Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-07 / 209. szám

r" SOMOGYI NBFC/ÄP 2 Péntek, I9Í2. A szoyjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányához a berlini kérdéssel kapcsolatban Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió kormánya jegyzéket intézett az Egyesült Államok, N agy-Britanni a és Franciaország kormányához és ismételten hangoztatja, hogy kész a német békeszerződés megkötése alapján bármikor megállapodni az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányával a nyugat-berlini helyzet rende­zésében. A jegyzék hangsúlyozza, hogy most nem »az inciden­sek megvitatására-« van szük­ség, amit az amerikai, az an­gol és a francia kormány ja­vasolt, hanem »a helyzet gyö­keres rendezésére — a német békeszerződés megkötésére és ennek alapján a nyugat-berli­ni helyzet rendezésére«. A szovjet Jegyzék rámutat: »A legutóbbi nyugat-berlini események újból bizonyítják azt, hogy e vámosban a meg­szállási rendszer fedezékül szolgál a Szovjetunió és más ban a helyzet alakulása gya­korlatilag ugyanabban a ke­rékvágásban halad, mint a hitleri Németországban az ag­resszió előkészületed idején. Ha csupán a revanséhes nyu­gatnémet militaristáktól függ­ne, az emberiséget már újabb véres háborúba sodorták vol­na.« Ma azonban vannak erők, amelyek meg tudják akadá­lyozni a nyugatnémet milita­risták és cinkosaik bármilyen agresszív próbálkozását. Ezek az erők nem engedik meg, hogy katonai kalandok céljai­ra robbanóanyagot halmozza­nak fel és erre a célra fel­használják Nyugat-Berlint. Az amerikai kormány 1962 augusztus 24-i és 27-i Jegyzé­kével kapcsolatban a szovjet kormány megállapítja, hogy az Egyesült Államok kormá­nya éppúgy, mint Anglia és Franciaország kormánya, »szó­ban elismeri a jelenlegi nyu- gat-belini helyzet veszélyessé­gét, de igyekszik elhárítani békeszerető államok ellen kü- ’ magáról a felelősséget az lönféle felforgató tevékenysé-' utót>bi 1<Wben lejátszódott get szervező rwamsásták és militaristák szántóra«.-Nyugat-Berliniben és a Né­eseményekét«. A szovjet jegyzék számos olyan provokációs cselekede­met Szövetségi Köztársaság- tét sorol fel, amelyért az Jelentések a kongói helyzetről New York (MTI). U Thant, az ENSZ ügyveze­tő főtitkára szerdán nyilatko­zatot adott ki, amelyben »biz­tatónak« nevezi azt a tényt, hogy Adoula, a kongói köz­ponti kormány miniszterelnö­ke és Csőmbe katangiad tarto­mányi elnök egyaránt elfogad­ták elvben az ENSZ tervét Katanga elszakadásának meg­szüntetésére. U Thant közölte, hogy utasította Gardinert, kongói személyes képviselőjét, azonnal tegyen lépéseket a terv végrehajtására. U Thant hangsúlyozza, hogy javaslatának elvi elfogadása azt jelenti, hogy »fel kell ad­ud minden igényt Katangának a Kongói Köztársaságtól való különállására«. U Thattrt terve értelmében Kongónak szövetségi alkot­mányt kell adni, amelynek ke­retében a központi kormány a kíilügy, a hadügy, s a pénz­ügyek intézését tartja meg magának. Minden tartomány önálló közigazgatással ren­delkeznie. A terv értelmében Katangának azonnal fele-fele arányban meg kell osztani a bányáiból származó adójöve- deümet a központi kormány- nyál és három hónapon belül egyesíteni kell a fatangai csendőrséget a kormánycsapa- tckkal. Egyesült Államok, Anglia és Franciaország nyugat-berlini megszálló hatóságai viselik a felelősséget. Különösen rámu­tat arra, hogy az amerikai megszálló hatóságok elnéző magatartása következtében fa­siszta bandák már egyenesen a szovjet hadsereg tagjait és a berlini szovjet nagykövet­ség diplomáciai munkatársait támadták meg. A szovjet kormány meg­jegyzi, hogy az augusztus 27-1 amerikai jegyzék teljesen fi­gyelmen kívül hagyja a szov­jet kormánynak azt a jogos követelését, hogy büntessék meg azokat, akik a szovjet megbízottak biztonsága ellen Irányuló támadásokban bűnö­sök. A szovjet jegyzék szerint »az Egyesült Államok kormá­nya menti a nyugat-berlini provokátorokat és éppen csak nem fenyegetőzik újabb »kö­vetkezményekkel«, ha nem elégítik ki a bonni és nyugat- berlini revansistáíknak azt a követelését, hogy vonják visz- sza azokat a véde1 mi intézke­déseket, amelyeket az NDK hatóságai tettek a határon«. »A szovjet kormány — hangsúlyozza a jegyzék — az Egyesült Államoknak ezt a magatartását úgy tekinti, hogy az nyíltan és közvetlenül újabb bűnös cselekedetekre ösztönzi a nyugatnémet és a nyugat-berlini fasiszta eleme­ket, és figyelmeztet arra, hogy hasonló provokációk esetén sor kerül olyan intézkedések megtételére, amelyek szüksé­gesek a szovjet megbízottak és katonai személyek bizton­ságának megvédéséhez.« (MTI) Húsz évre ítélték az OAS egyik alvezérét Párizs (Reuter). A francia katonai bíróság húszévá kényszermunkára itél- I te Philippe Casttlle.t, az ' OAS egyik alvezérét, aki töb­bek között beismerte, hogy egyetlen éjszaka 16 plasztik­bornbás merényletben vett részt. Lakásán kisebbfajta lő­szerraktárt és a titkos szerve­zet fontos dokumentumait ta­lálták meg. Érdekes momentum, hogy Castllle-t 1996-ban tízévi kényszermunkára ítélték a Sálán ellen elkövetett páhcél- öklös merénylet miatt. 1960- ba.n az algíri puccs után kisza­badult a börtönből és Sálán egyik közelebbi munkatársa, az OAS alvezére lett. (MTI) K(lLFÜLfl ESE/ÉÍYEK héUánp sóéban Washingtoni jelentés sze­rint jelenleg . mintegy - 10 000 , amerikai katona és tisztviselő tartózkodik Dói-Vietnamban. : Az ország valamennyi tartó- j irányában amerikai tanács-, adók működnek és »teljes gőzzel« folyik a dél-vietnami katonaság kiképzése. * » * Vdatl amerikai belügymi­niszter, aki a szovjet kormány vendégeként a Szovjetunió­ban tartózkodik, csütörtökön reggel Hruscsov szovjet mi­niszterelnök meghívására el­utazott a Fekete-tenger part­jára, Szocsiba. Diplomáciai kö­rökben úgy tudják, hogy a belügyminiszter aktuális kér­déseket fog megvitatni a je­lenleg Szocsifcan tartózkodó Kruscsovval. (MTI) * * * Háromhavi (egyházra ítélték az Eichmann-per egyik ügyé­szét, akiről kiderült, hogy egyáltalán nem is végzett jo­got,. és ügyvédi diplomája ha­mis volt. Az »ügyész« beis­merte bűnösségét és befizette az államkincstárba a jogtala­nul felvett ügyvédi honoráriu­mokat. (MTI) * * * Kép az iráni földrengésről. A földrengés egyik centru­mában hozzákezdtek a romok eltakarításához. (Telefoto — MTI Képszolgálat) Kennedy elnökletével csü- . öl tökön délelőtt ülést tartott az amerikai nemzetbiztonsági tanács. Megfigyelők úgy tud­ják, hogy az ülésen elsősor- . ban a legutóbbi berlini fejle- 1 menyeket és a Kubának nyúj­tott szovjet katonai segély kérdését vitatták meg. fiz U - 2-es kémekre Powers sorsa vár A szovjet sajtó továbbra is vezető helyen foglalkozik az U—2 behatolásával Moszkva (MTI). A csütörtök reggeli szovjet lapok vezető helyen, sok cik­kel, karikatúrával és nyilat­kozattal ítélik el az amerikai kémrep időgép határsértését és követelik a felelősök meg­büntetését. A lapok teljes ter­jedelemben közük az ameri­kai kormány kedden átadott válaszjegyzékét és hangoztat­ják, hogy a jegyzék nem ad kielégítő választ a szovjet kor­mány megalapozott vádjaira, nem felel a szovjet jegyzékben felvetett kérdésekre. A Pravda washingtoni tudó­sítója szenzációsnak nevezi az amerikai külügyminisztérium hivatalos beismerését arról, hogy a szóbanforgó repülőgép U—2 volt. Amerikai szerzők könyveire hivatkozva bebizo­nyítja, hogy az U—2 mintájú gépeket kizárólag katonai hír­szerzésre szerkesztették, s kémkedésen kívül' semmiféle funkcióra sem alkalmasak. Vlagylmirov, a Pravda szem­leírója »urak ne játszanak a tűzzel!« című kommentárjá­ban megállapítja, hogy az ügyes ült Államok bizonyos körei az utóbbi időben ismét propagálják az U—2 »előnye­it« és idézi Stewart Alsop is­mert amerikai publicista egyik legutóbbi cikkét. Alsop így ír a Saturday Evening Post hasábjain: »vajon elvégezhe­ti-« egy kémszputnyik azt a munkát, amelyet az U—2 tel jesített? A józan ész egyetlen választ diktál erre a kérdésre: nem.« A Pravda szemleírója meg­állapítja: »csupán azok, akik végkép elveszítették józan íté­lőképességüket, képtelenek megérteni, hogy a kémrepülés: játék a tűzzel. A jelenlegi vi­szonyok között a kémrepülé­sek csak fokozhatják a hábo­rús veszedelmet, izzásig he­víthetik a nemzetköri légkört, gyanakvást és ellenségeske­dést kelthetnek az államok közötti kapcsolatokban... Ezt ne csak azok tartsák emléke­zetükben, akik az Egyesült Államokban ismét fel akarják éleszteni a hitszegés és a pro­vokációk poütikáját, hanem azok is, akik készségesen oda­adják területüket az amerikai katonai repülőgépeknek, ame­lyek behatolást készítenek elő a Szovjetunió területére.« A Trudban Sziszmyov, alap rovatvezetője így ír: »Nem hangzanak meggyő­zően azok a magyarázatok, amelyek szerint az erős szél késztette az U—2 pilótáját út« vonalának megváltoztatására. A természetet kár belekever­ni ebbe a dologba. Powers— 2-t más szél, a hidegháború ártalmas fuvallata sodorta szovjet terület fölé. Mindezért az Egyesült Államok vezette nyugati hatalmak viselik a teljes felelősséget.« A Krasznaja Zvezdában, a szovjet hadsereg lapjában Alekszandrov ezredes rendkí­vül érdekes és gazdagon do­kumentált cikkben rántja le a leplet az ügy katonai vonatko­zásairól. »Amint Powers ki­hallgatásakor elmondotta, az U—2-es gépekre kizárólag ki­próbált, nagy képzettségű pi­lótákat szemelnek ki, akik gazdag tapasztalatokkal ren­delkeznek a bonyolult meteo­rológiai viszonyok között vég­zett repülésekben. Enyhén szólva naivitás lenne azt hin­ni, hogy egy ilyen pilóta bár­milyen erős szél miatt irányt téveszthet és véleilenid más | « ag területe fői kevered­het. Ebben a kérdésben nem lehet kétféle vélemény.« Alekszandrov ezredes ezután rámutat, hogy még azok az U—2-es gépek is a CIA szol­gálatában állnak, amelyeket az amerikai országos űrkuta­tási hivatal, vagy más, félig- nitddig katonai jellegű tudo­mányos intézmények rendel­kezésére bocsátottak. Kémfel- adatcíkra nemcsak U—2-t használnak fel. A hadászati parancsnokság alkalmazza az U—2 prototípusát, az Rb—57 —d-t, valamint a hírhedt Rb—47-et, amely 1960 július j elsején egyszer már megpró- j bálkozott a Szovjetunió terü­letének kémlelésével, s le is lőtték. Az amerikai harcászati légierők parancsnoksága pedig felhasznál Rb—66, Rb—57, Rb—84—f és Rf—101-es tí­pusú felderítő gépeket. A spion-mánia megszállottjai, az amerikai militaristák még a világűrkutatást is kémkedésre használják fel: elkészítették az U—3-nak is nevezett Samosz, továbbá a Midas és a Tyros rakétákat. (MTI) HITSZEGÉSSEL SZÜLETETT... 1 niMMizáil nyugalj megszállási záeáá fokozatos egyesítése és a külön pénzreíorm bevezetése után. 1949. szep­tember 7-én megalakult a nyugatnémet különállam, a Német Szövetségi Köztársaság Adenauer kancellár irányítása alatt. Németország kettészakításáért a történelmi felelősség kizáró­lag a nyugati hatalmakat terheli, hiszen a náci kapituláció pillanatától kezdve konzekvensen ebbe az irányba vezették az általuk megszállt német területek fejlődését. A Szovjét kormány mint a negyedik megszálló hatalom képviselője á német nép és az egész emberiség érdekében szigorúan tartotta magát a potsdami szerződés előírásaihoz, amelyek nemcsak Németország belső berendezkedését illetően tartalmaztak kris­tálytiszta elveket, hanem kimondták azt is, hogy a német ál­lamot demokratikus, békeszerető alapon kell újjászervezni, mégpedig egységes államként. Németország széfszakítása már önmagában is megszegése volt a nemzetközi megállapodásoknak. De « Szövetségi Köz­társaság létrehozása ellen aügha lett volna súlyos kifogás, ha ez a szeparált állam a potsdami szellemben fogant volna. Ha az NSZK demokratikus rezsim volna, végrehajtották vol­na ott is a nácitlanítást, kihúzták volna a talajt a militariz- mus erőinek lába alól, akkor nyilván még az se lenne kifogá­solható, hogy világnézetileg más. Csakhogy a Szövetségi Köz­társasággal egyáltalán nem az a baj, hogy kapitalista beren­dezésű és világnézetű. A baj az, hogy születése óta, sőt már embrionális fejlődésében is túltengtek benne az antidemok­ratikus, békebontó motívumok. Egy francia újságíró állapí­totta meg, hogy nem a Bundeswehrt hozták létre a nyugatné­met állam védelmére, hanem a bonni különállamot hozták létre a nyugatiak azért, hogy újjáteremthessék a Weltmacht utódját. A németek fölfegyverzése a »kommunizmus« ellen ősrégi rögeszméje a kapitalizmus politikusainak. A második világháború utáni politikájukat éppen ez a fix idea határozta meg. Ne feledjük: még dörögtek a fegyverek a második világ­háború európai és ázsiai csataterein, amikor Churchill angol miniszterelnök bizalmasan utasította Európában harcoló pa­rancsnokait, hogy a zsákmányolt német fegyvereket gondosan tárolják, a hadifoglyokkal bánjanak jól, mert lehet, hogy ha­marosan szükség le«-z rájuk. A nyugati államférfiak zöme egy percig sem gondolta ko­molyan azt, amit Potsdamban néhányuk aláírásával szente­sített. Az első hetek határozott intézkedései után a három nyugati megszállási övezetben észrevehetően enyhült a szigor mind a volt nácikkal, mind pedig a milítarizmus képviselői­vel való bánásmód tekintetében. Az amerikai megszálló ha­tóságok az első perctől kezdve a nemzetiszocialista érzelmű politikusokkal működtek együtt, s ahol csak tudták, háttérbe szorították a demokratikus irányzatokat, amelyek eleve rend­kívül vérszegények voltak. Az 1947-ig terjedő időszak fő jel­lemvonása, hogy mesterien elszabotálták a nácitlanítást. Így 1949 szeptemberében, a Német Szövetségi Közi saság meg­alakításakor nyomban megindulhatott a neonáci propaganda és a hitleri rezsim exponenseinek funkcióba állítása. »A leg­főbb ideje, hogy bundestagbeli barátaink a hátsó padsorokból az elsőkbe üljenek át« — fogalmazta meg az új időszak jel­szavát egy Kurt Wilbertz nevű exnáci. Ez a csöndes »hatalomátvétel« a kulisszák mögött zajlott, és voltaképpen már be is fejeződött. A gazdasági életben, a helyi és központi közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, a hadseregben a kulcspozíciókat csupa olyan ember tölti be, aki fedezi ezt a »hideg puccsof«, vagy maga is a hitleri rezsim hagyatéka. Az adenaueri kirakat sok tekintetben kísértetiesen, emlékeztet a húszas évek stresemani spanyolfalára, amely mögött, miként akkor, éppen úgy ma is az egész világot gyász­ba és lángba borítani akaró elvakult erők szervezkedhettek. Az NSZK-ban hatalmon levők ambíciói és indulatai vi­lágosan kiolvashatók azokból a követelésekből, amelyek az 1939. évi német birodalmi határok helyreállítását tartalmaz­zák, tekintet nélkül az ilyenfajta határrevízióban rejlő világ- háborús kockázatra. Az Adenauer—Streseman hasonlat mel­lett szól annak a tendenciának az erősödése is, hogy Nyugat- Németország szemmel láthatólag egyre nehezebben tűri szövetségeseinek, főként az amerikaiaknak a gyámkodását. A feszültség Bonn és a nagy nyugati fővárosok (Washington, London, Róma, sőt hellyel-közzel Párizs) között nem ad hoc jelenség, hanem éppen abban leli magyarázatát, hogy az NSZK-nak már nemigen akarózik másokhoz alkalmazkodni, akár a gazdasági integrációról, akár Nyugat-Berlinről, akár az atomfegyverek birtoklásáról, akár egyéb kérdésekről van szó. Egy ilyen szeparált nemei állam kialakítására a német nép demokratikus erőinek nem lehetett más válasza, mint hogy ók is létrehozzák a maguk államát. Az NDK megalaku­lása csak logikus következménye volt Németország kettésza- kításának. Az NDK viszont a béke erőinek nagy nyeresége, és ez az egészséges csíra, amelyből a demokratikus, békesze- rető és az egységes Németország kifejlődhet. . Zala Tamás A rendőrök bújjanak a bokorba... De Gaulle elégedetlen a túlméretezett biztonsági intézkedésekkel Bonn (MTI). De Gaulle francia elnök túlzottnak tartja a jelenlegi nyugat-németországi látogatá­sa során személyének biztosí­tására hozott intézkedéseket — jelenti Bonnból az AF hír- ügynökség. — De Gaulle sze­mélyesen kifejezte elégedet­lenségét a nyugatnémet biz­tonsági főnöknek. Az elnöki tiltakozás nyomán — mint egy detektív közölte az AP tudósítójával, a rendőrök pa­rancsot kaptak, hogy lehető­leg ne mutassák magukat túl nyíltan De Gaulle előtt, s ahol csak mód van rá, bújjanak el a bokrokba vagy a fák mögé. Azokra az útvonalakra, ahol a francia köztársasági elnök­nek el kell haladnia, több rendőrt vezényelitek ki. Szerdán különleges biztonsági intézkedéseket hoztak a rajnai kompnál, amikor De Gaulle átkelt kíséretével a folyón. Több búvár még a Rajna med­rébe is leszállt, s míg a komp úszott a vízen, mellette moto­ros rendőrök cirkáltak csónak­jaikon, fölötte pedig helikop­ter keringett. De Gaulle látogatása fejfá­jást okoz a müncheni rend­őrségnek is: a külvárosban egy »házi készítésű« bomba romba döntött egy telefonfül­két. Bajorországban a hírek szerint számos francia fasiszta tartózkodik és a nyugatnémet rendőrség itt is nagyszabású intézkedéseket foganatosított az odaérkező francia elnök védelmére,

Next

/
Oldalképek
Tartalom