Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-26 / 225. szám

Seenda, 1982. szeptember 26.

3

SOMOGYI NÉPI.AY

VELED IS!

Meghöickentél, és azt kérdezted: »Velem alkarnak beszélni a pártvezetőségen, mielőtt a küldöttválasztó taggyűlésnek a vállalat munkájáról, életéről szóló beszámolóját elkészítenék?* »Velem« — ismételted hitetlenül. Magadra mutattál, és egy kicsit hátráltál, mintha megijedtél volna attól, hogy véleményed a nyilvánosság elé kerül, hogy bírálatodat, észrevételeidet, javaslataidat a taggyűlésen visszahallod a párttitkártól. Hát neked, aki nem töltesz be vezető állást, csak egyszerű párttag vagy, számít, lényeges a véleményed? Nem lenne jobb, ha nem kérdeznének meg, csupán végighallgatnád a párt- és a vállalatvezetőség által összeállított beszámolót, azt elfogadnád, és minden menne tovább úgy, ahogy eddig? Ami hiba volt, hiba maradna továbbra is, ami pedig jó volt, abból sem lenne jobb?

A következő másodpercben meg is kérdezted: »Hát mi olyant tudnék én mondani, amire érdemes lenne fölfigyelni? Hisz nem értek sem a vezetéshez, sem a gazdálkodáshoz.*

Néhány másodpercnyi gondolkodás után azonban, úgy látszik, mégis eszedbe jutott egy s más. De ekkor ismét így szóltál: »Hát ami azt illeti, volna mit mondanom. De nem teszem, mert enélkül még lebonyolódik a taggyűlés.«

Végül mégiscsak az győzött, aki kérdezett, s te eü- mondtad véleményedet Beszéltél arról, ami a szívedet nyomja, amiről mindig úgy érezted, amikor reggel munkához láttál, s éjjel fölébredtél, hogy hátráltatja a fejlődést, amiről azt mondtad haragodban, hogy »no, majd a legközelebbi taggyűlésen szóvá teszem«, de sohasem tetted szóvá, mert valamivel mindig elhallgattattad a lelkiismeretedet. Noha nem egyszer, de százszor kiszámítottad már, hogy mennyivel lenne előbbre a vállalat, ha ezt vagy azt a hibát megszüntetnék. És elmomdtad azt is, ami tetszik. Amiről úgy vélekedtél, hogy a közös erőfeszítés eredménye, ami mindig először jutott eszedbe, amikor vállalatod nevét hallottad valahol említeni, mert úgy érezted, hogy erről ismernek, s ezért becsülnek benneteket az emberek.

A taggyűlésen egy kissé eJsápadtáí, amikor mindazt, amit elmondtál, a páitvezetőség beszámolójából visszahallottad. Még meg is ijedtél, amikor láttad, hogy az általad említettekből keletkezett a legszenvedélyesebb vite, s hogy ennek nyomáéi bírálják a műszaki vezetőt, az igazgatót, sőt a műhelyben melletted dolgozó munkatársad hanyagsága, fegyelmezetlensége is terítékre került. Ekkor úgy érezted, hogy el kellene tűmnöd innen, mert az érintettek mindjárt az ellen fognak fordulni, aki a párt- vezetőséget tájékoztatta. Arcod égett, és szíved torkodban lüktetett, de összeszoritottad az ajkad, és uralkodtál idegeiden. Egyre jobban érezted, hogy a hibák elevenjére tapzntottSL Ma jd pedig magad is szót kértél...

És egyszer csak lecsillapult a vihar benned Is. Senki sem kérdezte meg, hogy ki merte a hibákról tájékoztatni a pártszervezetet, hogy ki az az elégedetlen, aM a szép eredményeknél szebbet akar, hanem azt vitatták, hogyan lehetne a jövőben elkerülni a hibákat, s jobban csinálni azt, asm eddig csak jó volt.

Vonásaid kisimultak. A határozatok, melyek a Jőbb munka alapjait rakták le, a légkört is megtisztítottak A vállalat megszabadult azoktól a kölöncöktől, amelyek eddig visszahúzták. A kis közösség mostantól sokkal friseb- ben, gyorsabbon haladhat majd célja felé. Milyen jó, hogy nem hallgattad él véleményedet! A párt nem egy-két emberrel, hanem az egész néppel együtt akarja megvalósítani mindazt, amit az irányelvekben az ország elé tűzött. Veled is! A társadalomban elfoglalt helyedre, állásodra, beosztásodra való tekintet nélkül szükség van a te véleményedre, a hibákkal szembeni kérlelhetetlenséged- re, éberségedre, fáradhatatlanságodra, lelkesedésedre, bátorságodra és becsületes szándékodra is.

Szegedi Nándor

AZ OS ZTÁL YHA RCROL

A kazsoki Csapó Dénesi '• kuláknak tartották a községben az ötvenes évek elején. A föld mellett traktora, cséplőgépe, darálója volt, sokan dolgoztak nála kiváltképp nyáridőben, s fizetett neki úgyszólván az egész falu. Csapó Dénes ma traktoros a Fonód Gépállomáson. Ugyanúgy keresi kenyerét, mint a többi ember. Munkáját értékelik, megbecsülik, nem veti szemére senki sem a múltját, s igyekszik ő is elfelejteni azt. Ügy mondja, nyugodtan él, szívesen dolgozik. Nagy István elvtárs, Ka- zsok sokait látott, tapasztalt tanácselnöke is jót mond Csapó Dénes munkájáról. Hogy kiváló szakember, igen szereti a traktort, nagy igyekezettel dolgozik, helytállására mindig számíthat a termelőszövetkezet. Tavaly ősszel például éjszaka is vetett, csakhogy minél előbb földbe kerülhessen a mag, hajna- lonkén sem tudják őt a fölkelésben megelőzni. A tanácselnök azt is mondja róla, hogy a gépállomásnak tavaly csak olyan másfél ezer forintot kellett Csapó gépére költeni, annyira kíméli, óvja a gondjaira bízott traktort.

El kell ismerni, hogy Csapó Déneshez hasonló ember változásáról lehetne példákat említeni a megye falvasból. Ráksiban például brigádveze- tővé választották meg az egyik hajdani feulák fiát, s munkáját közmegelégedésre, nagy szorgalommal végzi. Amikor e kérdést szóba hoztuk, sok községben nyilatkoztak a vezetők így: »Most már befogadták őket az emberek, dolgoznak szépen., nincs velük semmi probléma.-* A döntő többségükről , ez a vélemény járja, s ez cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy helyesen járt el a párt, amikor

a falu lakóira bízta: döntsék el maguk, fölveszik-e a termelőszövetkezetükbe a volt kulákokat.

A lakosság megfelelő politikai érettségről, humanizmusról tett tanúságot, s módot, lehetőséget adtak a volt ki- zsákmányolóknak, hogy bebizonyítsák: más emberré akarnak válni, helyet kívánnak maguknak a falu új, szocialista társadalmában, ahol nem holmi kiváltságok, vagyoni különbségek, hanem kizárólag a közösség javára végzett munka határozza meg, hogy ki milyen s menynyit érő ember.

Ezért állapíthatják meg Központi Bizottságunk kongresszusi irányelvei is, hogy »az egykori kizsákmányoló osztályok tagjainak, még inkább leszármazottaiknak a zöme beleilleszkedett társadalmunk új rendjébe«.

1\I émelyeknél azonban még

11 tapasztalni kétkedést, meg nem értést. Találkozni falusi elvtársaink között olyanokkal, akik még nem tud táSk kellően átgondolni az utóbbi éveikben végbement változásokat, s aggódással kérdezik: »Jó lesz-e ez így, nem lesz-e ebből baj?« S amikor ezt mondják, arra gondolnak, hogy nem gyengíti-e ez a proletárdiktatúrát? Vagy akad, aki azt mondja: »Én hosszú éveken át harcoltam a külák eUen, most hogyan dolgozzak együtt vele?* De találkozni kétkedéssel, hi- tetlenkedéssel ipari üzemekben és másutt dolgozó elvtár- sakkal is. Némelyek még föl- szisszennék, ha azt hallják például, hogy be kell vonnia szocialista építésbe a volt fci- zsákmányolókat és mindazokat, akik dolgozni, munkálkodni akarnak. Pedig ez természetes kívánság, különben hogyan nevelhetnénk, hogyan

állíthatnánk a szocialista társadalom ügye mellé minden embert? Mi az emberek szívét, lelkét is meg akarjuk nyerni, az a célunk, hogy az állampolgárok tudatosan vegyenek részt a szocialista épí- tómunkában, tudatosan álljanak az új társadalom fenn- költí céljainak megvalósításáért küzdők közé. Vannak alapvető kérdések, amelyekben az emberek döntő többsége egyetérthet és egyet is ért a munkásosztállyal, a párttal. Gokan, amikor úgy vélik, ^ hogy »megszűnt azosz- tályhanc«, mert nem küzdünk azok ellen, akikkel teljesen fölösleges és ártalmas dolog volna hadakoznunk, általában két hibába esnek. Először is nem veszik számba, hogy az osztály harc jellege, formái és eszközei a történelmi és egyéb körülményektől függően változnak, módosulnak, másodszor pedig szem elől tévesztik azt a fontos élvet, hogy az amtimarxista eszmeáramlatokkal soha sincs békés egymás mellett élés, tűzszünet.

Ami az első szempontot illeti, figyelembe kell venni, hogy tizenhét év telt él fel- szabadulásunk óta, s e viszonylag rövid időszak alatt óriási gazdasági, történelmi változások mentek végbe országunk, népünk életében. Megteremtettük a munkásha- talmat, majd ennek segítségével a nép lett az uralkodó a gazdaságban is. A szocialista ipar megteremtésével hazánk fejlett nehéziparral rendelkező ipari-agtrárországgá lett. Épp az utóbbi egypár évben ment végbe az a nagyszerű folyamat, amelynek eredményeként immár elmondhatjuk, hogy a szocialista forradalom győzedelmeskedett a mezőgazdaságban is, s ezzel befejeztük a szocializmus

^ífplglpil

/V

Naponta 18—20 holdat vet be őszi árpával a sávoly! Üj Élet Tsz-bem Kovács József traktoros és Farkas József gépkezelő. A földet vetés előtt Bóka József tárcsázza föl gépével.

VADÁSZ FERENC:

ác^'tr'. eCU

Csak néhány másodpercig tartott. Az egyik kockában ott pirosodott a szája, mint kínálkozó érett gyümölcs. Homlokom, arcom a havas dróthoz tapadt. Megcsókoltam. akkor először a száját. Forró volt az ajka.

— Zoli — súgta és elszaladt. Berohant a lakásba, nagy robajjal csapta be szobája ajtaját.

Kínos, gyönyörűséges, gyöt- relmes, bűnös lett az életem. Milyen jó, hogy Ilyes Zoltán levethette magáról korábbi sorsát. Félredohatta, mint egy bemocskolt, elrongyolódott ruhát. Nemcsak régi élete, nemcsak gyűlölt öltözéke tűnt el. Zoltán maga is megsemmisült: nincs többé.

fis voltain?

Nem, én az US Army Special Warfare Center jóvoltából mór Katona Sándor vagyok.

Hadd mutatkozzam be: Kecskeméten születtem harmincötben. Mesterségem elektrotechnikus, a szakmám Pesten tanultam egy Kazinczy utcai kisiparosnál. Szüleim nem élnek. De pontosan számot adhatok róluk bárkinek. Nagyapámat Kajetán Dánielnek hívták, Faesádcn született, Zentárói került a Duna-Tisza közébe, Kecskeméten járt iskolába, ott házasodott. Három hold szőlője, ötgyereke volt. Apámat — megmagyairosította a nevét — Katona Eleknek hívták, a tizenhármas huszároknál szolgált. Tisztviselő volt egy biztosító cégnél.

Anyám született Darida Bor* 3« De azért nincs minden

bála apám után három es- „ ^ rendben. Ezek — a szobatártendővel, negyvenhétben kői- . Szeretek kiabálni. Azt saim — már megkezdték a,

tözött el az élők sorából. Szü- furkáfflást. Leginkább Ilyés.

leim a kecskeméti Szenthá- Nyamvadt pacák. Itt Katona,

romság temetőben nyugsza- lye? ha+fll0!m Sándornak keresztelték. Nem,

mák. Apám tizenkilenc áprili- f™1 tudom> miért. Nekem még

sában mint a Vörös Őrség tÄ nem «M** más nevet FoSal~

tagja részt vett a szentkirályi . ., . va_voj<. mám sincs, máit kajol rajta

Si för^nt°“veré*^; f5nök- Bgyszó'^ 02 a Katana

ezért később sok baja volt. hálótermében az első túlságosán sokat jartatja

Jobbára Pesten hivatalnokos- a§5rhan alszom. Én vagyok szájéit. Amíg be nem tapasz-1

sajnos — a legidősebb: hús- , .

kodott... veikor leszek huszonnyolcam. Azt mondja a múltkor

Nem folytatom. Eletrajzo- £ves Pedig még nem is na- éjszaka a szomszédjának:

mat a főnok irta- — háromszor gyon éffitem. »Tudod, máért volt a Berci

négyszer uj adatokkal egeszí- . „ . , „ . , ’ ,

tétté ki -, betéve tudom, ha- A hsztsegem? Amolyan szó- Vácon? Ötvenkettőben elkap-1

darom, ha kérdezik. Bősz- baparancsnok-féle. Sulyok ták a bandájukat. A Gellértszantó, hogy néha álmomban Berci az igazi nevem, de ott- hegyen kifosztottak járókelőis bajoskodom vele. hon mindenki Döngölőnek keit, nőkkel erőszaikoskod»Katona Sándor vagyok. Pa- szólított. tak «

rancsoljcm velem, uram« — ,... , ... , . ...

Ötvenhat előtt négy evetül- Azt hitte a nyavalyás, hogy

suttogom. Megborzongok az idegen hangtól. A számat, a hajamat tapogatom. Kiáltani szeretnék: »Ez nem én vagyok! Ez nem az én hangom, nem az én szám, nem az én hajam.«

tarn.. Hazafiságiért. A »Fehér a]szom> niánden szót halalapjainak lerakását Magyar- országon.

A felsorolt vívmányokat harcban, osztályharcban értük el. A raumkáshatalom megteremtéséhez le kellett számolni a tőkés—földbirtokos osztály uralmával mind politikai, mind gazdasági síkon. Felszámoltuk a kizsákmányoló osztályokat, s ezzel örökre véget vetettünk annak a lehetőséginek, hogy az egyik ember a másikat kizsákmányolja. Óriási változások következtek be társadalmunk osztályszeirkezetéfoen. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével megszűnt a parasztság rétegeződése, s kialakulóban van az egységes szocialista szövetkezeti parasztság.

(V yilvámvaló, hogy ma ezeknek az eredményeknek a birtokában változnia kell az osztályharc jellegének, e harc formáinak és eszközeinek is. Más volt a harc célja és eszköze, amikor a munkásosztály a hatalom megszerzéséért küzdött, és más ma, amikor a hatalom birtokosa. Nyilvánvalóan ór- telmetleinsóg volna ma olyan jelszót kiadni, hogy »harcolj az üzemben vagy a tsz-ben a volt kulák ellen«. Mint ahogy értelmetlen és káros dolog volna a 1 termelőszövetkezeti tagságnak régi rétegeződés szerinti megosztása, hiszen ezzel nem az olyannyim szükséges és kifötrróbain levő egység megerősödését, hanem a marakodást, veszekedést segítenénk elő.

Manapság az a fajta ősz. tályharc a kívánatos, illetve szolgálja a szocializmus ügyét, amelynek eredményeként közelebb kerülnek egymáshoz a volt paraszti rétegek, és erősödik a termelőszövetkezeti Minden másfajta cselekedet ártalmas és szükségtelen. Ma tehát arra biztatjuk a volt szegényparasztot is, a volt középparasztot is, hogy törekedjék testvéri egyetértésre, ne azt keressék, ami elválasztotta őket egymástól, hanem, ami összeköti. Egyaránt érdeke minden falusi embernek, hogy megszilárduljon a közös gazdaság, a fegyelem, az egyetértés, mert csak ily módon ölhetnek évről évre jobban. S ha mindenütt ez az eltökélit- ség hatja át az embereket, akkor az egész országiban fellendül a mezőgazdaság, és biztosítja mindazt a terméket és árut, amelyre a lakosság ellátásához szükség van.

Y ilágosan következik az elmondottakból az is, hogy ma nem lehet a régi eszközökkel megvívni, az osz- tályharcot. Ma a legdöntőbb feladat a szocialista termelés minden irányú fejlesztése, mert ebből fakad az anyagikulturális jólét. Mi kell ehhez? Mindenekelőtt az, hogy az emberek megértsék a célokat, a feladatokat, és törekedjenek azok válóra váltására. Konkrétabban: hogy használják Jd alaposan a gépeket, ne idegenkedjenek az új módszerektől, erősödjék a fegyelem, növekedjék a munka termelékenysége, egyszóval keresni kell a módját, hogyan lehet mindig többet, jobbat és olcsóbban előállítani. Ez egyaránt vonatkozik az iparra és a mezőgazdaságra. S hogy miként lehet ezt elérni? Neveléssel, meggyőzéssel. És szervezésiéi. Ez mind harci feladat. És harc az is, hogy a szorgalmasok, a becsületesek föl- léonek a lusták, a naplopók ellen. Hogy az érvek csatájában legyőzik a maradiságot s a többi visszahúzó erőt. Az osztályharcot lehet vívni azzal is — mint ahozy az egyik iharcsberényi elvtárs a taggyűlésen kifejtette —, hogy a párttagok ne csukják be fülüket, ha problémákkal, téves nézetekkel találkoznak, s hogy ne törődjenek bele a hibákba. Nem a párttagságra való hivatkozással, hanem, érvekkel, meggyőzéssel kell igazukat kiharcolni — mondta.

Sasok« nevű titkos szervezet miatt. Hogy mi volt ez? Meg- ^

írtam az életrajzom,ban. Elég A másik — Valentin Árnehéz volt, mert magam se pádnak hívják — röhögött.

De hallgatók. Hallgatnom SS^SK^ S “ ^ ^

szimpatizált- velem. Talán a Hataror volt. A határőr is Hatan laktunk együtt a há- származásom miatt. Segített, ávéhós, ez köztudomású,

lóteremben, öten már alsza- így aztán sok brahis dolog Ilyés á&t mondja, fosztogat-*! Megovőzni a kispolgári nézenak Alszik Sulyok is. Horkol, belekerült Titkos nyomda, tam> a nők4^ a

Utálatos alak. Pozol a szakai- röpcédulák, láthatatlan írás, . ... \ d neiyxeien sz,_mie

Iával. Reggel majd eükiáltja fényképek hadiobjektumokiról, • a™iatt ultem- élettel szembeszáll ni pedig csak

magát: — Katona! — S én levélszekrény a sírkő alatt... Az bizonyos, hogy nem volt?az tud, aki felkészült a

ugróm, mint a szöcske, ordí- A főnök jól érti. Egy egész könnyű az életem. Nem ne-j tára. Ebben a harcban csak a

tóm: — Jelen! — Aztán har- * nik t ívregény ment az FD „-n ... _ .. , .

sogja sorjában a másik négy parancsnokéhoz. a cólongfc? ! b tudás gyozhe..

nevei» he*, (feivtatjuk) I Varga József