Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-23 / 196. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1982, augusztus 23» Frontvárosi haniuiat Nyugat Berlinilen Berlin (MTI). „ Szerdán igazi t'rnntvárosi hangulat uralkodott a NATO- lámaszptmtlá kiépített Nyu- gat-Berlinben. A negyedik napja tartó zavargások kom­promittálták a világközvéle­mény előtt Nyugat-Berlin meg­szálló hatalmait. Ebben a kí­nos helyzetben ült össze ked­den az amerikai, az angol és a francia városparancsnok. A városparancsnokok utasították Willy Brandt polgármestert, azonnal foganatosítson intéz­kedéseket a további zavargá­sok megakadályozására. Az utasításnak megfelelően a nyugat-berlini rendőrség most szabályszerű határzárat létesí­tett a külföldiek részére fenn­tartott friedrichstrassei átkelő­hely körül. Az átkelőhelytől délre félkör alakban három­szoros szögesdrótsövényt von­tak Nyugat-Berlinben. A til­tott területté nyilvánított öve­zeten csak az ottani lakosokat és a külföldieket engedik át. A drótsövény mögött szerda délelőtt a nyugat-berlini rend­őrség 20 riadóautója vesztegelt, és a közelben 450 rendőr volt készültségben. A nyugati városparancs­nokok azonban nem bíz­nak a nyugat-berlini rendőrségben. Erre mutat az a tény, hogy szerdán az amerikaiak, az angolok és a franciák megerősítették őrjáratokat. A frtedriehstraseei átkelőhely­nél az amerikai katonai rend­őrség szokásos két riadóautója helyett hait volt látható. Az an­gol katonaság is páncélosokkal vonult ki a Potsdamer Brücke környékére. Ezek az intézkedések pánik- hangulatot váltottak ki a nyu­gat-berlini lakosság soraiban. A tempelihofi repülőtér csarno­kában egymást taposták az emberek, a jegypénztárak előtt tumultuózus jelenetek játszód­tak le. A jómódú polgárok Nyu- gat-Németországba küldik az asszonyokat és a gyermekeket, mivel újabb kilengésektől tar­tanak. A menekülési láz a leg­utóbbi időben érezhetően emelkedett. A nyugat-berlini statisztikai hivatal szépített adatai szerint is a múlt év au­gusztusa óta mintegy 30 000 la­kos települt át Nyugat-Berlin- ből Nyugat-Németországba, s ezzel Nyugat-Berlin lélekszá- ma 2 217 000-ről 2 186 000-re csökkent. Űj vonása a legutóbbi za­vargásoknak, hogy nyíl­tan hangoztatnak Ameri- ka-ellencs jelszavakat. A Nyugaít-Berllriben megjele­nő Der Kurier vezércikkében így kesereg: »Először lehetett olyan kijelentéseket hallani, amelyek nemcsak a Szovjet­unió, hanem az amerikaiak el­len is irányultak. Ez új jelen­ség Nyugat-Berlinben.« Az Amerfka-ellenes hangu­latot a szenátus tagjai is táp­lálják. Szombaton Willy Brandt a nyilvánosság előtt azt követelte, hogy a megszálló erők csapatai vonuljanak H a nyugat-berlini határvonalhoz. A szenátus szócsöve, a Teleg­raf vasárnapi számának plakát­betűs főcíme így hangzott: »Vonuljanak lei a szövetségesek a falhoz/« Más nyugati lapok és vezető politikusok viszont elítélően írnak és nyilatkoznak a Nyu­gat-Berlinben szervezett zavar­gásokról. A Daily Express hangsúlyozza, hogy az angol nép nem vonul hadba Nyugat- Berlin miatt. A Daily Teleg­raph pedig arról ír, hogy »nem lehet szó Anglia fegyveres be­avatkozáséról«. A Daily He­rald követeli, »itt az ideje, hogy véget vessenek a felelőtlen üzelmeknek Nyugat-Berlin­ben«. Javíts amerikai szenátor meg erősen bírálta Willy Brandtot hangoztatva: meg- döbbenően hatott rá az a tény, hogy Willy Brandt polgármes­ter nem óvta a nyugat-berli­nieket attól, hogy konfliktusba sodorhatják a nyugati hatalma­kat. Humphrey szenátor így nyilatkozott: »Könnyű elsőnek lőni, de sokkal nehezebb dolog megőrizni a nyugalmat.« Szeptember 8-tól szünetet tart a leszerelési értekezlet Genf (MTI). Genfben bejelentették, hogy szeptember 8-tól november 12-ig szünetet tart a leszere­lési értekezlet. Dean amerikai és Kuznye- cov szovjet küldött, a leszere­lési értekezlet társelnökei kö­zösen azt javasolták, hogy a tárgyalásokat szeptember 1-én napolják el, és november 12- én kezdjék újra. Az indiai és a brazíliai küldött módosító indítványt terjesztett be. Bra­zília szeptember 8-át javasol­ta a szünet kezdő Időpontjául, és ezt az indítványt elfogad­ták. A szeptember 1-tól 8-ig terjedő héten az atomfegyver­kísérletek megszüntetésének kérdésével foglalkozó albizott­ság tart megbeszéléseket. A társelnököket felhatal­mazták, hogy az újrakezdés időpontjára vonatkozóan kér­jék ki’ a küldöttségek vélemé­nyét, s esetleg e vélemények­nek megfelelően módosítsák a jelenlegi megállapodást (Reuter—AP) így „dolgoznak“ a hivatásos provokátorok Berlin Kedd este az NDK televízió­jában a nyugat-berlini fasiszta bandák két volt tagja — aki­ket az NDK biztonsági szervei tetten értek és letartóztattak — leleplezte, hogyan »dolgoznak« a hivatásos provokátorok. Horst Sterzik és Manfred Meier egy televíziós interjú során el­mondotta annak az augusztus 7-re szervezett akciónak a ter­vét amelyben nekik is szere­pük volt. Egy titkos alagút cm át több ügynököt küldtek át hamis pa- o írokkal az NDK-ba; ezeknek az volt a feladatuk, hogy bizo­nyos személyeket Nyugat-Ber- linbe szöktessenek át. Az ügy­nököknek augusztus 7-én kel­lett találkozniuk az alagútnál. Ugyanebben az időpontban géppuskákkal fölszerelt provo­kátorok csoportja az alagúton át az NDK területére hatolt be, s a terv szerint az ügynö­kök megjelenésekor tüzet kel­lett nyitniuk az NDK határ­őreire. A határ nyugat-berlini oldalán rendőrök, mentőautók, orvosok továbbá televízió- és sajtóriporterek sorakoztak fel. Kehi alezredes, az NDK ál­lambiztonsági minisztériumá­nak munkatársa, aki a nyugat- bérlind fasiszta ügynökök in­terjúja alkalmából szintén meg­jelent a képernyőn, magyará­zatképpen hozzátette, hogy a provokátorok lövöldözését az állítólagos menekültek érde­kében végrehajtott védőtűznek nyilvánították volna, és a szá­mítások szerint sebesülten Nyugat-Berlinbe érkezőket azért ^fényképezték volna le a televízió és a filmhíradó ré­szére, hogy e képeket felhasz­nálják az NDK ellen folytatott uszító hadjáratban. Ezt azon­ban megakadályozták az NDK állambiztonsági szervei azzal, hogy az akciót leleplezték. A nyugat-berlini provokáció­kért a felelősség elsősorban Witty Brandt nyugat-berlini polgármesterre hárul, aki Bonn teljes támogatását élve­zi. Willy Brandt a múlt héten személyesen tárgyalt Adenauer kancellárral Bonnban arról, hogyan kellene felszítani Nyu­gat-Berlinben a háborús hisz­tériát E támogatás ékes bizonyíté­kai a bonni politikusok leg­utóbbi nyilatkozatai is. Von Ha»e, a bonni kormány sajtó­főnöke egyik nyilatkozatában például kijelentette, hogy 'az NDK államhatára nemzetközi jogi szempontból nem határ. Ezzel kapcsolatban érdemes emlékeztetni rá, hogy a máso­dik világháború előtt a nád politikusok szintén a nemzet­közi jogra hivatkoztak, amikor kétségbe vonták Lengyelország, Ausztria és Csehszlovákia ha­tárainak jogosságát. A józanul és világosan gon­dolkozó nyugat-berliniek azon­ban elutasítják Brandt veszé­lyes politikáját. Nyugat-Berlin amerikai övezetében például hamarjában összeállított röpla­pokat osztogattak, s ezeken kö­vetelik a nyugat-berlini szená­tus és a provokátorok vészt hősé tevékenységének meg­akadályozását. (MTI) RUDI ARNSTADT, az NDK fegyveres erejének száza­dosa, akit augusztus 14-én nyugatnémet provokátorok a határon meggyilkoltak. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat.) Izmosodnak, terebélyesednek a román és magyar nép közötti gazdasági, tudományos, kulturális kapcsolatok Augusztus 23-án ünnepli felszabadulásának 18. évfordulóját a román nép. A szocialista Ro­mánia a Magyar Népköztársaság jó szomszéd­ja, fontos gazdasági partnere. A két ország sokoldalú kapcsolatainak szüntelen fejleszté­sére különösen tág teret biztosított az 1958, februárjában aláírt román—magyar közös nyilatkozat. Az akkori megállapodások nyo­mán — az utóbbi években — az országaink közötti áruforgalom volumene több mint két­szeresére növekedett, az 19€0-ban aláírt hosz- szú lejáratú kereskedelmi megállapodás pedig megteremtette annak feltételeit, hogy a kö­vetkező esztendőkben az árucsere-forgalom eddigi mennyiségét is jelentősen túlszárnyal­juk. Állandóan fejlődik népeink között a gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködés, a termelési kooperáció, a távlati tervek együtt­működési területeinek egyeztetése, és fejlőd­nek a kölcsönös segélynyújtás más formái is. Az idén 12. ülésszakát tartotta már Buda­pesten a magyar—román műszaki-tudományos együttműködési bizottság, amelynek munkája nyomán a két szomszédos baráti nép közötti tapasztalatcsere kiterjed csaknem valamennyi fontos népgazdasági ágra. A magyar szakem­berek 1962-ben — többek között — az" olaj­bányászat és olajfeldolgozás módszereit ta­nulmányozzák Romániában, s átveszik az er­dőgazdaságok gépesítésénél és az erdőtelepí tésnél szerzett romén tapasztalatokat. A ro mán vaskohászati szakembereket a m.agya iparban alkalmazott technológiák közül pél dául az öntöttvas- és acélhengerek gyártása a vasúti kerékpárgyártás korszerű módszer, érdekli. Csupán a legutóbbi ülésszakon csak nem száz tapasztalat átvételét, illetve átadásé határozták el a küldöttségek tagjai. A két nép között egyre izmosodnak, terebé lyesednek a kulturális, társadalmi kapcsola tok is. Küldöttségek utaznak Romániába, járnak Magyarországon, ismerkednek egymá életével, tanulmányozzák egymás munkáját eredményeit, tapasztalatait. A magyar könyvkiadó vállalatok tevékeny sége is hozzájárul ahhoz, hogy dolgozóin, jobban megismerjék a román nép életét, iro dalmát. A Román Népköztársaságban is nag szeretettel olvassák a magyar írók műveit Sorozatban adják ki Móricz Zsigmond regé nyeit és novelláit. Megvásárolták Illés Bél Ég a Tisza című regényének és elbeszélései nek kiadási jogát. A román könyvesboltokba ott található — többek között — Gábor Av dór novellásgyűjteménye, Móra Ferenc Hart nibál feltámasztasa című regénye, Benede Elek elbeszéléseinek kötete, Mesterházi Lajc Pár lépés a határ című regénye és Doboz Imre elbeszéléseinek kötete. (MTJJ Merre halad Ausztria? K reisky osztrák KÜLÜGYMINISZTER a közelmúltban befejezte brüsszeli tárgyalásainak első sorozatát. A megbeszélések meglehetősen »lebegő« állapot­ban értek véget. Elsősorban azért, mert a belga főváros­ban, a Rue Des Guatre Bras egyik házának hetedik emele­tén zátonyra futott az a meg­beszélés, amelyet Nagy-Bri- tannia megbízottai folytattak a Közös Piac hat országának képviselőivel. A Közös Piacba való angol belépés menetrend­je így a jelek szerint elhúzó­dik. S mivel Ausztria társulá­sa a Közös Piaccal voltakép­pen csak függvénye az angol belépésnek, Kreisky sem tér­hetett haza határozott ered­ményekkel Brüsszelből. Bennünket természetesen nagyon érdekel Ausztria és a Közös Piac viszonya. Érdeke) gazdasági és érdekel politikai szempontból is, hiszen a Kö­zös Piac vezető ereje az im­perialista revámspolttikát foly­tató Nyugat-Németorrszág. Éppen ezért érdemes fölten­ni a kérdést: merre halad, Ausztria, és mit lehet várni a tárgyalások folytatásától? Mindenképpen abból kéül ki­indulni, hogy Ausztria igen bonyolult és nehéz helyzetben van, mégpedig elsősorban a korábbi osztrák kormánypoli­tika hibájából. Ausztria gaz­daságpolitikáját ugyanis nem úgy irányították, hogy az meg­felelően tükrözze az ország politikai semlegességét Az összes európai szocialista or­szágok alig 13 százalékban ré­szesednek az osztrák külke­reskedelemben, holott 1937- ben több, iránt harmadrészét tette ki Ausztria forgalmának az akkori kelet-euirópai orszá­gokkal folytatott árucsere. Ugyanakkor már hárem éve a Közös Piac országaiból érke­zik az osztrák behozatal 60 százaléka, s ide irányul az osztrák kivitel fele. Ráadásul egymagában Nyugat-Németoc- szág az osztrák határon ke­resztül áramló áruk 40 száza­lékát szállítja, és az osztrák kivitel negyedét szívja feL Jellemző, hogy amikor 1960 tavaszán Ausztria a Nagy- Britannia vezetése alatt álló és most megszűnőiéiben levő kankurrens gazdasági csopor­tosuláshoz, a szabadkereske­delmi övezethez csatlakozott, ez az arány továbbra is vál­tozatlan maradt. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy Auszt­ria gazdaságilag nem attól a tőkés kereskedelmi blokktól függött, amelyhez tartozott, hanem a másiktól, a rivális­tól.:; Most, hogy a szabadkeres­kedelmi övezet lassan széthul­lik, Ausztria az egyoldalú gazdaságpolitika miatt gaz­dasági szempontból arra kény­szerül, hogy kapcsolatokat ke­ressen a Közös Piaccal. Itt jelentkeznek azután a politikai akadályok. Az, hogy Ausztria 1960-ban nem a Kö­zös Piachoz, hanem a kon- kuirenciához keresett kapcso­latokat, fölért egy vallomás­sal. Az osztrák politika veze­tői ugyanis nagyon jól tud­ták, hogy az 1955-ben kötött osztrák államszerződés hatá­rozottan megtiltja Ausztriá­nak, hogy csatlakozzék bármi­lyen szövetséghez, amelyben Németország is részt vesz. A politikai »vallomást« azonban, mint látjuk, nem követte a gazdasági irányvonal megvál­tozása. Az osztrák gazdaság továbbra is elsősorban a nyu­gatnémet gazdaságtól függött, s ez a kettősség most meg­bosszulja magát. Ausztria egyre védtelenebbül áll a Kö­zös Piac vámfalain kívül. S mivel kereskedelmét egyolda­lúan ehhez a csoporthoz lán­colta, a semlegesség megsér­tése árán is a Közös Fiac zárt kapujának kilincsét ke­resi ... Fokozza a nehézségeket, hogy mindez olyan helyzetben történik, amikor az osztrák gazdasági élet amúgy is e konjunktúra lassulása, a ter­melés növekedési ütemének visszaesése jelzi. IK A LEHETŐSÉGEK? Arról, hogy Ausztria csatlakozzék a Közös Piachoz, nem lehet szó. Ez a semle­gesség nyílt és brutális meg­sértése lenne, olyan gesztus, amelyet egyetlen osztrák kor­mány sem engedhet meg ma­gának, s amelyet Washington sem merészelne támogatni. Így került szőnyegre az úgy­nevezett társulás lehetősége. Tehát az, hogy Ausztria ne legyen tagja a Közös Piac­nak, hanem lépjen vele vala­milyen társas viszonyba. Az igazság persze az, hogy na­gyon nehéz meghatározni en­nek a társas viszonynak a jellegét úgy, hogy gazdasági­lag érjen is valamit az egyol­dalúan beállított osztrák kül­kereskedelem számára, s ugyanakkor ne sértse a sem­legességet .:. Erről a -nehéz feladatról tárgyalt most Kreisky Brüsa* szélben azt ígérve, hogy be­nyújtja majd ama »különle­ges kívánságok« Bétáját, amelynek segítségéved Auszt­ria »kiegywieúlyortiaitja« me­gát a Közös Piac vámfalainak tetején. A szocialista őst, rÁjff kmk az a véleményük, hogy a Kö­zös Piac megakadályozza a hozzá kapcsolódó kis orszá­gok nemzeti érdekednek meg­felelő, független politika foly­tatását, s Ausztria viszonyla­tában mindenképpen kényes, a semlegességet sértő helyze­tet teremt. Végleges véle­ményt természetesen csak ak­kor lehet majd alkotni, ha kiderül, hogy az osztrák kor­mány milyen különleges felté­teleket biztosít társulása ese­tén a semlegesség védelmére, és milyen elszántsággal har­col ezeknek a külön feltéte­leknek a megtartásáért. A gazdasági gyakorlatban pedig az fogja megmutatni az oszt­rák kormány szándékait e »veszélyes fordulók« idején, hogy milyen energiával ké­szül fel a szocialista orszá­gokkal folytatott kereskede­lem növelésére, mint az egyet­len olyan gazdasági eszközre, amely hatásosan csökkentheti egyoldalú függését Nyugat- Németországtól. Gömöri Endre Földrengések Dél-Olaszországban Nápoly (MTI). Kedden este hét óra után 10 perces időközökben két földrengés rázta meg Napol yt és számos más dél-olaszor­szági várost meg községet. A hírügynökségi jelentések sze­rint a földrengésnek hat ha­lálos áldozata van. Nápolyban a második, he­vesebb földlökés már számos embert az utcán talált, de az újabb föld roham valóságos pánikot váltott ki: mindenki a szabadba igyekezett. A földrengés körzetében ezrek aludtak a szabad ég alatt vagy a parkoló kocsikban. A leghevesesebb földlökése két Avellino körzetében ész­lelték. Földrengés txzim meg Ravellót is, ahol Kennedy el­nök felesége üdül. A kisebb ijedtségen kívül az elnök fe­leségének nem lett semmi ba­ja. Szerdán a hajnali órákban két újabb kisebb erejű föld­lök« rázta meg Avellino kör­nyékét. A legújabb jelentések sze­rint a halálos áldozatok szá­ma a négy földlökés nyomán legalább tíz, a sebesülteké pe­dig 200. Noha a szerdai föld­lökések ereje kisebb voll, szá­mos, már kedden megrongá­lódott ház összeomlott. Fcnfani miniszterelnök szer­dán reggel repülőgépen Ró­mából Nápolyba utazott. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom