Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-16 / 217. szám
Tassmsp, 1962. szeptember 16. 3 somogyi nennte ^ NEMZETKÖZI SZEMLE Ki teszi zavarossá a vizet? Ismerős régi történet, amikor a farkas mindenáron bele akar kötni a pataknál vele együtt ivó bárányba, és azzal vádolja, hogy zavarossá teszi az ivóvizét: —- Hogyan is tehetném ezt — válaszolja a bárány —» hiszen te iszol fölöttem, és tőled folyik hozzám a víz. Erre a farkasra emlékeztetnek egyes nyugati propagan- daszólamok, amelyek az Egyesült Államokat figyelmeztető TASZSZ-nyilatkozat kapcsán a Szovjetuniót vádolják a nemzetközi helyzet élezésével. A feje tetejére állított farkaslogika azonban könnyen megcáfolható, ha figyelembe vesszük azokat a tényeket, amelyek az utóbbi időben felhőssé tették a nemzetközi élet egét. Kezdhetnék mindjárt a Kuba elleni provokációk fokozódásával. Nemcsak arról van szó, hogy egyes amerikai lapok vagy felelőtlen szenátorok taglalják csupán a Kuba elleni blokád lehetőségét és az Egyesült Államok légiereje támogatásával végrehajtandó kubai emigráns invázió esélyeit. Maga a hivatalos amerikai kormánypolitika az, amely Kubát létében fenyegető lépéseket kíván tenni. Az egyik ilyen lépés, hogy Kubára való hivatkozással Kennedy felhatalmazást kért és kapott százötvenezer tartalékos tényleges szolgálatra történő behívására; A másik lépési: szeptember végén Washingtonban összejönnek a latin-amerikai országok külügyminiszterei. Az Egyesült Államok kormánya arra kívánja felhasználni ezt az értekezletet, hogy nyomást gyakoroljon ezekre az országokra egy Kuíba-ellemes támadás céljából. Ugyancsak élénk tevékenységet fejtenek ki az amerikai diplomaták az európai szövetséges országokban. A Kuba ellem blokád előkészítése kapcsán rá akarják venni Anglia, a Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia és Görögország kormányát: tiltsák meg hajóstársaságaiknak, hogy a szocialista országokból árut szállítsanak Kubába. A farkas és a bárány szerepének fölcserélése így persze igen komoly probléma a nyugati pdopaganda számára, különösen akkor, amikor ezt az Egyesült Államok sorozatos U—2-incidensekkel még inkább megnehezíti. Elhangzanak nyugati részről is józanabb figyelmeztető hangok, így például a konzervatív Daily Mail ezt írja többek között vezércikkében: »Kennedy fő feladata, hogy megőrizze az amerikai nép nyugalmát ... Bármit mondjanak is, Kuba nem jelent veszedelmes katonai fenyegetést... DéUAmerika nehézségeit nem lehet megoldani a Castro- rendszer megbuktatásával...-» Csütörtöki sajtóértekezletén Kennedy, úgy látszik, kénytelen volt figyelembe venni a szovjet nyilatkozat kapcsán felmerült aggodalmakat, és kevésbé szerencsésnek ítélte az agresszióra uszító politikusok kijelentéseit. Persze itt nem annyira a lényegről, mint inkább az önleleplezés lehetőség szerinti elkerüléséről volt szó. A nyilvánosság azonban csak ebben a vonatkozásban jellemezte a látogatást. Magukról a tárgyalásokról édeskeveset tudott meg a közvélemény, és a záróközlemény is igyekezett minél kevesebbet elárulni. A titoktartás ellenére a különböző helyeken elhangzott kijelentésekből és a kiszivárgott hírekből a tárgyalások irányvonala elég világosan kivehető. De Gaulle és Adenauer a francia—nyugatnémet együttműködés elmélyítéséről tárgyalt, elsősorban a francia— nyugatnémet atomhaderő kialakítása és így a Bundeswehr atomfegyverekkel való fölszerelése tekintetében. Ilyen körülmények között Franciaország számít saját atomhatalmának kialakításánál a Szövetségi Köztársaság gazdasági erejére és iparának kapacitására. A tervezett nyugat-európai unió létrehozása során még hangsúlyozottabbá kívánják tenni a francia—nyugatnémet vezető szerepet Anglia is csak olyan föltételekkel csatlakozhatna, amik nem tehetnék kétségessé ezt a vezető szerep>et. 0 Angii* dilemmája Macmillan kormányának helyzete a Közös Piachoz és ezen túlmenően az alakuló nyugat-európai politikai unióhoz való csatlakozás tekintetében nem mondható irigylésre méltónak. Egyrészről világos, hogy ha Anglia nem csatlakozik teljes jogú tagként a »hatok« csoportjához, elveszti lehetőségét, hogy komoly formában részt vegyen Nyugat-Európa irányításában. Ezért saját nagyhatalmi érdeke a belépést diktálja. Támogatják Anglia belépését a Közös Piacnak azok a tagor- ) szagai, amelyek ezen keresztül remélik kiegyensúlyozni a francia—nyugatnémet egyeduralmi törekvéseket. Helyesli Anglia csatlakozását az Egyesült Államok kormánya, mert ezen az úton szeretne befolyást gyakorolni a túlzott önállóságra törekvő Párizs—Bonn tengely politikájára. A másik oldalon azonban számos ellenzője van a belépésnek. A francia—nyugatnémet hegemén törekvések nem látják szívesen az Anglia belépésével jelentkező veszélyeket, és bár Adenauer a nyugatnémet—amerikai jó viszony fenntartása végett inkább a franciáknak engedi át a hangadói tevékenységet, a háttérben nem játszik kisebb szerepet a belépés akadályozásában, mint De Gaulle. A másik nehézség a brit nemzetközösség államainak a vártnál nagyobb arányú és a közvéleményre is erőteljes befolyást gyakorló ellenkezése a londoni értekezleten. Nehru miniszterelnök már az értekezlet megkezdése előtt kifejezte aggodalmát: »Ha a Közös Piac a NATO egyik formájává válik, akkor ez hozzájárul a nemzetközi helyzet elmérgesítéséhez.-» Nigéria miniszterelnöke azzal vádolta az értekezleten a Közös Piacot, hogy szembehelyezkedik Nigéria és más fejlődő országok iparosítási terveivel, és az angol csatlakozás károsan hatna Nigéria egész nemzetgazdaságára. Az erőteljes ellenkezés és a közvélemény hangulata esetleg arra készteti az angol kormányt, hogy ismét felülvizsgálja a Közös Piacba történő belépés föltételeit. Az ismert tények alapján azonban egyáltalán nem valószínű, hogy Anglia feladja belépésre vonatkozó szándékát. B járási pártérlekezletre készülnél Beszélgetés Bertalan József elvtárssal, a Csurgói Járási Pártbizottság titkárával Majd minden estére jut egy-egy taggyűlés ezekben a hetekben a csurgói járásban. A falvak, üzemek, intézmények kommunistái számot vetnek: mit végezték az utóbbi három esztendőben, elemzik az adott terület helyzetét, s megszabják tennivalóikat. A taggyűléseken választják meg azokat a küldötteket, akik a közelgő járási pártértekezleten képviselni fogják az alapszervezetet, s irányt szabnak a megválasztandó járási pártbizottság számára. Hogyan készüteek a járási párt- értekezletre, mit várnak tőle? — erről beszélgettünk a napokban Bertalan József elvtárssal, a Csurgói Járási Pártbizottság titkárával. — Mikorra készül dl a beszámoló és miről fog szólni? — Most is éppen a beszámoló megszövegezésén dolgozunk. A beszámoló nem egy-két ember véleményét fogja tartalmazni, elkészítésében kütönbö- ző bizottságok vettek és vesznek részt. A beszámoló összeállítását alapos elemző, vizsgálódó munka előzte meg. Azt szeretnénk elemi, hogy a járási pártértekezlet küldöttei a maga valóságában ismerjék meg a beszámolóból járásunk helyzetét és problémáit. Meg kell mondanunk a kommunistáknak őszintén és kendőzetlenül a tényeket, a gondokat is. Nem hallgathatunk arról, hogy járásunkban még igen sok a gyenge termelőszövetkezet. Ez a legfőbb gondja ma a járási vezetésnek. A pártértekezletnek utat kell mutatnia, hogyan juthatunk ki ebből a helyzetből, mit kell tenni, hogy a ma még gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetek a jók színvonalára emelkedjenek. Ma még igen nagy különbségek vannak a termelő- szövetkezetek között. Szemléltetésül csak egy-két példát. Az idei járási átlagtermés búzából 10,50 mázsa, őszi árpából 11 mázsa volt. Am a gyékényes! Március 15. Tsz búzából 13,42, árpából 13,79 mázsát, az őrti- losi Szorgalom Tsz pedig csak 7,90, illetve 6,15 mázsát takarított be a búza, illetve az őszi árpa minden holdjáról. Nagy az eltérés az áruértékesítésben is. Míg a berzemced Búzakalász Tsz száz holdra jutó áruértékesítése meghaladja a 300 000 forintot, addig az iharosi Űj Erőben 81 300, a zákányi Csokonaiban pedig csak 90 000 forint áruértékesítés szántóra. esik száz Kőid Az iharosberényi Zöldmező Tsz 7 holdas táblájáról szedik a merkur burgonyát. A Tsz 600 mázsa burgonya szállítására kötött szerződést a MÉK-keL Bériné mosforia sorsa Tovább erősítik a Párizs - Bonn tengelyt Mialatt a Szovjetunió — mint a TASZSZ-nyilatkozat- ból is látszik — a súlyos nyu- gaüberlini provokációk ellenére továbbra is türelmet tanúsít Berlin és a német békeszerződés aláírásának kérdésében, De Gaulle és Adenauer újabb lépéseket tett saját Európájuk kialakítására. De Gaulle látogatása a Német Szövetségi Köztársaságban naiJvszaib^sú népszerűsítő akció közepette zajlott le. Nemrégiben Lengyeltótiban jártam, özv. Béri Pdinét kerestem. Egy ismeretlen levélíró ugyanis arról értesítette szerkesztőségünket, hogy ezzel a 83 esztendős asszonnyal durván bánnak a családban, sőt néha meg is verik. Először egyik szomszédasszonyától érdeklődtem felőle. A válasz megdöbbentett. — Nem tudom, mit csinálnak Bérűiével, mert alig találkozom vele — mondta Horváth Józsefné. — Nem engedik meg, hogy bárkivel is beszélgessen. Hozzánk sem jön át, pedig itt lakunk a szomszédban. Megtiltották neki, nehogy panaszkodhasson. Ehhez a lesújtó tényhez hadd fűzzem hozzá Bériné vallomását. Jó szó helyett verés — Nem akarok én már senkivel sem tallákozni. Néha elmentem a faluba, s amikor hazajöttem, megvertek. Még dédunokáimnak is megtiltották, hogy beszéljenek velem A lányom, Margit egyetlen jó szót sem szól hozzám, de az ütésekkel nem fukarkodik. Pedig ö egyetlen gyermekem ... Nem adnak kulcsot, hogy éjszakára bezárhassam szobám ajtaját. Lehet, hogy egyszer bejönnek hozzám, és ... Félelem, lemondás és mérhetetlen keserűség érződött szavaiból. De miért bánik így vele lánya, Fekete Mártonná? — Kiállhatatlan az anyám. Mindig kellemetlenséget csinál a háznál, örülnénk, ha már nem volna köztünk. Méregkeverő, bajt okozó asszony. Még a házát sem rám íratta, hanem az unokáira. Pedig csak én volnék a jogos örökös, nem igaz? De nem, ő azért se nekem hagyja ... Feketéné dühöngött, tombolt mérgében. — Hogy egy ilyen vén szipirtyó egyáltalán ki meri nyitni a száját? S méghozzá panaszkodik? No, megállj, ezért meglakolsz... Még véletlenül sem ejtette ki a száján ezt a szót: édesanyám. Az öregasszony hallgatott. Talán arra gondolt, ami azután következik, amikor a látogató kiteszi a lábát a lakásból. Félt, nagyon félt. Hát életének hátralevő éveit már csak a rettegés tölti be? Mit tehetne, hogy megszűnjön ez a könyörtelen állapot? Látogatásom után arról értesített az idős asszony, hogy amiért panaszkodni mert, lánya ismét megverte... Hiányzik valami... hívják. Egy öregasszonynak, aki már elkerülte a 80. évet, lehetnek hibái, maradi szokásai. De vajon nem egyszerűbb-e elnézni ezek fölött, és megbocsá- tónak lenni, mint veréssel, szidalmakkal illetni azt az asz- szonyt, akinek háta lányának boldogulásáért görnyedt púposra? Mit lehetne tenni a bántott, megalázott asszonyért? Ezt kérdeztem Takács Jánostól, a lengyeltóti tanács titkárától. — Hozzánk is eljött panaszával, és a bíróság is foglalkozott ügyével. Ügy látszik, hogy a pénzbírság nem használt, lánya továbbra is kegyetlenül bánt vele. Takács elvtára elmondta, hogy a két asszony között legtöbbször az örökség, a ház miatt keletkezik vita, s ez gyakran durvasággá fajul. Pedig Feketénének be kell látnia, hogy édesanyja végső soron nem akart rosszat a családnak, ha azt mondja, hogy házát az unokáira íratja. Mert ugyan kik az ő unokái? Fekete Mártonné gyermekei. Az, hogy Bériné nem a közvetlen özv. Béri Pálné menyecske- örököst; a ^ ^yát jetöli lanyaval meg unokáival lakik,, . , . . , együtt. Élete mégis csupa ke-I vagyona várományosának, a serűség. Miért? Mert hiány- történtek után érthető, zik valami Fekete Mártonné- j — A tarthatatlan életkorúiból. Ezt a valamit szeretetnek 1 menyek megszüntetésére maradt más megoldás, mint hogy azt ajánlottuk az idős asszonynak, elhelyezzük valamelyik szociális otthonban. Ott nyugodtan, zavartalanul töltheti öreg napjait — mondta a tanácstitkár. ,Nekem senkim sincs' A javaslatot Bérűié mind a mai napig nem fogadta el. Ragaszkodik a házhoz, a portához, ahol több, mint nyolc év. tized járt el fölötte. Nem akarja, hogy csak ott találjon megnyugvást, ahol olyan emberek élnek, akiknek senkijük sincs. Neid van lánya, vannak szép unokái, hozzájuk erős szálak fűzik még akkor is, ha szidják. Nem akar elszakadni tőlük, inkább tűri a szenvedést. Arra, hogy emberibb bánásmódban részesüljön, nagyon jó intézmény a szociális otthon, de ez nem elegendő. Elsősorban a gyermek feladata törődni a szülőkkel, hiszen ők nevelték föl. Vannak elhagyott emberek, akiknek senkijük sincs, nekik államunk nyújt segítőkezet. De Feketéné miért viselkedik úgy, hogy édesanyja kénytelen legyen ezt mondani: »Nekem senkim sincs«? Mérhetetlen szégyen ez ránézve.., Hermész Ferenc — Milyen elképzeléseik vannak a gyenge tsz-ek rendbe hozására? — Párt-végrehajtó bizottság gunk több gyakorlati intézkedést, számos javaslatot terjeszt majd jóváhagyásra a pártérte. kéziét elé. A legfontosabb feladatnak tekintjük a vezetés megjavítását a gyenge tsz-ek- ben. Növelni kell a hozamokat is. Ezért ez évben az összes vetésterületen belül 62—63 százalékra akarjuk emelni az in. tenzív búzafajták részarányát. De hogy a kívánt eredményt elérjük, biztosítani kell a jó talajmunkát, elegendő műtrágyát, a korai vetést. E feladatokat részletesen megbeszéljük a szövetkezeti szakemberekkel. Az állatsűrűséggel nincs baj a járásban, viszont a hozamnövelésnek még óriási tartalékai vannak. A hozamokat főként minőségi javítással, megfelelő takarmányozással kell növelni. A takarmányt megtermeltük, most az a fontos, hogy betakarítsák, és helyesen beosszák. Javasoltuk szövetkezeteinknek, hogy vezessék be a porciózást és az egyedi takarmányozást. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy becsületet szerezzünk mindenütt a munkaegységnek; Több helyütt az volt a baj, hogy a szorgalmasan dolgozó tsz-tagok sem jutottak megfelelő jövedelemhez. Azon az úton kell járni, mint Berzen- cén, ahol az új vezetés kezdi rendbe tenni a dolgokat, rendszeresen osztanak előleget, és az jótékonyan érezteti hatását a tagság hangulatában. Szükségesnek tartjuk az anyagi érdekeltség fokozását, s az a Véleményünk, hogy a prémiumok kiosztásánál ügyelni kell a törvényességre, arra, hogy a közöst kár ne érhesse. A háztáji gazdaságnak még nagy jelentősége van, s az a véleményünk, hogy az itt levő állatállomány takarmányozásáról is gondoskodni kell, mégpedig annak figyelembevételével, hogy ki hogyan veszi ki részét a közös munkából. Világosan meg kell mondanunk mindenkinek: az állam segíti a gyenge tsz-eket, az anyagi segítségnek azonban párosulnia kell a szövetkezeti tagság szorgalmával, tenniaka- rásávaL Többet kell termelniük, hogy jobban élhessenek. — Hogyan lehetne javítani a szövetkezeti pártszervezetek tevékenységét? — Általános tapasztalat, hogy a gazdaságilag gyenge lábon álló tsz-ekben gyengék a párt- szervezetek is. Ezért a megyei pártbizottság határozatát hasznosítva úgy döntöttünk, hogy hét képzett, tekintélyes járási vezetőt megbízunk a hét gyenge pártszervezet rendszeres segítésével. Ezeket az elvtársakat közvetlenül a járási titkár fogja irányítani. A járási tanács szakembereit megkértük, hogy dolgozzanak ki premizálási módszereket a gyenge tsz-ek számára. Sokkal többet kell törődni a tsz-brigádvezetők iskoláztatásával is. Meg kell javítanunk a járási vezető szervek irányító tevékenységét. Arra törekszünk, hogy megteremtsük a pártbizottság mellett dolgozó társadalmi pártmunkások széles hálózatát. Célul tűztük, hogy minden községben legyen pártoktatás. Nagy önállóságot biztosítunk a tömegszervezeteknek, és számítunk aktív közreműködésükre. A reális helyzetből indulunk ki, nem építünk fellegvárakat, túlzott követelményeket sem állítunk magunk elé. Meggyőződésem, hogy a csurgói járás' kommunistái tudnak jól dolgozni, s képesek lesznek arra, hogy mozgósítsák járásunk lakosságát az előttünk álló feladatok megoldására — mondotta befejezésül Bertalan elv- társ. , V. J.
