Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-19 / 167. szám
Csfitörtök, 1962. július 19. 3 SOMOGYI NfiPL/WP 96 térőbe'yes növendék- marha istállót építenek a hed- rehelyi Üj Tavasz Tsz-bem A 293 ezer forintos építményt angusz- ius végére fejezik be. £ Egy szabálytalanság háttere JBSté Viktor kaposvári. lakos hetek óta kopogtat a hivatali szervek ajtaján. Hetek óta keresi igazát, mert úgy érzi, hogy ügyében igazságtalanul és jogtalanul jártak eL Máté Viktor évek óta gyűjtött arra, hogy házat építsen családjának. Megvette Kaposváron a magántulajdonban lévő Kossuth Lajos utca 44 szám alatti telek egy részét. Gyorsan szeretett volna építkezni, de ismerve a kisajátítás és a kijelölés lassúságát, megkerülte az ÁFTH-t, és megbízott egy mérnököt a vázlatrajz elkészítésével. Tudta, hogy ez szabálytalan dolog, még sem sajnálta a pénzt. Néhány nap múlva kézhez kapta a pecsétes papírt. A Bölcz Tibor technikás készítette tervrajzot május 21- én jóváhagyták a következő megjegyzéssel: »Építkezés a Jóváhagyott terv szerint, párkány a szomszédos épület párkánymagasságával megfelelően.-« Megkezdték az építkezést, és néhány hét alatt tető alá hozták az épületet. Már régen túl lennének a beköltözésen is, csakhogy a műszaki ellenőrzés leállította az építkezést Az indok: »Mivel a párkánymagasság nem előírásszerű, mindaddig nem folytatható az építkezés, amíg a párkány a szomszédos ház párkánymagasságával nem egyezik. Mindezt akkor vették jegyzőkönyvbe, bele ebbe a döntésbe, hiszen a tetőleszedés, az újabb falhúzás, a gerendák pótlása szerény becslés szerint 15—20 ezer forintba kerülne. Ki a hibás? A tervező hibáztatható elsősorban. A leírásban azt állította, hogy a tervet a városrendezési irányelvek előírásai szerint készítette. Ezt az állítását alá is írta. Ezek szerint a hasára ütött és negyedóra alatt készített egy rajzot 600 forintért? Okozott ezzel vagy húszezer forint kárt és rengeteg bonyodalmat. Persze, feltehető a kérdés: miért fogadta el ezt a tervet a műszaki csoport mérnöke? Egy tény, a műszaki csoport jogosan ragaszkodik a város- rendezési terv előírásaihoz. A másik: egy embert komoly kár ért, egy sor hivatalnoknak gondot és problémát okozott ez a felelőtlenség. Végsősoron a bíróság dönti majd el, hogy ki köteles kifizetni az okozott kárt. Addig is figyelmeztesse ez az eset az illetékeseket arra, hogy a hivatali munka nem játék, a tervezés pedig nem könnyű pénz- szerzési lehetőség. N. S. amikor már elkészült a szerkezet. tetőPanasz a Nagyatádi Gépállomásra ( Tudósítónktól.) Benke Imre bácsi, a lábodi Rákóczi Tsz elnöke igencsak kifakadt, araidkor a gépállomásra terelődött a szó. Elmondotta, hogy nagy nehezen megkapták az aratógépet, de csakhamar fel is mondta a szolgálatot. A hiba kijavítása után. hozzáláttak az árpa aratásához, de abban sem volt sok köszönet. A gépkezelő úgy hajtott az aratógéppel, mintha motorversenyen lett volna. Hiába kérte az elnök a lassúbb munkára, azt a választ kapta, hogy akkor ő nem keres semmit. Aztán várták a kombájnt is, de máshova diszponálta a gépállomás. Boksa János, a Lenin Tsz elnöke pedig arról panaszkodott, hogy keddre ígérték neki a kombájnt, de még pénteken sem volt náluk. így a learatott 40 hold árpa bizony renden ázott napokon keresztül. Bánhidi József vb-titkár is furcsa esetet mesélt eL A Kossuth Tsz-be kiküldték a bíbormaigcséplőt. Amikor munkához akart látni a gépész, akkor vette észre, hogy a főszíjj nem erre a gépre való, felcserélték másikkal. Motorozás Nagyatádra másik szíjjért. Amikor kihozták, ismét kiderült, hogy az sem jó. Telefonálás, intézkedés stb. Természetesen az idő múlott, a gép állt A lábodiak példája arra mutat, hogy nem valami nagy alapossággal végezték el a téli gépjavításokat a Nagyatádi Gépállomáson. De ha már így van, legalább a jelentkező Máté Viktor nem nyugodott hibákat szüntetnék meg gyár safoban. G«sí Mihály — Becze Károly: 1 AZ 57081-ES •áSS! pO) — Ugyan, hagyd, ez ugyan nem szól hozzád, ha egy napig könyörögsz neki, akkor sem. Egyébként én is szívesen segítenék. Sőt élvinném őt magát, bátyustól együtt... A másik őr elgondolkozva nézett a lány után. — Te mondd, szólt társához , ennek ki szabad mennie? — Hát persze, te szamár — szólt nevetve a kérdezett — másfél év óta mindennap kies bejár. — És most, hogy életbelépnek az új rendszabályok? — Hát... őrá vonatkozólag nem kaptunk semmiféle utasítást. Tehát marad minden a régiben... — De... legalább a batyuját meg kellett volna nézni. A másik jóízűen felkacagott. — Csak nem gondolod, hogy légióst szöktet meg a batyuban?. .. A másik elvörösödött és el- somfordált a még mindig ha- hotázó társtól. égíonlsf a meg, anrig a karaván felzárkó- Egyik idősebb hadnagy halzik. kan válaszolt A tank után következő négy — Jobb lett volna megállás páncélkocsi már megállt, s a nélkül folytatni az utat Csak katonák, amint látták, hogy a akkor lehetünk nyugodtan, ha parancsnok az úttesten áll, már átadtuk a szállítmányt», szintén kiszálltak a helyükrőL — Ugyan. Az út jórészét már Megállt már a húsz teherautó megtettük. Már csak 35 kilomé- is, a sor végét pedig négy pán- tér van hátra... Lassan a végcélkocsi zárta be. állomáson, Bá-Kánöan leA karaván állt. szunk, és sehol semmi. Még . , egy puskát sem kellett elsüta panceOkocsxk parancsno- nünk útközben_ Hogy milyen peches ember vagyok én!... Jóformán semmiben nincs részem __Lassan már k ai odasiettek Courtáe főhadnagyhoz, a karaván parancsnokához és kissé szorongva érdektödtek. egy fél éve vagyok itt, TávolFőhadnagy ur, miért aU- keleten és még egyetlen kalan,. dóm sem akadt... Már nem A főhadnagy nevetett. tudok mit hazudni barátaim-— Semmi, csupán cigaretta- nak, akik állandóan várják le- szünetet tartunk. veleimet... Sehol egy kis cseA többiek megdöbbenve néz- tepaté, amerre én járok.. tek rá Courtáe még jobb kedv- Mintha direkt kikerülnének a re derült. vietnamiak... Eh! — No, mi az? Miért vannak Cigarettát szedett elő, s ré~ így megdöbbenve?“ Cigaretta» gyújtott. A többiek felé for- szünetet tartunk, mi van eb- dúlt, akik kelletlenül álltak ben? körülötte. — Cigarettázni, lőszeres ko- — Kérem, gyújtsanak rá esik mellett? önök is. Parancsoljanak. — Eh, a lőszeres kocsik hát- Néhányan vettek, mások hát- A tank csörgése lassult, az- rébb vannak. De mi az? Csak rahúzódtak járműveikhez, és tán a hatalmas páncélkolosszus nem félnek? Vagy attól tarta- az indulási parancsot várták, megállt. A szállítmány pa- nak, hogy miután kiszálltunk Courtie a rádióshoz fordult, rancsnoka hamarosan kiugrott a kocsikból, lepuskáznak ben- — Jelentse colonel Simon- btíőle, és a tank mellett várta nünket? nak, hogy végcélunk, azaz BáA vezetés színvonalának emeléséért Kisdeák József elvtárs előadást tartott a kaposvári párttitkároknak Napjaink időszerű és sok emberi; izgalomban tartó kérdéseiről tartott a napokban előadást több, mint száz kaposvári párttitkámak Kisdeák József elvtárs, a városi pártbizottság titkára. Beszédén az a gondolat vonult végig: mit kell termünk, hogy javítsuk a vezetést minden szinten. Kisdeák elvtárs utalt a VII. pártkongresszusán e kérdéssel kapcsolatban elfogadott határozatra, majd arra a kérdésre válaszolt, hogy miért fontos ma a vezetés színvonaláról beszélni. — Nem azért — folytatta —, mintha a vezetés általában nem volna jó. A vezetés általában jó. Ám még olyan tartalékaink vannak, amelyeket eddig nem használtunk ki. A régi szektán« maradványokról Az elvtársak tudják — folyEzután Kisdeák elvtáns azt boncolgatta, mi az, ami lópten- nyomon akadályoz bennünket a vezetés színvonalának emelésében. Az egyik akadályozóként a szektáns hibák maradványait említette. Ezek az ötvenes évek elejének hibás módszereiből maradtak itt. Igaz, hogy ez nem jellemző, de a régi módszereknek még vannak maradványai. Ez abban jut kifejezésre, hogy egy sor vezető közömbösen szemléli a dolgozók problémáit. Ha egy üzemben nem törődnek azzal, hogy hogyan élnek, mennyit túlóráznak az emberek, van-e lehetőségük a tisztálkodásra — mi ez, ha nem közömbösség. Ma a párt politikájában és az állam vezetésben nincs semmi olyan, amit nem mondhatnánk meg őszintén az embereknek, amit el kellene előttük titkolnunk. Mi szükségük van akkor egyes vezetőknek az ígérgetésre, félrevezetésre? Sajnos, némelyeknél még ma is tapasztalható, hogy mellébeszélnek, amikor problémák jelentkeznek, ahelyett, hogy őszintén feltárnák az emberek előtt a valóságos helyzetet. tatta Kisdeák elvtárs —, hogy valamikor született egy jelszó, amely azt mondta: »Ami ebben az országban történik, azért mindenért a kommunisták a felelősek.« Ez egy szimpatikus jelszó volt, bizonyítani akarta a kommunisták felelősségét. De igaz-e ez a jelszó? Valóban mindenért csak a kommunisták vállalják, a pártonkívüHek millióiról pedig vegyük le a felelősséget? De miért vegyük le, s egyáltalán hogyan tudhat félmillió ember minden felelősséget vállalni a szocializmus építéséért? Persze, emberileg felelősek a kommunisták egy-egy területért, de nem szabad levenni a felelősséget a pártonfcívüliek válláról. Felvetődik a kérdés — folytatta Kisdeák elvtárs —, betöltheti-e így a párt a vezető szerepet. Igen, sőt jobban. Nem csökkenti a párt szerepét, ha azt mondjuk, hogy szolgálni kell a népet. Ez az igazi vezető szerep: szolgálni az embereket. Egyetlen munkásvezető sem engedheti meg magának A továbbiakban Kisdeák elv- társ olyan emberi és magatartásbeli fogyatékosságokról szólt, amelyeket egyetlen munkásvezetőnél sem nézhetünk eL — Egyes vezetők az utóbbi években azt kezdték hinni — mondotta —, hogy a néphatalom ma már olyan erős, hogy azt tehetnek, amit akarnak. Néhányan olyan allűröket vettek fel, amit egyetlen munkásvezető sem engedhet meg magának. Egyesek úgy vélték, hogy a vezető állással mindjárt velejár a vadászpuska. Nincs személyi használatú gépkocsi, de azért azzal jár vadászni. Nem érdekli, hogy vadasztila- lom van, akkor is lelövi a nyu- lat, az őzet, amikor nem szabadna. Ez egyáltalán nem velejárója a szocializmusnak. Az igazgató, ha rendesen használja a gépkocsit, akkor rendben van, de hogy pincébe mulatni járjon vele, ez nem engedhető meg. Ez már sérti a dolgozók önérzetét. Minden vezetőnek meg kell engedni, hogy éljen azokkal a jogokkal, amiket neki a jogszabályok biztosítanak, de miért akar az igazgató ennél több jogot magának? Jó fizetése van, mi készteti arra, hogy például vállalati anyagból csináltasson magának Kán előtt 35 vagyunk. Utunk volt, támadás sehol nem bennünket. Az élelmiszert méhkaptárt? Tán rá van szorulva arra a pár forintra, amit kilométernyire; így megtakarít? Nem, csak az zavarmentes* az elve, hogy neki szabad, mert ért»ő az igazgató. Ezek a régi ve- és| zetési stílus maradványai. Az a lőszert mindenütt leadtuk, | is, hogy egyes emberek a gőg- már csak a Bá-Kán-i erőd tíz? tői, nagyképűségtől azt hiszik, kocsi lő- és élelmiszere van } olyan erős talapzaton állnak, nálunk. A rádiós eltűnt az egyik pán-J mozdítani, célkocsiban. A tisztek és altisz-* tek zavartan, kelletlenül beszélgettek. Néhány perc múlva a ráchós, jelentést tett a főhadnagynak. I — Az őrnagy úr érdeklődött, miért álltunk meg soron kívül? — És mit mondtál neki? — Azt, hogy műszaki hiba} miatt kellett megadnunk, de* pár perc alatt rendbe tesszük a? hibás motort. hogy ormán nem lehet őket el- izdítani. A humanizmusról és az álhu maii izmusról Most mit akarunk, le kell váltani a vezetőket? Nem erről van szó — folytatta a pártbizottság titkára. — De meddig lehetünk türelmesek? Minden hibával szemben, amit a vezető alkotás közben vét, türelmesek- ^ | nek kell lennünk. De olyan hi, , ♦ búval szemben nem lehetünk tJÜ ? nem mond-}^reimesek, amely súlyos kárt ettasz^etet ta:}otkoz. Ezt a dolgozók követelik, tünk. Fejsz . Nyugodtan* ^ lehet türelmet tanúsítani megmondhattad volna... Cour-J ,, tie főhadnagy pihenőt rendelt*“ garazdalk^okkal, a hivatali el... Bennszülötteknek nyoma*hatalmukkal visszaélőkkel. h, rwu-cr * Kisdeák elvtárs ezután a humanizmus félreértéséről, eltorzításáról mondott példákat. Van egy ember, akiről tudjuk, sincs... Ha pedig jönnének, szétmorzsoljuk őket. A helyetteséhez fordult. — Hadnagy úr! Indulunk!} hogy nem alkalmas a vezetés Adjon parancsot a beszállásra. Rövid vezényszavak hang ; re, le kellene váltani, de sajnálatból mégis hagyjuk, mert zottak el, aztán a tank feldü-} »rendes, jó ember«. De ve- börgött. Hatalmas zajban elve- f gyünk csak egy üzemi példát, szett a gépkocsizúgás. t Ha egy munkást az esztergagép ] mellé tesznek és bebizonyosoI * dik róla, hogy nem ért a géphez, rossz csavarokat gyárt, azt természetszerűen leváltják, és más munkát adnak neki. Ezt mindenki természetesnek verőt, ábrándosán elkalandozott,} aztán észbe kapott és egyenesen} sietett tova, szinte elbújt az| őserdő sűrűjében. Hát akkor miféle humanizmus az, ha valakiről tudjuk, ífloíj/latjukJ »hogy nem ért a vezetéshez, «mégis vezető poszton hagyjuk? Még a következő ellenvetéseket szokás hallani. Rendiben van, váltsuk le X-et, tegyük kisebb beosztásba, de legalább annyi fizetést biztosítsunk neki, mint amennyit a vezetői beosztásban keresett. De hogyan? A szocializmusban mindenki annyi fizetést érdemei, ameny- nyit munkájával megszolgál. A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában nem engedhetünk meg magunknak olyan luxust, hogy vezető állásban maradjanak olyanok, akik arra nem alkalmasak. A legjobb értékmérő : ki hogyan dolgozik A továbbiakban Kisdeák elvtárs a munkásosztály szövetségi politikájáról, illetve a párt és a tömegek közötti kapcsolat javításáról szólt. Erőteljesen hangsúlyozta: Ügy kell dolgoznunk, hogy bevonjuk a szocializmus építésének munkájába a társadalom minden rétegét, még azokat is, akik nem rokonszenveznek a marxista ideológiávaL Ami a mi számunkra fontos: folytassunk meg nem szűnő ideológiai harcot a kispolgári gondolkodás- mód ellen. Vannak, akik nem a társadalommal együtt, hanem a társadalom rovására képzelik el boldogulásukat. Ezek azt tartják, legyen autóm meg lakásom — de lehetőleg az is az első emeleten —, a többi nem érdekel. Ez a kispolgári gon» dől kod ásmód jellemzője. Minden embert a tettei alapján értékeljünk. Rendben van — mondják egyesek —, lehet, hogy valaki jól dolgozik, de azt is meg kell nézni, miért végzi jól a dolgát, hátha karrierizmusból vagy befurakodásí szándékból. Valóban, miért dolgoznak jól az emberek? Egyesek azért, mert jól akarnak élni, mert felelősséget éreznek a családjukkal szemben, meg, hogy felfigyeljenek rájuk, esetleg azért is, hogy kitüntetést kaphassanak. Ez természetes emberi gondolkodást S aztán lehet* hogy azért törekszik valaki* hogy műszála legyen. De a gondolatokba nem lehet belelátni, csak a tettek alapján lehet ítélni, nincs más mérce. A párttitkárodehoz szólva Kisdeák elvtárs hangsúlyozta: a többi párttaggal együtt harcoljanak, hogy ezek az elvek érvényesüljenek mindenütt. Külön felhívta a figyelmet, hogy félelem nélkül harcoljanak a kinövések és káros jelenségek ellen. Bátran, de őszintén, becsületesen és emberséggel! Emelni kell a pártvezetés intelligenciáját — folytatta Kisdeák elvtárs. — Ha valahol személyeskedés üti fel a fejét a párttitkár és a gazdasági vezetők között, ott kialakul a talpnyalók, nyálazók, dörgöiőiz- ködök hada. Elkerülhetetlen, hogy a szemben állók ne keressenek maguknak olyan embereket, akik velük értenek egyet. Ilyet nem engedhetünk meg, az ilyen vezetőket azért is meg kell büntetnünk, mert arra kényszerítenek embereket, hogy talpnyalókká váljanak. Kisdeák elvtárs hangsúlyozta: Nincs kétfajta erkölcs, csak munkáserkölcs, szocialista erkölcs t>an. Nem igaz, hogy van külön sporterkölcs, amelynek ürügyén például gy új tőíveket köröznek, hogy megvesztegethessék az ellenfél játékosait Vagy miért tűrik a textilművek kommunistái, hogy a dolgozóktól bérfizetés alkalmával levonják a sportbélyeg árát? Végezetül Kisdeák elvtárs ismét az őszinteségre hívta fel a figyelmet. A szocializmus építésének ebben a szakaszában — mondotta — nagyon fegyelmezett munkára van szükség. Kérte a párttitkárokat és rajtuk keresztül a város kommunistáit, hogy a megbeszéltek szellemében dolgozzanak, kíméletlenül küzdjenek az elhangzott hibák ellen, ne tűrjenek magufe körül semmiféle lezserséget* kényelmességet. E tevékenységükben maguk mögött tudhatják a dolgozók döntő többségét. V. X
