Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-11 / 187. szám

SOMOGYI NÉPLAP

6

Szombat, 1962. aagnsztns IX

Ösir is fa r/)eiisil

A MAGYAR TENGERPARTON

Igazi, meleg nyári nap van. Ilyenkor mindenki, aki csak teheti, a vízben keres menedéket. A parton csak egy-két elszánt napozó verejtékezik, szenved egy kis bámulásért. Két kerékpáros fiatalember jelenik meg. Leülnek a parira, nézik a vizet, a fürdőzőket Ingben, hosszú nadrágban vannak, s még csak melegük sincs. Néha szólnak egymásra. Hosszú idő — teszi hozzá elgondolkodva. — Egy kicsit nehéz volt eljönni. Féltem a bűcsúzástól, de anyám megértett Azt mondta: »-Fiam, ha a forradalomnak szüksége van arra, hogy elmenj, s ott mesz- sze tanulj, akkor nem tartóztatlak«

Társa, Densil néger. Nem akar beszélni, hallgat. Zárkózott természet Amíg mi

Három lány jön kifelé a vízből. Osiris rájuk néz s megjegyzi.

— Csinosak a magyar lányok. fin magyar feleséget szeretnék.;. Lesz is — vágja ki határozottan. — De a kubai lányok is szépek ám! — támad fel benne a nemzeti önérzet — Csak nem szőkék.;,

— S mit szólnak majd a kubai lányok a magyar feleséghez? — kérdezem tréfálkozva.

Osiris komolyan válaszol.

— Mit szólhatnának? Mi szabad emberek vagyunk!

Valóban, szabadok már az Osirisek, a Densilek, az egész Kutoa-i-M

StrubI Márta

MÁSODOSZTÁLYÚ étterem OSZTÁLYON ALULI vendéglátás

A nagyatádi foldművesszö- vetkezet harmadosztályú éttermét a közelmúltban nyilvánították zenés, presszós kisvendéglővé, és sorolták egy fokkal magasabb osztályba. Az üzlet új vezetője, Pál József ezt azzal indokolta, hogy átfestik a termet, és szalon- zenekart szerződtetnek. A termet át is festették — ridegebb lett, mint azelőtt volt — szalonzenekar azonban nem jött. Tehát minden maradt a régiben, csak az árak emelkedtek.

Azaz mégis történt változás. Hadd bizonyítsam ezt egy-két példával. A minap délután Öt óra tájban betértem az étterembe egyik ismerősömmel, aki tojásrántottát szeretett

ho« egy-egy szót dallamos spanyol nyelven. Kubaiak. De mindketten Jól beszélnek magyarul.

— Havannából jöttem, szeptember óta vagyok Budapesten — mondja Osiris Perui —, egyetemre járok. Amikor idejöttem, nem tudtam egy szót sem magyarul De nézze, milyen szép a Balaton! —- mutat a vízre. — Majdnem olyan, mint a tenger;:?

— Most vannak először a Balatonnál?

Mosolyogva válaszol;

— Dehogy. A télen már jártunk erre autóbusszal. Akkor nem volt ilyen szép. Fehér volt minden és hideg. Akkor láttunk életünkben először havat.

— Otthon is járt egyetemre?

— Este. Nappal egy papírgyárban dolgoztam. Kellett a pénz, mert anyám egyedül vám Anyám.:. — Ennél a szónál ellágyul az arca. —

beszélgetünk, elgondolkodva nézi a vizet. Gondolatai biztosan hazafelé szállnak... Ca- magüeyből jött. Apja gtaiina- ziumá tanár.

— Az ég itt is kék — kezdi hirtelen —, a nap is úgy süt.;. Van tenger is.:; Mégis mennyivel más Kuba... — Zavartan elhallgat, mintha attól félne, hogy sokat mondott már. — De azért jó itt lenni ;. Mindenki szeret minket, olyan kedvesek a magyarok.

— Hányán vannak Kubából még az egyetemen?

— Harmincketten — veszi át a szót Osiris —, egész kis Kuba.:: Esténként, ha ösz- sze jövünk, sokat énekelünk. Akkor is énekelünk, ha jókedvünk van, akkor is, ha rossz.

— Szabad idejükben mit

csinálnak?

— Táncolni megyünk — válaszol gyorsan — vagy moziba, színházba. S persze sokat kell tanulni. Főleg nekünk.

Szitál az eső*

Irta: MANULE HORTES

Annak a vendégfogadónak ajtajában, ahol lobom, két kisfiú ácson-og. Ők szeretnék vinni a bőröndömet. Egy ki- lencgyermekes család legidősebb fiú tagjai. Sápadt, csinos arcú fiúcskáik. De nagyon félénkek is, lágy ölű föld jó gyermekei ők.

»A bőröndöm nagyon nehéz lenne számotokra.-«

»Nem, szenyor. Nem nehéz, hozzá vagyunk mi már szokva.«

»De mégis, kis barátaim, nagyon nehéz az.«

»Miért, szenyor?«

»Mert sok könyv van benne.«

»Könyv?«

»Szeretitek a könyveket?«

A két fiú egymásra néz, anélkül, hogy válaszolnának, majd szelíden elmosolyodnak. Az egyik tízéves, a másik tizenkettő.

»Tudtok már olvasni? Jártok iskolába?«

»Nem, szenyor..} nem szabad...«

»Nem, szenyor.., nem szabad...«

»Miért?«

»Pénzt kell keresnünk« — válaszolja az idősebbik.

»Nagyon drága a kenyér« — teszi hozzá a kisebbik.

• Részlet a fiatal spanyol író

Spanyolország, föld aratás nélkül« című művéből.

»Fogjátok ezt a pénzt«— mondom nekik, és mindegyiknek adok egy ötpeze- tás pénzdarabot.

A két fiú egymásra bámul, majd, a pénzt nézegetik. Zavartan mosolyognak. Egyiknek a szeme nagyon okosan néz maga élé, a másiké jóságosán.

»Köszönjük, szenyor« <— mondják egyszerre, és elszaladnak.

Nagyon szomorú látvány, ahogy futnak. Szakadt nad- rádjukból kilátszik a bőrük. Lyukas pulóvert viselnek. A hátukon és a mellükön keresztbe futó pánt tartja a nem rájuk méretezett nadrágot. Lábukat gyatra kenderpapucsba bújtatták, de mindig leválik a talpa, így látom őket tovaszaladni. A nedves utcán magasra csap a sár. Egészen apró szemű eső szemerkél. A felszántott földiben asszonyok váj kálnak krumpli után. Néha egy-egy szemet a zsákjukba dugnak. Az autóbusz megállás nélkül halad tovább, és az eső nem szűnik meg cseperegni. Az ösvényen egy asszony közeledik, csecsemője a karjában, előtte tarka-fehér tehén lépked.

F;ordította: Szentirmai László

volna uzsonnázni. A pincér a rendelést föl is vette, de az üzletvezető közbeszólt: »Mit gondolnak maguk, nyáron délután tüzet rakni, hogy képzelik ezt, hol láttak ilyet? Egyenek hideg sültet vagy langest« — ajánlotta. Mi viszont azt ajánlottuk, hogy ha nem akarnak délután tüzet rakni, akkor szerezzenek be egy vil- lanyfőzőt, és készítsék el azon a megrendelt ételt.

Egy másik alkalommal a kerthelyiségbe tértem be egv pohár sörre. Foharas, csapóit sört nem szolgáltak ki, csak üvegeset. Az ismerős pincér megsúgta, hogy az üvegest nem ajánlja, mert meleg, menjek be inkább az étterembe, ott van csapolt sör. Vajon miért nem adnak a kerthelyiségben is csapolt sört, miért kényszerítik a vendéget —aki másodosztályú árakat fizet — arra, hogy vagy meleg sört igyék, vagy meleg teremben igyák sört?

Jó lenne, ha a szövetkezet vezetői többször benéznének ebbe a vendéglőbe, hogy maguk is lássák: a másodosztályúvá minősített étteremben osztályon aluli a vendéglátás D. S.

Csak öt év múlva látom új- Meg akarjuk mutatni.

Augusztus 18-án kezdődik

a balatoni borhét

(Tudósítónktól.)

A megyei tanács mezőgazdasági osztálya az idén is megrendezi a már hagyományossá vált balatoni borhetet. Augusztus 18-ára már felállítják sátraikat a megye bortermelő állami gazdaságai és termelőszövetkezetei Balatonlellén.

A Balatonboglári Állami Gazdaságban több fajta bort, köztük szemelt rizlinget, muskotályt kóstolhatnak majd a vendégek, és állandóan lesz friss gyümölcs: csemegeszőlő, őszibarack. A termelőszövetke. zetek közül a kőröshegyi Jobblét, a látrányi Alkotmány, a kötcsei Jóreménység és a szó- ládi Kossuth jobbnál jobb bort árusít majd. A borhét augusztus végéig tart

RÚAN TITKi

HÁBORÚ

Népvándorlás Dél-Vietnamban — Pánikban a Saigoni kormány —

Elitcsapatok civilben

Vörös por borítja a 14. számú országutat, amely átszeli a dél- vietnami Kontum tartományt. Az északi falvakat városokat köti össze a fővárossal Saigonnal. A falvak körül elterülő parcellákon alacsony, barna alakok dolgoznak, legtöbbjük csak ágyéktakarót hord. Nem értik a vietnami nyelvel saját nyelvjárásukat beszélik. Néhány hónappal ezelőtt telepítette őket ide Diem diktátor kormánya. Az északi hegyvidéken ők voltak a partizánok fő támaszai. Ök látták el a szabadságharcosokat élelemmel és fontos információval

A kormány . azt remélte, hogy ezzel a nagyarányú áttelepítési akcióval, ezzel a valóságos népvándorlással sikerül a partizánokat megsemmisíteni. De a lakosság nagy része inkább a hegyekbe mener kült. Hatalmas katonai erőt kellett mozgósítani, hogy a többieket áttelepíthessék délre.

Partizánok mindenütt

Pleikuban, a IX. hadseregcsoport főhadiszállása előtt két ágyúcső fekszik. Nem minden szimbólumtól mentes a kőtalapzaton nyugvó ágyúcsövek elhelyezése. A partizánok mindenütt ott vannak!

A főhadiszálláson a hadseregcsoport vezérkari főnöke megbeszélést tart. A térképen rajzszögek tucatjai mutatják azokat a helyeket, ahol a kö- «elmúltban véres összeütközésekre került sor. A sárga karikák pedig azokat a helységeket jelzik, ahol a partizánok már korlátlanul uralkodnak.

A beszámolót tartó tiszt idegesen újabb cigarettára gyújt:

»Sürgősen szükségünk van új fölszerelésre és utánpótlásra. Lehetőleg külföldről. Különben nem tudjuk tartani magunkat!«

Valamennyi nagyobb egység törzsétől hasonló jelentések érkeztek a múlt év őszén Saigonba. Diem azonnal követeket küldött Washingtonba. A korrupció és a demoralizáltság annyira megbénította 175 000 főnyi hadseregét és felduzzasztott rendőrségét, hogy egyedül nem tudtak 20 000 partizánnal leszámolni.

.Megsemmisíteni

valamennyit!"

Washingtonból legelsőnek az amerikai titkosszolgálat egyik tábornoka, Maxwell D. Taylor, Kennedy elnök legfőbb katonai tanácsadója érkezett meg. Amikor Taylorral közölték, hogy hány partizán működik Dél-Vietnamban, rátámadt a jelentést tevő tisztre:

— Miért számolgatják, hogy hányán vannak? Semmisítsék meg valamennyit!

Taylor mindenhova ellátogatott. Hazatérve javasolta, hogy az USA amúgy is nagylétszámú katonai misszióját frissítsék föl harci egységekkel, a partizánharc irányítását helyezzék kizárólag amerikai kézbe, és képezzék át a délvietnami hadsereget gerilla- háborúra.

Harry Felt admirálisl az USA csendes-óceáni flottájának parancsnokát Pearl Har- borba vezényelték, és napokon át szigorúan titkos tanácskozásokra került sor.

Rohamcsapatok

a dzsungelban

Amerikai szállítógép érkezett Saigon repülőterére. Az utasok már kikapcsolták a biztonsági övét, és kiszálláshoz készülődtek, amikor a csinos stewardess a mikrofonhoz nyúlt, és nyugodt hangon megszólalt:

»Felkérünk mindenkit, aki az amerikai katonai misszióhoz érkezett, néhány percig maradjon a helyén, elszállításukról gondoskodni fognak.«

Mindenki maradt.

Néhány perc múlva taxik érkeztek, és minden vámvagy útlevélvizsgálat nélkül az érkezett utasok külön fenntartott szállodákba hajtattak. Másnap már méregzöld egyenruhában és roham- sisakban a dzsungelben haladtak előre.

Az utasok valamennyien P, D. Harkins tábornok 5000 főnyi álcázott egységéhez tartoztak, s különböző keriilőuta- kon érkeztek Saigonba.

Harkins tábornok azt az utasítást kapta, hogy a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel szervezze meg aktiért, újságíróknak ne nyilatkozzon. A semleges ellenőrző bizottság lengyel és indiai tagjai így is élég sok kellemetlenséget okoztak a saigoni amerikai nagykövetségnek. A lengyelek és az indiaiak kiderítették, hogy lényegesen több amerikai katonai tanácsadó érkezik Dél-Vietnamba mint amennyi eltávozik Állandóan felvilágosítást kértek a követség konzuli osztályától. A követség beosztottjai csak megT vonták váltakat, és lakonikusan válaszoltak:

— Valószínűleg legtöbbjük nem jelentkezett hivatalosan a követségen, mielőtt hazautaztak.

De nem is utaztak haza, hanem akkor már bevetették őket a dzsungelben. Ahol nem kerültek érintkezésbe a partizánokkal ott az amerikai bombázók más »-fegyvert« használtak. Messze északon alacsonyan szálló gépek jelentek meg, de nem bombákat vagy ejtőernyősöket dobtak le, hanem különleges ventillátoron keresztül gázt permeteztek a földekre, növényi mérget. Készült a Du Pont cég gyáraiban. Azt remélték, hogy azon a vidéken, ahol a dél-vietnami kormány elvesztette hatalmál éhezéssel megtöri a partizánokat.

A titkot leleplezték

A Sajg'ínban székelő katonai misszió sajtótisztje egymás után olvasta a befutott hírügynökségi jelentéseket. Hirtelen lecsapta az egyiket, a telefonhoz rohanl s lázas izgalommal olvasta fel a hírt a törzs parancsnokának:

»Az amerikai légierő egyik szállítógépét fedélzetén 8 főnyi legénységgel a hazafias ellenállási mozgalom területe felett lelőtték...«

— Átkozottak!.;. — dühöngött a törzs ügyeletes tisztje most már nem tarthatunk semmit sem titokban.

Valóban, a »szigorúan titkos« háború immár nyűt hadviseléshez kezdett hasonlítani. Nem csináltak titkot belőle, hogy az amerikai haditengerészet törzstisztjei a 9- es számú autóút környékét alaposan felülvizsgálták, és kipróbálták, milyen szállítási lehetőségek vannak Dél- Laosz és Dél-Vietnam között.

Az utánpótlás özönlik a dél-vietnami kikötőkbe, de a partizánok erejét nem sikerül megtörni, sőt hadműveleteik egyre nagyobb területre terjednek ki

Milliók szemétből

Tatabányán 1959-ben kis vállalat alakult az ipari üzemekből kikerülő hulladék értékesítésére. Az Ipari Melléktermék-feldolgozó Vállalat elnevezésű üzemei ma már az ország számos vidékén ismerik. A vállalat a hulladékot »átváltoztatja« értékes, jól használható építő- és egyéb anyagokká. A különleges üzem most már kétszer annyit »termel«, mint 1959-ben. Megalakulása óta harmincmillió forint értékű hasznos anyagot adott a népgazdaságnak.

A hangsúly a lényeg...

Két délolasz szerzetesnek nagy gondot okozott, hogy vajon szabad-e imádkozás közben dohányozni vagy sem. Minthogy nem tudták megválaszolni ezt a kényes kérdést, egymástól függetlenül mind a ketten írtak Rómába, és fontos problémájuk eldöntésére kérték a Vatikán illetékes köreit. Arm-* kor hosszabb idő után megérkezett a várva várt válasz, a két szerzetes meglepetten állapította meg, hogy egyiküknek engedélyezték a dohányzást, a másiknak nem. »Nem érem föl észszel — mondotta a szerzetes, akinek megtiltották a dohányzást —, hiszen én is Rómától kérdeztem meg, hogy szabad-e imádkozás közben dohányozni!« A másik mosolyogva válaszolta: »De én másképpen fogalmaztam meg a kérdést, azt kér« deztem ugyanis, hogy szabad-e dohányzás közben imádkozni.«

• • •

A tanárok is tévedhetnek

Portugáliában a közvélemény j érdeklődése kíséri minden esz- J tendőben az érettségi vizsgákat. ; A vizsgakérdéseket és váíaszo- < kát az újság is közli, és erre ! vonatkozóan élénk viták bon- j takoznak ki. A legutóbbi érett- i ségi vizsgák után kínos őrá- \ kát okozott az oktatásügyi minisztérium vezető tisztviselőinek, hogy — mint az újságokból kiderült egyes matematikai vizsgakérdéseket tévesen tettek föl, és nem is lehetett megoldani azokat. Most a nyilvánosság előtt nagy vita indult arról, megismételjék-e az egész matematika érettségit, vagy pedig kiadják-e az érettségi bizonyítványt azoknak, akik megbuktak az írásbeli matematika vizsgán.

De hogyan oldották meg a matematika feladványt azok, akik átmentek az érettségin?

Kötéltáncos ne játsszon ugrókötéllel

A 31 éves Glenn Botkin kisgyerekkorától kezdve minden nyáktörő vállakózásban részt vett. Volt kötéltáncos, ejtőernyős, trapézművész és pilóta. Soha egy karcolásnyi sérülés sem érte. Néhány héttel ezelőtt meg akarta tanítani nyolcéves kislányát az ugrókötéllel játszani, s karját törte.

SomguiMé/i/igi

Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja.

Főszerkesztő:

WIRTH LAJOS.

Szerkesztőséi:: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a «■'•mngyi Néplap Lapkiadó v Malat. Kaposvár, Latinka S. u. ?. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA.

Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesftöknél. Előfizetési díj esrv hónapra ti

Készült a Sorno«y megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. 6.