Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-02 / 179. szám
Csütörtök, 1962. augusztus 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP /TI* Síelt Irt & í\ í\i\ K/s jp$e$ m a iw Bor jour, guten Tag, dobrij- gyen — és ki tudja még, hány nyelven hangzik el naponta a jókívánság Balatonföldváron. Ha a vízparton jár az ember; alig hall magyar szót; csak kapkodja a fejét, olyan bábeli a hangzavar. Az új műútról fürge Volkswagenek és áramvonalas Chevroletek kanyarodnak be a motel i elé. Ide, a magyar tenger partjára jött nyaralni Peter Döberl Hamburgból és Mister Harrimann ColoradóbóL És járnak itt Ivánok Kijevből, Bgodák Krakkóból, Pierrek Párizsból. A motel előtt nemzetközi zászlóerdő. Az érkező vendégek egymás után lépnek be a nagy előcsarnokba. A társalgó egyik sarkában megszokott a kép: Sütter Antal portás köszönti a vendégeket. Érdekes' figyelni, hogyan mennek el a pult előtt a hűvös angol, a nemtörődöm amerikai, a rokonszenves német kislány és a többiek. — Érdekes? — Több, mint harminc éve csinálom. Ha nem érezmém hivatásomnak, már másutt dolgoznék — válaszolja most kivételesen magyarul Sütter bácsi, hogy aztán újra ugorjon egy szobakulcsért, és németül feleljen a köszönésre. A pult mögül nagyon érdekes a kép. — Látják* azok ott, az a csinos szőke nő & a sötét pu- lóveres fiatalember, lengyelek. Mellettük az a zajos, kártyás társaság jugoszlávok. Az az asszonyka ott egyedül már három éve rajongója a Balatonnak. Itt, az első asztalnál íM egy kedves német házaspár: Horst Jordan és Dorothea Jordan. Ok már tavaly tej vendégeim voltak. Nagyon megörültem, amikor most ismét megláttam őket. Várnáiból a minap érkezett egy levél Sütter bácsinak, tavalyi vendége írtar motel, a sétány és a vízpart? Milyen jóleső érzés, amikor egy külföldi szájából halljuk a dicsérő szavakat! Christa Gör- nert nyomdász Lipcsében. Vele indulunk egy kis sétára, — Schön... schön... — mondja a kislány, amikor a legszebbnek tartott balatoni kikötő mólóján sétálunk, »schön« az új higanygőzlámpás út meg az üzletsor is. Nem csoda, hogy itt minden szép és vonzó. A községi tanácsnak két asszony a vezetője. Lehet, hogy a női szépérzék teszi, lehet, hogy valami más, de tény: itt nagyon jól gazdálkodnak a pénzzel. Siófokon hallottuk: »Sok ilyen tanácsi vezető kellene a Balaton mellé.« S ez így igaz. Évente egymillió forintot költenek az »üdülőváros« csinoA külföldiek paradicsoma És a régiek közül Kvassay Jenő, a vízügyek egykori országos intézője, a Baiaton-kultusz egyik elindítója is sokat járt itt. ' Részben neki köszönhető Földvár fejlesztése. Épp a napokban leplezték le Bajor Gizinek, a nagy tragikának az, emléktábláját is. ».. .Nagyon- fáj a szívem Földvárért — írta 1946-ban a romok láttán látására, fejlesztéséire. Olyan az egész üdülőtelep* mint egy hatalmas világosikért. Nincs szemét és gaz, mindenütt zöld gyepszőnyeg, rózsa- és szegfű- erdő gyönyörködteti az embarátnőjének, Schilhám Péter mérnök feleségének. — Az a sok szeretet, amivel csináltam, anyám emléke és minden fáj nekem.-« Bajor Gizi is visszatérő vendég volt. Rajongva szerette Földvárt. Villája ma »Földváron nagyon jól éreztem magam, .tűnőre újra eljövök.-« Se szeri, se száma az itt nyaraló külföldieknek. A kedvesen mosolygó tanácstitkár, Kovács Józsefvé csak annyit tud mondám, hogy tavaly 25 000 külország! vendége volt Földvárnak. Gyakran csodálkozik is az Í200 állandó lakos, hogy milyen nagy a forgalom. Csupán a motelban naponta 3®), 370 vendég fordul meg, nem beszélve az Express: táboráról és a campingrőL Legutóbb egy öttagú ausztráliai család nyaralt itt, s mint mondották, , kellemes emlékekkel távoznak. Vajon mi vonzza ide a külföldi és a hazai vendégeket, miért népes mindig a strand, a bért. Most készül Földvárán a Balatoni Intéző Bizottság másfél milEó forintos támogatásával az éj strand ugyancsak azt példázva, hogy egyre több és több nyaraló jön ide, s már nem elég a régi, kis fürdőte- rület. , & most elmondjuk azt, amiről a tősgyökeres földváriak szeretettel beszelnek mindig, de a nyaralók, átutazó vendégek aüg-alig szereznek tudomást. Ödry Árpádnak, a nagy színésznek itt volt a ked- wene nyári pihenője; Kar- lovszky Bertalan, a magyar festőgárda egyik büszkesége is szívesen időzött a vízparton. is áll, nem hivalkodó épület, inkább családias, szerény, amilyen ő maga volt. Még egy nevezetes épületről szólunk. Ez a ház sem luxusáról híres. Itt élt, itt lakott Kandó Kálmán, a vasutak villamosításának egyik világhírű követelője. Este kígyóinak a fények. Valahonnan szaxofon hangja hallatszik, táncos kedvű fiatalok indádnak az üdülőkből, hogy kellemesen töltsék az estét, az éjszakát. Sütter Antal ilyenkor, ki tudja, hány nyelven köszönti a vendégeit: — Jó szórakozást Németh S.—Polesz Gy. <>+ üuzi Mihály — Becse Károly : 1 ÁZ 57081-ES I , legionisfa Valmennyien kedvtetve, elégedetten szemlélték művüket — Nagyszerűen dolgoztatok fiúk! — szólt örömmel Lafax- te hadnagy. Ennek örömére, aki segített, mindenki megihat számlámra egy liter oort Ä mintegy ötven légiós körülvette ai hadnagyot. Éljenezték, hívták őt is a kantinba. Rövid időre Lafarte el is tűnt, de aztán egy fél óra - múlva egy üveg pálinkával visszatért Gazsóhoz. Leültek a hadnagy által készített padra, majd' a tiszt öntött a magával hozott két pohárba. — Először is bocsánatot kérek a tegnapi viselkedésemért — kezdte. — Nem történt semmi, hadnagy úr. — De igen... És ami történt, az nagyon bosszant engem. .. De tudja, nem akartam a kapitánnyal ujjat húzni. .. Egyébként... nem szereti magát... vigyázzon tőle... — A dolgomat mindig be- ssületesen elvégzem.-. — No igen... csakhát tadr- ja... Egy parancsnok mégis mindenbe beleköthet... S ha ő valamire azt mondja, hogy fekete, akkor az fekete... Ezt az egészségügyi szobával kapcsolatos dolgot ön nagyon ügyesen és diplomáik ....... m egoldotta... Ebbe nem köthet bele senki... Vasa... ,p ugyanis a légiósok azt csinálnak, amit akarnak... No igyunk. Koemtettak, s fenékig ürítették a méregerős italt. A hadnagy újra töltött. — ön ugye magyar? — kérdezte Lafarte. — Igen, az vagyok... — És hogy került a légióba? — Hosszú és szomorú história. .. Szöktem hazámból,.. Ügy jöttem Nyugatra, mint az Ígéret földjére... Fényes kaiierről álmodoztam... És kétnapi koplalás, eltörődés után egy csirkefogó honfitársunk beszervezett bennünket. Mézédes szavak... • ennivaló, bor, bőségesen. S mire kijózanod- túnk, már a légió tagjai voltunk. Nuvionban képeztek ki... Onnan kerültem Távol- Keletre. .. íme, ennyi röviden az egész... A hadnagy Gazsó elé tolta a pálinkáspoharat. Ittak. — Én párizsi vagyok — kezdte Lafarte. — Családom ősrégi. Századokra vissza tudom vezetni... Egyetemet végeztem. .. Éltem boldogan. Futó kalandjaim rendszerint sikerültek... A fiatal, jóképű, jó családból származó, egyetemet végzett fiú után bolondultak a lányok. De én csak kacagtam rajtuk és másnap már másnak csaptam a szelet. .. És egyszerre megjelent életemben Ö... Királynői termete, alabástrom nyaka, szőke haja, örökké mosolygó kék szeme egészen megbabonázott .. Éjszakánként nem tudIntrika és bizalmatlanság rontja a légkört a kaposvári íipostín EGY IDŐ ÓTA ÁLDATLAN ÁLLAPOTOK URALKODNAK a kaposvári főpostán. Ideges a hivatalvezető, úgyhogy az állandó gyanúsítgatás, támadás és intrika miatt már- már arra gondol, hogy áthelyezését kéri Kaposvárról. Ilyen légkörben nem lehet jól, nyugodtan dolgozni — mondják többen is. A helyzettel elégedetlenkedőknek igazat is kell adni. Az -emberek ma már joggal megkövetelik, bogy őszintén és nyíltan beszéljenek velük akkor is, ha hibáznak. Ám éppen ez az őszinteség és nyíltság hiányzik a föpostán. Még gyakran előfordul, hogy emberek másoktól, a körülöttük folyó sugdolózásból tudják meg, hogy »valami baj van velük«. Mindenki elvárná, hogy a pártszervezet vezetői föllépjenek e káros jelenség ellen, ám a pártvezetőség jelenleg képtelen erre. Az előrehaladásban, a rend- teremtésben akadályozza őket néhány idejétmúlt nézet és módszerbeli szemlélet Néhá- nyan közülük — ez az igazság — nem mernek szembenézni önnön hibáikkal, helytelen gyakorlatukkal. S emiatt akarva- akaratlan elvi hibákat követnek el. Ez abban mutatkozik meg, hogy egyik-másik elvtárs szavakban egyetért ugyan a párt politikájával, de amikor egy-egy kérdésben határozni kellene, akkor látszik, hogy valami nincs rendjén. Egy nemrégiben tartott ülésén több kérdésben is helytelenül foglalt, állást a posta pártvezetősége, s igazságtalanul bírálta Bélcefi István elv- társat, a hivatal vezetőjét. Sok kérdésben teljesen szubjektív, merőben helytelen nézőpontból szemlélték a dolgokat. Például Békefi elvtárs egyik hibájául azt rótták föl, hogy »pártom kívüli dolgozókkal tart fenn szoros kapcsolatot«. A jegyzőkönyvet olvasva azzal vigasztalja magát az ember, hogy valószínűleg elírásról, illetve téves fogalmazásról van szó. Sajnos, a jegyzőkönyvben rögzített megállapítás tisztázásakor rádöbbenünk, hogy nem elírásról van szó. Maga Horváth József párt- titkár elvtárs »magyarázata« a bizonyíték, hogy komolyan gondolták, amit a pártvezetőségi ülésen elmondtak. S meg is indokolják, miért helyteletot igyekszik kialakítani, hisz ez csak a közösség javára szolgálhat. Ámde ez után az állítás után mindjárt következik egy támadás is — s ezt már nem szabad megjegyzés nélkül hagyni —, az ti., hogy »Békefi elvtárs a baráti körébe tartozó dolgozók fizetését emelte föl«. Ha ez ígj? volna, akkor jogosan érdemelne bírálatot a hivatal- vezető. Ámde kiállja-e a. valóság próbáját ez az állítás? Minden — ilyenkor számba jöhető — körülményt szemügyre vettek-e az elvtársak, amikor ezt megállapították? S egyáltalán: kiknek a fizetésemelését kifogásolják? AMIKOR E KÉRDÉSEKRE Kérünk választ, azt mondja Békefi elvtárs: »Én már 1951 óta vagyok hivatalvezető, de bérkérdésekben soha nem döntöttem egyedül. Horváth elvtárs is ott volt azon a megbeszélésen, ahol a fizetés» emeléseket elhatároztuk, s nem emelt kifogást, pedig módjában állt volna, ö is egyetértett a javaslatokkal.« Sorra vesszük azoknak a nevét, akik Horváth elvtársék szerint »baráti kapcsolatok« révén jutottak magasabb fizetéshez. Közülük mindössze ketten kaptak átlagon felüli fizetést, ámde nem jószívűségből. Mindegyikük megérdemelte. Az egyiket időközben előléptették, a másik pedig az igazgatósági hivatalvizsgálók javaslatára kapott jó munkájáért fizetés- emelésben megtestesülő anyagi elismerést. Amikor mindezt tisztázzuk, akkor hozakodik elő az »igazi okkal« Horváth elvtárs: — Elvtársak, én megmondom őszintén, hogy mi kétszáz évig sem tudjuk elfelejtem, hogy ezek az emberek ötvenhatban segítettek a rendszer aláásásá- ban. Mindebben persze egy csomó túlzás van, ugyanis az említettek közül senkit sem kellett felelősségre vonni ellenforradalmi tevékenység miatt; sem közvetlenül ötvenhat után, sem később. — De Horváth ehrtáns szerint elvégzik feladataikat ezek az emberek? Határozott; igen a válasz, nincs semmi kifogás ellenük, csak... S a pártbizottság osztályvezetőjével együtt hiába próbáljuk magyarázni a posta! párttitkárának, hogy úgy nem szabad embereket megítélni* ahogy ő teszi; lilába mondjuk* hogy a párt lezárta az ötvenhatos dolgokat, s hogy az embereket munkájuk, magatartásuk alapján lehet és kell értékelni. Horváth elvtárs csak a maga érveit hajtogatja: »Én nem tudom elfelejteni, ami ötvenhat októberében tör-* tént...« Ne ismerné Horváth elvtárs a pátnak ezzel kapcsolatos világos állás- foglalását? De igen, ismeri, sőt — ahogy mondja — egyet is ért velük. Hát mindenekelőtt itt mutatkozik meg, hogy ki őszinte és ki nem. Az elvek értelmezése és gyakorlati végrehajtása közben. Politikánk az egész nép körében elfogadásra és egyetértésre talált. Miért nem tartják magukra nézve kötelezőnek ezt a politikát a postai elvtársakl Azért, mert köti, akadályozza őket az értetlenség, egyes idejétmúlt nézetekhez való merev ragaszkodás. Ez kihat aa egész pártszervezet életére* Horváth elvtárs valósággal iszonyodik attól, hogy a személyi ellentéteket szemtől szembe tisztázzák. Ezt okkal kifogásolják és bírálják a pár- tonkívüliek. Azt szeretnj^, ha a pártszervezet nyaltán beszélne a problémákról. Annál inkább kívánatos volna ez, mert így megszűnne a fülbe sugdó- sás, a pletyka, az intrika. A nyíltsághoz, az őszinteséghez hozzátartozik, hogy a vitás ügyeket az érdekeltekkel közösen beszéljék meg, s ne üljenek fel semmilyen pletykának sem. Horváth elvtárs meggyőző érvek híján gyakran hajlamos arra, hogy felelőtlenül, könnyelműen megbántson embereket. Vésse jól emlékezetébe, hogy könnyű valakit lefg» sisztázni, mint igazunk tudatán /ban hibájáról meggyőzni és magunk mellé állítani. SOK MINDEN AKADÁLYOZZA MA MÉG, hogy a postai pártszervezet hivatásának megfelelően dolgozzon. Tekintélyt, megbecsülést, csak akkor vívhatnak ki maguknak a kommunisták, há a pártonkí- vüliek látják, hogy őszintén meg akarnak szabadulni hibáiktól. Varga József nítik, hogy Békefi elvtárs par- ' ton kívüli dolgozókkal van szoros kapcsolatban. Azért, úgymond, mert az illetőik mind érettségizettek. , Erre elegendő volna annyit mondani, hogy egy vezetőnek nem bűne, hanem mindenképpen erénye, ha beosztottaival minél bensőségesebb kapcsolaA gombaszakértő tam aludni. Mindig rágondoltam. .. Amikor először nézett végig rajtam gúnyosan, öngyilkos akartam lenni... Amikor először csókoltam meg, a^ mennyországban' éreztem ma-! dolgozik. (Tudósítónktól.) Már réggel fél hétkor* ott áll az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat 348. számú piaci standjában kék kö~ . penyében, s vizsgálja a gom- I bát árusító asszonyok, kosarai- ; nak, szatyrainak tartalmát. Felelősségteljes munkát végez Szentpáli Lajos. Nem kapkodhat, nem idegeskedhet; bár körülötte sokszor tolonganak, siettetik, ő mégis nyugodtan Nézegeti a gombák törzsét, kalapját, s csak azu gam... A szívemet, raktam eléje, minden kívánságát tel-| tán állítja ki a bizonyítványt: i esi tettem. *. Szánté lestem- »A gomba emberi táplálkozásra alkalmas.« — Már gyermekkoromban szívesen jártam az erdőt, és gondolatait... Aztán... Eh! A hadnagy újra ivott, aztán; rekedt hangon folytatta. j _ _________ — Megcsalt! Érts?... 1 Meg-| gyűjtögettem kis szatyromba csalt! Mással láttam csőkolóz-fa gonrbát mondja. Ám __ t nemcsak az erdőkben szerezni!... A mennyországból egy-|te meg mesterséghez szüteé_ s zerre a földre zuhantam. ges ismereteket: hosszú időn Sőt annál is lejjebb, a pokol j át járt gombaismereti szakmélységes fenekére... Ember'.!tanfolyamra, s csak ennek el, í végzése után nevezték ki gom- Eitr mit mondok?... A ^ihaszakértövé, legszebb angyala, akiről azt| A tavasszal; áprilisban in- hittem, óz enyém, megcsalt.. dúlt meg a szezon a kucsma- Először azt terveztem, meg-! gombával. Aztán hozták i_j.- ! szentsvöreveombát. a t.öVis; a ztán másként hatá-l szentgyörgygombát, a tövisaij- gombát, a szegfűgombát, most pedig a vargányát és a nyúl- az ő és? gombát hozzák kosárszámra. Bizony nagy gyakorlat szükséges ahhoz, hogy valaki meg tudja különböztetni az értékes sárga rókagombát a mérgező, világító tölcsérgombától, annyira hasonlít egymáshoz ez á két fajta. — Sok vitám van az árusítókkal a csirkegomba miatt | is — mondja a gombaszakértő. marj — A csiperkegombából ugyaölöm roztam: egy sor fc nélkül, én tűntem el családom életéből örökre... Máig is keresnek. Azt hiszi, Lafarte az igazi nevem?.. Nem!..: Álnéven szerepelek, származásomat senki sem ismert. .. Meg akartam itt, Vietnamban dögleni... 12 hónap alatt nem sikerült... Pedig jó néhányszor voltam életveszélyben... Igyunk! Töltött mindkét pohárba. s ezt az ízét forrázás után Is megtartja sőt forrázás után megfeketedik, ráadásul rosz- szullétet, gombaundort idéz elő, emiatt forgalomba nem hozható. De hiába vitakoznak Szentpáli Lajossal az ilyen fajta gombát eladni szándékozók: árujukat elkobozza. A kaposvári piacon 26 féle gombát árusíthatnak. Többéit között nyolcfajta vargányát, négyfajta csiperkét, kucsmagombát, császárgombát, rózsás korállgombát, gyűrűs tölcsérgombát és lila pereszkegombát. A gombaszakértőhöz nemcsak az árusítók viszik portékájukat. Sok vevő is megkéri, hogy nézze meg: jó gombát vett-e. S ennek csak örül a gombák szakértője. Sok árusító ugyanis igyekszik kicsúszni az ellenőrzés, alól, s eladja a megvizsgálatlan gombát is. Nem tőrödnek vele, hogy esetleg emberéleteket tesznek kockára. Azt tanácsoljuk minden vásárlónak, hogy mutassa meg a szakértőnek, milyen gombát visz haza, így nyugodtan teheti családja elé a gombiból főzött ételt. Akinek pedig erre nincs ideje, az vásárlás előtt feltétlenül győződjön meg róla, hogy az e'adónak van-e aznapi vizsgálati jegye. Takarékoskodnak a lengyel dolgozók A lengyel dolgozók csupán ea év május hónapjában. 457 millió zlotyt helyeztek takarékba. 1962 januárjától június végéig összesen több, mint kétmilliárd-ötszázötven t nis ötféle változatot ismerünk, i millióra emelkedett a dolgozók (Folytajibif$ Ezekből négy jó, s igen ízletes!megtakarított pénze. a lengyel doikés7Íth*>tő hálóink F2vik‘?ozok takarékbetétjeinek együttes ♦ etei Keszitneto DeiOiUK. &gy < K osszege május 31-én meghaladta a ♦ fajtába, aafiflhafl erősen jodos. húszmmárű-háromszázmilüó zlotyt.
