Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

Szerda, 1963. augusztus 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP Félreértés vagy akadékoskodás? A MÚLT HÉTEN fölkereste szerkesztőségünket a somogy- döröcskei November 7. Terme­lőszövetkezet főkönyvelője és főmezőgazdásza. Segítséget'kér­tek, s azt, hogy adjunk taná­csot, hiszen a Somogyi Néplap — úgymond — nagy gonddal foglalkozik a gyenge, úgyneve­zett 44/B-s tsz-ekkel. Elmond­ták panaszukat, hosszas kálvá­riájukat.. Mindezt másnap megvizsgáltuk a helyszínen. Mihez kémek tanácsot? Szö­vetkezetük a 44/B rendelkezés alapján majd 1 millió Ft dotá­ciót kapott az államtól. Magá­ból ebből is kiderül, hogy igen nagy bajok voltak a gazdaság­ban. Az idén új vezetéssel, a munka jó megszervezésével kedvező változás történt. Olyan szép ma a döröcskei határ, amilyen 1949 óta nem volt. Az aratásig mindent kétszer meg­kapáltak, az egyéb munkát is elvégezték, hogy ne zavarja őket semmi a nagy nyári fel­adat teljesítésében. Mintha ki­cserélték volna az embereket. Dolgoznak, bizakodnak. Öröm­mel tölti el őket, hogy szépek a terméskilátások, jól fizetnek a kalászosok. Őszi árpából 9 mázsás átlagot terveztek, s most 12—13 mázsa ígérkezik. Annak idején a közgyűlésen, a premizálási terv készítésekor abban állapodtak meg, hogy a többlettermés 70 százaléka a tagoké lesz. Most, a csépléskor, látva az eredményt, a tagok azt kérték, hogy adjon a tsz pré­miumárpát, mert a háztáji ál­lomány takarmányozása igen nehéz, minden abrak elfogyott. (A háztájiban 169 szarvasmar­ha, 300 süldő és hízósertés, 30 anyakoca van; az utóbbiból 13 a kihelyezési akció során került a tagokhoz.) Jogos volt a ké­rés, annál is inkább, mert mindössze 5 forint előleget fi­zetnek, s ha levonják az SZTK-t, bizony nem sok pénz kerül még a legszorgalmasab- bak erszényébe sem, A TABI JÄRÄSI BANK- FIÓK nem értett egyet a ké­réssel, s a megyéhez küldte őket tanácsért, a megye vissza a járáshoz. A járási bankfiók­nál kiderült: a szövetkezet úgy tájékoztatta őket, hogy nem prémiumot, hanem munkaegy­ség-előleget kívánnak osztani, Ehhez, azért nem járultak hoz­zá, mert a tervben nem szere­pel, s köztudomású, hogy a do­tált tsz-ek nem térhetnek el a tervtől. Ezek szerint félreértés tör­tént. Ez azonban pénzébe ke­rült a tsz-nek, ugyanis.be kel­lett utazni Kaposvárra — volta­képpen fölöslegesen —, de csak annyit értek el, hogy a bank megyei igazgatóságán tisztáz­ták: a dotáció szempontjából a bank nem emelhet kifogást, ha a szövetkezet a premizálási terv alapján prémiumot oszt tagjáinak. Elgondolkodtató azért az a vélemény, amit a já­rásnál és a megyénél is nyil­vánítottak: »Miért árpát akar osztani a tsz, tulajdonképpen mennyiben van köze a tagnak ahhoz, hogy szép termésered­ményt értek el?« Furcsa ez a kérdés, láváit, ha végiggondol­juk, hogy az összes műtrágyát kézzel szórták ki, a növényvé­delmi munkát maguk a tagok végezték. EGYÁLTALÁN nem len­ne HELYES most, amikor szíwel-lélekkel dolgoznak az. emberek, megtagadni a meg­ígért jutalmat. Félő, hogy ez olyan törést okozna, ami a to­vábbiakban. károsan hatna a szövetkezet gazdálkodására. Nem szabad ilyen merevséget tanúsítani! Mindezeken túlme­nően a háztáji állományról gondoskodni kell, népgazdasági érték veszik el, ha a tsz-gazda nem tutija ellátni háztáji jó­szágát. Szó sincs arról, hogy most aztán gyerünk, körültekintés nélkül mérjük a takarmányga­bonát. Nem! Másra van szük­ség. Sok tényezőt kell mérle­gelni, mielőtt intézkednének ebben a dologban, amely las­san egy hete igen élénken fog­lalkoztatja a közösséget. A já­rási mezőgazdasági oszálytól — mint meg is ígérték — sür­gősen kimegy valaki' a tsz-be (kár, hogy nem előbb tették, mert minden bizonnyal koráb­ban is hallottak már erről a problémáról). Igen gondosan felül kell vizsgálni a takar­mányhelyzetet, s elsősorban azt kell szem előtt tartaniuk, hogy a közös állomány takar­mányát biztosítsák. Fontos in­kább rátartással készíteni ezt a fölmérést, semmint takarmány­hiány legyen az idén is. A ta­karmánymérleg elkészítése után állapodjanak meg abban, hogy mennyi árpát oszthat ki a szövetkezet prémiumként. Inkább kevesebbet adjanak most, és majd később többet, nehogy idővel kelljen kapkod­ni, hogy nincs elég abrak! REMÉLJÜK, ez a fölmérés és ez a megállapodás rövidesen megtörténik, és megszűnik a huzavona. Ezt egyébként — na­gyobb odaadással, rugalma­sabban mérlegelve a November 7. Tsz helyzetét — meg is előz­hették volna. Vörös Márta Túlteljesítették féléves állatértékesítési tervüket a tabi járás tsz-ei (Tudósítónktól.) A tabi járás termelőszövet­kezetei túlteljesítették féléves1 állatértékesítósi tervüket. 387 'darabbal több hízott sertést és 235 darabbal több vágómarhát adtak el a tervezettnél az ál­lami felvásárlóknak. A közös gazdaságok erősö­dését és a háztáji gazdaságok szerepének növekedését mutat­ja az is, hogy a tabi járás az év első felében mintegy há­romezer hízott sertéssel, illetve vágómarhával adott többet a népgazdaságnak, mint a múlt esztendő azonos időszakában. Jól halad a szerződéskötés is, s minden lehetőség megvan ar­ra, hogy a járás ezt a tervét is túlteljesítse. Ifjúsági t a Jókai ligetben A szeszélyes, időjárás ugyan­csak meglátogatta a kaposvá­riakat: szombat este óta im­már harmadízben zúdított bő­séges csapadékot a városra ezen a vasárnap reggelen. Pont akkor, amikor az óra­mutató a kilences számhoz kö­zeledett. Erre az időpontra tervezték Kaposvár és a járás fiataljai a VIII. VIT tiszteleté­re megrendezett munkás-, pa­raszt- és katonatalálkozó kez­detét. Sok gonddal, igyekezet­tel és nem kis anyagi áldoza­tokkal készültek erre a napra a találkozó rendezői, a KISZ cseppezte az összeállt pocso­lyákat, amikor felharsogott az egyik körhinta hangszórója, s megindult a gépezet. Repülős katonák markolták az ülések láncait, s dacos jókedvükben nagyokat kurjantva lendültek egyre magasabbra. Ügy lát­szik, a derék »lökösök«-nek a zivatarfronton is sikerült át­törniük. Fölöttünk fehéredni' kezdett a kormos . felhőbari­kád, s a zápor megszégyenül- ten odébb kullogott. Nosza, megindult erre a fiatalok so­ra, át a vasúti felüljárón, a Guzi Mihály — Becze Károly: 1 AZ 57081-ES II égionisf a — A fiú mindjárt vissza­jön ... Tehát gyorsan. : Mi­nél gyakrabban be kell ide járnod, hogy találkozásunk ne legyen feltűnő. Az udvar felől zaj hallat­szott, de nem a fiú tért visz- sza, hanem a pékmester, Hauswirth lépett be. Kissé meglepődött, amikor az eddig ismeretlen légióst megpillanT tóttá. Lhan Nung hirtelen Gazsó felé fordult. , — Mondom — kezdte termé­szetes hangon, mintha egy ab­bahagyott beszélgetést folytat­na —, én azt nem tudom, vi­het-e innen mindennap friss kenyeret. Itt van Hauswirth úr, beszélje meg vele. — Miről van szó? — lépett közelebb a német. Gazsó feléje fordult. — Először engedd meg: az új egészségügyi vagyok, Gazsó a nevem. Colonel Simon pa­rancsára kerültem ide. — És mit akarsz itt a sütö­dében? — Minden reggel elvinném innen a fejadagomat. — És miért nem a konyhá­tól kéred? — Tudod, én frissen, mele­gében szeretem. Reggel egy jó nagy pohár kávé, mellé puha, omlós kenyér... És azt csak te tudod nekem biztosítani paj­tás... —A fene a bendődbe... — No ne haragudj... alka­lomadtán én is tehetek neked «ívességet. Hauswirth gondolkozott. — Milyen nemzetiségű vagy? — fordult hirtelen Gazsóhoz. — Magyar. — Gondolhatta!» volna. Nek­tek az evés az istenetek. Gazsónak megv.iszketett a tenyere, szeretett volna egyet lemázolni a németnek, de nyelt egyet és mosolygott. — Aztán mivel hálálnád meg a szívességemet? — kérdezte szemtelenül a német. — Hát, néha-néha nem saj­nálnék egy kis bort Te ugyan német vagy, bizonyára a sört szereted... — Nem, nem — tiltakozott gyorsan Hauswinh —, pálinkát szoktam inni. — Hát akkor pálinkát... Mindjárt azon melegében meg­hívlak most a kantinba ... Vagy inkább este, munka után? — Ha nagyon hívsz, meg­iszom én most is... — Rendben van. Tehát meg­állapodtunk, minden reggel megkapom a friss kenyeret. — De nem tudom a szállásod­ra küldeni, el kell jönnöd ér­te... — Szíves-örömest. A kenyér a lényeges... Hauswirth a néhány méter­re szßszmötölö Lhan Nunghoz fordult. — Ide figyelj Lhan. Elme­gyek egy fél órára. Vigyázz, rendben, legyen minden. A bennszülött meghajolt — Parancsára uram.-. Hauswirth udvariasan előre engedte vendégét, aztán elin­dultak a kantin felé. * *-* Ä Nap már lebukott az ős­erdő mögé, amikor Lafarte hadnagy százada visszaérke­zett az erődbe. A fiúk fáradtak voltak, hiszen már hónapok óta szorgoskodtak az új erőd építésénél. Amikor elhangzott az »oszolj«, Gazsó odament a had­nagyhoz. — Hadnagy úr»— -ha volna néhány perce — — A maga számára!? Ezer örömmel. — Hadnagy úr ___ ez a mi b etegszobánk gyalázatosán néz ki... Egy disznóól az egész. — Tudom. — De én azt akarom, hogy ne legyen az. . Segítsen ... adjon nekem néhány embert néhány napra. — Embert? ... Hm... Ne­héz, nagyon nehéz. Nekem min­den emberre szükségem van az erőd építésénél.'.. — Csak néhány napra kérem őket... — Néhány napig sem tudok nélkülözni egyetlen embert sem... — Hát jól van — mondta Ga­zsó —, mégis megcsinálom... Ha törik, ha szakad. A künyvsátomá! Bállá Erzsi, Varga Rózsi Mária magyavatádi fiatalok. városi és járási bizottsága, az MHS, a kaposvári és, taszári katonai alakulatok KISZ-foi- zottságai. Sajnos, a délelőttre tervezett nagygyűlést elmosta az ün­neprontó zivatar. De ki lehet-e fogni a mi fiataljaink elnyű- hetetlen optimizmusán? Ezen a borús-derűs vasárnapon bi­zonyára akadtak,. akiket távol tartottak a lógó lábú esőfel­hők." Azért mégis sokan eljöt­tek vállalva a bőrig ázás koc­kázatát. Többen, mint gondol­tuk. Sőt a zápor még javában Délután kiment a másik* erődbe, felkereste a magyaro-S kát... Kérte, hívta őket más-í napra, vasárnapra. Hivatkozott * mindenre, emberségre, feleba-f ráti szeretetre, arra, hogy ők* is lehetnek betegek, hiszen pél-í dául most is négy magyar fék-1 szik a betegszobában. ♦ Végül másfél órás beszélgetés * után meggyőzte őket. Azok megígérték, hogy másnap le­mennek segíteni, ígéretüket be is tartották. Másnap reggel mintegy har­mincán szorgoskodtak a beteg-J szoba körül. A betegeket ki-5 rakták az udvarra, aztán szin-j te az egész szobát felforgatták, t A fekhelyeket kiszórták, aztán friss fából új fekhelyeket készí­tetitek. Csattant a fejsze, szállt; a nevetés Amikor az ateó erődbefiek látták, hogy a fentiek jöttek segíteni; elszégyelltek magukat, ♦ lassanként odasomfordáltak a I többihez és vágták, fúrták at fát. ? Gazsó egyszer«« azt vette észre, hogy ott van Lafarte hadnagy is. Egy hatalmas lóca építéséhez kezdett, amit a nap folyamán egyedül be is feje­zett. A lócát a betegszoba fala mellé tették, eléje pedig egy j kis asztalt eszkábáltak. ; Estére minden fekhely elké­szült, sőt öt pótfckhélyet is ké­szítettek, a szobába néhány új bútordarab került, a hiányos, ^ lyukas falat beszőtték > ham- | buszháncesal. Végül az egész S szobát kitakarították, alaposan! kiszellőztették. | Mire a nap befejezte napi j munkáját és pihenni tért, a | légiósok is végeztek. | íFolytatjuk,j és Tampp körhintás hangszórók recsegő* sével, a vendéglátóipar sátrai felől ínycsiklandó illatok szállnak, s déífelé már az eső utáni felszabadult hangulat légköre hullámzik az egész ligetben. A déli vonatök újabb cso­portokat hoznak. Egyre tar­kább a kép. Itt katonák ismer­kednek ezerszínű viseletbe öl­tözött szennai kislányokkal. Amott formaruhás ifjú gárdis­ták, diáklányok barátkoznak a környező tsz-községek fia­taljaival. A délutáni órákban, a Dózsa Sport Kör ökölvívó- és cselgáncs-szakosztálya tart bemutatót. Távolabbról az MHS modeürepülőgépei bele- belevij jognak a szennai népi együttes csárdásmuzsikájába. Kezdődik a kultúrműsor. Ek­kor már több, mint hatezres, egyre növekvő tömeg hömpö­lyög a liget ódon gesztenyefái alatt. A színpadon a honvéd- ' ség és a textilművek közös tánccsoportja, majd az Ifjú­sági Ház művészeti csoportjai és újabb honvédségi kuíbÚE- csoportok váltják egymást. Délután hat órakor a nagy tetszéssel kísért szín pompáé műsort tombolahúzás szakítja meg Este 8 órakor néhány perc* re elcsöndesedik a Jókai liget. Felröppennek az első rakéták, égnek lendül a meggyújtott rőzsekupac pattogó lángja. Helsinki és a VIIL VIT részt­vevői felé száll a gondola*. Balajcza János, a KISZ kapós», vári járási titkára beszél aa Jókedv« katonafiatalok a textilművek egyik lány tán­cosával. találkozó színhelyére, a Jókai ligetbe. A rendezők gyors intézkedé­sei nyomán nem sokkal ké­sőbb már az esőáztatta szín­pad előtt gyülekeznek az ér­deklődők, A Somogy megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat nyári konfekció mo­delljeiből mutatnak be néhá­nyat a csinos amatőr maile­kének: a Kaposvári Egészség- ügyi Szakiskola KISZ-esei. Majd az Ifjúsági Ház »Rit­mus« zenekarának vérpezs­dítő melódiái birkóznak a ifjúság nagy Majd Kimét reflektorfénybe borul a színpad, a sétány és a hamvadó tábortűz környéke. Megkezdődik a tánc. Három tánczenekar és három népi zenekar muzsikájára este 11- ig tart a szabadtéri bád, méltó befejezéseképpen az emléke­zetes találkozónak, ahol váro­sunk és a járás több ezer munkás-, katona- és paraszt­fiatalja tett hitet a barátság, a béke nemes gondolata mel­lett W, E. A Dózsa Sport Kör cselgánősbemutatót tartott *

Next

/
Oldalképek
Tartalom