Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-21 / 221. szám

SOMOGYI NÉPLAP

6

Péntek, 1962. szeptember %

^/Harcaii — (Ráma — ^pávizJ — ^/llar euli------------------------------>

L

ÁTOGATÁS

SZIKRA JÁNOS

MŰTERMÉBEN

Már nem kell bemutatni. A festészet nyelvén mutatkozott be korábban és nem is egyszer. Alkotásokkal, amelyek erőteljesebben, meggyőzőbben bizonyítanak a szónál. Nem számítva a somogyi tárlatokon való részvételét, tízévnyi készülődés után a Fényes Adólf-teremben megrendezett önálló tárlatával vonta magára a figyelmet Szikra János, aiki Kmetty tanítványaként nyerte el a tanári diplomát 1949-ben. A budapesti kiállítás kellemes meglepetést szerzett a pályatársaknak és a képzőművészet barátainak. A közvélemény megtanult egy új nevet, s elkönyvelte e név gazdáját a tehetséges koloristák között

így:

— Sakra János? Tőle még sokat várhat a magyar piktorai A sikeres bemutatkozás után mi szabta meg a festőművész-tanár fejlődésének útját? Talán nem túlzás, ha azt mondjuk erre, hogy az a másfél hónap, amit Olaszor— Három év alatt talán sikerül olyan képanyagot összehoznom, ami érdemes arra, hogy képzőművészetünk követe legyen a Via Margettán.

Szerényen egészíti ki az előbb mondottakat:

— Addig még néhányszor ellátogatok Ábrahámhegyre Ber- náth Aurélhoz. Szükségem van az ő szeretetteljes, de száraz tárgyilagosságára. Egyetlenegy órás korrektúra Bernáth Auréllal többet ér, mint a hónapokig tartó keresgélés, kísérletezgetés!

Ezt nem kell bizonygatnia. Nemrég hallottam szakmai körökben, hogy ha Bernáth Aurélon múlna a kiállítások képFramciaosszág- ban töltött

1961 őszén. A világot látni, többet tudni, érteni és adni belső igénye a a művészt sokkal kérlelhetetlen ebbül sarkon tyúzza, mint az átlagembert, hiszen a művész tudja leginkább hogy milyen rengeteg » megismemfvaló, hogy tág horizont nőikül

a legbiztatóbb tehetséget is polipként keríti hatalmába, fullasztja meg a provincializmus. És a cél — éppen a magyar képzőművészet legjobb hagyományai szerint — az, hogy a művész benne éljen a jelen kultúrtörténetének vérkeringésében.

Nagy izgalommal készült az olaszországi tanulmányútra, majd Párizsba, a »művészetek Mekkájába«. Rómában és környékén egy hónapot töltött. Élményekre szomjas zarándokként járta vázlatkönyvével a képtárakat, az építészeti műremekeket. Látta — és nemcsak az utazó szemével — az ódon Velencét és Civita- vecchiát. Rómában a képtárak lenyűgöző gazdagsága, a műemlékek bámulatra méltó monumentalitása ragadtatta el. Vázlatkönyve tanúskodik arról, hogy nem könnyen múló élmények gyarapodtak tarsolyában.

Lapozgatjuk a vázlatkönyvet, majd a festőállványra szerelt képkeretben megjelenik vászonra rögzítve Velence tarka nyüzsgésű tereinek egyike háttérben a Dózse-palotávaL Emitt a Ponte Angelicóhoz, az Angyalvárhoz vezető már- ványhíd fehér teste világít.

Mit hozott haza magával? Nem olyasmiket, amikkel általában megrakják magukat a mai külföldjárók. Hazahozta Itália világosabb, ragyogóbb színeit, tömérdek élményét, új ismereteit, tapasztalását.

Szikra János ecsetjét majd fél évig nyűgözték le a tanulmányút élményei. Pedig nem várt lehetőség mosolygott rá Rómában. Ajánlatot kapott, hogy a Via Margetta kiállítótermeinek egyikében örömmel fogadnák és rendeznék meg tárlatát,

— Mennyi időt szán az olaszországi kiállításra való fölkészülésre?

Jóllehet a félévnyi szünet után termékeny alkotó korszak köszöntött rá — csaknem hatvan festményét néztük már »eg —, ezt mondja:

Szikra János: SZAJNA-PART

anyagának lektorálása, akkor nagyon kevés kiállítás lenne Magyarországon. Szikra szigorú atyai barátot választott. Dicséretére válik ez a választás.

A keretben most egy virágcsendélet jelenik meg. Posztimpresszionista megoldása arról tanúskodik, hogy nagyjából leszűrődtek már a tanulmányút frissítő élményei. Majd kellemes meglepetésként fedezünk föl valami újat: Szikra János eddig nem foglalkozott figurális kompozíciókkal, csak a táj poézise foglalkoztatta. Elsősorban a balatoni táj költészete. Üjabban jó néhány figurális kompozícióval gazdagodott gyűjteménye.

Párizs művészi miliője nagyon érdekes, és zavarosabb, mint akárki hinné. A modem irányzatok képviselői — akik úgyszólván egyeduralmuk alatt tartják a Szajna-partnak körülbelül négyszáz magángalériáját — azt vallják gyanakvást keltő hangosságúkkal, hogy az egész Louvre-t úgy, ahogyan van, föl kellene gyújtani. Láttam néhány képet az úgynevezett modemektől, persze csak kirakaton keresztül. Nem mentem el egyik galériába sem, mert féltem, hogy fölöslegesen megzavar a látnivaló. Viszont a fölégetésre szánt Louvre-ban rengeteg időt töltöttem, és nem bántam meg.

Hogyan is bánhatta volna! Hiszen ha csak arra gondolunk, hogy a Louvre épületét 1546—76-ig építették Pierre Lescot építész tervei szerint, csak magát az épületet is érdemes megnézni! De a Louvre a világ egyik legnagyobb műgyűjteménye is, amelyet 1953- ban rendeztek át teljesen. Azóta a képtár anyaga nem a nemzeti iskoláknak, hanem a .nemzetközi művészeti áramlatoknak megfelelően elrendezve várja a látogatókat.

Míg élményeiről beszélve hitet tesz a művészet küldetése mellett, tovább cserélődnek a vásznak a keretben. Itt egy szordínós színvilágé . virág- csendélet háttérben a Balatonnal, amott egy marcali utcarészlet. Hosszú ideig kutatom a képek varázslatosságának titkát. S csakhamar fölfedezem, hogy a művészt a szembejövő fény problematikája foglalkoztatja és nem is sikertelenül. A kék és zöld színek agybejátszása újra meg újra Párizst idézi. Manet képeire kell gondolnom. Mintha kitalálta volna, rám néz:

— Nem félek a reminiszcenciáiktól, a hatásoktól. Ha félnék, nem mernék tanulni a nagy mesterektől, akik színién tanultak az őket megeló- zőefctől.

Nincs is félnivalója, mert a legjobb posztimpresszionista hatások már egyénítve jelentkeznek a tanulmányúit után született kompozíciókban. Hosszan időzünk a Száj' na-parti horgász képe előtt Megkapóan szfndús, friss alkotás, és nem egyedülálló a kész munkák vaskos közegében. Nem mondtam ki ott, itt leírom: Szikra János nem érdemelne-e meg egy hazai, kaposvári kiállítást? Van mi- hol kiválogatom az esetleges tárlat anyagát, és miért ne mi lássuk elsőként, ami — lévén somogyi festőről szó — a mienk ?!

Nagy példaképére, Egrg József művészetére terelődik a szó. Egryt sokan vádolják azzal, hogy festészete nem mindenki számára közérthető.

S amit erről mond, azt nemcsak a művész, hanem a rajztanár is vallja:

— Majd ha a képzőművészeti műveltség általánosabbá válik, nem hallani ilyen hangokat. Ennek a kornak, amelyben élünk, nem a részletekben elvesző művészetre, ábrázolásra van szüksége. Az egésznek a lényegét kell megkeresni. Egry ezt csinálta. Nálánál senkinek nem sikerült jobban megfesteni a belátón költészetét.

Egy kicsivel később így vall a korszerűségről:

— Az a legkorszerűbb, ami a legegyszerűbben sűríti a lényeget. Köznapi szóval élve: a valóságot.

Hogyan él, nem érzí-e távolinak Marcalitól a világot? Nem. Bár néha nagyon nehéz. Különösen akkor, amikor állítólag művelt emberekkel szemben kell szóvitában megvédeni a művészetet. Kényszeredett mosollyal számol be arról, hegy nemrég a Mona Lásának kellett »lovagi szolgálatokat« tennie. »

_ ???

— Ügy vélekedett az ellenfél, hogy a Mona Lisa »csak egy bárgyúan mosolygó nő«, és hogy a mai kornak nincs szüksége a művészetre.

... Nem könnyű a próféta- ság! Ügy látszik, még a szőkébb hazában sem az. Illetve különösen így nem könnyű, hiszen Szikra János nemcsak fest, hanem tanít is, és mellette a megye háromszázötven iskolájának rajz-szakfelügyeletét látja el. Nem tudom, de föltételezem, hogy lehetne lazítani a munkatempón, hogy Szikra János művészi kiteljesedésének most fölfele indult útja meg ne törjön.

i László Ibolya

Szívesen tapsoltunk

a Kaposváron vendégszerepelt Központi Délszláv Népi Együttesnek, amely ez alkalommal látogatott él először városunkba, hogy derűt, színvonalas szórakozást adjon a Lattnka Sándor Művelődési Ház közönségének. Már a fergeteges nyitó kóló elfeledtette vélünk a várakozás bosszúságát. (Ugyanis háromnegyed órás késéssel érkezett meg az együttes.) A második meglepetést, hogy Varga András egy operaházi beugrás után lemondta közreműködését, -belenyugvással fogadtuk. A színes, változatos műsor az ő jelenléte nélkül is tökéletes egészet alkotott. Sőt, így volt — a véletlenék összjátéka folytán — magávalmagadóan egységes és stílusos a műsor.

Néhány szót vendégeinkről: Ez év tavaszán a Német Demokratikus Köztársaságiban és Csehszlovákiában, jártak. A Központi Délszláv Népi Együttes nemrég ünnepelte fennállásának negyedik évfordulóját. Fiatal kora ellenére nagyszerűen összeforrott az együttes. Meggyőződve a táncosok vituozif ásóról. a tamburazenekar és a szólisták pódiumra érett művészetéről, nehéz volt élhinnünk, hogy nem főhivatású együttes vállalkozott a művelődési ház színházterét megtöltő közönség szórakoztatásaira. Végül is csak hitelt kellett adnunk a szónak. Az együttes tagjai munkás- és egyetemista fiatalok, akik négy év alatt méltó tolmácsolóivá lettek a dalokban, táncokban oly gazdag délszláv népi kultúrának.

Szívesen hallgattuk a Zori- nácz Katalin előadásában felhangzó dalokat, a Dékity— Zsuzsity gitár- és énekesduó tolmácsolta dalmát népdalokat, a sajátosan szép hangzású tamburazenekar számait, a Filipoty—Paskal-éuó által előadott macedón melódiákat. A legosztatlanabto sikert a régi bácskai férfitánc, a Momácska kóló mellett az a lírával átitatott tánckompozíció aratta, amely harmonika- és dob-, majd csak dobkísérettel a balkáni népek tánckultúrájából adott ízelítőt. Különösen szép volt a dobbal kísért kar- sóstanc, Benkő Zsófia Kiricskovics Antal — az együttes művészeti vezetői — előadásában;

Fölidézve a ráadást követelő tapsokat — amelyek úgyszólván minden műsorszám után felcsattaratafc —, a vitathatatlan sikert, a Központi Délszláv Népi Együttes mindenkor szívesen látott vendég tesz Kaposváron.

ft. I»

A cigánytelepek

tahi járási tisztasági versenyében első az andocsi

(Tudósltónktötj

Huszonnégy telepen 500 cigány él a tahi járásban. A telepeken az év elején tisztasági felelősöket választottak, s ezek nagy gondot fordítottak az egészségügyi szabályok megtartására. A tengődi és a daránypusztai kivételével mindenütt kdmeszelték otthonukat. A telepek közül az an- docsit, a kisibárapátSt és a karáéit találták a legtisztábbnak. A napokban befejeződött vizsgálat azt is megállapította, hegy a cigánytelepeken megszűnt a tetvesség.

A tanköteles gyerekek rendszeresen járnak iskolába. Kisbérapátiban több cigánygyerek ért ed jó, illetve közepes tanulmányi eredményt. Egy karáéi kislányt kiváló tanulmányi eredményeként fölvettek a középiskolába A tanács végrehajtó bizottságának csütörtöki ülésén — ahol a cigánykérdés is napirenden szerepelt — megállapították, hogy a községi tanácsok egyre hatékonyabban segítik a cigányakat a letelepedésben. Tabon például öt cigánycsaládnak juttatnak házhelyet, Zicsen két cigánycsalád máris saját házában lakik.

A cigányok munkáiba állítása is mindinkább megoldódik. Az Útépítő Vállalatnál, a tengődi és a daránypusztai állaim gazdaságban, a bábany- megyeri, a bedegkéri, a fiadi, a gamási, a kisbárapáti, a hálái, a somogyacsai, a somogy- megyesi és tabi tsz-ekben szép számmal — s általános megelégedésre — dolgoznak már cigányok.

Mai gyerek

Egy házaspár sétál egy

4—5 év kötüli kisfiúval a nagyatádi szülőotthon előtt. Megállnak beszélgetni egy idősebb asszonnyal. Egy pár perc múlva búcsúzkodásra kerül a sor. A szülök biztatják a »srácot«: »Köszönj szépen a néninek.« A kisfiú nem sokat kéreti magát, nagy hangosan kivágja: »Szervusz.«

A szülők megbatránkozva dorgálják csemetéjüket:

»Hát igy tanított téged édesanyu köszönni?«

A gyerek egy pillanatig elgondolkozik, azután mint aki tudja az illemet még egyszer köszön: »Szia.«

Erre aztán a házaspárnak is torkán akadt a szó.

—dz —

Biztos, ami biztos

Kelenföldről húz velünk a 49-es viMamos a Körtér felé. A iksalauznő felszólítja az utasokat, hogy váltsák meg a jegyüket. A peronon j> megszólal egy fejkendős falusi néni:

— Tessék mondani, az ötödik megállónál is megáll a villamos?

— Természetesen, nénikéül — hangzik az udvarias válasz;

— Akkor addig kérek egy jegyet.

— Miért, melyik utcába tetszik menni? — érdeklődik a kalauznő.

A néni megmondja az utca nevét, erre azt a választ kapja, hogy akkor nem az ötödik, hanem a negyedik megállónál kell leszállnia.

— Ö, akkor ón leszállók

már a harmadiknál. Biztos, ami biztos.. —ds —

» *■*

Tied a sírkő, magadnak készíted!

Egy fokvárosi cég a »Csináld magad«-mozgalom keretében olcsó áron ad el síremlékeket. Ezeknek egyes részeit egyszerűbb vagy luxus kivitelben lehet beszerezni, és a vevő néhány óra alatt egyedül is könnyen összeállíthatja- Az elkészült sírkövet a cég csekély ellenszolgáltatásért kiszállítja a temetőbe;

Terroristák az alagűtban

Rohamosztagok Nyugat-Berlinbeu Futár idegen útlevéllel Közönséges bűnözők a „szabadságért*

»Vádlott! Ismeri ezt az amerikai rádió-adókészüléket?«

»Ismerem, én használtam.«

Elsöprő erejűek a bizonyítékok, amelyek a vádlottak padján ülő terroristákat és provokátorokat vádolják. Kétszáznál több határsértést szervezett Gottfried Stelich, az egyik nyugat-berlini rohamosztag, a Girrmann-csoport vezetője.

Carsten Mohr kémlelte ki a Jerusalemer-Strasse környékét, ahonnan az alagút indult a demokratikus Berlinbe. Ezen keresztül hatolt, be június 18- án Hűim határőr tiszthelyettes gyilkosa. A többiek, a számtalanszor büntetett huligánok gátlás nélkül vállalták a fegyveres provokáció feladatát, sőt a gyilkosságra is felkészültek.

»Tudtuk, ha visszatérünk, hősként fognak bennünket Nyugat-Berlinben ünnepelni.« • • *

Mohr »jogász« szeretett volna lenni ... Ezért utazott Hamburgból éppen Nyugat- Berlimbe. Tanulni akart? Amikor letartóztatták, még be sem iratkozott az egyetemre.

Brandt polgármester uszító beszédeinek hatására a hírhedt Ost-Büro Girrmann vezette rohamosztaigába jelentkezett. A csoport központja a nyugat-berlini szenátus vendégházában székel. A vendégház vezetője havi 1000 márka

fizetést kap ügynöki munkájáért.

Mohr nyugatnémet útlevéllel akadálytalanul járhatott át a demokratikus Berlinbe. Futárszolgálatra jelölték. Többek között ő adta át az utasítást Jonas nevű ügynökének, hogy a Jerusalemer-Strasse-i alagút demokratikus részét készítse efliő a provokátorok behatolására.

Háromszor volt már büntetve Bleschinski. Rablás, súlyos testi sértés és erőszakos nemi közösülés terheli a többi vádlottat is. Méltó képviselői a »szabad világnak«. Az ultrák utolsó választéka. Ugyan ki is állna rajtuk kívül szóba a tegnap háborús bűnöseivel, mint a ma (rendzavarói? Led- kiismeretfurdalás nélkül szolgálták megbízóikat a terroristák. Jutalmul büntetlenséget ígért a nyugat-berlini rendőrség. Jutalmat kaptak az NDK határőreinek meggyilkolásakor, és elnézték egyéb »kihágásaikat«. Ezért marad Nyu- gat-Berlinben olyan sok gyilkosság, útonállás és betörés földérttétlenül.

Az amerikai kémszervezet szállította a technikai fölszerelést, Gehlen titkosszolgálata adta a fegyvereket. A nyugatberlini egyetem »hallgatói«

készítették a plasztikbambákat. Pénzt mindenhonnan kaptak: a szenátustól, a nyugatnémet áttelepülitek minisztériumától, a kereszténydemokrata és a szociáldemokrata párttól. Es mindezt olyan tettekért, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának II. cikkelye szerint agressziónak minősülnek. Az USA-ban például halálbüntetés sújtja a határsértőket.

Brutálisak és gátlástalanok voltak.

»Ha az alagút szájánál valaki elém került volna, szó nélkül rálövök« — jelenítette ki

a Köter nevű vádlott.

Akiinek aggálya volt, jobban mondva félt, azt a nyugat- berlini rendőrség megnyugtatta:

»Ha a keleti hekusok fegyverükért nyúlnak, tüstént halottak lesznek. Mi biztosítunk benneteket a határ másik oldaláról.«

Bármely hatáirsértés fegyveres konfliktust válthatott volna ki. Egyedül az NDK erős határőrségének köszönhetjük, hogy nem került sor nagyobb összetűzésre.

(Szentirmai)