Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-02 / 205. szám
Vasárnap, 1962. szeptember 2. SOMOGYI NCFLAF Bárá ny Tamás: &qii aSSzomj meséli H allottátok Verőné esetét a fiával? Nem? Akkor elmesélem. Véráráé* ismeritek, ugye? Dehogynem, ott dolgozik az esz- tergaműljfÍvben. Az, az a sötétszőke asszony. Harmincöt körül járhat, igen. Jó néhány esztendeje özvegy. Szegény ura a háborúból valami csúnya betegséget hozott haza, és néhány évvel később meghalt. Kisfiúk, Janika akkor talán hatéves lehetett. Fiatal asszony, özvegyen, fiúgyerekkel; gondoljátok csak el! Gond meg a bánat, gond, meg a bánat... Szemrevaló asszony volt, ailág huszonöt éves; még a háború utáni férfihiány idején is lett volna, aki elvegye. De ő nem akarta. »A kisfiam — mondta mindig, ha valaki komolyabb szándékkal közeledett hozzá. — Először 6! És csak aztán én!...« Dolgozott érte látástól vakulásdg. Varrónő volt, mondtam mór? Fehérnemű- varrónő. És nem bánta meg, hogy így határozott: nagyon sok öröme telt fiában. Ahányszor érdeklődtem Janika felől, mindig felragyogott az arca. “Remekül tanul! Szorgalmas, szófogadó! Nincs még egy ilyen a világon!« A fiú a tizenötödik évébe lépett lassan, ő maga a harmincadikba. Ha férjhez akar menni, itt az ideje, érezte. Ilyenkor már nagyon nekiira- modnak az évek.:. Volt egy ismerőse, özvegyember, aki többször is megkérte már, de mindig nemet mondott neki. No, de most, gondolta. Jani révbe ért, az általánost elvégezte, ipart tanul egy gyárban — esztergályosnak készül —, hát a nehezén túl van. A kötelességét megtette, embert nevelt a fiából, most már magára is gondolhat. H anem hát ember tervez, a sors végez, és a sors nem így akarta. Mert Jani unral most kezdődtek csak a bajok. Az ördög tudja, rossz társaságba keveredett vagy mi, pénze volt, önálló embernek képzelte magát. A szülői házat afféle szállásnak tekintette; akkor jött, ment, amikor neki tetszett Az asszony először igyekezett megérteni. Istenem, nagyfiú... a pénzét maga keresi ..: nem ülhet örökkön az anyja szoknyája mellett!... Ám úgy látszik, a pénz, amit Jani mester keresett, nem lehetett elég mindenre, öltözködésekre, esti kimaradásokra, mert szegény asszony egyszer csak azon vette észre magát, hogy a szekrényből eltűnt ötven forintja. Istenem, tévedhetett — kelt mindjárt magában a fia védelmére, és újból átszámolta kiadásait A hiányt nem lelte meg. Egy hét múlva száz forintja hiányzott. A következő szombaton megint száz... Akkor elővette a fiát. Jani úr zsebre vágott kézzel állt előtte, a szemébe nevetett. — Na és? — mondta, és felrántotta vállát — Egy kis szórakozás is kell a dolgozónak, nem? Nem vagyok már négyéves! — Fizesd a magadéból! — szaladt föl fejébe a vér. Tagadásra számított, bűnbánó beismerésre; ez a szégyentelen cinizmus felháborította. Az, sajnos, nem elég! — intett a fiú. És a tűzhelyhez lépett, vizet tett föl melegedni. — A lányok szomjasak. Meg a srácoknak néha egyetlen vasuk sincs ... Valakinek csak kell fizetni! — Hova mégy? — Nem tudom. A srácokkal ... Valahol csak kikötünk. — Az én száz forintomból?! Itthon maradsz! Jani odalépett hozzá; fél fejjel volt magasabb nála. — Halkabban, nyanya! — sziszegte elszánt arccal. — Nem szeretem az ilyet! Egy nyamvadt százasért... Nem mennél mindjárt a rendőrségre?! Szegény asszony egész éjszaka sírt, hogy mi lesz a fiából? Ezért nevelte, ezért óvta, vont meg magától mindent? Az is megfordult a fejében, hogy mégiscsak jobb lett volna férj- hezmenni. Fiúgyereknek apa kelt, hiába. S ha most gyorsan hozzámenne Ferenchez? Késő... A fiút csak még jobban elvadítaná. Kamasz, ilyenkor fokozottan érzékenyek az ilyesmire. Akkor hát? Mit csináljon? Hajnalig le sem hunyta a szemét. De hajnalra meglelte a megoldást! És hétfőn reggel ott állt a fiú gyárának igazgatója előtt. Elmondott neki mindent. Hogy a fia kicsúszik a kezéből, elzül- lik; s hogy ő ezt nem nézd tétlenül. Az igazgató figyelmesen hallgatta. — És mit tehetnék én ebben az ügyben, asszonyom? — kérdésé végül. — Vegyen föl a gyárija, nagyon kérem! Varrónő vagyok, de gyorsan kitanulnám az eszterga] yosságot. így aztán szemem előtt tudnám a fiamat Az igazgató hosszan nézte — talán a törékeny kis termetét méregette: bírná-e a nehéz munkát —, aztán elmosolyodott. — Megpróbáljuk... É s most jól figyeljetek, mit tesz az akaraterő; mire képes egy anya, ha a gyermekéért harcol! Verőné hat hónap alatt elvégezte az átképzőt. Amikor oklevelét átvette, az igazgató megkérdezte tőle: — És most? Mitévők legyünk, Verőné? Most az asszony mosolyodott el. — Az ifiműhelybe szeretnék, kérem... Minél közelebb a fiamhoz! — Üj brigádot alakítunk — mondta a műhelyfónök. — Verőné szaktárs lesz a vezetője. A tagjai: Verős János, Lápos Béla, Horváth Sándor — és felsorolt még vagy három fiút Jani úr legszűkebb baráti köréből, akik nem jeleskedtek éppen kiváló munkateljesítménynyel vagy akár csak szorgalommal ... És ezután? Ezután együtt indultak el reggelenként hazulról. Jani úron ettől kezdve egész nap ott az anyja szeme ... Ebédelni is együtt mennek. Igaz, az elején a fiú tüntetőleg külön ült a barátaival a hatodik asztalhoz. De az ötödik héttől csak az anyja mellé zökken le étkezőben ... mmuMnimi Az igazgató rakacsdntott. — Értem... Jani úr arcát!, azt láttátok volna, amikor anyját megpillantotta a tanműhelyben! — Hát te? — motyogta döbbenten. — Mit keresel itt, nyanya? — Fogalma sem volt róla, hogy az anyja is itt dolgozik; az asszony legnagyobb gondja az volt az utóbbi félévben, hogyan titkolja ezt. Később indult reggelenként, ebédjét fent ette, a gépe mellett. Nagyüzem, kétezer munkással; el lehet tűnni benne, ha valaki nagyon akarja... És ő nagyon akarta! — Semmi nyanya! — szólt szigorúan. — Verőné szaktársnő! Értette szaktárs? A fiú körülnézett; ott állt mellette a tanműhely vezetője meg az oktatómester. Azok arcán sem látott mosolyt Nyomottan bólintott. — Értettem, szaktársnö. Szomorúság az arcon, könyörgés a szemben, mintha azt kérné ez a kislány, hogy még ne, még ne jöjjön a vonat! Oly jó volt a Balaton partján, oly sok élményt ajándékozott a kéken csillogó víz, az embersokaság látványa, az esti szórakozás, a csónak, a hajó. S most itt kell hagyni e szép vidéket; hiába, a két hét nem tarthat örökké. Lejárt a szabadság, a gondtalan pihenés ideje, s talán nem is lehet csodálkozni azon, hogy az utazás előtti percekben nem a nyaralás öröme, derűje, hanem a búcsúzás szomorúsága tükröződik a kislány arcán F olytassam? Ugye, fölösleges. Egy esztendeig működött a Verőné-fé- le ifibrigád. Az év végén a fiúk felszabadultak; megkapta mindenlk a szakmunkás-oklevelét De addigra már ez volt a legjobb tanulóbrigád a gyárban; szakvizsgáját majd valamennyi jeles eredménnyel tette le. A vizsga utáni ünnepségen azt kérdezte az igazgató; — És most? Mit tehetek még magáéit, Verőné? — Köszönöm, semmit — mosolygott az asszony. — Amit akartam, elértem: a fiamat visszakaptam. A brigád a mai napon feloszlik ... — Ohó! — kiáltotta Verő János, Lapos Béla, Horváth Sándor és még vagy három újdonsült okleveles esztergályos szinte egyszerre —, dehogy oszlik fel. Továbbra is együtt maradunk, Verő néni! — Aggodalmasan pillantottak az igazgatóra. — Lehet? Az igazgató felvonta a vállát. — Már miért ne lehetne? ... & most már igazán a végére értem. A brigád azóta is együtt dolgozik; az üzem egyik legjobb munkacsoportja Érdekes, még most is Verő-brigádnak nevezik, pedig a vezetőjük neve megváltozott. Fia szakmunkásvizsgája után egy héttel férjhez ment; azóta Németh Ferencnének hívják. WLADYSLAW BRONIEWSKI: SZEPTEMBERI NAP Az ősi fák már gyümölcsüket osztják, Megyek haza... s fájón a napra nézek, új szeptemberre készül Lengyelország, de számomra nem lesz boldog élet. E napkorong a láthatáron állva gyilkos pilótákkal fogott kezet, ez a nap tankok rettentő zajával, acéllal és ágyúval kergetett. A szikkadt láp nem nyelte el a tankot, lengyel hadaknál gyorsabb sereg áradt, vasút fölébe bombaraj zuhant ott, égtek az utcák, üresek a házak, német vonult... Ki állt a nap elébe? Miért nem hunyt ki ott Varsó felett? Végig kitartó katonák szemébe kegyetlen tűzzel beleégetett. Gyönyörű nap!... Varsó felett merengő, Hel, Westerplatte, Kutno láthatárán, vérben kelő és véresen lefekvő, szomját nem oltja még e szörnyű látvány! Azóta mindig vér gőzében látom, átok borítja, máglyafüstben ég, mint hősiesség ragyogása átvon s véresre mázol a keserűség. Ó, nap! Szeptember napja! Múlnak évek, kígyó fején az igazság tipor, testvért ismernek egymásban a népek, talán szivünkkel győzni fog a kor. Talán... De már a szeptemberi napra» a vérre, jajra, mely dicsfényben ég, csak átok hull majd. legendába, dalba, míg fel nem nő az újabb nemzedék. Lengyelből fordította: Hegedűs Géza BERTÓK LÁSZLÓ; NYÁRI NAPPALOK ZÁPOR Ezek a nyári nappalok egymásra lapuló lapok. A Nap rajtuk a nehezék, nyomja nyugalmuk közepét. Ha ablak nyílik valahol, átleng a meztelen huzat. Nem fújja szét, csak finoman megszámolja a lapokat. Még jó, hogy este leveszi a nehezéket valaki, hogy amit rendre teleírt, alátegye az új papírt. “Hót volt annyi úristene, hogy kabátot se vitt vele!« Pattog anyám, és ki-kifwt a nagy eső közepibe. S egy szekér széna tetején, széna a hátán, a fején, bekocog végre az apám nyugodtan, mint ha dől a fény. SZÍR MAY ENDRE; MINDENSÉGET FOG ÁT Szemedben szürke már a villogó fehér, de szíved igaza a boldogságig ér; a forgatag-élet egykor szétszórta múld őrlő gondjaidban szétporló álmaid; amit gyötrő robot semmire pazarolt, kajánul nevette a “folt hátán a folt«; s ahogy reggelente fel -felizzott a nap, tudtad, hogy egjpzer majd teneked is szabad szürcsolni a fényt, az örömöket, a dalt, és ragyogtatni azt a munkás diadalt, amelyet a nép haragosvére szült meg, s gazdaggá tenni, kit a szegények küldtek; előttünk lobogó hitünk a hírvivő, győztes zászlót tart a történelmi időé suhogva száll a szél a tenger-ég alatt, bennünk mindenséget fog át a pillanat MESSZIRŐL A ködlő távolság, a kígyózó idő reményt villogtat hullámain, át, & az értelem okos fésűjével bogozza a vágy lobogó haját. itt ....... H A második korsó sörnél tartott az asztal körül ülő társaság, és csöndes beszélgetés folyt Kalimka meg Ober a szakik között, amikor belépett a vendéglő ajtaján Csávási, a város egyik mindentudója. — Üdvözlöm a kollégákat — mondta, s meg sem várva, hogy hellyel kínálják, lehuppant az egyik párnázott székre. — Hát igen. Iszogattok, iszogattok, de Kalimkám, a sör nem arra való, hogy búját-baját bánatát feledje az ember — kezdte a szóáradatot. — A magyar ember borba fojtja a bánatát. Mert tudom, hogy nagy bánatod van, olyan, amin egyhamar lehet segíteni. Kalimka és a többiek érdeklődve fordultak Csávási felé. Kalimka szólni is akart, de nem tehette, mert folytatódott a szózuhatag. hogy úgy mondjam, igen kényes időpontban jött ki egy kapualjból. A társaság felcsi- gazottan nézett Kálimként. Arca hol elit mcpédő etnfol — Tudom, hogy a feleséged viselkedése miatt iszol. Én megértelek. Mert én megértő vagyok azok iránt a férjek iránt, akiket ... hm.., hogy is fejezzem ki magam finoman... szóval... megcsal a hitvesük. Nekem jó szemem van, én mindent látok, ami körülöttem történik. Láttam azt U, amikor a feleséged, sápadt, hol kipirosodott. Óbera szaki épp a cigányt akarta odainteni, hogy elhúzássá vele a »Nem én lettem hűtlen hozzád« kezdetű dalt, de ekkor Csávási ismét megszólalt: — Igen, tegnapelőtt reggel fél hatkor egy Hunyadi utcai kapualjból egy férfival jött ki a feleséged. Csak hátulról láttam őket, de esküdni merek arra, hogy ő volt! S mit keres ő a Hunyadi utcában hajnalban, amikor ti egy másik városrészben, a Tárulsz utcában laktok? Amikor megláttam kedves nejedet, egy világ omlott össze bennem. S gondolom, most tebenned is. De becsületesebb dolognak tartottam neked mindezt elmondani, mint hallgatni róla. Ha akarod, a válópere be tanúd leszek — fejezte be a súlyos szavakat. Kalimkára fordította tekintetét, ő azonban egy csöppet sem volt ideges, csak ennyit mondott: — Köszönöm, hogy figyelmeztettél. De túlzottan ne aggódjál. Ugyanis a héten öl Tavasz utcából a Hunyadi utcába költöztünk. Reggelenként fél hatkor az asszonynyal együtt indulunk dolgozni. IV lm itili«inJ|f«i»m'«rimii{t^iiilliim'MtuniliiimmiinHinniiiimiiiiiiniiiinniini inimimmuuiiHu'niiiiimiiiiiimminniiiHiimiiiiiiiiMMinm^iii, ji'inMitu
