Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-25 / 224. szám

Kedd, 1962. szeptember 23. 3 SOMOGYI NßPEA» Két küldöttválasztó taggyűlésről Hatékonyabbá kel! tenni a pártcsoport-értelezieteket a textiímövekben FÖLDÖN ÉS A LEVEGŐBEN PEREGTEK A HONVÉDELMI NAP ESEMENYEI A napokban tartotta meg küldöttválasztó taggyűlését a Kaposvári Textilművek nappa­los pártszervezete. A beszámo­ló ismertette a kommunisták munkáját, és felhívta az elv­társakat a VIII. pártkongresz- szus irányelveinek tanulmá­nyozására. A munkafegyelem­ről szólva kimutatta a beszá­moló, hogy az igazolatlan mu­lasztások száma a múlt évi­hez képest felére csökkent. A hozzászólók közül többen elmondották, hogy a pártcso- port-értekezleték nem töltik be hivatásukat. Végh Elemér javaslatára kibővítették a ha­tározati javaslat egyik pont­ját azzal, hogy a pártcsoport­bizalmiak az értekezlet előtt legalább két nappal értesítsék a párttagokat a megvitatandó kérdésekről. Egy másik indít­ványra azzal egészítették ki a a határozati javaslatot, hogy a vezetőség a taggyűléseken tér­jen vissza a korábban fölvetett problémákra, illetve ismertes­se, hogy milyen intézkedése­ket tettek. Ezután megválasztották az üzemi pártértekezlet 13 és a városi pártértekezlet három küldöttét A városi pártérte­kezleten Németh Gyula., Vag­dos Tibor és Varga Margit képviseli majd az alapszerve­zet kommunistáit Fejleszteni akarják a juh-, baromfi* és a baltenyésztést a libickozmaiak A 16 párttagból ketten ma­radtak csak távol — ők is iga­zoltan — a marcali járás legel­dugottabb, szétszórt települé­sekből álló községének, Libic- kozmának alapszervi küldött­választó taggyűléséről. Hosszú István megnyitója után Lugo­si Ferenc, a pártszervezet tit­kára mondott beszámolót. Eb­ben többek között megállapí­totta, hogy — különösen az idén — jelentősen javult a tsz-tagok munkafegyelme, majd részletesen beszámolt a termésátlagok növekedéséről. A legjobban a búza és az őszi árpa fizetett, s a tervezettnél kedvezőbbek a burgonya, a cukorrépa, a dohány terméski­látásai. 9 A párttitkár a következő évek feladatait meghatározna hangsúlyozta, hogy a tsz-nek a helyi lehetőségek maximális kihasználására kell törekedni. Ezért helyes, hogy a juh-, a baromfi- és a haltenyésztést akarják fejleszteni. Mindezek alapján 10—15 százalékos mun­kaegység-emelkedés várható már ebben az évben. 720-an jelentkeztek az építők szakszervezetének politikai oktatására Hét építőipari vállalat 14 munkaközpontjaban szervezte meg az őszi politikai oktatást az Épít»-, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek megyei bizottsága. Az ok­tatáson a hallgatók megismer­kednek az építők szakszerve­zetének felszabadulás előtti harcaival és a szakszervezet 1945 utáni feladataival és sze­repével. Több előadáson az ország gazdasági életével és a munkaversennyel kapcsolatos kérdéseket is megbeszélik. A hat előadásból álló sorozatot konzultációs megbeszélések formájában tartják meg. 720-an jelentkeztek a politi­kai előadásokra. Több helyen ezen a héten megkezdődik az oktatás. Kéthetenként tartják majd az előadásokat. A politi­kai oktatás a fagyszünet kez­dete előtt befejeződik; VADÁSZ FERENC: Ez sikerült. Ne hidd, hogy ügyeíögyótt vagyok. Szinte jó­kedvem támad. Dúdolok; »Én vagyok a, én vagyok a kunsági­fi, nem parancsol nékem sen­ki ...« Ilyés Zoli Kiskunfélegyházá­ról: volt, nincs. Azt a bizonyos Ilyés Zoltánt az érettségi után — de már előtte is — szünte­lenül Izgalomban tartotta a gond: fölveszik-e az orvos- egyetemre? Az apja a földmű­vesszövetkezet könyvelője volt, a régi világban a megye egy másik városában íőszámvevő. Onnan bélistázták. Zoli nem is tudta pontosan, hogy az mit jelent; amikor történt, túlsá­gosan fiatal volt hozzá, hogy megértse. De a földművesszö­vetkezeti könyvelő fia nem munkásszármazású, nem dol­gozó parasztszármazású, még csak nem is értelmiségi szár­mazású. Hanem micsoda? »Egyéb.« »Kizárt dolog, hogy fölve­gyenek« — mondta Gerhardt, az osztálytársam. Neki jómó­dú gyógyszerész volt valaha az apja. Szívesen jelentkezett volna ő is orvosira, de meg sem kísérelte. Engem is óvott a csalódástól. Mások szintúgy kételkedtek: »Az orvosira? Ott a legnagyobb a tülekedés. Csak • protekciósoknak, a pártta­gok gyerekeinek: van sanszuk.« Kitűnő tanulmányi eredmé­nyeim alapján mégis fölvet­tek. Akkor azt hittem, sorsom egyenesen és töretlenül ível majd. Elvégeztem három sze­mesztert ... De nem leszek or­vos. Ilyés Zoltánból semmi se lesz. Ilyés Zoltán nincs. Meg­szűnt élni. 2. Sulyok szemlátomást elége­dett. Feje visszahanyatlik a párnára, a falnak fordul. Ügy látszik, már alszik is. »... nem parancsol nékem senki, sem a Jászság, sem a Kunság, csak a karcagi,bíróság.« Margit mindig biztatott: »Énekelj, Zoli! Jó hallgatni. Szeretem, ha jókedved van. Igyál egy-két pohár bort, ne kényeskedj. Na, az én kedve­mért«. Hiába akart meglepni Su­lyok: össze se rezzentem. Ha Kecskeméten járnék a Nagy­templom előtt vagy Pesten a Városligetben, s ott kiáltana rám valaki, hogy »Zoli«, ak­kor se rezzennék meg. Hátra se néznék. Kár Zoliért. Nem volt akár­milyen gyerek. Jól mozgott. Talán a tegdaliásabü volt a Sok szép bemutatót látott a közönség népi tánccsoportban. »Micso­da mokány fickó!« — mond­ták róla elismerően, akik lát­ták. Egyszer a piactéren egy idős tanyai ember megtorpant, amikor szembejött vele: »Ez aztán a sűrű legény — muta­tott rá —, ezt jó anyatejjel táplálták.« Hol vagy, Zoü? Feltámadsz-« valaha? ...Az édesanyám sírja bal­ra van a temető főbejáratától. A vasveretes kapu fölött a »Feltámadunk« olvasható. Balra á nyolcadik szakasz má­sodik sorában a második sír­kő az anyámé. Följegyeztem a noteszom utolsó oldalára. Őr­zöm. Vajon a mostohám kül­di-« apámat, vagy hagyja-e legalább, hogy néhanapján ki­menjen a temetőbe, s virágot vigyen elhunyt hitvesének? A mostohám... ötvennégy­ben került a házunkhoz. Ti­zenkilenc éves voltam. Ö har­minc. »Szólíts Gittának« — bátorított. »Azért éppúgy tisztelhetsz.« Nagy mintájú tarka virágok borították pongyolája sely­mét. »Fiúi puszit« — incselke­dett, és odatartotta az arcát. Bársonyos volt a bőre. Apám kért: »Szeresd Git­tát. Az első házassága sze­rencsétlenül végződött, azt akarom, hogy boldog legyen mellettem, meleg otthonra ta­láljon nálunk.« Gitta sokszor megkérdezett: »Tetszem neked?« Azt felel­tem: persze. Ilyenkor azt hi­szem, él is pirultam. Táncos szórakozóhelyre mentünk hármasban. Apám szép szál ember. Akkoriban ötvenötödik évét taposta, de sokkal fiatalabbnak látszott. Olyan vidám tudott lenni, mint a velünk egykorúak. »Szórakoztasd anyádat« — kért. örült, hogy kénysze»" dettség nélkül vállalkoztam erre. Gitta pedig megszorítot­ta a karomat, s tánc közben halkan dúdolt. Lehelete a fü-i lemet, a halántékomat érte. 5 . Ügy éreztem, mintha finom o6®6™ Nagyon virágszállal csiklandoztak vol- |f na: tüzelt az arcom. »Büszke vagy rám? Kevés érdekes, szép Kisvártatva felbúgott egy parányi repülőmodéU benzin­motorja, de a nézők mégis az faldd, hogy nem.. 1£L"*>SP *7 ötvenhat elején a farsang­ban hálóztunk. A szövetkezet mulatságát az egyik tanyán rendezték. Gitta feje megfáj­dult a bortól. Éjféltájt kiállt a táncból. Apám szabadkozott: félig meddig ő a házigazda, vendégek érkeztek a megyei központtól, maradnia kell. Megkért: kísérjem haza Git­tát. Csörgés szánom repültünk. Havazott. Gitta nem húzott kesztyűt: én melengettem a kezét. A házunk elől a szán vissza­fordult. A dombról utána­néztünk. A hópelyhek függö­nyén át sápadtan hunyorogtak a város fényei. Gitta örült: kitisztult a feje. Kitátotta a száját, nyelte a hópelyheket és a hideg leve­gőt. Néztem, hogyan ragyog­nak a fogai. Hátrált, aztán lehajolt, hógolyóit gyúrt, és meghajított véle. Ellentáma­dásom elől bemenekült a ka­pun. Megállt a drótháló mö­gött. A hó vékonyan fedte a drótot. A fehér kockák közül négyből kiikandikáltak az uj esik tűntek fej, ágyút húztak maguk után. Gyorsan elfog­lalták állásaikat rakéta röp­pent a levegőbe, »Éjszakai gyakorlat.. * Véget ért a bemutató. Szép volt, érdekes volt az idei hon­védelmi napj Pelesz György Tűzoltóink bemutatója. Budapestre érkezett a Szovjet— Magyar Baráti Társaság küldöttsége A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Szovjet—Ma- _ gyár Baráti Társaság közötti jai, ahogy beléjük kapaszko-j egyezmény alapján hétfőn tíz­1 napos látogatásra Budapestre dott. A kapun kívül álltam, de olyan közel hozzá, mint a táncban. A csillogó fehér ke­r«*1-- -’«bbentem néztem a (Folytatjuk} • érkezett a Szovjet—Magyar 'Baráti Társaság küldöttsége. A 1 küldöttség, vezetője V. M Gerszet, a Daningrádi Népgaz­'dasági Tanács technikai iro­• dájának vezetője, finomme- tchani'kai m optikai intézet do­cense. Tagjai: M. S. Rozsnyó­vá, a kupavnai finomposztó­gyár munkásnője és K. A. Rjazsenova, a voszkreszenszki Kujbisiev vegyikomfoinét szu­perfoszfát üzemének vezetője. A vendégeket a Ferihegyi re­pülőtéren Kristóf István, az MSZBT főtitkára fogadta. Ott volt a fogadtatáson G. 7. Turjanica, a budapesti szov­jet nagykövetség titkári Alig hang­zott el az ün­nepi beszéd, megkezdődtek a bemutatóik. Elsőként nép­hadseregünk fiatal katonái­nak tomagya- korlatát lát­hatták a né* zők. Jól kidol­gozott gyakor­latok, csiszolt mozdulatok, rend, fegyelem jellemezték a katonáik sze­replését. S amint befejez­ték gyakorla­túikat, máris ' egyenruhás, géppisztoly os egység vonult a dísztribün elé, fegyveres tornabemutató következett. Nagy tapssal jutalmazták a nézők ezt äs. Ebben a pil­lanatban egé­szen alacsonyan agy lakhajtásos katonai repülőgép húzott ej a nézők feje födött, és másod­percek alatt eltűnt a felhők között. Felvillanyozódott a kö­zönség, kíváncsian figyelte mindenki, mikor érkezik visz- sza a gép. Nem is váratott sokáig magáira, újra mélyrepü­lésben száguldott él a csodál­kozó emberek szeme előtt. Az­tán az égbe tört, mintha csak egyenesen a napot akarná célba venni. Öriási kört írt le ezután, majd háton repült, míg csak el nem nyelte a tá­volság. Az ámulő nézők étőflt sorra peregtek a műsorszámok. Mo­toros akrobatika következett, fiatal lányok és fiúk mutatták be bravúros tudásukat. Olyan mesteri ügyességgel irányítot­ták a motorokat, hogy az em­ber szánté fölszásszemtí; a cso­dálkozástól: hált így ás lehet? »tan egy motoron. Okkal kapott tapsot minden mutatvány, és méltán jegyezte meg a hátam mögött egy nyolc év körüli kislány: »Mi­lyen merész emberek ezek!« Zúgott a taps, amikor hatan ültek egy motorra; telkesen ünnepelte a közönség a zász­lót lobogtató, integető bátor fiatalokat. A bátrak sportja követke­zett ezután — egyelőre még csak a földön. Az MHS ejtő­ernyős szakosztályának tagjai mutatták be talaj torna-gya­korlatukat A hét fiú olyan játszi könnyedséggel ugrotta át az asztalt, olyan ügyesen értek földet egy-egy dupla szaltó után, hogy ismét csak tapsolni kellett. A határőrség nyomnaókotyá- kat hozott a honvédelmi nap bemutatóira. Ezek az ö£ős ál­latok létrán és paJánkon; A ktteönség «sst sem tudj«, hová nézzen, földön és levegőben pereg­nek az esemé­nyek. másztak, ge­rendán szalad­tak végig. Csak az égő karikán nem akart át­ugrani az egyik kutya, de az­tán kitett ma­gáért: »diver­zárast fogott«, hiába akart szabadulni az »ellenséges ügynök« a szo­rító fogaktól, neon sikerült néki. Robbanás! TraMszformá- tortűz! Szem­ben a cüsztri- bümnel sűrű, fekete füst emelkedett a magseba. Ha­talmas láng- nyelvek nyal­Űszik a levegőben dosták az eget. Szirénaszó hallatszott, és fel­tűnt tűzoflitóságunk három nagy rohamkocsija. Megköze­lítették a tűz fészkét, villám­gyorsan fölszerelték fecsken­dőjüket, és a szó szoros értel­mében néhány másodperc múlva már csak halvány gőz- oszlop jelezte, hogy itt valami az ejtőernyős. Háromszor húattt él villámse­besen a tribün előtt, alig le­hetett szemmel követni. Aztán felszálltak a műrepü­lőgépek, a világbajnokságon szép sikerrel szerepelt magyar csapat tagjai szórakoztatták bravúros mutatványaikkal a nézőket. Közben katonai tehergépko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom