Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-23 / 223. szám

SOMOGYI KÉPLAP 4 Vasárnap, 1962. szeptember 23. Túl a négyszázezer kilométeren... Hajnali 5 óra. Néptelenek az utcák, csak itt-ott látni egy-egy munkába siető embert. Jármű is kevés akad még ilyenkor. Nincs nehéz dolga a Lelle felé igyekvő FB 40-10-es rendszá­mú tehergépkocsi vezetőjének, nem kell kapcsolgatnia, a se­bességet csökkentenie. Egyen­letes robajjal dolgozik a mo­tor. Szinte kiabálni kell, ami­kor beszélgetni kezdek a kor­mánykeréknél ülő Farkas Hen­rikkel, a 13. sz. AKÖV egyik gépkocsivezető jéveL — Mióta vezet? — Későn kezdtem, 34 éves koromban, most 49 éves va­gyok. 1947-ben vizsgáztam sze­mély-, majd 1949-ben teher­gépkocsi -■vezetésből. — Melyik útvonalakon jár? — Tíz éve járok az anyagbe­Pesten a sofőrből mindenes lesz, mint Sarkadi Imre, a vállalat anyagbeszerzője tré­fásan megjegyzi. Segít le- és felrakni az anyagot, s alkatrész után szaladgál. A farmotoros Ikaroszhoz hűtőre van szük­ség, rohanás a Dózsa György útra. Onnan a Ruggyanta Gyár­ba siet gumibelsőkért, majd köpenyért a Dessewffy utcába, innen a Kossuth Lajos térre telex gépekhez való papírteker­csért. öt óra, mire ebédhez ül­hetünk. Szerencséje van — mondják róla társai. Valóban! Szeren­cséje azonban nyugodtságában, megfontoltságában rejlik. Nem veszti el fejét akkor sem, ami­kor a hazafelé vivő úton egy Moszkvics hirtelen elénk vág, mert vezetője rosszul számítot­szerző kocsival Budapestre. Hetenként háromszor, van úgy, hogy csak egyszer-kétszer, de havonta öt alkalommal rend­szeresen. Ébredező községek marad­nak el mögöttünk. Néptelen a Balaton-part, elhagyatva ásí- t.oznak az üdülők. Székesfehér­várig alig-alig találkozunk gép­kocsival. Fehérvár és Buda­pest között azonban megválto­zik a kép. Gépkocsik hosszú oszlopokban száguldanak cél­juk felé. — Engem szórakoztat a veze­tés — mondja Farkas Henrik. — Élvezem a motor zaját, azt, hogy a kormány engedelmes- keddik akaratomnak. Nem tu­dok. haragudni még a fegyel­mezetlen gyalogosokra sem. Nem neki, hanem nekünk kell a közlekedési szabályokat is­merni. Budapesten, a Kálvin tér előtt, az úttest közepén egy tíz év körüli iskolás fiúcska áll. Csikorog a fék. Farkas elvtárs int a gyereknek, s az villám­gyorsan eltűnik a gyalogjárón levő emberek gyűrűjében. A Tanács körúton egy kék Moszkvics szabálytalankodik. Tulajdonosa néhány tízezer forint árán drága tanulságot szerzett magának. Nem figyelt a közeledő villamosra, az oldal­ba kapta a kocsit, s majd húsz méteren tolta maga előtt. — Engem egy sorompó taní­tott meg az óvatosságra — szó­lal meg hosszú hallgatás után útitársam. — Bajáról jöttem hazafelé. Az egyik vasúti átjá­rónál az elhaladt vonat után felhúzták a sorompót. Indul­tam, s csak az utolsó pillanat­ban tudtam fékezni. Hajszálon függött, hogy az ellenkező irányból érkező mozdony el nem gázolt. Igen, figyelni kell, nagyon óvatosnak kell lenni még ak­kor is, amikor a közlekedési szabályok előnyt biztosítanak. Visszafelé jövet Vácról Újpest határában egy lassan baktató szolteret szabálytalanul elő­zött a GA 33-47-es pótkocsis autóbusz. Szerencsére megáll­tunk, Farkas elvtárs udvaria­san előzni engedte siető kollé­gáját. De mi történik akkor, ha ragaszkodik a szabályokhoz — hiszen ezek az ő előnyét bizto­sították —. vagy ha mindkét gépkocsivezető a másik udva­riasságára számit? Erre jobb is gondolni. ta M a szembejövő jármű tá­volságát. Siófokon, az új ÁFOR- kúfnál benzint veszünk. Beál- lunk a kocsival, s a kis presz- szóban már főzik is Farkas elvtársnak a feketét Farkas Henrik a 13. sz. AKÖV legkiválóbb gépkocsive­zetője. Autójának hűtőjén két jelvény is tanúskodik erről. A bronzjelvény 200 000, az ezüst 300 000 kilométer balesetmen­tes közlekedés után került oda. Most terjesztették föl arany- jelvényre, ugyanis több, mint 400 000 kilométert tett meg baleset nélkül. Farkas elvtárs november 7-én kapja meg az aranyjel­vényt. Ilyennel még senki sem büszkélkedhet megyénkben. Szalal László Az útépítés gondjai a Május 1. utcában A hét eleji esőzés megijesz­tette Kaposvár lakóit. Mi lesz a Május 1. utcával? Ell- készül-e a tél előtt? — röp­pentek föl az izgatott kérdé­sek, s nem is minden ok nél­kül. Már jó ideje fel van bontva a kövezet, és a föld­kupacok okozta rendetlenség ahelyett, hogy csökkenne, egy­re növekszik. Mikor jött az eső, térdig sáros lett minden­ki, aki végigment a Május 1. utcán. Sok embert visz oda a dolga — az üzletek, intézmé­nyek javarészt ott találhatók —, tehát sok embert érint az út építése. Ezernyi óhaj Mindenki szeretné már lát­ni n szép új aszfaltot a vá­rosban, de kevesen gondolnak arra. hogy az építkezés idejé­re sok mindenről le kell mon­dania a lakosságnak. Többen zúgolódnak a sár, a zaj, a köz­lekedési nehézségek miatt. Az egyik ember azért zsörtölődi^!:, mert nagyot kell kerülnie, amíg átjut az utca túloldalá­ra, a másik meg azért, mert nem előttük áll meg a busz, vagy nem mehet haza gépko­csijával. Szent igaz, gondok ezek, de némi türelemmel, be­látással érthetővé válik, hogy mindez velejárója az építés­nek. Négy vállalat is dolgozik 80—100 cm széles és 120—150, cm magas betoncsatornát ké­szítettek. A postai és a vil­lanylégvezetékeket földkábe­lekkel cserélik fel. Az útépítőknek a legnehezebb A sok vállalat dolgozói egy­szerre alig-alig férnek el a munkahelyen. Kivált az út­építőknek nehéz, ölt csak ak­kor kerülhetnek sorra, amikor a többiek mér végeztek. A rosszalló tekintetek persze a Közúti Üzemi Vállalat dolgo­zói felé röpködnek, hogy miért nem sietnek jobban. De az útépítők 50 napos ké­séssel kezdhettek hozzá az út­test burkolásához az Április 4. utcában. A dolgozók igye­kezetét bizonyítja, hogy ezt az időt már három hétre csök­kentették. Ha az időjárás en­gedi, október 6-ra a Kossuth térig végeznek az aszfaltozás­sal, s átadják a forgalomnak a Széchenyi teret meg az Ady Endre utcát. A Május 1. utca átadásának határideje no­vember 6. Azonban nem ké­szül el az út akkorra! Czellár Lászlónak, a Közúti Üzemi Vállalat igazgatójának számí­tása szerint — ha az időjárás engedi — november 20-a kö­rül adhatják át a Május 1. utcát. Az út elkészültéig még csaknem 19 000 négyzetméter aszfaltot kell fölkenni, előbb azonban az alá több mint 2000 köbméter alapbetont és 2300 tonna kiegyenlítő réteget kell leteríteni. Száztizenöt út­építő tevékenykedik a város átkelési szakaszán. Az asz­faltozok éjjel-nappal dolgoz­nak. a többi brigád is nyújtott műszakban végzi munkáját. Amit lehet, gépek csinálnak. Vibrátorok, vontatók és ekék. dömperek, aszfaltozó- és be­tonkeverő gépek segítenek az embereknek. Mindez azonban kevés. Ami hátráltatja a munkát Az anyagot, az építési tör­meléket az AKÖV kocsijai szállítják. Sajnos, olyan pa­naszt hallottunk. hogy az AKÖV nem mindig biztosít elegendő kocsit. Erre a hétre 12 gépjármű helyett csak 8 jutott. Földes, szemetes az út, és gond, hogy a hulladékot szállítsák-e él, vagy az anya­got hozzák-e a gépkocsik a munkahelyre. Az sem sietteti az út elkészülését, hogy a szerelő vállalatok hátramozdí- tóan ragaszkodnak a határ­időkhöz. A Hídépítő Vállalat­nak például október 5-ig kell elvégeznie a csatornázást Készen is lesznek vele, hisz a víznyomó csöveket is a ter- vezettnél egy héttel előbb le­fektették. Örvendetes ez, ám annál kevésbé sz, hogy köz­ben az aknákat nem készítet­ték el, s az útépítők nem kezdhették meg a munkát. A DÄV dolgozói a kiemelt os- tornyőeket ez út melléj fek­tették és otthagyták. Kerül­getni kellett őket, s ez is fé- kezte a munkát. Essék néhány szó a nemtö­rődöm emberekről is. Azokról, akik lélektelenül átsétálnak a friss betonon, aszfalton; volt, aki kerékpárral, sőt akadt, aki kocsival hajtott rá a még képlékeny útra. Sok időbe ke­rült, amíg helyrehozták az így okozott hibát. Néhány szülő­nek pedig nem ártana, ha fi­gyelemmel kísérné, merre jár gyermeke. A csatornázáshoz kiásott két-három méter mély árkok fölött ugrándoznak dél­utánonként. Súlyos következ­ményekkel járhat az ártatlan­nak látszó játék. A város legforgalmasabb út­jának átépítése rengeteg gonddal, bajjal jár. Tüirélmes- seknek k£ll lennünk a mun­kák befejeztéig, hisz a mi ké­nyelmünket szolgálja majd a korszerű, új út. Roland Ferenc Figyelembe kell vermi, hogy itt nem csupán útkorszerűsí­tésről van szó, hanem az út­test alatt és fölött levő kü­lönböző vezetékek cseréjéről is. Ez pedig megnöveli a fel­adatokat, s több. vállalatnak ad munkát A Hídépítő Válla­lat, a Posta, a DÁV és a Köz­úti Üzemi Vállalat dolgozói fáradoznak azon, hogy men­nél hamarabb jó út legyen a város központjában. A Hídépítő Vállalat új ivó­vízvezetékeket és esövízcsa- tomákat fektet le. Régen mindössze 175 mm átmérőjű csöveken jutott el az ivóvíz a Május 1. utca és az Ady Endre utca házaihoz. Ezekkel már alig lehetett ellátni a fogyasztókat Hogy a jövőben ne legyen fennakadás, 300 mm keresztmetszetű csövekre cserélték ki a hálózat e ré­szét. Hasonlóképpen kellett eljárni az esővízcsatomákkal. Mindeddig tégla vezetékek hú­zódtak az úttest alatt, s mert eziek helyenként omladoztak, vízszállításuk bizonytalanná vált. Most a Május 1. utcában 80 cm átmérőjű betoncsöveket helyeztek el, a Kossuth tér­től a Malom-árok felé Követésre méltó a mezöcsokonyai példa Hogy hogyan alakul egy ter­melőszövetkezet eredménye, milyen változást — többletbe­vételt vagy kiesést — idéz elő egy-egy növényféle termése, milyen eltérések vannak a tervezett és az elért hozamok között — mindezt megmutatja a pontos könyvelés. Az ügyvi­teli dolgozók, könyvelők és adminisztrátorok tudnak »ol­vasni a számokból-«, ám a szö­vetkezeti gazdák többsége nem jártas az irodai dolgokban. Ho­gyan lehetne megvalósítani, hogy a szövetkezet gazdái is el­igazodjanak a könyvelési ada­tok között? Mezőcsokonyán lát­tunk néhány példás, követésre méltó módszert, amelyeknek segítségével a tagok bármikor megállapíthatják » gazdasági események pénzügyi kihatásait. Táblázat a falon A több, mint 3000 holdas me- pedig zőcsokonyai Üj Erő Termelő­ZSÁKUTCA Leveszik róla a bilincset, és odateszik mel­lé a vádlottak padjára. Meglóbálja karjait, mintha újra szabad volna, s már röpülhetne, szárnyalhatna, mint a sas a magasban. De Marjai Iván illúziója csak néhány pil­lanatig tart, hisz a börtönőr mellette marad, hogy a tárgyalás után, ha nem mentik föl, újra magával vigye. Ezen a tárgyaláson dől el, hogy le kell-e töl­tenie azt az egy évi börtönt, amelyet az idén szabott ki rá a Siófoki Járásbíróság, vagy pe­dig visszaviheti a börtönőr a bilincset, mert nem lesz rá szükség. De jó volna meg nem történtté tenni mind­azt, amit a bírósági jegyzőkönyvekben vád­ként leírtak! A bíró most éppen ezt olvassa fel. .. .Marjai Iván 19 éves budapesti lakos va­lami csekélységen összekülönbözött édesany­jával, otthagyta állását. Előbb Dunaújváros­ba, majd Balatonszemesre költözött. Szeme­sen álkulccsal behatolt egy villába, s elrejtő­zött. Innen kiruccanva követte el sorozatos lo­pásait, betöréseit. Mintegy 7000 forint értékű tárgyat tulajdonított el. A pénz egy részét szó­rakozásra költötte a szép szál ifjú, akinek lá­nyos arcbőre olyan finom és átszellemült, mintha üvegházban nevelkedett volna. Szavai akárcsak egy még anyai gondoskodásra szo­ruló gyermeké: »... Bíró úr, én szeretnék is­mét becsületes lenni. Szeretném jóvátenni édesanyámnak mindazt a keserűséget, ame­lyet magatartásommal okoztam. Bíró úr, én felnőttnek érzem magam. Most, a börtönben kaptam meg a katonai behívómat. Szeretném a többi fiatalhoz hasonlóan becsülettel szol­gálni hazámat, és bebizonyítani, hogy lehet rám számítani...« Nincs az a bíró, ügyész, aki meg ne sajnál­ná ezt a gyér Írem bért. akinek most az utcán jár képzelete. Ott látja magát, amint a be­sorozottak pántlikás seregében dalolva integet az édesanyjának, akit akkor látott utoljára, amikor eljött őt meglátogatni a kaposvári börtönbe. A Siófoki Járásbíróság nem követett el tör­vénysértést, amikor az első tárgyaláson ki­szabta a büntetést. Ivánt hétévi börtönnel is Bújhatták volna tettéért. A bíróság azonban a legenyhébb büntetést alkalmazta. S ezt az íté­letet hagyta most jóvá a fellebbviteli bíróság. Lehetővé tette azonban, hogy ha Iván jól vi­selkedik a börtönben, büntetésének egy ré­szét elengedjék. A fiú az ítélet hallatára elsápad. Csalódás látszik rajta. Rosszul esik neki, hogy nem méltatták kegyelemre. A bíróság indokai már kevésbé érdeklik. Nem figyel arra hogy azért van ez a szigorúság, mert tettei veszé­lyesek voliak a társadalomra nézve. Pedig gondolnia kellene erre is; jó volna, ha most hallaná annak a fiatalasszonynak a kifakadá- sát, akit a minap az egyik orvosi rendelőben láttam. Ajkát összeverték, fogait kiütötték Ivánhoz hasonló ifjak csak azért, mert nem ment el velük táncolni. Ekkcr talán Iván is jobban megértené, hogy a bűnösnek bűnhőd­nie kell. A büntetés nyomatékosan kell figyelmeztes­se, hogy az az út, amelyre ezen a nyáron lé­pett, amelyen a munkakerülés, a mások tu­lajdonának megdézsmál ása vezette, nem jár­ható. Zsákutca, amelynek végén börtönőr áll. Vajon érzi-e ez a fiú, hogy sajnáljuk, s hogy a társadalom megmente ni és nem el taszítani akarja őt? Talán sejti, hogy biztatják is: em­bereid meg magad, Iván! A börtönben gond ld meg még egyszer, hogy hol hibáztad el, és bizonyítsd be, amit az imént jó szándékodról mondtál. Del-Íratsz még pámtiikás fiatalok között becsületes emberként te is. És vár, hidd el, kitartóan vár az édesanyád ... Szegedi Nándor szövetkezetben nem érték be annyival az irodai dolgozók, hogy Szálát János főkönyvelő­nek és Tóth Margit anyagköny­velőnek megvan a képesítése. Kutas Sándor és még két ad­minisztrátor, sőt a raktáros is beiratkozott a könyvelői tan­folyamra, s a napokban már részt is vettek az oktatáson. A főkönyvelőnek már csak egy vizsgája van hátra, s ha sikere­sen leteszi, mérlegképes köny­velő lesz. Az Üj Erő Tsz irodai dolgozói közül mindenki tanul, képezi magát, s így tudnak egymásnak segíteni a munká­ban. Az előírtakon kívül több olyan kimutatást is készítettek, amelyek a tagok tájékoztatá­sát szolgálják. — Az volt a célunk, hogy megismertessük a szövetkezed gazdákat az évközi eredmé­nyekkel és kiesései? kel, s azt is megmutassuk, hogy miből áll az irodai dolgozó munkája. Sok tsz-tag ugyanis rosszallóan, az elégedetlen ember hangján nyilatkozott az irodistákról, csak azért, mivel mi az asztal mellett ülünk, nem a mezőn dolgozunk. Ügy gondolom, hogy célunkat elértük, és a könnyen áttekinthető táblázatokból, ki­mutatásokból, melyeket készí­tettünk, képet kapnak a tagok egy-két fontosabb üzemágról, s a mi mindennapi munkánk­ról is— mondta a főkönyvelő. Az egyik ilyen táblázat a hízóállatok havonkénti súly- gyarapodását és egy kiló hús előállításának közvetlen költ­ségét mutatja. Az öles, plakát­szerű papírlap, amely az iroda falán függ, közérthetően közli, hogy a hízósertések júliusban például 16 kilót híztak átlago­san. Egy hónap alatt 55 000 fo­rint értékű takarmányt etettek föl velük, és 121 munkaegysé­get kaptak a gondozók. Így jú­liusban 13 forintba került egy kiló sertéshús előállítása. A gépek és az emberek rítottak meg azzal, hogy a gépállomás traktorai helyett sa­ját gépeikkel végezték a mun­kák egy részét. De többet is megtakaríthattak volna, ha a traktorosok jobban vigyáznak gépeikre. Az Üj Erő Tsz gazdái mun­kaegységeikről is jobban tájé­kozódhatnak az idén, mint az elmúlt években. — Beláttuk, hogy az asszo­nyoknak odahaza is sok dolguk van, ezért nem terheltük őket csapatvezetői termivalókkal. Helyettük brigádelszámolókat állítottunk munkába — magya­rázta a főkönyvelő. Így egysze­rűbb, pontosabb a munkaegy­ségek elszámolása, és ami a legfőbb: a dolgozók havonként kétszer kézhez kapják teljesít­ménylapjukat, és aláírásukkal igazolják az elszámolás helyes­ségét. Így kisebb a tévedés le­hetősége, s ha mégis előfordul, idejében tisztázhatják, s nem kell hónapokra visszamenően a hibák után kutatni. Hasznos kiegészítés Az Üj Erő Termelőszövetke­zet irodai dolgozói nem érték be azzal, hogy kéthetenkénti vezetőségi ülésekre és a ne­gyedéves közgyűlésekre adato­kat szolgáltatnak a beszámo­lókhoz, hanem ennél többre tö­rekedtek. Nem állapodtak meg az előírt könyvelési formánál, hanem kiegészítették. Szalai elvtárs szerint azért, mert: — Érdekli az embereket, hogy mennyit híztak a sertések, és az sem közömbös, hogy a trak­torokat hányszor kell javítani. Ha mindenről tudnak, nyugod- tabban végzik napi munkáju­kat, és hasznos javaslatokat te­hetnek az esetleges hibák meg­szüntetésére. Hero>»iz Ferenc teljesítménye Egy másik kimutatás arról ad számot, hogy a tsz öt erőgé­pe mennyit dolgozott az év el­ső felében. A számokból meg­állapíthatjuk, hogy például » G—35-ös traktor gyakran szo­rult javításra, s emiatt hcsz- szabb ideig kiesett a termelés­ből. Sokat kellett* rá költeni, az alkatrészek ára meg a ja­vítási díj miatt ebből a gépből volt a legkevesebb haszna a tsz-nek. Ez a kimutatás arról tanúskodik, hogy fél év alatt csaknem 150 000 forintot taka­550 niasfar ösztöndíjas ka/jíui egyetemeken Az 1962—63-as tanévben mintegy 550 magyar ösztöndíjas tanul kül­földi egyetemeken, főiskolákon. Csaknem négyszáz hallgató tanul­mányait folytatja. 160-an pedig mint első évesek kezdik meg a ta­nulást. ösztöndíj asaink közül a legtöbben a Szovjetunióban • tanul­nak. Jelentős számban kerültek magyar fiatalok a Nemei. Demok­ratikus Köztársaságba, Csehszlo­vákiába, Lengyelországba, Bulgá­riába, többen pedig távol-keleti or­szágokba — a Kínai Népköztársa­ságba, a Vietnami Demokratikus Köztársaságba, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságba — nyel­vészeti tanulmányokra. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom