Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-07 / 183. szám

& ,^\ KÖA\y •6' íi S,-----------­* > ■2? V ILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKI ARA: 5 LliER *Z MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TAKÁCS LAPJA Elnöki tisztségben A termelőszövetkezeti elnök a falun nagyon fontos tisztséget tölt be. Ha teendőjét dereka­san ellátta, méltán illeti meg az elismerés. S ez nem is ma­rad el sem a felsőbb szervek, sem a tagság részéről. Sok for­mája és fokozata van az elis­merésnek a parasztemberek egyszerű, keresetlen, őszinte hálaszavától, határtalan bizal­mától, a járástól kapott dicsé­reten keresztül a kormányki­tüntetésig, a Kossuth-díjig. ­Megyei bizonyító példát szá­mosat sorolhatnánk az elmon­dottak igazolására. Valter Im­re, a ráksi Űj Élet Tsz vezeté­sében szerzett érdemeiért kap­ta meg az idén a Koesuth-díjat. Szövetkezeti elnökök is képvi­selik a megyénket az ország- gyűlésben. Megyei fórumokon gyakran hangzik el dicséroen az olyan elnökök neve, mint a bolhói Gombaszögi Jenő, a ho- mokszentgyörgyi Berki József, a kapospulai Retek József. Hadd tegyük most hozzá: mél­tó a társadalom elismerésére minden becsületesen dolgozó elnök. Tehát nemcsak az, aki évek óta 50 forintos munkaegy­séggel záró tsz-t irányít, hanem az is, aki mostoha természeti körülmények között bajlódó közös gazdaságnak áll az élén, és minden erejét megfeszítve fáradozik azért, hogy meg­nyerje a tagságot a még kez­deti nehézségekkel küszködő szövetkezet talpra állításara. Az' elismerés hangján külön meg kell emlékeznünk azokról, akik jó szövetkezetben szerzett vezetési, gazdálkodási tapasz­talatukat most gyengébb tsz- ben gyümölcsöztetik, s ezzel tanúbizonyságot tesznek arról is, hogy felelősséget éreznek a kevés sikerrel működő közös gazdaságok tagjainak sorsáért, és segíti őket az előbbre jutás­ban. Nemes cselekedet, szocia­lista módon gondolkodó ember­re valló tett ez. Az elnök nem nyolc órát dol­gozik naponta se télen, se nyá­ron. Ha személyesen meg akar róla győződni, hogyan megy a reggeli fejés, akkor a tehe­nészekkel együtt, hajnalban föl kell kelnie. Az meg szinte el­képzelhetetlen, hogy a nagy munkák idején napközben sza­kítson néhány órát pihenésre. A megyei, járási és vállalati kiküldöttek rendszerint őt ke­resik. Az irodában, a határban, az utcán, sőt gyakran a laká­sán Is minden tag leginkább ve­le akarja elintézni ügyes-bajos dolgát: Megbetegszik valaki Kisbajomban? Megy Bergo- vecz Imre elnökhöz, kocsit kér tőle, mert ennek a falunak se orvosa, se patikája, se köves- útja. Hüvelyezni kellene a be- legiek két traktorát? Nagy Jó­zsef tsz-elnöknek szólnak, hogy szerezzen alkatrészt. A bank úgy ítéli meg, hogy Kőröshegy nem fizet előleget? Honfi Ist­ván, az elnök utazik föl Pest­re, hogy elintézze a dolgot. Ba­laton endréden akkor jártunk, amikor a sok eső miatt renge­teg búza forgott veszélyben a kombájnszérűn. Már-már kez­dett bemelegedni a nedves ga­bona, s forgatni, rostálni kel­lett. Kékesi Jenő, a Zöldmező elnöke addig nem lelte nyug­tát, amíg ezt a sürgős tenniva­lót el nem rendezte. Hajnaltól estig igénybe veszi a sok és sokrétű elfoglaltság a szövetkezeti elnököt. S ha ne­tán kilenckor ágyba kerülne, gyokran még éjfélkor is forgo­lódik. Hány meg hány elnök elmondhatná magáról, ugyan­azt, amit a nagykornádi Si- monka Sándor így öntött sza­vakba a minap Nagyatádon, a tsz-vezetők találkozóján: »►Es­tére kelve gyakran zsong a fe­jem, mint a méhkas; bizony csak úgy tudok elaludni, ha halántékomat a hűvös falhoz szorítom.-« A szövetkezet gond­jait az elnök nem hagyhatja az irodában, töpreng jártában- keltében, sőt talán álmában is ezekkel a gondokkal virgoló- dik. Azt jelentené mindez, hogy öröme és nyugalma nincs is az elnöknek, csupa izgalom és töprengés az egész élete? De­hogy így van! Amint összeszo­kik, egységbe kovácsolódik a tagság, szávét-lelkét belead ja a munkába, úgy fogynak a gon­dok, és gyarapodnak a közössé­gi élet örömei. Aki gyönyörköd­ni akar, nézze meg Csombárd cukorrépáját, Patosfa árpáját, Somogyvámos búzáját, Béla- vár burgonyáját, Somogyszil tehenészetét, Ordacsehi ser­téstelepét, Marcali baromfi­farmját. Igein, ez a látvány örömet fakaszt a látogatóban, kivált pedig abban, akiinek munkája nyomán ígéri vagy adja a nagy termést a határ, a szép hozamot a közös jó­szág. A munkasikerébben a tsz-tagság lelheti örömét első­sorban. S a tagság öröme az elnök öröme is. Bizalom, a falu népének bi­zalma emelte tisztségbe a termelőszövetkezeti elnököt. Mindvégig és minden intézke­désével azt kell szolgálnia, akitől a megbízatást kapta: a tagságot. Kötelessége, hogy összeegyeztesse a tag egyéni, a szövetkezet közös és a népgazdaság egyetemes érde­két. Ne uralkodjék a tsz-tago. kon, hanem értsen szót velük, világosítsat föl, győzze meg, és határozottan, az emberi mél­tóság iránti mélységes tiszte­lettel vezesse őket. Ha erre képtelen, akkor legjobban te­szi, ha becsületesen elismeri nem neki való ez a talpig em­bert követelő tisztség. Örömmel nyugtázta a me­gyei pártbizottság legutóbbi ülése is, hogy az elnökök túl­nyomó többsége derekasan helytáll. Kevés azoknak a szá­ma, akik ilyen vagy olyanok, ból rosszul vezetnek. Helyte­len módszereiket elítéli a tag­ság is, elítélik a felsőbb szer­vek vezetői is. Külön erénye és becses vívmánya a tsz- mozgalomnak, hogy a vezetés­be beletanult elnökök szintén elmarasztalják tévúton bo­lyongó társaikat. Fölállt a múltkori mb-ülésen Nyári Pál, a tótújfalui Határőr el­nöke, aki a lakócsai Március 15. Tsz-t is vezeti a tavasz óta, és így kezdte felszólalá­sát: «-Nem értek egyet azok­kal a társaimmal, akik itt ar­ról szóltak, hogy csakis ke­mény hanggal, erős ököllel és könyökkel érnek el ered­ményt. Nincs igazuk. Az egy­szerű tsz-tagot, az embert senki nem utasíthatja ki, ki-> vált pedig nem löheti ki az irodából.« S folytatta felszóla­lását kipróbált és bevált ve­zetési módszereinek ismerte­tésével. Tanulhattak szavai­ból, akiknek szánta azokat. A gyakorlat a próbaköve a vezetési elveknek. Lám, a jó tapasztalatok nem húzódnak egy-egy falu határai közé, ha­nem terjednek, hatásuk szét- sugárzik a környékre és tá­volabbra is. Ez is biztosíték arra, hogy a téves szemlélet­ből fakadó hibás vezetési gya­korlat másutt se tarthassa so­káig magát. A helyes vezeté­si tapasztalatok közkinccsé té­tele — talán éppen ez a leg­okosabb és leggyorsabban, leg­hasznosabban visszatérülő be­ruházás. Hiszen ingyen adják azok, akik hosszú évek óta el­nöki tisztségben dolgoznak. Kutas József Befejeződött az árpa aratása, a zabnak főbb, mint egyharmadát vágták le megyénkben A múlt hét kedvező időjárása folytán za­vartalan volt az aratás és a cséplés. Egyre kevesebb a lábon álló gabona a termelőszö­vetkezetek határában. Miután az őszi árpa aratásával végeztek megyénk gazdaságai, ezekben a napokban a múlt hétről maradt néhány ezer holdnyi búzát és rozsot arat­ják. A fonyódi és a siófoki járásban a bú­zánál, a csurgói és a nagyatádi járásban pe­dig a rozsnál mutatkozott lemaradás; A zabból 2743 holdat — az összes terület 35 százalékát — aratták le a múlt héten. Eb­ben viszont a siófoki és a nagyatádi járás jeleskedett. A kaposvári és a nagyatádi já­rás tsz-eiben, ahol későn érett be a zab, csak később láthattak hozzá az aratáshoz. Az aratásnak eddig 63 százalékát végezték kombájnnal, rendre aratóval és kévekötő aratógéppel, s csaknem 16 000 hold őszi ka­lászost csépeltek el. A gabona betakarításá­val egyidejűleg gépek szántják a megürese­dett táblákat. A múlt hét végéig több, mint 62 000 hold tarlót szántottak föl, ebből mint­egy 1-9 000 hold a nyári mélyszántás. A ter­vezett 22 658 hold tarlóvetésnek eddig mint­egy 69 százalékát végezték el megyénk terme­lőszövetkezetei. Széles a Balaton vize... Annyi dal és tánc után most a buzsáki népi együttesen a sor. Egyre pergőbb, kavargóbb a tánc, szélesebb a jókedv. Így végződik a fonóban egy este.*. (Képes riport a 6. oldalon.) Németh Ferenc elytárs párttitkárokkal tanácskozott lakon Tegnap délután Németh Fe­renc elvtárs, a megyei pártbi­zottság első titkára Tábon, a járás mezőgazdasági nagyüze­meiben dolgozó párttitkárok egy csoportjával tanácskozott. Az eszmecserén részt vett Bo­gó László, a járási pártbizott­ság titkára is. Minthogy a részvevők több­sége termelőszövetkezeti alap­szervezetet vezet, ezért a leg­több szó a szövetkezeti párt­munkáról, a tsz-ek helyzetéről esett. Beszéltek a titkárok párt- szervezetük gazdasági, szerve­ző munkájáról, a pártvezető­ség és a tsz-vezetőség kapcso­latáról, a szakszervezeti élet­ről és a kongresszusi előkészü­letekről. Tájékoztattak a szö­vetkezeti tagság munkájáról, politikai hangulatáról, az anya­gi ösztönzés hatásáról, a volt paraszti rétegek egymáshoz va­ló viszonyáról, illetve ismer­tették az egységes parasztosz­tály kialakítása folyamatának eddigi tapasztalatait. Elmond­ták, hogy tsz-ükben hogyan ér­telmezik, és hogyan igyekez­nek megvalósítani a termelő­szövetkezeti demokrácia elvét. A kötetlen beszélgetés tanul­ságát Németh elvtárs foglalta össze. Szovjet újságíró látogatása Kaposváron A Tanácsok Lapja vendége­ként Magyarországon tartóz­kodó Mark Karpovics, aSzav- jeti Deputatov Tondrahcsiszja szerkesztője tegnap látogatást tett Kaposváron. A szovjet újságírót dr. László István, & megyei tanács vb-elnöke látta vendégül. A délelőtti órákban a megyei tanács vezetői tájé­koztatták a szovjet újságírót a megye tanácsi szerveinek munkájáról, a megye fejlődé­séről. (Mark Karpovics ugyan­is a szovjet közigazgatási szervek lapjának a szerkesz­tője.) A délután városnézéssel és üzemlátogatással telt el. A nyugatnémet kormány szóvivője elutasította egy FBP politikus javaslatát német békekonferencia összehívására Bonn (MTI). Achenbach, az FDP bad Demokrata Párt kül­ügyi szakértője figyelmet kel­tő cikket írt pártja sajtószol­gálatának kiadványában a né­met békekonferencia összehí­vásáról Javasolta, hogy leg­később az idén ősszel hívják össze az 1959-ben elnapolt gen­fi külügyminiszteri értekezlet folytatásaképpen a békekonfe­renciát, s azon vegyenek részt Lengyelország és Csehszlovákia küldöttségei is. Ez a békekon- feréncia addig ülésezzen, amíg ki nem dolgozza az átfogó né­met békeszerződést. A nyugatnémet kormány Sza-ij-egyik szóvivője sietett kijelen­teni, hogy szó sem lebet egy olyanfajta békekonferenciáról, mint amilyent Achenbach ja­vasol. A szóvivőszerintaSzö­vetségi Köztársaság 1959-ben részletesen kifejtette nézeteit és megállapította, hogy Bonn és Moszkva álláspontja nem egyeztethető össze ebben a kérdésben. "A békeszerződést csak egy össznémet kormány írhatná alá, amelyet szabad választások útján hoznak lét­re« — fejezte be nyilatkozatát a szóvivő. Pham Van Dong a dél-vietnami helyzetről Hanoi (TASZSZ). Pham Van Dong, a vietna­mi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke hétfőn nyilat­kozatot adott ki a moszkvai rádió tudósítójának. Rámuta­Leendő pészmérn a bakon Már nem is fa­lusi fiú ő, ar­cára írta egyet­len év is a nagyváros lég­körét, hangula­tát. Vagy mégis az maradt, aki volt? Orbán Gyula másod­éves gépészmér­nök-hallgató, s most otthon. Kányán tölthet másfél hónapot a szünidőből. ü&y látszik, nem unatkozik. Édesapja még arat a szövet­kezetben, s ö nem szégyelli fogni a gyep­lót, az ostort, segít, ahol se­gíthet tott, hogy az amerikaiak a genfi egyezmények megszegé­sével több ezer tanácsadót és egyéb katonai személyt vit­tek, több százezer tonna fegy­vert és hadianyagot szállítot­tak Dél-Vietnamiba, Saigonban amerikai katonai parancsnok­ságot állítottak fel. Jelenleg — folytatta Pham Van Dong —, az amerikai egy­ségek és Ngo Dinh Diem csa­patai amerikai tábornokok és tisztek vezetésével nagy ará­nyú átfésülő hadműveleteket folytatnak, hogy megsemmisít­sék a hazafias erőket az or­szág déli részében. E művele­tekben amerikai repülőgépe­ket, hadihajókat, napalm-* bombákat, mérgező vegyi­anyagokat és egyéb fegyvere­ket használnak. A lakosságot barbár módon "stratégiai fal­vaknak« nevezett koncentrá­ciós táborokba hurcolják. (MTI) Lengyel államférfiak üdvözlő távirata magyar államférfiakhoz Aleksander Zavadzki, a Lengyel Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnöke, Wadis- law Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára és Jozef Cyrankiewiez, a Lengyel Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke táviratban mondtak köszönetét Dobi Ist­vánnak és Kádár Jánosnak a Lengyel Népköztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából kül­dött üdvözletükért. Adam Rapacki, a Lengyel Népköztársaság külügyminisz­tere ugyancsak táviratban kö­szönte meg Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminiszterének' a lengyel nemzeti ünnep alkalmából küldött jókívánságait. (MTI) XIX. tVFOtYÄM 163. SZÁM ★ REDO. 1962. AUGUSZTUS 7. \ iiiiiiimiiiiii!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom