt,

amikor megtudták, hogy hozzánk jön, a kőműves szakik elhatározták, hogy próba elé állítják. Megmondom? magának, de el ne áruljon: nem bíztak benne, hogy megállja a helyét. Fiatal, eddig az iskolapadokban ült, nem tudja, mi az a kulimunka, és talán kényes is. összebeszéltek, hegy mindjárt az első nap a legnehezebb munkát bízzák rá. Csak azt 'nem tudták kisütni, hogy mit. És a lift — mert valóban tegnap elromlott — kapóra jött. Látta volna, hogy izgultak: jaj, csak legalább

még két napig ne tudják megjavítani! így hordhatná a követ a vállán, s láttam, hordtartsak, a másik két kőműves aprókat topogtam, vitt a súly, ta. Föltenni sem segítettek?- , olyanokkai-e, vakol_ ^ g^ebb munka és de kiegyenesedtem. Álltam. — Nem.

™ érdekesebb is, majd meglá- Vállamat azonban kegyetlenül _ Majd szól;jon nekem. Szí- tóm. törte a kő. Mit tegyek? Feje- vesen égitek, fin máir „régióban meg is fogjak a munka Emeleten dolgoztak: a lép- men apám egy régi, szürke szoktam.

. véS®t > 'r3 mi~ csőház hatalmas, kétemeletnyi kalapja, karimája csurgóra ál- _ már én is

előbb, küldjenek értesítést az ablakszéleit rakták ki lítva - később a telepen el Köszönöm, mar en is

tek róla Ludas Matyi- ~ A- , “ff mondja,

azzal kellene valamit Nagyfiuskodik. Mutassa aválLÁSZLÓ IBOLYA:

KI MESSZE LÁTNI A VÁLLÜINKKA ALL

Virágkoszorús annyi homlok, az én homlokom vérzik egyre, nehéz vagyok a ringatásra, még nehezebb színes hitekre.

Engem az éget, ami nincs még, pokolra szálinék megkeresni, amitől szelídül az ínség, s a jelent is lehet szeretni.

Gyűlölöm a panaszokádót, kifundált bajjal bömbölőt, de azt sem kedvelem, aki így prédikálja A jövőt, mai bajokra így ad írt

— mert tenni gyenge —: az utókor eget ostromló életűnkért

haló porunkban kezet csókol,

jámborak lesznek a lapók is

— apjuk még napszámért kalapolt - ók ámyékszékre menve Is igénylik már az autót.

Elég! Homlokunk gondok vérzik, sebünket virág nem takarja, a tévelygésből is elég, kiált szívünk szerelmes haragja.

Ki messze látni a vállunkra állt, vigyázzon, legyen igaz őrszem! Mellette leszünk, ha kiált!

SZIRMAY ENDRE:

NYÁRUTÓ

Rendeket terít életed rétjein nyugtalanul kaszáló szemed, a púpos hegyek árnyékai felől sziszegő üzenet érkezett; gyűjtögeted már sóhaj-gereblyékkel boglyákba a nyári gondokat, hogy szérűre hordja szelek kocsiján ismeretlen erejű fogat mind, mind a termést. Szíved kalászából barázdákért sóhajt mind a mag, vágyaid földjén, végtelen táblákon az időgépek zúgva szántanak.

eredményről.

is a válasz:

Csakhamar jött

tuuHuini. JY"’ műkővel, amolyan negyven- is neveztek róla Ludas Matyi- a híres Vadasz ___________,/ ...

k

őművestori gád befogad. Igen- hrvU.lfa1

ötven kilósnak látszó hasá- nak

csak megörültem, mert Va

dászékxól, teljesítményeikről haz^ két követ, mar olvastam a megyei lap- ban. Na — gondoltam —, itt

kezdeni. Bal kezemmel levet

lát.

Hát akkor legyen szíves, tem a fejemről, valahogy ösz^ Csak erősen piros volt,

Karcsi szehajtogattam, és keserves ^zottraj- megkérdezte:

— szólt a brigádvezető, mi- kínlódással a műkő alá gyűr- J®; Kiaba, a kalap jo szoígála., . , . , , .. közben mészfoltos zsákjából tem.

azt^ leh^^ dolgozni! Sottkell előszedte a szerszámait. A teher egy kissé elviselhe- Finoman megsimitóttá a

Már ugrottam volna is. De több lett. váUam.

nem tudtam, mi merre van, Elindultam. Az emeletre Latja, mar nem is f j.

hol keressem. Megkérdeztem, hajladozó, billegő lépcsőn kel- Gyógyír a simogatása

_ Ott van a főbejárattól lett fölmennem, addig is ke- — Bolondokat beszel — pir

ülgetni a deszkahulladékot, ruli el halványan, de láttam

téglatörmeléket, vigyázni, ne- rajta, jólesett az ártatlan bók. könnyedén.

Délután újra köveket hordtam. Fél hatig. Akkor azt mondták, elég lesz, lassan szedegethetem össze a szerszámokat, aztán lemoshatom.

Hatkor befejeztük a munkát, és öltözködni kezdtünk.

Lajos bácsi, a brigádvezető

is. Hisz a kőművesek tervteljesítése, keresete egyáltalán nem független a segédmunkások ügyességétől, erejétől, szorgalmától. Apám írta is: sokat kell ám dolgoznod, nem tudom, bírod-e. Tizennyolc esztendős voltam, nagy akaratjaira, egy rakáson.

Igenis. A főbejárattól balra. Indulnék: de hogyan kéül fel— Hát akkor, Karcsi, holnap reggel hétkor?

— Ha virrad, ha nem — válaszoltam tréfálkozva.

— Helyes! Holnapra talán a liftet is megjavítják.

— Nem érdekes — feleltein

tot, minden munka elvégzésé- hozni? Meg kellene kérdezni, re alkalmas izomerőt éreztem És ha kinevetnek, tréfát uz- magamban, a legnehezebbtől nek velem? Hogy majd ren- sem rettentem vissza. Alig delinek egy helikoptert, vagy vártam, hogy dolgozhassak. menjek el a népboltba egy kis Délután érkeztem haza, daruért, a hónom alatt elhoz- másnap már munkába kellett hatom, de vigyázzak, jól cso- álflnom. Az építkezés tőlünk magoltassam be. Mindegy, mintegy három kilométerre megkérdezem, volt. Reggel hatkor indultam — Hogy hogyan? A liften keresztül a harmatosán csillo- szoktuk, de most elromlott az gó mezei gyailogösvényen, kis az istenverte masina, mar két legelőszéli ligeten. napja csak a vállunkotn eipelfigy kicsit izgultam. Hogyan jük a köveket, fogadnak, milyenek lesznek __ ja? Jól van. munkatársaim, megértjük-e Lementem. Gyorsan meg is egvmást, nem éreztetik-e ve- taiáltam a világosszürke, lem diák voltomat, azt, hogy mintegy százhúsz centis műkó- csak »-kirándulni* jöttem az darabokat. ott hevertek egyépítkezéshez? A munkától nem féltem, tudtam maltert keverni, misungot készíteni,

attól sem tartottam, hegy a ^ kissé tóvolabb feksuta fogasa miatt y Mm kellene

más mellett a földön Melyikkel kezdjem?

egy

Talán ezzel a

Mindszélsővel,

szerszámok kinevetnek.

A telep bejáratánál, a felvételi iroda előtt várt rám abriszik társaitól. Meg kellene emelni. És vállra venni természetesen, hiszen ölben nem kisbabát,

W,-, bes^Hű negyvenes me§ a hónom alftt sem. De su’ a . „ , a vállcsontom erősen kiálA. A

iparosember. Bemutatóztunk meg kemény Sót: kőkeelkisert az irodára, ahol mar tudtak rólam, és megkaptam a számomat, beírták az adataimat.

A brigád tagi a i val a kis öl- Bzőbódéban találkoztam,

mény.

Csak valaki segítene a váL lamra emelni.

Körülnéztem. Az emberek A közömbösen menteik el melletSzikra János: ÚTÉPÍTÉS MARCALIBAN.

Kegyetlenül fáradt voltam,

ahogy hazaértem. Térdem megmegrogyott, vállamat alig bírtam mozdítani, tenyerem égett. Jólesett a langyos víz.

Apám megkérdezte:

— Na, fiam, hogy ízlett a munka?

— Ki lehet bírni.

Vacsora után csaknem úgy

zuhantam az ágyba. Anyámnak meghagytam, hogy fél hatkor feltétlenül ébresszen föl, mert egyébként semmi remény sincs arra, hogy kiérek a telepre.

Éjszaka folytattam a nappal megkezdett munkát: köveket hordtam. De kettőt kellett egyszerre a vállamra vennem, persze segítség nélkül, és fölvinnem a harmadik emeletre. De minden emeleten még egyet rá kellett tennem, a kalapomat meg az egyik kőműves kihúzta a kövek alól. A kislány is ott volt, Juci, de csak jött mellettem, sajnálkozva nézett rám, de nem engedték, hogy segítsen. Amikor végre fölértem, a brigádvezető közölte velem: másnap is eljöhetek. Vigyázzak azonban* el ne késsek, mert levonják a keresetemből. Azt is mondta, lehet, hogy holnap maltert! hordhatok. Az könnyebb munka.

Anyám költögető szavaira riadtam fel, és ugrottam ki aa ágyból. Szemem fáradtságban égett, egész testem fájt. Különösen a váll am. De erről otthon sem szóltam. Sietve reggeliztem, és elindultam a telepre.

A bejáratnál találkoztam Jucival. Megkérdezte, hogy vas gyök, hogyan aludtam.

— Nagyszerűen — felelten»*

Elismerően villant a mosolya. i