Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-15 / 216. szám

P* SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1962. szeptember 18. Hidegvér az eszelősséggel gzemben Moszkvában továbbra is feszült figyelemmel kísérik a Kuba-ellenes kampányt Moszkva (MTI). Hidegvér az eszelősséggel szemben — ezt a címet adta a Kuba-ellenes amerikai hiszté­riával foglalkozó kommentár­jának a péntek reggeli Szov- jetszkaja Rosszlja, Valameny- nyi szovjet lap vezető helyen ismerteti a Kuba ellen elindí­tott amerikai kampány leg­újabb eseményeit. A lapok megállapítják, hogy a szovjet kormány szigo­rú figyelmeztetése sok (orró fejet kijózanított az Egyesült Államokban. Idézik a New York Times cik­két, amely elismeri: »Ma min­den Kuba-ellenes invázió vagy tengeri blokád veszélyesebb volna, mint bármikor a múlt­ban.« Hivatkoznak Geneviéve Ta- bouis kommentárjára, aki meg­állapítja, hogy a TASZSZ-nyi- latkozat nem csekély riadalmat keltett a nyugat-európai kül­ügyminisztériumokba«., s a hí­rek szerint egyes NATO-tagok magyarázatot kértek amerikai partnerüktől. A szovjet közvélemény a legnagyobb nyugalommal fo­gadta a TASZSZ-nyllatkozatot. Kuba népszerűsége na­gyobb, mint valaha. A figyelem ezer jelévél veszik körül a Szovjetunióban tartóz­kodó kubaiakat, s csütörtökön például leírhatatlanul lelkes fogadtatásban részesítették azt a 300 fiatal kubai mezőgazda- sági gépészt, aki tanulni jött a szovjet kolhozokba és szovho- zokba. A leningrádi kikötő- munkások elhatározták, hogy minden Kubába küldött vagy onnan érkező hajórakomány be- és kirakását határidő előtt, soron kívül végzik el. Kuba megsegítése, a szocialista tábor gazdasági, védelmi erejének gyarapítása az egyik legfőbb jelszó abban a versenymozga­lomban Is, amely most bonta­kozik ki a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 45. évfor­dulójának tiszteletére. Visnyevszkí), a Pravda wa­shingtoni tudósítója terjedel­mes cikkben ismerteti a hiva­talos Washington reagálását a TASZSZ legutóbbi nyilatkoza­tára. Miután hangoztatja, hogy a nyilatkozat hideg zuhanyként érte a legharciasabb köztársa­sági párti köröket, a tudósító idézi Humphrey szenátor nyi­latkozatát: *Képtelenség, sértő az amerikai népre és minden felnőtt emberre az, hogy nyil­vánosan öklünket rázzuk, és azt állítjuk, mintha Kuba há­borús veszélyt jelenthetne szá­munkra ...A Kuba-ellenes in­vázióra soviniszta republiká­nusok hívnak fel; fegyvcrcsör- tetésük becstelen és cinikus.« A Pravda tudósítója érdekes beszélgetést közöl Dirksen sze­nátorral, a köztársasági párt szenátusi csoportjának vezető­Nyugat-Bérűn szenátusa felségjogot akar gyakorolni az NDK kezelésében lévé vasúti hálózaton A Francia KP Politikai Bizottságának határozatai Párizs (TASZSZ). A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága csütörtö­kön ülést tartott, és ezen hatá­rozatot fogadott el a békéért és a leszerelésért vívott harc kérdéséről. A határozat rámu­tat, hogy az utóbbi időben éle­ződött a nemzetközi helyzet, 9 ez megkétszerezett erőfeszíté­seket követel mindenkitől a békéért és a leszerelésért vívott harcban. De Gaulle nyugat-németor­szági látogatásáról a politikai bizottság határozata kijelenti: a Francia Kommunista Párt, mindig küzdött a francia és a német nép megbékéléséért és barátságáért. Ezzel szemben De Gaulle törekvése az, hogy politikájának minél harciasabb jelleget adjon, s ez végzetes le­het mindkét népre. De Gaulle tüntetőén a német revánsvá- gyök szövetségeseként mutatta meg magát Ez a lényege dü­hödt szovjetellenes szellemtől áthatott valamennyi beszédé­nek és nyilatkozatának. Ilyen körülmények között minden franciának, akinek fontosak hazája érdekei és a béke, még erélyesebb harcot kell vívnia azért, hogy béke­szerződést kössenek mindkét német állammal. Ez az NDK el­ismerését, a jelenlegi német határok megerősítését és Nyu­gat-Boriin demilitarizélt sza­bad várossá tételét Jelentené. A Francia KP Politikai Bi­zottsága végül nyugtalanságát fejezi ld az Egyesült Államok Kuba elleni provokációi kö­vetkeztében kialakult helyzet miatt, és felhívja a francia né­pet, mutassa meg a kubai nép­pel és annak kormányával vállalt szolidaritását. (MTI) jével. Ez a beszélgetés megér­demli, hogy szó szerint idézzük. A tudósító: Szenátor úr, el­ismeri-e ön, hogy a Kuba el­len irányuló hadműveletek föl­idézik a nukleáris háború ve­szélyét? Dirksen (lassan): Igen. Ma, amikor mindkét félnek nukleá­ris fegyver van a kezében, ez a veszély mindig fennáll. A tudósító: De hiszen éppen ez a fő gondolata a szovjet nyi­latkozatnak, amelyet ön oly élesen bírált, leplezetlen és meztelen fenyegetésnek neve­zett. Hát mégis osztja ezt a gondolatot? Vajon hova tették józan eszüket egyes szenáto­rok, például az Ön vezetése alatt álló republikánusok? (E szavaknál a tudósító átnyújtot­ta Dlrkscnnek a kongresszus republikánus tagjainak nyilat­kozatát, amely követelte, hogy Kubával szemben nyúljanak a »nagy doronghoz».) Ismeri ön, szenátor úr, pártja tagjainak ezt a nyilatkozatát? Ez a párt vezetőségének átgondolt állás­pontja? Dirksen: Nem. Ez egyelőre csupán a képviselőház egyes tagjainak a véleménye, amely további megvitatásra szorul. Ami engem illet, nem kedve­lem az ilyen kemény szavakat, de valamit kellene csinálni Ku­bával ... ezt a szigetet fertőzés támadta meg. A tudósító: Mit kellene vele csinálni? Dirksen (lassan, csöndesen): Valamit kellene vele csinálni. A Pravda tudósítója a kö­vetkező megjegyzést fürt eh­hez a beszélgetéshez: •»Hányszor hallhattam itt az utóbbi napokban ezeket a sza­vakat! Hányszor ejtették ki őket hol nyugodtan, hol hisz­térikus harciassággal! Az ame­rikai politikusok azonban el­felejtik, hogy Kuba nem Ala­bama vagy Georgia, hanem szuverén állam, amely kiáll nemzeti érdekeiért, és minden világrészben hú barátokra szá­míthat. A közeljövő megmu­tatja, van-e elegendő józanság és államférfiúi bölcsesség a washingtoni politikusokban, hogy megszívleljék a békesze­rető Szovjetunió komoly inté­sét, és rendre utasítsák a féke­vesztett háborús úszótokat.« Berlin (MTI). A Hltler-ellenes koalícióban részt vett négy nagyhatalom: a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország között létrejött megállapodások értelmében Nyugat-Berlin vasúti hálóza­ta, a magasvasút (S-Bahn) szerves része a Német De­mokratikus Köztársaság vasúti hálózatának. A nyugat-berlini vasúti hálózat és a hozzá tar­tozó több, mint 70 pályaud­var, illetve állomás az NDK kezelésében van. A vaspályá­kon, a pályaudvarokon és az állomásokon sem a három nyugati megszálló hatalom ka­tonáinak, sem a nyugat-berli­ni rendőrségnek nincs intéz­kedési joga. Az NDK hatósá­gainak illetékességét a három nyugati hatalom kényszere­detten ugyan, de mégis tisz­teletben tartotta, és nem ér­tett eddig egyet Willy Brandt főpolgármester ama követelé­sével, hogy önhatalmúan Jár­janak el, és helyezzék a nyu­gat-berlini szenátus hatáskö­rébe a vasúti hálózatot. Az utóbbi hetekben azonban olyan jelenségek mutatkoz­nak, hogy a három nyugati hatalom újabb kihívó lépések­kel akarja kiélezni a helyze­tet Nyugat-Berlinben. Idetar­tozik például a három nyuga­ti hatalom városparancsnokai­nak az az Intézkedése, hogy a »közrend és a köznyugalom megóvása« ürügyén »bizonyos esetekben« megengedik a sze­nátusnak, adjon parancsot a rendőrségnek, hogy az érvény­ben levő négyhatalmi megálla­podások ellenére erőszakkal behatoljon az NDK felségte­rületéhez tartozó nyugat-ber­lini vasút pályaudvaraira, ál­lómásaira, és »ellenőrzést« gyakoroljon a vasútvonalakon is. Mindezt Albertz belügyi szenátor jelentette be csütör­tökön a kereskedők és iparo­sok egyesületének gyűlésén hozzátéve: »A szenátus bizo­nyos esetekben rendőri akció­ra tehet javaslatot egy-egy szektorban a városparancsno­koknak, így például akció el­rendelését javasolhatja illegá­lis kommunista tevékenység rmegíadályozására.« Magya­rán mondva tehát arról van szó, hogy a nyugat-berlini szenátus ellenőrzése alá akar­ja venni a vasúti hálózatot, és felségjogokat akar gyakorolna a Német Demokratikus Köz­társaság felségterületén. Albeitz belügyi szenátor be­jelentése nagy nyugtalanságot keltett Nyugat-Berlin Lakossá­gában, mert hiszen nem lehet vitás, hogy az NDK hatóságai nem fogják tűrni a szenátus beavatkozását. A TAPINTATLAN ÁNGLIUS — Uram! Nem veszi észre, hogy ön teljesen fölösleges?! Újabb lalágatM Bonnban Jrauss körül Bonn (MTI). Bonni politikai körökben az utóbbi napokban meglepetés­szerűen újabb találgatások in­dultak meg Strauss személye körül. Azt mondogatják: to­vábbra is fennáll annak lehe­tősége, hogy Strauss lemond a hadügyminiszterségről, és el­fogadja a CSU által felkínált bajor miniszterelnöki tisztsé­get A Bonnban elterjedt híresz­telésekkel szemben maga Stra­uss egyelőre »ingadozik«, és csak a jövő hét elején. Mün­chenben tartandó CSU-ülésen jelenti majd be végleges el­határozását: Bonnban marad-e vagy pedig elmegy -bajor ki­rálynak«. Adenauer kancellár szabad­ságra indulása előtt szerdán éjjel tárgyalt erről a kérdés­ről Strauss-szal, és a hírek szerint maradásra szólította fel hadügyminiszterét. Lemondott o brazil kormány feszült a politikai helyzet Brasilia (MTI). Csütörtök esti ellentmondó hírek után nyugati ügynöksé­gek péntek reggel jelentették: Brosh&do Da Rocha brazil mi- nisztelenök a képviselőháznak Kennedy sajtóéi*teke%lete 11 belga rendőrség leleplezte az 0 iS egyik belgiumi Brüsszel (MTI). A Peuple belga szocialista lap rendőrségi forrásra hivat­kozva Jelentette, hogy Belgium­ban Namur térségében az OAS terrorista szervezet sejtjeire bukkantak. Spa közelében, Creppe fa­lucskában egy idő óta franciák telepedtek le, és állandóvá vált a titokzatos jövés-menés az egyik villában. Eddig meg nem erősített hí­rek szerint Brüsszelben, Na- múrban és Spaban letartózta­tások történtek. A letartózta­tottak között a terrorszervezet több vezető tagja is szerepel. A rendőrség okmányokat kobo­zott el. A lapjelentés hozzáfűzi, hogy a creppe-i központ állítólag csak egyik láncszeme az OAS belgiumi hálózatának. Washington (MTI). Kennedy amerikai elnök csütörtökön sajtóértekezletet tartott. Bevezetőben egy előre elkészített nyilatkozatot ol­vasott fel az Egyesült Álla­mok kubai politikájáról. A Szovjetunió Kubába irányuló szállításairól szólva az ameri­kai elnök megismételte azt a korábbi nyilatkozatát, mely szerint »ezek az újabb szállí­tások nem jelentenek komoly veszélyt a nyugati félteke egyik országaira sem«. Hozzá­tette azonban, hogy »ha az Egyesült Államok valamikor szükségesnek fogja tartami, hogy hadműveleteket indítson a kubai kommunizmus ellen, akkor a kommunisták által Castrónak küldött fegyverek és szakemberek nem befolyá­solják e hadműveletek ered­ményét, és tem tolják ki Je­lentékenyen azt az időtarta­mot, amely az említett ered menyek eléréséhez szükséges« »Az egyoldalú katonai in­tervenció az Egyesült Álla­mok részéről jelen pillanatban szükségtelen és indokolatlan — mondotta Kennedy. Az el­nök sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy »«z Egyesült Ál­lamokban elhangzó felelőtlen beszédek« alátámasztják az Ilyen veszély fennállásának valószínűségét. Ezután azonban Kennedy olyasmiket mondott nyilatko­zatában, amelyek alig külön­böznek az általa is elítélt »fe­lelőtlen beszédektől«. — Ha a kommunista erők nö­vekedése Kutsában egy Mao* nyos pillanatban veszélyezteti vagy valamilyen módon meg­sérti biztonságunkat vagy guantanamód támaszpontunkat — hangoztatta az elnök —, vagy ha Castro kísérletet ten­ne agresszív céljainak a nyu­gati félteke más államaiba történő exportálására, ha bár­milyen módon beavatkoznék a Cape Canaveralben történő űrkutatási tevékenységbe, ha érintené a Panama-csatorna forgalmát, s végül, ha Kuba a Szovjetunió jelentős táma­dási haditámaszpontjává vál­na, akkor az Egyesült Álla­mok minden szükségeset meg­tesz saját és szövetségesei biz­tonságának védelmére. E meglehetősen ködös fogal­mazásé mondatok után Ken­nedy kijelentette, hogy mint a fegyveres erők főpa­rancsnokának joga van ilyen intézkedések foganatosítására. Utalt itt arra is, hogy a kong­resszustól. felhatalmazást kért a tartalékosok behívására. Az amerikai elnök gyakorla­tilag elismerte, hogy az Egye­sült Államokban aknamunka folyik a kubai kormány meg­döntésére, hogy továbbra is együtt dolgoznak a kubai el­lenforradalmárok vezetőivel, »akik hozzánk hasonlóan a jövőben vissza akarják téríte­ni ezt az országot a szabad vi­lágba« — mondotta Kennedy. Az elnök alig leplezett fenye­getést engedett meg magának NATO-barátaihoz címezve ar­ra szólítva fel őket, hogy ve­gyék figyelembe hajóik Kubá­val folytatott kereskedelem­ben való felhasználásának kö­vetkezményeit Kennedy ezután az újság­írók kérdéseire válaszolt. A kérdések nagyabb része szin­tén Kubára vonatkozott, de a válaszok semmi jelentősét sem adtak az elnök korábbi nyi­latkozatához. Berlinnel kapcsolatban Ken­nedy kijelentette, hogy az amerikai kormány e kérdés­ben elfoglalt álláspontja vál­tozatlan marad a november­ben bekövetkező választások után is, mivel ezt az álláspon­tot mind a köztársaságiak, mind a demokraták támogat­ják. Az egyik újságírónak ar­ra a kérdésére, hogy miért si­kertelen a »Szövetség a hala­dásért« program, Kennedy voltaképpen nem adott ér­nek!, dembeli választ. Kijelentette, hogy túlságosan elmaradottak a latin-amerikai országok. Felszólította a nyugati hatal­makat, különösen a Közös Piac tagjait, törődjenek töb­bet Datin-Amerikvál. Egy másik kérdésre vála­szolva Kennedy megerősítette, hogy az Egyesült Államok fel fogja újítani nukleáris kísér­leteit a Johnston-sziget térsé­gében. Több légköri és három magaslégköri robbantást vé­geznek majd ■— mondotta —, de a magaslégköri kísérleteket alacsonyabban hajtják* végre, hogy a ne befolyásólja az űr­hajózást. Ezzel tehát az ame­rikai elnök maga is elismerte, hogy a korábban végrehajtott magaslégköri kísérletek nem voltak veszélytelenek az űrku­tatás szempontjából. benyújtotta a maga és kormá­nya lemondását. A miniszter­elnök háromórás beszédében lépését azzal indokolta, hogy a kongresszus »rosszindulatú« konzervatív többsége nem vál­totta be a rendkívüli állapot Idején tett ígéretét: nevezete­sen, hogy kitűzik annak a nép­szavazásnak az időpontját, amelyen a lakosság eldöntheti, parlamenti vagy elnöki rend­szert akar-e. Da Rocha miniszterelnök jú­lius 9-én vette át hivatalát, mi­után a kongresszus elutasította Goulart elnök másik két je­löltjét. Azóta Goulart és a tör­vényhozók között mindinkább elmérgesedett a viszony az el­nöki jogkör visszaállításának kérdésében folyó vitákban. A kabinet lemondása — ír­ja az AP amerikai hírszolgála­ti iroda — még mélyebb politi­kai és gazdasági válságba so­dorhatja az országot. A tudó­sítások szerint fennáll a had­sereg beavatkozásának veszé­lye is. Az AFP közli: a brazil ipa­ri munkások országos szövet­sége, amely szeptember 15-re általános sztrájkot hirdetett az azonnali népszavazás megtar­tásáért, csütörtökön este táv­iratban támogatásáról biztosí­totta Goulart elnököt. Rendelkezésére állunk — hangzik a távirat —, hogy min­denben támogassuk a dolgozó osztály törekvéseinek megva­lósítását a haza ellenségeinek tett engedmények nélkül. Hitlerista hóhérokat tartóztattak le Nyugat-Németországban Bonn (TASZSZ). A DPA nyugatnémet hírügy­nökség jelentése szerint Maj- na-Frankíurtban letartóztatták a hitleri Wehrmacht három volt tisztjét és a náci biztonsá­gi szolgálat egy volt tagját. Az a vád ellenük, hogy 1941-ben és 1942-ben a hitleristák által ideiglenesen megszállt terüle­teken közvetlenül részt vettek a zsidó lakosság és a szovjet hadifoglyok tömeges lemészár­lásában. A letartóztatottak kö­zött van Josef Kuhr, Heinrich Plantius, a Wehrmacht volt fő­hadnagyai, Rudolf Ecke, a Wehrmacht volt századosa és Adolf Petsch, a hitlerista biz­tonsági szolgálat volt t8gja. Adolf Petsch Pinszk városá­ban teljesített szolgálatot a háború idején mint a Sichers- heátsdienst embere, s most be­ismerte, hogy saját kezűleg agyonlőtt hat-hétezer embert. A letartóztatott tisztek a 306. rendőr zászlóaljban szolgálták ée a hitleri Wehrmacht által ideiglenesen megszállt terüle­teken büntető expedícióban vettek részt. Így például 1942 októberében és novemberében Pinszk városa környékén en nek a zászlóaljnak az egység i tömegesen végeztek ki zsidó­kat, s az egész akció következ­tében mintegy húszezer embert gyilkoltak meg. 1941 szeptem­berében ennek a zászlóaljnak a tagjai több ezer szovjet ha­difoglyot lőttek agyon Tirasz- pol mellett egy táborban. Különösen figyelemre méltó az a tény, hogy a letartózta­tott fasiszta gyilkosok eddig szabadon jártak-keltek. és a Német Szövetségi Köztársaság állami szerveiben fontos tiszt­ségeket töltöttek be. Így pél­dául Josef Kuhr letartóztatá­sáig rendőrségi főbiztos vol Majna-Frankfurtban. Hasonlc állást töltött be Rudolf Eck< Hamburgban, Heinrich Plan tius pedig Majna-F rank fur városi közigazgatásában telje sített szolgálatot (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom