Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-11 / 212. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1962. szeptember H, « 1 összehangolják a műsorok, rendezvények időpontját ’'vwywwvwvwwwwwywwv^ww Szedik a görögdinnyét a balatonendródi Zöldmező Tsz hatholdas tábláján. Eddig több, mint 300 mázsát szállítottak el. 100 000 forint bevételre számít a tsz csak a dinnyéből. A napokban megbeszélést tartott a kaposvári kulturális bizottság. Magyar József, a városi tanács művelődésügyi osztályának előadója beszámolt a Kaposváron folyó kul- í turális munka néhány részletéről. Elmondotta, hogy az üzemekben szervezik a dolgozók iskoláját. Eddig csaknem ezren iratkoztak be. Az AKÖV-nél, az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatáéi, a i Kaposvári Ruhaüzeraben és a | MÁV-nál üzemi iskolát létesítenek. Erre a célra a ruha- | üzemnek a Latinka Sándor Művelődési Házban adnak helyiséget. Munkásakadémiát a város 18 üzemében és vállalatánál szerveznek. Pados József, a városi tanács művelődésügyi osztályáEgész évre szóló művelődési tervek készülnek Mesyeszerte készülnek a kulturális tervek községeinkben. Az idén már nemcsak az őszi-téli időszakra, hanem októbertől a jövő év októberéig tervezik meg a népművelés sokrétű feladatait. A tanácsok vezetői összehívják a művelődési bizottságokat, s a .javaslatok mérlegelésével közösen állítják össze az új művelődési év tervét; Már augusztus végén eljuttatták a népművelőkhöz és a tanácsi vezetőkhöz azt az útmutatót, amely tiszta fogalmakkal törekszik tájékoztatni, tanácsot adni: mit lehet, mit tervezzenek és hogyan. Tavaly már javában tartott az őszi-téli kulturális terv megvalósítása, amikor az illetékes megyei vezetők még a mezőgazdasági ismeretterjesztés formáiról, a fez-akadémiák és a szakmunkásképző tanfolyamok mibenlétéről vitatkoztak. Az idén jobb a tájékoztatás és ha tározottabb a járási művelődésügyi osztályok irányító tevékenysége. Biztosított1 £AinjfiB ívnlr mí?f$f3r !?0K mmú\ iaRütaÄ Az írószövetségeik közötti megállapodás alapján szeptemberben Gellért György műfordító a Szovjetunióba utazik. A hónap második felében háromtagú küldöttség utazik Lengyelországba. A küldöttség tagjai: Galambos Lajos, Tóth Dezső és Rátkai Ferenc. Szeptember utolsó napjaiban három hétre Mongóliába utazik Urban Ernő. (MTI) nak látszik, hogy október 1- én zökkenőmentesen kezdődik majd első egész éves művelődési tervünk teljesítése. A tanácsi vezetők igyekeznek teljesíteni a kapott utasításokat. Örömmel láttuk An- doeson a koordinációs értekezlet 14 részvevője között a kör- orvost, a pedagógusokat, a tsz, a tömegszervezetek, a rendőrség, a KlSZ-fiatalok képviselőit. Ok valamennyien bekapcsolódtak a tervkészítésbe. Több helyen, mint például Nágbeson és Nagybe- rényben, az ismeretterjesztés, a népművelés újabb formáival, módszereivel kísérleteznek. Általában mindenütt hasznosítják a tervezéskor — különösen az ismeretterjeszité- si témák kiválasztásakor — a múlt évi tapasztalaitokat. Ez helyes. Azonban csupán erre építem nem elég. Csak ugyanabból a négy témaköriből választani edóadéscímeket — mint például Som kulturális tervéiben — több éven ét az ismeretterjesztés tokba zárásét okozhatja; A koordinácros tenácskozó•son minden részvevő elmondja, hogy mivel járul hozzá a kulturális tervhez. Ez is helyes. A megbeszéléseiket azonban a legtöbb helyen nem előzi meg alaposabb véleménykutatás. Milyen hiba származhat ébből? Az, hogy az elképzeléseket mechanikusan hangolják össze. S utána esetleg éveken át kényelme-’ sen ballagnak a jól kitaposott ösvényeken.:. Kevés helyen keresik az új utakat. Nagyon kevés szó esik a fiatalok klubéletéről, a művészeti csoportok jövő nyári foglalkoztatásáról, és így tovább. A községi tanácsok egy része még a »■hivatalból kijelölt gyám« szerepét játssza, aki megteszi azt, amire az állam kötelezi. Igaz, már ez az új szerepkör is fejlődést jelez az előző évekhez viszonyítva. Bízunk abban, hogy a gyámkodók rövid idő alatt szívükbe zárják, és édesgyermekként szeretik, irányítják majd a falujukban a népművelést. W. E. nak vezetője arról szólt, hogy I a művelődésügyi bizottságnak I a kulturális munka áttekinté- ' se és folyamatos segítése mel- | lett gondoskodnia kell végre a ; műsorok arányos elosztásáról és összehangolásáról. A bizottság úgy határozott, hogy a Csiky Gergely Színház, a Latinka Sándor Művelődési Ház, a zeneiskola és az Ifjúsági Ház egyéves tervet készítsen. A műsorokat és a . rendezvényeket az új művelő- | dési évben nem a megyei ta- inács, hanem a városi tanács , művelődésügyi osztálya engedélyezi. Ezért az előre nem látható, alkalmi rendezvények, műsorok időpontját esetenként a városi tanács illetékesei határozzák meg. Három halálos szerencsétlenség Oklahoma City Oklahoma City egyik külvárosában lezuhant egy B—47- es lökhajtásos bombavető repülőgép. Kétfőnyi személyzete szörnyethalt. Bolu (Törökország); A törökországi Bolu közelében összeütközött egy társasgépkocsi és egy teherautó. Tizenegyen meghaltak, 15-en megsebesültek. Finale Ligure Halálra gázolt a vonat négy vigyázatlan nőt az olaszországi Ligure közelében. A négy asszony élénken csevegve átsétált egy leeresztett sorompó alatt, s nem vette észre a közeledő vonatot. (MTI) Meghalt Amerika mesterkémje Vasárnap 78 éves korában szívroham következtében elhunyt Warwick Corcoran, a második világháború legendás hírű mesterkémje. trgy tudják, Corcoran vezette a szövetségeseket a V—2 rakéta- kilövő-helyek nyomára, és a háború után ő leplezte le a bujkáló Joachim von Ribbentropnak, a náci Németország külügyminiszterének hamburgi rejtekhelyét. Betakarítják hagymát a tótújfalui Határőr Tsz 5 hold as táblájáról. 80—90 mázsa termésre szá mítanak. Holdanként-A: f ztőn vigyázz, wpjut^ meg ne fossz, az éj« szaka is már nagyon köhögtél, krákogtál. — Terka néni zsörtölődve búcsúzott el élete párjától, aki vállára véve a tarisznyát sietős léptekkel indult ki a kapun. Kezét dörzsölve már ott ácsorgóit társa, Kőműves Vince bácsi. — Hideg reggelünk van, sógor — fogadta Jóska bácsit. — Uhum. Még az asszony is házsártoskodott velem az előbb. De tudok én vigyázni magamra, jobban, mint gondolná! — Jóska bácsi rákacsintott sógorára, aztán egy gyors pillantással körülnézve kihúzott a zsebéből egy bütyköst. — Pálinka. Nem feledkezem meg én a lé- lekmelegítőről!... — Nagy kópé voltál mindig, az is maradsz... Csöndesen ballagott a kát ember a folyóparti halészkuny- hó felé. Napok óta együtt teszik meg ezt az utat. Az a dolguk, hogy rendbe tegyék a halászfölszerelést, megjavítsák a brigád ősi szerszámait, a varsákat és a hálókat... — Ma egy kicsit korábbam abba kell hagyni a munkát — szólalt meg Jóska bácsi —, be kell vinnem a tsz-irodára a pénzt elszámolni — és a tarisznyájára ütött. Vince bácsi csak megvonta a vállát, ezzel jelezte, hogy néki mindegy, nincs kifogása ellene. A kunyhót cserjés erdő övezte, de az épülettől balra egy kis tisztás futott le a fo- lyóig. Mielőtt összeszedték volna a javításra váró hálókat, Jóska bácsi kihúzta zsebéből az üveget. — Tudod mit, sógor, beveszünk egy korty lélekmelegíiőt, aztán kivisszük a pokrócot a és oU dolgozunk. Ló(VadxLiiztiÁkaLáizat tód, kisütött a nap is, jobban megy a munka, ha vizet látok, mint ebben a félhomályos kalyibában. Halászok vagyunk, vagy mi a csuda?! Átadta az üveget, aztán 8 is ráhúzott. Vince bácsi meg csak armyvt mondott: tr- Ez nem tossz gondolat öregem. összeszedték a cókmókot, s kitelepedtek a folyópartra. Jóska bácsi vállán ott lógott a tarisznya munka közben is, dehogy tette volna le, neki azzal a pénzzel el kell számolni, és fő az óvatossági Halkan, dö- dögve beszélgettek, közben- közben nagyokat hallgattak. A folyó megáradva, zavarosan, sebesen sodorta magával a part menti fákról belehúllott leveleket... jyj ár túl volt deTelőjén a nap, elfogyasztották az elemózsiát, s újra kézbe vették a szakadt hálókat. Vince bácsi kedvenc témájáról — erről volt híres a faluban —, a régi ha- lászsikerekröl, reíkordfogások- ról tartott előadást. Jóslat bácsiban meg emberére akadt, mert ő sem hallgatott sokszor veszélyes -nagy fogásairól«. Mikor éppen azt bizonygatták egymásnak, hogy melyikük volt már nagyobb veszélyben, nagy csörtetéssel két vaddisznó ugrott ki a közeli bozótból, és neki egyenesen a foíyónak. Vince bácsi kiejtette kezéből a hálót, s egyszerre talpra ugrottak. Mert apróvadat már nemegyszer láttak erre menekülőben» de vaddisznót.!! Az bizony nem szívesen ugrik a folyóba. — itt a nagy fogás! Hogy bámulnak majd bennünket a többiek! ■— rántotta meg Jóska bácsi sógorának kabátját. A parton árválkodó lélekvesztő ladikhoz iramodtak. Az idegességtől remegő kézzel oldották el a csónakot, aztán gyerünk a két állat után. Azok egymás mellett méltóságteljesen úsztak, csak fekete sörényük látszott ki a vízből. Ahogy közeledett hozzájuk a csónak, egy kicsit eltávolodtak egymástól, és Vince bácsi úgy kormányzott, hogy pont a két állat között haladjanak. A távolság mind kisebb lett, s a vadak észrevették az üldözőket. — Ez a nagyobbik1 Búcsúzz az élettől, most kihalászlák! — kiáltotta Vince bácsi, aztán felállt, fölemelte az evezőt, s hatalmasat sújtott az állat fejére. Igen ám, csakhogy a korhadt evező kettétörött, a lendülettől meg fölbillent a csónak, úgyhogy mindketten a vízbe poty- tyanták. Egy pillanat műve volt az egész. Vince bécsi szerencsésen esett, s rögtön megkapaszkodott a ladikban. Hangos szitok tört ki belőle, mikor helyére kászálódva meglátta, hogy jó egypár méterrel arrébb gyorsított tempóban úszik a —nagy fogás«... A csónakot lefelé sodorta a víz, s egy evezővel nehezen boldogult. — Jóska, Jóskaí — kiabálta, míg föl nem fedezte az árral küszködő' társát. Az korát meghazudtoló, erőteljes, nagy tempóval úszott, de nem őfelé. — Szakadjon rá az ég erre a két disznóra! — Dühösen csapta a vizet a lapáttal. — De ez a Jóska is meghibbant, mi az ördögért nem erre úszik? Most jött rá a strandolási! Vacogott a foga, annyira fázott. Nem éppen halászöröm a novemberi folyóban fürödni! Nézte sógorát, látta, hogy hirtelen elkap valamit, magához szorítja, és fél kézzel úszik tovább. — A tarisznya! — ötlött eszébe. — Persze, az rajta volt a vállán. Te jó ég, még csak az hiányzott volna, hogy elússzon a pénz! Kifáradva, szinte megdermedve érte el a csónakot Jóska bácsi. Bemászott, nagy nehezen, s közös erővel, üggyel- bajjal a partra kormányoztak. —- Na, te híres — dühöngött Jóska bácsi —, kellett neked vaddisznóhalászatot rendezni... — Mi az, hogy nekem? Te éppúgy részese vagy! Most aztán szépen belegebedünk ebbe, mert hogy csúnya végünk lesz, az biztos. — Az egyáltalán nem olyan biztos! Gyerünk gyorsan a kunyhóba, hozd a pokrócot. T) ént levetették a ruhát, becsavarták magukat egy-egy pokrócba. Aztán Jóska bácsi szó nélkül nyújtotta a pálinkásüveget, ittak. A bütykös hol egyiküknél volt, hol másikuknál. — Hogy tudtál olyan ügyetlen lenni azzal az evezővel, volt ott jobb szerszám is, amivel fejbe vettetted volnál — Volt, volt. Ezt most mondod te is. — Még csak az kell, hogy valamelyik társunk hírül vegye »eredményes halászatunkat-». Tudom, nem állunk meg a lábunkon a többiek előtt... — Ne dohogj, idd a pálinkát, mert elpatkolsz ettől a fürdéstől. Mire beesteledett, kiürült az üveg. Nem fáztak már, sőt úgy találták, hogy határozottan meleg van. Kipirult az arcuk. Vince bácsi fölnevetett. — Csak az jut miniig az eszembe — csapkodta térdét —, hogy milyen arcot vágtál, mikor belefordultunk a vízbe. — A tied sem volt különb! De inkább azon törd a fejed, hogy hogyan megyünk haza! — Hogyan? Hát ebben a pokrócban. Sötét van már. Ha azt a vizes ruhát most fölvesszük, elrontjuk a kúrát. A két öreg összekapaszkodva, tétova léptekkel indult haza ebben a különös öltözékben. 'T' erka néni meglátva éle- te párját, rémülten csapta össze kezét: — Te szent ég? Mit csináltál, mi történt veled?! — Semmi, asszony, semmi a világon. Egy kis vaddisznóhalászatra mentünk a sógorral, de erről senkinek egy szót se. Megértetted? De nem, Terka néni nem értette meg, csak mondta a magáét, mintha sose akarná befejezni. Hogy mi minden került szóba azon az estén, el se lehet azt mondani. Egy azonban bizonyos: Jóska bácsi azzal az elhatározással hajtotta álomra fejét, hogy bármit, de vaddisznóhalászatot soha többé.^. ^*7$ GBP** S3 I J 'tfi m H Inog a császár Grenobie-tól 25 kilométernyire délre, Laffrey közelében áll Napóleonnak egy lovas szobra. A szobor helyzete újabban »megingotf«, s félő, hogy lezuhan talapzatáról. Ezért körülkerítették dróthálóval, és óva intik az embereket megközelítésétől. A szobor azon a helyen ÓM, ahol Napóleon 1815. március 7-én Elba szigetéről hazatérve összetalálkozott a francia király által ellene kirendelt csapatokkal. A történelmi pillanatban Napóleon leszállt a lováról, odalépett a királyi sereg elé, kigombolta kabátját, és így kiáltott: »Akad-e közü- letek, aki rálő a császárra?« A sereg átállt a napóleoni csapatokhoz, s győztesen vonultak be Grenoble-ba. Napóleon pozíciója ezen a helyen most, úgy látszik, ismét »kritikus helyzetbe« került. Egy hétig a víz alatt Két vállalkozó szellemű francia búvár ( egy hétre víz alatti »lakásba« költözik 10 méter mélyen a Földközitengerben. A kutatók a két ággyal, központi fűtéssel, telefonnál és televízióval fölszerelt Diogenesz nevű búvórhordóból elindulva a víz alatti alagút-, híd- és hajószerelés módszereit kísérletezik Jd. (MTI) * *• Kairó ezeréves születésnapja Néhány hét múlva ünnepli ezeréves fennállását Kairó. Az egyiptomi főváros »születésének« pontos dátumát nem volt könnyű megállapítani. Nasszer elnök harminc egyetemi tanárból, történészből és régészből állő bizottságot bízott meg azzal a feladattal, hogy derítsék ki a pontos dátumot. A nehézség elsősorban abból ered, hogy a Nílus deltájánál már sok ősi város állt Kairó előtt. Annyi bizonyos, hogy az első arab hódító a hedzsra 69. évében (i. u. 640-ben) jutott erre a vidékre, és vert sátrat annak a régi egyiptomi városnak a szélén, amely a mai Kairó helyén állt. Ez a hódító, név szerint Amr Ibn el Aas tábornok muzulmán hadseregével érkezett, és sátortáborát »Foszfát« névre keresztelte. Kétszáz évvel később az Ibn-Tulun mecset környékén üjabb település létesült, majd a hedzsra 358. évében (bedzsrának nevezik azt az időpontot, amikor Mohamed próféta Mekkából Medinába menekült; ettől az időponttól számítják a mohamedánok időszámítását) Gohar Ajant tábornok hódította meg Egyiptomot, és elhatározta, hogy Bagdadhoz hasonló pompás fővárost épit. El is nevezte »El Ka- hira«-nak, vagyis »Gyözelmes«- nek. A városépítkezési munkálatok a hedzsra 342. évében, vagyis 1000 évvel ezelőtt kezdődtek meg. A muzulmán időszámítás holdévekben számol, ezek valamivel rövidebbek a naptári évnél. Utóbbi szerint Kairó kora 989 év, a városalapítás, a mi időszámításunk szerint i. u, 973-ban volt. Kairó tehát a világ egyik legidősebb városa. Millenneumát október elsó napjaiban fényes ünnepségekkel fogják megülni. SßmsftiiHépIm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj ecv hónapra 11 Ft Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kanosvár. Latinka S. IL L Varos Márta
