Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-03 / 153. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1962. július X. ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ Egy meghívó került a minap kezembe. Olvasom a gépeit le­velet: »Kedves Barátunk! Mi, a kaposvári állami főgimná­ziumban 1912. évben érettségi­zett osztálytársak az 50 éves ta­lálkozót 1962. július 1-én sze­retnénk megtartani régi Alma Materünk, a kaposvári Táncsics Mihály Általános Gimnázium épületében. Erre a találkozóra régi baráti, pajtást szeretettel meghívunk, és várjuk megjele­nésedet.« Aláírás: Dr. Páti Fe­renc nyugdíjas tanár és Péter István gimnáziumi tanár. Az osztály még élő tagjai szombaton este ott ültek a Bé­ke Étterem sarokasztalánál. — Itt ültünk az érettségi banketten is — mondja valaki, aztán csönd lesz. Hallgat a nyolc ember. A szomszédos asz­talnál sötét ruhás fiatalok ül­nek, ők az ötéves találkozót ün­nepük. — Megfogyatkoztunk... Az asztalfőn atléta termetű, barna ruhás férfi ül. Ügy tet­szik, ő a legöregebb. Charles E. Somogyi. Amerikából jött. Ohio államban, Cincinnatiban él. A világ egyik legnagyobb szerszámgépgyárának főmér­nöke. Leveszd szemüvegét, rán­cos arcán könnycseppek pereg­nek lefelé. Mellette egy akku­rátus öregúr ül, dr. Bálványos­sá Tibor nyugdíjas főszolgabí­ró, dr. Bizei György budapesti ügyvéd, Gosztonyi Andor ka­posvári mérnök, dr. Halmos Manó budapesti orvos, dr. Pete József tisztviselő. A másik ol­dalon, velük szemben Péter István tanár, dr. Páti Ferenc nyugdíjas tanár. És az évfo­lyamtársak közül Szentes Imre nyugdíjas adótisztviselő, Dö­mötör Gyula nyugdíjas városi főtanácsos, Balda Béla buda­pesti tanár és Szabó György nyugdíjas szerzetes. Hallgatnak. Nézik egymást meghatottam Az osztályból nyolcán jöttek el, és négyen az évfolyamtársak közül. Taná­raik közül már nem él senki, csak az emlékek vannak itt. A Somogyi Karcsiból lett Mister Somogyi töri meg a csendet. Remeg a hangja. — Amikor megkaptam lapo­tokat, súlyos beteg voltam. Ez a levél erőt adott... Sírtam és nevettem örömömben... Hiába beszéltek az orvosok, repülőre ültem, és most itt vagyok... Egyre peregnek a könnyek szeméből, de az öregúr már mosolyog. — Jó, nagyon jó itt közie­tek ... Újra csend lesz. A nyugal­mazott főszolgabíró szólal meg. — Sok mindenről nem tudsz, Karcsi. — Bizony sok mindenről — bólogatnak a többiek is. — Igazatok van, eljárt az idő, lassan negyven év óta élek külföldön. De azért... tudjá­tok, úgy van ez, én jó ameri­kainak vallom magam, de a hazámat nagyon szeretem. Ha­zám csak egy van ... A régi emlékekről folyik a szó. —... Emlékeztek Hudra ta­nár úr feleségére? A legszebb asszony volt a városban. — Ki maradt agglegény? Ketten jelentkeztek. Somo­gyi, az amerikás és Páti, a nyugdíjas tanár. — Nem volt időm — mondja Somogyi. Páti tréfásan vála­szol: — Kevés volt hozzá a ha­jam. — Ez a Páti nem változik... Emlékeztek, nála különbül sen­ki sem tudta a görög szavakat. Sok mindenről előjön még a szó. De lassan éjfélre jár az idő, pihenni kell, nem úgy, mint ötven évvel ezelőtt... Vasárnap délelőtt tíz óra. Sö­tét ruhás emberek ballagnak a 150 éves gimnázium ódon falai között. Megállnak a márványtáb­la előtt, koszorút helyeznek el az egykori társak tiszteletére. Hallgatják Merő Béla igazgató üdvözlő szavait, és könnyeznek, amikor Páti tanár beszél: »Is­merjük valamennyien a gra­vitációs törvényt. A földobott kő a föld felé vonzódik. Mi megöregedtünk, de az Alma Mater fiatal maradt. Ezekben a termekben mindig friss élet pezseg. Az idősebbek helyébe fiatalabbak lépnek. Az életben sokszor voltak kellemetlen óráink, de úgy érzem, nyugod­tan mondhatom, hogy erre az iskolára mindig szeretettel gon­dolunk valamennyien.-« A tanári szoba hosszú aszta­lánál ülnek az öreg diákok. Pé­ter István napos szólítja őket. Kiből mi lett? Néhányan ötven éve nem látták egymást. Ti­zenhat osztálytárs már neméi. Közülük négyen koncentrációs táborban pusztultak el. Nyolc egykori diáktárs ismeretlen he­lyen tartózkodik. Mindenki mond valamit, csak egy szem­üveges, sovány ember hallgat. — Alig lát szegény — súgja valaki. — Már majdnem meg­vakult, úgy vezették él ide is. — Tudjátok, mi a nagyszerű? — kérdezi Somogyi. — Az, hogy Pistából meg Feriből tanár lett. Emlékeztek, milyen sze­gény gyerekek voltak? Mindenki emlékezett... o Nehéz, nagyon nehéz a bú­csúzás. Sokáig szorongatják egymás kezét. Valaki már az ajtót nyitja, amikor megszólal a fehér botos, sovány arcú, szemüveges ember. Elnéz vala­hová. — A legfontosabbról majd­nem megfeledkeztünk. Ez a nap újra barátokká avatott bennünket. Az élet nagyobbik részét már megjártuk. Ne en­gedjük el egymás kezét, tart­suk a kapcsolatot továbbra is... Megható a közös válasz. — Ügy van, sokszorosítsuk a címeket, és tegyünk fogadal­mat, hogy írunk egymásnak. Újra vidámak. Karonfogva jönnek le a lépcsőn az öreg ba­rátok .... Németh Sándor Az iskolaigazgató — KÉREM, IGAZGATÓ ÜR, lehetséges az, hogy tíz én kisfiam rossz jegyet kapott a tornából, mert nincs tehetsége hozzá, és most emiatt közepes rendű? — Kérem, igazgató elvtárs, nekünk szükségünk lenne egy kimutatásra a gye­rekek kor és nem szerinti megoszlása alapján. — Jön a színház, az igazgató elvtárs, reméljük, tudja, hogy köteles­sége segíteni nekünk a közön­ségszervezésben. Ilyen kérések, felszólítások, szemrehányások majd oly gya­koriak voltak egy iskolaigazga­tó életében, mint esős nyáron a zivatarok. Az igazgatók úgy is fogták fel ezeket a korholó, kérő mondatokat s a velük já­ró különmunkát, mint valami természeti csapást, ami ellen védekezni alig lehet. S íme most kiderült, hogy lehet vé­dekezni, pontosabban szólva meg lehet szüntetni a zivata­rokat kiváltó okok jelentős ré­szét. A Művelődésügyi Miniszté­rium rendelkezése értelmében megszűnt a »remdűség«. Mind­egy, milyen a torna, az ének vagy bármelyik érdemjegy, az átlageredményt írják be szá­A PÁRIZSI KOMMÜN (Kossuth Könyvkiadó, 1962.) Jacques Duclos-t Magyaror­szágon eddig csak mint neves politikust, a Francia Kommu­nista Párt egyik kiváló vezető­jét ismertük; Duclos, a törté­nettudós ismeretlen előttünk. A közelmúltban megjelent »A Párizsi Kommün« című köny­vében erről az oldaláról mu­tatkozik be a magyar olvasó előtt is, mégpedig igen sikere­sen. Duclos munkájának legfőbb érdemeként állapíthatjuk meg, hogy a tudományos szemlélet és a problémák magas színvo­nalú megközeütése szerencsé­sen egyesül benne a legjobb ér­telemben vett olvasmányosság­gal, a történettudományokban járatlan olvasó érdeklődésének s;keres fölkeltésével. A francia történelemnek e dicső 72 napja állandó és egy­mást követő küzdelmek soro­zata volt, küzdelmeké, melyek a létért, az életért folytak. A Kommünnek, a forradalom ve­zető szervének a vészterhes órák közepette is volt gondja arra, hogy az annyira óhaj­tott boldogabb jövő útját gaz­dasági és politikai intézkedé­sekkel egyengesse. A Kommün a belső ellenség­gel szembeni erélyes föllépés mellett szigorúan őrködött a forradalom tisztaságán. Ezért határozott úgy, hogy — amint a könyvből kiderül — minden letartóztatásról 24 órán belül értesíteni kellett az igazság­ügy-minisztert, ellenkező eset­ben önkényes cselekedet címén eljárást indítottak a letartóz­tatás foganatosítója ellen. A Kommün rendeletileg gondos­kodott az egyház és az állam szétválasztásáról is. Ugyancsak rendeletileg sza­bályozták, maximálták az ál­lami tisztviselők és a katona­tisztek »jövedelmét, ezzel szün­tették meg azt a burzsoá álla­mokban szokásos gyakorlatot, mely szerint a tömegek és a ve­zető tisztségviselők életnívója között széles szakadék tátong. Duclos árnyaltan tárgyalja az 1871-es forradalom történe­tét, s ezt a 72 napot nem mint egyetlen diadalmenetet ábrá­zolja. A március 18-án meg­nyílt út korántsem volt sima és egyenes. Ennek a 72 napos kálvária járásnak az ismerteté­se csak még jobban kiemeli a Párizsi Kommün nagyszerűsé­gét. Egyetérthetünk Marx-szal: »Nagyon kényelmes lenne vi­lágtörténelmet csinálni, ha csak azzal a feltétellel fognánk harcba, hogy az esélyek csalha­tatlanul kedvezők.« A Párizsi Kommün nemzet­közi jellegét támasztották alá a mindvégig a párizsi tűzhar­cok első vonalában küzdő és hősi halált halt lengyel tábor­nokok: Dombrowsky és Wob- lesky, valamint a magyar mun­kásmozgalom kiemelkedő alak­ja, Frankel Leó, aki a munka­ügyi és kereskedelmi miniszter tisztségét töltötte be. A könyv különösen melegen és szeretet­tél emlékezik meg Frankel Leó alakjáról. dományos ismeretek birtoká­ban a csillagászat is könnyeb­ben felel majd az eddig tisztá­zatlan kérdésekre. Érzem, sze­retné, ha most kezdhetné a munkát. Egy olyan világban, amelyből száműzik a háború­kat, amelyek az ő életében két ízben is visszavetették a tudó­cA hét at elepi öze ff Bacsók György? — ismét- Már-már azt gondolom, hogy cán a szakáll mellett átkékle- lik kérdésemet a fonyódi ven- nem is érdekli más a csillogó- nekaz erek. Kilencvenkét éves. déglöben. — Ilyen nevű em- szaton kívül, hogy a legjobban Beszél kifogyhatatlanul, bért nem ismerünk itt. — Km- ebben a szobában meg az Hallgatom, és azt kérdem ma­tató? Nem? — áll elő végül üvegverandán elhelyezett föld- gamtöl, vajon miért és hogy cm 'mányt egy buszkalauz. — Bélatelepen gömb és lexikonok között érzi lett a jogászból a fonyódi be- tli nilnn hnntelcnrik ki A bé­lakik. Ott szokott néha felülni magát, amikor egyszerre csak rek ősi leletei után ásó szenve- csi 3 tudóskonaresszuson' ahol az autóbuszra a fehér szakái- fölkerekedik, és elvezet egy délyes kutató, majd a bolygók rajta kivjii Ihlnte csupa’ fiatal las öregúr... faházikóba, összevisszaságban szerelmese. Erre talán ő sem tudós vett részt alig tizenöt Másfél órája tartózkodom a száz meg száz barkácsolószer- tudva biztosan felelni. Csak- percet kapott ’felszólalására, villában, amely közvetlenül a szamot latok itt. Ügy erzem, ugyan a gimnáziumban az egyik Ezek a fiatalok — gondolta ak- Balaton partján áll. öreges mintha valami középkori tanárától hallott tisztázatlan kor _ hogyan egyezhetnek be­húz, regen tatarozhatták. Bök- aranyműves műhelyébe téved- csillagászati probléma fordítót- ie UuesmAhé? Hát mit lehet el- rok, fák zárják el a külvilágtól, tem volna. Bacsák itt fabrikál- ta volna figyelmét az égitestek- mondani 15 perc alatt évnvil- Csak a víz felé szabad a kilá- ja a csillagászati rajzokhoz re és az ásatásokra? Vagy a Hókról? Vagy talán abból hogy tas Tisztán kivehető az arany- szükséges faeszközöket, ezek- legjobban ez felelt meg alku- hevesein, látszik, hogy ’ meg- hid, amint a partra épült pa- kel a szerszamokkal »tataroz- tárak, érdeklődési körének? öregedett? Nem is igen mozdul dot összeköti a. túloldali he- za« villáját, s itt készíti a fa- Tény az, hogy elszaladt egy hi a villából. Mindig rövidül gyekkel. Különös hely ez... kutyát, amellyel télén a szelek hosszú élet örök nyugtalanság- az út van úqy hoqy hetek A villa egyik szobájában ré- szárnyára bízza magát. Azután ban. Ezt a nyugtalanságot az múlnak el hogy a lakásból gi bútordarabok körvonalai néhány képet mutat: festmé- ismeretlen felkutatásának vá- csak a Balaton-vartia tart sé- rajzolódnak ki a félhomályban, nyék, akvarellek, kész és félig gya ofcozta benwe- Mert csak kívülről látszik most is nyu­godtunk, belülről folyton új Falat takaró nagy képek hők- kész munkák. Azt mondja, kentik meg az embert. Bacsák hogy most már ritkábban fest, a jegyzeteit mutatja, amelye- mert remeg a keze, és rossz a két német nyelven ír csillagé- szeme. szati megfigyeléseiről és a jég- Tehát festő is? — kérdezem korszakról. Belemerül az égi- magamtól, s megyek utána a testek mozgásának problémái- part felé. Bakancshoz hasonló ba. Kifogyhatatlan a csillagok- vastag posztócipőjében csoszog amikor már az emberiség is­rúl szóló elbeszélésekből, csak előttem. Magas, kisfiús fejhang- merte a nyolcadik bolygót is, a itt-ott szakítja meg őket azzal, ját mind gyengébben hallom, fjeptunt, és most lassan akkor mokkái a bizonyítványba. Fö­lösleges gyermekizgalmak, szü­lői sértődöttségek oka lett semmivé. Fölösleges nivellálá- sa szűnt meg a gyermekeknek, hiszen nem kerülnek az »át­lag« jóvoltából négyféle kate­góriába. Nem lesznek napokig tartó osztályzó értekezletek, amelyeken a tantestületek kétharmada mindig érdektele­nül hallgatott, mert olyan osz­tályokról és gyermekekről volt szó, amelyeket és akiket ép­pen nem tanítottak. Nem kér­hetnek az igazgatótól kimu­tatásokat, jelentéseket. Sta­tisztikai adatokat egy évben egyszer kell csak adni. A nyá­ri szünetben nem lehet a pe­dagógusokat ügyeletre beosz­tani, és így tovább. ISKOLAÜGYEKBEN JÁ­RATOS EMBEREK —, s ki} nem az, hiszen mindenki járt} valaha, vagy éppen most já-( rat ja gyermekét ári iskolába $ — meglepődve kaptak a fe-> jükhöz: évtizedes, ha nem év-í százados iskolai hagyomá-' nyolcnak lépünk a nyakára. ] Aztán a kérdésföltevés után I mindenki megnyugszik, hi- ] szén ezek olyan — nem is ha-; gyományok — szokások voltak,! amelyek senkinek sem hiá-1 nyoznak. Tulajdonképpen már; régen túl lehetett volna lenni] ezen, hogy a pedagógusok! minden energiájukat és idejű-; két a nevelésnek és a tanítás­nak szentelhessék. Miért nem születtek előbb ilyen rendelkezések? Nem jár­hatunk messze az igazságtól, ha arra gondolunk, hogy a rendelkezések feltétele volt: olyan vezetői gárda kialakítá­sa, mint amilyen most az isko­lákat igazgatja. Ezek a rendel­kezések is többségükben azt célozzák, hogy minél nagyobb legyen az igazgatók önállósá-] ga. Valóban gazdái legyenek; száz vagy éppen ezer gyerek-; nek, s ne puszta közvetítői felsőbb rendelkezéseknek, ök ismerik pedagógusaik képes­ségeit, az egyes iskolák külön hagyományait, a sajátos helyi körülményeket, amelyek be­folyásolják az iskolás gyere­kek munkáját. Ha nagyobb az] önállóság, akkor az egységes] tantervi és (nevelési célkitű­zéseket úgy formálhatják ha­tásosabbá, eredményesebbé, ha] alkalmazkodnak ezekhez aj helyi sajátosságokhoz. így szerezhetnek nagyobb tekin­télyt a szülőknél, a társada­lomnál az iskola és a maguk számára; E NAPOKBAN az igazgatók is már a bőröndöket csoma­golják, hogy berakják a sza­badsághoz, pihenéshez szüksé­ges holmit. Valószínűleg nem felejtik ki a pakkból az új rendelkezések iratanyagát sem, hogy esős napokon elő­szedjék, s felkészüljenek az új tanévre, mely egyúttal az iskolareform megindulásának izgalmas esztendeje is lesz. Beraáth László. hogy elmond egyet-mást az A vízre épített rozoga pádon aj- utóbbi évtizedek tudósairól, kához emeli a feketéscsészét. akik közül nem egy volt a ba­rátja, ismerőse. ér véget, amikor ember is ült Most látom csak, milyen fehér mar mesterséges bolygóban. Az a bőre. Vékony, hosszúkás ar- űrkutatás során szerzett új tu­A vízparton gyakran nézege­ti a szélben enyhén remegő kérdések, gondolatok kavarog- <™hidat és nemegyszer , Ujabb gondolatai tamadnak a nak benne. A tudomány iránti csillagokról, a bolygókról. Né- érdeklődése akkor kezdődött, ha ilyenkor nehéz eldönteni, bemenjen-e följegyezni ezeket, vagy kihozza-e a festőállványt, a vásznat, a palettát, és még egyszer megpróbálja megfeste­ni az aranyhidat és a hegyeket úgy, ahogy eddig még soha. Öntöttház Több éve kísérleteznek már Bu­dapesten új építési módszerrel, a házak »öntésével*. Az új eljárás alapján kohóhabsalak könnyűbe­tonból öntik ki az épületek falát. A több éves kísérletsorozat most érkezett a legjelentősebb állomá­sához, az Arpád-híd pesti hídfőjé­nél ugyanis tető alá került az or­szág első két, 9 emeletes öntött la­kóháza. A korszerű építési módszer alap­ján Lágymányoson is megkezdték két ugyanilyen öntöttház építését. Jövőre az Árpád-hídnál ismét há­rom toronyházat »öntenek*. (MTI) Szegedi Nándor Törpe presszógép A Fémfeldolgozó Ktsz olyan tör­pe presszógépet készített, amelyre az elnevezés kétszeresen ráillik. A készülék ugyanis jóval kisebb, mint eddigi társai, és 24 voltos fe­szültséggel működik. A gép súlya mindössze tíz küó. Kis mérete, gyengeáram felvétele különösen alkalmassá teszi arra, hogy repü­lőkön vagy távolsági autóbuszo­kon használják. óránként 60 »krémduplát« tud főzni. A törpe krémkávéfőző gép soro­zatgyártását még az idén megkez­di a szövetkezet. (MTI) &mei& A kilences szám varázsos ereje Amerikai lélekbúvárok megállapítása szerint a ki­lences szám varázserőt gya­korol a legtöbb amerikaira. Bebizonyították, hogy az áruházakban leginkább azok a cikkek kelnek el, amelyek­nek árában a kilences szám bennefoglaltatik. Kísérlet­képpen az egyik könyvkeres­kedés egyes könyvek árát 25- ről 29 centre emelte föl, s az eredmény azt mutatta, hogy ugyanabból a könyvből a drágulás ellenére 25 száza­lékkal több kelt el a mági­kus kilences szám miatt. A japánok fedezték fel Amerikát ? Az egyenlítő csendes-óceá­ni részén, Valdivaiban a ré­gészek japán eredetű kerá­miákat találtak, amelyek ar­ra engednek következtetni, hogy 4500 évvel ezelőtt már japánok jártak az amerikai szárazföldön. Mivel akkori­ban a vitorlát még nem is­merték, feltehető, hogy a ten- geáramlatok segítségével tudtak átkelni az óceánon. Vendégség újgazdagéknál A londoni Sunday Pictoral- hoz egyik olvasója levelet in­tézett, amelyben beszámol ar­ról, hogy egy burminghami újgazdag hölgy vendégeket hívott meg az ezüstlakodal­mára. A meghívókon a kö­vetkező kérés szerepelt: »Ha legújabb típusú autója van, kérjük parkírozzon a házunk udvarán, illetve a házunk előtt. Egyébként parkírozzon a szomszéd ház előtt!« Szeméremből is megárt a sok Egy Prűd nevű hollywoodi lakos az egyik laphoz inté­zett levelében a legkomo­lyabban követeli, hogy »rö­vid szoknyákba« öltöztessék a teheneket, »nadrágokba« a lovakat és hasonló öltözék­be valamennyi állatot. Egy állatfajta kivételével: a ma­darakat hajlandó megkímél­ni a ruházattól. Mr. Prűd az­zal érvel, hogy a gyermeke­ket nem szabad kitenni a meztelen állatok látványá­nak. Az ember! hasonlatosságról »Emberi arcok története az évszázadok folyamán« címmel Gerard Vilüers fran­cia író legutóbb tanulmányt készített, amelyben a többi között az ikrek hasonlatossá­gával és a hasonmások fur­csa jelenségével foglalkozik. Franciaországban jelenleg leghíresebb e téren dr. Frai- sard, de Gaulle tábornok ha­sonmása, aki annyira hason­lít az elnökre, hogy emiatt már legfurcsább kalandok történtek vele. Mindennapos eset, hogy amikor a vendég­lőben fizetésre kerül a sor, a vendéglős így szól hozzá: »Nagyon kérem, hagyja csak, mom général: büszkék va­gyunk, hogy ellátogatott hoz­zánk!« Érdekes egyébként, hogy a legutóbb New Yorkban osz- szegyűjtött adatok szerint az amerikai nagyvárosban Sztá- Unnak 32, az edinburghi her­cegnek 23, Hitlernek 19. Na­póleonnak 17, Churchillnek pedig 13 hasonmását fedez­ték föl. SomoauiMénlmf Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somog> megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. „ Felelős kiadó: A SOMOGYI NE** LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Készült a Somogy meg1 e> Nvomda* ipari Vállalat kaposvári mében« Kaposvár. Latinka S o 6. (F v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Pns t.a Elő­fizethető a helyi postahiva v knál és postáskézbesítőkné' Előfizetési díj egy hónapra 11 8%

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom