Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-30 / 202. szám
Csütörtök, 1962. augusztus 36. 3 SOMOGYI NtiPtaxr ÁLMATLAN ÉTSZAKA Ä TÄBOR CSENDES, csak az őröket látni. Gépkocsink után vastag porfelhő kavarog, a gidres-göd- rös út próbára teszi a más terephez szokott autót. Hosszú kilométereket megyünk, míg a bennünket kalauzoló terepjáró kocsi egy helyen megállást jelez. Kiszállunk. A közelben apró fénypontokat pillantunk meg. S katonákat. Az elsötétített kocsiban hatalmas térképlepedőt látunk az asztalon. K. Zoltán elvtárs, a magasabb egység főtisztje a térkép fölé hajol, és magyaráz az éjszakai gyakorlat megszemlélésére érkezett vendégeknek. Eljött Hevesi János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, dr. Fenyvesi János elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Oravecz Ferenc elvtárs, a munkásőrség megyei parancsnoka, Pankász Ferenc elvtárs, a Lábadj Állami Gazdaság igazgatója. A főtiszt a gyakorlat céljával, a hadműveleti tervet készítő törzs elgondolásaival ismerteti meg a vendégeiket, és válaszol közbevetett kérdéseikre. »Egy tüzéregység tűzcsapását hajtjuk végre. A1 tisztek és a katonák nem tudták, mikor kerül erre sor. Most vizsgáznak, hogyan sajátítotA tisztek másodpercnyi pontossággal, valóban »katonásan« készültek el a faladatokkal. Pedig nagy erőpróbát kívánt a ták el kiképzés közben a szűk-1 gyakorlat. A legénység és a séges ismereteket« — mondja, majd a gyakorlatvezető elgondolásairól magyaráz. »A hadműveleti terv arra épül, hogy megtámadott bennünket egy ellenséges hadtest. A mi feladatunk megállítani az előrenyomulást s majd támadásba menni át. A további feladatokat a gyakorlatot végrehajtó egység tisztjeinek és legénységének kell megoldania. Nekik kell bemérniük az ellenség tüzelőállásait s kijelölni saját ütegeik helyét. Gondolni kell arra, hogy az ellenség sem pihen, s igyekszik manőverezni.« IGAZ, HOGY MOST BÉKE VAN, ám egypercnyi vesztegetni való időnk sincs, hiszen a gyakorlat végrehajtását értékelik, pontozzák, s ha netán kicsúszik az előírt időből, vagy helytelenül választotta meg a célokat az egység, s »eltéved« a gránát, bizony menthetetlenül rosszra minősítik az egység gyakorlatát DMíB nehezen megy az elszakadt szál összekötése, hiányzik a kellő gyakorlata Somogyvári Márta fonótanulőnak. De Fülöp Vendemé, a tcxtUművek tanulóoktatója vele Is, a többi tanulóval is sokat foglalkozik, hogy mielőbb az üzem teljes értékű munkásai legyenek. Képünk Somogyvári Mártái és Fülöp Vendemét ábrázolja, _ tisztek éjjel sem aludtak, felváltva pihentették őket, hiszen a gyakorlatnak nemcsak az a célja, hogy megmutassák a tüzérék, milyen pontosan tudnak lőni, hanem a háborúban oly szükségjes állóképességet is szilárdítják. S a katonák — erről is meggyőződtünk — önfél- áldözóan viselik el a fáradalmakat, az álmatlanságot, mindenkit összeforraszt a közös cél: dicsőséget hozni az alakulatra. A FŐTISZT MÉG MAGYARÁZ, ám a parancsnok jelentést tesz: »... a tüzéregység a feladat végrehajtására készen áll. A tüzelőállásokat elfoglaltuk, a tüzérségi előkészítést hamarosan megkezdjük.« A főtiszt elégedetten pillant órájára, a parancsban előírtnál hamarabb felkészültek. Rövid parancsszavak hallatszanak, aztán a kijelölt időpontban megkezdődik a harc. A tüzéregység az első feladat teljesítése után nyomban parancsot kap, hogy vonuljon előre, helyezze át tüzelőállásait. A gépkocsik és egyéb harceszközök gyors áttelepítése folyik. Mozog a front Követjük az egységet. Látjuk, milyen köny- nyedén emelgetik a harcosok a nehéz ágyútalpalkat, s mily gyorsan helyezik tűzkész állapotba a lövegeket. Fegyelmezetten halad a munka, mindenki tudja kötelességét. Míg a katonák a lövegek beállításával, tűzkész állapotba helyezésével foglalkoznak, a parancsnok, a törzs gyenge fényű lámpa mellett térképeket rajzol, számításokat végez. Nemsokára itt is, ott is piros rakéták világítják meg egypár pillanatra a sötét égboltot Cikáznak a fénycsóvák, s narancsszínűre rajzolják az egeit. Az ellenséges célpontokat bemérték, kezdődhet az igazi munka: a tőzcsapások végrehajtása. A katonák vér^c a tflzpá- rancsot a lövegek mellett. Az álom húzná őket a földre, de alvásra most nem szabad gondolni. »Megszoktuk már. Katonák vagyunk.« — válaszolta egyikük. MIKÖZBEN AZ EGYSÉG FELKÉSZÜL a haxcfeladat teljesítésére, hallom, hogy kiértékelték az előző feladat végrehajtását. Az osztályzat csaknem ötös. Jó volt látni, hogy tüzéreink értik dolgukat. Varga Józsefi Együtt dolgozunk, megértésben .:: Elmondtak Rőtek József, a kapospulai Ezüstkalász Tsz elnöke Hogy is kezdjem.., Nehéz «Tői beszélni, mert érzésekről, gondolkodási módról, embereknek egymáshoz váló kapcsolatáról van szó. A múltkor jön hozzám Szala- váriné — nem itt lakik Rátán; alsóhetényi, abban az üzemegységben dolgozik —, s ezt mondja: — Józsi bécsi, nem jól van, hogy az istállóban a viharlámpák teteje üres, nincs rajtuk fedél. Kellene valamit szeretni rájuk, ment a jú ég tudja, könnyen baj-— Azokban a nagcÉsSbeai vettem én is észre ezt, és már intézkedtem. De azért igen örültem az asszony figyelmességének. Rögtön arra gondoltam, hogy lám-lám, menynyire vigyáznak mindenre ezek az emberek. Ez az új tulajdonság, a közösségi szellem most alakul ki a parasztemberben. Közösségi szellem... Sokat gondolkodtam ezen. Nálunk, Kapospulán azelőtt, mikor még egyéniek váltunk, akkor se volt torzsalkodás. Éltünk, szorgalmasan dolgoztunk, ki-ki a maga gazdaságában, nem irigykedtünk egymásra, ha a másiknak több vált, hanem lestünk. Ahogy mondom, lestük, hogy hogyan csinálja, aki többre viszi, nem nagy a falu, szinte rokonság az egész. Persze nekem most csak addig rokonom valaki, míg bejön a házamba, s beszélgetünk. De mikor kimegyek a majorba, akkor már egyforma mindenki. Mert én csak kétféle embert ismerek, szorgalmasat meg hanyagot, lustát Hogy ki volt, nri volt az illető, az nekem mindegy, csak helytálljon.« A közösségi érzés talán a legjobban most mutatkozott meg, amikor egyesültünk Al- sóheténnyeL Olvassa, hallja az ember néha, hogy a volt kö- aépparasztság meg az egykori cselédség nemigen találja meg a közös hangot. Én nem tudok valakiben is fölvetődött volna ez a gondolat az egyesüléskor-. Az igaz, hogy egy kicsit megijedtek a falubeliek, mikor meghallották, milyen állapotok uralkodnak ott, mennyi minden hiányzik. Nem az emberektől féltek, hanem attól, hogy leromlik a munkaegység. De S2ép simán megszűnt ez az aggodalom. A pulaáak együtt éreztek a hetényiekkel, talán sajnáltak is őket azért, mert eddig kevés eredménnyel járt munkájuk. Tudtuk, hogy nem bennük van a hiba, hiszen mindig nagyon szorgalmasaik, dolgosak voltak. Ha jól emlékszem, a tavasszal még a tagok is szóltak nekem: — Betek bácsi, vigyünk a pusztára is a szénánkból, hiszen ott olyan gyengék a rétek. — így történt, hogy az első nap oda Yltak egy csíbenevelő körül A répáspusztai Első ötéves Terv Tsz egy 3000 férőhelyes csibeneveiőt létesített Somodorpusztán. Ez magában dicsérendő igyekezet az eredményesebb gazdálkodásra. Csakhogy a csibeneveiőt a somodorpusztái iskola épületében helyezte el! Ott tehát, ahol naponta hetven gyermek fordul meg, és ahol ez idő szerint hát sokgyermekes család lakik. Április 16-án egy közegészségügyi ellenőrzéskor megállapították, hogy az iskolába, illetve lakótömbbe telepített csibenevelő járvány- és fertőzésveszélyt t*uzi Mihály — Becze Károly: 1 lg 1 ÁZ 57081-ES égíonisf a rejt magában. Az egészség- ügyi szervek — hivatkozással a 173/1951. IX. 16. MT számú rendelet 5. paragrafusának első bekezdésére — követelték a baromfinevelde munkálatainak azonnali leállítását, a már beépített anyagok (kemence, fekvőkémény, kutricák) szétbontását, az iskolához tartozó termek kiürítését. Mivel a termelőszövetkezet vem fellebbezte meg a határozatot, az jogerőre emelkedett. Mégis az 1962. április 11-én létesített csibenevelő változatlanul ott van az iskola falai közötti A járási tanács vb építési osztályának egyik ügyirata arról tanúskodik, hogy a répáspusztai tsz engedély nélkül építkezett somodorpusztai üzemegységében. A járási tanács művelődésügyi osztálya sem U'iott arról, hogy a csibeneveiőt az iskolában akartak, de aztán bevallottéi:, hogy látták, amint férjem golyótól találva összeesett... Rohantam a térre, majd a rendőrségre, de nem adtak megfelelő felvilágosítást. Azt mondták, a tömeg békésen szétoez__ Mi az, anyukám, fi meg visszaérkezSk, nagyjából talán tálán életet biztosítson... Az jött, halott nem volt... Ele-4 s em csókoljátok egymást? — el tudom mondani életem utób- évek során szépen gyarapodó jjj^e magam sem akartam hin-» Terv Tsz elnöke egy alkakérdezte. ói néhány évének történetét, tunk... Tavaly aztán..* ni, hogy férjem meghalt, re-J lommal így nyilatkozott erA nővér tanácstalanul né- Ügy vélem, feltétlenül meg Egy könnycseppet törölt ki a ményfcedtem, de amint múltak* rnl »Rpnnn. ht laktak emríltt zett a fiúra. Az alig észtévé- kell ezt ismernie, ha meg akar- szerae sajkából, majd folytatta: a napok, a hetek, a hajógyáhefcően intett mire ő lehajolt ja érteni, ami most körülötte riak mindinkább meggyőztek: és könnyezve csókolgatta Ga- történik... Kérem, hallgassa — A halógyanak sztralkba a rendőrség a barbár támadásidhMnlofcát Óvatosan meg..; léptele Követelésüket nem tel- nak még a nyomát is eltüntetfinoman Gazsó is megcsókold Szeme a távolba révedt, né- leshették... f^iem Ottóik" te';‘ FérjoTn megbalt • • • “ ‘ , . , ’ vezeti bizalmi volt es a sztrajK- t tudom hol van eltemúlva az asszony fel- hány pillanatig gondolatat ren- ^ is feladatot bíztak rá... . Talán hibát köld°, ™ulv^ 5jz dezte, aztan beszelni kezdett. Két hét múlva, amikor a mun- vettem el, de kislányomnak 1943 nyarán mentem kasok felvonultak az igazgató- nem mondtam meg az igazat, férjhez egy hajógyári munkás- sági épület elé, férjem az első hjszen a gyerek élt-halt ap- hoz, aki mint hegesztő és sze- sorokban ment, felmelt fővel, j^ért... Azt mondtam: apu gecselő dolgozott itt . Férjem igazának tudatában. Rend- lutezott Rosette áUandóan magyar származású ember őrség varta Őket... A ielszovolt... Pécsett született... So- lítás eredménytelen maradt, a visszavárta, szüntelenül ker-j betelepítése óta eiszaporod- kat mesélt nekem hazájáról, hajógyáriak szilárdan, mozdu- dezgette tőlem: hol van apuka. tak benne a rágcsálók" és a állt és táskájából pénzt szedett elő. — Kislányom, menj le akan- tinba és hozz,ál bort apukának. Tudod, emlékszel, apuka szereti a jó bort... A kislány örömmel sietett el a pénzzel. Amint kilépett az szülővárosáról, a meghitt, ked- lattanul álltak tovább ... A ; ajtón, a nővér bocsánatkérően fordult a fiúhoz. — Nagyon, nagyon kérem, ne haragudjék, amiért ilyen kínos vés kis dunántúli városról rendőrök csőre töltötték fegy- el a nap> amikor a kislány* Példás, irigylesre méltó életet vérükét es elhangzott a szór-. ’ . éltünk... Amikor kislányunk, nyű vezényszó: Tűz!... A so- végre találkozott »apukaja-j Rosette megszületett, férjem rok elején néhányan összees- val«... Kérem, ne haragúd-j helyzetbe hoztam... És még majd kibújt bőréből, örömé- tek, ruhájukon lassan átsziváregyre kérem v. Tegye meg a kislány kedvéért... Előtte tegezzük egymást és szólítson engem Lisettnek ... Jó? ... Megteszi? — Meg ... Megteszem ben ... A kis Rosette lett a sze- gott a vér... Lovasrendőrök me fénye... Férjem minden rohantak a munkásokra ... áldozatra képes volt értünk, Csattogott a kardlap . .. Futás, családjáért. A munkában nem sikoltás hallatszott mindenfe- ismert határt. Ha kellett, éjt lé... Egy negyedóra múlva nappallá téve dolgozott, hogy megtisztították a terepet. .. KiAmíg a kislány, Rosette nekem és kislányunknak gond- ürült az igazgatóság előtti tér, róla — pedig egy ebieknek mi is megpróbáltuk. No meg tudta beli mindent —, hogy 95 mázsát vittünk kiosztani, bent a faluban csak 25-öt adtunk ki. Egy rosszalló fejcsó- válás sem volt emiatt. S ezt csináltuk az árpánál is. A községben — olyan y;olt az érettség — előbb megkezdtük a cséplést. Rögtön oda is szállítottunk, hogy mindnyájan egyszerre részesüljünk az előlegből. Vagy mondjak még egyet? Az egyesüléskor gabonából 220 mázsa tartozásuk volt. Nem én egyedül mondtam, mind a többiek határoztak úgy, hogy ezt már közösen tör- lesszük, /nehogy az ő jövedelmük rovására menjen. És az a sok egyéb apróság — az embernek nem jut minden az eszébe. Látni kell ezeket az embereket, amikor például ebbe az üzemegységbe jönnek kaszálni. Hogy dolgoznak együtt, milyen jókedvvel, megértésben! Sokszor elgondolom, hogy mi lehetett náluk azelőtt! Még most is néha, mikor kimegyek az istállóba, és meglátnak, mintha félnének tőlem. Nem mernek kijönni cigarettázni. De megmondtam nekik: — Emberek, én úgy szeretem azt nézni, mikor kijönnek ide az istálló elé, letelepednek a gyepre, és nyugodtan, beszélgetés közben elszívnak egy cigarettát. így csinálják inkább^ ne dohányozzanak bent az épületben. — Tekintetükből kiolvasom a csodálkozást: hát így is lehet? — és látom rajtuk az ötömet. Örülök magam is. Lehet, hogy sokat beszélek, de csak így tudom megmagyarázni, milyen békés és jó a hangulat nálunk. Ehhez hozzájön az, hogy ritka szépek lettek a terméseink és igen sokat ígér az is, amit ezután takarítunk be. Mindenből több lesz, mint terveztük. Több. mint húszmázsős átlaggal fizet a tavaszi árpa; mióta megvan a szövetkezetünk, ilyen eredményt még nem értünk el. S ezek a tények nagyon megnyugtatják tagjainkat. ... Együtt és egymásért dolgozunk. Megértésben. Mit mondjak még? Békésen élünk, és egy boldog esztendőre vall minden nálunk ... Följegyezte: Vörös Márta úgy, hogy azon egyetlen ha-» lőtt vagy sebesült sem maradt...* Pillanatnyi szünetet tartott, J — Férjem nem jött haza —* folytatta. — Szinte eszemet: vesztve rohantam munkatár-1 saihoz... Először titkolózni! helyezték el. Föltehető, hogy erről a leleményről még később vett volna tudomást, ha az egészségügyi szervek nem figyelnek föl idejében baromfiaknak és embereknek egy födél alá váló telepítésére. Szőlösi Ferenc elvtárs, a répáspusztai Első ötéves ről. »Régen is lakták együtt aprójószággál emberek, mégsem háltak bele!« Nem gondolhatta komolyan amit mondott, hiszen nem sok jó példáért mehetünk vissza a múltba, és ezt Szőlösi elvtársnak is jól kell tudnia. 1962. augusztus 23-i keltezéssel az illetékesek azonnali hatállyal megtiltották a pusztasomodori iskola működését, mert a csibenevelő ilyen sokáig? .;. így érkezett! jón ezért rám... BocsássonJ meg egy összetört szívű édes-J anyának. ! Csendesen megeredtek köny-J nyei. | (Folytatjuk^ rágcsálók rovarok, kibírhatatlan bűz uralkodik nemcsak az iskola termeiben, lakásaiban, hanem a környéken is. Vajon mit tettek eddig megyei szerveink azért, hogy ennek az iskolának a tanulói szeptemberben csibementes és megfelelően rendbe hozott épületben kezdhessék meg az új tanévet? Ibolya
