Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-10 / 186. szám

Péntek, 1963. augusztus M. 3 SOMOGYI NÉPI.AP WMMWmMH rok állták el az útját Beért Istvándi tapasztalatok és tanulságok A tanács és a termelőszövetkezet MŰVÉSZETRŐL beszélge­tők körében gyakran hallani: — Mi, somogyiak olyan sze­gények vagyunk műemlékek­ben, és érdekességeink sincse­nek __ H a a somogyi ember »-ide­genben-« jár, csodálkozva lát­ja, hogy Pécsen, Veszprémben vagy másut hány ház íalát dí­szíti tábla: »műemlék.-« Pedig nem vagyunk szegé­nyek mi sem. Vannak műem­lékeink, és vannak érdekessé­geink. Most, hogy végre meg­kezdődött a szakszerű műem­lékvédelem, megindult a szer­vezett régészeti kutatás, most látjuk csak igazán: nincs okunk a szégyenkezésre, ösz- szegyűjtöttünk néhány érde­kes adatot megyénk történel­méből. *** MIT REJT A FÖLD MÉ­LYE? Mi rejtőzik a dombok alatt? Milyen kor milyen em­berei éltek itt valaha? A ré­gész ásói nyomán napvilágra kerülnek a múltról mesélő kö­vek, várfalak, emberi csontok. Kevesen tudják* hogy éppen megyénk földje rejti a leg­több római kori kincset. Az ősszel nagyszabású ásatás in­dul meg Heténypusztán. Cél­ja egy római kori nagy kiter­jedésű település feltárása.' Gyugyon népvándorlás kori, Andocson pedig rézkori teme­tőt találtak. Szálacskán kelta és római település nyomaira bukkantak. Vagy szóljunk Dennáról, a 700 éves faluról, mely a lipótfai erdőrengeteg­ben rejtőzködött? S itt van a kaposszentjakabi ásatás. Mennyi emlék, mennyi tör­ténelem. Kaposváron a Páz­mány Péter utca lakói talán nem is sejtik, hogy réz- és bronzkori településen emelték házaikat. ANNYI TÖRTÉNET és annyi szájhagyomány maradt fenn a somogyi betyárokról, hogy nagyon nehéz feladata van annak a kutatónak, aki az igazságot szeretné megtudni. Ki volt a leghíresebb somogyi betyár? A fáma szerint Sobri Jóska. Sobri kedvenc mulatóhelye a szántódi révcsárda volt Ho­gyan, hogyan nem, egy tény: ha itt mulatott, hiába törték rá az ajtót a pandúrok. Sobri »lakodalmának-« története nemzedékről nemzedékre szál­ló szájhagyomány volt. A hí­res betyárt három vármegyé­ben körözték. Tapolca környé­kén egy egész század pandúr jutott a nyomába. Kitört azon­ban a gyűrűből, és Tihanyba menekült. Itt viszont állig föl­fegyverzett hajdúk és pandú­(Tudósítónktól.) A nagyatádi járási úttörőelnök­ség a Kutasi Állami Gazdaság kis­kor pádi üzemegységében, a festői szépségű halastavak mellett ren­dezte be 55 úttörő részére az őrs- vezetőképző tábort. A pajtások tiz napot töltenek itt, és ez idő alatt a faluba a betyár, s az embe­rek mindenütt figyelmeztet­ték: Ne tovább, lesnek rád, vigyázz az életedre! A nagy bajuszú Kaszás csendbiztos azzal fenyegetőzött, hogy a bajuszára akasztatja föl Sob- rit. De ő túljárt a csendbiztos eszén. »Hadicselt« alkalma­zott. Jókedvű asszonyokat és férfiakat ültetett négy szekér­re. Az egyik csinos leányt ki­nevezte arának, magát pedig vőlegénynek. Így ért a vidám menet a révhez. Sobri illő tisztességgel, bátor kézzel nyúj­totta a kulacsot a csendbiztos­nak. — Igyék már, tekintetes uram, az egészségünkre. Most van a lakodalmunk... Húzták a cigányok a jó talp- alávalót, táncra perdültek még a hajdúk és a pandúrok is nagy vígságban. Alkonyo- dott már, amikor Sobri újra megszólította a csendbiztost. — Szóljon át, tekintetes uram, hívja a révészt mert nem szeretnénk, ha itt söté­tedne ránk. Kaszás csendbiztos fehér zászlóval Intett át a szántódi révhez. Eleget tett az invitá­lásnak is: néhány emberével együtt átment a lakodalmas menettel a szántódi csárdába. Ott azonban a gutaütés kerül­gette. Alighogy beléptek a he­lyiségbe eltűntek a fehémé- pek, és néhány perccel később odaállt eléje a mosolygó be­tyár. — Becsaptam, de már meg­bocsásson. Sobri Jóska eszén nem lehet túljárni. A híres betyár 1837-ben Somogy és Tolna határán tűz­harc közben halt meg, « » * »KEURÜSHIG«. Ki gondol­na arra, hogy ez a szó Kőrös­hegyet jelent? Már egy 1082- ben kelt oklevélben is szerepel a kis község neve. Országos hírű büszkesége a falunak — jó bora mellett — a csúcsíves középkori templom, egyik leg­régibb műemlékünk. A XV. században készült ferences szerzetesek számára. A mohá­csi vész után leégett, és a ha­gyomány úgy tartja, hogy kö­veit a kaposvári vár építésé­hez használták föl. A temp­lom 1757-ig kiégve, fedetlenül állt, akkor hozatta rendbe szentélyét Széchenyi Antal földesúr. A templom falai, homlokzati ajtónyílása és ab­lakai eredetiek. A szentély je­lenlegi ívboltozata azonban már a XVIII. században ké­gyakorlatt és elméleti képzést kap­nak. Megismerkednek a pröba- barendszerrel, a követelmények­kel és sok játékot tanulnak meg. Fölkereste a tábor lakóit Torma István elvtárs, a járási pártbizott­ság titkára, és válaszolt a pajtá­sokat érdeklő kérdésekre. Műemlékek, érdekességek __________________________ s zült. Az épületet az egyszerű­ség és a szabályosság jellemzi. * * • VALAMIKOR CSÁSZÁ­ROK IS gyönyörködtek a so­mogyi táj szépségében. Légi­ók meneteltek Tiberius, Les- passianus, Vangio és Sidó ve­zetésével. Ebből a korból is nagyon sok érdekesség kerül elő. Régészek megállapították, hogy Sopronból Somogy, illet­ve Pécs érintésével a rómaiak hatalmas hadiutat építettek ki. A történelmi följegyzésék szerint megyénk nem közön­séges provincia volt. A na­gyobb helyeken cirkuszok, gladiátorok és állatviadalok szórakoztatták a népet. Itt szé­keltek a tartományi helytar­tók is. Érdemes még megemlí­teni, hogy Augusztus és Gale- rius császároknak hatalmas nyaralója volt a Balaton men­tén. • • • A KÖZELMÚLTBAN nagy­szabású ásatás kezdődött me­gyénkben. Keszthelyi régé­szek hozzáláttak a XIV. szá­zadbeli Kereki katonavár fel­tárásához. Egykor Fejérkővár­nak hívták ezt az erősséget. 1474-től nem tudunk a vár sorsáról, s a XVIII. század vé­gére már romként említik. A feltárási munkálatok egészen bizonyosan sojg új adattal szolgálnak a történelmi miúlt Csaknem harminc oldalnyi írásos előterjesztés meg fél napot" betöltő tizennégy fel­szólalás — ennyit előjáróban a Barcsi Járási Tanács Végre­hajtó Bizottsága Istvándiban tartott ülésének »méreteiről«. Ez a fórum a helyi tanács te­vékenységét értékelte. Az ülés előtt a választott járási veze­tő testület általános határ­szemlét tartott. Joggal állapít­hatta meg később összefogla­lójában Papp Ferenc, a járási tanács elnöke, hogy szép a határ, s a gazdag termést ígé­rő kukoricaföldeken, burgo­nyatáblákban benne van a helyi tanács jó munkája is. Az eredményeket nem tú­lozta el, azokat az egész falu összefogásának, a tsz-tagság dicséretes erőfeszítésének si­kereként értékelte a járási vb. Nyomatékossan hangsúlyozta ezt felszólalásában Süveges Sándor, a járási pártbizottság osztályvezetője. Ami az idén Istvánéiban történt, az első­sorban a mezőn fáradozó asszonyok, férfiak keze mun­káját dicséri. Hozzáértő veze­tők — a szuloki elnök és me­zőgazdász — irányítják őket. Ennek a megoldásnak útját minden erejét latba vetve egyengette a helyi tanács. így van összefüggésben az Üj Élet gazdálkodásának javulása az istvándi tanács tevékenységé- veL Valaki fölvetette a vb-ülé- sen: »Bárcsak egy évvel eze­lőtt elemeztük volna itt, a helyszínen az istvándi valósá­got; akkor korábban adhat­tunk volna segítséget a ta­nácsnak is, az Üj Élet Tsz-nek is.« Porrogi István darányi tanácselnök meg hozzátette: »Örülök, hogy részt vehetek ezen az ülésen, sok hasznos , tapasztalatot viszek magam­mal a tanács tömegkapcsola­tának megjavítására.« Péter Mihály és Krisztián Ferenc járási tanácselnök-helyettesek egybehangzóan újabb gondo­lattal toldták meg a határo­zati javaslatot: »Az istvándi termelőszövetkezetet — amely soha nem érte el még a köze­pes színvonalat se, hanem mindig a leggyengébbek közé tartozott — a tagság a szuloki vezetéssel emelte föl a mély­pontról, érdemes lenne ezt a kettős vezetési módszert járá­sunk más gyenge termelőszö­vetkezeteire is kiterjeszteni.« Lássunk néhány tényt az ist­vándi tanács gyakorlatából. Tavaly személyi ellentétek voltak a tanács és a tsz veze­tői között, most az új tsz-veze- tés harmonikusan együttmű- koa..v a tanáccsal. Akkor ha­tásköri viták emésztették ide­jüket, ma azt keresik, hogyan oldhatják meg eredményeseb­ben közös feladataikat. A múlt év őszén mindinkább elnépte­lenedtek a tanácsülések, az idei tavasz óta nőtt látogatott­ságuk. Korábban is foglalko­zott a tanács meg a végrehajtó bizottság a szövetkezet dolgai­val, de javaslatai, útmutatá­sai csak papiron maradtak. Most nem így van. Sőt — amint a járási vezető testület figyelmeztetően megjegyezte — ezután kevesebb megbeszé­lés, értekezlet is elegendő lesz, hiszen alapjában véve egyenesbe jött a szövetkezet gazdálkodása, tehát a tanács és a vb a falut érintő más problémákat is gyakrabban tűzhet ülésének napirendjére. Csoda nem történt ebben a községiben, a tanács nem vitt végbe világraszóló dolgokat. A végrehajtó bizottság függetle­nített vezetői — Kása István elnök és Hetzer István titkár — munkájuk homlokterébe a falu legfőbb gondját, a terme­lőszövetkezet megszilárdítását állították. A pártvezetőséggel egyetértésben februárban a tanácsülésen alakított bizott­ságot, hogy beszéljen a szulo­ki vezetőkkel. Szeitz István tsz-elnök és Petres Imre me­zőgazdász megválasztásuk után nagy lendülettel láttak munkához. Hasznos javaslatai­kat, a szövetkezet megszilárdí­tását szolgáló elgondolásaikat a tanácstagok is népszerű­sítették kisgyűléseken, csopor­tos megbeszéléseken. Hosszú évek óta nem volt ilyen ele­ven tömegkapcsolata a tanács­nak. Mezőgazdasági állandó bizottsága — amelynek mun­kájában tevékenyen részt vesz dr. Rönkös Ferenc állat­orvos is — nagy ügyszeretettel foglalkozik a szövetkezet gaz­dálkodásának jövőjével. (Meg­teszi ezt akkor is, ha a bizott­ság egyik vezetője helyett a tanácselnöknek kell az előké­szített napirendet előadnia.) A tanácstagok nemcsak má­sokat buzdítanak munkára, hanem többségük példaadóan dolgozik is. Kiss József, a vég­rehajtó bizottság elnökhelyet­tese mindennapos munkás a tsz-ben. (Helytállására jellem­ző, hogy megüzente a helyszí­nen tartott járási vb-ülésre: nem tud eljönni, mert nem hagyhatja ott a cséplőgépet.) Gáli Imrő István a tavasz óta jött vissza falujába, sertés­gondozóként és tanácstagként egyaránt példát mutat. Balogh József fizetségért a szövetke­zet iparosbrigádjában, ingye­nesen pedig a járdaépítés elő­készítésében, a társadalmi munka szervezésében tevé­kenykedik. Gáli Imrő Jánosné baromfigondozó is legjobb tu­dása szerint képviseli válasz­tóit, és helytáll a munkában, A termelőszövetkezet álla­mi szakirányításának joga a járási mezőgazdasági osztályra van ruházva. Ám 3 helyi ta­nácsnak is megvan a szerepe a tsz ügyeinek intézésében. S nemcsak joga, hanem köteles­sége is őrködni a törvényes rendelkezések megtartásán. Istvándiban például Kosa elv­társiknak törődniük kell azzal, hogy a tsz-demokrácia köve­telményeinek megfelelően ne csak a tagságot, hanem a ve­zetőséget is rendszeresen hív­ják össze. Arra is figyelmezte­tett a járási vb-ülés, hogy minden tanácstag adjon szá­mot munkájáról választóinak. A tanács függetlenített veze­tőinek a dolga elsősorban, hogy jobb belátásra bírják a választott testületben azokat, akik a kákán is csomót keres­nek, és gyakran akadékoskod­nak. Falun a tanács meg a ter­megismerésóhez. Németh S.—Pole» Gy. "■ .....T - y—w.v ■ V VA- V.. V • ■ .. V.-­M ásodszor kapálnak a taranyi Május L Tsz kertészetében. A 80 holdas kertészet — a késői virágzás ellenére is — szép jövedelmet ígér. Őrsvezetőképző tábor Kiskorpádon Guzi Mihály — Becze Károly: egionisf a i ♦ te teljesen elszigetelte a né-j met... A hadnaggyal?...? Nem, íj erről szó sem le-j hét!..: A hadnagy megért- bizonyos dolgokat, harcol ér-? te a kapitánynál, de ezt nem? értené meg- .. Ebben a do-| logban egy fikarcnyit sem tá-s mogatná..: Igaza van Lhan5 Nungnak: a hadnagy hurna-J ndzmusa Európa határán vé-J get ér... A bennszülöttekkel? szemben kíméletlen... És| minden bizonnyal kíméletlent lenne azzal szemben is, aki? kapcsolatban van a bennszü-! lőttekkel... Nem, a hadnagy? nem segítene!... Hát akkor?? Szökni? ... Hauswirth árgus! szeme elől most már nagyon? nehéz..; ? Észre sem vette, hogy vala-t ki megáll az asztal mellett. ? — Hát maga? — nevetett aj hadnagy. — Teljesen el van? merülve gondolataiban. Ilyen? gondterheltnek még nem lát-» tam ... Mi lelte? ... melőszövetkezet munkája el­választhatatlanul összekapcso­lódik, A tanácstagok zöme tsz-gazda is. Más érdeket nem képviselhetnek az államhata­lom helyi szervében sem, mint amiért a szövetkezetben dol­goznak: szorgalmas munka árán megteremteni jobb éle­tüket. Istvándi határát az istvándiak az idén mintha új­jávarázsolták volna. Épül, szé­pül falujuk is: díszes buszvá­rót létesítettek, és járdát csi­náltak. Nagy utat tettek meg fél esztendő alatt. Ám ne fe­ledjék, hogy az eddiginél sem­mivel sem kisebb horderej ű fe­ladat vár rájuk: az elért ered­mények megszilárdítása és to­vábbi sikerek kivívása. A ter­melésben is, a vezetők és ve­zetettek kölcsönös bizalmának erősítésében is. A tanácsra és a termelőszövetkezetre egy­— Eh! Marhaság! Hát van ennek valami jelentősége? Öt fél kenyér a szobájában... Megszáradtak és kész! Ki tud ebből valamit kisilabizálni?!... De nem. Nem szabad ilyen könnyedéin elintézni!... A német ravasz ember, valamit csak kiokoskodik ... Aztán a hadnagy szavai ju­tottak eszébe, amit a felderí­tésről visszatérve mondott: »Mintha előre értesítette vol­na őket valaki«. Nem, nem szabad, hogy a német beszéljen ... Több ap­ró kockát összeillesztenek és ezekből kialakul valami... Szálanként,' fonalanként fel­göngyölítenek mindent... Nem szabad, hogy a német beszéljen!... Nem szabad, hogy a német... Agyán végigsuhant egy gondolat... Megborzadt. Nem szabad, hogy a német beszéljen ... Nem szabad, hogy beszéljen! Igen, a német ez esetben sem beszélne... Ez esetben elhallgatna örökre. A székre rogyott, fejét te­nyerébe rejtette... Nem ... Nem akart embert ölni!... Úristen! Már csak egy fél óra ..; Mit csináljon? .. Fil- lanatnyilag talán mégis az lesz a leghelyesebb, ha oda­adja neki a két üveg pálin­kát. Ezzel egy kis időt nyer... De mennyit? Mindegy. Időt. Ez a lényeges! Gyorsain odaugrott a szek­rényhez, s előkeresett két üveg pálinkáit. Már majdnem letelt az egy óra, amikor benyitott Haus- wiirth szobájába.;. * * * A tank zúgása egvre erősö­dött. Néhány perc '’múlva a karaván büszkén, méltóságtel­jesen befutott az erőd udva­rára. Vezényszavak hangzot­tak, a légiósok leugráltak ' a kocsikról, és tódultak a kan­tin felé. Percek alatt hatalmas zsi­vaj és dáridó keletkezett... Az újoncok már tudták, kik azok, akik ittmaradnak és kik mennek tovább, Bán-Kán fe­lé. A régiek az újakkal . ba­rátkoztak ... Amazok kissé fölényesen viselkedtek, elvár­ták, hogy a most érkezettek fizessenek, ezek viszont tisz­telettel vegyes csodálkozással hallgatták amazok távol-keleti élményeit;;. Gazsó egykedvűen nézte a sokadalmat a betegszoba előt­ti lócáról. Késő délután volt, tulajdonképpen már semmi dolga nem akadt az egészség- ügyi szobában. Elmehet ett volna ő is a kantinba, de semmi kedve nem volt hozzá. Még mindig az előző napon történtek hatása alatt állt. Sőt, némileg talán bonyolul­tabb is a helyzet... Ezen a reggelen ugyanis már nem ment a pékségbe kenyérért, hiszen tudta, hogy a német készenlétben áll, és minden lépését figyeli. Ha elmegy, esetleg elárulja magát és Lhan Nungot is bajba sodor­ja. ;. És így? ... Hátha na­gyobb hibát követett el azzal, hogy nem ment el? .;; Nem tudta megállapítani, adott helyzetben mit kell ten­nie? ... Magányt, végtelen egyedüllétet érzett, füle mel­lett hatástalanul suhantak el a kantinlból kiszabadult da­lok ... Olyan jó volna meg­osztani a gondot valakivel!.. De kivel? Lhan Nungot »sags» Gazsó zavartan kapta fel a? fejét. — Á... semmi, hadnagy? úr..; No, megérkeztek? ... ? Nem volt semmi baj? (Folytatjuk.) ? aránt vonatkozik ez. Hiszen együtt él, közös célért küzd — a maga sajátos módszereivel — a tanács és a termelőszö­vetkezet. Kutas József

Next

/
Oldalképek
Tartalom