Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-26 / 199. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1962. augusztus M. Egy kedves, kiegyensúlyozott arc a nagyberényi utcáról, Látrányi Jó- zsefé. Ha arcvonásokat figyel az ember, nehezen rögződik a szó. Utánakiáltunk: — Pista bácsi, Pista Pista bácsi!... — Csak megy tovább komótosan, vállán hordva 69 esztendő küzdelmeit. Talán mégse István, ezért átfordítjuk a szót: — Jóska bácsi, hallja-e?! — — Hátrafordul, derűs az arca, mint a képen: — Gondoltam ám, hogy nekem szólnak ... csakhogy nem Pista a nevem. — /Hetf flevenedik a niese NAQY SIKERREL SZEREPEL MEQYÉNKBEN AZ ÁLLAM l'NÉPI EQYÜTTES HAT ESTÉN ÄT hat községiben, jobbára járási székhelyeken vendégszerepei az Állami Népi Együttes ének-, zene- és tánckara. A siker osztatlan, lelkes az ünneplés, ha a műfaj iránti igényünket nem bizonyítottuk is mindenütt zsúfolt nézőtérrel. Tabra kísértük el a világot járt, kitűnő képességű együttest. 700 ember várta türelmetlenül a műsort, s a hűvös éjszakában 700 ember ült hosszú percekig az utolsó szám után, mintha nem akarna beletörődni, hogy vége az előadásnak. S ezt a csendes, de nagyon sokat jelenítő elismerést nem valamiféle kielé- gületlenség idézte elő. Inkább a szépre vágyó szomjúság, a telhetellenség. S ezt feltétlenül értékelni kell Sokat olvastunk, hallottunk már az együttes és általában a néptánc és népi daJlamkincs tolmácsolására vállalkozó csoportok gondjairól. Az elmúlt tíz esztendőben — mint minden — változott az igény is, s aggódva figyeltük: megtalálják-e az új, a helyes utat együtteseink. Óriási eredményekről nem számolhatunk be, a leghivatottabbak azonban — a. műsor nyomán bátran állíthatjuk — túljutottak már az útkeresés, a kísérletezés kezdeti lépésein. Egyik-másik számukban nyilvánvalóan érezhető, hogy a tematikus táncok felé fordulva — főként Rábai Miklós Kossuth-díjas koreográfusnak, az együttes művészeti vezetőjének alkotó munkássága nyomán — megtalálták az új formát és kifejezési eszközt, mely talán nehezebben elfogadható a külföld, de annál inkább hazai közönségünk, a falu lakói számára. NAGY ELISMERÉSSEL emlékezhetünk a lendületes szatmáróköritói táncra, a Fergetegesre, a heves vérmérsékletű Lippentős leánytáncra, a jellegzetes Székely szvitre, melyek az együttes régebbi repertoárjából valók, s hű képet festenek tánckultúrájáról. Ragyogó kidolgozás, lendület, szép formák, harmonikus mozgás jellemzi ezeket a számokat. Lírai hangulatot áraszt a férfikar Legénybúcsúja, melyben a szólótáncos Zsély Mihály nagy kifejezőerővel eleveníti meg figuráját. Mégis azt tapasztaltuk, hogy együttesünk az új kísérletek eredményeivel jutott közelebb az emberek szívéhez. Érdekes, bár érthető is, hogy a tematikus táncjátékok kevésbé érettek, elnagyoltak még egy kissé. De így is — éppen hangvételükkel, mondanivalójukkal — felülmúlták az előbbi táncokat. Gulyás—Rábai Fo&ztókájá- ban egy kedves falusi kép tárul elénk. A falu ifjúsága játékkal »fűszerezi« a fosztó hangulatát, s nem is akárhogyan. Egy öreg mesélni kezd, de csak az első mondatokig jut el, aztán meséje megelevenedik, élettelivé duzzad a játékos kedvű fiatalok ötletei, eredeti elképzelései, derűje, hangulaa nyomán. S annyi kedvesség i báj jellemzi ezt a játékot, oly megelevenítő erővel szerepelnek benne a tánckar tagjai, hogy érdemes figyelni a hatást. Felkiáltások, tetszésnyilvánítás, derű és kacaj a nézőtéren; kell-e elevenebb kapcsolat előadó és néző között? A táncjáték magával ragadta az embereket. És hasonlóképpen a műsort záró Első szerelem is, mely egy félszeg, gyámoltalan falusi legény szerelmét eleveníti meg ötletgazdagon, túláradó derűvel. Két szólistára, Lackó Máriára és Zsély Mi- hályra épül a mű, mégis kitűnő együttest láttunk a színpadon, s a közönség sem maradt adóst Nagy meglepetéssel tapasztaltuk, hogy az aránylag kis létszámú kórus (harminchatan voltak) milyen erőteljes hangzással, tökéletesen kidolgozott művekkel és imponáló fölénynyel lépett a pódiumra. A Lantos Rezső VIT-díjas karnagy vezette együttes két Bárdosművet énekelt, a Népdalrapszódiát és a Tilinkóst. Kiváltképp ez utóbbi ragadta meg a közönséget dinamikai érettségével, hangulatával. Az énekkar több műben is szerepelt, mégis az volt az érzésünk, hogy kevés lehetőséget kapott az önálló szereplésre. Nem vitathatjuk, hogy az együttesnél a fő profil a tánc, egy ilyen jó kjépességű együttes azonban több szerepet is kaphatna a műsorban, még változatosabbá tenné az előadást. Kiegyensúlyozott játék, tökéletes összhang jellemzi az együttes zenekarát. Az önálló számokban és Baross Gábor vezetésével a kíséretekben is kifogástalanul működött közre. N Érdekes kísértet volt a Gyáva legény című énekes játék megformálása. Bár jól ismerjük irodalmi színpadaink műsorából is, népi hangvételű zenei feldolgozása irányt mutató, s őszinte derűt, elismerést fakasztott. SZINGAZDAGSÄG és kifejezőerő, lendület és hangulat- teremtés, pergő ritmus jellemezte az Állami Népi Együttes tahi vendégszereplését. Közönségünk igen jó benyomással távozott az eszményi környezetben fölépített szabadtéri színpad nézőteréről. Jávori Béla 1900 diákot vettek föl megyénkben a középiskolák első osztályába Ezerrel tanulnak többen, mint tavaly — 17 új osztály nyílik szeptemberben posvári Munkácsy Mihály Általános Gimnáziumban és a Siófoki Gimnáziumban rátérnek a két műszakos oktatásra: délelőtt és délután is lesz tanítás a két intézetben. A megyei tanács művelődés - ügyi osztálya a nyugdíjba vonult, illetve áthelyezett középiskolai nevelők pótlásán kívül huszonegy fiatal tanárt nevezett ki a középiskolákba. Az idén tovább emelkedik a középiskolák száma; két első osztállyal megnyílik Kaposváron a gépipari technikum. Bővülnek a kollégiumok, s így már 790 tanulót helyezhetnek el a megye diákotthonaiban. Még egy adat: a tavalyi százzal szemben szeptembertől 117 osztályban tanulnak középiskolásaink. A megye 3?6 általános iskolájába 50 433 tanuló járt a múlt tanévben. 4810-en végezték el a nyolcadik osztályt. 1927 általános iskolai nevelő oktatja a fiatalokat. Hatvannégy olyan általános iskolája van Somogynak, ahol mind a nyolc osztály külön tanulócsoportot alkot. A felszabadulás előtt a megye iskoláinak kétharmada egy tanerős volt. Jelenleg még 83 az egy tanerős iskolák száma. Az 1962—63-as tanévre 1900 diákot vettek föl a középiskolák első osztályéba. Tavaly 4010 tanuló járt a középiskolák I—IV. osztályaiba, az új tanévben 5120 középiskolása lesz megyénknek. Ez a létszámnövekedés nagy feladatot ró a megye 9 általános gimnáziumára és 4 technikumára. A KaVízbe merül a háló a Somogyszentpálra vezető országút mentéin, s egy jó ideig mi is várjuk a halászszerencse bizonyítékát. Hiába, végül' is jókívánságok tömkelegével búcsúztunk az út menti halászoktól, s azzal a meggyőződéssel, hogy ezen a napon aligha élvezhetik a halvacsorát... pontosan olyan kék volt az ég a fejem, fölött, mint ahogy a költők meg- éneklik, s pontosan olyan meleg körülöttem, mint a pokolban. Uramisten, tizenöt kilométer utat kell megtennem. Tizenötezer métert, s ha igaz, hogy egy lépés fél méter, akkor harmincezer lépést. Minden tiszteletem a turistáké, s egy időben elringatott Móricz riportkönyvének címe, hogy »Gyalogolni jó«. A távolban aratógép dolgozott, s néhány kaszás hin- tázta vállát olyan egykedvűen, mint langy tavaszi szellők fújdogálnak végig a nyárban pihenő tájékon. Az én gyaloglásom egy ostobaság következménye. Délidő volt. Megálltam gyorsan az út szélén. Autót vártam: kezem fölemeltem, és intettem már jó előre, igaz, egy kicsit fölényesen, kerülve a megalázkodás látszatát is: álljon meg! Az autó úgy suhant el mellettem, mintha levegő volnék. — Hogy szakadjon ki mind a négy gumid! — kiáltottam utána. Dagadt férfi ült a volán mellett, láttam felvillanni közönyös, szívtelen arcát, amint egykedvűen lesi az út szalagját nem törődve sem élővel, sem holttal. A civilizáció barbára! A civilizáció kultúrembere viszont baktat tovább. Alig egy kilométert ha megtett eddig. Istentelen sok ez az egy kilométer, nem is merek gondolni a tizennégyre. Autózúgás, intek és — maradok. Egy nő ült a volán mellett, hogy ne kapjon tűsarkú cipőt soha életében. Egy nő volt, azt is láttam, hogy hosz- szú hajú, és vékony arcán öntelt beképzeltség és merev visszautasítás járta pimasz táncát. Ez a fúria, ez a ben- zinkirályno azt azt hitte, hogy ha fölvesz a kocsijára, kikezdek vele, hogy udvarolni akarok, hogy átfogom a vállát és megcsókolom, meg mit tudom én még mit nem képzelhet eQV ilyen nő, akinek feneke alá kocsit adtak, és ezzel kitörölték szívéből a legszebb női erényt — a könyörületet. Két fecske suhant át az úton frakkban és fehér mellényben. Irigykedve néztem utánuk. Szárnyuk van, elegánsak, és főleg nem kell egy alkalmi stopautóban reménykedniük, nem kell megalázkodniuk és szégyenkezniük. Most egy pótkocsis teherautó hörgött el mellettem, meg sem próbálkoztam a stoppal: tudomásul vettem már jó előre, hogy egy pótkocsis teherautó nem jótékonysági intézmény. mm Meleg van, meleg van? — rikkantott rám valaki, hogy összerezzentem. Egy kerékpáros volt, félmeztelenül, mezítláb taposta a pedált, s jó szándékú vi- gyorral fogta vissza lábbal hajtott technikai csodáját, hogy meghallgassa, vajon mi a véleményem, tényleg meleg van-e. — Nincs. Fázom. Adhatna egy bundát — mormogtam vissza dühösen. — Nincs éppen jókedve, azt látom — sértődött meg az ismeretlen és tovakariká- zott. — Hát mitől lenne? Száz fok árnyékában? Űjabb autó. Gyalogolok tovább ... Újabb autó... Káromkodás tovább. Ha most megkérdeznék véleményemet az emberről, meglehetősen furcsán és meghökkentően nyilatkoznék a tárgy kapcsán; feltétlenül igazat adnék a nagy Darvin- nak, sokkal inkább a düh, mint materialista meggyőződésem, sokkal inkább a majomban levő ragyogó sértő lehetőségek, mint a tudomány iránti tiszteletem miatt. Átkozott kor, amely gépeiddel, autóiddal dölyföt, gőgöt, könyörtelenséget ültettél el -az emberben, kiirtva belőle a könyörületességet, az együttérzést. Autó! Megőrülnek érte az emberek. Autó! Enélkül, úgy látszik, nem szocializmus a szocializmus. Ok autóval rohannak előre a szocializmusba, én meg gyalog és izzadva ... Felháborító! ZJóva megy? Autó állt meg mellettem. Vagy nagyon elmerültem az emberiség szapulá- sában, vagy nagyon halkan jött, de úgy éreztem, , hogy földbe gyökeredzik a lábam, s megbénul a nyelvem. Egy kis idő múlva tudtam csak Jcinyögrii: — Na, maga is jól megijesztett engem ... — Lejtő van, kikapcsoltam a motort, hadd hűljön egy kicsit — mondta a sofőr, jól megtermett, javakorbeli férfi, szeme alatt valami régi seb helye —, beszáll vagy marad? — Igazán' kedves, persze, hogy niegyek ... Nagyon meleg van — hebegtem zavartan, de nagy megkönnyebbüléssel, és már kapaszkodtam is be mellé, kényelmesen kinyújtóztatva lábamat. Néhány szót váltottunk csak, máris feltűntek a város házai. Hiába, a technika, a tudomány, az ember diadala a távolságokon... — Köszönöm szépen — Akkor én itt leszállók — mondtam, és igaz, őszinte, mély szeretettel ráztam meg a felém nyújtott meleg, baráti kezét. Ö is lelkesen rázta egy ideig kezemet, s aztán csak ennyit mondott: — Kereken egy tízes ... Taxi volt! Gyurkó Géza Ke járja tie így a világot! Szokatlan eset történt az augusztus 2l-én Budapestről Kaposvárra haladó esti gyorsvonaton. Az étkezőkocs.ban, ahogy az egyik utas megrendelte a tojásos sonka vacsoráját, észrevette, hogy az elébe tett tányért csúnya koromszerű foltok éktelenítik. — Nem vagyok finnyás ember, de ez a tányér . . . A pincér szó nélkül elvette az utas elől és elment. Egypár pillanat múlva halomba rakott tányérral jött vissza. Egymás után tette a vendég elé az asztalra. — Tessék. így járja ez be az egész világot. Nem piszkos, hanem kopott. Mindegyik ilyen. Mind a tíz-tizenöt tányéron fekete foltok éktelenkedtek. Az utas kiválasztott magának egyet, amin csak egyetlen pecsét volt. Éhesen látott neki az evésnek. De figyelmét nem kerülhette el, hogy a tojásos sonka alól kifolyó zsír hogyan oldja fel tányérján a csúnya feketeséget. Mire elköltötte vacsoráját, eltűnt a folt is. A vendég fizetett. De utána még sokkig gon'Őrködött. A tisztaság alapvető követelmény. A IV. osztályú étteremben sem szolgálnak fel koszos edényben. Az Utasellátó pedig első osztályú! Vajon nem kellene neki még jobban törődni a higiéniával? Vagy sajnálják az Ultra mosogatóport a mosogatóvízből? — fa — Hirtelen szülés Megmosolyogtató történetet mesélt el élménytárából a minap egyik járási székhelyünk pártmunkása. A történet nem régi, az idén kukoricakapáláskor játszódott le. Terhesnek látszó, nem éppen fiatalasszony kereste föl a tsz-ben járó pártmunkást: előrehaladott állapotára való tekintettel intézné el, hogy a számára kimért kukoricaterületet ne kelljen megkapálnia. r Nem sokkal ezután közgyűlés volt a tsz-ben, s ott ismét összeakadt történetünk két szereplője. A járási ember nem titkolt örömmel lépett megvékonyodott ismerőséhez, hogy gratuláljon az újszülötthöz. Ám a köritlál- lök és a hüledezö arcú férj viselkedéséből észre kellett venni, hogy valami nines rendben. Az asszony megszeppent arccal tekingetett a járási emberre, s amint módját ejtette, félrehívta. Egre- földre fogadkozott: megkapálja a kukoricát, csak le ne leplezze őt a falu népe előtt. Ügy mondják, az asszony azóta a legszorgalmasabb tsz- tagok közé tartozik. — vj — Ahol minden százezredik ember gyilkosság áldozata Hivatalos jelentés szerint 1961-ben 4,2 százalékkal nőtt Nyugat-Német országban a bűnesetek száma. A betörések aránya százezer főre viszonyítva 41-ről 45-re emelkedett. A gyilkosság! arányszám és a bankrablások mutatója változatlan: egy eset jut százezer lakosra. 1961-ben 86 ezerrel több bűncselekmény történt, mint 1960- ban: 2 120 419 az előző évi 2 034 239-cel szemben. (MTI) Belehalt a kolb ászevésbe Fogadásból két méter hosz- szú kolbászt evett meg Louis le Bellour nyugalmazott rendőr a franciaországi Lo- rient városában: másnap meghalt. SomogyiHóo/ao Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WJRTH LAJOS. Szerkesziöség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10. 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NEI* LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünb meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. E1«V fizethető a helyi postahivatalokn^* és postáskézbesítőknél. Flőfizptpci rj,, po-v hónapra II Fi Készült a Somogy megyei Nyomdaipari V'^ialat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. 4
