Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-12 / 188. szám

SOMOGYI IfCPLAP 8 Vasárnap, 1962. augusztus IX Parti idilL A »nép egyszerű gyermekei« nevében..; AZ ORSZÁGOS RENDEZŐ IRODA elég későn szerzett tudomást^ arról, hogy Latabár Kálmán kétszeres Kossuth- dijasunk földművesszövetke­zeti kisvendéglők kerthelyisé- gébee »szolgálja-« sajátos mó­don a kulturális forradalmat öttagú hakmibrigádjának élén. De jobb későn, mint soha, s immár föllélegezhetünk. A brigád egyelőre nem jön So­mogyba. Legalábbis remél­jük, hogy így lesz, mert nem ok nélkül emelt szót az Or­szágos Rendező Iroda a La­ta bár-estek ellen. Nem ok nélkül tiltotta le a még hát­ralevő, de leszerződött este­ket. És nem alaptalan az a háborgás sem, ahogyan a La- tabár-estek nézői nyilatkoz­nak a műsorról. Csak egy számról a sok közül. A jelemet a Ligetbe vi­szi el a nézőt, ahol a kime- nős katona jó századfordulós népiességgel kurizál a szintén kimenős Julismák. Elhangzik egy rakás ízléstelenség. Urak nevettek hajdan ilyen jelene- tecskék láttán a nép egysze­rű gyermekein. Egy szabályos hódítási jelenetről van szó, amelynek csattanója ez: a leányzó leírhatatlan felét for­dítja oda a közönségnek. A legény pedig közli, hogy o már eleget nézte, »gyönyör­ködjenek« benne már a né­zők is egy kicsit, ami éppen most látható! Hosszan idézhetném a mű­sor »erényeit«, de száz szónak is egy a vége. A színre lépők kitettek magukért, lévén va­lamikori uraságokkal egyfor­ma elképzelésük a nép egy­szerű, tehát falusi gyermekei­Olyasmi is előfordult, hogy a sokunk által tisztelt és sze­retett Latabár Kálmán két­szeres Kossuth-díja ellenere sem volt hajlandó többre egy műsorban, mint megigazítani amúgy latabárosan a nyak­kendőjét. Csalódtak azok, akik kizárólag ővégette vásárolták meg a belépőjegyeket? Csa­lódtak. S okkal mondhatják, hogy ilyen esetekből a jövő­ben nem kémek. Csak a múlt hónapban hét nap alatt megyénk 18 közsé­gében csődültek össze a hír­névben bízó emberek a fold- művesszövetkezetek vendég­lőinek kerthelyiségében. Még a kedvezőtlen időben megtar­tott előadásokat is átlagosam ötszázan nézték meg. Az ital­forgalom mintegy 90 000 fo­rinttal, az ételforgalom pedig 18 000 forinttal emelkedett A belépőjegyekből 48 000 forint bevételre tett szert a föld­művesszövetkezeti vendéglá­tóipar. A LATABÄR-ESTEK szín­vonalat méltóan dokumen­tálja az a tény, hogy az Or­szágos Rendező Iroda letiltot­ta őket. Ettől függetlenül ez olvasható a Somogy megver Földművesszövetkezeti Híradó múlt havi számában: »A La- tabár-estek szervezéséből a MÉSZÖV is levonta a tanul­ságokat, amit ezután feltétle­nül hasznosítani fog, hogy a közkedveltté vált Latabár-es- tek s egvéb remdezvéirvek kedvező lehetőségeit minél jobban hasznosítani lehessen a tömegmozgósítás és kultu­rális nevelés mellett az ital­s ételforgalom növelése ér­ékében.« Az idézet nyelvhelyességi botlásait hagyjuk most, de nézzük csak azokat a »maga­sabb« szempontokat, amelyek közös nevezőre hozzák a kul­turális nevelést az ital- és ételforgalom növelésével. Meglepő ez a szempont. Űj, mert ilyesmit nem találni mű­velődéspolitikai irányelveink­ben! Szabó István, a MÉSZÖV Vendéglátóipari Osztályának vezetője úgy nyilatkozott, hogy a Latabár-estek megtar­tására azért volt szükség, mert az fmsz-ek vendéglátó helyei lemaradtak az étel- és italforgalmi terv teljesítésé­ben. Kapva kaptak tehát a kínálkozó alkalmon, amikor Latabár Kálmán személyi tit­kára felajánlotta a művész öttagú brigádjának szolgála­tait. A Latabár névvel taka­ród zó »jószolgálati« együttes méltatlannak bizonyult az elő­legezett bizalomra, és vala­hány helyen annak adta bizo­nyítékát, hogy számára nem fontos semmi más, mint az az előadásonkénti kétezerötven forint, amit a vasúti és va­csoraköltségeken kívül- az fmsz-ek nekik kifizettek. Tévedés volna úgy magya­rázni az elmondottakat, hogy a MÉSZÖV óvakodjon a jö­vőben a műsoros estek szer­vezésétől. Ne óvakodjon, de művelődéspolitikánk szelle­mében járjon el, s alaposan nézze meg, hogy ki és mivel ajánlkozik a »kulturális ne­velés mellett az ital- és étel­fogyasztás forgalmának szak­szerű növelésére«. AZ EGÉSZBEN AZ A LEGSZOMORŰBB, hogy ille­tékes tanácsi szerveink enge­délyezték a Latabár-estek megtartását, és nem kérték számon műsorukat. Mert ha idejében fölfigyelnek, talán megtudták volna magyaráz­ni a művészeknek, hogy a te­levízió és a rádió korában még a »nép egyszerű gyer­mekednek is van némi fo­galmuk arról, hogy mi az, ami művészi érték, és mi az, ami csak csillogó üresség, bóvli. ' Végül még csak annyit, hogy talán Latabár Kálmán legközelebb nem bánt meg bennünket, és ha Somogyba jön, akkor nevéhez, népszerű­ségéhez méltóbb műsor kere­tében láthatjuk viszont. L. I. MARILYN Néhány héttel ezelőtt Mari­lyn Monroe, a híres amerikai filmsztár — »a szőke sex-bom­ba«, ahogyan a reklámcikkek nevezték — konfliktusba ke­rült Hollywood uraival. Most azonban, hogy a harminchat éves, testileg egészséges asz- szony hirtelen meghalt, fény kezd derülni olyan mozzana­tokra is, amelyek rendkívül jellemzőek a hollywoodi »álom- gyár«-ra és általában az ameri­kai társadalmi és erkölcsi vi­szonyokra ... Bár Marilynt már szerdán eltemették, még mindig nem lehet pontosan tudni, hogy el- dobta-e vagy csupán kiejtette kezéből életét a filmsztár. Arthur Miller, akivel Marilyn öt évig élt legalábbis eleinte boldognak látszó házasságban, nem tartja lehetségesnek az öngyilkosságot, más jelek vi­szont arra mutatnak, hogy nem gyógyszermérgezésről van szó. A lényeg az, hogy boldog­talanul halt meg, lelkileg ösz- szetörve ez a gyönyörű asz- szony — aki Miller szerint, Su­sanne Strassberg szerint és más mérvadó személyek sze­rint is — többre, másra volt hivatott, mint a kizárólag női vonzerőre (és ifjúságra) alapo­zott szerepekre. Tudtuk azt is, hogy Marilyn, aki rendkívül sokat tanult utolsó fér­jétől, Arthur Millertől né­hány évvel ezelőtt megpró­bálta, hogy kiszabaduljon a »sex-bomba« szerepköréből. Olvasott, álmodozott, drámát próbált Ekkor kezdett ide­gileg tönkremenni, és Millertől is akkor vált el, amikor meg értette, hogy még egy olyan partner oldalán, mint Miller, sem szabadulhat meg azoktól a »menedzseredtől, akik — egy ideig még! — üzletet láttak a hibátlan alakú Marilynben, és nem akarták, nem is enged­ték, hogy kitörjön a »sex« sze­repek varázsköréből. És most, halála fényénél kiderült az is, hogy június 8-i elbocsátása előtt milyen éles támadást in­tézett a hollywoodi filmcézá­rok ellen. A »Salemi boszor­kányok« és a »Pillantás a híd­ról« szerzője mellett emberré érett »sex-bomba« — ahogy egyes nyugati lapok írják — »felrobbant«: kijelentette, hogy nem a filmszínészek tehetnek az amerikai filmszakma ba­jaiért, hanem a színészeket le-) igázó vezérigazgatók és elnö­kök. Marilyn Monroe jellegzetesen Hollywood áldozata, mert neki volt tehetsége ahhoz, hogy más szerepkörbe kerüljön, ám ehhez az »áttváltás«-hoz bizo­nyos időre lett volna szüksége.'; És azok, akik az idő értékét dollárban számítják, nemhogy í nem segítették, hanem a leg-’ különbözőbb eszközökkel még > akadályozták is ebben. Nem$ volt útja sem hátra, sem előre! »Elfogyott körülötte a levegő, megállt az idő!« — mondják. »Az ügynök halála« című drá­mában a főszereplőről. Ponto­san ez történt »Az ügynök ha­lála« szerzőjének volt felesé­gével is. »Sex-bombá«-nak kellett maradnia túl a harmincon, amikor pedig kezdtek feltűnni a láthatáron a húsz-, sőt tizen­hat éves »sex-sztárok«. S a hollywoodi élettől megcsömör- lött, jobbra, tartalmasabbra vágyó asszony arra volt ítélve, hogy végkimerülésig, elfeledé- séig végletes és végzetes moz­dulattal vesse le magáról a fil­mekben a csábpongyolát... Amerikai szociológusok — köztük a liberális Mills is, aki­nek most jelent meg magyarul »Az uralkodó elit« című köny­ve — mint az amerikai életfor­ma egyik jellegzetességét em­lítik »az ünnepeiteknek a bu­kástól való állandó szorongá­sát«. E szorongás mögött az van, hogy azt az »ünnepeidet, aki akár csak a legrövidebb ideig nem hoz dollárt a kö­zönség tapsaiból élő üzletágak vezetőinek konyhájára, nem­csak elejtik, hanem kegyetle­nül meg is hajszolják. Nincs feltámadás egy új műfaj szá­mára! A »sex-bombá«-nak ki­égéséig »sex-bombá«-nak kell maradnia, más útja nem lehet. Emberi tragédiák légióját rej­tik a hollywoodi »álomgyár« csábító kulisszái. Marilyn Mon­roe halálának oka: Hollywood. A. G. Puli a motoron Nem cirkuszi mutatványról van szó. Még csak az idomítás csodáját sem emlegethetem. Egyszerű, hétköznapi életből lestem el. Csak egy parányi vil­lanás. Mert csakugyan villa­násnyi időre láttam a motor- kerékpárt. Elszáguldott mel­lettem, s én csak néztem utá­na meglepetten. A somogyzsitfai Hunyadi János Tsz juhásza, Bognár Já­nos ült a motorkerékpáron. Az persze nem csoda, hogy a ju­hász ma már nem szamáron, hanem motoron jár. Hanem ami meglepett, az más volt. Egy fe­kete gombolyagot véltem föl­fedezni a tarikon. Nem más volt az, mint a juhász pulija. Nyugodtan, méltóságteljesen pihentette fejét a kormányon, mintha az volna a világ leg­természetesebb rendje, hogy a nyájhoz motoron utazik. Hisz nem azért mondom, de valóban kutya jó dolga van! a- fa * * * Számtanórán A tanár azt mondja: — Húsz ember 8 óra alatt kaszálta le az egész rétet, hány óra alatt kaszálja le öt­ven ember ugyanazt a rétet? — Tanár úr kérem, ha húsz ember egyszer már lekaszál­ta, akkor az ötven ember nem kaszálhatja le mégegy- szer ugyanazt a rétet! * • * Korán kezdte Egy nagymama sír — meg­írta a Somogyi Néplap pénte­ken. Unokája miatt sír. Mar­gitka ugyanis férjhez akar menni. Nem jövőre, hanem most, mindjárt. Pedig még két év kellene, hogy végezzen az egyetemen. Korán kezdte hát a komoly udvaroltatást. De számoljunk csak! Ha két egyetemi éve van hátra, akkor két esztendővel ezelőtt iratkozott ebbe az okta­tási intézménybe, érettségi után, 18 éves fejjel. Igen ám, de Margitka még csak most ennyi idős, hiszen 1944-ben szü­letett. Ügy látszik, hogy nemcsak a férjhezmenésre gondolt egé­szen fiatalon, hanem az egye­temet is korán kezdte. Vagy máris kezdi titkolni életkorát?- kJ ­QL&Hih cl hásmk alatt \ T elmozdult a hársak sá- 1Tl torra az országúti kis­vendéglő berthelyisége fölött. A fák összeboruló zöld paj­zsot tartottak a tűző nap elé ­egészen alkonyaiig, hogy véd- Néha elkapott egy-egy csípős mondott arról hogy meggyőz- el°ször egyenrangúnak a -töb­££ a leckenteses udvarocs- megjegyzést. Éppen Ica -aki biekkel. Hálás. Ica. El sem kát. Legyen hova menkulm a ide szólította - volt a hang- 20 02 oreffefcet Nem ^erezte tudná képzelni nyers adó a csipkelődésben. Az erős eQV percig sem megszegyení- sége nélkül. Kedves, csupa készül- testalkatú lány le sem ta- tőnek, hogy mindenféle em- szív ez a lány. És a másik gadhatta volna paraszti szár- bereknek főzi a kávét. Azt ^t kolléga is. Zoltán papa, mazását Volt benne valami viszont sikerült elérnie, hogy TZ™ kts^piZ esetlen baj, magaval ragadó nem büdös prölizzák. Csekély- cér, aki néha úgy néz rá, jókedvűen, mintha bizony nyíltság, okosság, ormi miatt ke öröm. De megérte az orruk ahogy... még nem is borot­nem volna a hátuk mögött szerették a vendégek, minden- alá dörgölni, hogy keresetével válkozik! Szinte még gyerek. "■ “ “ f ■>• « “* - -«<**««• KM*™«» S', “ Ät*»Ä. ‘o'S­Ica sodro őszinteségében ki- láttak otthon — tartják az műves. Ki mondaná meg ró­hőség elől. Az esti forgalomra nek már. Észrevétlenül tott a felszolgálószemélyzet. Egymás után jönnek az öltö­zőből a nappalosok. Frissen, egy hajszás nap. Hétközben csendes ez a hely, jobbára helybeliek, törzsvendégek lá­togatják. De hét végén, szom- halászott. O is félt tőle. Egy- úri háztartás látszatát. bot, vasárnap! Rita elmélázva állt a kátlikkal ékesített teraszon. Nézte a tarka terítös asztalok mellett sokasodó vendégeket. Ünnepelnek, pihennek, teszik. Nem érzett irigységet. la? Elegánsak ezek itt körű­szer aztán — jó hosszú ideje Hm... ha most itt látnák, lőtte. Saját öltözékén néz vé- mus- jfá von már — oda jött hozzá. Nem emlékezik, mikor volt Aliz néni csomagjából ~ T* »*“*. n® haragudj ilyen jókedve. Táncold? Szí- ZdZkLZZZmTútZ indult? — ZZTlzt hütlk ’hZZ dttZ- VeS"n’ Ha U0Van tUd ^ ~ Te Rita> odanézz! Jól aoiom. Azt hittuK, hogy disz-* Partnere felfed* sportinget vi- ~ 9 A nek jössz ide, es nekünk kell , , , Hova nezzen? — A szülém! ?m erzett irigységét. helyetted doloozni Tu- se^ Hapbamitott az arca, acél- 7'i 9 Túl van a munkán, kimond- V™*0, nelVeuea ooigozm. íu ’ — Jól hallotta? Hol? ja meg róla, hogy az előbb dod’ ^ ^' azt P? “ SZeme‘ Keze iruus’ ku Csakugyan. Az apja és az még ott állt a gép mellett, és flZZcZ Ä f0'®0?** A *alkan « Korihelyiség lőek, hogy még a gatyamadza- ~ A áepkocsive- bejaratanal. gukat sem tudják megkötni a zetés bizony nem galambsi- két figyelésbe der­mogatás! _ medt fekete szobor. ß ocsánatkérés és élisme- Zavart. Arcát elönti a vér. EUndvktak orr**ni ff^reveU*k­bc’vZti nSiA mm,"lém-biatm. - ma goM. mamarúzza « A leg nem díszleni jött. Micsoda hogy a mama elájulna, ha itt küzdelmébe került, mire át« látná. Frici háborogna, mint — Rita! — ismerős hang otthon az ellenkezés fa- névlánn Vzeaénv Va szólította. — Gyere ide hoz- a- - valami veniany. szegény, va úgy dolgozott, mint egy mo­tolla? Mehetne haza. Sétál­hatna. Olvashatna. Nem jó, . ___,, .... e gyik sem jó. Szégyenkeznie eletrevalosagtol kellene, de egyre kínosabbak a hazatérések. Szenved tő­lük. Ott egy üres asztal. Le­ül, nézeget, megiszik egy ká­vét. Vendégként. Elindult.---------------- — lát és a fintorgást, ádázkodást . ... . ,, , ,, z ánk, ma mi is vendégek va- semmn,e véve munkát vállal- lon a >er)e a sajnálatra mel­gyunk! hatott. Nem volt nagy véle- több, vagy ő, tekintenek a közeledők felé, de a szemekből kisugárzó ér­deklődés megfagy, amikor a méltóságteljesen érkezők ap­aki úgy él r° biccentéssel telepednek, le ’ a másik asztal mellett. Tóni Igen, köszöni szépen. Olyan ménnyel az ősökről, akik ál- mintha nem is volna senkije? , T lon\ szép este van. Nincs kedve Utólag forgolódnak sírjaik- _ Fámdt mán7 visszahuppan. Ezekeket akart hazamenni még. A kollégák ban, valahányszor a derülnek. Két ismeretlen fér- egy tagja megalázza — Nem, nem. volna hozni. Rita pedig oda- Kipirulton lép a sértett arccal ülőkhöz. fi... Bemutatkoznak. Ica a éVmunkát váŰal. Nyomasztót- térnek vissza az asztalhoz. ^^'new_Üi koUéőák­társaság lelke, árad belőle a ta a siralomházi levegő, az Ica a karjába csíp kislányos ^raJtcsol~ • **“* w*ö -s» nSÄ s *“» . . , , , , . , . — Te, ha en így tudnék Jo, akkor toljuk legalább ösz­nezegette tudtak volna hajszolni a vi- t&neolni> Q kisfröccsöket * szc a két asztalt. Kifélék? De- iágból. Kutyatenyeszto! Lovat tánclépéshen szolgálnám fel! rék emberek, és kutyát tenyészteni nemszé- Dg jó .f( A der- pohár Ilyen fakónak még nem lát­gyen egy magyar úrnak. Sok tiszta víz. Üdít, és milyen biz- ta sem az apját, sem az any­vita következett. A végén le- tonságot ad. Most érzi magát jói. szó, egyetlen felszolgálónő. Titkolt örömmel hol ezt, hol azt az arcot. Megszerette ezeket az embe­reket, a munkatársait. Pedig de nehéz volt, amikor ide ke­rült! Idegesség vette körül. család magát, — Nézzétek — próbálkozik elszántan —, senkinek ked­véért sem sértem meg a tár­saságomat, tessék, mi va­gyunk a fiatalabbak. Legyen* Mi költözünk ide hozzátok. Meztelen háton így csattan a szíj. — Nem, fiacskám! — Az apja ez a halottian fehér ar­cú férfi? — Nem! Cső cselek­kel még nem komázunk nyil­vános helyen, az egész világ szeme láttára. Nem ütötték meg. Mi tud úgy fájni a szóban? Fojtogat­ja a fájdalom. — Jól van, apa! En meg veletek nem mutatkozom nyil­vános helyen. — Rekedt a hangja. Nem vár feleletet, sarkon fordul. Ica áll mögöt­te, és pillantása lé.ngot lövell. — Mondanék valamit, de tiltja a jóízlésem! Gyere, Rita. Gyöngéden karolja át a vél-1 lát. Mikor sírással küszködve lerogy a feléje kínált székre, Ica tér először magához. — Tudod, mi a legnagyobb bajuk? Na, ti tudjátok? Nem tudják. — Az, hogy ők ezt már ki sem növik. Nincs idejük hoz­zá. I’ urcsa hatása van néha a nevetésnek, kivált az esti hársak alatt. Fellazítja az indulatok viharát ígérő fe­szültséget ott, ahol valami­képpen összetartozók vannak jelen. Nevettek. Nevettek, és föllélegeztek, amikor a szomszédos asztal mellől távozók alakját elnyel­te a bejáraton túl tátongó sö­tétség. Ügy látszik, számukra gombostűpáma volt az ítélke­ző nevetés... László Ibolya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom