Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-20 / 220. szám
SOMOGYI NfiPLAP 6 Csütörtök, 1962. szeptember 26. FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Vörös Csillag Elveszett paradicsom VERSENYFUTÁS a fyeHfyvzte*. anUUicoiaUtt Sarkadi Imre egyéni hangú, szenvedéllyel átfűtött drámáját, az Elveszett paradicsomot a televízióból és a rádióból is ismeri már a közönség. A film a sikeres színdarab szélesvásznú változata. Főszereplői: Törő- csik Mari, Pálos György, Páger AntaL Főhőse — Sebők Zoltán — nagy tudású, nemzetközi hírnevű agysebész, aki számtalan kitűnő tulajdonsággal rendelkezik, csak éppen hittel és emberszeretettel nem. Felelőtlen közömbössége tiltott műtétbe sodorta; az asszony, volt szerelme meghal a keze alatt: egy ígéretes pálya derékba törik. Van-e reménye, van-e mentsége Sebők Zoltánnak: ezt kutatja Makk Károly különös, modem vibrálású filmje. Szabad Ifjúság Randevú Koppenhágában A szétesvdszná, színes dán fUm főszereplői: Siw Malmkvist, a világhírű dzsesszénekesnő és Henning Moritzen. Négy nagy reményű, de egyelőre ismeretlen fiatal zenész tánczenekart szervez, és Svédországba indul hírnév- és pénzszerző körútra, Vezetőjük, Jan komponálással is foglalkozik, valamint nagy barátja a női nemnek. Ez utóbbi körülmény okozza a jól induló svédországi turné dicstelen végét. A nyilvános parkban ugyanis, ahol a zenekar játszik, Jan a körülállók csoportjában egy igen csinos lányt pillant meg. Sokatmondó, néma párbeszéd kezdődik a jóképű zongorista és a bájos svéd lány között. A szép egyetértésnek a lány\ lovagja vet véget, alá egy] csöppet sem barátságosi szándékkal közeleg a zenekar pavilonja felé. Ä, zenészek bámulatos gyor-\ sasággal fölismerik a hely-' zetet és elillannak. Milyen' kalandokon mennek át, mii történik Journal és a csinosi svéd lánnyal, Majjál, ezt\ tudhatjuk meg a nagysze-\ rű, mulatságos, zené ben,] táncban bővelkedő, for-i dulatos filmből. Hiába, az utóbbi években Jmég az Európában élő ameri- (kai film vállalkozóknak sem >megy jól az üzlet Azt mond- ) ják, Martin Goschnak sike- írült hatalmas összegért megszerezni az egyik híres vagy in- jkább hírhedt amerikai gengsz- (teridróly emlékiratait. Gycxr- Jsam repülőre szállt, hogy az (utolsó részleteket megbeszélje. 'Nápolyban már várta az üzletfele, örvendezve átölelték egy- jmást, és abban a percben (Gosch karjai között meghalt az jegykor rettegett gengsztervezér. (Alig röpítette szét halála híjrét a világsajtó, máris jelent- (keztek Hollywoodból a vállalkozók, rendezők, akik azt átjutották, hogy Nápoly rettegett (»szürke eminenciása« nekik is jeladta a jogot, vagy éppen a ' zárómegbeszélés előtt áltak. A gengszterkirály Lucky Lu- Sciono, a harmincas évek hír- jhedt bandavezére, aki 1946 óta (»száműzetésben« élt Olaszországban, és azóta állítólag a (nemzetközi kábítószercsempész (szindikátus egyik főnöke volt. j Luciano halála után a filmpro- jducerek között fellángolt a (harc. Állítólag már több vállaltat elkezdte az előkészítő mun- (kálatokat, és félő, hogy Gosch saz ő állítólagos kizárólagos jo- jgaival elmarad a versenyben. jMert hiába jelent óriási üziehet egy ilyen story filmre vitellé, a rablásra, szadizmusra, 1 csempészésre kiváncsi közön- jség nem nézi meg ugyanazt a »technikát« többször is a mohaikban. Gosch sajtóértekezleten jelentette be, hogy a címszerep- >re máris szerződést kötött Ca- jrneron Mitchellel. És ekkor jött (az óriási szenzáció. A jelenlevő jújságírók egyike megkérdezte (Goscht: »Valóban Lucky Luciano íróit halála pillanatáig az amerikai alvilág vezére és a nemzetközi kábítószercsempész szindikátus egyik vezető je?« Az egyébként oly beszédes Gosch ennél a kérdésnél hallgatott, majd az újságírók unszolására megjegyezte: »Erre a kérdésre egyedül én tudok válaszolni. De csak a filmben kapnak feleletet az elhangzott kérdésre.« Természetes, hogy azóta a bulvársajtó elsősorban Gosch vállalkozásának jogosságát hirdeti, hisz a film esetleg olyan kérdésekre ad választ, amelyek heteken át szalagcímekben jelenhetnek meg a nagy világlapok első oldalain. Az sem számít, hogy Hollywoodban AI Zimbalist vállalkozó bejelentette, hogy már 1959-ben védj egyeztette a következő filmcímeket: »Lucky Luciano élete«, »Lucky Luciano, az exgengszter«, vagy csak egyszerűen »Lucky Luciano«. Ügy látszik, igazuk van azoknak, akik az amerikai filmipar válságát nem a televízió elterjedésével hozzák kapcsolatba, hanem Hollywood témaválasztásával. Bárki rendezi is meg a gengszterkirály életéről szóló filmet, csak szenzációt ér el, de nem hoz telt házakat (Szentirmai) Törökország nem jelentkezik! Szeptember 7-én hosszabb időre megszakadt a teiefon- és távgépíró-összeköttetés Törökország és a külvilág között, mert Isztambultól körülbelül száz kilométerre erre »specializált« tolvajok 6000 méter réz- drótot vágtak ki a telefonvezetékből. A kár helyreállítása több, mint 24 óráig tartott TEKNÖVAJÓ ŐSÖK — iskoláim fává unokák Szén tára túlzások nékül ráülik az a meghatározás, hogy »ott van, ahol a madár sem jár«. Nem mintha csakugyan elkerülnék a madarak ezt a vidéket, ezt a falut, amelyik csak bekötő utak híján esik távol látszólag mindentől. Százhetven cigány él ebben a faluban, harminc népes család. Az ő életük változásain lehet itt leginkább lemérni a fejlődést. Erről beszélve nemcsak az kívánkozik följegyzésre, hogy a telepieknek — mert egyelőre telepen lóiknak — van nem is egy, hanem több tanácstagjuk, aktív közéleti emberük, sőt tizennégy telepes rádió szavára figyelnek a kunyhók lakód. S nemcsak az érdemel említést, hogy a férfiak — fiatalok, idősebbek egyaránt — képesek elmenni a munka, a kenyérkereset után távoli vidékekre is. Pedig nagy dolgok ezek! Miért? A nagyapák generációja úgy St még, hogy az államhatalom helyi képviselői aé legföljebb úgy jutott, ha kakastollasok vitték; úgy élt, hogy a rádióra kimondta babonás félelemmel,, hogy abból csak az ördög vagy legalábbis törpe emberkék beszélhetnek. A nagyapák még úgy éltek itt az akkori telepen, hogy napestig vájták a teknót, faragták a fakanalat vásárokra meg házaló eladásra. Ezt is meg a jövés-menéssel szinte együtt járó kéregetést is az asszonyok végezték. A faedényeket kiszorította — a fakanál kivételével — még a falusi fogyasztásból is az ipar. Eltelt egy évtized, az eszmélés sok gondú, kínú he- gyes-völgyes időszaka. A szen- tai cigányok körében ma már szégyen a koldulás. A férfiak megkeresik a kenyeret. Hogy nem dúskálhatnak a jókban? Persze, hogy nem. Az ember egyre többet kíván a megkóstolt jóból. Az öregapók gyalogszerrel rótták az utakat. Az utódok kerékpárra pattannak, -•* akad köztük, aki arról ábrándozik, hogy autóra kerül. Gépkocsivezetőnek persze. De ezt az ábrándot is felváltja majd törvényszerűen bizonyos idő elteltével a nagyobb ábránd. Nehezen fémek már el ezekben a primitív építményekben. Nemcsak a sok gyerek miatt! Az új életkörülmények olyan igények húrjait pengették meg a lelkekben, amiket kimondani sem mertek volna a régiek, a teknővájásból élők. Házépítés gondolatával foglalkozik a harminc családfő közül nem is egy. Saját bekerített kis telekre, kertecskére, ahol megterem egy és más, és ahol lehet baromfit neveink A másik nagy gond a gyermekek iskoláztatása. A községi tanács és az iskola szövetségre léptek a cigányokért. Két olyan hatalom, amely egyrészt jog- és kötelességtudó állampolgárokat, másrészt írástudó embereket ad az országnak. Egy számadat. Az általános iskola tanulóinak 60 százalékát alkotják a cigánygyerekek. Ez az első olyan tanéve a szentai iskolának 1955 óta, amikor a telepi gyerekek tömegesen jelentkeztek a felső tagozaton. Tízen lettek ötödikesek. Igaz, hullámzó nagyon a tanulmányi átlag, de ha azt nézzük, hogy évszázadosán szántatlan ugarról van itt szó, tiszteletet parancsolnak az eredmények. mélygépkocsihoz. Olyan belső vibrálás ül az arcán, mint a szomjas emberén, aki előtt ott cicáz egy kéz a korsónyi vízzel. — Bácsi, kérem! Tessék nekem megmutatni mindent ezen az autón! Nem lehet ellenállni a legényke kérésének. A kormány mellé is bekéretőzik, és nem bánja, hogy elveszik még mellette. Boldog. — Gépkocsivezető szeretnék lenni! Komoly indoklása a kíváncsiságnak. De nem olyan egyszerű ám az! Tanulni kell sokat. Hogy megy a tanulás? A gyerek jeles rendű... No és miért pont gépkocsivezető akarsz lenni? — Mert akkor elmehetek sokfelé Eddig csak Nagykanizsán és Csurgón voltam. Mi leszel, ha nagy leszel? Bogárszemű, tíz év körüli fiúcska surran ki az egyik szünetben az iskola előtt állószeKét órát hallgattam meg a legkisebbeknél. Megőszült fejű ember a tanító, Németh Lajos. Négy évtizede van Szentén. Ügyszólván egész életében a cigányok fölemeléséért küszködött, és mindig talált a kisded tantestületben e küzdelemhez társakat. Az igazibb sikerek mégiscsak 1955 után értek meg, a 15-ös törvényerejű rendelet életbe lépése után. Akkor sok gondot okoztak a túlkoros gyerekek. Most az alsó osztályokban már azok ülnek, akiknek itt a helyük. Hat-, hét-, nyolc- és kilencévesek. Az előírástól eltérően az első és második osztályt vonták ösz- sze, így is negyvennyolc a létszám. A tanulók kétharmadát alkotják a telepiek. Öltözetük rendes, tiszta. Tanszereik sem hiányosak. Hogy nincs mindnek táskája? Megteszi a szögletes kendő is! Mezítláb csattognak ki az udvarra a szünetekben? Van cipőjük, de az őszre gondolnak és a télre. Itt vannak valahányan. és ez a fontos. Innen továbbmennek, és ez az előbbinél is fontosabb. Íráséra van. A »nagyok« a feladott olvasmányt ismétlik csöndben. Az elsősök pedig az u betűt rajzolgatják megható igyekezettel. Amelyik kézben úgy dülöngél a ceruza, mint részeg ember a kocsiúton, ide- oda, annak a tanító bácsi segít. Az első padsorban pöttöm kislány. Rajta kék melegítő. Hajában fehér szalag. A vi- rágsziromnyi barna kéznek sehogyan sem engedelmeskedik a ceruza. Szandált® lába nem éri a földet. Harangoz vele egyet-egyet, aztán újra próbálja uralma alá hajtani a ceruzát, ami bizony makacs élőlény! A kézben, amely segítőn nyúl felé, elveszik a kislány keze. — Nem megy, Böském? Csak szemvillanás jelzi a hálát. Babszemke — így nevezem magam ban — a szünetben egyedül tébolyog az udvaron. A többiek itt-ott még hibásan, de teli torokból fújják: »Körben áll egy kislányka ...« Babszem Böske, azaz Csen Erzsébet azok közé tartozik, akik nem tudnak magyarul. Tavaly négy-öt ilyen gyereke volt Lajos bácsinak. Három kisfiú sorakozik elibérn. Ök sem tudtak, csak az anyanyelvű kön beszélni. Most? Másodikosok már. A következő óra első fele ismét az elsősöké. Számolás. Micsoda próba rászorítani a gyermeki képzeletet a sok és a kevés, az 1—5—10 fogalmának felfogására! Ez az ujjíelmuta- tós »játék« már Bözsikének is tetszik. Nevetve harsogja a többiekkel: — Csők! — Azaz sok. — Egy! A kéz ötöt mutat Zeng a kórus. Egyik hátul ülő cérna- vitéz túlkiáltja a többieket: — Négy! — Ejnye, Koke! Megint nem figyeltél, kisfiam. A másodikosokon a sor. Míg az elsősök az egyes szám »sorozatgyártásával« bíbelődnek, nézzük csak, ki olvas legszebben. Joke olvas. Hibátlanul, szépen: »A ta-ní-tó né-ni vé-gig te-kin-tett...« Az én Babszem Böském tudománya viszont igen-igen megállt. Nem értette, mit kell most csinál- ni, és únja magát. Harangoz a lábával, majd azt próbálgatja, befér-e a táska mellé a padtoa. Befér! Ettől számítva ez sem érdekes már. A kis vadóc kifelé fordul, és azt próbálja, meddig tud elkopni. A többiek igyekezete a hangyabolyok nyüzsgését idézi. A bolyban is akad vadóc, a rendhez nehezen szoktatható. Könnyelmű han- gyácska! Jövőre talán Bözsike is olyan folyékonyszépen olvas, mint Joke vagy Orsós Sanyi, és arcát ugyanúgy elfutja a szégyen pirosa, mint Rózsikáét, amikor s helyett csét mond. S ugyanúgy nem szólna az anyanyelvén még akkor sem, ha fényes csillagokból kapna nyakláncot a tanító bácsitól. Del közeleg. Megfigyeltem a nagy szünetben, hogy mindegyik padiból előkerült valami harapnivaló. Otthon meg javában készül az ebéd. Hol ez, hol az. Egyik kunyhóban például tyúkhúsleves kerül a tányérokba. Nem afféle »fuj- tött«, kiásott jószág. Nemrég adta ki a lelkét a tyúk, szegényke. Egy borotva éle okozta a vesztét. Itthon az ember. Hadd egyék jót! Aki dolgozik, akár a népes család kenyeréért, akár az iskolapadban a tudásért, az nagyon rászolgál, hogy jóllakjék a levesen kívül egyébbel is! László Ibolya Bűvészek olimpiásza Hamburgban Hamburgban a napokban nyílt meg a »Mágusok olimpiásza«, amelyen 29 országból 750 hivatásos és amatőr bűvész vesz részt. A legnépesebb küldöttséget a skandináv országok. és Hollandia küldte a bűvészkongresszusra, de részt vesznek az összejövetelen egyiptomi, marokkói, indiai, amerikai és a szocialista tábor országaiból érkezett bűvészek is. Hamburgban nagyszabású bemutató lesz, amelyhez igen gazdag kelléktárral szolgál a »mágusok vására«. E csodálatos kelléktárat a kongresszus termével szomszédos helyiségben rendezték be: minden bűvész beszerezheti itt a mutatványához szükséges üvegkoporsót, a hagyományos cilindert és a nyuszikat vagy a hölgy kettévágá- sához szükséges fűrészt. A mágusok egyébként versenyezni fognak egymással, s a legkiválóbb bűvészt — aki megoldja, hogyan lehet eltüntetni egy teljes és valóságos autót — ötvenezer márka jutalommal díjazzák. • • * a filágíírutazás korában Kalandos utazásra vállalkozott egy német fotoriporter weg egy belga kereskedő. Elhatározták, hogy léggömbbel átrepülnek az Alpokon. Svájcban telepedtek be az alig egy négyzetméter alapterületű vesz- szökosárba, s a 940 köbméter hidrogénnel telített léggömb hamar a magasba emelte őket. 3000 méter magasra emelkedtek, s az enyhén fújdogáió szél egy hegyorom felé hajtotta a kezdetleges légi járművet. Hiába dobálták ki a homokzsákokat, hiába öntötték ki féltve Őrzött pálinkájukat, a léggömb nem akart följebb emelkedni a csúcsnál. Kénytelenek voltak kikötni s felgyalogolni a csúcsra, hogy onnan folytathassák útjukat. A következő leszállás további bonyodalmat okozott. Ugyanis Franciaország helyett Olaszországban értek földet, beutazási engedélyük viszont nem volt... ZeneértS volt-e Schumann? Robert Schumann nagyon tartózkodó és szerény ember volt. Feleségét, Clara Wieck híres zongoraművésznőt viszont mindenütt lelkesen ünnepelték. Egy udvari koncerten bemutatták Schumanmt Hollandia királyának. A zeneszerző szerényen álldogált az egyik sarokban, amikor a király leereszkedően megkérdezte tőle: »No és ön? ön is zeneértő talán?« Televíziós zsebkamera A Szovjetunióban félvezetők [ felhasználásával olyan televi- [ ziós kamerát szerkesztettek, s amely elfér a riporter zsebében. [ A »Veszne« (»Tavasz«) nevű készülék korlátlan lehetőséget ad arra, hogy a televízió munkatársa bárhonnan riportot adhasson. Az operatőr szabadon mozoghat, dolgozhat a tömegben, közvetítést adhat mozgó < járműről, s a kőzvetítőberen- dezéssel fölszerelt kocsitól 1 Iá- j lométemyire is eltávolodhat. A »Veszna« súlya körülbelül 2,5 kiló. Magát a kamerát rugalmas vezeték köti össze a válltáskával, amelyben az akkumulátor, az adó és az antenna van. A válltáska súlya 12 kilogramm. i Somosai Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. 8.
