Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-06 / 208. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1962. szeptember A FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL TIZENÖT ÉV UTÁN Vörös Csillag Az utolsó vacsora újra az iskolapadban A szélesvásznú, új magyar film Hubay Miklós és Goda Gábor filmnovellája alapján készült. Főszereplői Páger Antal, Gábor Miklós, Ruttkay Éva, Sulyok Mária. 1948. március 27-e... a budai Dá- nusz-palotában estélyre készülődnek. A Danutex Művek, a textiles dinasztia feje, idősebb Dánusz Richárd 75. születésnapját ünnepelték. A rendező akkor még fiatal színész volt, szavalnia kellett volna, de a rendőrség már nem engedte be ... A látszólag békés, barátságos estélyen haláleset történik. Az egyik szobában holtan találják az ünnepeltet természetellenes testhelyzetben. Természetes halál vagy gyilkosság? Ezt deríti ki a nyomozó, s mögötte lelepleződik a Dá- família te. Szabad Ifjúság A pokol szolgálatába! A Hunnia és a Budapest ^Filmstúdióban egyidejűleg ti- Szenfoét új magyar játékfilmen ^dolgoznak. »Búcsúzik« a gyáritól az »Esős vasárnap« és a »Fagyosszentek«, jeleneteik ^már celluloid szalagon vannak, »Beiratkozott« a gyártási fő- ^osztály forgatási naplójába a »Mid néni« és a »Csend«. A »Mid néni« című új magyar 00000000000000000000000000cxxxxxxxxxxxxxxxxxx50000000000cxxxxx3000000 rendezi. A »Csend« című új magyar film a második világháború napjaiban játszódik, s a budapesti ellenállási mozgalom egyik hőséről, a nyomtalanul eltűnt Szírről és csoportjáról szól. Rendezője Zolnay Pál A szélesvásznú NDK-füm főszereplői a világhírű Günther Simon és a bájos, magyar származású Christine Laszar. Dr. Zichvnek, a kitűnő, idős vegyész- mérnöknek sikerült az igazgatóság sürgetésére kikísérleteznie a pillanatok alatt láthatatlanul őlő »L« kivonatot, melynek két grammja elegendő egy váróé elpusztításához. Egy közlekedési baleset folytán eltűnik a veszedelmes anyagét tartalmazó fémdoboz. A titokzatos »L« anyag ezzel pusztító útjára indul, s rövid Időn belül végez első áldozatával ... A Közgazdaság, Technikum folyosóján találkoztam a minap Sági Istvánnal, a samogysárdi tanács adminisztrátorával. Várta, hogy sorra kerüljön, és letegye a különbözeti vizsgát. Izgatott volt, látszott rajta, hogy zavarja az iskola izgalommal fűtött levegője s a körülötte töprengő öreg és fiatal diákok arca. Ragályos az ilyesmi, szinte észrevétlenül lopakodik át egyik emberről a másikra, s egyszerre csak azt érzik, hogy félnek. Még azok is, akik alaposan felkészültek a vizsgára. Sági István várt a sorára. — Tizenöt évvel ezelőtt még könnyebben ment a tanulás, akkor végeztem el a kereskedelmi első osztályát — mesélte. — Annák Idején a mezőgazdaságban dolgoztam, de egy év után abbahagytam a tanulást.. Nem ment a kettő egyszerre, ezért valaminek el kellett maradnia. Amikor a falviban -termelőszövetkezet alakult, ő *s belépett. Az idén márciusban került a községi tanácshoz adminisztrátornak, s ekkor elhatározta: pótolja mulasztását, ismét tanul, folytatja azt, amit tizenöt évvel ezelőtt abbahagyott. Közben fölötte is eljártak az évek, túllépte a negyvenet, meg aztán munkája is jócskán akadt a tanácson. De nem tágított, tanulni akart. — Hét tantárgyból kell vizsgáznom, és a felkészülésre mindössze fél évet fordíthattam. Ha sikerülnek a vizsgák., akkor a Közgazda- sági Technikum levelező tagozatán kezdem a második osztályt, s most már nem hagyom abba — mondta bizakodva. A tanteremben a feszült csönd, a vizsgáztató tanárok és a vizsgabizottság elnökének jelenléte fokozta az izgalmat. Az asztalon fehér papírszéletkék: a tételek incselkedtek a diákokkal. Sági István kihúzott egyet a sok közül. Kémiával kezdte., Néhány pillanatig a tétel szövegét fürkészte, majd jegyzetelni kezdett. Vizsgája alatt szinte mindenki őt figyelte: magabiztosan beszélt, s a vegyieteket mintha a könyvből olvasta volna. Ezután földrajzból, történelemből és fizikából adott rendkívül pontos feleletet, s a vizsga- bizottság elnöke külön megdicsérte lelkiismeretes felkészüléséért. A somogysárdi tanács adminisztrátora kitett magáért. Dicséretre méltó a szorgalma, nagy a tudás utáni vágyakozása... (Hemesz) Tizenkét új magyar játékfilm A felvásárolt báb minőségének megállapításához víztartó- lommérő készüléket rendelt meg tavaly a tahi földművesszövetkezet. A készülék még tavaly megérkezett, csakhogy akkor már nem voU szükség Zcw&zteűséty rá, s igy a csomagot föl sem bontották a táblák, De ami késik, nem múlik, elérkezett az új termés felvásárlása is. Valakinek eszébe jutott a tavalyi csomag. Ám nagy volt a csodálkozás, amikor a víztartalommérő műszerek helyett rak- tárpáramérő készülék kacsintott rájuk. Ezt azonban az idén sem tudják használni. D. ®*. Az »Egyiptomi történet« tí- mű új magyar film stábja a helyszíni fölvételek egy részét a csillebérd úttörőtáborban forgatja. Az »Aranyember« a 3-as és 4-es műteremben formálódik. Külső felvételeket készítenek a »Párbeszéd« című új magyar film alkotói. Az »Isten őszi csillaga« című új magyar film forgatócsoportj a pedig a Hunnia pasaréti műtermében »ütött tanyát«. A Hunniában ezenkívül jól halad, illetve megkezdődött a következő időszakban felvevőgéip elé kerülő két újdonság, a »Germinal« és az »Utolsó előtti ember« forgatásának előkészítése. M indenki ebnen* otthonról. Becsukta az aj« tót s leheveredefct Az utcáról beszűrődött az unokája hangja. Érdekes, eddig meg se fordult a fejében, hogy itt, Pesten is vannak iskolák. Pedig így van, s az utcán zsivajgó gyerekek is, ha akarja, ha nem, eszébe juttatják, hogy Becht Béla már nem megy órára.;; Még elképzelná. is nehéz, hogy szeptember elején a lányáék budai otthonában nyújtózkodik ahelyett, hogy a somogvacsai nebulókkal vesződne..; Azt hitte, könnyebb lesz minden, ha felutazik, itt kevesebb szívfájdalommal éli bele magát a nyug- díjasság'ba. De hát negyvennégy évi tanítás után nem olyan egyszerű ez. S még csak nem is szidhat senkit, legföljebb saját magát. Már tavaly elment Tábra, a művelődésügyi osztályra: — Megerőltető a munkám, gyermekeim.;s Itt van Bony- nyapuszta, Szorosad, Gerézd meg Döröcske is.;. Rengeteget kell talpalnám. Szeretnek nyugdíjba menni. — Megértünk, Béla bácsi, de húzz ki még egy évet — mondta az osztályvezető. Az is elment. S most itt van a lányáéknál, s valami úgy szorítja a szívét. Nemcsak azért, mert hiányzik a katedra, nyomosabb oka van elkeseredésének. Eddig apáról fiúra száll a mesterség, most azonban megszakad a sor. Lányai nem éreztek hajlamot erre a pályára, más hivatást választottak. Edit kerek perec megmondta már évekkel ezelőtt: i—1 Én bizony nem akarok tanítani ... látóm, hogy apu- mennyit kínlódikj Az ajtó ezután is nyitva áll Így hát utolsó mohikán lett a családiban. A rokonok biztosan sóhajtozva ‘beszélnek a fégi időkről: —• A Sdhöph família száznegyvenhét évig tanított Locs- mándon. Holmi távoli rokonságban álltak a Bechtekkel..: A mieink alaposan lefőzték őket, kéfezázharminckét évig álltaik a katedrán^... Kár, hogy Bélával megszakadt a sor.;. Hány gyerekből faragtak embert az ősei? Kiskorában sokat hallott róluk. Édesapja azt beszélte, hogy Würten- bergből származtak el Magyarországra. Gáspár volt az első Schulmeister. Bonnyán telepedett le 1730-ban. Csak a tanításiból nem ‘tudott megélni, gereblyéket készített hát, nehogy fölkopjon az álla. Hét végén fölkerekedett, elment a közeli vásárokba, s ott árulta portékáját. József nagypapa nevét mindenki tisztelettel ejtette ki a száján. Igen józan életű embernek ismerték a bonnyaiak. Ö szánta rá magát először az iskola csinosítására. A szalmatetőt cserépzsinde- lyesre cseréltette. A magas padokat azonban örökül hagyta fiára. A gyereküáibak nem értek le a földre; hiába volt minden intő szó, a vásott lurkók állandóan harangozták... Édesapja szigorú ember volt. Mindenkitől megkövetelte a rendet. — Én nem tudok mást adni nektek, csak azt az egyet: tanuljatok! — mondogatta a gyerekeinek. Bele is nevelte mindegyikbe a munkaszeretetei. Nyáron elment aratni a családjával Toldiba, Abrincsoeba, Németsűri- be, Apránként összeszedegette az új otthonra valót A bomynyaiak segédkeztek, hogy minél előbb felépüljön az új ház a szalmatetős viskó helyén. Aztán új iskolát is épített a község 1911-ben. Apja őt szemelte ki utódjául.;. Pedig inkább intéző szeretett volna lenni. Már elemásta karában zongoráznia kellett Ha kedvetlenül játszatta a leckéjét, édesapja csak annyit mondott: — Béla, te tanító leszel! Szorgalmasan tanult, nem akart szégyent hozni családjára. 1918 májusában megkapta oklevelét. Többre vágyott, mint elődei, elhatározta, hogy polgári iskolába tanít majd. Az őszirózsás forradalom után beiratkozott Pesten a tanárképzőbe. Elképzelése azonban dugába dőlt. A bonnyaiak nem hagytak béliét az apjának: — Tanító úr, halljuk, hogy a fia tanár lesz..; Miért engedi, hogy elpártoljon tőlünk a fiatal tanító?! Egyik nap levelet kapott hazulról: »Édes fiam, gyere haza, mert a falubeliek téged akarnak utódomul.« Először Ecsenylben tanított, majd odahaza, Bonnyán. 1924-ben két hónapra egy Szentes melletti pusztára helyezték. Mindössze két tanítványa volt. Nem akarta lopni a napot, elment dolgozni a gazdákhoz. Aludt padok tetején, földre terített * subán, früsfökölt avas szalonnát, hántolt tengerit. Aztán hazakerült 1925-ben teljesen átvette az iskolát az apjától. Tanított, tanfolyamokat tartott, tanított, tanfolyamokat tartott. Egyik év múlt a másik után. Aztán valami olyan történt, amire nem szívesem emlékszik vissza. 1947-ben koholt vádak alapján letartóztatták. Noha bebizonyult ár- taiüansága, becsületessége, két év múlva Samogyacsára helyezték. A bonnyaiak költöztették át. Amikor megindulta szekémsor, s a kanyarban eltűnt az iskola és a szülői ház, keserű lett a szája íze, elszorult a szive Gápérra gondolt, József nagypapára, édesapjára . Sí Aztán megszokta, megszerette Ácsát. 1952-ben fölkeresték a járástól és a megyé- tőL Mindenáron rá akarták beszélni, hogy menjen vissza Bonnyára. Nem állt kötélnek. — Béla bátyám, adunk két nap gondolkodási időt, fontold meg.;; A kapolyi állomáson várták a válasszal Nemet mondott. — Miért határoztál így, Béla bátyám? Indokold meg! — Jó érzem magam Ácsán. Tisztel és becsül a nép... Rákövetkező évben belépett a tsz-be. Nappal tanított, este meg könyvelt. Minden nap éjjel került ágyba. S hányszor megzörgették hajnalban az ablakát, hogy »igazgató úr, igazgató úr, baj van!« Amikor körzeti igazgató lett. elhatározta, hogy összekovácsolja a tantestületet. Oda állt kollégái elé, s azt mondta: — Édes gyerekeim, két utat nem szaladhatunk, csak egyet... Így gondolkodjon mindenki. Mi is volt még? Persze ... megválasztották járási tanácstagnak. Hatvanéves fejjel nyakába vette a járást, ellenőrzött, panaszokat vizsgált, jelentésgjcet köamölt. Állandóan nyakig ült a munkában, sokszor még lélegzésnyi szabad ideje se volt. Érezte, hogy sok már néki ez a lótás-futás, azért nyugdíjaztatta magát. Most augusztus 11-én tanácsülés volt a községben. Nem tudta, mire vélje, hogy az elnök meg a többi acsai is sötét ruhát öltött, ö apacsingbe, szürke ruhába »feszített« az elnökségben. Bezzeg elrestell- te magát, amikor kiderült, hogy őt meg Horváth Alajos gerézdpusztai kollégáját búcsúztatják .;. Nagyon-nagyon megható volt a szeptember 1-i ünnepség is. Szinte az egész falu ott szorongott a művelődési otthoniban. Mennyi jókívánság, köszönő szó hangzott el. Ha ezt az ősei hallhatták volna! ... O dahaza épp most van a hosszú szünet. Vajon mit játszanak a gyerekek? Mivel foglalkoznak a kollégái? ... Egy kicsit még fönn marad Pesten a lányáék- nál, megnézi a mezőgazdasági kiállítást, aztán hazautazik. Még csak most jött el Ácsáról, mégis hiányzik neki a község. Édesapja sokszor beszélt neki a családról. Egyszer azt mondta: — Mi, Beehtek mindig azt vallattuk, hogy nálunk minden rendes ember oltalmat talál... Az ajtónk mindig nyitva áll... Ne feledkezz meg erről, fiam. Nem, nem feledkezett meg róla, s ezután sem változtat a házirenden. Tanítani már nem tanít, nyugdíjas... Oda se neki, a községért azonban még sokat tehet... Bárkit szívesen lát, bármit elintéz ezután is ... Az ajtó ezután is nyitva áll... Lajos Géza Korai öröm Türelmetlen Tihamér nevű barátom örömmel látta, hogy az AKÖV előtt az útépítők lassan befejezik a munkát. Kedden délután szemtanúja volt az utolsó simításoknak; karcsún nyúltak a magasba a kandeláberek, s a járdára is rákenték a forró masszát. Ez igen! Szerdán kora reggel indult munkába, hogy néhány percet elidőzhessen az AKÖV előtt, mert jó érzés látni szépülő, csinosodó városunk egy-egy részletét. De uramfia! A kandeláber tövében már derékig állt egy ember a gödörben, föltépte a járdát, szórta a földet, mintha temetni akarná magát. — Ember! Mit művel maga?! — ordított rá Türelmetlen Tihamér szenvedélyes hangon. — Ások, csak ásogatok ... — De hiszen most rakták le, miért rombol, ha építeni nem tud? — Ne engem szidjon az úr. Mit tudom én, mi történik itt. Nekem csak szóltak, hogy tegyem odébb nyolcvan centivel . Jb «3 * * * Apai „szerénység** Tá, tá, tá, ti-tl-ti... A fiúcska tapsol. Tá, tá, tá, ti-ti-ti... — Nem jó, kisfiam, egy kimaradt. — Ne tessék zavarná a gyereket — szól közbe a zenetanár, s látszólag nyugodt körülmények között folyik a felvételi vizsga a zeneiskolában. — Énekeld csak ezt a hangot: Iá.., — Lá... — Följebb egy kicsit, fiacskám, hamis, nem hallod? — Ne tessék közbeszólni! Jó volt, kisfiam. No, most énekelj valamit. A fiú énekel, az apa tördeli kezeit, verítékcsöppök folynak homlokáról, mutogat és dobbant a lábával. A fiú nem zavartatja magát. A tanár pedig ekképp ítélkezik. — Jól van, kisfiam, mindent kifogástalanul csináltál, fölvettünk a zeneiskolába. A fiú arca felragyog, az apa pedig mentegetőzik. — Tetszik tudni, zavarban van a fiú, otthon sokkal jobban megy neki, nem is tudom, viheti-e így valamire. Ne tessék haragudni rá. Igazán mondom, nem boífülű, csak.,. — A fiú megfelelt, kérem. Apukáját azonban aligha vennénk föl a zeneiskolába... ... Bumeráng Morózus vasutas ül a gyors- vonati fülke ablakánál. Vele szemben felesége és fiacskája, ölükben szalvétán egy fél csirke maradványa, morzsa, paprikacsutka, só kiszóródva. A fiú takarítana, édesanyjától kérdezi, hová tehetné a hulladékot. — Majd elindul a vonat, s ha elhagyjuk az állomást, kiöntöd az ablakon — mondja az anya. A fiú értelmes, okos, azt mondja: — De a másik ablakon befújja a szél.. . Apja fölényesen: — Mit törődsz vele? Ki van írva, hogy kihajolni veszélyes. Vessen magára, ha valakinek az arcába csapódik. Tovább bámul maga elé menetiránnyal szembeni helyén, a vonat elindul, s a fiú szót fogad. Az ablak másik oldalán kirázza a szalvétát, s a csirkecsontok, a paprikacsutka mind, mind apja arcába vágódik vissza. A vasutas felugrik, ordít, szidja a fiát, s a megszeppent gyereken látni, szívesen mondaná, hogy vessen magára, aki ilyen tanácsokat ad ... SomogsUfép/m Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LATOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-M$ Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-18. Felelős kiadó: A SOMOGYI NOT* LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: « Magyar Posta El®» fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj esrv hónapra 11 Pb Készült a Somogy megyei Nyomda ipari Vállalat kaposvári üzemébe* Kaposvár, Latinka S. u. ft.
