Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-09 / 211. szám

Veeámap, 1962. szeptember 9. 3 SOMOGYI NCPfcA* ^ Martonékat kiközösítette a falu? II családlátogatás és a hosszas beszélgetés ellenére um jutottunk megnyugtató túményre. Las kai János, a 'uztakovácsi Dimitrov Tsz 1 ttitkára és elnökhelyettese • ehet emberileg nagyon szé­né kedvezően elintézni ezt panaszt, mégis úgy érzi, : séges a siker. Attól tart, -;y a vezetőségben is, a köz- ' ülésen pedig még inkább hurrognók, s szemére vet­ít, hogy rossz ügyet pértfo- r '1. »Martonékat nem csupán "z elnök vagy a vezetőség íté- h el, kiközösítette őket az r ész falu« — teszi hozzá ma­gyarázatként. :. Hallja ő is meg a tanács­elnök és a brigád vezető is, : érint Marton Imre né ezt mond- — Nem akarom megsérte- j egyiküket sem, de azt kell- '•ndolnom, hogy ha magu­kon állna, még jobban elbán­nának velünk. Princz István tanácselnök vek.szik megnyugtatni, s iga- 7 lésként megjegyzi: — Ed- <sem lehetett különösebb ’■' nászuk ránk. Azt meg be yll látniuk, hogy nem kivéte- rik maguk sem. magukra is vonatkoznak a törvények, lovat tartottak a háztájiban — el kellett adniuk; nem jár idén a családból senki a i zösbe dolgozni —, kötelez- nyt írattak alá velük a ta- ' zsházán, hoigy szőlejüket ■' taják a szövetkezetnek sználatra. Ha csak ezek tör­itek volna, akkor nem állít­anak, hogy kirúgtak rájuk. ' állítják Mártanék. Most ; t szeretném — levelük nyo- : hl azért jöttem ide Prósza- " jsztára, és azért hívtam el r askai elvtársikat is —, hogy tisztázza közös dolgait ez a '"idád meg a községi vezetés, Terítsen fátylat a múltra, és / ölesönösen keresse a meg­egyezés útját. A jövő érdeké­ben. fl párüithár az évekkel eze­lőtti vitákban nem vett részt, iskolán volt egy ideig, s később mások tájékoztatták. Ügy tájékoztatták, hogy Mar- tcnékira nem érdemes adni, mert örökké elégedetlenked­nek, megbontják a rendet, s csak a maguk hasznát lesik. Próbált Laskai elvtárs e csöp­pet sem kedvező vélemények ellenére is megismerkedni a történtekkel*, meg is tudott egyet s mást arról, hogy nem mind igaz, amit rebesgetnek; vitába is szállt egyszer-más- szor némelyekkel a vezetőség­ben, de aztán leintették. Kár, hogy nem járt végére az ügy­nek, kár hogy nem állt hatá­rozottabban a sarkára akár Puskás József elnökkel szem­ben is. Mert ha nem torpan meg, akkor sokat tehetett vol­na azért, hogy meglelje helyét a szövetkezeti falu közösségé­ben az a hibától ugyan nem mentes, de nagyobb emberi jóindulatra és türelemre érde­mes család. Mártanék ugyanis évek óta azt tapasztalják^ hegy őket az ág is húzza. Ezért a bizalmat­lanság vett rajtuk erőt. A szövetkezés első őszén burgo­nyalopást fogtak rájuk, önér­zetében mélyen megsértve azon­nal kilépett a tsz-ből a gazda, s azóta is vállalatnál dolgo­zik. Lánya Magda azonban bent maradt, az akkori brigád­vezető bosszújától tartva né­hány hónap múlva pedig át­ment a falu másik szövetke­zetébe, a Petőfi Tsz-be. Ezt a Dimitrov vezetői megtorolták azzal, hogy nem adtaik ki jo­gos járandóságát. Negyedév sem telt bele, egyesült a két szövetkezet. S Gombai László- né — Mártanék lánya — azu­tán is csak a bíróság közben­járására kapta meg keresetét (!?). Értésére is adták: »Meg­fogják még rajta -kamatostul ezt az összeget.« S így is tet­tek. Mit részletezzük? Az a vezetés, amely akár egy em­bert is oktalanul megbántott, az nem várhatja el tőle, hogy az egekig dicsérje, hogy le ne térjen a szabályok útjáról. Megvallom, magam is cső om, hogy a fiatalaszony ezek után 197 munkaegyéget teljesített 19ö0-ban, és ta­valy is megtette a magáét. — Dolgoznék én most is szíve­sen, ha az elnök elvtárs nem utasított volna el — pana­szolja. A télen férjhez ment. s elköltözött Marcaliba. Ám április óta férjével együtt itt lakik szüleinél Prósza- pusztán. Férje és apja az er­dészetnél dolgozik, ő meg a tsz-ben akarta folytatni mun­káját. Azt kérte, hogy ház­tájiként kapja meg bevitt szőlejüket. Vezetőség elé vit­te a dolgot az elnök. Ott azon­ban csak az elnök beszélt. — Magán csodálkozom a leg­jobban, Laskai elvtárs, hogy hozzá se szólt az ügyemhez, csupán egy kérdése volt hoz­zám — mondja nem titkolt szemrehányással Gombainé. — Azt akarták, hogy férjem is jöjjön a tsz-be — folytat­ja. Nem értették meg, hogy most kerültünk össze, és nem akarom a második házassá­gomat civakodással kezdeni. Lehet, hogy később férjem is beállt volna a szövetkezetbe, de a tavasszal még hallani sem akart erről; hiába kér­leltem, azt felelte, hogy ott­hon sem volt tagja a tsz-nek, egyenlőre itt sem lép be. Én viszont tsz-tag akartam ma­radni, hiszen itt a földünk a a Dimitrov határában. Puskás elvtárs. az elnök azzal zárta le az ügyet, hogy jöhetek, de a szőlőt nem kapom meg. Kér­dem én, jogtalanságot követel­tem? Hiszen szinte mindenki használja a tsz-be vitt szőlejét. A vezetőség ülését követő napokban Gombámét — első férje után Maros Jánosnét — törölték a tagok sorából... Előbb nem tehették volna meg? így nem kellett volna SZTK-díjat fizetnie arra a két hónapra, amíg Marca­liban lakott. Mert ezt is sérelmezi. Kivált pedig azt, hogy túladtak rajta, mert azt tartották: »Jobb megsza­badulni ettől az ügyvédekhez, bíróságra járogató meg a rá-’ dióval, újságokkal levelezge- tő fehérnéptől.« Terhelheti Martonék számláját több és súlyosobb hiba is, mint amiről nekünk tudo­másunk van. Lehet, hogy a család valamelyik tagja — leginkább talán a fiatalasz- szony — szóban jól odamon­dogatott egyik-másik helyi ve­zetőnek. Princz elvtársnak, a tanácselnöknek láthatóan kí­nos volt az a jelenet, amikor Mártonná idézte a szőlőről va­ló törvényes lemondatás vitat­hatóan törvényes körülmé­nyeit. Az is lehet, hogy Gom­bainé tavaszi ígérete ellenére sem segítettek volna eleget a kimért közös munkában a család tagjai. Ez is lehet, az is lehet, sok minden lehet. Mondom, a falu, a szövetkezet vezetői sokat fölemlegethetnek Martonék viselt dolgai közül. Találhatnak száz és egy indo­kot intézkedéseikre. Egyet azonban a helyi ér­dekelt vezetők nem tehetnek meg: ezt az élcelődést, ezt a közönyös, rideg bánásmódot nem magyarázhatják meg ta­lán még saját maguknak sem. Jó, rendben van: mondjuk, hogy Mártanék kiállhatatlanok, kellemetlenkedők. Ám, az ilyen embereket ki kell re- keszteni a szövetkezet közössé­géből, nem kellene-e őket in­kább a közösségben nevelni? Avagy ha ismerjük tegnapi, mai énjüket, nem kellene-e sokkal nagyobb megértéssel egyengetnünk holnapi útju­kat? Gombai Lászlóné — aki a levelet írta szerkesztőségünk­nek — három évi tsz-tagság után öreglakon, a magtisztító­telepen dolgozik. Azért, mert nem kapta meg háztáji műve­lésre a szőlőt. S ezt a szőlőt a Dimitrov Tsz vette át, de senki abban egy kapavágást sem tett az idén. Nagyobb a gaz benne, mint a karó. Nem nyújt ez bi­zony valami szép látványt. Sem a szó igazi, sem a szó átvitt értelmében ... Próbálja meg. Laskai elvtárs, hátha mégis sikerül helyrehozni a még helyrehozhatót! Siker ese­tén nem csupán egy vagy két munkaerőt nyerne a szövetke­zet. hanem ennél sokkalta na­gyobb értéket: egy család bi­zalmát. Kutas József Iharosbcrényben a Mártírok útját, a Hársfa és a Pe­tőfi utcát bitumenjárdával látják el. Az 1000 méter hosszúságú út 150 000 forintba kerül. A lakosság 15 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. NEMZETKÖZI SZEMLE e A tizenkettedik órában A múlt hét bővelkedett vá­ratlan, meglepő és sok vonat­kozásában kiszámíthatatlan következményekkel járó ese­ményekben. A legnagyobb fi­gyelem változatlanul Algéria felé irányult, ahol az elmúlt időszakban csaknem egy hétig egyre növekedett a polgárhá­ború veszélye. Már-már úgy látszott, hogy a fegyvereké lesz a döntő szó, amikor valóban a tizenkettedik órában Ben Bella bejelentette, hogy létrejött a megegyezés az őt, illetve az FLN politikai bizottságát tá­mogató katonai alakulatok, va­lamint a 2. és 4. körzetet kor­mányzó katonai parancsnoksá­gok között. Az eseményeket bőven is­mertető részletes jelentések el­lenére sem teljesen világos a helyzet, mert a történtek mö­gött ismeretlen tényezőként áll a neokolonialisták mesterkedé­se, kik mindenáron meg akarják őrizni befolyásukat és hatal­mukat Algériában. A burzsoá sajtó port hintve az algériai forradalomért aggódó haladó közvélemény szemébe, általá­ban csak személyi ellentétek­kel magyarázza az algériai ese­ményeket, pedig nem elsősor­ban erről van szó. Vannak ugyan ilyen ellentétek, hiszen az FLN különféle politikai irányzatokat tömörít magában, de ennél sokkal lényegesebb a volt gyarmatosítók rendkívül ravasz aknamunkája. Ők a za­varosban halászva szeretnék menteni a menthetőt, és kere­sik az ürügyet a beavatkozás­Mihály — Beese Károly. • tra. Az algériai nép egységes ; szabadságszeretete eredménye- újabb lakók érkeztek, végül í ként azonban sikerült a meg- már valamennyi szoba meg-; egyezés a szemben álló felek telt, a szállítmány együtt voit.í között, és ezért jelenthette ki A 7. számú szobában —t ünnepélyesen Ben Bella, hogy egionísfa — Ismerem Franciaországot; Nekem nem kell bemutatnia. Inkább a kérdésemre vála­szodon. De már látom, hiába jöttem ide ... A másak leült. — Nézze — kezdte kenettel­jes hangon —. nyugodjék bele tain Pöti tudna segíteni.. a francia állam ítéletébe. Ne — Captain Pöti? Ki az? lenőrző irodába. Az egyik mondd meg, mennyi volt a lé­tisztviselőnő megsajnálta és giós számod és hol szolgáltál, bánata felől érdeklődött. — 57081-es voltam és Tá­Amikor Gazsó röviden el- vol-Keleten, colonel Simon ez- mondotta, mi nyomja a lel- redében teljesítettem szolgála- két, a lány töprengeni kezdett, tat. — Talán... Talán. -.; Cap- — És természetesen Mair­seille-ben akarsz megteleped­ni? amelyben Gazsó is helyet ka­pott — a németek, olaszok kö­zött három, fiatal magyar fiú is terveket szövögetett. Ró­zsaszínben látták a jövőt, boldog izgalommal gondoltak az elkövetkezendő időkre. — Gyerekek, világot látunk — mondotta az egyik. — Milyen jó is lesz Afriká­ban! ;.. — Látunk majd néger és szemesen nőt.:; — Eszünk majd sok dato­lyát, narancsot és fügét..: — Miközben hallgatjuk majd a sakálok üvöltését... — Oroszlánra fogunk va­dászni! . ; ; _— Elmegyünk majd a kikö­tőbe mulatni, hogy láthassunk vágyakozzék Marseille-be visz- — A tiroü megszálló erők — Igen. sza. Illeszkedjék bele itt, parancsnoka..; Egyébként — Rendben van; Még ma Ausztriában a polgári életbe, magyar származású ember... intézkedem telefonom és kül- Hiszen végeredményben mind- Ö is dolgozott a légióban, több döm a kérvényt is. Ha egy egy-egy jó matrózverekedést... egy az. A lényeges az, hogy évig... Ö bizonyára segít..; héten belül nem kapunk vá- — Remek lesz, gyerekek... vidáman, jókedvűen végezze Most ugyan szabadságon van, laszt, magam utazom ez ügy- És ha leszerelünk, ottmara- azt a munkát, amit vállal. nincs a hivatalában, de azért ben Párizsba. dunk Afrikában, elvesszük De én nősülni akarok!..: megtalálhatja... Innen 10 ki- — Nagyon, nagyon köszö- majd valamelyik gazdag ültet­Hiszen elmondottam az előbb, laméterre, egy elhagyott vár- Francia nőt akarok feleségül kastélyban lakik családjával... venni ... Nekem nem mind- Gazső másnap ellátogatott a egy, hogy hol telepszem le... kastélyba, amelynek ormán — Majd elfelejti azt a nőt, hatalmas francia lobogó leül­nöm, kapitány úr... Nem is vényes lányát feleségül és tudom, hogyan háláljam meg. élünk boldogan, gondtalanul. — Sehogy! Ez kötelességem Gazsó csendesen hallgatta egy honfitársammal szemben... őket. Szegény szerencsétlenek! Gazsó még aznap közölte Hát ennyire félrevezették hiszen bizonyára csak amo- gett. A kastélyban heten lak- ezt a jó hírt Lisettel. Hosszú gket!.;. lyan katcnákaland volt az tak: a kapitány feleségével és levelet írt neki, amelyben ví- Felkelt . , egész... Még örüljön, hogy két gyermekével, továbbá a gasztalta, biztatta, s a közeli, gyaroi es odament messze került tőle... így szó- gyerekek férfi nevelője, egy boldog viszontlátást emleget- honfitársaihoz, kás az... amikor a hölgy ha- férfi szakács és egy sofőr. te. Fiúk — mondotta hal­sán kurtul a szoknya, a kato- Mind a három alkalmazott Múltak a napok. Gazsót kan —, én is magyar vagyok na odébbáll.:. magyar volt. egyre sürgették a laktanyá- Hallgattam beszélgetéseteket' — Elég! — ugrott fel Ga- A kapitány szívélyesen fo- ban, mikor hagyja mar el az 86 zsó. — Elég, mert széttapos- gadta a jövevényt, meghall- épületet. Ő captain Pötire és tervezgeteseteket... Fiuk, a lak! gáttá panaszát és kérését, folyamatban levő ügyére hí- fellegekben jártok;.. Gyertek A kiáltásra belépett az őr majd határozottan mondotta: vatkozott. Végül a laktanya le a földre, közelebb a való­és kérdően nézett a toborzó — Rendben van, földi. A parancsnoka még három na- sághoz --- Én már megjártam iroda főnökére. minisztériumiban kitűnő isme- pig engedélyezte a volt légiós "____. . 'f ,, . Az gúnyosan nevetett, mi- rettségem van, így a dolgot ott-tartózkodását. • ahova ti most indultok., közben Gazsóra mutatott. máris elintézettnek veheted. Gazsó csendben heverészett Amazok hárman szinte el­— Az úr távozni óhajt. Ezt itt írd alá alul.:. Fölé a a nyolcágyas szobában. Nem lenségesen néztek a beszélőre A fiú szomorúan ment fel kérvényt én ma^m fogalma- zavart senkit, arra az. épület­A B* P.-hez, az idegeneket el- zom meg^. Még csak azt szárnyra mindig újabb és „ (Folytatjukj a válság az algériai nép győ­zelmével ért véget. Nyilvánva­ló, hogy még mindig nem dőlt el véglegesen az algériai forra­dalom sorsa, a polgárháború veszélye sem szűnt meg, de a legutóbbi megegyezés mégis alapot nyújt arra, hogy az or­szág vezetői megtalálják a ki­utat a válságból. © Valóban szükséges áll Angliával, viszont az angol és a francia burzsoázia egy résziét szoros szálak fűzik egy­máshoz. Ismerve Adenauer és pártja revansista politikáját, a talál­kozó jogos aggodalmat váltott ki a világ bókeszerető közvé­leményében is. Amiben ugyan­is a diktátori hajlamú De Gaulle és Európa »gonosz öregje«, Adenauer megegyez­het, kiszámíthatatlan követ­kezménnyel járhat az egész vi­lágpolitikára. Ez az aggodalom annál is in­kább érthető, mert a napok­ban ismét minősíthetetlen im­perialista provokáció mérgezte meg a nemzetközi légkört. Az amerikaiak újból U—2-es késn- repülőgépet küldtek a Szovjet­unió fölé, és ez a Kermedy- kormány minden magyarázko­dása ellenére sem tekinthető »véletlennek«. Mi célt szolgált a „Szahalin-akció“ ? volt-e ? A francia átlagpolgár idegeit ezen a héten nemcsak az algé­riai események borzolták fel. Franciaország népe leplezetlen aggodalommal kíséri figyelem­mel De Gaulle nyugat-német­országi látogatását is. Valóban szükséges, valóban elkerülhe­tetlen volt ez? — találgatják még azok a lapok is, amelyek általában rokonszenveznek az elnök politikájával. A hivata­los közlemények szerint De Gaulle látogatása a német— francia barátság szimbóluma, de köztudomású, hogy ez a »ba­rátság« inkább csak De Gaulle és Adenauer személyére szo­rítkozik. Nem mintha a francia nép ellenséget látna a német népben, de okvetlenül ellensé­get lát abban a német hadse­regben, amelyben egyre na­gyobb vezető szerephez jutnak Hitler egykori tábornokai és a volt SS-ek. De nemcsak a francia nép, hanem a francia burzsoázia egy része is gyana­kodva figyeli ezt a barátkozást, hiszen köztudomású, hogy a Párás—Bonn tengely szénából A Szahalin-száget fölé »té­vedt« amerikai repülőgép ma­nőverezését az utóbbi hetekben egész sor imperialista légi és tengeri provokáció előzte meg. Nyilvánvaló, hogy a »Szahálin- akció« szervezői a kémrepülést tudatosan időzítették olyan időpontra, amikor már elodáz­hatatlanná váltak a tárgyalá­sok a világpolitika legégetőbb kérdései ről. Az U-—2-es provo­kációval foglalkozó sajtóközle­mények szinte kivétel nélkül adnak számot, hogy a dolgozó tömegek minden országban élénk felháborodással fogadták a kémrepülés hírét. Figyelemre méltó, hogy ma már nemcsak a dolgozókhoz közel álló lapok ítélik el cikke­ikben az amerikai imperial!1 a köröknek ezt az újabb prov - kációját, hanem komoly nyug­talanságot árul el a burzsrá sajtó egy része is. Különös- n Angliában és Japánban van ez így, hiszen a brit szigeteken a közelmúltban létesítettek U— 2-es támaszpontokat, és nem kevés az amerikai támaszpon­tok száma Japánban sem. A múlt héten igen natrv visszhangot váltott ki az isme­retes szovjet-kubai megé’’ - podás. Az amerikai r ' emiatt heves hadjáratba i ‘ • dett, és sejteti, hogy Kuba ^ - len újabb inváziót tervezn-<. Kuba népe azonban egységes' n áll vezetői mögött. Nyilvánva­lóan nem hagyhatják figyel men kívül ezt a támadók sem, akiknek egyre inkább számol­niuk kell a világ bókeszerető közvéleményével is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom