Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
SZOMSZÉDOKAT HASONLÍTUNK ÖSSZE Zsoldos József rendszeresen dolgozik — A Berkes- és Vezdény Péter még egyetlen munkaegységet sem teljesített ötezer-háromszáz hold föld megművelése, gondozása sok ember erejét kívánja, kivált, ha 3000 hold a szántó. Aligha akadna valaki a segesdi Üj Élet Tsz tagjai közül, akire ne volna szükség a talajelőkészítéstől a behordósig terjedő hónapokban, s mégis egy gyors számvetésből kiderül, hogy hiába van 739 tagja a szövetkezetnek, ebből 455-en dolgoznak többkevesebb rendszerességgel a földeken. Ha már a statisztikánál tartunk, érdemes még két számot megjegyezni: 53 év a nő, 57 év a férfi tsz-tagok átlagos életkora. Szent igaz, hogy a dolgok nehe- zebbjkének ja- „ vát a gépek vették át, de jut még a fárasztó munkából elegendő az embereknek is. A 455 tsz-tag nehezen birkózik a sok tennivalóval, s a határban, a gazdaságban nem egy helyen látszik meg a munkáskezek hiánya. Többen elmennek a szomszédos állami gazdaságokba — hisz három napig munkakönyv nélkül is alkalmazhatják őket —, mások meg inkább a 708 hold- nyi zárt kertben, sőt a szomszédos falvakban dolgoznak. Azt mondják, hogy a környező szőlők sose voltak úgy megmunkálva, mint most. A szőlő ugyanis háztáji. Nem csoda, ha a tsz-ben szorgos- kbdók néha bosszankodva te- kintgetnek a faluvégeken sorakozó _ tőkék felé, és azt mondják, hogy legjobb volna kiszántani valamennyit, mert azok csak rosszat hoznak a “■A segesdi nép munkálta meg régen is ezt a határt« — mondja Zsoldos József. Tavaly 404 munkaegységet ért eL helyett csak 39 mázsa burgonya termett holdanként Ez is csökkentette a múlt évi jövedelmet. Az idén pedig — jóllehet szerencsésebben szervezték meg a munkát, és többen dolgoztak a tagok közül, mint azelőtt — az uborka egy részét az erdészettel kellett megka- páltatniuk, s a burgonyából is egy kisebb mennyiséget az erdészetiek szedtek föl. Mennyi pénztől, munkaegységtől fosztják meg így önmagukat az Űj Élet tagjai! Akádnak, akik nagyon visz- szájára fordítva nézik a közös munkát. Vezdény Péter bácsi azt mondja, hogy addig nem megy a tsz-be, amíg nem fizetnek eleget. A faluban vállal alkalmi munkát. »Ezzel is senégyszögöl háztájit, én meg nem dolgozom a közösben« — mondja. De miért csökkentették Vez- dényék háztájiját? 1960-ban 87 munkaegysége volt Péter bácsinak, tavaly csak 20, az idén még semmi sincs. Érthető, hogy nem adtak neki a közös földből. Ami meg a »társadalom megsegítését« illeti, az sem egészen úgy van, ahogy ő gondolja. A tsz-ben volna rá a legnagyobb szükség, hisz akkor osztanak ott is többet, ha jobban megmunkálták a földet, ha a föld többet termett. Ott segíthetné igazán a társadalmat! És a pénz! Zsoldos bácsi is mondta, hogy az kevés, hogy több kellene belőle; csakhogy ő tesz is azért, hogy ma több legyen, mint tegnap volt, Vezdény Péter viszont alig-alig. Négy hold földdel léptek a közösbe Vezdény ék. Emlékezzenek csak vissza: kellett-e azon dolgozni egyéni korban? Reggeltől estig. A föld ma sem adja ingyen termését... Igaz, most dolgozott néhány napig Péter bácsi, ám csupán azért aratta a rozsot, mert holdanként egy mázsát kapott. »Ezt azonnal megadják.« De jön majd a zárszámadás, és . Péter bácsi kamrája, padlása üres marad, akár a többi hasonlóképpen gondolkodóé. Lehet, hogy az eddigiekhez híven arra a közgyűlésre sem megy el, pedig ott hallhatna olyasmit, hogy tönkrement a bab, és a tervezettnél kevesebbet adott ez vagy az a növény, mert nem kapálták meg elégszer és idejében. Elnyomta a gaz a növényt, nem fejlődhetett. (Péter bácsi, hogy aratni ment mostanában az erdő alá, láthatta a levegőért kiabáló babot meg a kukoricát.) A dohányt megtámadta a peronosz- póra, mert későn akadtak emberek, akik tömi kezdték. Akkor vajon hogyan néz a falubeliek szemébe Vezdény Péter, és hogyan néznek a többi hasonló kevés munkaegységesek, akik elkerülték a közös földeket? De hogy tekintenek rájuk majd azok, akik verejtékükkel együtt szívüket adták a napestig, de kevesen voltak a földdel vívott versenyben? Egy falu, egy szövetkezet, egy közösség. Az emberek szeretnek egymás szemébe nézni... Helytelen álláspont a »majd, ha megerősödik a tsz, oda megyek dolgozni«. Azért is meg kell dolgozni, hogy megerősödhessen. Voltak régen is ellentéteik a faluban: Alsósegesd — Felső- segesd, pápisták — kálomisták. Ezekben a vitákban senki sem győzött, s már sorvadozik az effajta különbség. Most azonban új ellentét születik: a közösben dolgozók és a nem dolgozók ellentéte. Ez most még Két kép — két brigád. Egy 1 lett tenni benne egy kapavá- határban készültek a képek, Igást sem. Öröm végignézni ezen mégsem egyforma a kettő. Egy- | a 90 holdas, hatalmas táblán. más mellett élnek ezek az emberek, egy község lakói. Ugyanahhoz a családhoz, az inkei Rákóczi Tsz-hez tartoznak. A képek a két brigádról, a szomszédokról beszélnek ... De az öröm illanó. Hátat fordítva ennek csenevész, vézna kukoricák panaszkodnak. Mellettük frissen müveit tábla —• Az idén még nem dolgozott munkaegységre Vezdény Péter. Most csupán azért arat a közösben, mert holdanként az egy mázsa gabonát »... azonnal megadják«. gítem a társadalmat« — vélefalura. És mert alföldeken kedik- "Nem adták meg az 1600 földbe; akik vetettek, kapáltak hiányzik a kapa-kaszaforgató ^ mmm■" ■■ -"-h ■ ' ■ ■ ■••in- ■ kezek nyoma, kisebb a tér- f csak lappang. A dolgozó tsz- tagok hallgatólagos rosszallással nézik a másfelé csatangoló- kat. De ebben a nézésben benne van a győzelem biztos tükörképe is: hogy a közös munka segíti igazán a haladást, a társadalmat. Ha lassan is, de egyre több hívet szerez magának ez a nézet Segesden. Zörög a szekér. A szürkék fújtatva kapaszkodnak a homokban. Sok talajjavítást kell még elvégezni, hogy ez a homok mindenütt jó termőágya legyen a magnak. A tavasz- szal ugyan már hozzákezdtek, 400 holdat megtrágyáztak, de még messze a munka vége... Zörög a szekér Berkes Ferenc brigádjának táblái között. A tekintet kutat, a gondolat a növényeken keresztül vizsgáztatja az embereket. A műút mellett egy tábla mák. Bizony nem a legszebb reményekkel kecsegtet. Alig látni a világos- zöld gubákat. Nagy a gaz, ritka a növény. A takarmányrépa sem ösztönöz dicséretre. Szembeötlően válnak el egymástól a sorok, meglátszik, hogy kinek mekkorát mértek. Van, amelyik szépen megmunkált, akad, amelyik még egyszer sem látott kapát. Pedig a tagság kívánságára vetették, takarmánypótlásra, harmados művelésre! A burgonyatábla egy része szép, más részén ott a letörölhetetlen jel: kapálás nélkül töltögették be. Viszont a silókukorica! Az igen! Nem sók ilyet lehet látni a megyéMég a kislánynak is úgy kell lehajolni a kukoricához a Berkes-brigád területén. 70 holdat ki kellett szántani! S ami megmaradt? Hogy meglátszik, ki mikor látott munkához! Parcellánként éles határvonal húzódik: ez a gazda idejében kapált, az pedig későn vette ki a gazból a növényt Vajon mennyi termést ad ez a terület? Zörög a szekér... Az ember akaratlan is számon kér: miért van ez így? — Nem bizony, nem kapálRolamd Ferenc ben. Igaz, vegyszeres, nem kel- 'tam meg a harmados répát, anmes, kevesebb az osztalék, s a rendszeresen dolgozó tagok is elégedetlenkednek: ez a föld többet adhatna! — A segesdi nép munkálta meg régen is a határt! Most miért nem lehet úgy megművelni? — kérdezte egy kissé kesernyés ízzel Zsoldos Józsi bácsi, a kertészet fogatosa. A kérdés felelet nélkül marad. De enélkül is mindenki tudja a választ: kevés az ember, sok a föld. Csak akkor kaphat igazi feleletet Zsoldos bácsi, ha gondolkodóba esnek a másfelé kacsingatók, és majd ha a kapujukon kilépve valamennyien a közös földek felé veszik útjukat, mint ahogy Zsoldosék teszik. Zsoldosék! Nem különleges tsz-tagok ők, csupán olyan emberek, akik magukénak érzik a szövetkezetét. Éppúgy bosszankodnak ők is a tsz-be- li hiányosságokon, mint például az elnök vagy a többi jó tsz-gazda, de mindent megragadnak, hogy segítsék kijavítani vagy elkerülni a hibákat Zsoldos bácsi bensőjében szorosan összefonódott a közös és az egyéni érdek. Nem bőbeszédű, inkább csöndes, de jókedvű. Tagja az Üj Elet vezetőségének, mégpedig olyan —- mint Tóth Tibor elnök mondta —, aki az »irodán kívül is« vezetőségi tag. A tavasszal egy hónapig beteg volt, s amikor lábadozni kezdett, az egyik brigádvezetöt helyettesítette, és be-bejárt . a tsz-be megkérdezni, hogy miként állnak a munkák. Ha mindenki úgy törődne a közössel, akkor jutott volna erő tavaly a kukorica másodszori kapálására, és a 370 hold nem felét adta volna a tervezettnek. A tökéletlen művelés is közrejátszott az aszály mellett abban, hogy a tervezett 60 mázsa — Járásunkban Babőcsával van a legtöbb baj, az Üj VUág Termelőszövetkezet három év alatt elérte — az utolsó helyet. Pedig de szépen indultak! 1959-ben több, mint 30 lorintot fizettek egységenként — mondja Feigli József, a barcsi járási mezőgazdasági osztály vezetője. Ügy emlegetik ezt a községet járásszerte, hogy csaknem itt van a legjobb talaj, Igen eredményesen lehetne rajta gazdálkodni, de mintha valamilyen átok sújtaná a szövetkezetei, évről évre kevesebbet tudnak osztani. Sokan azt mondják, hogy Babócsa oda jutott, ahol tavaly még Ist- vándi volt: kevesen dolgoznak, felületes az Irányítás, egyszóval kátyúban van a közös gazdaság. Három év alatt 12 forinttal csökkent a részesedés: 1959-ben 32, a következő évben 25, tavaly pedig 20 forintot ért a munkaegység. BABOCSA AZ UTOLSO PETERHIDA A JÓK Ml az oka annak, hogy ennyire visszaesett a szövetkezet? Milyen kilátásaik vannak az idén, többet vagy kevesebbet várnak-e, mint amennyit tavaly sikerült elérniük? Egyszerű, lelkiismeretesen dolgozó tsz-tagokkal és vezetőkkel beszélgettünk, s igyekeztünk választ kapni ezekre a kérdésekre. Kovács Kálmán, az egyik üzemegység vezetője az utóbbi évek helytelen gazdálkodásában látja a hibák forrását. — A mi munkánkra is rányomja bélyegét az a rendszertelen szervező és irányító tevékenység, amely az elmúlt éveket jellemezte. A trágyázásra nem sok gondot fordíJól fizet az intenzív búza! Jeki Imre, a péterhidai Kossuth Tsz elnöke naponta meglátogatja a cséplőcsapatot. Elégedett a munkával, a terméseredményekkel. tottak, s ezt a mulasztást nehéz helyrehozni. Szótlanul nézték, hogy szövetkezeti tagok és családtagok vállalatoknál és gazdaságoknál keressenek munkát. Kovács elvtárs szavaiból kiderül, hogy mi az oka az elképesztő munkaerőhiánynak, s annak, hogy egy 16 holdas búzatáblán csak két és fél mázsás átlagtermést értek el. A szövetkezetnek 586 nyilvántartott tagja van, de alig 250 az olyan, aki teljesíti az előírt 80, illetve 120 munkaegységet. Viszont az Üj Világ Tsz területe 2500 hold! Ezek után érthető, hogy nem győzik a növényápolást, s legalább 400 hold kukoricát vegyszerrel kellene gyomtalanítani ahhoz, hogy a fejlődő sertésállománynak elegendő takarmánya legyen. Híján van a szövetkezet a dolgos kezeknek, emiatt szinte csigalassúsággal halad a munka, lám, a cséplés befejezését is szeptember közepére tervezik. És mindez miért? Azért, mert a java munkaerő — a közgyűlés hozzájárulása nélkül — elhagyta a szövetkezetét, a falut. — Bezzeg, ha a tsz-ben is megkeresnék a 40—?50 forintot naponta, akkor nem sietnének máshova — mondja Vucsktcs Imre ellető kanász. Így vélekedik Kasza József takarmányos kocsis és Tóth József rakodó is. Tóth bácsi kivételével azonban valamennyien lemondóan legyintenek: »-Nálunk nem lesz olyan kereset soha!« Tóth bácsi nem hagyja annyiban a dolgot, és kirukkol véleményével: — Éppen olvan könnyen elérhetnénk mi is a 40 forintot, mint akármelyik más szövetkezet, vagv talán még könnyebben is, hiszen nekik sem az égből hullik a részesedés. Jó a földünk, csak kevesen vaervnnk, ez a legnagyobb baj. Legalább kétszáz dolgozó tagra lenne még szükségünk, akkor megbirkóznánk a munkával. De ’•♦cm lehetünk többen, hiszen vezetőink úgyszólván távol tartják a Egokat a közőstől. Hogy hogyan? 'Mvan kedvezményekkel, amelyek "*°m illetnék meg őket. . . Bizonyságul elmondja, hogy kitétel nélkül kaptak háztájit azok a tagok is, akik szándékosan semmit sem vagy csak nagyon keveset dolgoztak a közösben. Ugyanezek az emberek elsőként fogtak bozzá a. rétkaszáláshoz, mivet a széna harmados volt. Előfordult, hogy saját maguk mérték ki ma- napot töltött a termel őszövetguknak a területet, s néha többet, mint amennyi járt volna. Megérte nekik, hiszen a takarmány jobban jött, mint a másik munka után járó bizonytalan értékű munkaegység. És a vezetőség nem intézkedett, hagyta, hadd éljék világukat ezek a tagok — a közös munka megkerülésével. Bezzeg arra már nem voltak hajlandók ezek az emberek, hogy a kevésbé jő füvet is lekaszálják: mintegy 60 holdnvi rét most lát először kaszát az idén, s mivel Babócsán senkinek sem kellett, a boihói szövetkezet vágja le részért. Pedig a babócsaiak sem bővelkednek takarmányban. Az idén már márciusban elfogyott az abrak, s a széna is csak április elsejéig tartott. Ebből Is okulhattak volna. Lóján Vendel tsz-elnök nem tartja kézben a gazdaság irányítását, elnézi a vétséget, a hanyagságot. Reggelente gyakori a fejetlenség, a tagok nem tudják, hogy hová menjenek dolgozni. — Azért szóljak nekik, hogy haragost szerezzek magamnak? — kérdi az elnök, és mellőzi a felelősségre vonást. Természetes, hog« a rendszeresen dolgozó tagok nem nézik jó szemmel az ilven felelőtlenséget, és egyre többen bánon— tátják, hogy új erélyes elnök kell a tsz élére, olvan ember, aki rendet teremt az Üj Világ Termelőszövetkezetben. Mert csak így juthatnak előre olyan határozott lenesekkel, mint a szomszédos Pétéről fiai Kossuth Tsz. ... Radics Istvánnal, a babócs3i Üj Világ Tsz párttitkárával együtt néztük' meg, hogy hogyan halad a munka, milyen eredmények születtek a szomszédoknál, Péterhidán. A két község határos egymással, mindkét szövetkezetben azonosak a talajadottságok. Péterbi- dán kevés jutott a munkaegységre 1960-ban, mindössze 19 forint. — Rossz tsz — mondták a járási vezetők Aztán Feigli elvtárs, a mezőgazdasági osztály vezetője három hókezetben, később Jeki Imrét, a járási tanács munkatársát választották elnöküknek a Kossuth Tsz tagjai. Tavaly már a tervezett 29 helyett 33 forintot fizettek egységenként, s mintegy 100 000 forintot tartalékoltak. Ekkor már átlagosan több, mint 11 000 forintos évi jövedelem esett egy-egy tagra az előző évi 6000 forinttal szemben. Egy esztendő alatt csaknem 700 000 forinttal gyarapodott tiszta vagyonuk, s ez ma több, mint 2 millió forintot ér. — Szépen fejlődnek, de biztosan elegendő munkaerejük is van — mondja Radics elvtárs, a babócsai párttitkár. Perbíró Ádám főkönyvelő előveszi a tagokról szóló kimutatást, s máris megtudjuk, hogy a 175 nyilvántartott tag közül 137 rendszeresen dolgozik, és 94 családtag is részt vesz a közös munkában. Ezért itt csak 4 hold kapásterület jut egy-egy asszonyra (Babócsán ennek á duplája). Nagy János mezőgazdász arról tájékoztat, hogy búzából 11, őszi árpából és előhajtatott burgonyából 5—-5 vagonnál több termett, mint amennyit terveztek, s ez a tsz-nek csaknem félmillió forint többlet- bevételt jelent. — A kenyérgabonánál mutatkozó kiesés csaknem 4 fo»
