Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-16 / 191. szám

ísfitörtök, 1962. augusztus 16. 3 SOMOGYI NÉPt.ftr Á VÁROS PER (110 nem intelligens emberhez mél­Ha egy jobb filmet játsza­nak a belvá­rosban, akkor a külvárosiak közül sokan útra kelnek, hogy megnézzék. Szívesen keresik föl a Latinka Művelődési Há­zat is. A legtöbben autóbusz- szal is megközelíthetik a mo­zikat, a színházat, a művelődé­si otthonokat. Némelyek még egy kis sétától sem ijednek meg, és gyalog teszik meg az utat a szórakozóhelyig. Gon­dot okoz azonban a későbbi előadásokról való hazatérés. Este tizenegy után a külvá­rosba nem megy autóbusz. Tehát azoknak, akik egy-egy éjfélig tartó rendezvényen vagy színházi előadáson vesz­nek részt, gyalog kell haza­menniük. Ettől különösen az idősebb nemzedékhez tartozók riadnak vissza, s inkább le­mondanak a színházról, a mo­ziról, a műsoros estekről. Még az olyan nagy település felé sem jár éjfél körül helyi autó­busz, mint a textilműveikkel szemben levő új városrész. Igaz, van vidéki buszjárat. Csakhogy ez gyakran zsúfolt, s ilyenkor a helybelieket nem veszi föl. Csakis egy éjfél kö­rüli helyi járattal lehetne megoldani problémájukat. A megyei könyvtár a városi tanáccsal közösen nagyszerű fiókkönyvtár-hálózatot épített ki. A külvárosi emberek él­nek is ezzel a lehetőséggel. A »városi házak-« fiataljaiban is az olvasás keltette föl az ér­deklődést a színház iránt, a művelődés iránt, és a könyvek hatására szeretnének mind többen szakmát is tanulni. Ha az utóbbihoz több segítséget kapnának az üzemekben, át le­hetne hidalni azt a nehézséget, amelyet az támasztott, hogy soknak közülük nincs meg az általános iskolai végzettsége. A város figyelemre méltó módon gondoskodott a cseriek művelődéséről. Lehetővé tette, hogy könyvtárat építsenek. A cseri munkások öntudata nem­csak abban nyilvánult meg, hogy ezt a szép könyvtárat társadalmi munkával fölépítet­ték, hanem abban is, hogy jól kihasználják. 677 olvasója az idei első félévben 6287 alka­lommal kölcsönzött könyvet. Az idén több, mint 200 000 fo­rintot költenek újabb köny­vek, fölszerelési tárgyak be­szerzésére. Nemsokára eljön a* az idő, hogy a könyvtár egyik helyiségét televízióval, film­vetítővel, egyéb szórakozási eszközökkel klubnak rendez­hetik be, ahol előadásokat le­het tartani. Ezt a szerepet egyelőre még az iskola tölti he, mivel a Cserben nincs mű­velődési otthon. A cseriek szin­te naponként megkérdik, mi­kor költözik el a könyvtárból az iroda, mikor adja át helyét a klubnak. A textilművek és a Rokkant­telep környékiek a városi ta­nács anyagi támogatásával hozzáfogtak egy művelődési ház építéséhez. A kezdeti ne­kilendülés után azonban meg­torpant a munka. A városi ta­nács bizonyára hamarosan ta­lál módot arra, hogy megte­remtse a további munkához szükséges feltételeket. Ha már hozzáfogtak, be is kell fe­jezni az építkezést. Megéri a fáradságot, hiszen nemcsak a fiatalok találnak majd itt mű­velődési, szórakozási lehetősé­get, hanem az idősebbek is. Hasznosabban tölthetik itt ide­jűiket, mint a kocsmában. Mint e városrész egyik lakója, Lu­kács Jánosné mondta, az idő­sebbek is érdeklődnek a film, a kultúra iránt. Természetesen hiú ábránd volna azt hinni, hogy a Jutái úti művelődési ház fölépítésével a környékbe­li vendéglő bezár majd. Ha már a ven­déglőt említet­tük, megálla­píthatjuk, hogy a külvá­rosban ezek igen korszerűtle­nek, környezetük nem nevel mértéktartásra, kulturált szó­rakozásra, s bizony gyakori bennük a duhajkodás. Van egy-két olyan városrész, ahol építettek új szórakozóhe­lyet, vagy korszerűsítették, ott­honosabbá tették a régit. Igen szép környezetben van pl. a Domb utcai Dorottya Vendég­lő és Eszpresszó. Azonban ko­rántsem nyújt annyit, ameny- nyit vártak tőle az emberek. Amikor épült, sokan arra szá­mítottak, hogy nemcsak a kül-, hanem a belvárosiaknak is ked­velt szórakozó-, illetve kirán­dulóhelyük lesz; hogy az erdő­től övezett Domb utcában ze­neszó mellett lehet majd jól pihenni. Ám süket csend fo­gadja a látogatót, se zeneszó, se forgalom. Elkerülik az em­berék a Dorottyát, mert noha olcsón létesíthetnének itt kert­helyiséget, a zene sem kerülne sokba, egyikkel sem törődik a Vendéglátóipari Vállalat. A környékbeli fiatalok azt mond­ják: ők nem mennek a garat­ra felönteni a kocsmába, ha­►*»»»*»»««»*««**»»*»»»»»*»««*««»«»«*»*»*»» toan, zeneszó mellett akarnak szórakozni, táncolgatni. Mivel ezt a lehetőséget nem találják meg a Dorottyában, inkább ott­hon maradnak. A presszó lele­ményes vezetőnője kifogyha­tatlan a jó ötletekből, tudná ő, hogy hogyan lehetne jó szó­rakozási lehetőséget teremteni a belvárosi és a kültelki dolgo­zók számára, csak támogatni kellene őt ebben a törekvésé­ben. A befektetés, az anyagi áldozat bőven megtérülne. A külvárosban persze akad olyan család is, amelyet sem a vendéglő, sem az eszpresszó nem érdekel. Otthon teremti meg a szórakozási lehetőséget könyvvel, rádióval, televízió­val. Kocsis István, aki csupán néhány hete lakik a Donner egyik legszélső utcájában, a Bartók Béla utcában, szintén most vett egy televíziót Ha van is még gond, megol­dásra váró probléma, a külváros népe általában megelégedett Eri­nek sok helyütt hangot is ad­tak. Anélkül, hogy valaki meg­kérdezte volna, úgy beszéltek az országépítésről, a kormány politikájáról, mint Németh Jó- zsefné, hogy az szívük szerint való. Érzik a társadalom irán­ti felelősségüket. Az egyik kül­városi családdal, a Jutái úton lakó Seller Józsefékkel történt meg nemrég, hogy a posta (amely egyébként erre a terü­letre igen későn, vasárnap is csak délben juttatja el az új­ságot) tévedésből az állami gazdaság helyett (ott is van ugyanis egy 11-es számú ház) ide hozott egy fontos felszólí­tást. Eszerint sertéseket kellett szállítani a megadott időben valamelyik állomásra. Seller- né látva az ügy fontosságát, nem dobta félre az üzenetet, hanem feláldozva vasárnapját, elindult az illetékes megkere­sésére. Végül is rátalált. Az­után férjével együtt otthon az ablakból lesték, hogy mikor viszik a sertéseket, s csak ak­kor nyugodtak meg, amikor a szállító autó az állatokkal el­húzott a házuk előtt. Nagyon sok ilyen, felelősséget érző, be­csületes ember él a város pere­mén. Igen, a város peremén, az új házak rengetegében, a virágos utcák és kertek közt, a televí­ziós antennák árnyékában szép a ma. És még szebbnek ígér­kezik a holnap. (Vége.) Szegedi Nándor Művelő­dés Szórako­zás Van még gond, de... 1 Al 57081 égíonisf a Erősen szürkült, mire a szá­zad visszaérkezett, Lafarte két halottat vesztett és egy katoná­ja megsebesült Egyúttal két fiatal benszülött foglyot is ho­zott magával. — Durand őrmester! Áz őrmester előállt. — Bemegyek jelentést ten­ni a kapitány úrnak. Addig ön vigyázzon a foglyokra. A hadnagy elsietett, az őr­mester pedig a két összekötö­zött kezű fogoly elé állt. — No, az anyátok úristenit, most kitaposom a beleteket! Hatalmas öklével szájon vág­ta az egyik vietnamit, hogy az végigvágódott a földön. — Ki a parancsnokotok? Amazok hallgattak. — Nem beszéltek? .:. Nesz- feek!... Hasbarúgta az előtte álló foglyot, a földön fekvőnek fje­dig az arcára taposott, úgy, hogy orrán, szájam megindult a vér. — Kik a cinkosaitok? — Azt ean mondjátok meg? ... Nesz- tek!... Gazsó akkor került elő az egészségügyi szobából, amikor a két fogoly már mozdulatla­nul feküdt a vértócsában. A vietnamiak mellett két fegyve­res őr állt. Sok mindent látott már szolgálata alatt. de most szűrte megborzacft, amint meglátta a vérfürdőt. A kővetkező pillanatban a vér a fejébe szökött és forgott vele az udvar;.. Odatámolygott a vietnamiak­hoz, lehajolt; meghallgatta ver-e a szívük. Azok még él­tek. Az egyik őr rámordult: — Azonnal menj innen! A foglyokhoz nem közelíthet sen­ki! — Egészségügyi vagyok! — Akkor is menj! A hadnagy engedélye nélkül semmit sem tehetsz! — De itt azonnali segítségre van szükség! Valaki alaposan helybenhagyta őket. A hadnagy közeledett. Amint meglátta a vértócsában fekvő két embert, megtorpant. Kér­dően nézett Gazsóra. — Van még bennük élet? — kérdezte halkan. — Igen, van. De ha nem kapnak azonnali gyógykezelést, elvéreznek. — Rendben van. Kötözze be őket. De amint visszanyerték eszméletüket, azonnal vitesse a bunkerba, hogy holnap ki­hallgathassam őket..: Külön fegyveres őrre ott nem lesz szükség, hiszen egy őrszem ép­pen a bunker tetején teljesít szolgálatot. Pillanatok alatt előkerült a hordágy, a vietnamiakat be­vitték az egészségügyi szobá­ba. Gazsó nem nagyon igyekezett a két foglyot eszméletre téríte­ni, hiszen így könnyebben el­viselték a seb kitisztításával, fertőtlenítésével, bekötésével járó fájdalmakat. A fiatalab­bik még így, eszméletlenül is hányta, dobálta magát. Amíg dolgozott, a fegyveres őrséget nem engedte be az egészségügyi szobáiba, és Har­gitait sem engedte a közeibe. Hargitai különben is bambán ült ágya szélén, első távol-kele­ti kalandja nem tetszett neki túlságosan. A sebesültek lassan eszméle­tükre tértek, és riadtan néztek Gazsóra. Az azonban óvatosan megmutatta a csuklójára erő­sített nézlapot, amelyen ott állt légiósszáma és ott volt mel­lette a Nao Tingtől kapott kis Buddha-amulett. A foglyok ar­cán futó mosoly suhant át. Az egészségügyi gyengéden meg­szorította mindkettőjük kezét. Nem volt azonban sok idő, az ajtón kopogtattak. — Ki az? — kérdezte Gazsó. — Lafarte hadnagy. Az egészségügyi beengedte a tisztet. — Hogy vannak a foglyok? — kérdezte. Gabona­cséplés Már kora reggel mozgalmas a balatonszaibadi határ. A tsz- irodában senki sincs az irodai alkalmazottakon kívül. Min­denki a mezőn szorgoskodik, s a tsz-tagok egy részét a cséplő­gép mellett találjuk. A városi ember talán most indul mun­kába, itt a mázsa körül és a széles kocsin azonban már kéz­zel fogható a mai munka gyü­mölcse. 15—16 mázsát csépelnek holdanként a tavaszi árpából, az emberek elégedettek. Az asztalon Mastyikó Lajosné ad­ja kézre a kévéit Puskás József etetőnek. S a gép dübörgése betölti a határt..; Közművelődésünk a számok tükrében A tűzoltó szemével • • • Hazánkban 2520 tanácsi művelő­dési intézmény van. A »művelődé­si termek« száma egy év alatt több, mint százzal növekedett. 1961 végén a községek 73 százalékában 2348 kultúrotthon működött. A múlt évben Budapesten, a vi­déki városokban és falvakban 39 400 ismeretterjesztő előadást tartottak. A hallgatók száma elérte a két és fél milliót. Örvendetesen fejlődtek az ismeretterjesztés új, magasabb formái, az úgynevezett munkás-, tsz-, szülő- és ifjúsági akadémiák. A művelődési ottho­nokban ugyancsak elterjedtek az ismeretterjesztő szakkörök. A fő­városban 60, a vidéki városokban 314, a községekben pedig 2780 is­meretterjesztő szakkör működött, az ezekben munkálkodók száma elérte a 74 OCO-et. A tanácsi ltultúr- otthonok 1698 kiállítást rendeztek. — Valaki alaposain helyben­hagyta őket — mondotta tü­relmetlenül Gazsó. — Ezekkel néhány napig nem beszélhe­tünk. — Ön teljesítette kötelessé­gét? — Igen, beköltöztem őket. De úgy vélem, még szükség lesz az én beavatkozásomra. — Helyes. — A hadnagy ki­szólt az őrségnek. — Vigyék a foglyokat az alsó bunkerba. A vietnamiak nehezen keltek fél fekhelyükről. Kissé meg is tántorodtak. A két őr bökött rajtuk egyet hátulról, mire a bennszülöttek elindultak a ki­járat felé. A hadnagy — mintha mi sem történt volna — sorba bekuk­kantott a lányok fülkéjébe, tré­fált, kacagott velük. Gazsó tehetetlen dühében kö­vette a foglyokat a bunker be­járatáig. Ott az egyik fegyveres felkiáltott az őrszemnek: — Hé! Két foglyot hoztunk! A bunkerba tesszük őket! Te vagy értük a felelős. A vietnamiakat belökték, az­tán rájuk reteszelték az ajtót. Egyszerű faretesz volt. — És te? — fordult az egyik fegyveres Gazsóhoz. — Mondtam a hadnagynak! A sebesülteknek szükségük van még kezelésre. — Menj a fenébe! Majd hol­nap reggel megnézed őket! A hadnagy már nem volt az egészségügyi szobában, amikor Gazsó visszatért. Leült az asz­tal mellé és szótlanul bámult a gyertya fényébe. Rendezni próbálta gondolatait; Haus- wirth sejt valamit; Lhan Nun- got napok óta nem látta; Ti-tl besétált a veszedelem kellős kö­zepébe; két foglyot szinte aa Megtartják-e a tűzrendészeti szabályokat a cséplőgépek mellett ? — Nyáron a legnagyobb tűzveszély a csóplésnél van, ezért kell szigorúan megtarta­ni az óvintézkedéseket. A ha­nyagság, gondatlanság rnillós károkat idézhet elő — mond­ta útközben Egyed, Dezső őr­nagy, a megyei tűzoltóosztály parancsnoka, akivel megláto­gattunk néhány községet és termelőszövetkezetet. Elsőként a láfoodi Lenin Tsz cséplőbrigádját leptük meg. Itt nincs asztag, fogatok hord­ják a géphez a búzát. A mun» ka jó megszervezésének kö* szűnhető, hogy egyetlen perc­re sem áll le a gép. Az embe­rek eddig gondosan megtartot­ták a tűzvédelmi előírásokat. Nincs is talán föl jegyezni va­ló hiba? De van. Bár a szalma­kazlakat 24 méter távolsága helyezték el egymástól, az el­kerülte a figyelmüket, hogy a törektől — amit a két kazal közé raktak — tűz esetén át­csaphat a láng. A víztartályo­............................. . kát nem töltötték tele, a kazaL * ********** ......................................... | fecskendő tömlője nemhogy öt, | de még két méterre sem ér el. orra előtt vernék véresre... I Kevés a szikracsapó, ráadásul Tenyerébe temette arcát...főz egyik használhatatlan. Mit tegyen?... | A nagyatádi Szorgalom Tsz Lassan elégett a gyertya az? ellenőrző naplójába a követke- asztalon, csak a csonkja füstöl-lző észrevételt jegyezte be gött. Gazsó belebámult mozdu-; EgyM elvtars. »A zsákokat és lattanul. Hamarosan erős fej-* a cséplőgép elérak­görcsöt érzett, de nem volt ho^jfk- Tuz eseten ez akadályoz­za lelkiereje, hogy elmenjen a? * geP ^ ^vonteta.­48 “'SÄS-oSi gyöi valamit. Itt oktatásról. A többi óvintéz­Idegesen rátett Kore-j kedés tűzrend^zeti szabá_ lőtte, csend es sotetseg honolt. . Iyoknak megfelelő^ Uyaval elnyomta a fustofeoí A Búzakalász Tsz­gyertyacsonkot, aztan vegighe-; ^ sem ta]ált veredelt ágyán. Cigaretta]anakj az e]]eridrzds_ parazsa kísértetiesen világított* — a tsz annyira egymás mel- a sötétben. $ lé rakott két asztagot, hogy a Mit tegyen? | cséplőgép éppen csak befér. Ujjaival erősen megsimogat-» így a traktor egészen közel, ta, megmasszírozta homlokát, | mindössze két méter távolság- de fejgörcse nem csillapodott, i ra került az asztaghoz. Ha fét- Gondolatai szétszóródtak, nem; ső kipufogós volna a gép, rög­tudott megfelelően koncentrál-; tön le kellene állítanom a ni. Hirtelen nagy-nagy forr óság? cséplést — mondja a tűzoltó lepte él, néhány percig kábul-} őrnagy. Még jó, hogy a trak- tan feküdt ágyán. Várta, hogy; toros körültekintő és óvatos, a utána kirázza a hideg, de az el-1 kipufogó alatt gödröt ásott, és maradt. Nagynehezen felállt, ♦ azt vízzel töltötte meg. A ki- az asztalhoz botorkált, elnyom-1 pattanó szikra így hamar meg­tel cigarettáját. Visszahevere-1 semmisül, a víztárolókat sem dett az ágyra. Hamarosan is-; tekintik fölöslegesnek. Viszont mét jelentkezett az imént to-; itt i* hiány zik egy szikracsapó vatűnt forróság, mely nyom- ♦ és ©gy vödör. _ ta, homályosította öntudatát,? Asomogyzsitfai HunyadiJa** csökkentette gondolkodási ké-1P*® szea^kertjebein latat­pességét. összeszorította fogát; takp°-* Egyed őrnagy így nyó­és ereje minden maradékát ősz- ♦ tkozott J * — Példás rend uralkodik itt. szeszedve felült az ágyon. Nem,* nem szabad most elhagynia; magát... Ezen az éjszakán ; Az asztagokat előírás szerint rakták össze, s mindenütt ott van a 200 literes tartály tele 4 vctil d tem kell valamit!... Meg kell | vízzel, a szikracsapó és a tűz- menteni Ti-tit és a két fog-1 horog. A szérűskert őrzését is lyot... Csak annyi ereje le-;i.01 szervezték meg, Horváth , „T . . . . , t Ferencné tsz-tag férjével fel­gyen!... Nem szabad betegnek | vSltva 5rködik. Az önkéntes lennie, mert akkor Ti-tiék el- f tűzoltók a falu lakosait is ki­vesztek. Ö maga nem számít,: csak Ti-tiéket megmenthesse!... (Folytatjuk.) oktatták a tűzvédelemre. S amit lehet Somogyzsitfáiij miért ne lehetne megtelni má­sutt is? K* A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom